Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

1957. február 24. SZAK MELLÉKLET 3 Közeleg A méhészek türelmetlenül várják a ;at»sz érkezését. A száraz, hordásta­­ian nyár és ősz a legrosszabb előké­szítője a telelésnek. Az élelemhiányt pótolni kell. A családok kevés mézzel és kevés virágporral mentek telelőbe. A januári hideg napok után a feb­ruár eleji meleg ki-kicsalja a méheket. Vígan röpködnek. Ez az idő alkalmas arra, hogy a téli méhcsomót elhagyják és a szélső keretekből pótoljfik az el­fogyott élelmet. Amelyik család nem repül, de nyu­godtan zümmög, azt ne bolygassuk, mert rendben van. Annál nincs sem élelem szűke, sem anyahiány. Azokat figyeljük meg, amelyek nagyon élén­ken röpködnek, vagy a kaptár szája körül futkosnak még akkor is, amikor a többi méh már lecsendesedett. Ezeknél rendesen, vagy az élelem van fogytán, vagy az anya hiányzik. Az élelmet mézeslepénnyel vagy cu­korlepénnyel pótolhatjuk. Híg élelmet most még ne adjunk. Akinek van tartalékban fedett mézeskeretje, azt a konyhában meg melegítve a déli meleg időben a fészek mellé beakaszthatja. Ahol az anya hiányzik, oda tegyük át a tartalékanyát népestől, keretek­kel együtt. Ha nem lenne tartalék­anyánk, akkor a családot egy gyen­gébb családdal egyesítsük. A legtöbb méhésznél eddig még nincs baj. A hordás azonban még messze van. A fiasitás január végén és február elején megindult. A fiasitás táplálásához sok élelem kell. Szemmel a tavasz kell tehát tartani a családokat és ki kell használni az enyhe napokat az esetleges hibák kiküszöbölésére. A Hasításhoz fokozott melegre van szükség. Ha eddig nem takartuk be eléggé erősen a fészket, akkor most feltétlenül takarjuk. A család erőssé­géhez mérten a kijáró nyílást is szű­kítsük le kétrét összehajtott újság­papírral. Ahogy a család erősödik, a papírt fokozatosan lerágja, eltávolítja. Télen minden 'vben sok méhcsalád pusztul el. A téli veszteséget a leg­több méhész más okokban keresi. So­kan egyszerűen azt mondják: „Meg­fagytak”. A méhek természete olyan, hogy a mi telünknél nagyobb, hide­gebb és hosszabb ideig tartó telet is kibírnak. Ennek feltétele pedig az, hogy legyen elég élelmük. Az élelem azokon a lépeken legyen elraktározva, amelyeken a telelöfürt húzódik. Ha ez megvan és az élelem jó, továbbá anya is van, akkor dacolnak a legerősebb téllel is. Ha azonban azokban a lép­­utcákban, amelyeken a fürt húzódik, elfogy az élelem és az idő nem enyhül annyira, hogy átvonulhasson a család, vagy a mézet hordhassa át, akkor a méhek elpusztulnak. Ilyen esetben a gyakorlatlan méhész azt mondja, hogy megfagytak, pedig még volt mézük. Arra nem is gondol, hogy ezt a bajt ő okozta. Az enyhébb napok alkalmat adnak a hibák kiküszöbölésére, tehát segít­sünk ott, ahol arra szükség mutatko­zik. Világhy Árpád, (Path) Az első kirepülés Az enyhe időjárás következtében a méhek már sok helyen elvégezték az első kirepülést. Néhol a határt még hó födi, másutt pedig a föld nedves, hideg, A pihenő méhek könnyen meg­dermednek rajta. Hogy ezt elkerüljük, a kaptárak környékét szórjuk be tö­­rekkel, pelyvával vagy falevéllel, de semmi esetre sem szalmával, mert abba belekeverednek és megdermed­ned. /Az első kirepülés napján nem, ta­nácsos mosott ruhákat kiteregetni a méhes közelébe, mert a tisztuló mé­hek bepiszkítják. Erre a szomszédokat is figyelmeztessük. A melegvizü itatót már az első nap tegyük ki szélmentes, napos helyre. Egy kevés mézet is tegyünk az ha­tóra, hogy a méhek azonnal odaszok­­janak. Azután mindennap rendszere­sen kell gondoskodni, hogy a viz ki ne fogyjon. Ilyenkor a méheknek már sok vízre van szükségük a fiasitás táplá­lásához. A mérlegkaptárakkal