Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

4

'Jŕalŕad

Földműves

1957; október в

A brigádvezető gondja

Dél felé jár az idő. Az erőgépek ütemes berregése messziről elárulja a löki traktorosbrigád központját. Az udvarban három Zetor és egy MÄVAG silókombájn útrakészen áll. A Zetorok sokkal hangosabbak és jóval nagyobb zajt csapnak, mint a kombájn, pedig ami a hang erősséget illeti az elsőbbség a kombájnt illetné, már csak azért is, mert jóval terjedelmesebb és ezért joggal túlharsoghatná őket. A traktorok megindulnak és egymás után kifordulnak a brigád udvarából. A kombájnos még valamit igazít a gépen, majd fürgén a gép nyergébe vágja magát és követi társait. Az előbb még hangos udvarba ismét visszatér a csend.

— A brigádvezetőt keresem — szólítok meg egy 35 év körüli ereje teljében levő embert.

—' Én vagyok.

— Engedje meg, hogy én is bemutatkozzam, s miközben az igazolványom után nyúlok, 'félbeszakít.

— Fölösleges. Ismerem én magát. Négy évvel ezelőtt egy hideg őszi nap járt nálunk utoljára és akkor együtt szántottunk, igaz-e?

— Igaz — válaszolom. Közben elémtárul a négy év előtti kép: Tóth Vilmos akkor még nem volt brigádvezető. ATZ petroleum meghajtású hernyótalpason az erdő melletti dűlőn szántott. A gép olaja csepegett és amerre járt fekete olajcseppek jelezték útját. Menykő sok petróleumot zabáit, s ráadásul nagyokat köhögött. Felkéredzkedtem én is a traktorra és együtt szaporítottuk a barázdákat. A gép nehéz ötös ekét vontatott és alig bírta a súlyos terhet.

— Ki dolgozik most ezen a gépen?

— Senki — már rég kiselejtezték. Helyette DT-54-est kaptunk és most azzal szántunk.

— Az jobb?

— Meghiszem.

— Más gépet nem kaptak?

— Dehogynem. A régi gépeket majdnem mind kicseréltük újakért.

— Mióta vezeti a brigádot? — kérdezem ezt a rokonszenves megjelenésű embert, akiről már akkor tudtam, hogy a brigád legjobb traktorosa.

— Két éve.

Tóüi Vilmos a löki traktorosbrigád vezetőjét most az őszi munkák kellős közepén látogattuk meg. Tele van gonddal, tervvel. Az éjjeli eső a talajt alaposan feláztatta, s felborította a napi munkatervet. Az előbbi traktorosok is azért mentek ilyen későn dolgozni, mert reggel még süppedt a talaj s várni kellett míg megszikkadt. A silókombájn nem az övéké. A keszi brigádtól kérték kölcsön. Az összes silótakarmányt lekaszálták és a kombájnt hazaküldték. - Sürgős a cukorrépa, a takarmányrépa, a burgonya, a kukorica és a napraforgó betakarítása, az őszi gabonák elvetése. Az idén 160 hektáron vetnek búzát. Gunyics Lajos traktoros három vetőgépből álló gépcsoportjával 20 hektárt is bevet naponta. Itt a trágyahordás. Van trágyarakógépük és naponta 7 vagón trágyát hordanak ki a földekre. A terítés már nem megy ilyen könnyen. A szórógép gyakran felmondja a'szolgálatot. Nem lehet halasztani a mélyszántást sem. Bertalan Tibor és Pálinkás Zoltán felváltva éjjel-nappal szántanak. Az emberekkel nincs baj. Valamennyien lelkiismeretesen végzik feladatukat. A brigádnak azonban nincs mezőgazdásza. Mli’nka Lajost, a volt mezőgazdászt már régebben elhelyezték, pótlásáról nem gondoskodtak és ezt a munkát is a brigádvezető végzi.

