Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-24 / 8. szám
A SZABAD FÖLDÄUVES SZAKAI E U, E KE E ТЕ Szemeskukoricából 70 mázsás hektárhozam is elérhető Legutóbbi számunkban beszámoltunk a kukoricatermesztők II. országos értekezletéről, amelyet Bratislavában tartottak meg. Ezen az értekezleten adta át dr. Emil K u n z, a mező- és erdőgazdasági miniszter helyettese az 1956. évi legjobb kukoricatermesztőket megillető díjakat. Az első díjat és a 10 000 koronás jutalmat a Prušánkyban (hodonini járás) működő EFSZ. kapta meg, amely 28 hektáron átlagban 50,4 mázsás szemhozamot ért el. Az alábbiakban Václav Šimek szövetkezeti elnök felszólalásából közlünk szemelvényeket, amelyekből megtudjuk, hogy Prušánky község szövetkezetének dolgozói miképp érték el ezt a szép eredményt. — Tavaly kötelezettséget vállaltunk, hogy szövetkezetünk 50 mázsa szemeskukoricát termeszt ki hektáronként — kezdte Šimek elnök. — Vállalásunknak eleget tettünk, ugyanis hektáronkétn 50,4 mázsá hozamot értünk el. Ezután arról beszélt, hogy a magas kukoricahozamok lényeges előfeltétele: az idejében végrehajtott tarlóhántás és a gyomtalanítás, de az is nagyon fontos, hogy biztosítsuk a talajparányok élénk tevékenységét. A bő trágyázás felmelegiti a talajt. Az őszi mélyszántást nem szabad mellőznünk. A szövetkezet dolgozói minden követelményt szem előtt tartottak: 9 esztendőre előre összeállították a vetésforgót, tehát jól tudják, hogy melyik esztendőben hova vetik majd a kukoricát. Az új esztendőben 28 ha-ról 35 ha-ra szélesítik a kukorica vetésterületét, s még bátrabb tervet tűztek maguk elé: ha-onként 55 mázsa szemeskukoricát akarnak betakarítani. Prušánkyban nem újdonság a kukorica termesztése. De ezzel a terménnyel eleinte nem sokat törődtek, inkább tehertételnek tartotátk. A kukorica 3—4 mázsával kisebb hektárhozamot adott, mint az árpa, úgyhogy nem fizetődött ki. Az igazi kukoricatermesztési kedv csak 1955-ben jött meg, amikor haonként 44 mázsát sikerült betakarítaniuk. A szövetkezet tagjai ezt a hozamot sertéshúsra számították át, s most már maguk is meggyőződtek, hogy a kukoricatermesztés tényleg jövedelmező. A tavaly elért 50,4 mázsás hektárhozam kétségtelenül magas. De még szebb volt a hozam egy 6 hektáros táblán, ahol átlagban 70,1 mázsásnak bizonyult a szemtermés. Ilyen tapasztalatok alapján a szövetkezeti dolgozók további terve, hogy elérik a 70 mázsás átlaghozamot, sőt még ezt sem tekintik végső célnak. Munkájukban mindenesetre számítanak a tudományos dolgozók együttműködésére is. Körülbelül 800 hektáros mezőgazdasági talajterületet tart művelésben a szövetkezet. Ennek a nyolcadát esztendőről esztendőre a rendkívüli tápanyagigényes cukorrépa foglalja le, úgyhogy másutt csak szűkösen lehet trágyázni. Az említett 6 hektáros kukoricatábla sem kapott istállótrágyát, viszont ősszel trágyalével alaposan megöntözték. A talaj előkészítésének munkálatai simítózásból és nagyobb munkamélységig terjedő kultivátorozásból álltak. A kukoricát háromszor sarabolták; előbb szélesen, egész a növényzet tövéig, majd szűkítették a saraboló munkaszélességét, s harmadszor már csak a sorközök keskenyebb sávját porhanyították. A műtrágyák ha-onkénti adagja a következő volt: 250 kg szuperfoszfát, 200 kg káliumos trágya és ugyancsak 200 kg kénsavas ammóinum. A szövetkezeti dolgozók nagyon fontosnak tartják a boronálást, amely tapasztalataik szerint még akkor is végezhető, ha a kukorica már 15 cmre nőtt. Prušánkyban kétszer boronáltak. Ez a szövetkezet a mezőgazdasági talajterület minden hektáraként, a szőlőültetvénnyel és a gyümölcsösökkel együtt, 136 kg sertéshúst állít elő. Az elmúlt évben gyengébben sikerült a szüret, gyümölcs sem termett elég, de a szövetkezet anyagi helyzetét a kukorica megmentette. A bő kukoricakészletek birtokában a szövetkezet 100 drb sertést értékesíthetett előnyös áron az állami felvásárlás útján. így azután a szövetkezet nemcsak pótolni tudta a szőlő és gyümölcs alacsonyabb hozama miatt elmaradt félmilliós