Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

1957. február 10. 4SZAKMELLÉKLET Д lóheremag termesztésének tanulságai A lóheremag előirányzott össztermését nem lehet a vetésterület nagyobbí­­tásával biztosítani. Ezt a gyakorlati tapasztalatot szerezték kárpótlásul a koltai szövetkezet tagjai reményeik teljesülése helyett. A heremag nagyará­nyú termelésével gondolták egy csapásra felemelni a jövedelmet, és augusztus elején boldogan nézték a nagy lóheretábla gyönyörű virágzását. Már csak milliókban számolgattak magukban. Üzemi szervezésbe, tervezésbe, gyak­ran csúszik ilyen szép szivárványszínű elgondolás. A lóhere (vörös-, gombos-, stájer­here és nem lucernáról van szó, me­lyet egyes vidékeken szintén herének neveznek), arról nevezetes, hogy mag­termésben annál kevesebbet terem, minél nagyobb területen termeljük. Ez a megállapítás a legtöbb^ gazda előtt újdonságszámba mehet, ' mert sem a takarmány, sem a növénytermelés szakirodaimában nem esett szó róla. így a szakelőadásokból is rendszerint kimaradt. Viszont az üzemtanban nagyon fon­tos szerepe van, mert súlyos hibát kö­vethetünk el az üzemegység jövedel­mezősége szempontjából, ha a lóhere magtermését nagyobb arányban illesz­­szük be a vetőtervbe, mint amikor még nem csapásszerű az esetleges sikertelenség. A lóhere virágzatának megterméke­nyítését néhány ritkább lepkén kívül a poszméhek közvetítik. Ezek a szép, piros-fekete, bársonyos, nagyobb testű méhek hosszabb csápjukkal hozzáfér­nek a lóhere gombját képező vékonka virágcsövek mézéhez. így tudják átvinni a virágport a másik virág bibéjére. A többi méhraj, tehát a legnagyobb szám­ban repdeső házi méh sem képes erre. Üjabban a szovjet tudósok kísérletez­nek olyan háziméh-fajta kitenyészté­sével, amely a lóhere virágjából is tudna mézet gyűjteni. Egyelőre azon­ban a lóheremagtermelő csak a posz­méh segítségére számíthat. Poszméh pedig nagyon kevés van, s ezért csak kis területen képes a lóherevetés ösz­­szes virágját megtermékenyíteni. így érthető, hogy minél nagyobb a magnak hagyott lóheretábla, annál kevesebb rajta a megtermékenyített virág és kevesebb a hektáronkénti magtermés is. A poszméh gyepes-gazos földben fészkel. Továbbá a ritkán járt mezei útak gyepes bakhátában, erdők és lige­tek szegélyén, a földben, lyukban van a kis család fészke és fiasítása. Nagy pusztítást szokott végezni a poszméhekben a mezei pocok, amely gyakran az egész vidék összes posz­­méhét kipusztítja azzal, hogy a fész­keket mindenestül megeszi. Ezek sze­rint az ún. egérkár nemcsak a gyöke­rek összerágásában, hanem a here­­magtermelés csökkentésében is meg­nyilvánul. Az eddig mondotak nem jelentik azt, hogy a lóheremagtermelést egészen szűk térre szorítsuk az üzemtervben. Ugyanis bizonyos mértékben módunk­ban áll a lóhere virágzását úgy szabá­★ ★ lyoznj, hogy a táblán csak egymás utá­ni részletekben legyen mézélő és be­porzásra alkalmas virág. Ez esetben kevesebb poszméh is hetekre talál munkát és fokozatosan be tudja po­rozni a magtermelésre kijelölt terület virágrengetegét. A lóheretábla első szakaszát már a tavaszi bimbózás előtt kaszáljuk le, hogy első virágzását későbbre toljuk. A lekaszált zsenge lóherét vagy mala­coknak adjuk zölden, vagy szénának takarítjuk be hereliszt készítésére. A második szakaszt a bimbózás kez­detén vágjuk, éspedig vagy zöldetetés­re malacoknak, vagy szénának az egy éven aluli növendékmarha részére. A harmadik szakaszt akkor vágjuk, amikor a bimbók már kifejlődtek, de még a színes virágzás nem kezdődött meg. Ennek termését szénaalakban a tehenészet kapja. A