Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-17 / 7. szám
A SZABAD F ö I, D AUCt V E 5 S2AK7AHUÉ I\BETE Óvjuk és hasznosítsuk a talaj vízkészletét írta: VINÄR EMÄNUEL mérnök. Mérjünk csak le egy köteg frissen kaszált lucernaszénát. Aztán hagyjuk megszáradni és merjük le újra. Megállapíthatjuk, hogy súlyából 70—80, sőt több százalékot is veszített. Ugyanezt tapasztaljuk a cukor- vagy takarmányrépánál is. Sőt a látszólag teljesen száraz gabona- és kukoricaszemeknél is tetemes a súlyveszteség a teljes kiszáradás után. Nem mondtunk ezzel semmi újat, hiszen a súlyveszteség semmi egyéb a kipárolgott víznél. . Éppen ez a semmi egyéb, a „víz" a mezőgazdasági többtermelés egyik legfontosabb tényezője. Víz nélkül nincs élet, víz nélkül halott a természet. Ezt sajnos nem tudatosítjuk eléggé, mert máskülönben nem bánnánk oly közömbösen a talaj vízkészletével, ahogyan ezt sokszor tesszük. A víznek a növény életében sokoldalú szerepe van. Elsősorban, ahogyan azt már megemlítettük, a növényi test főalkatrésze: víz. Továbbá a víz a növényi tápanyagok oldószere és azok széthordozója a növényi testben. Ezenkívül a víz a növény leveleiben képződött szerves vegyületeket (keményítő, cukor) visszaszállítja és elraktározza a gyökerekben (cukorrépa, burgonya) és a magtermésben. A víz hajtóerejét a levélzet állandó párolgása, az ún. transzpiráció képezi. A növény rengeteg vizet választ ki. így például a kukorica vetéstől aratásig hektáronként körülbelül 560 000 kg-ot, a búza 1180 000 kg-ot, a rozs körülbelül 835 000 kg-ot párologtat el. De így folytathatnók a többi növénynél is. Egyszóval: kultúrnövényeink vízszükséglete igen magas. A nyári csapadék vize sokszor nem képes a növényzet vízszükségletét kielégíteni, főleg Dél- és Délnyugat- Szlovákia aszályos vidékein. Ezért arra kell törekednünk, hogy az őszi, téli és nyári csapadékot a talajban elraktároz—zuk és gondosan elosszuk. Ezt mindenekelőtt okszerű talajműveléssel érjük el. A növények fejlődésére legkedvezőbb feltételeket a talaj morzsalékos szerkezete (struktúrája) szolgáltatja. Ezért az okszerű talajmüvelésnek arra kell irányulnia, hogy a talajt a vetésig morzsalékos állapotba hozza és azután is lehetőleg ilyen állapotban tartsa. Az okszerű talajművelés a sekély tarlóhántással (3—6 cm mélységig) és az őszi mélyszántással kezdődik. Ezekre most nem akarunk kitérni, mert ezeken a munkálatokon már túl vagyunk. Feltételezzük, hogy a tarlóhántást és az őszi mélyszántást minden EFSZ-ben nagy gonddal el is végezték, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezek a műveletek a talaj vízgazdálkodásának szempontjából elsőrangú jelentőségűek. Ez idő szerint tehát a fősúlyt a tavaszi és nyári talajművelésre helyezzük. A tavaszi talajművelés alaptörvénye, hogy nedves földre soha semmiféle talajművelő eszközzel nem szabad rámenni. Mindig meg kell várni, hogy a talaj kellőképpen omlós és ne sáros legyen. Másrészt azt sem szabad bevárni, amíg a talaj annyira kiszárad, hogy túlságosan rögössé válik. Az első tavaszi talajművelési eszköz a simító, amellyel az őszi mélyszántás A pozsonypiispöki EFSZ-ben már várják a szép tavaszi napokat. Az egyik mi facsoport a melegágyakat készíti, a másik közben a káposztát ülteti barázdáit elegyengetjük. A simltót közvetlenül a borona követi, hogy a rögöket minél jobban elaprózzuk. Ha a rögök elaprózása okvetlenül megkívánja a hengerelést, akkor utána azonnal boronálnl kell, hogy a megtömitett talajt újból porhanyósítsuk. Dél- és Nyugat-Szlovákia éghajlati viszonyai mellett a hengert tavasszal lehetőleg mellőzzük, mert az összetömített föld párolgása és így vízvesztesége is nagyobb, mint a porhanyósé. Fogasolás előtt rendszerint kiszórjuk az ásványi trágyákat. Megokolt a henger használata tavasszal