bevételt, hanem munkaegységenként 4 koronával még többet is adhatott, mint ahogyan tervezte. — Bár a kukorica tavalyi hozamával elégedettek lehetünk — mondta befejezésül Václav Šimek —, de azért még sokat kell tanulnunk. Tovább keressük a kukorica még sikeresebb termesztése felé vezető útakat. Jól tudjuk, hogy a nagyobb hozamokkal fordított arányban állnak a termelési költségek, tehát minél többet takarítunk be, viszonylag annál olcsóbban termelünk. Egyébként a kukoricát nemcsak magra, hanem silózási célokra is termesztjük. A silókukoricát 40 cm-es sortávolságra vetettük, s belőle 320 vagon kifogástalan minőségű silőtakarmányt állítottunk elő. Azt is meg kell még említenem, hogy nagy gondot okoz számunkra a gépi eszközök hiánya. Szeretnők, ha idén már több gép állna rendelkezésünkre, mivel a nagy hozamok betakarítása kézi erővel rendkívül nehéz. A takarmánykáposzta meghosszabítja a zöld futószalagot A ritkábban termesztett takarmányféleségek egyike: a takarmánykáposzta. Ez a takarmány nehezebb és viszontagságosabb körülmények között is sikerrel termeszthető, tehát megérdemelné a nagyobb figyelmet. Termesztése sok előnnyel jár. Ezt a breclavi szövetkezet példája is igazolja, amely 1955-ben kísérletileg 2 hektáron termesztette a takarmánykáposztát. A palántákat a szövetkezeti dolgozók maguk termesztették ki, s az egy hektárra elegendő palántához körülbelül 25 dkg magot használtak fel. A takarmánykáposzta termesztésére azok a kötöttebb talajok alkalmasak, • amelyek elég nedvességet tartalmaznak. A breclavi szövetkezeti dolgozók őszi keverék után ültették ki a takarmánykáposzta palántáit, úgyhogy a talajmunkálatok során nem volt szükség póttrágyázásra. A palántákat kézzel, előre elkészített sekély barázdákba ültették. Mivel az 1955-ös esztendő éghajlati viszonyai igen kedvezőn alakultak, s a csapadék megoszlása kielégítő volt, a palánták jól megeredtek és tenyészidőben szépen fejlődtek. A palántákat 60X80 cm-es kötéstávolságra ültették, majd későb a talajt sarabolták. A takarmánykáposzta több mint 150 cm-esre nőt és dús levélzetet hozott. November derekán takarították be. A két hektáron mintegy 10—12 vagon takarmánykáposzta termett, amellyel 150 szarvasmarha takarmányadagját december végéig, tehát körülbelül 40 napig tehették változatosabbá. De az 1955. évi siker nem bizonyított döntő módon a takarmánykáposzta előnyei mellett, hiszen a többi kultúra is szép hozamot adott. A takarmánykáposzta termesztésének előnyeit ez 1956-os esztendő igazolta igazán, amikor szárazság uralkodott. Tavaly a takarmánykáposztát a breclavi szövetkezeti dolgozók már 5 hara ültették ki; ismét kötöttebb talajba, de ezúttal korai zöldség után. Mivel az ültetési terület nem szabadult fel egyszerre, a takarmánykáposztát több részletben, mégpedig június közepén, majd júliusban és augusztusban ültették. A rendkívüli szárazság miatt a szövetkezeti dolgozók a lövényzetet kétszeri fejtrágyázással ja'ftották fel, t erre mészsalétromot használtak. Tenyészidőben a takarmánykáposztát két alkalommal kis munkamélységig körülszántották. A kedvezőtlen tenyészkörülmények ellenére, amelyek között például a kukorica, napraforgó, takarmánykeverék stb. több körzetben egyáltalán nem sorolt ki, a júniusban ültetett takarmánykáposzta körülbelül 1 m magasra nőtt. A júliusi ültetésű takarmánykáposzta valamivel alacsonyabb, az augusztusi pedig 40—50 cm magas volt. A tavalyi betakarítási eredmény gyengébbnek bizonyult ugyan, de a takarmánykáposzta még így is tízszerte nagyobb zöldhozamot adott, mint a szokásos takarmánykeverék. Ha takarmánykáposztát termesztünk, nemcsak a zöldanyag mennyiségét kell tekintetbe vennünk. A többi előnyre is felhívjuk a figyelmet; említsük meg például, hogy a takarmánykáposztának a 10—12 fokos fagy sem árt, tehát ennek a takarmányféleségnek a betakarítását akár arra az időpontra is halaszthatjuk, amikor minden egyéb mezei munkákkal már végeztünk. Igen fontos, hogy a takarmányozási tervben a takarmánykáposzta