Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-03 / 9. szám
4 Egyévi gazdálkodás után 1955 augusztusában a királyhelmcci járás Szentmária községében jártam. Az emberek itt-ott csoportokba verődtek a házak ©lőtt. Egy közös probléma foglalkoztatta őket: „Aláírni, vagy nem?!” Ugyanis arról volt szó, hogy a kis- és középgazdák közül egynéhányan úgy döntöttek, hogy véget vetnek az eddigi maradi gazdálkodásnak és szövetkezetei alakítanak. Akik így döntöttek, elindultak a helyi nemzeti bizottság épülete felé, hogy aláírják a belépési nyilatkozatot. Ott taláitam Bandura Feri bácsit is, aki az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot. Még ma is pontosan emlékszem arra, amikor Feri bácsi megfontoltan feltette a szemüvegét, leült az asztalhoz és sajátkezű aláírásával erősítette meg abbani elhatározását, hogy a jövőben szövetkezeti alapon akar gazdálkodni. „Nem tudtam én eddig ebből a három hektár és egynéhány árból olyan életet biztosítani családomnak, amilyet szeretnék — mondotta. — Eleget jártam már a járomba fogott tehenek előtt, most már másképp akarok élni.” így nyilatkozott akkor Bandura Feri bácsi. Világosan emlékszem arra az esetre is, amikor Majkrics József 1956 februárjában a járási szövetkezeti konferencián, ahol a szövetkezetek küldöttei beszámoltak eredményeikről, felszólalt és kijelentette: „A mai naptól kezdve én is a szövetkezetesek nagy családjához akarok tartozni”. A konferencia részvevői hatalmas tapssal köszöntötték Majkrics Józsefet, amikor a nyilvánosság előtt aláírta a belépési nyilatkozatot. A szövetkezet megalakulása éta már egy év telt el, s beigazolódtak Zselenák Józsefnek, a szövetkezet fiatal elnökének a szavai is, aki a szomszédos hatéves zempléni szövetkezet elnökének szövetkezetük megalakulása után ezeket mondotta: „Nemsokára felvehetjük veletek a versenyt”. Az elmúlt évi gazdálkodás eredményei beigazolták, hogy a szentmáriai szövetkezetesek példásan megállták a helyüket. Egy év alatt sokat fejlődött a kis szövetkezet. Az 1956-os év végéig 178 sertéssel és 67 juhhal gyarapodott a szövetkezet. Szép eredményeket értek el a gazdasági épületek építése terén is. Például olyan juhakolt építettek, amelyben a juhállományon kívül ideiglenesen elhelyezhették a szarvasmarhaállományt is. Azonkívül egy modern tyúkfarmot valamint 200 köbméteres silótartályt és 10 vagón befogadóképességű kukoricaszárítót építettek fel. Félig elkészült egy K—98-as tehénistáiló. A növénytermelés terén — főleg ami a kalászosokat illeti — az eredmények az elmúlt évben még nem voltak kielégítőek, ami azzal magyarázható, hogy egy év alatt lehetetlen volt az összpontosított, eddig különféle módon művelt földeket tökéletesen feljavítani. Mindamellett árpából 23, cukorrépából 230, burgonyából pedig 200 mázsás hektárhozamot értek el. A 33 tag közül 13 női munkaerő, akik megállták helyüket a szövetkezetben. Különösen Vojkó Jánosné, özv. Magyar Andrásné, Stein Ferencné, özv. Vojkó Mária és Zselenák Jánosné végeztek dicséretre méltó munkát, akik a rájuk bízott feladatokat időben és lelkiismeretesen végezték el. A fogatosok közül Majkrics József és Szacskó József érdeme, hogy a betakarítási munkálatokat időben eredménnyel elvégezték. Minden alkalmas időt kihasználtak arra, hogy az istállótrágya idejében kikerüljön a földekre. A szövetkezetesek elismeréssel beszélnek Majoros József gépkocsivezetőről