pontosan el­lenőrizhetjük a fogyasztást. A foko­zott mézfogyasztás a fiasitás kiterje­désének a jele. A családok átvizsgálásával nem kell nagyon sietni. Csupán a gyanús csa­ládokat vizsgáljuk meg, amelyek nem akarnak életjelt adni magukról. A többi családot csak akkor ‘vizsgáljuk át, amikor komolyan jóra fordul az „Hozzászólás a Kovács méhésztárs ezen című cik­kemre bírálatot írt lapunk január 20-i számában. Egyes dolgokat nem olyan értelemben állítottam, mint ahogy ő értelmezi. Először is azt Írtam, hogy a hét keretet lepő családokat a ki­­lenckeretes NB-típusú kaptárban nem kell leszűkíteni, mert az a fogyasztás rovására megy. Ezt most is állítom. A 2X5 cm-es mézkoszorú, amiről írtam, s ezenkívül a 4 kg cukor meg a 6 kg élelem, ott van, ahol a család telel. Ez elég is, hogy a család jól teleljen és ez a mézzel együtt meg­alkossa a 10 cm-es mézkoszorút. Méhésztársam azt állítja, hogy ná­lunk későbbi kiadós hordás lehet és én — ha kell, ha nem — megfejelem a családokat 4 kg cukorral. Ennek el­lenkezőjéről Kovács elvtársat meg­győzhetem a munkanaplómmal, amely­be bevezettem, hogy minden család­nak mennyi a méze és hány kiló cu­korral pótoltam a hiányt. De még ez sem dönti el, hogv jól kezelem-e a méheket vagy sem. Ügy gondoltam, jó lenne versenyeznünk. S majd ered­ményeink bizonyítsák munkánk minő­ségét. A magam részéről ez évre is vál­laltam a múlt évi terv 150 százalékos idő és árnyékban legalább 10 fok me­leget mutat a hőmérő. Jó szolgálatot tesz az ősszel a kép­tárakban elhelyezett ruberoid papír. Most arról lehet leolvasni a család állapotát. Hogy menyire halad a ke­reteken, ezt a keretek alá lehullt viaszmorzsalék mutatja. Megállapít­hatjuk, hogy az elhullott méhek közt nincs-e anya. A leesett álca vagy fiatal méh bizonyíték arra, hogy a családban már fiasitás van. Itt az ideje, hogy a hullákból 30—40 darebot elküldjünk egészségügyi el­lenőrzésre Liptőváraljára vagy Nagy­szombatba. A papír tartalmának átvizsgálása után a méhhullákat meg kell rostálni. A lehullott viasatörmeléket olvasz­­szuk ki és a méhhullákat égessük el. Ha valamely kaptárban vérhas nyo­mait vesszük észre, akkor a családot tiszta kaptárba, tiszta keretekre rak­juk át. Az üres kaptárt kitakarítjuk és fertőtlenítjük. Ilyenkor nagyon jó szolgálatot tesz, ha a méhész a fedődeszkába vágott nyílást mézestésztával megtörni. A méhek ezt fogyasztva élénkebben kez­denek Hasítani és ha esetleg valami okból élelemhiány lenne, a család ez­zel az élelemmel kihúzza a tavaszi átvizsgálásig. Kovács Lajos, szövetkezeti méhész, (Panyidaróc) szliácsi vitához" teljesítését, vagyis a 18 kg mézet családonként. Ezen felül 5 kg méz te­lelésre marad. Készlet a fészekben, stb. a normák szerint. Tehát ezennel versenyre hívom Kovács méhésztársat. A verseny dija ne Spartak-autó legyen, csak két értékes könyv. Ha te nyersz, neked adom Sőtér Kálmán Méhész­világ című könyvét, Illetve az első kötetet. Ha én nyerek, te add nekem br. Amrózy méhészkönyvét. Méhésztársi üdvözlettel: Racskó János, (Ipolynyék) ★ ★ ★ A méhlegelő távolságának hatása a hordásra A Klinov V. által végzett kísérle­tekben egyenlő népes Családok köz­vetlen közelről 85 kg, 300 méterről 76 kg, 1200 méterről 42 kg mézet gyt*Jtöttek. A hordást 42 napig tar­tó nohánkavlrágzás nyújtotta. A 4,5 kg-os családok hozama csaknem kétszerese volt a 3,5 kg-os családo­kénak. Műhelytitkok A nyugalmi időszakban is dolgoznak a méhek. Fürtben, szárnyuk rezgeté­­sével fejlesztik a számukra szüksé­ges meleget. A méhcsalád élete tehát az örökös munka. Száz és száz ap­­róbb-nagyobb külső vagy belső ese­mény teszi változatossá a méhcsalád életét. Ilyenkor munkájuk