A brigádközpont udvarán gazdasági gépek hevernek szerte-széjjel. Nemrég még dolgoztak, s nagy szükség

■C, -«-H

A Cerjaky-i Állami Gazdaság dolgozói az elsők között szállították t a cukorrépát a terebesi cukorgyárba

(F.: Želenák M.)

volt rájuk. Kár ezekért a gépekért — gondolom. A brigádvezetö azonban megsejti mit akarok mondani és kérdés nélkül válaszol:

— Látja? Hát tegyen jót az ember valakinek. Az állami gazdaság rövid időre kölcsönkérte a raktárokat. Nem volt hová tenni a gabonájukat. Rövid időről volt szó, így hát belementem. A hét vágón gabona azóta is itt van. Most engem okolnak azért, hogy a gépeket nem tudom hol elraktározni. Ma ismét megsürgetem a raktárak kiürítését. Okvetlen tenni kell valamit. Nem lehet a drága gépeket az időjárás szeszélyének kitenni.

Tóth Vilmos a szövetkezetre tereli a szót. Beszéde elárulja, hogy szívügye a szövetkezet. A traktorosok a tagokkal a legnagyobb egyetértésben dolgoznak, ő maga is szövetkezeti tag és a legutóbbi választáskor a vezetőségbe is beválasztották, így hát kétszeres kapcsolat fűzi a szövetkezethez. — A határunk azonban 280 hektárral kevesebb a kelleténél — mondja kissé csalódottan.

Nem értem a célzást.

— Hát úgy — magyarázza, — hogy Lökön 280 hektáron még egyénileg gazdálkodnak. Ahhoz, hogy szövetkezeti faluvá váljunk, éppen erre a földterületre lenne szükségünk.

Tóth Vilmos maga is élen jár a meggyőző munkában. Jó szívvel, okos érveléssel, de főképpen a jó minőségű gépi munka elvégzésével eddig is sok hívet szerzett a szövetkezeti gazdálkodásnak. A brigád munkájával járó gondokon kívül a löki brigádvezető második legnagyobb gondja: az egyénileg gazdálkodók megnyerése a közös gazdálkodás számára.

Füry József

★ ★ ★

Lelkesen dolgoznak

Hajnalodott. A bácskai brigádközpont felől messzire hallatszott a gépek moraja. A traktorosok a gépek körül foglalatoskodtak. Koleszár Gábor a brigád mezőgazdásza örömmel beszél a traktorosok igyekezetéről.

— Tegnap este megbeszéltük, elosztottuk ,a munkát. Minden traktoros tudja, mi a mai napi teendője. Szinte egymás ellen dolgoznak — jegyzi meg tréfásan.

Bodnár László, Loksa Miklós, Béres Péter és Pandi István traktorosok mihamar gépre ülnek és elindulnak munkahelyeik felé.

— Nem akarnak lemaradni a teljesítmény terén — folytatja Koleszár mezőgazdász. Naponta 200 köbmétert silóznak a kiváló magyar gyártmányú silókombájnnal. Ha ilyen lelkesedéssal dolgoznak tovább, nem kétséges, hogy eredményesen elvégezzük az őszi feladatokat.

Katkó Géza, Bacska

A bélyi EFSZ tagjai (királyhelmeci járás) az őszi munkák elvégzésére alaposan felkészültek. A nehéz terepviszonyok ellenére is három vetőgépből álló gépcsoporttal dolgoznak és naponta 18 — 19 hektár gabonát vetnek.

Látogatás egy német gépállomáson

Szlovákia gépállomásai legjobb dolgozóinak a Német Demokratikus Köztársaságban járt küldöttsége ellátogatott a weimari járásban lévő Isserodai Gép- és Traktorállomásra. A gépállomás udvarának és műhelyeinek megtekintése után megkértük az állomás igazgatóját, Ervin Firmant, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. Kérésünknek készségesen eleget tett.

Hány adminisztratív és technikai alkalmazottja van gépállomásuknak?

Gépállomásunkon az adminisztratív és technikai munkaerők közé tartozik az igazgató, fömezőgazdász, főzootechnikus, főnövényorvos, technikai vezető, főkönyvelő, könyvelő, tafvező és munkairányító. Ezeken kívül vannak még szakasz-dolgozóink, mégpedig 8 mezőgazdász, 3 szakasz-zootechnikus és 3 szakasznövényorvos.