és munkatársáról, Bandura Istvánról, akik a fuvarozással tekintélyes összeghez juttatták a szövetkezetei. Tóth Miklós a szövetkezet megalakulása óta mint sertésgondozó dolgozik. Jó munkáját bizonyítja az is, hogy Bandura Ferenc az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot a szövetkezet amellett, hogy sertéshúsból idő előtt száz százalékra teljesítette beadási feladatát, terven felül 277 000 korona értékű húst juttatott a közellátásra. Tóth Miklós sertésgondozó megvan elégedve sorsával. Nem egyszer tett már összehasonlítást magában, hogy milyen jövedelme volt valamikor és ma. A számok meggyőzően a szövetkezeti gazdálkodás előnyei mellett tanúskodnak. Tóth Miklós míg magángazda volt, évi keresete nem igen érte el a 8—10 000 koronát. Más mérleggel zárult az elmúlt év. Évi keresete jóval meghaladta a 18 000 koronát. Az évzáró gyűlésen 9731 koronát kapott. Boldog, elégedett arcokát láttam az évzáró gyűlésen. A szentmáriai szövetkezet első gazdasági évét eredményesen zárta. A tervezett jövedelmet 142 000 koronával túlteljesítette. Ezek az eredmények komolyan gondolkodóba ejtették a még szövetkezeten kívül álló gazdákat és közülük már eddig is többen úgy nyilatkoztak, hogy rövidesen tagjaivá válnak a szilárd gazdasági alapokra épült, szép fejlődésnek indult fiatal szövetkezetnek. Kulik. Majoros József Majkrics József Tóth Miklós ¥ ¥ ¥ Növelik a tejtermelést A bodrogszögi állami gazdaság fejőgulyásai az elmúlt évek folyamán a tejtermelésben nagyon szép eredményeket értek el. Többen közülük kitüntetésben részesültek. Ebben az évben sem akarnak lemaradni. Ezt bizonyítja az is, hogy január és február hónapokban terven felül ezer-ezer liter tejet fejtek. K. G. Élretörök Mint új a régivel, úgy dacol a tavasz a téllel. De bármennyire is feszíti erejét a múlandó, az életet megállítani nem lehet; s eljön, aminek jönni kell... — Már jöhet is, mi készen vagyunk — mondja Mester János a cséfai szövetkezet elnöke. — Százötven mázsa árpa és 25 mázsa zab kitisztítva várja a vetés idejét. A cséfai szövetkezet tagjai a múlt évben is jó munkát végeztek. Most sem akarnak lemaradni. Elhatározták, hogy a dunaszerdahelyi járásban elsőnek végzik el a tavaszi munkát. Cséfalvai E. Dunaszerdahely jOK®csa оас»ак^ааоNo ■' A berencsi falu végén a Iudak jól érzik magukat a friss levegőn s/baUad Földműves 1957. március 3 „Az élniokarás soha nem vétek" — Hej, azok a híres zempléni vásárok — tör fel az emlékezés Mádi Pista bácsiból. — Nem volt annak párja hét vármegyében. Azt hihetnénk, hogy a múlt sír fel a 77 éves emberből a régi idők emlegetésében. De az évektől barázdált arcon nem ez látszik. Nyoma sincs rajta a múlt sajnálésának. Nyugalom csendül a hangjából, különösen amikor látja, hogy várakozóan szegeződnek felé a tekintetek. Hosszú a történet, egy emberélet gondja, baja, de legtöbbet az élet szépsége kap benne hangot. — Gond, baj nélkül sosem volt az élet — kezdődik a beszéd. — De nem az a hős, aki üt, hanem aki állja. S ők állták a harcot a letűnt rendszerekkel, a természettel. Állták amolyan parasztbecsülettel, amelyet olyan acélossá edzett bennük a történelem vihara, mint a bodrogparti magányos fák törzsében a hajhatatlan dacot a mindent megtépázó idő. Hát igen. Elforgácsolhatatlan vasakarat, meg nem alkuvó élniakarás kellett ahhoz, hogy amíg a dombon büszkélkedő várkastély uraival együtt felmorzsolta az idő vasfoga, ők kikezdhetetlenek maradtak. » 1945 után még nagyobb buzgalommal fogtak a munkához, olyannal, mintha a hegyeket is elakarnák mozgatni helyükről. Ilyen hangyaszorgalomból nevelkedett az a híres állatállomány, melyre még ma is büszkén, de egyben fájdalommal emlékeznek a zempléniek. Hogy miért fájdalommal? Azért mert ma nincs olyan állatállományuk. Pedig lehetne. Erre már a jelenlevő fiatalok is rá rábólintanak, hisz ezt már ők is átélték. 