folyamata is a körülményekhez igazodik. Aki jó méhész akar lenni, ismerje meg a méhek életét. Ez nem könnyű dolog. De könnyűvé válhat, ha tudjuk, hogy ösztönüket a közösségi érdek irányítja. Erezzünk velük, figyeljük őket és kellő időben segítsünk ha rá­szorulnak. Példa erre egy méhésztár­sam esete. Egy májusi napon, még a rajzási időszak elején történt. Korán reggel bezörgetett hozzám vendéglátó gaz­dám és a méhesbe hívott egy kis esz­mecserére. Csodálkoztam, mert ilyen korán nem szokta ezt tenni. Nyugta­lanul tekintgetett egész délelőtt a kaptárakra és idegesen tett-vett mel­lettem. Ebédkor is feltűnt a viselke­dése. Mennyire megváltozott, alig evett. Egyszer csak felugrott és kiro­hant. Pár perc múlva szól: — Raj van! Amint kilépek, valóban látom, hogy a méhes fölött vibrál a levegő. Mé­hésztársam már munkában. Permete­zővel ügyesen irányfta egy alacsony fa felé a telepedésre készülő rajt. Később a megnyugodott fürt alatt be­vallotta délelőtti idegességének az okát. — Mindig megérzem, ha valami ké­szül a méhesben — mondotta. A méhészt nemcsak az érzése irá­nyította, hanem a jó megfigyelőképes­sége is. Ha végigmentünk a kaptárak előtt, a röpnyllás forgalmából meg­állapította, mi megy végbe a kaptár­ban, mire készül a család. Észleleteit mindig feljegyezte. De nem elég a megfigyelés. A mé­hésznek mindig képeznie kell magát. A szakirodalom minden terméke ott legyen a méhész könyvespolcén. Most a legfőbb ideje, hogy áttanulmányoz­zuk a jó méhészkönyveket, szaklapo­kat, belőlük jegyzeteket készítsünk és most állítsuk össze munkatervünket is. Ősszel a családokat a telelésre al­kalmas helyre Összpontosítottam. így módomban áll, hogy az egész telepet mindennap ellenőrizhessem. A hideg idő beálltával a röpdeszkákat felhaj­tottam, de egészen nem csuktam be, hogy a levegő cserélődhessék, viszont a rágcsálók be ne jussanak hozzájuk. Tervszerűen naponta tíz családot fi­gyelek meg hallgatóval. Az erős zúgás a levegőhiány, vagy az anyátlanság jele. Reggeli ellenőrző utam alkalmá­val feljegyzem a hőmérsékletet, idő­járást, majd tervem szerint az aznapi szertári munkához fogok. Nézzünk csak meg egy nap munkáját. Január 21. A méhitató befejezése. A víztartály számára egy kaptárszerü burkolatot készítettem és most kitö­möm gyaluforgáccsal. Ezt az itatót tavaszkor a fejlődési időszak elején használom. Amikor hűvös van, meleg vizet töltök ebbe az itatóba. A mele­get a burkolat sokáig tartja, vándor­láskor pedig a tartályban a víz tovább friss marad. Lapozom tovább jegyzetfüzetemet és nézem, hogy a tervemből mit tel­jesítettem már. Állvány a kaptármé­­hek számára. Az állvány lábait vasta­gokra készítettem, hogy biztosan álljanak a beszintezés miatt. A mér­legkaptár köré deszka hiányában nád­ból védőfalat építettem. Tíz fészek­kaptárt elkészítettem a tavaszi cseré­re. Az előkészítés módja a következő: A méhszuroktól (propolisztól) meg­tisztított kaptár belsejét forró szódás vízzel kisúroltam, majd megszárltot­­tain. Az oldat összetétele: 10 liter forró vízhez 1 kg mosószóda. A fer­tőtlenített kaptárakba tavasszal rakom át a családokat. Az* így felszabaduló 10 kaptárt szintén fertőtlenítem az említett módon; röpnyílásaikat a négy alapszínnel befestem, majd folyama­tosan cserélem a többit is. A kiépített kereteket osztályoztam és jórészt a Sander-féle távtartókkal láttam el. Eddig az egyenlőtlen távol­ságok miatt a méhek a lépek felületét hol meghizlalták, hol leszedtek belő­lük, A kiselejtezett lépeket kiolvasz­tottam. A lépáztatáshoz folyóvizet használtam, ezért a viasz színe vilá­gosabb lett, mint ha kútvízzel áztat­tam volna. A viasztermelés érdekében minden kaptár számára