Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-14 / 28. szám
\fzaü~ad Földműves 55 Szeretném viszonozni a szovjet nép vendégszeretetét* ‘ — Tikkasztó hőség — még a fa levele sem mozdul — aratásra sem jó az ilyen meleg — vélekedtek a felsőaranyosi vasútállomáson leszállt utasok, miközben fáradtan megindultak az állami gazdasághoz vezető úton. A vasút mentén szovjet gyártmányú S—4-es kombájn arat. A szomszéd dűlőn, a vasút túlsó oldalán szintén S—4-es vágja a rendet. Estére a termést sem fenyegeti többé sem jégeső, sem a vasúti mozdony kipattanó szikrája. A tegnap learatott földön DT— 54-es szovjet lánctalpas forgatja a földet, ahová majd valamilyen tarlóvetemény kerül. Az ember önkénytelenül is a szovjet gépekre gondol. Szerencse, hogy ilyen nagyteljesítményű gépeink vannak és szapora munkájukkal megmentik termésünket a szeszélyes időjárás és más természeti csapásoktól. Az aranyosi állami gazdaságtól nem messze az erdő szélén szovjet S—4-es kombájn borsót csépel. — Miért nem gabonát aratnak vele? — kérdezzük Bödök János munkacsoportvezetőt. A gabona tegnapról mára hirtelen beérett és nem számítottunk ilyen gyors beérésre. De holnap ez a gép is indul majd a nagymegyeriek gabonáját vágja — nyugtat meg bennünket a csoportvezető. Az útszéli 19 hektáros dűlőn két kombájn arat. Az egyiket Molnár Ferenc, a másikat Bognár István vezeti. A gépek szovjet kombájnokra hasonlítanak. Vágószerkezetük, a magát élesítő késrendszer, a motolla megszerkesztése, a motor elhelyezése azonban teljesen a szovjet gépekével azonos. Ezek már a mi saját gyártmányú ŽM—330-as gépeink. Mezőgazdasági gépgyáraink a szovjet tapa:ztalatok felhasználásával és a mi viszonyaink figyelembevételével gyártották őket. Aki csak egy kicsit is ért a gépszerkesztéshez, rögtön észre veszi, hogy az S—4-es és a ŽM—330- ason sok a közös elképzelés, a közös vonás. A ŽM—330-as gépeket szerte a világon dicsérik, de egy biztos: ha nem használtuk volna fel a szovjet tapasztalatokat, soha ilyen gépeket nem gyárthattunk volna. — Már négy éve vagyok kombájnos, két évig szovjet kombájnon dolgoztam és az alapismereteimet is ezen a gépen szereztem — mondja Molnár Ferenc. Ma már az ÄC—44Ó-as és a ŽM—330- as aratőcséplő szerkezetével is tisztában van. Németh András, az aranyosi állami gazdaság vezető dolgozója azt mondja, hegy az igazgatóság körzetében négy szovjet kombájn és két DT—54-es lánctalpas dolgozik. Különösen most a gabonabetakarítás idején érezzük a szovjet gépek felbecsülhetetlen jelentőségét — mondja Németh András, majd a szovjet nép életéről beszél. — Magam is kint jártam a Szovjetunióban. Kíváncsi voltam e hatalmas ország népeinek életére. Elutazásom előtt idehaza a nyugatosok a szovjet nép nélkülözéseiről beszéltek. Egyet mondhatok. Kellemesen csalódtam. Saját szememmel győződtem meg ennek az ellenkezőjéről. Mindenütt jól táplált és jól öltözött embereket találtam. A háború nyomát 'hihetetlen rövid idő alatt eltakarították. Hatalmas ipartelepek, új épületek ezrei, kórházak és kultúrépületek jellemzik a mai Szovjetuniót. Németh elvtársből ömlik a szó. Elmondja, hogy a kubányi szovhoz dolgozói például saját színházzal, a legkorszerűbben felszerelt kórházzal rendelkeznek. A külföldiek csodálkozással szemlélték a szovjet nép hatalmas sikereit, amelyet a szocializmus építése terén ért el. Majd így folytatja: — Engem még ennél is jobban a szovjet emberek vendégszeretete lepett meg. Az embernek szinte olyan érzése támad, hogy rég nem látott testvérrel beszél. Közvetlenek és őszinték. Most, hogy a szovjet küldöttek hazánkba látogatnak, szeretném jómagam is viszonozni vendégszeretetüket, és ha alkalmam nyjlik mindent elkövetek, hogy jó! érezzék magukat. Németh elvtárs saját tapasztalatait, meggyőződését és élményét mondta el. Hazánkban akármerre is fordul