Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-03 / 9. szám
1957. március 3. s/vats-ad Földműves 5 \£ŕ hfa&'f&Ci'CLtlŕC? 6zép, nagyon szép a a gyöngyös - tarajos viluska. A falusi lányok — hacsak szerit tehetik — nem egyszer elökotorásszák a szekrényből az anyuét, vagy az ángyiét és a kázsmir menyecske kendővel együtt a fejükre Illesztik... Csodára boldog ilyenkor a lány. Akár naphosszat is képes lenne a tüéförben illegni-billegni, saját arcképét szemlélni. Ilyen hevesvérű „fakadó rózsa" volt Molnár Mária is. Még alig csukódott be utána az skota ajtaja, de már az járt az esze>en: ki lesz a vőlegénye... Mindez persze csak tündérálom volt. Dehogyis akart ö 14 éves korában férjhez menni. Hiszen még nem is lánykodolt, és azt sem tudta, mi az a legényezés ... Az egyik augusztusi vasárnap délután a lányok kisebb-nagyobb csoportban sétáltak az utcán. Selyem ruhájuk mint a gyémánt úgy csillogott a napfényben. Hajukban piros és fehér pántlika ékeskedett. Szépek és vígkedélyüek voltak. A legények szeme szinte tapadt a mosolygós „pillangókra". — No, Jancsi, melyik szebb, a piros szabadkás, vagy a zöld szoknyás? Választ nehéz volt adni. Bán Jancsi azonban felelt a kérdésre: — Nekem az a kékkötényes tetszik. A legények csodálkozva tekintettek barátukra. — Ejha! Nem is rossz az ízlésed — jegyezték meg viccelődve. Bán Jancsi egy szót sem szólt. Minek? Kár volna előre fecsegni, hátha kosarat kap ... Az est ugyanolyan csendes, kelti lemes volt, mint a többi augusztusi esték. A lányokat már hazaszólította az esti harang szó. A legények is széjjel oszlottak, akárcsak a köd. Csupán Bán Jancsi „rúgta" az utca porát. Várta, hogy besötétedjen. — Mit csináljak ? Elmenjek, vagy... — viaskodott önmagával a fiatal legény. — Ah! Lesz ami lesz ... A látogatás meglepő volt. Különösen Marika — tizennégyéves kislány arca pirult. A „mami" sem tudta hirtelen melyik végéről kezdje gombolyítani a beszéd fonalát. — Jaj csak élne a férjem! Majd másképp volna ez. Nem tenné be hozzánk még legény a lábát. De így mit tehetek? Mondjam, hogy ne... — sajdult fel Molnáráéban a szörnyű gondolat. * * * Az első látogatást a második, harmadik — később pedig az eljegyzés és még azon az őszön a lakodalom követte. Hiába mondogatta Marika anyjának, hogy ö még fiatal, s lánykodni szeretne, nem használt semmit. — Értsd meg, a gazdaság nem ér semmit ember nékó. Vagy tönkre akarod magad tenni? Nem jánnak való a kaszálás meg a szántás, vetés ... — Annak való, aki csinálja — vágott közbe Marika. — Talán szégyeli, hogy lovat hajtok? — Már mé szégyeleném? Csak nem akarom, hogy belepusztulj a munkába. Szegény megboldogult édesapádat is a sok dolog tette tönkre. Éjjelnappal gürcölt, hogy legyen ami fcöll, oszt az egészségével fizetett meg érte. Már most érted mér akarom, hogy Bú ТУ~й A férjhezmenj? Vagyis hogy vő gyüjjön a házhoz. — Értem, értem ... iával, gonddal, s mosollyal vegyes napokat élt a Bán házaspár. Ügy mint akkoriban éltek Busán a földművesek. Ha jó termés volt kifizették az adót, de ha még a mindennapi kenyér sem termett meg, akkor bizony gyakori „vendég" volt a végrehajtó. De azért mégis éltek, s reménykedtek ... 