készítek egy levehető felsőléces éplttető-keretet. Fontos az így nyert szüzlép. mert csak az ebből kiolvasztott viaszért kapjuk meg kg­­onként a 10 koronás jutalmat. Mondanom sem kell, hogy még ezenkívül is sok munka vár ránk, a tavaszi horMJ terület vázlatának elkészítésétől az anyanevelés eszkö­zeinek összeállításáig. De időt kell szakítanom arra is (ami minden mé­hész titkos vágya), hogy feltaláljak valami újat a szakmában, amellyel valamilyen megoldatlan problémát tisztázhatok. Csepy András, (Vasárut) Szövetkezeteink gazdálkodása a számok tükrében Érthető, ha az elmúlt évi gazdálko­dási eredmények elemzésével össze­függésben felmerül a szövetkezeti könyvelők, de a tagság kíváncsisága is: vajon hogyan végzett a saját szövetkezet, s miképp gazdálkodott a versenytárs, a szomszédos EFSZ? Ilyenkor sok meglepetés kerül fel­színre, s bizony a csalódás sem ritka­ság. Különösen azok a szövetkezetek csalódtak, amelyek az esztendő folya­mán nem fordítottak kellő gondot a terv teljesítésének ellenőrzésére. A zárszámadások hű képet adnak a szövetkezeti tagság munkájáról és a vezetőség tevékenységéről, de a vég­zett munka eredményessége vagy si­kertelensége mindenekelőtt a munka­egység értékében tükröződik. A mun­kaegység értéke a különböző szövet­kezetekben meglehetősen eltérő, he­lyesnek véljük tehát, ha az eltérések okainak megvilágítása végett a gazda­sági értékmutatók segítségével össze­hasonlításokat teszünk. Az árutermelés szintje, vagyis az előállított termékek mennyisége és minősége attól függ, hogy a szövetke­zel milyen mértékben biztosította a legfontosabb termelési alapeszközö­ket: ilyen termelési alapeszközök pél­dául: a jól művelt talaj, a körültekin­téssel gondozott állatállomány. a korszerű istállók, a karbantartott gé­pek és felszerelési tárgyak, stb. A termelési eszközök közül számottevő mennyiséget az állam bocsát a szövet­kezetek rendelkezésére (nagy teljesít­ményű gépek a gépállomások útján, nemesített vetőmag, stb.), s kizárólag a tagság kezdeményezésén múlik, hogy a kínálkozó lehetőségeket milyen mértékben aknázza ki a sikeresebb termelőmunka érdekében. A termelési alapeszközök sorából a talajt illeti az elsőség, amelynek minősége községen­ként, határonként különböző lehet ugyan, de ezt a különbözőséget a fej­lett és haladó agrotechnikai módsze­rek alkalmazásával mérsékelni tud­juk. Nem érdektelen tehát, ha néhány ÉFSZ esetében kiszámítjuk az egy hektárra eső alapeszközök értékét, s egyúttal kimutatjuk, hogy egy-egy hektár mennyit jövedelmezett (cseh­szlovák koronában): Értékmutatók Bélai Karvai Dunamocsi Szőgyéni S Z Ö V e t k e z e t Alapeszközök értéke , . 6610,— 6260,— 3853,— 5603,— ebből az állatok értéke . 1652,— 1115,— 1160,— 1064,— Jövedelem........................ ebből állattenyésztési 3463,— 3666,— 2019,— 1946,— jövedelem................... 1345,— 1673,— 1154,— 736,— Szembetűnő hogy bár a bélal szö­vetkezet állatállományának hektáron­kénti értéke körülbelül 500 koronával magasabb, mint a többi szövetkezet­ben, az állattenyésztési jövedelmező­ség tekintetében mégis a második helyre, a karvai szövetkezet mögé szorult. Viszont a bélai EFSZ-ben alighanem tartalékértékekről, beruhá­zásokról van szó, amelyek a következő esztendőben emelik majd a termelé­kenységet. A karvai szövetkezet magas színvo­nalú sertéstenyésztésének köszönheti a szép jövedelmet, nem árt tehát, ha ezt az állattenyésztési ágazatot köze­lebbről megvizsgáljuk: A sertés értékesítésének módja A sertés e к darabszáma súlya (kg) eladási ára (Kčs) Kötelező beadás . ........................ 129 15 964 100 514,— Állami felvásárlás............................ 