Milyen gépparkkal rendelkeznek és hány hektáron dolgoznak?

Gépállomásunk 52 traktorral, ebből 7 lánctalpas, 32 önkötözőgéppel, 8 cséplőgéppel’és 4 kombájnnal rendelkezik. A weimari járásnak 26 ezer mezőgazdasági földterülete és 3 gépállomása van. Járásunkban eddig 44 szövetkezet (LBG) működik. Átlagosan 80 hektáron gazdálkodnak, ami a mi viszonyainkhoz képest bizony elég kevés. A falu szocializálása nálunk még nem olyan előrehaladott, mint önöknél.

Gépállomásuknak van egészévi terve?

Igen. Tervünk alapján az éven 15 ezer átlaghektáron végzünk mezőgazdasági munkákat. A szállításokat illetően is vannak tervezett feladataink. Az egy átlaghektárra eső tervezett kiadás 61 márka, viszont az első félév folyamán ezt 60 márkára csökkentettük.

Hogyan történik önöknél a traktorosok pótdíjazása?

Traktorosaink a megtakarított üzemanyag és a terv teljesítésének arányában kapnak prémiumot. Ez körülbelül az alapfizetés 20 százalékát teszi ki. Jelenleg átdolgozás alatt van a prémium-rendszer, amelyben bizonyos változások várhatók, melyek

Harminc éve a irakíor nyergében

Régebben sokat emlegették nevét. Csallóközben járván, a kispakai traktorállomáson megszakítom utamat, hogy kezet szoríthassak vele.

A brigádállomás udvarán találom. Éppen hernyótalpasának gyomrában riyulkál. Karja könyökig olajos. így hát nem akar kezet adni. Nézem az arcát, ezt a jellegzetes férfiarcot, amelyet annyiszor láttam a szlovákiai sajtóban.

Szeme szelíden pillant felém, hosszú, rőt bajusza alatt hegyesen áll a makrapipa. Arca még mindig fiatalos, barnapiros, de haja már öszbecsavarodott, belisztezték az évék. Fér dics József munkaérdemrendes traktoros már közel járhat az ötvenhez.

Megkérdezem.

— Hány éves most Ferdics bátyám?

— Bizony már negyvennyolc — feleli egy kis melankóliával. De ez csak olyan, mint amikor felhő úszik a nap elé. — Negyvennyolcszor hullt le a fák levele, amióta a világra jöttem.

— Remélem megéri a másik negyvennyolcat is terelem naposabb oldal felé a szavakat.

Elmosolyodik.

— Jó is volna. Talán, ha nem dolgoztam volna annyit életemben.

— Mikor ült legelőször a traktor nyergében? — tolul nyelvemre a kérdés. .

Ferdics bácsi tűnődik egy kicsit.

— Mikor is? ...Ha jól emlékszem 1928-ban. Immár harmincadik éve. Itt voltam traktoros abban az időben az egyik nagygazdánál. Persze akkor még fehér holló volt nálunk a traktor és messze, nagyon messze elmaradt a mai teljesítmények mögött.

Több helyre is elszegődött a régi világban, de legtöbbször csak gépek mellett dolgozott. Hatgyermekes családapa volt, amikor 1941-ben fogságba került. Csak 1948-ban vetődött haza. Természetesen első dolgának tartotta, hogy jelentkezzen a csallóközcsütörtöki traktorállomáson. Felvették. Itt a gépállomás kötelékében megint nagy elhatározásra jutott. Többet, jobban dolgozni, mint más. Nem dicsöségvágyból, de mert nagy volt a család, kellett a pénz. Éjt nappala téve dolgozott hát, hogy elhatározását valóra válthassa. Sikerült. De nemcsak pénzt keresett többet, mint mások, hanem a nevét is szárnyára kapta az ország. Mert 1952- ben az ország legjobb traktorosa lett. Első az elsők között.