épp azt az időszakot tölti ki, amikor más zöldtakarmánnyal már nem rendelkezünk. Tehát ezáltal a zöld futószalagot meghosszabbíthatjuk. Viszont a zöldtakarmányozás megőrzi a magas tejelékenységi színvonalat, aminek mind a mezőgazdasági üzemek, mind a tejipari vállalatok szemszögéből nagy jelentőséget ® kell tulajdonítanunk. Ráadásul a takarmánykáposzta, amint ezt a tapasztalatok bizonytíják, nemcsak elősegíti a tejelékenység megőrzését, hanem még fokozza is. A breclavi szövetkezetben a takarmánykáposztával etetett tehenek tejelékenysége 15—20 %-kal emelkedett. De a takarmánykáposzta a tápanyagtartalom tekintetében is felveszi a versenyt a többi takarmányféleséggel. Tehát a takarmánykáposzta nagyon hasznos szolgálatokat tesz a téli takarmányozás idején, s ezt a táplálékot a szarvasmarha étvággyal fogyasztja. Ha a takarmánykáposztát helyes arányban adagoljuk a többi takarményféleséggel, nem lépnek fel emésztési zavarok sem, amelyek idült változatai pedig sokszor az állatok egészségének és tejelékenységének hanyatlását idézik elő. Jegyezzük meg viszont, hogy a fagyott takarmánykáposzta etetésekor az óvatosság feltétlenül fontos. A takarmánykáposztában foglalt tápanyagok szemléltetése végett táblázatot közlünk, amelyet a brnói takarmánytermesztési kísérleti intézet állított össze. Ez a táblázat a különböző takarmányféleségek ha-onkénti hozamát és tápanyagtartalmát métermázsákban tünteti fel: TAKARMÁNY Takarmánykáposzta KUKORICA NAPRAFORGÓ ТАК. RÉPA (GYÖKÉR) ТАК RÉPA I (FEJEK) 1 ZÖLDANYAG 6NO 557 557 850 125 j SZÁRAZANYAG 85,75 76,69 \ 99,-107,5 107,5 FEHÉRJÉK 7,5 1,99 2,72 6,1(8 6,58 1 KEMÉNYÍTŐ ÉRTEK N5,05 35,57 .33,98 58,59 58,59 J Amint a táblázatból kitűnik, a takarmánykáposzta fontosságát nemcsak a nagy zöldhozam, hanem a magas tápanyagtartalom is bizonyítja. Helyes lenne tehát, ha mezőgazdasági dolgozóink fokozottabb figyelmet fordítanának a takarmánykáposztára, amelynek termesztésével a zöld futószalagot meghosszabbíthatják és a zöldtakarmányozás időtartamát legalább január elejéig megnyújthatják. Már több mint egy éve futnak a Zetor- Supper kerekes és lánctalpas erőgépek. A traktorosok nagyon megszerették ezeket az egyszerűen kezelhető és irányítható traktorokat. Nagy előnyük, hogy a futómüvön kívül a kerekes és lánctalpas traktorok között alkatrész tekintetében semmi különbség nincsen, a méretek egyformák és így könnyen cserélhető □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□aoaaaDDDODűCDDDODaaaanaaD Mihelyt a talaj megengedi, induljanak Ha az időjárás és a talajviszonyok megengedik, már február végén vethetünk. A tavaszi búza, zab, zabos bükköny, borsó, mák csak akkor ad biztosan nagy termést, ha kora tavasszal földbe kerül. Ezek a legkorábban vetendő növényeink, amelyek csírázásához alacsony hőmérséklet is megfelelő, magvaik a hidegebb talajban is kikelnek és a téli csapadékot kihasználva azonnal fejlődésnek indulnak. A legkorábbi növények vetését kövesse a len, árpa, vöröshere, baltacim, somkoró, majd a cukorrépa ás a takarmányrépa vetése. A következő napok legfontosabb feladata a tavaszi munkák i előkészítésének befejezése és a felkészülés ellenőrzése. Mindennél fontosabb feladat, hogy amint a földre rá lehet menni, azonanl hozzáfoghassunk a tavaszi munkák jó minőségű végrehajtásához. A vetőmagvak tisztítását haladéktalanul el kell végezni. Vizsgáljuk meg a tisztított mag minőségét, ne vessünk idegen kultúrmagvakkal kevert és gyommagvakkal fertőzőt vetőmagot. A tisztítási veszteséget a rostaalj levonásával állapítsuk meg, hogy tavaszi vetéstervünk teljesítéséhez marad-e elegendő jó minőségű vetőmagunk. Feltétlenül végezzünk próbacsíráztatást is, mert az idei tapasztalatok szerint a téli változékony időjárás és sok helyen a rossz tárolási viszonyok következtében romlott a magvak csírázóképessége. Ha a magvak a szabványokban előírt határértékeknél gyengébben csíráznak, súlytöbblettel kell vetnünk, vagyis több vetőmagra van szükség. Tavaszi növényeink alacsony terméshozamának