az ember, szemtanúi vagyunk a szovjet kapcsolatok örvendetes fejlődésének. Az ország gabonáját közel ezer szovjet kombájn aratja, földünket 1100 szovjet DT és jó néhány száz S—80-as lánctalpas szántja. Nemcsak Molnár Ferenc aranyosi kombájnos tanulta meg a vezetést szovjet kombájnon, hanem traktorosaink túlnyomórésze. A saját gyártmányú kombájnjaink a szovjet szakemberek tudását és önzetlen segítségét bizonyítják, hiszen a legbonyolultabb technikai megoldásokat szívesen átadták nekünk. Utazásunk közben özv. Vendég Zsigmondné alistáli lakos arról beszél, hogy búzáját S—4-es kombájn aratta le. Bordács Béla 64 éves földműves pedig azzal dicsekszik, hogy Imre fia S—80-as szovjet gépet vezet és ennek párja nincsen. A kitűnő szovjet gépek és mindennapi életünk sok megnyilvánulása már régen a szovjetcsehszlovák nép barátságát bizonyítja. Németh elvtárs óhaját még azzal egészíti ki, hogy a szovjet küldöttek látogatása alkalmával nemcsak a szovjet nép vendégszeretetét szeretnék viszonozni, hanem megköszönni azt a felbecsülhetetlen segítséget is, melyet szovjet barátaink lépten-nyomen nyújtanak mezőgazdaságunknak és iparunk fejlesztése érdekében. Füry József VISSZHANG egy szovjet gépállomás felhívására A sztavropoli keríilet Vinodelneni Gép- és Traktorállomás dolgozói levelet intéztek hazánk gépállomásainak dolgozóihoz, amelyben azon óhajukat juttatják kifejezésre, hogy szívesen felvennék a kapcsolatot valamelyik csehszlovák gépállomás dolgozóival. A Hradec Králové-i kerületben levő Kukleny-i GTÄ vezetősége az állomás dolgozóinak nevében a felhívásra levélben adott választ és közölte a szovjet gépállomás vezetőségével, hogy a kölcsönös tapasztalatcsere és a termelés fokozása érdekében örömmel veszik fel velük a kapcsolatokat. Új szövetkezeti község a szovjet küldöttség tiszteletére A szovjet párt- és kormányküldöttség megérkezése alkalmából Szmolinszk község (senicai járás) földművesei tömegesén léptek be a helyi EFSZ-be. Július 7-én, a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából a község dolgozói elhatározták, hogy községüket szövetkezeti községgé alakítják át, és ezt az elhatározásukat táviratilag bejelentették az SZLKP Központi Bizottságnak. Néhány nap alatt 115 kis- és középparaszt lépett be a szövetkezetbe, akik összesen közel 500 hektárral gazdagítják a szövetkezet földalapját. A földekhez a tervezett mennyiségű állatállományt is beadták. Ehhez az örömteljes eredményhez nagyban hozzájárultak az EFSZ eddigi sikerei. Tavaly például lényegesen túllépték a munkaegység tervezett értékét, s ez évben már 20 koronás munkaegységet és 4 kiló gabonát terveztek. Az új szövetkezeti községnek még kedvezőbb előfeltételei vannak, mint az eddigi szövetkezetnek. Bízunk Lenin pártjában 1957. július 14, A párt életében nem egyszer kell összehívni a kommunistákat anélkül, hogy előre előkészítettük volna a gyűlést. Ez olyankor is előfordul, mikor a Központi Bizottság a szervezetekhez és a párttagokhoz fordul, hogy fontos ügyekről tájékoztassa őket. így történt ez a napokban is. Az üzemekben, a falvakon, a járásokban összegyűltek a pártaktívák, taggyűléseket, és megbeszéléseket rendeztek. A kommunisták meghallgatták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága plenáris ülésének G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics és V. M. Molotov pártellenes csoportjáról szóló határozatát. A besztercebányai kerületben nagy részvétellel 911 taggyűlést rendeztek. Nem egészen két nap alatt a pártaktiva és a pártszervezetek nemcsak tudomást szereztek az SZKP KB ülésének határozatáról, de véleményt is nyilvánítottak vele kapcsolatban. Az elvtársak nagyon komolyan fogadták a jelentést, mérlegeltek és gondolkodtak. Ez érthető is. Hiszen egyetlen pártját szerető kommunista sem maradhat közömbös, ha a szocializmus