a felfagyott őszi vetések lenyomás« céljából, mégpedig az adott viszonyok szerint nehéz- vagy középsúlyú hengerrel, továbbá könnyű hengerrel akkor, ha valamelyik tavaszi vetés, főként a sekélyen vetett aprómagvak kikelését gyorsítani akarjuk. A kultivátorok használata különösen akkor indokolt, ha az őszi szántás felületét az eső összetömte, vagy ha télen át száraz maradt a föld, de kultivátorozunk a későbbi időben vetendő tavaszi növények talajelókészítésekor is. Ha a kultivátorokkal megfelelő időben jól dolgozunk, akkor az esetleg ősszel nem szántott föld tavaszi szántása el is maradhat. Ez a talaj vízkészletének a megóvása szempontjából különösen fontos. További tavaszi talajmunkálataink a termesztendő növénytől függnek. A későbben vetett tavaszi növényeknél, például a kukoricánál, okvetlenül kerítsünk sort a talajt többszöri megfogasolására és legalább egyszeri kultivátorozására, hogy a kisarjazott gyomot irtsuk, s egyúttal a talajtömődés következtében beállott erős párolgásnak is elejét vegyük. Az őszi vetések kora tavaszi fogasolása a gyomirtáson kívül főleg a talaj vízkészletének megóvását célozza. A kapálás a növények tenyészideje folyamán főként fejlődésük első, de későbbi időszakában is nagyon fontos munka. Feladata a gyomirtás, a talaj légjárhatóságának a biztosítása és a felső talajréteg lazításával a párolgás megakadályozása. Kézi kapákon kívül elsősorban kapálógépeket használunk, mert a kézi kapálás ugyan jó, de fáradságos és drága munka. A fogatos és géperejű kapálógépek csak akkor végezhetnek színvonalas munkát, ha a vetéssorok egyenesek, tehát ha nem görbék. Ezt a fontos feltételt már a vetésnél, illetőleg az ültetésnél szem előtt kell tartanunk, hogy a megfelelő sor- és növénytávolságot pontosan kialakíthassuk. A burgonyát ne ültessük eke után, mert ezzel alaposan kiszárítjuk a ta'ajt. A fészekültetés sokkal kedvezőbb. Ugyanez vonatkozik a kukoricára is. Üjabban a gyakorlatban is jól bevált a négyzetes burgonya- és kukoricavetés, amely a gépi megmunkálás és vízgazdálkodás szempontjából a legelőnyösebb. Számos, nagyon értékes vizsgálati adat bizonyítja, hogy milyen nagy jelentőségű a talaj megfelelő lazítása a jő vízgazdálkodás érdekében. Ha a felületet porhanyítjuk, a felső rétege csaknem azonnal kiszárad, de alul nedves marad. Növényeink vízellátását öntözéssel is tudjuk biztosítani. Az öntözés nagy előnye, hogy a növény fejlődési szakaszának és követelményeinek megfelelően adagoljuk a vizet. Kisebb területeken a gyakorlatban már öntözünk. Nagy területek öntözésére még nem rendezkedtünk be kellőképpen, fontos tehát, hogy az okszerű talajművelésben növényeink vízellátásét illetően ne maradjunk vissza, hanem azt céltudatosan fokozzuk. Milliós értékű vállalás A szebeni szövetkezetben az elmúlt napokban élénk vita folyt a közelgő országos kongresszusról. Ebből az alkalomból a szövetkezeti tagok kollektív vállalást tettek, amely alapján az állati termékek kötelező beadásán felül kitermelnek és beadnak a közellátásra 285 mázsa sertéshúst, 53 mázsa marhahúst, 106 ezer liter tejet, 175 ezer tojást, 1000 vágóbaromfit és 2, ezer kacsát. A szebeni szövetkezetesek vállalásának értéke meghaladja az égy millió koronát. ...................... .