a korai vetés elmulasztásán kívül legtöbbször az az oka, hogy vetéseink ritkák. A rövid tenyészidejű tavaszi kalászosok nem tudnak annyira elbokrosodni, mint az ősziek, a sarjhajtások száma kevesebb. Ha kevés a növények száma a területen, gyenge lesz a beárnyékolás, s a tavaszi szelek kiszárítják a talajt. Ezenkívül a ritka vetésben erőre kapnak a gyomok és elnyomják a kultúrnövényeket. Különösen az élhetetlenebb tavaszi árpát lepi el igen gyakran a vadrepce és repa vetőgépek csényretek. De így van ez a többi növénynél is. A gyomosodás főképpen a lennél és a hereféléknél okoz súlyos károkat. Kizárólag a korán, még nedves talajban kikelt, zárt és egyenletes vetés tud megküzdeni a tavaszi és nyár eleji kártételekkel. Ha a vetőmag még tisztítás utón sem megfelelő, vagy csírázóképességét nagy mértékben elvesztette, gondoskodjunk jó minőségű vetőmag beszerzéséről vagy a meglevő kicseréléséről. Az egész év munkája kárba vész, termésünket kockáztatjuk, ha rossz minőségű magot vetünk. Továbbra is lelkiismeretesen figyeljük a vetések fejlődését, mert az őszi gabonaféléknél az áttelelés után legfontosabb feladat a növényállomány beállottságának értékelése. Ennél a munkánál, a részletes vizsgálat mellett, legfontosabb az eddigi tapasztalatok felhasználása, a gyakorlat és a jó szem annak érdekében, hogy az átlagot jellegzetesen kifejező táblarészek alapján a vetések beállottságát megállapíthassuk. Emellett minél több helyen meg kell vizsgálni a veszélyeztetett táblákat és táblarészeket. A kijelölt egy négyzetméteres területeken a növényegyedek megszámolásával meg kell állapítani a beállottság mértékét. A gyenge őszi gabonaféléket nitrogéntartalmú műtrágyákkal kell feltrágyázni azokon a területeken, ahol szerves trágyával nem szórták felül a tél folyamán. A felfagyott vetéseket idejekorán végzett hengerezéssel lehet megsegíteni. Ezzel a munkával a felfagyott és a talajból elszakított gyökérrészeket visszanyomjuk a talajba, hogy a további fejlődéshez szükséges nedvességet és tápanyagot biztosítsuk a növények számára. Az ország különböző éghajlati és talajviszonyai némileg módosítják a vetés idejét, az adott lehetőségek szerint azonban késnünk nem szabad, mert a felsorolt növények tavaszi megerősödésének, s így a magas terméshozamnak is a legjobb előfeltétele a korai vetés. Hogy az első kedvűig napokat kihasználhassuk, minél előbb fejezzük be az előkészületeket, legyünk készenlétben, hogy az alkalmas órákban megindulhassanak a vetögépek. Felkészülten várjuk a tavaszt A tőrei földművesszövetkezet vezetősége és tagsága minden előkészületet megtett a kora tavaszi munkálatokra. A mezőgazdasági gépeket 90 százalékban már kijavították, a vetőmagot megtisztították, s megkezdték a csávázást, valamint a 25 mázsa korai burgonya előcsíráztatását. A szövetkezet a vetőmagszükségletet jobbára saját termesztésből fedezte, a hiányzó készleteket pedig idejében beszerezte. A dolgozók tehát felkészülten várják azt a napot, amikor kimehetnek a mezőre és elvégezhetik az elseő tavaszi feladatot, a simítőzást. Felkészülten várják a munkát a 100 %-ban rendbehozott traktorok is. Szép munkát végzett a kertészeti csoport, amely 500 méter melegágyat készített, s a korai retek 200 méteren már ott zöldéi a melegágyi ablakok alatt. A kertészeti csoport tagjai elvetették a sárgarépa, petrezselyem és paprika magját is. Egyébként ez a csoport értékes vállalást tett, amenynyiben elhatározta, hogy az elmúlt esztendőhöz képest 50 °/o-kal emeli a termelési eredményeket. Az állattenyésztők télen is megőrizték a tehenek jő tejelékenységét, pedig szénában igazán nem bővelkedünk. De annál több a silótakarmány, amelyből ősszel bő készleteket gyűjtöttünk. A juhállomány 50 anyajuhtól eddig 72 báránnyal szaporodott. A szövetkezet jövedelmezőségéhez és a tagság jólétének emeléséhez hozzájárulnak a baromfitelep dolgozói is, akik gondos munkájukkal magas színvonalon tudják tartani a tojástermelést. Füri István, a tőrei szövetkezet mezőgazdásza
