Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-06 / 40. szám
957. október 6. JzaO-aef Földműves 5 A föld szülötte vagyok Szeretem a szülőfalumat. A honvágy yakran hazacsalogat megnézni a régi tthont, szülőket és a kedves tájai, yenkor mindig eszembe jutnak a yermekkori évek: a volt pajtások, kikkel libát őriztem, halásztam az polyban és játszottam a topolyosok latti réten ... A múltkor is otthon jártam. Az ismerősök és jóbarátok azzal foggdtak, logy végre már Kőváron is megalakult ■z egységes földmüvesszövetkezet! — Csery Gábor, a volt jó szomszélod lett az elnök — mondták. Átnéztem tehát hozzá ... Otthon volt. Gondolataiba elmerülve osztogatta a szép sárga kukoricacsö:ekei. Helyet foglaltam mellette a rogy halom kukoricán — amely foszókra várt. — Min gondolkodik szomszéd? — 'térdem. — A jövő jár az eszemben! Az, hogy milyen lesz az új nyár ... — Ügy hallottam, hogy a technikus már dolgozik, méregeti a földet. — Igen, méregeti. S ,már megkezdtük a szántást is. Tekintete a távolba röppen s arcán sűrű ráncok szövődnek. — Mi jutott az eszébe? Rám néz s azt mondja: — A rossz nyelvek suttogása. Aztmondják egyesek: csak azért léptem a szövetkezetbe, hogy a fiam tanító. — És igaz ez? — Igen, ezért is. Mert szerintem a tanító apjának ezen a téren is példát kell mutatni. De, akik csak ezt gondolják azok nagyon tévednek. Volt annak egyéb oka is ... — Ugyan mi? — Van még két kisfiam. A nyolcéves magyar középiskolába járnak. Azok jövőjét is néztem. Az elhatározást — a belépésre — azonban leginkább az érlelte meg bennem, hogy ha a kis darab földecskémen szép eredményeket értem el, akkor mit jövedelmezhetne a többszáz hektár egydarabba: közös munkával, gépek segítségével?! Így gondolkodik Csery Gábor középgazda, aki már az 54. életévét tapossa. S hógy példás gazda volt, abban nem kételkedhetünk, hiszen már ez évben 50 000 liter tejet, 10 mázsa marhahúw, és 1000 tojást adott be terven felül. A sertéshúst 150 kg-al toldja meg. A jó gazda hírnevét viseli a szomszédom már régen. így nem csoda, hogy a szövetkezet alakuló gyűlésén elnökké választották ... — Nagy meglepetés volt ez számomra — mondja. — Mert hát vannak tőlem fiatalabbak is. No, de ha egyszer rrjind a 27 tag így látta jónak, akkor hát az élre állok! És bízok is, hogy jól fog menni, hiszen a föld szülötte vagyok ... — Hogyan képzeli el az indulást? — Hát mit mondjak? Az őszi munkákhoz már nagyon sürget az idő. Idejében elvetjük az őszieket, a 150 hektár rétünkről még az ász folyamán eltávolítjuk a mezsgyebokrokat. A télen pedig erőt gyűjtünk — és jól felkészülünk — a tavaszi munkákra. Ehhez azonban még kevesen vagyunk . . .! — És hogyan gondolja a tagság kiszélesítését? — Kívülálló gazdatársaim bevonásával. Összefogunk és közös erővel az Ipoly par! jín elterülő jó földeken virágzó szövetkezetét létesítünk! Megfontolt, józan szavak, szép elgondolások. S arra a kérdésemre; valóra fognak-e válni? — azt felelte Cseri elnök: — Bízok benne, hogy a tagság szorgalmas munkájával már a kezdetnél lerakjuk az egészséges alapokat. Az idő elszaladt fölöttünk, a szomszéd dolgára tért. Én pedig kisétáltam a kert mögé és megálltam a topolyosok alatt. Elmerengve hallgattam az öreg fák sárguló leveleinek halk suttogását. Búcsúzik a nyár! A hulló falevelek temetik a múltat, termékenyítik