220 25 650 388 253,— Tagoknak (malacok)....................... 198 2154 25 848,­Vásári értékesítés............................ 14 1680 26 880,— Összesen: 561 45 448 541 495,­Szerényebb termelési eszközei elle­nére igen szép haladást mutatott fel a dunamocsi szövetkezet, míg a szőgyé­­niek inkább a tejelékenység fokozásá­ban tűntek ki, ugyanis terven felül 123 386 liter tejet értékesítettek az állami felvásárlás keretében, a tehe­nenként! átlagos tejhozamot 1865 literre emelték. Ennek ellenére a sző­­gyéni szövetkezet az állattenyésztési jövedelmezőség terén az utolsó he­lyen áll, de ennek megvan a magyará­zata: az 1953-ban épült sertésistállók semmiképpen sem felelnek meg a cél­nak, s bennük az állattartás kedvező körülményeit nem lehet biztosítani. A hiányzó épületek pótlásáról gon­doskodás történt ugyan, de az épít­kezési munka lassú ütemben halad. tétel. Vizsgáljuk meg tehát a termelési önköltségeket is. Sajnos, a szövetke­zetek még nem rendszeresítették mindenütt az előállított termékek egységenkénti költségek ellenőrzését. Ugyanakkor a munkaegységekre szánt összegen fölül felhasznált értékek nem képezhetnek összehusonlítási alapot, mivel a hosszúlejáratú hitelek tör­lesztésére fordított pénzöszegek és a szövetkezeti alapokba juttatott javak esetről esetre különbözők. De ha csu­pán a termelési költségeket vesszük figyelembe, s ezeket százalékban ki­fejezve az egész bevételhez viszonyít­juk, ez már igen sokat elárul arra vo­natkozólag, hogy melyik szövetkezet termel többet és olcsóbban, s hol jut több a tagság részesedésére. Ilyen — Aki többet termel, olcsóbban ter­mel! — hangzik a bevált gazdálkodási megfontolással kis táblázatot: állítottuk össze ezt a Értékmutatók Bélai Karvai Dunamocsi Szőgyéni szőve t k e z e t Termelési költség hek­táronként (Kčs) . . . 1672,-1799,— 1544,— 1367,— A költségek százalék­­aránya ....................... 26 , 29 32 46 Az adatok egybevetése azt mutatja, hogy amíg a karvai szövetkezetben a gása hozhatja helyre. Ez hiba! pedig súlyos nagyobb termelési költség arányban áll a magasabb jövedelemmel, ugyan­akkor a szőgyéni szövetkezetről ezt még véletlenül sem mondhatjuk el. Ilyen esetben a kettős lemaradás (ki­sebb jövedelmezőség, nagyobb terme­lési költségek) következményeit csu­pán a munkaegység értékének lefara-De az előállított termékek mennyi­ségén és a termelési költségek alaku­lásán kívül a jó munka követelményei közé tartozik az is, hogy hány dolgos kéz és milyen szorgalommal igyekszik minél többet kihozni a gondosan olő­­készitett talajból. Ezt tüntetik fel az itt közölt adatok: Értékmutatók J2ÍÍ£Í______üarPJ____Dunamocsi, Szőkén! sző vetkezet Egy tagra eső mezőgaz­dasági talajterület (ha) 5,9 2,6 3,8 4 Tagonként átlagban ledol­gozott munkaegységek . 467 157 319 275 A munkaegység pénz­értéke (Kčs) . . . . 23,-31,-14,-8,20 Pénzjövedelem tagonként (Kčs)............................ 12 565,— 10 552,— 9646,— 5652,— Tehát a bélai szövetkezet tagsága dolgozott a legszorgalmasabban; * nem csoda, hogy a jövedelme is a legna­gyobb. Egy-egy dolgozó átlagban aránytalanul kiterjedtebb talajterüle­tet munkált meg, de a tagok meg tud­tak birkózni feladataikkal, mert a munkát jól szervezték és céltudatosan kihasználták a gépi eszközöket. Épp ez hiányzott a szőgyénieknél, akiknek igyekezete talán a termények betaka­rításakor és értékesítésekor hanyat­lott legfeltűnőbben, s ezért kellett megelégedniük a. munkaegység igen gyenge értékével. Az elmondottakból kitűnik, hogy nagyon helyes, ha a termelési idő­szakok végén visszapillantunk mun­kánkra, s a sikerek vagy hiányossá­gok okát magunk találjuk meg. GÁBRIS JÓZSEF, (Párkány)

Next

/
Thumbnails
Contents