Prágába hívták s Munkaérdemrenddel tüntették ki.

— Szép élmény volt?

—; Szép. Nagyon szép — villan fel arcán a mosoly.

Megered ft szava.

Elmondja, hogy a Földművelésügyi Minisztériumban tüntették ki. Ott rendezték az ünnepi ebédet is. Akkoriban még alig tudott valamit csehül és a hosszú asztalnál sehogyan sem találta meg a helyét. Megkérdezhette volna éppen, de valahogy szégyenkezett, — mint mondotta — mert nem tudott csehül. Vele együtt még vagy százan ültek az ünnepi ebéd asztalához, ahol mindenkinek ki volt a helye jelölve. Ferdics bátyánk ide-oda sétálgatott, míg „nyakon nem csípték". Jöttek érte, hogy Zápotocký elvtárs hivatja, aki mint miniszterelnök, az ünnepeitekkel ebédelt. Közvetlenül a Zápotocký házaspár mellett jelölték ki Ferdics bátyánk helyét. Zápotocký elvtárs először azt hitte, hogy Ferdics József szlovák származású, de amikor megtudta, hogy magyar, odakérette Široký elvtársat, aki több mint félórán keresztül tolmácsolta beszélgetésüket. Természetesen a mezőgazdaság körül forgott ez a beszélgetés.

Ebéd után táncoltak is a minisztériumban. Ferdics bátyánk még Zápotocký elvtárs feleségével is táncolt.

— Ügy volt — mondja felcsillanó szemmel, — hogy egyszerre csak felkért egy keringöre Zápotocký elvtárs felesége. Én ~meg aztán visszakértem. Hosszú bajuszom miatt azt hitte, hogy már öreg vagyok. Meg is jegyezte, hogy idős ember létemre milyen fürgén mozgok. Mondom, nem vagyok én öreg, csakhát a nagy bajusz öregít... Azt a három napot ott Prágában sohasem felejtem el. Munkámért igazán nem kaphattam volna nagyobb jutalmat, kitüntetést.

Ferdics József tovább beszél életéről. Megemlíti új házát, amelyre igaz, hogy még tartozik néhány ezer koronával, de ezt már lekoptatja lassan. Hét gyermeke is nő, növekedik. Béla most szerel le, ez ősszel. Ö automechanikus. Vilmos 21 éves, traktoros, együtt dolgoznak a kispataki traktorosbrigádban. A lányok a nagypakai szövetkezetben dolgoznak, a legkisebbek iskolába járnak. Nem kell tehát félteni őket a jövőtől, megtalálják életcéljukat.

— Nem érzi az öregséget, a fáradságot? — kérdezem.

— Már érzem, nagyon is kezdem érezni. És bizony szeretnék valami könnyebb munkát végezni. A traktoron

már majd a Vili gyerek jár helyettem.

Bizony harminc évig traktoron — szép teljesítmény. Ebbe bele is lehet fáradni. Ferdics Jóska is belefáradt, annál is inkább, mert betegség kínozza, a malária. Jó volna, ha a csütörtöki gépálolmás vezetősége könnyebb munkába állítaná a Munkaérdemrendes traktorost, aki már megszolgálta a magáét. Hiszen kevés negyvennyolcéves ember ül már nálunk traktoron, azt hiszem a félkezemen is megtudnám őket számolni.

— Högyan dolgoznak a fiatalok, Ferdics bátyúm?

— Általában jól. Talán azt mondhatnám, kivétel nélkül derekasan állták a munka nehezét. Duhony Sándor vagy Érsek Ferenc, Kovács Boldizsár, Kovács Mihály, Németh Imre, meg a fiam, Ferdics Vilmos is, no, és a többiek. A kispakai brigádközponton tizenhatan dolgozunk, túlnyomórészt fiatalok.

— Természetesen átadja tapasztalatait a fiatalabbaknak is?