a talajt, hogy a téli álom után édes legyen a tavaszi ébredés. RADOS PÁL, Szlovákgyarmat Továbbra is megőrzik hírnevüket A dobrai szövetkezet tagjai már betakarították a cukorrépát. Sőt határidő előtt 5 vagon fehéraranyat szállítottak a cukorgyárba. Ezen szép eredmény annak köszörthetö, hogy az EFSZ valamennyi tagja részt vett a betakarítási munkálatokban. A munkákat mindenesetre szervezni, irányítani is kellett. S ezen a téren Iván István elnök és Szimkó András vezetőségi tag érdemel dicséretet. A szövetkezet nőtagjai közül Kertész Gyuláné tűnt ki jó munkájával. Az említett szövetkezetben a többi kapásnövények — kukorica, krumpli — betakarítása is gyors ütemben folyik. Amint tehát látjuk a dobrai szővetkezet tagjai megőrzik jó hírnevű- Ц Dargó Viktor, Dobra. Ш két! Indulnak a teli vagonok a cukorgyár felé A cukorrépa betakarítása gyors ütemben halad a szepsi járásban. A jánoki szövetkezet tagjai szeptember 20-án kezdték meg a cukorrépa szállítását, öt nap alatt 7 vagon cukorrépát szállítottak a cukorgyárba. A munkacsoportok között verseny folyik, s eddig Rémiás János munkacsoportja tűnt ki jó munkájával. Dicséretet érdemelnek a gépkocsivezetők is, mint Begala Gyula és Köteles Péter. A makranci szövetkezetben szeptember 25-én kezdték meg a cukorrépa betakarítását. Ezen a napon 200 mázsa cukorrépa elszállítása volt az eredmény. A cukorgyárral kötött szerződés szerint 600 mázsa cukorrépát kell elszállítani az említett szövetkezetnek. Ezt a feladatot magasan túllépik, hiszen gazdag termése volt a szövetkezetnek.-andreas. Tóth János az éven utoljára csépelt, mint magángazda. A jövőben társaival együtt a közösben, a bélyi szövetkezetben fog dolgozni. Örömteljes pillanatokat éltek át szeptember elején a méhészkei szövetkezet tagjai. A második negyedévben a kassai kerület szövetkezeti közötti szocialista munkaversenyben első helyre kerültek és így elnyerték a KNB tanácsának vándorzászlaját és 3 ezer koronás pénzjutalmát. — A képen az ünnepélyes gyűlésen megjelent szövetkezeti tagok egy része látható, akik családostól jöttek el erre a gyűlésre , (F.: B. Nemčck) Lipovaniban is EFSZ alakult Nemrég a lipovani helyi nemzeti bizottság népgyülésre hívta össze a gazdákat. Este nyolc órakor a kultúrház lassan megtelt. A lipovani parasztok büszkék kultúrházukra, amit a faluszépítési akcióban a múlt évben avattak. Tehát a művelődési lehetőség megvan a faluban. Pólyák József elvtárs, a HNB elnöke nyitotta meg a gyűlést egy programponttal, a HNB akciós programterve teljesítésének értékelésével. A programterv feladatul tűzi ki a mezőgazdasági termelés emelését. A helyi nemzeti bizottság elnöke beszámolójában foglalkozott a kérdéssel, hogy ezt csakis úgy valósíthatják meg, ha Lipovaniban is rátérnek a nagyüzemi gazdálkodásra. Konkrét adatokkal számolt be a szövetkezeti gazdálkodás eddigi eredményeiről. A beszámoló után komoly vita alakult ki. A gazdákkal már előzőleg is foglalkozott a HNB, az agitátorok mindennap beszélgettek a parasztokkal. Ezen a napon már csak az utolsó nézeteltérések simultak el és a helyi nemzeti bizottság a gazdák kérdéseire, érveléseire válaszolt. A kis- és középparasztok a vita után egyhangúlag elhatározták, hogy megalakítják a szövetkezetét. Tizenegy órakor 21 kis- és középparaszt aláírta a belépési nyilatkozatot