и. 8000 hektárral több termőterület Zemplénben A zempléni folyók szabályozása sikerrel halad. Ez a munka a keletszlovákiai síkság vízgazdálkodása rendezésének első szakasza. Főképp a Latorica mentén várhatók nagyobb változások, ahol tavasszal megkezdik a 22 km hosszú védőgát építését. Az elmúlt esztendő nyarán és őszén a folyó árterületén lecsapolták a mocsarakat, több mint 38 000 m3 földet mozgattak meg és 40 hektárnyi erdőt irtottak ki. Egyébként a gát építésére közel 60 000 000 'koronát irányoztak elő, s abba körülbelül 1 500 000 m3 földet építenek be. A gátépítéssel egyidejűleg mintegy 2 000 000 koronás költséggel végrehajtják a Szomotor árterületeinek lecsapolását. Eddig a zempléni folyók áradása majdnem minden esztendőben hatalmas károkat okozott, s most a szabályozással nemcsak a károktól mentesülünk, hanem a termőterület is kiszélesedik 8000 hektárral. A szőlőkertekben a téli hónapokban sem szünetelt a munka. A pozsonyi állami gazdaság bortermelő csoportja 282 000 darab új szőlő-oltványt készít a tavaszi ültetésre. Képünkön: Mészáros Lajos csoportja munka közben Korai vetés — bő termés Előkészületek a tavaszi vetésre Hivatalosan még telet mutat a naptár, de a gazda már a tavaszi munkáiba gondol. A magtárakban zúgnak a magtisztító-gépek. Már most beszerzik a növénytermelők a csávázásra szükséges szereket. Ezek a technikai előkészületek a régi közmondást váltják valóra: „Sohase a föld várjon a vetőmagra, de a vetőmag a földre". De nemcsak technikailag, hanem szakszempontból is fel kell készülnünk a tavaszi munkákra, s a termelő mindenekelőtt a munkák sorrendjét állapítsa meg. Elsősorban azokat a növényeket vessük el, amelyek a korai vetést a legjobban meghálálják. Ezek azok a növényeink, amelyek magjai már alacsony hőmérséklet mellett csírázásnak indulnak és a tavaszi kései fagyokat jelentékenyebb veszteségek nélkül elviselik. A vetés idejének agrotechnikai megállapításánál főképp arra kell figyelemmel lennünk, hogy a vetőmag milyen hőfokú talajban kezd csírázni. A vontatottan csírázó vagy csírázásra váró és a talajban elfekvő vetőmag sok veszélynek van kitéve, amelyet penészgombák és állati kártevők okoznak. Alacsony hőfok mellett csírázó növényeink: a tavaszi bükköny, borsó, árpa, zab, mák, lóbab, tavaszi búza. Ezek a növények zsenge fejlődési korban is eléggé fagyállók és nagy a regenerálóképességük. A csírázáshoz magasabb hőmérsékletet kivan a cukor-, a takarmány- és a murokrépa, továbbá a lucerna, lóhere, napraforgó, len és kender. Ezek a növények a fejlődés kezdeti szakaszán a gyengébb fagyokat is elég jól bírják, de egyes növényekben a fagyok hatására bizonyos rendellenes élettani folyamat mehet végbe. így például a fagykárt szenvedett cukor- és takarmányrépa szárbaszökik és magot hajt, vagyis kétéves helyett egyéves növénnyé válik. A fagy hatására az egytányérú napraforgó elágazóvá válhat. De azok az egyedek is, amelyek ilyen fiziológiai változáson nem mennek át, sokszor áthűlnek és fejlődésükben visszamaradnak. A korai vetés viszont jelentékeny termelési előnyt jelent, s így az elhalasztása a gazdaságban hátránnyal járna. Ezért a vetés időpontjának helyes megválasztása nem lehet közömbös a termés jó eredménye szempontjából. Melegkedvelő növényeink, mint például a kukorica, köles, muhar, dinnye, dohány, bab, paprika és még sok más, magjuk csírázásához és fejlődésükhöz sokkal több hőt és jobban átmelegedett talajt kivannak, de a fagy iránt is sokkal érzékenyebbek. Ezek vetési, illetve ültetési ideje későbbre esik. Különösen gondos elbírálást igényel a burgonya ültetésének helyes időrendi megállapítása, mert talán ezen a téren történik a legtöbb mulasztás. A gazdák a burgonyát igen sokszor túl korán ültetik el a túl hideg földbe, ezért a gumó megkövesedik és nem hajt ki vagy rosszul csírázik (ún. cérnacsírát hajt). Térjünk azonban vissza a tavasszal vetendő növények első csoportjához és állapítsuk meg, milyen sorrendben vetjük el ezen növények magját. Az első a tavaszi búza legyen. Ennek tenyészideje aránylag elég hosszú, még a legkorábbi vetés esetén is. Legkésőbb érik be a kalászosok közül. Ezért védőnövényként ne használjuk. Vethető már februárban is, ha az időjárás lehetővé teszi. Sokan már decemberben is elvetik, számítva azzal, hogy a téli hótakaró alatt kikel vagy