ügyéről van szó, ha meg tudja, hogy a pártban, melyet szíve egész melegével szeret, akadt néhány ember, aki megbontotta a párt egységét. Az elvtársak a vitában egyetértésüket nyilvánították az SZKP KB határozatával. „Egyesek eltávoznak, de a párt megmarad. Bízunk Lenin pártjában” — ezt mondta a Hodoninban rendezett aktíván Koutný elvtárs, a párt alapító tagja. így tekintenek erre az ügyre mind-* nyáján, akik gondosan megfontolták az SZKP határozatát. „Elmentek azok, akik nem akartak harcolni a XX. kongresszuson elítélt hibák ellen" — jelentette ki a smíchovi Tatra-üzem kommunistáinak gyűlésén Ficher elvtársnő. A vegyészeti-műszaki főiskola pártszervezetének taggyűlésén Čeleda elvtárs hangsúlyozta, hogy habár olyan személyekről van szó, akik a szocializmus ügyéért mint régi párttagok fáradhatatlanul harcoltak, de jelenlegi álláspontjukat a párt határozataival szemben kell bírálni, mert ezek a határozatok biztosítják a további sikeres előrehaladást a kommunizmus felé. Bő termést ígér a határ A lévai járás területén, különösen a lejtőkön és a sík terepeken a napokban megkezdődött az aratás. Az embermagasságúra nőtt gabona a múltkori viharok után sok helyen ledőlve fekszik. Ennek ellenére a Kálnai Gép- és Traktorállomás dolgozói bizakodással kezdték meg az aratást. A tavaszi gyakori esőzések miatt a gépállomás csupán 95 * százalékra teljesítette a tavaszi munkálatok tervét. Ennek folytán a szövetkezetek legnagyobb részt saját fogataikkal végezték el a tavaszi kalászosok, de több helyen a kapások vetését is. A gépállomás dolgozói jelenleg nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a nyári munkálatok tervét eredményesebben teljesítsék. A gazdag termést ígérő, de sok helyen ledőlt gabonát, ahol csak lehet gépekkel vágják. Emellett nem feledkeztek meg a kisebb jégkárt szenvedett kapások gondozásáról sem, amelyek ebben az esztendőben szintén bő termést ígérnek. Veres Vilmos, Űjbars A nagyszombati állami gazdaság földjén a talajt már az őszi repce vetésére készítik. A képen: Matejka József traktoros szántás közben. (Foto: Dušek) , i = l =r I = 1 = I T^=T I '.:ч==»----------1 ===== « I ===== I ===== I ===== « ~ ~ I ===== 1 ~~ « === ■ ■ =!== 1 I В = 4 == Я Szilárdan és határozottan a lenini úton Komoly jelentés érkezett Moszkvából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága teljes ülésének eredményéről. Az SZKP KB határozatában Malenkov, Kaganovics és Molotov párteilenes frakciós tevékenységéről felhozott tényeket világosan és egyöntetűen igazolják, hogy tevékenységük éles elítélése, és visszahívásuk a pártban és a kormányban betöltött vezető funkciókból elkerülhetetlen . és helyes volt, teljes mértékben megfelel az SZKP, a szovjet ország és az egész szovjet nép érdekeinek, valamint a nemzetközi munkásmozgalom érdekeinek és sikeres továbbfejlődésük követe 'ményeinek. Miben van G. M. Molotov pártellenes törekvéseinek lényege, melyekhez D. T. Sepilov is csatlakozott? Abban, hogy nem értenek egyet az SZKP XX. kongresszusának következtetésével és határozataival; ez a pártvezetés megváltoztatására tett frakciós kísérletekben érte el tetőfokát, melyek az első lépést jelentették volna a párt fő irányvonalának megváltoztatására. Ma, másfél év távlatából minden kommunista egyre világosabban látja a XX. kongresszusnak — Lenin halála után kétségtelenül — a legfontosabb kongresszusnak óriási jelentőségét. Az SZKP XX. kongresszusa azzal, hogy ké'-lelhetetlenül leszámolt Sztálin szemé yijégének áldatlan kultuszával és annak következményeivel, kiemelte a pártélet lenini normáit, kitűzte más országok szocializmusba való békés áttérésének új támaszait, a háború elhárításának és nemzetek békés egymás mel'ett élésének további sikeres kibontakozásának lehetőségeit, hatalmas lökést adott a forradalmi és felszabadi