és megalakult a szövetkezet. A gazdálkodást 140 hektár földön kezdik, 57 szarvasmarhával és 81 sertéssel. Elnöknek Kamenski János középparasztot választották. Az alakuló gyűlés után a gazdák határozatot hoztak, hogy a még kint- Iévő középparasztokkal is beszélgetnek a szövetkezetről. Kérik a járási nemzeti bizottságot, hogy minél előbb biztosítsa a szerelhető tehénistálló felépítését. Sürgősen kérik a földmérő mérnököt is, hogy végrehajthassák a tagosítást. A járási nemzeti bizottság küldötte megígérte, hogy a szövetkezetei mindenben segíti. К on ez János, a losonci JNB alelnöke ★ ★ ★ Üj burgonyaválogató gép Topolcsányban még az év kezdetén a helyi gazdálkodás keretében új géplakatos műhelyt létesítettek, mely főképpen a mezőgazdasági gépek javításával foglalkozik. A műhely dolgozói most egy burgonyaosztályozó gép kísérleti példányát készítették el. Szerkezete egyszerű, Síőállítási ára pedig alacsony. Teljesítőképessége óránként 3000 kg. A burgonyát három féle nagyságra válogatja. Az utóbbi időben igen elterjedt a kisparaszti gazdaságok stabilizációjának helytelen elmélete. Ez az elméiét abból indul ki, hogy pártunk és kormányunk politikája a magángazdálkodó kis- és középparasztok irányában a kisparaszti gazdaságok stabilizációjához vezet, mivel emelkedik a kisparaszti gazdaságok termelési kapacitása és ezzel egyidejűleg a kis- és középparaszt életszínvonala is. Ez tehát — az elmélet hirdetői szerint — egyik akadálya annak, hogy megnyerjük a magángazdálkodó kis- és középparasztokat a közös gazdálkodásra. Egyes kerületekben és járásokban ezzel a helytelen elmélettel indokolják meg azt, hogy nem sikerült elég intenzíven bekapcsolni a magángazdálkodó kis- és középparasztokat a szövetkezeti mozgalomba. Ennek az elméletnek szószólói tehát a szövetkezeti mozgalom legfőbb akadályát a magángazdálkodó kis- és középparaszt számára juttatott állami támogatásban látják. Nem tudják, vagy nem akarják azt a két dolgot összeegyeztetni, hogy egyrészt pártunk és kormányunk célja a mezőgazdaság kollektivizálása, másrészt viszont segíti a magángazdálkodó kis- és középparasztokat. Nos, hogyan is áll ez a kérdés? Pártunk mezőgazdasági politikája a lenini hármas jelszóból indul ki. „Támaszkodj a kisparasztra, megegyezni a középparaszttal és egy pillanatra se szüntesd meg a harcot a kulák ellen“. Ez a jelszó szentírás egész mezőgazdasági politikánk számára, melyet minden erőnkkel és következetesen be fogunk tartani. Éppen ennek a lenini hármas jelszónak következetes alkalmazását tükrözi az a támogatás is, amelyet kormányunk ad a kis- és középparasztoknak, és amely főleg 1948 óta mujat felfelé ívelő tendenciát. Nézzük meg mit kapott magángazdálkodó kis- és középparasztságunk 1948 óta? Elsősorban az első földreform revíziója folytán kapott 135 757 hektár földet, melynek következtében az 5—10 hektáros középparasztok száma 1949-bén a háború előtti időkhöz viszonyítva A kisparaszti gazdaságok stabilizációjának néhány kérdéséről 12 százalékkal növekedett. Tehát lényegesen középparasztosítottuk falvainkat. Ezenkívül pártunk és kormányunk minden intézkedése arra irányult, hogy a kis- és középparasztgazdaságok függetlenek legyenek. Ezt bizonyították a további intézkedések is, olcsó hitelek nyújtása gazdasági épületek építésére és gépek