1950-ben alakult meg a szövetkezet a faluban. Az akkori vezetők úgy gondolkoztak, hogy ha már közös gazdálkodást kezdenek, miért ne lenne benne az egész falu. S a község népe belépett a szövetkezetbe különböző nézetekkel, meggyőződései, akarattal. S mintha csak fejetetejére állították volna, felborult az élet régi, megszokott rendje, mert nem tudtak helyes irányt szabni a szövetkezetnek. S a falu, amely felé egykor irigykedve nézett a környék lakossága, rövid pár év alatt a járás leggyengébb szövetkezetei közé süllyedt. Inkább a szégyen, mint a történtek felett való sajnálkozás érződik a beszédből. Szégyen azért, hogy idejutottak. Pedig nem ezt akarták, hanem azt, amit a többi községekben már elértek: szebb,, boldogabb életet a réginél. Csak valahogy félrecsúsztak a helyes vágányról. Ügy alakult a helyzet, hogy a középparasztok idegenek maradtak a vezetéstől, de idegenek voltak a szövetkezetben is. A gyenge vezetés következtében egymásra halmozódtak a hibák. Olyan súlyosak is, hogy egy év alatt több mint 150 sertés pusztult el, hogy a kötelező beadást 40—50 kilós süldőkből teljesítették, hogy a napi tejátlag alig két literes volt, stb. Ez abból adódott, hogy nem biztosítottak megfelelő takarmányalapot, s még a meglevővel is úgy gazdálkodtak, hogy a kukoricát például csövesen etették fel. De nem utolsó sorban befolyásolta a helyzet ilyen alakulását az a tény is, hogy a tagok nem voltak érdekeltté téve a termelésben, mert például az állatgondozók napi két munkaegységért dolgoztak, a többiek pedig anynyiért, amennyit ki tudtak harcolni. Természetesen így a tagok nem gazdának, hanem munkásnak érezték magukat a szövetkezetben. Az is súlyos hiba volt, hogy a fizetéssel párhuzamosan nem volt felelősség. Mikor például két süldő és egy anyakoca elveszett, az éjjeliőrt ezért nem tették felelőssé. Nem egy esetben súlyosan megsértették a szövetkezeti demokráciát, s, a tagság tudta nélkül vásároltak. Egyszer például 6000 koronát adtak ki láncokra. A tagok szerint ezzel talán az egész határt be lehetne keríteni. Hiba volt az is, hogy az elárúsított termékeket több blokkra könyvelték, melyek nem voltak számozva és ez lehetetlenné tette az ellenőrzést. A kitermelt termékek értékesítésénél is hibák csúsztak be. Egyszer például egy vagon paradicsom romlott el a földeken, az pedig több esetben megtörtént, hogy a zöldség késői értékesítésével az elvesztette értékét és így nehéz ezresek úsztak el a szövetkezet jövedelméből. A tervezett munkaegységet presze ott is kimerítették, ahol a munka nem volt elvégezve. így történhetett meg az, hogy a hatéves szövetkezetben még egyszer sem érték el a munkaegység tervezett pénzértékét és alig egy-két korona osztalék jutott. Mindez természetesen bizalmatlanságot szült. Súlyos dolgok ezek. Az elmondott beszéd még sem panasz, sem vád, csupán az elkövetett hibák felismerése. Sok minden a tudatlanság miatt történt így. Sokat beszéltek ezekről a dolgokról addig is, amíg az idei évzáró gyűlésen megálljt parancsoltak a hibák folytatásának. Megbeszéltek mindent emberi módon, aztán középparasztos többséggel új vezetőséget választottak. Ezzel ugyan még nem változik me; a jelenlegi helyzet, de az alapos elemzés, a szövetkezet megszilárdításán készített tervek, a kialakulóban lev< bizalom arra enged következtetni hogy ezt az évet már eredményesebben zárják. Hogy Mádi Pista szavaiva éljek, úgy érzi a tagság, hogy a jöy< évben, már nem kell szégyenleni, fyőg; zempléniek. Még csak pár hetes működésre te kint vissza az új vezetőség, de már : intézkedések sorozata tanúskodik a ról, hogy helyes úton indult el. Bár előbbi gyengekezűség után nem me^. zökkenőmentesen a törvényesség mir^ den téren való bevezetése, de ahogyv Borai elnök mondja a jó meggyőző szí elősegíti azt. — Azt akarjuk — mondja az elnök — hogy a szövetkezetben mindenk gazdának érezze magát. Ne érvényesüljön a sógorság, komaság, rokonság ne legyen megkülönböztetés a földdé és föld nélkül belépett tagok között hanem mindenki a végzett munkí mennyisége és minősége szerint kapj: jutalmát. Bevezetik a rendszeres ellenőrzés: mind a raktárban, mind a könyvelésben, mind a takarmányozásban. Minden téren a gazdaságosság elvét tartják szem előtt és ennek érdekéber nemcsak papíron, hanem gyakorlatbar is bevezetik a pótjutalmazást. Határozott intézkedéseket követe az eddigi hibák orvoslása, s úgy látszik hogy az új vezetőség ezt is teszi, fi tagok pedig bíznak bennük. Hisz Bora: János az elmúlt három év alatt — amíg a HNB elnöke volt — sok mindent tett a falu fejlődéséért. Továbbrs is sok mindent akar tenni és bízik benne, hogy a tagsággal karöltve ег sikerül is. Bordás Ferenc agronómus a szövetkezet fennállásának hat éve alatt ugyancsak bebizonyította, hogy szívügye a szövetkezet fejlődése. Ezért ha kell éjt is nappallá téve tud és akar dolgozni. Ilyen emberek kerültek a szövetkezet élére. A tagsággal együtt közös akarattal harcolnak a szövetkezet felvirágoztatásáért. Ezt a nagy akaratot leginkább Borai elnök szavai fejezik ki, aki búcsúzáskor megjegyezte: — Sok mindent akarunk ebben az évben elérni. Egyre jobban, egyre boldogabban akarunk élni. És én azt hiszem, hogy az élniakarás soha nem vétek. Haraszti Gyula. Az ógyallai gépállomás indulásra készen Már szinte hagyományossá válik, hogy az ógyallai gépállomás dolgozói tavasszal az elsők között vonulnak ki a földekre. A tavaszi munkálatokat a száraz és homokos talajokon már néhány nap múlva megkezdik. A hetényi EFSZ földjein 56 hektárt és Ögyallán 26 hektárt műtrágyával megszórtak. Naszvadon és Bagotán 26 hektárnyi földterületet istállótrágyával trágyáztak meg. Ezenkívül 54 hektár terméketlen rétet és legelőt szántottak fel és 42 hektár évelő takarmányt trágyalével öntöztek meg. Amíg a traktorosok türelmetlenül várják, hogy megkezdjék a tavaszi munkálatokat, a gépjavítók igyekeznek befejezni az utolsó traktorok és vontatott eszközök megjavítását. Nagy gondot okoz a szerelőknek az, hogy a lánctalpas erőgépekhez kevés alkatrésszel rendelkeznek. A kerekes traktorokat az ímelyei és perbetei központok kivételével mind kijavították. Az ógyallai gépállomás ebben az évben a traktorok és a vontatott eszközök javítására fokozott figyelmet fordít. A gépállomás dolgozói tudatában vannak, hogy a magas hektárhozamok elérése