1943 őszén azonban — életet, egészséget és boldogságot nem kímélve — szétválasztotta a Sas-behívó a fiatal házaspárt. Marika ekkor 21 éves volt. Ismét vállaira nehezedett a 9 hektár föld munkája, gondja. Ez mind nem is lett volna nagy hiba, hisz értette a gazdálkodás csinyját-binyját. De a férj! Az életerős fiatalember! Ki tudja visszajön-e még? Vagy kiontja vérét a fasizmus haragja? Ilyen és hasonló gondok közepette repült el egy esztendő. És ez az év — az 1944 — örökös gyászt hozott Bán Mária számára ... * * * A fiatal menyecske arcáról évek folytán „lepergett" a mosoly, szívéből elszállt minden remény. Bánatosan, magányosan tűrte amit a sors rámért. — Kit okoljak árvaságomért? Felel], te könyörtelen halál, mert...! ilenc éven át marcangolta, emésztette Bán Máriát a vád, a gyűlölet. Haragos szemet azonban senkire sem vetett. Éjt nappallá téve dolgozott, hogy lépést tartson gazdatársaival. És mint a jó katonák, együtt meneteltek. Nem hagyták cserben egymást. Összefogtak és 1953 őszén szövetkezetét ‘ alakítottak. — No Mari, te milyen munkát szeretnél végezni? — tette fel a kérdést az alakuló gyűlésen a szövetkezet vezetősége. A fiatalasszony nem sokat gondolkodott. Csípőre tette kezét és határozott hangon válaszolt: — Azt kérdezni se kellene. Tudjátok jól, hogy ha lovat hajtok, a menyországban érzem magam ... Azóta már négy év telt el, és Bán Mária még mindig kocsis. De ma már mégsem olyan, mint valamikor volt! — Életem még mindig magános, de árvaságom már elviselhető — mondja Bán Mária. — A közösben valahogy vígabb az élet. És a munka is könynyebb. Meg a napok is jobban telnek, mint amikor egyedül lépegettem az eke után. — Hány kocsisa van a szövetkezetnek? — kérdeztem a fiatalasszonyt. — Tizenkilenc férfi és én vagyok a huszadik. Szerény felelet! A szövetkezet vezetősége például így válaszolt a kérdésemre: — Egy nő és tizenkilenc férfi. — És melyik a legjobb? — Hát csakis az első! szintén mondom, meglepett' a válasz. De amikor átlapoztuk a „nagykönyvet" — melyben Bán Máriának a múlt évre 792 munkaegysége van bejegyezve — nem kételkedtem az elismerést kifejező szavakban ... ZATYKÖ JÓZSEF (f ★ ★ ★ A szepsi járás szövetkezeti munkaiskoláiról A szövetkezeti munkaiskolák félévi értékelését 1957 februárjában tartották az előadók, elnökök, agronómusok, zootechnikusok és az iskolavezetők jelenlétében. Magában ez az értékelés is azt bizonyítja, hogy a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági ügyosztálya komoly gondot fordít a szövetkezeti munkaiskolák tevékenységére. Annak ellenére, hogy a meginduláskor több nehézséggel küzdöttek, szervezésük mégis sikeresnek bizonyult, és az iskolák hallgatóinak tervezett létszámát meghaladja a látogatók mostani száma. Az akadályok közé tartozott többek között az is, hogy nagy volt a szakelőadó-hiány. Később ezt a hiányt áthidalták ugyan, azonban a kellő szakmai és politikai képzettséggel rendelkező előadók előadása iránti érdeklődést bizonyítja a hallgatók ilyen esetben megnövekedett száma is. Perina községben például, ahol a mezőgazdasági mesteriskola tanítója, Svitek elvtárs ad elő, a hallgatók száma megkétszereződött. A járási aktíva után új szövetkezeti munkaiskolát szerveztek Nižný és Vyšný