kitelel. A későn vetett tavaszi búza nagyon kis terméshozamot ad. Egyébként vetőmagmenynyisége 30—40 százalékkal legyen több, mint az őszi búzáé, mivel rosszul bokrosodik, s a kellő sűrűséget csakis több vetőmaggal tudjuk biztosítani. A borsót, mákot szintén korán, a tavaszi búzával egyidőben vagy közvetlen utána vessük. Már alacsony hőfokon csíráznak, fagytűrők és a jó hozam eléréséhez a tenyészidő meghosszabbítását igénylik, Februárban és március elején vethetők. A korai vetésre igen hálás a tavaszi árpa és a zab is. Vetésük sorrendben a tavaszi búza, borsó és mák után következik, vagy azokkal egyidőben. A korai vetést jó talajban nagy terméshozammal hálálják meg. Ugyanez áll a lóbabra, tavaszi bükkönyre, lencsére, valamint a védőnövénnyel vetett lucernára, herére és baltacímre is. A tavaszi takarmánykeverékek (zabos-borsós bükköny) szintén korai vetést igényeinek. Gyors fejlődésükkel dús lombtakarót képezzenek, s ezáltal a talajt beárnyékolják és a nedvesség elpárolgását gátolják. Jól vethető ezekután a fehérmustár, a répafélék, len és kender is. Minél jobban meghosszabbítjuk az említett kultúrák tenyészidejét a kedvező termelési feltételek felé, vagyis a vetés koraiságával, annál biztosabb hozamot érhetünk el. Ennek azonban nem szabad az alapvető termesztési feltételekkel és a fagyállósággal ellentétben lennie. A tenyészidő meghoszszabbítása aratás felé mindig veszélyes és hozamcsökkenéssel járhat. „Korai vetés, bő termés”. Ezért már most készüljünk fel a tavaszi vetésre az elmondott agrotechnikai elvek betartásával. Doc. Dr. Fridecký Ákos mérnök. Hogyan trágyázzuk Gyümölcsöseinkre kiemelkedő gondot kell fordítanunk, tehát a gyümölcstermelést ne tekintsük termelési mellékágazatnak, s ne hanyagoljuk el. A legjobb agrotechnikát és gondozást a gyümölcsfák is megérdemlik. Bár a gyümölcsfák talajának tápanyagellátása erősen kihát a gyümöicsszüret eredményeire, mégsem minősíthető egyetlen fontos tényezőnek. A trágyák közül a szerves trágyákra fordítsuk a legnagyobb figyelmet, amelyek fokozzák a talaj tápanyagtartalmát, megjavítják a talajszerkezetet, könnyebb jelleget kölcsönöznek a kötött agyagtalajoknak és emelik a műtrágyák hatását. Igen kevés gazdaságban jut ístállótrágya a gyümölcsösök részére, de ezen úgy segíthetünk, hogy a gyümölcsösbe repcét vagy mustárt vetünk, amelyet virágzásuk előtt beszántunk. A trágyáiét mindig csak morzsalékos szerkezetű talajokba adagoljuk, mégpedig foszfnros műtrágyákkal keverten. Ami a műtrágyákat illeti, a nitrogénes trágyákat a gyümölcsösökben csua gyümölcsösöket? pán akkor használjuk, ha siettetni akarjuk a fák gyarapodását, vagy pedig olyan esztendőkben használjuk a műtrágyákat, amelyekben a fák termése rendellenesen bő. De ilyenkor is könynyen hozzáférhető alakban szórjuk ki a nitrogént és szuperfoezfalot a tenyészidő elején, vagy legkésőbb június közepéig. Egyébként a toszforos trágyákat a gyümölcsösök részére szánt komposztba keverjük. A kiszórt trágyát soha ne hagyjuk heverni, hanem azonnal dolgozzuk a talajba. A füvesített gyümölcsösökben a fasorok között sekély barázdákat szántunk, s ezekbe adagoljuk a trágyát. A jó termóerőben tartott almafák, körtefák és cseresznyefák igénye évente és hektáronként: 60—80 kg nitrogén, 40 kg foszforeav és 120—150 kg kálium, minden harmadik évben pedig 15 mázsa meszet és körülbelül 4 mázsa istállótrágyát kell adagolnunk. A meggy, szilva és főképp az őszi barack tápanyagigénye még nagyobb, míg a csonthéjasokat hektáronként legalább 18 mázsás mészadaggal kell ellátnunk. A szlovákiai gépállomások közül a vágújhelyl rendelkezik a legjobban felszerelt agrotechnikai laboratóriummal — Képünkön: Simkó Veronika, a vágűjhelyi gépállomás laboránsnője a vetésre kerüld magvak csirázóképességét vizsgálja