ió harcnak világszerte, világos irányt szabott az új világ harcos millióinak a kommunizmus újabb győzelmes csatáinak megvívására. Senkinek sincs joga szembehelyezkedni a párt és a nép akaratával, bármilyen nagy érdemeket szerzett is a múltban. Senkinek sincs joga előző forradalmi tevékenységére hivatkozni, — még ha évtizedekre nyúlik is az vissza —, ha cselekedete ellentétbe kerül az élettel, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott küzdelem újabb követelményeivel. Ezért az SZKP KB határozata, mely lehetetlenné tette a pártvezetőségben kialakult kis csoport további frakciós tevékenységét és helyreállítja a pártvezetőség teljes egységét, a testvéri szovjet párt rendületlen lenini elviességét igazolja, a testvér szovjet párt és egyúttal egész mozgalmunk nagy győzelme. Gondoljunk csak arra, mekkora sikereket hozott az SZKP KB és a szovjet kormány aktív, konstruktív békepolitikája a legutóbbi négy év folyamán. Megfeledkezhetünk-e arról, hogy éppen ebben az időszakban és mindenekelőtt a Szovjetunió nagylelkű kezdeményezésére szüntették be a koreai hadicselekményeket és vetettek véget a vietnami háborúnak, hogy ebben az időszakban kötötték meg az államszerződést Ausztriával, ekkor tartották meg a négy nagyhatalom képviselőinek genfi értekezletét, hogy éppen ebben az időben rendezték és sikeresen továbbfejlesztették a szocialista országok és Jugoszlávia kapcsolatait, hogy ebben az időben került sor Hruscsov és Bulganyin elvtársak indiai, angliai és a közelmúltban finnországi útjára, melyek jelentősen hozzájárultak a nemzetek kölcsönös megértéséhez úgy, hogy sikerült elhárítani az imperialisták magyarországi és egyiptomi népellenes provokációinak veszélyét. Tekintsünk csak vissza arra az eredményes fejlődésre, amely az utóbbi időben a Szovjetunió életében, iparában és mezőgazdaságában, a párt, a szovjetek, a társadalmi szervezetek tevékenységében ment végbe. Mily lényegesen fokozódott a Szovjetunió ereje és egyúttal mily nagy lépést tett a dolgozók életszínvonalának emelésére és a szocialista demokrácia állandó tökéletesítésére. A nehézipar következetesen előnyös fejlesztése és a korszerű technika alkalmazása folytán a közszükségleti cikkek termelése is jelentősen megnövekedett, tökéletesedett a kereskedelem munkája és a munkások reálbéreivel együtt a nyugdíjak is lényegesen emelkedtek. A demokratikus centralizmus alapelveinek helyes érvényesítése, amely elválaszthatatlanul összefügg a bürokratizmus különféle megnyilvánulásainak kiirtásával, az adminisztratív apparátus létszámának jelentős csökkentésében, a népgazdaság irányításának és tervezésének állandó tökéletesítésében éreztette jótékony hatását. Ez a nagyvonalú intézkedés is, melyet a Szovjetunió és a legfejlettebb kapitalista országok gazdasági versengésében jelentősen közelebb hozza a Szovjetunió végső győzelmének távlatait* a szóbanforgó frakciócsoport ellenállásának különféle megnyilvánulásaiban ütközött. Ez a csoport semmi mást nem értett meg, csak merev, doktrinás, szektáns elképzeléseit, melyeket a rohamosan kibontakozó élet már a múltban elavulttá tett és megcáfolt. Ezeknek az elvtársaknak a soha vissza nem térő múlttal szorosan összefüggő hamis elképzelések miatt nem felelt meg a bürokratizmus ellen, a tömegek alkotó kezdeményezésének fejlesztéséért folyó küzdelem sem, nem volt kedvükre sem a tömegeknek, sem a pártnak a forradalmi törvényesség megszegése ellen irányuló törekvése, amely a személyi kultusz hatásának leküzdését, a szocialista demokrácia állandó tökéletesítését, a Szovjetunió népei testvéri együttműködésének elmélyítését követte. A szovjet mezőgazdaság ma már bátran kitűzheti nagy feladatát: az egy lakosra eső hús-, vaj- és tejtermelésben néhány éven belül utol kell érnie az Amerikai Egyesült Államokat. Ki gondolta volna