Medzera szövetkezeti tagjai számára. Ján Oceják A liptóiak egymillión felüli vállalása Az egységes íöldművesszövetkezetek III. országos kongresszusa anyagának letárgyalása alkalmából a rózsahegyi járás 9 szövetkezetében értékes váilalásokat tettek a termelési tervekben feltüntetett feladatok túlteljesítésére. A vállalások keretén belül terven felül kitermelnek 5400 kg marhahúst, 4600 kg sertéshúst, 11500 tojást és 16 00Ó liter tejet. Terven felül beszolgáltatnak 4 vagon kenyérgabonát, 3 vagon burgonyát, 7000 tojást, 12 000 liter tejet és 500 kg juhsajtot. A rózsahegyi járás kis- és középgazdái a kongresszus tiszteletére eddig 1350 vállalást tettek, amelyek alapján a termelést a marhahúsból 20 300 kg-mal, sertéshúsból 17 000 kilóval növelik s terven felül beszolgáltatnak 168 mázsa húst, valamint 4 vagon burgonyát. Az említett vállalások értéke meghaladja az egymillió koronát. „Mezőgazdaságunk újabb sikereiért" Mérföldkő — szoktuk summázni mondanivalónkat olyan esetekben, amikor úgy érezzük, hogy az események egy lepergett szakasza jelentőségével jövőt formáló tényként illeszkedik bele a mostani Má-ba. Ez az érzésünk csak erősödik, ahogy részvevői vagyunk az EFSZ-ek járási konferenciáinak, ahol az ország gondjában osztozó parasztküldöttek számot adnak egy év áldozatkész, nem egyszer akadályokkal teli, de mindig gyümölcsözőbb munkájáról, Szóljanak bár eredményekről, ostorozzák akár a hiányosságokat, — egy út, egy cél, közös akarat hatja át szavaikat, s tekintetük a jövő — köztük mezőgazdaságunk — eredményes előrehaladásának újabb sikereire szegeződik. t ízelítőként — bár töredékében — az alábbiakban képet adunk, az eddig megtartott néhány járási konferenciáról, mely a „Mezőgazdaságunk újabb sikereiért” jelszó alatt zajlott le. Ipolyság A járás szövetkezeteinek képviselői 'egymást váltják a szónoki emelvényen. Ahogy az ember figyeli a lendületes beszédek tartalmát, melyből emberi magatartásuk alakul, egyre tisztul a járásról alkotott kép. Alig hiszem el, hogy ugyanazon embereket látom és hallom, akikkel egy évvel ezelőtt találkoztam. Az arcok derűsek, mondanivalójuk gazdag és bizakodó. Deák Ferenc, a szécsénkei EFSZ elnökének felszólalása különösen felkeltette érdeklődésünket. Elmondotta, hogyan gyűrték le szövetkezetükben az előforduló gazdasági nehézségeket, és hogy az új vezetőség — kemény munkával — hogyan szerzett érvényt az alapszabályok betartásának és a pótjutalom érvényesítésének. Munkájuk gyümölcse kiviláglik a mostani eredményben: a tervezett munkaegység értékét 5 koronával emelhették. A szövetkezet tagsága az elért eredményeken keresztül már látja a jövő távlatait. S a tagságot ugyanaz a bizakodás hatja át, mint Deák elvtárs felszólalásának befejező szavait: — Az állattenyésztésben elért eredmények tanulságait átvisszük a növénytermelésbe, hogy hazánk az egy főre eső termelésben győzelmet arasson a fejlett kapitalista országokkal folyó békés versenyben. A járás szövetkezeteinek tagsága sokat vár a szövetkezetek III. kongresszusától, amelynek tiszteletére 6 millió 759 ezer 858 korona értékű kötelezettségvállalást tettek. Külön ki kell emelni az ipolyviskieket, akiknek a kötelezettségvállalása jóval