negyedik szakaszt a hereszéna­­készítés rendes idejében vágjuk. Az ötödik szakaszt nem kaszáljuk le, hanem már az első gyapját magnak hagyjuk. Elsőnek az ötödik szakasz fog virá­gozni. Ezt követi egymásután az első négy szakasz a második hajtással. Mindig csak egy csík virágzik a táblán és így a kevesebb poszméh szinte ál- Konc 2 febr 57 — Szabad Földműves landó mézlegelőt találva teljesebben tudja beporozni a here virág okát. Ha az egész öt szakasz területét egyszerre virágoztattuk volna, a rövid, alig egy­hetes mézelő idő alatt nagy területen oszlott volna szét a poszméhek kis tö­mege és termékenyítetlen maradt vol­na a herevirágok nagy része. Természetes, hogy 100 hektáros táb­lát nem adhatunk magtermelésre még öt szakaszra osztva sem. Annyi posz­méh aligha akad a környéken, hogy még részletekben is be tudná porozni az összes lóherevirágot. Ezt az emlí­tett próbát csak kisebb szakaszokkal végezzük, hogy megállapíthassuk, va­jon a második vágásból mennyit hagy­hatunk meg magtermelésre. A tábla többi részét virágzat kezdetén széná­nak takarítjuk be a tehenészet szá­mára. Ugyanis a szakaszok virágzásakor láthatjuk, hogy kedvező időjárás ese­tén mennyi poszméhre számíthatunk a második virágzás idejére. Ha végigmegyünk a virágzó szakasz mellett és azt látjuk, hogy körülbelül 10 méteres átmérőjű körben csak egy­két poszméh röpköd a herevirágokon, a szénának kaszált részből se hagy­junk nagyobb részt magnak a próba­szakaszok területén. Viszont ha 4—6 poszméh szállong a tízméteres körze­★ ten, akkor kétszeresre vehetjük a magnak hagyandó második hajtást. Ennél többet még akkor sem, ha 9—10 poszméhet látnánk is az említett kör­zeten. Inkább kisebb legyen a magnak hagyott terület, mert jobb, ha minden virágnak minden magtokja telt, mint­ha egyik hányaduk üresen marad. . Üzemi szempontból a kisebb terület aratása és cséplése kevesebbe kerül, mint a nagyobbá. S ha tudjuk, hogy a kisebb területen teltebbek á magvas gubók, egy mázsa heremag előállítási költsége is kisebb, mint a nagy terü­leten termelté. Emellett a magnak nem hagyott részen a második, vágás­ból is jó szénát nyerhetünk, amelynek hiányát most annyira érzi a koltai te­henészet. A lóhere magtermését nagyon nehéz előre betervezni. Óriási különbségek lehetnek a hozamokban. Kis területen is ha-onként semmi és 800 kg között váltakozhat. Nagy területen már na­gyon jó, ha 180 kg a hektáronkénti átlag. Gyönyörű virágzás, kedvező idő és jó poszméh-munka mellett is semmire csökkenhet a termés, ha az apionboga­­rak kukacai hemzsegnek a magvak helyén. .Ez megesik, ha annak idején elmulasztottuk rovarfogókkal az irtá­sukat. Az apionok ellen virágzás köz­ben vegyszerrel védekezni nem lehet, mert elpusztítanók a hasznos és na­gyon szükséges poszméheket is. A fent leírtakból láthatjuk, hogy a lóheremag termesztését csakis oly mértékben szabad beilleszteni a vető­tervbe, hogy nem sikertelenség esetén se legyen fájdalmas csapás a termés elmaradása. Viszont be kell venni az üzembe mindenhol, ahol csak lehet, legalábbis oly mértékben, hogy a saját vetőmagszükségletet fedezze, sőt eset­leg eladásra is jusson belőle. Lósy Béla, Kolta. ★ ★ ★ A juhok téli legeltetése A juhok téli takarmányozását meg­javíthatjuk a téli legeltetéssel. A búján fejlődőt őszi vetések legeltetése régi szokás. Bebizonyosodott, hogy ez a vetésnek nem árt, sőt csökkenti vagy teljesen elhárítja a megdűlés veszé­lyét. Hazai megfigyelések szerint az őszi repce február-márciusi legeltetése nem csökkentette a hozamokat. A fél­tövig történő legeltetés sem bizonyult károsnak, mert