négy évvel ezelőtt, hogy ilyen rövid idő alatt reálissá válik ez a távlat? A kommunista párt és annak Központi Bizottsága vezette a népet ilyen távlatok felé, e távlatokat lehetővé tevő siker kivívásához. A távlatokat és a néppel való kapcsolatot szem elől vesztett frakciósok maroknyi csoportja azonban lekicsinylő bizalmatlanságot, kétséget és indokolatlan ellenvetést tanúsított e sikerekkel szemben, noha nem voltak képesek elodázni őket. A párf következetes és szilárd úton haladt a mai sikerek felé. A párt útjának legutóbbi négy éve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 40 év legjelentősebb évei közé tartozik. Idézzük csak fel ennek a négy évnek főbb határköveit: Béri ja bandájának megsemmisítését; az SZKP KB 1953. szeptemberi ülését, amikor lerakták az új agrárpolitika alapjait; az SZKP KB 1955. januári teljes ülését, melyen döntést hoztak a parlagon heverő földek megműveléséről és komoly változtatásokat hajtottak végre a szovjet kormány vezetésében, továbbá az SZKP KB 1955. júniusi plenáris ülését, melyen erőteljesen megoldották a legkomolyabb külpolitikai problémákat; majd ^azután az SZKP történelmi .jelentőségű XX. kongresszusát, mely egészen új korszakot nyitoti az alkotó leninizmus fejlesztésében; végül idén a szovjet ipar alapvető átszervezését. A szovjet munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek teljes és forró egyetértéssel és örömmel, s a becsületes emberek világszerte ugyancsak nagy örömmel fogadták a pártnak mindezeket az alapvető döntéseit. Akik ezekkel szembe helyezkedtek, azok megrögzött konzervatisták, az élettől és népük érdekeitől elszakadt doktrína csépelek voltak. Malenkov, Kaganovics, Molotov és Sepilov elvtársak pártellenes frakciós tevékenysége annál komolyabb, mert éppen akkor csúcsosodott ki a pártvezetőség megváltoztatására irányuló kísérletben, amikor a Szovjetunió és az egész világ kommunistái széleskörű offenzivát indítottak az SZKP XX. kongresszusán kitűzött távlatok megvalósításáért, amikor visszaverték a világreakció bőszült antikómmumsta hadjáratát és sikeresen leszámolnak a XX. kongresszus következtetéseinek opportunista meghamisítására tett különféle revizionista kísérletekkel is. Annál nagyobb jelentősége van annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a frakciós tevékenység veszélyének erőteljes megakadályozásával cáfolhatatlanul igazolta, hogy teljes tudatában van határtalan nagy felelősségének népe és a világproletáriátus előtt, hogy újra megmutatta, hogy korunk összes forradalmi erőinek szilárd forradalmi központja, most, midőn oly nagy jelentősége van a nemzetközi kommunista mozgalom tömörségének. Ismét bebizonyosodott, mit jelent a munkásosztály harcában a lenini párt annak megsérthetetlen elvi egysége. Az évtizedes harcoknak ezt az alapvető tanítását csak azok felejthetik el. akik nem tartják kezüket a világ forradalmi átalakulásának érverésén, akiket a személyi kultusz annyira áthatott, hogy dogmatikus nézeteiket és véleményüket, amelyeket a párt már régebben élesen bírált, valóságnak tüntették fel, és sem a párt szava, sem a dolgozók szava nem ért el fülükhöz, akik elvesztették a pártba és az emberekbe vetett hitüket. Csak a régi tévedések béklyóiban feledkezhettek meg forradalmi múltjukról és emelhettek kezet a párt egységére. Csak így vélhették dőrén, hogy a párt egyéni elképzeléseiknek rendeli alá küzdelmét. Teljes mértékben érvényes az, amit Lenin elvtárs tanított, és amire nem egyszer figyelmeztetett bennünket Gottwald elvtárs, hogy az egyén súlyos hibákat követhet el, de a kommunista pártban soha sem csalódunk. A párt testesíti meg a munkásosztály történelmi küldetését, az egész emberiség jövőjét a marxi-lenini tanítás igazságát. Ezért legyőzhetetlen, s ezért övé a végső győzelem! (A Rudé právo vezércikke nyomán.)