meghaladta a másfélmilliót. Bartal Lajos, a viski Vörös Lobogó elnökének beszámolója gazdag volt a szövetkezet országszerte ismert példás eredményeiből. Öröm volt hallani azt a határozottságot, ahogy beszámolt arról, hogy a gépek, a vetőmag és a munkacsoportok készen állnak arra, hogy ha eljön az idő teljesítsék a haza és maguk iránti hazafias kötelességüket. Ugyanakkor a tőle megszokott bátorsággal bírálta a munkában előfordult hiányosságokat, így például azt, hogy a szövetkezet az őszi vetést a traktorállomás szakaszagronómusa, Grecso elvtárs nélkül végezte el, aki egész idő alatt nem volt náluk. Ugyanakkor komoly hiányosságra hívta fel a figyelmet a tejbegyűjtő vállalattal kapcsolatban, mely a tej fokolásával 36 000 koronával károsította meg a szövetkezetét. Beszélt az alkatrészek beszerzésének nehézségéről is, amelyből sokszor ezer koronás károk származnak. A konferencia küldöttei őszintén beszéltek eredményeikről, s ugyanakkor a jó gazda felelősségével feltárták az előforduló hiányosságokat is. A beszámolóból és a felszólalásokból az is kiderült, hogy majdnem minden szövetkezetnek van valami tapasztalatokban jelentős, kiemelkedő eredménye. A járás legfiatalabb szövetkezete például Paláston van. Mindennek ellenére a burgonyatermelésben a palástiak túlszárnyalták még a legjobb szövetkezeteket is, amennyiben hektáronként 236,50 mázsás termést takarítottak be. Ugyanakkor a százdi EFSZ — ugyanolyan feltételek mellett — csak 10 mázsát takarított be. A kukoricatermesztésben az alsótúri EFSZ 40,32 mázsás hektárhozamot ért el, míg az ipolynyéki szövetkezet csak 7 mázsát. Hasonlóképpen sorolhatnánk az adatokat a malacnevelésben, melyben a szalatnyai szövetkezet anyánként 16,9 malacszaporulatot ért el, vagyis a tervezett 380 helyett 607 db malacszaporulatot, mely kiváló gondozójának. Uhor János elvtársnak az érdeme. S ahogy egymásután hangzanak el a beszámolók, ezekből megtudhatjuk, hogy a járás 28 szövetkezete az egész földterület 51,1 százalékán és a szántó 49,9 százalékán gazdálkodik. Az eredményes gazdálkodás alátámasztásának bizonyítására elég ha néhány adatot felsorolunk. így például járási méretben gabonafélékben 0,6 százalékkal, vágómarháknál 4,3, sertéshúsban 3,2, a tejtermelésben 9,6 és a tojáshozamban pedig 17,9 százalékkal eredmérfýezett többet az áldozatos munka. Ugyanakkor az állatállomány az 1954- es évvel szemben szarvasmarhában 400 db-al, tehénállományban'254 és a sertésállományban pedig 2000 db-al szaporodott. Kiütköző ez az eredmény a tejhozam terén is, melyben az 1954- es év 882 liter fejésátlagával szemben 1956-ban 1345 litert értek el. A legjobb eredményt ezek között az ipolyságiak könyvelték el, ahol a tehenenkénti átlag 2635 liter volt. Mindezek az eredmények azt igazolják, hogy az 1956-os évet az ipolysági járásban, mint a szövetkezeti mozgalom komoly fordulatát lehet értékelni, mert a szövetkezetek tagsága nehéz küzdelmek árán ugyan, de olyan magaslatokat ért el, ahonnan már tisztán látja a boldog jövő csillogását. M. S. ★ Vágsellye A vágsellyei járás mind a 13 községében szövetkezeti gazdálkodás folyik, mégis a mezőgazdasági összterület majdnem 37 százalékát az egyénileg gazdálkodók