— Igen. Sokszor fordulnak hozzám kérdéssel. S én tanácsot adok nekik, segítem őket munkájukban. Gondot fordítunk a fiatalokra. Iskolázzuk őket, havonta négyszer -'öt szőr üzemi iskoláztatást tartunk, ahol sokat tanulhatnak. Bizony, mi öregek lassan kidőlünk a munkából s ok kerülnek helyünkre, illő hát, hogy elsajátítsák a traktoros mesterség minden csínját-binját, hogy munkájuk nyomán többet teremjen a porhanyós csallóközi föld.

Ferdics József nemsokára ötvenéves lesz. Életével, példájával utat mutatott sok-sok embernek.

—D e s—

alapján a traktorosok gépük javítási költségeinek csökkentése után is kapnak majd prémiumot.

Milyen versenyformákat vezettek be a traktorosok munkájánál?

A Schönbecki Gép- és Traktorállomás módszere szerint három fő pontban folyik a verseny: előnyben részesíteni a szövetkezeteket a gépek elosztásánál, fokozni a gépállomás dolgozóinak szakképzettségét és biztosítani a traktorosok személyi felelősségét a szövetkezetekben elvégzett munkák után.

A továbbiakban elmondja, hogy a szövetkezetek tervének termelési részét a gépállomás mezőgazdászai és zootechnikusai, a pénzügyi tervet pedig a földműves bank és a járás pénzügyi osztályának dolgozói állítják öszsze.

A gépállomás agronómusi és zootechpikai szolgálatát a főmezőgazdász és főzootechnikus irányítja. A szövetkezetnek nincs külön mezőgazdásza és zootechnikusa. Ezeket a teendőket a gépállomás szakasz-dolgozói végzik.

Milyenek az alkalmazottak átlagfizetései gépállomásukon?

A traktorosok és szerelők átlagfizetése a mi gépállomásainkon 450, a brigádvezetőké 500, ä szakaszagronómusoké 630 márka körül mozog. Ehhez jönnek még a prémiumok és a hűségjutalék, amelyre 3 évi munka után minden dolgozó jogot formálhat.-ry

★ ★ ★

Egyre többen megértik ...

Debrőd községben szeptember 24-én három középparaszt írta alá a belépési nyilatkozatot. Az új belépők 21,41 hektár földterülettel gazdagították a közös vagyont. A szövetkezet vezetősége örült az új belépőknek, mert valamennyien becsületes gazdálkodók. Hiszen Molnár Mihály 7,98, valamint Somodi Ferenc 4,19' és Szabó Ilona 9,24 hektáros parasztok mindig becsületesen teljesítették beadási kötelességüket.

A debrődi szövetkezet az új belépőkkel még tovább viheti a közös ügyet, hiszen a közmondás is azt tartja: közösségben van az erő. A-s

Dicséretet érdemeinek

A kedvező időjárás lehetővé teszi az őszi munkák zökkenőmentes elvégzését. A szepsi gépállomás traktorosai jó minőségű munkájukkal már most lerakják az 1958. évi gazdag termés alapjait. A gépállomás és a brigádközpontok traktorosai 2568 hektáron végezték el a középszántást. Felszántottak ezen kívül még 304 hektár ugart és 44 hektár rétet és legelőt. Az ősziek vetését szeptember 25-ig 1590 hektáron végezték el, ebből őszi repce 86 hektár, őszi búza 450 hektár, őszi árpa 17 hektár és őszi rozs 858 hektár. Őszi takarmánykeveréket 180 hektáron vetettek. A rétek és legelők őszi kaszálását elvégezték és a szántóterületről a takarmányt lekaszálták. A szepsi járás szövetkezeteinek összesen 7834 tonna silótakarmányt készítettek.

Megnyugtató, hogy a szepsi GTÄ traktorosai teljesítményüket állandóan fokozzák. Tudják nagyon jól, hogy csak ilyen módon nyerhetik meg a szövetkezeti tagok teljes bizalmát és csak ilyen módon győzhetik meg az egyéni gazdálkodókat a gép.i munka és a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről. Jó munkájukért és példás igyekezetükért dicséretet érdemelnek.

Andreas Sándor