a melegebb idő beáll­tával az ilyen repce sarjadásnak indult és egy szál helyett 7—8 hajtást is adott. Szakszerű legeltetés mellett a felfú­vódás vagy a kólikás megbetegedés a téli legelőn nem fordul elő. A legelte­tést természetesen csak teljesen szá­raz vagy fagyos talajviszonyok között szabad alkalmazni, majd tavasszal, az idő felmelegedésével abba kell hagyni. A nedves, sáros talajú vetésen a juhok lesántulnak és a vetést tönkreteszik. Bővítik a lóhere vetésterületét A tornaújfalusi szövetkezet az elmúlt évek során nem dicsekedhetett bő takarmányalappal. Egy évben sem tudták biztosítani száz százalékra sem a szemes, sem a szálastakarmányokat. Hogy ezt a hibát kiküszöböljék, a ve­zetőség elhatározta, hogy a hereterületet bővíteni fogja. Ezért 11 hektár lóherét magfogásra hagytak. A termés kiválóan sikerült, mert 28 mázsa I. osztályú magot takarítottak be. Ebből jut vetni és eladásra is. így a 18 hektár lóherét a tavaszon alávetéssel 37 hektárra bővítik. A szövetkezetesek tudatában vannak annak, hogy az állatállomány növelé­sének tervét csak bő takarmányalappal valósíthatják meg. Stromp András, szak. agr., Tornaújfalu ★ Nőnek a bankbetétek Szövetkezeti tagjaink egész évi munkájuk gyümölcsének nagyrészét betétkönyvecskékre helyezik. Január­ban a királyhelmeci járásban például 15 EFSZ-ből 6,3 millió koronát tettek a bankba. A martini járásban 807 szö­vetkezeti tag 2,25 millió koronát, azaz a kapott összeg 40 százalékát helyezte el betétkönyvekre. Takarékoskodjunk az abraktakarmányokkal A szakszerű és takarékos takarmá­nyozás legfőbb alapelvei: 1. Az egész évi takarmányfogyasztás mérlegének gondos ellenőrzése és be­tartása. 2. Érvényre kell juttatni a jól bevált hazai és szovjet tapasztalatokat, ame­lyeket az állatok gondozása és takar­mányozása során szereztünk. 3. Az érdem szerinti jutalmazás be­vezetése az állattenyésztés minden szakaszán. Továbbá fontos, hogy az abraktakar­mányokat a leggazdaságosabb formá­ban etessük fel. Például a gabonafélé­ket és hüvelyeseket a lehető legfino­mabbra daráljuk, mert ez biztosítja a legjobb emésztést és a tápanyag fel­­használását. A darált szemek, ha ser­téseknek adjuk, ne legyenek 3 mm-nél nagyobbak. Ha árpában vagy zabban hiány mu­tatkozik, finomra őrölt hüvelyesekkel pótolhatjuk azokat. Egyébként a gabo­na és hüvelyesek magvait, a korpát és olajpogácsát 60—80 százalékban lucer­nával, törekszénával és édesszénával is pótolhatjuk. A töreklucernát és tö­­rekszénát vízbe áztatjuk, majd forró vízzel leforrázzuk, hogy jobban átke­veredjék (sertések, tojóstyúkok részé­re). Lehetőleg daráljuk meg azt a lu^­­cérnát, amelyet fiatal kocáknak, anya­sertéseknek, elválasztott malacoknak adunk. A szemes takarmányokat korlátozott mennyiségben adagoljuk: ez a mennyi­ség attól függ, hogy mennyi terimés és lédús takarmánnyal (silótakarmá­nyok, takarmányrépa, murok, lucerna) rendelkezünk. Az anyasertéseknek ellés után a 10. naptól 2—3 kg jó minőségű silótakarmányt adhatunk. A sertések szemesadagjait feltétlenül élesztősít­­sük, mivel az élesztősített szemesta­karmány fokozza az ízletességet, emészthetőséget, tápértékét, tehát ki­fogástalan egészségben tartja az álla­tot. Az élesztősített szemestakarmá­nyok a tyúkoknál a tojáshozamot fo­kozza. A tyúkok táplálékát úgy élesztősít­jük, hogy 1 kg kukoricadarához 1.5 liter 30 fokos vizet adunk. Ezután az oldatba 2 dkg élesztőt teszünk, ame­lyet előzőleg külön bögrében oldottunk fel. A 18—20 fokos hőmérsékletű he­lyiségben 30 cm magasra rétegezett szemeskeveréket megöntözzük a fenti oldattal, majd legalább