érdekében a tavaszi munkálatokat időben és minőségileg kell elvégezni. Hogy ezt a feltételt teljesítsék, a föld megművelésére, a tavasziak elvetésére és a műtrágya elszórására több mint 100 gépcsoportot létesítenek. A napokban befejezik a tavaszi munkálatokra a szerződések megkötését is. A gépállomás traktorosainak közel 47 000 hektár földet kell megművelniük. Ennek a munkának több mint 80 százalékára szerződést kötöttek. T. К a 1 e c k у Öt új GTÁ a nyitrai kerületben A szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás kiszélesedésével párhuzamosan nőnek a GTÄ-ok feladatai. Bár a nyitrai kerületben a gépállomások gépparkja az 1956-os évben 6830 különböző géppel, főleg traktorokkal és kombájnokkal bővült és a traktoregységek átlagos teljesítménye 383 hektár volt, szükségessé vált, hogy a kerületben további gépállomásokat létesítsenek, Jelenleg öt új gépállomás építése van folyamatban, mégpedig Verebélyen, Jaszován, Kisköröskényen, Párkányban és Komáromban. A lévai és érsekújvári, valamint a párkányi járásokban két-két gépállomás lesz. Ezek az új gépállomások folyamatosan 1959-ig felépülnek. Az elsők közé tartoznak A Galántai Állami Gépállomás igazgatósága nemrégiben értékelte a trakmrosok között folyó szocialista munkaversenyt s egyben értékelte az elmúlt időszakban legjobb munkát végző traktorosok munkáját is. A verseny győztese Pelikán Ferenc traktoros lett az úrföldi brigádközpontról, aki DT—54- es traktorával 526 hektárt szántott fel. Ezzel a teljesítménnyel szlovákiai méretben második helyre került. Kerületi és járási méretben a második heyre Matola Ferenc, a Galántai Állami Gépáliomás traktorosa került. Mindketten felkészültek a tavaszi mezőgazdasági munkákra. K. F. Pelikán Ferenc Végeztek a tavaszi munkákra való előkészülettel A pusztafödémesl állami gazdaságok részlegein már eddig 12 traktort és 6 agregátot készítettek elő a talajelőkészületi és vetési munkákra. Néhány nap múlva megkezdik a tavaszi vetések alá a talajelőkészítést. Biztosították a tavasziak csíráztatását is. Például a 802-es tavaszi árpánál a kísérletek alapján a csíraképesség 97, a zabnál pedig 94 százalék volt. ^agy gondossággal vizsgáljuk át veiomagkészlatimkd Üjból elérkezett az az idő, amikor felkészülten kell indulnunk a tavaszi munkálatokba. A füleki GTÁ a sok nehézségek ellenére is elvégezte a szükséges gépjavítást, s így semmilyen nehézségbe nem ütközik, hogy megkezdjék a tavaszi munkálatokat. Szövetkezeteink a gépállomások agronómusaival együtt évről évre nagyobb gondot fordítanak a földek jó megmunkálására, az agortechnikai idők betartására, valamint a műtrágya és istállótrágya-félék helyes alkalmazására. Mindemellett nagy figyelmet kell fordítani a jó minőségű megfelelő tavaszi vetőmagvak előkészítésére is. Vannak szövetkezeteink, mint például Síden, ahol a vetőmag még mindig tisztítatlan állapotban van. Van azonban ettől még súlyosabb hiba is Várgedén és Nyitrán, ahol a vetőmagot ugyan kitisztították, de a csiraképessége nagyon alacsony, amit az idézett elő, hogy nem gondoskodtak a vetőmagvak forgatásáról. Legjobb állapotban van a buzitai EFSZ vetőmagkészlete. Habár már elérkezett a vetés ideje, mégegyszer ellenőrzik, hogy megfelelő-e a vetőmag és várható-e a betervezett hektárhozam. Ezt az egyénileg gazdálkodó földműveseinknek is figyelembe kellene venni. Veres János, Fülek Zselenák József