művelik. S úgy látszik, ez a vágsellyei járás legégetőbb problémája, mert a szövetkezeti konferencia legfőbb mondanivalója ebben csúcsosodott ki. Ez érthető, hiszen mint mezőgazdasági jelleggel bíró járásra II. ötéves tervünkben nagy feladat hárul. Amikor a termelést szlovákiai méretben 39,8 százalékra kell emelni, nekik 40,2 százalékos növekedést kell elérniük. E feladat teljesítése megkívánja, sőt megköveteli a szövetkezetek bővítését az egyénileg gazdálkodók bevonásával. Hogy ez mennyire döntő fontosságú, kitűnt a főbeszámolóból. Ugyanis megállapítást nyert, hogy az egyénileg gazdálkodók 384 kg gabonával, 60 mázsa cukorrépával kevesebbet értek el hektáronként, mint a szövetkezetek. Ez 84 vagon gabonát és 105 vagon cukrot jelent, ami fedezné az egész járás évi cukorszükségletét. A konferencián elhangzott főbeszámoló után kialakult vita keretében felszólaló elvtársak tárgyilagosan beszéltek az eredményekről, feltárták a hiányosságokat és megmutatták a kivezető utat. Kaszás József, a vágkirályfai szövetkezet elnöke többek között a 30,41 mázsás búzatermésük-’ ről beszélt, — Nem sírni, panaszkodni jöttünk ide — mondotta —, hanem értékelni az év eredményeit, hogy egymás hibáiból tanulva előbbre jussunk. A föld hálás, a föld fizet, ha szeretjük és hozzáértéssel műveljük. Kaszás elvtárs, aki 1952-ben még pár hektárján küszködött, a jelenlevő 30 egyéni gazdálkodóhoz fordult ezekkel a szavakkal: — El kell ismernetek a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Ha nem jártok behunyt szemmel, tisztában lehettek azzal, hogy nem bírtok velünk lépést tartani. Nem járunk már vászongatyában, a nőknek szilonruha kell, ifjúságunk meg már azt sem tudja, milyen ruhát öltsón magára. Üj falvak épülnek, bútor, rádió kell. Nagyok az igények, s ennek megvalósítása a régi gazdálkodási móddal lehetetlen. Tudom, azt gondoljátok, hogy nem kötitek le magatokat, nektek ne parancsoljon senki. Ez tévedés, mert ti jobban le vagytok kötve, mint a szövetkezetesek. A föld rabságában álltok. Hozzá vagytok kötve az ekéhez, az állatokhoz. Ha a traktoros egész nap szánt, este fütyörészve megy egy korsó sörre, de ha ti az eke után ballagtok, este pedig ráadásul az állatokkal bajlódtok, vacsora után örültök, ha lefeküdhettek. A legnehezebb testi munkát, amelyet a szövetkezeteseknek a gép végez, ti magatok csináljátok. Az embertől pedig a nehéz munka megerőltetést, kövér izzadságcseppeket követel; ettől mi mentesek vagyunk. Kézzelfogható tehát, hogy könnyebben élünk. Kaszás és a többi elvtárs őszinte, jóakaratú felszólalása arra enged következtetni, hogy ez a konferencia határkő lesz célkitűzéseik valóraváltásának útján. • (s) Szepsi Egy év mérlege — szokták mondani a járási szövetkezeti konferenciákon. A Szepsiben 1957. február 20-án megtartott konferencia azonban több volt ennél. Nem jellemezték ugyan nagy szavak, de a napvilágra hozott tények a legszebb beszédnél is többet mondtak. Hisz megmásíthatatlan valóság, hogy 1954-ben a járás szövetkezeteiben járulékként csupán 667 000 korona került kiosztásra, 1955-ben már 2 258 000, 1956-ban pedig 5 396 000 korona. A számok mögül az egyre szépülő élet mosolyog elő, amely mélyen a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásban gyökerezik. Ez érződik a hozzászólásokból, ennek adnak hangot a jelenlevők. Büszkeséggel elmondott erédmények és a maga meztelenségében feltárt hiányosságok tornyosulnak egymás mellett, s ezekből születik a következtetés: ha a méhészkeiek a takarmányalap biztosításával, a gondos takarmányozással és a helyes jutalmazással tehenenként 2170 literes évi átlagot értek el, akkor ez a lehetőség adva van Alsóláncon is, ahol a múlt évben csak 1100 literes volt a tejátlag. De van mit tanulni a csécsiek kiváló juhtenyészetéből is, akik 100 anyától 116 bárányt neveltek fel és darabonként 5,3 kg jó minőségű gyapjút nyírtak. Minden szövetkezetben van valami jó, de amellett van rossz is. Olyan EFSZ talán egy sincs, melyben csak csupa jó, vagy csupa rossz lenne. Éppen ezért minden szövetkezet tanulhat valamit a másiktól. Az ájiak például megtanulhatják a méhészkeiektől, hogyan kell az anyakocákat gondozni, hogy a múlt évben elért 5,2 helyett anyakocánként 12,7 malacot választhassanak el. így kerülnek sorban. felszínre a hibák megoldásának lehetőségei. És ezen a ponton határozottan állíthatjuk, hogy ez a járási konferencia nem csupán egy év mérlege, hanem útmutató is, hogy a jövőben mit és hogyan kell dolgozni, hogy a mezőgazdaság terén rájuk váró feladatokat teljesíthessék. A felszólalásokból szinte egyöntetűen csendül ki a bizalom, hogy az EFSZ-ek III. országos kongresszusa is jelentősen hozzájárul majd, hogy az eddigi tapasztalatok a többtermelés érdekében minden mezőgazdasági dolgozó közkincsévé váljanak. ÖT ÉV HELYETT NÉGY ÉV ALATT A múlt évben a szepsi járásban a méhészkei szövetkezet gazdálkodott a legeredményesebben. De nemigen maradt el mögötte a komaróci pFSZ sem. A méhészkeiek az idén is az elsők között akarnak lenni és annak tudatában, hogy a szocialista munkaverseny jelentős mozgató rúgója a többtermelésnek, a kongresszus tiszteletére az alábbi versenyfelMvással fordultak a járás szövetkezeteihez: „Mi, a méhészkei EFSZ tagjai a 111. országos kongresszus tiszteletére a következő feltételekben versenyre hívjuk a járás összes szövetkezetét: 1. 1957. október 1-re úgy feltöltjük állatállományunkat, hogy 100 hektár mezőgazdasági területre 41 szarvasmarha jusson és ennek 41 százaléka tehén legyen. Sertésből 90, baromfiból pedig 150 db jut majd 100 hektárra. 2. Egy hektár mezőnazdasági területre 224 liter tejet termelünk, ami azt jelenti, hogy tehenenként 2200 literes évi tejátlagot érünk el. Továbbá egy hektárra kitermelünk 55 kg marha- és 85 kg sertéshúst. Egy juhról 4 kg gyapjút nyírunk, 100 tehéntől pedig 90 borjút nevelünk fel. 3. Bár földjeink nem a legjobb minőségűek, a helyi adottságokat figyelembevéve vállaljuk, hogy cukorrépából 300, burgonyából 140; lucernából száraz állapotban 66, réti szénából pedig 38 mázsás hektárhozamot érünk el. 4. A termelés kiadásai nem haladják túl az összbevétel 35 százalékát. A versenyt negyedévenként értékeljük. A fentiekből kiindulva a szövetkezet tagsága úgy határozott, hogy az ötéves terv feladatai minden termelési ágban egy évvel hamarább, vagyis 1959. december 31-ig teljesíti.” H. Gy. Olvasd e'rterpeszd a„ ifeaátáFöldinűvest "!