óránként ke­verjük, s 5—6 óra elteltével kész az a rendkívüli ízletes takarmány, amely elősegíti a tojástermelést. A tyúkok egész napi szemesadagjának csupán harmadát élesztősítjük, a többit száraz keverékek formájában adagoljuk. A fejősteheneknek kizárólag tejelé­­kenységükhöz mérten adjunk abrakta­karmányokat. A többi szarvasmarha és az egy évnél idősebb növendékállatok jobbára teriméstakarmányokat kapja­nak mérsékeltebb szemesadagok mel­lett. » A terimés takarmányokat, különösen a takarmányszalmát, okvetlenül ízesít­sük, hogy emészthetöbb legyen és ta­karmányértéke növekedjék. Ellenkező esetben a szalmában levő cellulóz meg­nehezíti az emészthető fehérjék és ke­ményítőféleségek kihasználását. A nyersrostban gazdag takarmányok íze­sítése élettani szempontból is minden­képpen indokolt; az ízesítés egyébként gőzölgés, gyors silózás, önmelegedés és élesztősítés útján történhet. Az íze­sített takarmány további lehetőséget­­nyújt a takarékosságra az abraktakar­mányok terén. Szűcs Ferenc, a'gronómus, (Királyhelmec) Egy háziadról se hiányozzék a baromfi 1. Ültetésre alkalmas, arányos alakú tenyésztojás. 2. kicsiny, 3. túlhosszú, 4. gyűrűshéjú tojás. Az ilyen 4ojúsok keltetésre nem valók. Ha minden szö­vetkezeti tag vagy állami gaz­daság dolgozójá­nak udvarába csak egy kotlót ültetnek meg, ez hazánkban sokmillió csirkét jelent. Megnöveli a szövetkezeti tagok vagy állami gazdaságok dolgozóinak egyéni jövedelmét, az országnak sok húst és tojást biztosít. A mágángazdáknak pe­dig szokás szerint fedezi ’a bolti cikkek költségét egész évre. A csirkekeltetés sikere mindenek­előtt a tojás minőségétől függ. Ahhoz, hogy teljes értékű tenyésztojásokat kapjunk, az anyatörzset helyesen kell takarmányozni és tartani. Hogy a te­­nyésztojások tiszták legyenek, a tojó­fészekben gyakran cseréljük az almot. A tojást mindig tiszta kézzel vegyük ki. A rendkívül alacsony vagy magas hőmérséklet csökkenti a tojások kelé­sét. Ennek elkerülésére gyakrabban kell a tojásokat összeszedni. Az olyan tojás, amelynek héja törött, repedt, piszkos, vagy szabálytalan alakú, na­gyon hosszú vagy gömbölyű, apró, 50 grammnál könnyebb, nem alkalmas a keltetésre. Keltetésig a tojásokat sötét, hűvös, 4—8 fokos hőmérsékletű levegős he­lyiségben tartsuk, egymás mellett sor­ban, hegyes végükkel lefelé. Kotlós tyúk alá friss tojást tegyünk. Ezt a benne levő léghólyag nagysága alapján ítéljük meg. A teljesen friss tojásban léghólyag nincs. Négy-öt nap múlva azonban már igen. Átmérője 10 mm, kerülete egyenletes. A léghólyag nagy­ságát a tojás átvilágításával lehet meg­állapítani. hoz kis küszöböt helyezünk, hogy a kotló lassan és óvatosan fel tudjon ülni a fészekre. A fészekbe tegyünk tiszta szalmát, és erre rakjuk a tojásokat. Külön figyelmet fordítsunk a kotlók kiválogatására. A kotlót mindennap etessük és itas­suk. Naponta 15—20 percre vegyük le a fészekről és fürödni hagyjuk homok­ban, vagy hamu- és földkeverékben, így kerülnek ki a baromfiból az élős­­diek. A keltetés kezdetétől számítolt hetedik napon célszerű a tojásokat lámpával átvilágítani. Eltávolítjuk azo­kat, amelyek nem termékenyültek meg vagy bennük a csíra elpusztult. A ki-Ezt látjuk a 4—7 napos keltetett tojásokon lámpázáskor sebb számú fészekaljak csibéit más kotlóshoz rakjuk, A megmaradt kotló­­sokat pedig tojásrakásra állítsuk be. Egy kotlóshoz nem tartozhat több csirke, mint amennyit szárnyával el tud takarni. Kelés idején a tojáshéja­kat távolítsuk el a kotlós alól. A kis­csirkéket pedig vegyük ki, hogy meg­könnyítsük a többiek kikelését. A csir­kéket átmenetileg