vásárlására. Ezenkívül a szerződésen felüli termények előnyös eladásának biztosítása. Nem is beszélve arról, mit jelentett a kis- és középparaszt számára a hat árleszállítás. Mindazon segítség, melyet pártunk és kormányunk a kis- és középparasztságnak ad, azt eredményezte, hogy ezekkel megnyerte bizalmukat. Ennek bizonyítéka az is, hogy párhuzamosan a kis- és középparasztság megsegítésével fejlődésnek indult hazánkban a szövetkezeti mozgalom is. Mindez azt jelenti, hogy a kis- és középparasztok támogatása növelte parasztságunk bizalmát mezőgazdasági politikánkkal szemben és ezért bátran lépett a szövetkezeti termelés útjára. Hiszen a kis- és középparaszt a gyakorlatban mint magángazda a saját bőrén érezte, azt, hogy a proletáriátus állama az ő állama is. A paraszt így gondolkozott: „Ha az állam segített akkor amikor magános voltam, akkor minden bizonnyal még többet segít a közösben“. Ne felejtsük el, hogy a parasztnak van érzéke a logika és a reális dolgok iránt. Tehát az említett elméletet maga az élet cáfolta meg. Erre példa szövetkezeti mozgalmunk mai fej dése is, amikor tanúi vagyunk a középparasztság tömeges belépésének az EFSZ-be, mely különösen tipikus a bratislavai és a nyitrai kerületben. Mindebből kitűnik, hogy nem a gazdasági nyomás, de a gazdasági támogatás az, amellyel megnyerjük a kis- és középparasztok bizalmát. Nem lehet tehát ilyen és hasonló elméletekkel elkendőzni azt, hogy a parasztokkal nem foglalkoztunk eleget, hogy lebecsültük a tömegpolitikai munkát, és ezáltal egyes járásokban a parasztság nem indult meg az EFSZ-ek felé. Ezekben a járásokban a kisparaszti gazdaságok stabilizációjának helytelen teóriája helyett azon kellene gondolkozni, hogyan kell felhasználnunk kormányunk és pártunk segítségét a magángazdák kis- és középparasztoknak a tömegpolitikai munkában, a szövetkezeti agitáció vonalán. Ez az elmélet két lényeges veszélyt rejt magában. Elsősorban eltereli a figyelmet a kis- és középparasztság között végzendő népnevelő és felvilágosító munkáról, másodsorban ennek az elméletnek szószólói nem értik meg a munkásparaszt szövetség lényegét, a két osztály őszinte együttműködésén alapuló szilárd szövetség szükségességét. És ezzel aláássa a munkás-paraszt szövetséget. Ennek a szövetségnek szükségessége — mely népi demokráciánk alapját képezi — megköveteli, hogy a kis- és középparasztsággal szemben soha ne alkalmazzunk adminisztratív erőszakos intézkedéseket, de mindenkor meggyőző szóval közeledjünk feléjük, úgy, mint a munkásosztály barátjához és szövetségeséhez. Csakis a meggyőzés biztosíthatja azt, hogy az EFSZ-be belépő kis- és középparaszt minden erejével küzdeni fog a közös gazdálkodás felemelkedéséért. Ahhoz, hogy ezt a meggyőző munkát elvégezhessük, minden előfeltétellel rendelkezünk, mert agitációs munkánkban támaszkodhatunk azokra az eredményekre, amelyeket EFSZ-eink eddigi fejlődésük során elértek. Ezek az eredmények világosan bizonyítják, hogy a nagyüzemi gazdálkodás ekonómiailag olyan előnyösen végzi a termelő munkát, melyről a magángazdálkodó kis- és középparaszt nem is álmodhat és ezért törvényszerű, hogy a kistermelés a mezőgazdaságban mind a kapitalizmusban, mind a szocializmusban visszaszorul a nagyüzemi gazdálkodással szemben. Most nézzük meg milyen helyet foglal el a kisparaszti gazdálkodás, mint termelési forma a mezőgazdaságban ? A fejletlen mezőgazdasági kapitalizmus a kisparaszti gazdaságok tíz és százezreit hagyta örökségül a proletáriátus államának. Ezek léteztek a kapitalizmusban is, de annak ellenére, hogy a kapitalizmusban a föld magántulajdona szentesítve volt, a kisparaszti gazdálkodás még sem képezte a mezőgazdasági termelés leghaladottabb formáját. A kistermelési forma, mely a kistáblás gazdálkodások és a többi termelőerők szétforgácsoltságán és saját, vagy a család munkáján alapul, a kapitalizmus fejlődésének folyamatában csak tengődött, s lépésről-lépésre pusztult és visszaszorult a kapitalista nagytermelés előtt. A mezőgazdasági kistermelés tehát — ha arra történelmi szempontból nézünk, — csak átmeneti helyet foglal el a mezőgazdaság fejlődésében. Átmeneti forma, melyet a kapitalizmusban felszív, illetve megsemmisít a kapitalista nagytermelés. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet- szakaszán pedig állandóan vissza kell vonulnia, a haladottabb forma, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előtt. Arról van tehát szó, % hogy a kistermelés kiszorítása a nagyüzemi gazdálkodás által törvényszerű. Mert a nagyüzemi gazdálkodás mindenkor hasonlíthatatlanul nagyobb termelési előnyökkel végzi a termelést. A termelés produktívabb és a termelés költségei lényegesen kisebbek, mint a kisparaszti gazdálkodásban. Természetesen a kapitalista nagyüzemi termelés ekonómiai előnyei a kisparaszti gazdálkodással szemben másképp realizálódnak, mint a szocialista nagyüzemi termelés előnyei. A kapitalista termelés előnyeit a kapitalista termelési viszonyok karakterizálják, mely a termelőeszközök magántulajdonán és a kizsákmányoláscn alapszik. A kapitalista nagyüzemi termelés a profitért való hajszában, a féktelen konkurenciális harcban minden előnyét arra használja fel, hogy tönkretegye a kis- és középparasztokat és azok földjeit fokozatosan felszívja. Tehát fejlődése össze van kötve a kisparaszti gazdálkodások fokozatos tönkretételével. Erről beszélt Hruscsov elvtárs is az SZKP XX. kongresszusán, mikor ezeket mondotta: „Elég megemlíteni, hogy csak 1940 —1954-es időszakban, tehát 14 év alatt 130 000 farmer vesztette el földjét az USA-ban és csak az utóbbi négy év leforgása alatt a hivatalos statisztika szerint a farmerek száma 600 000-rel csökkent“. Természetes, hogy a kapitalista nagyüzemi termelés minden előnyével együtt szintén csak átmeneti formát jelent a mezőgazdaságban, mert jellegénél lógva kibékíthetetlen ellentétbe kerül a termelőeszközök magántulajdona, illetve a termelés eredményének egyéni kisajátítása és a termelés társadalmi volta. A szocialista nagyüzemi termelés előnyei ellentétben a kapitalizmussal abban realizálódnak, hogy új, szocialista termelési viszony fejlődik ki, melynek alapját a termelőeszközök közös tulajdona és a termelők kölcsönös együttműködése jellemzi. Ez a kölcsönös együttműködés és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlődése, ellentétben a kapitalizmussal, nem a kisparaszti gazdálkodás tönkretételével van összekapcsolva, de ellenkezőleg — össze van kapcsolva a kisparaszti gazdaságok támogatásával, amely a legjobb eszköz arra, hogy a kis- és középparaszt meggyőződjön pártunk mezőgazdasági politikájának helyességéről. Varga János
