Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

a SZAKMELLÉKLEX 1957. február 24. a kutatóintézeti dolgozók megvilágításában Mezőgazdaságunk esztendőről esztendőre jobb eredményeket mutat jel. A jól gazdálkodó jöldmüvesszövetkezelek, állami gazdaságok és egyéni pa­rasztgazdaságok érdeme, hogy elegendő kenyérrel, hússal, vajjal stb. ren­delkezünk. De nekik köszönhetjük azt is, hogy néhány fontos mezőgazda­sági termék, például a hús, vaj, cukor stb. árának mérséklésére is sor kerül­hetett. A további döntő tényező, hogy dolgozóinknak korszerű mezőgazdasági gépek segédkeznek, s gépek könnyítik, javítják az istállómunkát is. De nem szabad megfeledkeznünk arról a nagyon fontos segítségről sem, amelyet a mezőgazdasági tudományos kutatóintézetek dolgozói nyújtanak számunkra. Valljuk be, hogy a mezőgazdasági tudomány művelőinek haté­kony segítsége nélkül mezőgazdaságunk nem állna a jelenlegi magas szín­vonalon. A következőkben a vágbori és pöstyéni növénytermelési kutatóintézetek dolgozóinak munkájával szeretnek olvasóinkat megismertetni. Előbb Vág­­borira látogattunk el, hogy elbeszélgessünk az ottani dolgozókkal. Ebben az intézetben az a legfonto- Mondanunk sem kellene, hogy a ter­­sabb feladat, hogy megoldják a füves vetésforgók rendszerének helyes be­vezetését; itt foglalkoznak a szántó­földi vetésforgók, a takarmányforgók, a zöldségforgók és a farmtáji vetés­forgók kérdéseivel. A feladatok nem könnyűek. Minde­nekelőtt az elöveteményekkel és utó­növényekkel, valamint ezek legkülön­bözőbb változataival kell kísérleteket folytatni. Az egyik félhektáros kísér­leti parcellára például kukoricát vet­nek. A termés betakarítása után a ta­lajt felszántják és vagy ősziek alá, vagy tavasziak vetésére, vagy kapások ültetésére készítik elő. Szántáskor a parcellát több szakaszra osztják. A parcellák egyikére búzát, a másikra zabot vetnek, majd a harmadikra bur­gonyát ültetnek. Ezt négyszer megis­métlik. A gazdasági esztendő végén aztán megvizsgálják, hogy a kukorica az elővetemények egyike-másika után milyen termést adott. De így is végzik a kísérletet: A fel­parcellázott 1 hektárnyi területre egy­más mellé árpát, borsót, cukorrépát, lóbabot, őszi repcét és burgonyát vet­nek. A következő esztendőben ugyan­ezt a vetési rendet tartják be, de már csak fél hektáron. A hektár másik felét felszántják, s ide kukorica kerül. Most meg azt ellenőrzik, hogy a kukorica milyen hozammal fizetett a különböző termények után. Három-négy év múltán, ha a kísér­leteket a Szlovák Tudományos Akadé­­miá tanácsa jóváhagyta, a szerzett tapasztalatokat a kutatóintézeti gaz­daságban értékesítik, ahol 10 szelvé­nyes szántóföldi vetésforgót létesítet­tek. Egy szelvény 26 hektárra terjed. Ezenkívül 9 szelvényes takarmányfor­gót is alapítottak a gazdaságban. Itt a szelvények területe 6—6,5 ha, s eze­ket a területeket a tudományos dol­gozók útmutatásai és a takarmányfé­­leségek bevált sorrendje szerint vetik be; ilyen sorrendben például: lucerna, lucernafüves, silókeverék és takar­mányrépa. De árpát is vetnek, amely kitűnő védönövény, míg a búza főképp a lucernafüvesek után nyújt nagyon szép hozamot. Ezeknek a feladatoknak a megoldása egész mezőgazdaságunk szemszögéből nagy jelentőségű, mivel a gondosan összeállított vetésforgó a legjobb esz­köz arra, hogy megőrizzük a talajok termőerejét és elősegítsük a hozamok szüntelen emelkedését. szüksoros és a szokásos vetéssel foly­tak. Az eredmények azt mutatják, hogy a leggazdaságosabb és legminöségesebb módszernek a szűksoros vetés ígér­kezik. Az elmúlt évben az ún. sávos vetés­sel is kísérleteket végeztek. Erre 12 soros gabonavetőgépet használtak, de vetés közben a 3.—4., a 7.-8. és a 11,—12. sorokat üresen hagyták. így a sorok között sávok keletkeztek. Ennek az a jelentősége, hogy a sor­közök géppel művelhetők, tehát a gyomok irtása és a talaj porhanyítása sokkal könnyebb, ami a talajnedves­ség megóvása végett is fontos. Ugyanezen az osztályon mélyszán­tási kísérleteket is végeznek. Minden mezei munka közben figye­lemmel kísérik, hogy a korszerű me­zőgazdasági gépek közül melyek hasz­nálata a legcélszerűbb és melyek nyújtják a legnagyobb teljesítményt. Közben a kísérletezők a gépek hasz­nálatának ökonómiai vonatkozásairól sem feledkeznek meg. Kiszámítják, hogy mennyi munkaerőt helyettesít a gép, milyen az időmegtakarítás és mennyivel süllyed a termelési költség. Vágboriból visszatérőben a pös­tyéni kutatóintézetben álltunk meg. Felkerestük a szép, új épületet, amely­ben a dolgozók a vágbori mezőkön végrehajtott kísér­leteket értékelik. A jól felszerelt la­boratóriumok itt sem hiányzanak, s a mezőgazdasági terményminták egész raktárt fog­lalnak le. Őszi bú­zából 600 fajtát, tavaszi árpából 300 fajtát tart számon a pöstyéni intézet. Most rendezik be a korszerű pedológiai, talajtani laborató­riumot, amelyben majd a talajelem­zést végzik. Az intézet feladatai közé tartozik a növénynemesítés is, amelyet Polerecky mérnök irányít. A gyümölcstermesztési szakértők a kártevők elleni védekezésről tájé­koztattak bennünket. Szép munkát végeznek a vágbori és pöstyéni kutatóintézetek dolgozói, s a nagy gonddal szerzett felismeréseket készséggel bocsátják a széleskörű gya­korlat rendelkezésére. A tudományos dolgozók előadásokat tartanak a szö­vetkezeti munkaiskolákban, az agro­technikai és állattenyésztési tanfolya­mokon, hogy gyarapítsák mezőgazda­ságunk dolgozóinak tudását. A látoga­tást a szövetkezeti tagok, a mezőgaz­dasági iskolák hallgatói és az állami gazdaságok alkalmazottai viszonozzák, amennyiben gyakran felkeresik a ku­tatóintézeteket tanácsért. A tudomá­nyos kutatók készséggel adnak választ minden kérdésre, s megmutatják azt az irányt, amelynek követésével fo­kozhatjuk talajaink termöerejét. (PÍ) Ellenőrzik a növényzetet a vágbori kísérleti mezőin kutatóintézet elemzik. Ha a növények valamelyike tápanyaghiányban szenved, ezen te­­nyészidóben póttrágyázással segítenek. A munka végleges értékelését a ter­més betakarítása után hajtják végre. A tavalyi esztendő például nem ked­vezett a cukorrépának, mivel vetéskor és később is sokáig hideg volt, majd a tenyészidö derekán, augusztusban szárazság uralkodott. Ennek ellenére a vágbori kutatóintézeti gazdaságban egy 40 hektáros területről hektáron­kénti átlagban 400 mázsa cukorrépát takarítottak be. A répa ezt a hektáronkénti trágya­adagot kapta: 300 mázsa istállótrágya, 200 kg kénsavas ammonium, 250 kg szuperfoszfát, 175 kg kálisó és 170 kg osztravai salétrom (az utóbbival két­szer fejtrágyázást végeztek). Blazsej János, az intézet technikai dolgozója aprólékosan megmagyarázza, hogy miképp kísérleteznek a legalkal­masabb vetési mód megállapítása vé­gett. Eddig a kísérletek keresztsoros. A tavaszi búza A többi kalászosokhoz viszonyítva a tavaszi búza gyökérrendszere gyen­gén fejlett. Inkább a felső, művelt talajrétegben szeret a gyökere elhe­lyezkedni. Mivel a növény rosszul használja ki a talaj mélyebb rétegeit és nehezebben veszi fel a tápanyagot, a jó termés érdekében jól meg kell munkálnunk a talajt és könnyen oldó­dó trágyát kell alkalmaznunk a talaj­erő fokozására. Laza homoktalajok nem alkalmasak a tavaszi búza termesztésére, de a gyomtalan, morzsalékos, nem savanyú talajban jól díszük. A nedvesség iránt nem igényes. Nedvességet inkább bok­­rosodástói kalászhányásig kíván. Bok­­rosodása gyengébb, mint a többi kalá­szosoké. Ennek következtében ritkább lesz és a gyomoknak helyet ad. A tavaszi búzának két föfajtáját ismerjük: keményet és lágyat. A ke­mény búza szemei nagyok, hosszúak és a törzsfelületük üvegszerű. A lágy búza szemei puhábbak, fehérek és lisztes törzsfelületűek. A legértéke­sebb a toklászos, vastag, tömött sze­mű búza. mert több fehérjét tartal­maz és lisztjéből minden tésztaféle jól süthető. Tavaszi búza alá ősszel kell meg­­trágyázni a földet és elöhántós ekével legalább 22—24 cm mélyen kell szán­tani. A tavaszi szántás káros, s gyen­gébb termés a következménye. Ha tavasszal trágyázunk, kevesebb istál­lótrágyát kel! adagolnunk, mint ősszel, mert fennállhat a megdűlés veszélye. A tavaszi búza a műtrágyák közül a agrotechnikája szuperfoszfátot, kálisót és az ammó­­niumszulfátot kedveli. A műtrágyázást vetés előtt végezzük. Ammóniumszul­­fátból hektáronként 120—150 kg, ká­lisóból 150 kg és szuperfoszfátból (amelyet ősszel és tavasszal is ki lehet szórni) 200—250 kg szükséges. A trágyán és műtrágyán kívül nagyon fontos a jó vetőmag, amelynek tiszta­sága 99 %-os, csíraképessége pedig legalább 95 %-os legyen. A csávázás­­hoz formaiint használjunk, mégpedig 10 liter vízhez 32 köbcentimétert. A tavaszi búzát feltétlenül korán kell vetnünk, hogy a száraz idő beáll­táig elbokrosodjék é= földjét beárnyé­kolja. A korai vetés további előnye, hogy a jól kifejlődött növényben a fritlégy, a hesszeni légy. valamint más betegségek, a rozsda, az üszög nem tesznek olyan kárt, mint a ké­sőbbi vetésben. A tenyészidö meghosz­­szabbítása azért is fontos, hogy až érés ne essék a júliusi forró napokra, mert ilyenkor megszorul a szem, s csak ocsús termést kapunk. A fejtrágyázás rendkívül fontos, fő­leg, amikor a növény bokrosodik. A műtrágyát mindig egyenletesen szór­juk el. A fejtrágyaadagok hektáron­ként a következők: 5—6 mázsa ba­romfitrágya, 1 mázsa ammóniumnit­­rát, esetleg 2 mázsa ammóniumszul­­fát. A helyes agrotechnika előmozdítja a növény fejlődését. Ezáltal eílen­­álóbbá válik a kártevőkkel szemben és bővebb termést ad. Keszthelyi Dezső. Szemölcsök Az állatok testfelületén fellépő da­ganatok közül leggyakoriabbak a szem­ölcsök. Ezek a bőrképződmények fő­képpen fiatal állatoknál fordulnak elő. A szemölcsök ártalmatlanok, gyakran minden ápolás nélkül lehullanak. Ha megsérülnek, erősen véreznek, elgeny­­nyesednek és undorító szagot áraszta­nak. Néha nagy csoportokban kelet­keznek és ilyenkor jó búvóhelyül szol­gálnak a légytojások lerakására, ame­lyekből később lárvák fejlődnek. Az állandóan mozgó bőrön levő szemöl­csök könnyen megsérülnek, véreznek és járási zavarokat, sántítást idézhet­nek elő, ha a végtagokon helyezkednek el. A szemölcsök nagysága és alakja különböző. Vannak laposak, egyedül­állók, nagyobb csoportokban tömörül­tek, száron levők, vékonyabbak, vasta­gabbak, rövidebbek és hosszabbak. Néha a száronülő szemölcsök úgy összetömörülnek, hogy karfiolra em­lékeztetnek. A szemölcsök leggyako­ribb helye az ajkak, az orr, a szem­héjak, a tőgy, de néha az egész testet elborítják. A szemölcsök eltávolítása, különö­sen fiatal állatoknál, néha nem is szükséges, mert ezek önmaguktól, be­avatkozásaink nélkül lehullnak, lees­nek. A száronülő szemölcsöket addig csavarjuk, amíg leesnek. A nagyobb szemölcsöket erősebb cérnával leköt­jük, s a cérnát minden másnap utána­húzzuk. A nagy, vastagszárú szemöl­csök eltávolítását bízzuk szakemberre. A magángazdák is vásárolhatnak gereblyéző-gépet Sokan érdeklődtek szerkesztősé­günktől, hogy hol lehet lovasgereb­­lyét szerezni. A magángazdák külön felhívták figyelmünket, hogy ezt a nélkülözhetetlen gazdasági eszközt a magángazdák megvásárolhatják-e? Hazánkban két helyen gyártanak lóvontatású gereblyéző-gépet. Kassán és Cheben. A kassai gyár, illetve Ke­­let-Szlovákia Gépgyára (VSS) Szlová­kia részére, a chebi gyár pedig a Csehországnak és Morvaországnak ké­szít bármilyen mennyiségben. Fiatal lányok munkaközben Ezzel az elosztással a múltban fel­merült hibákat akarják kiküszöbölni. Nem egyszer Cheb küldött Szlovákiá­nak, Kassa pedig Cseh- és Morvaor­szágba ugyanolyan típusú gereblyéző­gépet. A kassai gyár, amely minket köze­lebbről érdekel, 1954 májusában kezd­te meg a lovasgereblyézö-gépek gyár­tását, és eddig már 14 000 drb-ot készített. Ebből 8126 drb a múlt évben készült el, ami 116,1 százalékos terv­teljesítést jelent. A gereblyéző-gép neve „Kuli-P363”; mindenki megvásárolhatja, tehát a magángazdák is. A rendelést azonban ne a gyárnak, hanem az elárusító köz­pontoknak küldjék. Hazánkban ilyen több van. A kassai központ címe: Krajský podnik pôdohospodárskeho zásobovania Košice, Ul. Ivana Krásku č. 4. (s. Jonáš). * * * Kassán a gépgyár udvarán vagyunk, délután 2 óra, műszakváltás. A villa­moson 18—20 év körüli lányok, legé­nyek érkeznek. Csupán itt-ott akad közöttük egy-egy idősebb ember, akit a fiatalok „Szaki” bácsinak szólítanak. Az első műszak dolgozói, akik most távoznak, szintén fiatalok és azok kö­zött is csak itt-ott tűnik fel egy idő­sebb „Szaki” bácsi. A bejáratnál pirosra festett új ele­vátorok állnak glédában, majd a ge­­reblyéző-gépek hosszú sora követke­zik. Sok van belőlük, nehéz lenne megszámolni. Klema Árpád cégvezető sem tudja pontosan; az a véleménye, hogy körülbelül ezer lehet. — Ezer darab — ismételi kissé el­gondolkozva a cégvezető. — Ennyit egy hónap alatt tudnánk gyártani, de ez évre már csak 2500 darabra van rendelésünk. A hírek szerint csak ennyire lesz szükség Szlovákiában. A magángazdák azon gondolkoznak, vajon hozzájuthatnak-e a géphez, a gépgyár dolgozói pedig azon törik a fejüket, hogy kinek adják el a gépet, mert továbbra is szeretnék túltelje­síteni a tervüket. Reméljük, ez a probléma rövidesen megoldódik, mert külföldön is érdeklődnek a kiváló gép iránt. A gereblyéző-gép könnyű, mindössze 188 kg áteúlya és emellett nagyon erős; jő^jjarbantartás mellett sokáig eltart. A gépgyár szakemberei azon­ban nem esnek kétségbe még akkor sem, ha kivitelre nem kerül sor. A gyár eredetileg másfajta gépeket gyártott és ezután is könnyen áttér­het különböző gépek gyártására a szükséglet szerint. — Milyen gépeket fognak gyártani a közeljövőben? — tettük fel a kér­dést a cégvezetőnek. Klema Árpád cégvezető válasza: — Továbbra is gyártunk korlátozott mennyiségben lóvontatású gereblyéző­­gépet és 1300-as elevátorokat. Ez év­ben azonban újfajta gépek is kerülnek ki üzemünkből, amelyeknek a minta­­példányait most készítjük. Például traktorvontatású gereblyéző-gépek, fémelevátor, modern mütrágyaszóro- és trágyaléporlasztó-gépet. Ezekhez hasonlót hazánkban még sehol sem gyártottak. A távolabbi tervekről nem nyilatko-* zott a cégvezető, de dolgozó paraszt­ságunk bizalommal számít a kelet­szlovákiai gépgyárak dolgozóira, hogy újabb gépekkel lepik meg majd me­zőgazdaságunkat. A sok tehetséges fiatalon kívül idősebb szakemberek is dolgoznak itt és nemes versenyre kelnek egymással. A tanonciskolából kikerült fiatalok eb­ben a gazdasági gépgyárban működnek két-három évig és azután, amikor kinőtték „a gyerekcipőt", bekerülnek a Bárca melletti nagyobb gyárba, ahol összetett gépeket, kazánokat, stb. gyártanak. Mindkét gyárban a szórakozásra és önképzésre is jut idő. Van dal-, tánc- és színjátszókörük, de a bélyeg­­gyűjtési, csillagászati, fényképészeti kör, valamint a munkáslevelezők, újí­tók és a sportolók köre is sikerrel működik. Minek ennyi kör a gépgyárban? Ez a sokoldalúság vonzza a fiatal­ságot a gyárba és ad kedvet a terve­zéshez, újításhoz. A munkáslevelezők főképpen az üzemi újságban (Strojár) fejtik ki tevékenységüket. A múlt év­ben 30 levelező versenyzett egymás­sal, hogy ki ír a legszorgalmasabban és ki írja a legjobb cikkeket. A győz­teseket az év végén megjutalmazták. Eddig a legeredményesebb levelező Rajnec Márton művezető volt. Egyéb munkaszakaszokon is szép eredményeket értek el. A múlt évben a két gyár 63 000 koronát takarított meg az üzemen belüli önálló elszá­molás révén (hozrascsot), ebből 52 000 korona jut az ifjúsági üzemre, illetve a mezőgazdasági gépeket ké­szítő gyárra. A megtakarított összeg-A gereblyéző gépek hosszú sora bői megjutalmazták azokat a dolgozó-* kát, akik a legjobban növelték a ter­melést és legjobban csökkentették az önköltségeket. A jók között a leg­jobbak: Ondrej László elevátorszerelö csoportja, Dzseskó Mihály sajtolócso­portja és Rozman András „Kuü”­­csoportja. A pezsgő élet ezerfajta szépségével forr, duzzad a kultúrában, sportban, szórakozásban, tudományban és te­remt újat a munkapadokon. Dolgozó parasztságunk pedig bízhat, hogy a kelet-szlovákiai gépgyárak által to­vábbi új gépekkel könnyítheti nehéz munkájukat és termelhet többet Csurilla József. ★ ★ ★ Hogyan neveljük a csibéket Ha a csibéket nagyobb arányokban tenyésztjük, a kikelt csibéket külön helyiségben 200—500 darabonként sü­veg alakú műkotlósok alá helyezzük. A műkotlósok hőmérséklete 'eleinte 28—30 fok, s ezt a hőmérsékletet 5 naponként 2 fokkal mérsékeljük, úgy­hogy 6 hét alatt elérjük a 18—20 fo­kot. Vigyázzunk, nehogy a . csibék meghűljenek. Almozásra a szalma fe­lel meg legjobban, kevésbé vált be a tőzeg, a pelyva és a homok. A he­lyiséget rendszeresen szellőztessük, de inkább rövid ideig és gyakrabban. A tisztaságot őrizzük meg. Az etetők és itatok elegendő mennyisége ne hiányozzék. A kikelt csibéket eleinte 5—6 alkalommal, két hét múltán öt­ször, és négy hét elteltével három-Mondanunk sem kellene, hogy a ter­mények megfontolt váltakozásán kívül az istállótrágyázás és műtrágyázás is mindenképpen fontos. A trágyázási kérdésekkel Kandera és Trnk mérnö­kök foglalkoznak. Az a feladatuk, hogy a vetésforgók ' keretében oldják meg a növényzet helyes táplálását. Felada­tuk értelmében a különböző növények alá pontosan kidolgozott terv szerint trágyáznak. Tenyészidőben növénymin­tákat vesznek, amelyeket a laborató­riumban elemeznek. Itt állapítják meg a kérdéses növény tápanyagellátását. Egyébként a növénymintákat bokro­­sodás, virágzás és tejérettség idején szór etetjük naponta. Ne feledkez­zünk meg a zöldtakarmányok és a sárgarépa adagolásáról sem. Minél idősebbek a csibék, annál tgbbet kell mozogniuk. A kéthónapos csibéket tartsuk lege­lőn, ahova vigyünk ki hordozható ketreceket vagy vándorólakat. A lege­­lős nevelés előnye, hogy a fiatal álla­tok nemcsak napon és friss levegőn tartózkodnak, hanem irtják a kártevő rovarokat, s ezáltal fehérjeszükség­letüket is kielégítik. A legelőn tartott baromfi gyorsabban gyarapszik, na­gyobb az ellenállóképessége a beteg­ségekkel szemben, termelékenyebb, de ugyanakkor ilyképpen takarmányokat is megtakaríthatunk. K. F.

Next

/
Thumbnails
Contents