meleg helyre tegyük. A csirkék gépi keltetése és mester­séges nevelése mellett nagy jelentő­sége van a kotlóknak. Kotlóinkat szá­raz, hűvös, kissé elsötétített tiszta helyen ültessük. Egy helyiségbe több kotlóst is elhelyezhetünk, de nem sza­bad őket tojóstyűkokkal együtt tarta­ni. A kotlófészket deszkából, vesszőből vagy más hasonló anyagból készítjük. A fészkek mérete tyúkoknál és ka­csáknál 40X40 cm, libáknál és puly­káknál 75X75 cm. A baromfinak sza­bad útja legyen a fészekbe. A bejárat­A kelés befejeztével óvatosan mind a kotlós alá rakjuk. Amint a csirke boly­hái megszáradnak, megkezdjük táplá­lásukat, éspedig vizet, tejet, vagy aludttejet adunk nekik. A kotlóst külön helyiségben etetjük. A kotlós 30—§0 napig neveli a csirkéket. Ekkorra a csirkék már önálló életre képesek és nem szenvednek kárt, ha a kotiós, amely már tojni készül, otthagyta őket. A növekedésben visszamaradt csirkéket tovább kell gondozni. Illés Bertalan. ★ ★ ★ Az istálló párás levegőjének káros hatásáról Az istállózás célja, hogy az állatokat megvédjük az idő viszontagságaitól. Tehát semmi esetre sem az, hogy az állatok még rosszabb körülmények közé kerüljenek, mintha kint marad­nának a szabad ég alatt. Már pedig mindazon esetekben, mikor nem gon­doskodunk az istálló kellő szellőzte­téséről, sokkal jobb és egészségesebb körülmények között lennének a szabad ég alatt, mint a párás levegőjű istál­lóban. Ezt bizonyítja az a három rosszul szellőztetett, párával telített levegőjű istálló is, ahol az elmúlt napokban mind több és több megbetegedés for­dult elő. Példaképpen és okulásul sze­retném ismertetni ennek a három pá­rás levegőjű istállónak a káros hatását. Az egyik EFSZ tagjától értesültem, hogy abban az istállóban, ahová ö hordja a takarmányt, a növendékmar­hák szinte kivétel nélkül köhögnek. Kiszállásom alkalmával megállapítot­tam, hogy a köhögés oka az istálló párás, nyirkos levegője, amely a lég­utak nyálkahártyáját izgatja, ott vér­bőséget, majd pedig hurutos gyulla­dást idéz elő. A páratartalom azért nagy, mert a hatalmas istállónak csak a két végén van szinte semmit sem értő szellőztető nyílása. Hiányzanak a kellő méretű és szabályozható szel­lőztető berendezések. De még nagyobb hiba, hogy nincs aki az ablakok vagy ajtók nyitásával végezné a szellőzte­tést, természetesen a szükség szerint és vigyázva arra, hogy huzat ne legyen. A másik esetben alighogy megszün­tettük a nagyobb hízók félig erjeät takarmány-okozta elhullását, nyomban kezdtek hullani a kisebb süldők. Ezek a fiatal állatok szintén a párával telí­tett nyirkos levegőjű istálló áldozatai voltak, amit a felboncolt három tetem súlyos tűdölobja és a,, többi fiatal sül­dő köhécselése is bizonyított. A harmadik istállóban az a helyzet, hogy a pára lerakódik a mennyezetre, ahol kitűnő táptalajt képez a külön­böző gombaféleségek számára. A hideg idő beálltával a fertőzött pára nagy cseppekké alakulva lehullik az állatok­ra, amelyek bőrét megbetegíti, ugyan­is ilyenkor az emberre is veszélyes tarlósömör fejlődik ki. , Ezen példákból láthatjuk, hogy a párás, nyirkos levegő milyen ártalmas, tehat gondoskodjunk télen is az istál­lók kellő szellőztetéséről, szem előtt tatva azt, hogy az istállóban -inkább legyen alacsonyabb a hőmérsékletű száraz levegő, mint melegebb, de pá­rás légkör. Dr. PATUS (Gúta) SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava. Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového ví ťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata A-67107

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents