Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

1957. február 10. SZAKMELLÉKLET 3 VADÁSZATI SZEME A SZLOVÁKIÁI VAbASZVÉDEGYESULETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Károsak-e a ragadozók? Tél idején többször gondolunk a ta­vaszra vagy a napsütéses nyárra. Kép­zeletben a zöldülő táj felett látjuk örökké munkálkodó madarainkat, kezdve az aprótermetű ökörszemtől a nagynövésű ragadozó madarakig. Ezek közül az előzőket — a kisnövésűeket — hasznosnak, a nagyobb növésűeket és a ragadozókat legtöbbször káros madaraknak gondoljuk. Vizsgáljuk meg ezt a kétesnek lát­szó problémát és foglalkozzunk a ká­rosnak hitt ragadozókkal. • A vadász szűk látókörével nézve károsak, viszont a nagy - általánosság­ban vett gazdasági szempontból hasz­nosnak találjuk őket. Ne feledjük el, hogy ragadozóink nemcsak hasznos, vagy helyesebben nemcsak nagyon ke­vés hasznos, hanem felbecsülhetetlen mennyiségű káros állatot is elpusztí­tanak. Vérbeli ellenségeik a rágcsáló emlősöknek, mint például az egérnek, ürgének, stb. Az érdekesség kedvéért kísérjük fi­gyelemmel legismertebb ragadozóink tevékenységét. Jegyezzük meg sokat érő hasznosságukat és figyeljük, mi­ben rejlik kártékonyságuk. A ragadozók legjellemzőbb ismerte­tőjele a horgas csőr és a görbekarmú erős láb. Testidomuk minden izében alkalmazkodott a ragadozó életmódhoz. Eledelük: más állatok húsa. Az áldoza­tot mint prédát különböző helyeken lephetik meg a halál nem várt pillana­tával. Mértani pontossággal csapnak le a földön élőkre, ügyesen ragadják el a földről, sőt a vízből is a zsákmányt, a levegőben pedig bűvészl mutatványok közepette teszik ártalmatlanná szá­mukra ízletes áldozatukat. Érzékszer­veik közül legfejlettebb a szem. Ötven méter magasból is figyelemmel köve­tik a kiszemelt állatot. Hallásuk elég jó, de nem mondhatjuk ezt el izlelő- és szag lószervükről. Legismertebb ragadozónk a vörös­vércse. Jellegzetessége a könnyebb repülés, vagy az.ún, szltálás, amikor a levegőben egy ponton telieget és köz­ben figyeli az áldozatot. Sok egeret és rovart fogyaszt. Igaz ugyan, hogy néha más madárfiókát is pusztít, mint pél­dául a pacsirtát, foglyot, fácánt. Ezt a csekély kártékonyságát mérhetetle­nül pótolja hasznossága. Közismert ragadozónk még az ege­részölyv is. Ennek több változata ismertes. Amint neve is mutatja, főleg egérrel táplálkozik, de szükség esetén szívesen fogyaszt más prédát is. A kányák szintén hasznos ragadozók. A nálunk élő legnagyobb ragadozó a szirti sas. Nevezik kőszáli sasnak is. Kifeszített szárnya a másfélmétert is eléri. Még ez a nagy sas sem sorolható a káros ragadozók közé. Vendégként fordul elő a Tátra sziklás bércein. Törvény által védett és így tilos a lö­vése. Káros ragadozónk a héja és a kar-A búbosvöcsök Ez BZ érdekes madár egyike a leg­­sajátságosabb alkotású vízi madarak­nak, Népies neve „bújér” vagy „bú­vár". HátraálTő lábával, karéjos úszó­­hártyájával nagyon ügyesen és gyorsan mozog a vízben. Egy darabig úszik, az­után hirtelen a víz alá bukik. A szára­zon ügyetlenül mozog. Mivel szárnyal rövidek, csak erősen csapkodva repül. A búbosvöcsök .közönséges vadkacsa nagyságé, .féltik burnási alól- fénylő ezüstfehér, Fej^t fekete szegélyü.rozs­­dtissárga tolikarajjal köríti, amelyet o'y kacéran hord, mint székely me­nyecske a csipkefodros fejkötőjét. De ez még nem minden. Fejetetején két toliból csokrot növeszt, amely bizarr kinézést kölcsönöz neki, s ez jól illik kis fejecskéjéhez és. ragyogó szemei­hez. A vöcsök a szó teljes értelmében vízi madár. Ha kényszerből szárazra vetődik, ami nagyon ritkán fordul elő, teljesen gyámoltalanná válik. Ezt ö nagyon jól tudja, ezért ritkán száll pártra. Vízben tölti egész életét. Úszásban és alábukásban párját ritkít­ja. A víz alatt három-négy percig is Tegyük jövedelmezőbbé méhészetünket valy. Ezek pusztítása fontos és hasz­nos mind vadászati, mind gazdasági szempontból: A héja körülbelül olyan nagyságú, mint az ölyv. Karcsú testét hosszú szárny és farktoll díszíti. Tes­tének felső fele feketés-szürkésbarna, csőre szarufekete, csüdje sárga. A fiatal színeződése kissé különböző. Fel­sőteste barna, az alsó rozsdásvörös. Repülése és irányváltoztatása gyors. Mindig éhes és így a nap bármely órájában láthatjuk. Pusztítja a fácánt, foglyot és más madarainkat egyaránt. Nem veti' meg emlőseinket sem. A nyulat ugyanolyan étvággyal fogyaszt­ja, mint az ürgét. Háziállataink közül az ember szeme láttára viszi el az ap­róbaromfit. Kitartó szorgalommal ül­dözi házi galambjainkat és sokszor az egész dúcot kiírtja. A karvaly annyiban különbözik a hé­jától, hogy nagyobb szárnyasainkat és a nyulat csak nagyritkán fogja meg, de azért megtámadja. Kisebb mada­rainkat. főleg az énekeseket, kímélet nélkül pusztítja. A héja és a karvaly semmilyen hasz­nos tevékenységet sem fejt ki. Raga­dozóink közül tehát csak a karvalyt és a héját pusztítsuk. Ezek ellenségeink. Ami vadászainkat illeti, legyenek el­nézéssel hasznos ragadozóink iránt. Jusson eszükbe, hogy a vadakban oko­zott károkat gazdasági téren sokszoro­san pótolják. Szuch Kálmán. képes tartózkodni és 150 méter távol­ságra elúszik. Üszás közben testét egészen a vízbe meríti, hogy csak a háta, nyaka látszik ki. Ha veszély fe­nyegeti, azonnal alábukik, s rendsze­rint a víz közepén bukik ismét fel. A búbosvöcsök hazája Európa és Afrika. Földrészünk melegebb tájain állandó, több részeiben vándormadár. Hazánkban március végén jön és októ­ber végén elvándorol. Fészkét a víz színére rakja nád és káka közelében. A fészek vízi növényekből készül és könnyű építmény, hogy mindig fent lebegjen. Évente egyszer tojik, 3—4 halványzöld tojást rak, amelyeken a him és nőstény felváltva ülnek. Amikor költés ideje alatt elhagyják fészküket, tojásaikat a víz fenekéről felhozott növényekkel szokták betakarni. Három hét után kikelnek a fiókák és azonnal anyjuk után úsznak, s ha elfáradnak, annak hátira kapaszkodnak. Táplálékát vízi rovarok és apró halak képezik. Ezeket a víz fenekéről hozzák elő. Se­­lyemszőrü toliakkal sűrűn födött bőre gyönyörű toliprémet szolgáltat és ezért kíméletlenül vadásszák. Drexler Béla. Ma minden termelési ágban keressük a megfelelőbb, olcsóbb anyagokat; a technikai előnyök kihasználását, a veszteségek kiküszöbölésének módját és lehetőségét. A méhészetnél is fon­tosak ezek a kérdések. Méhészetünket is csak úgy tudjuk a tervezett mennyiségűre fejleszteni és jövedelmezővé tenni, ha elkerüljük -a téli, veszteségeket. Mérsékeljük a téli nagy fogyasztást. Megakadályozzuk a rendkívül szeszélyes tavaszi időjárá­sunk okozta hőingadozás következté­ben .előforduló méhcsomó összehúzó­dását és tágulását, aminek következ­ménye a fiúsítás korlátozása, a meg­levő fiasítás takaratlanul hagyása, el­halása, vagyis az élelem eredmény nél­küli fogyasztása. Nyáron pedig minden akadály nélkül ki tudjuk használni a rövid hordási időt; erős népes csalá­dokkal minden erőszakos rajzást meg­akadályozó fogások nélkül. Az említett okokból keletkezett veszteségek évente milliókra rúgnak és ha továbbra is megmaradnak, úgy a nagy befektetések ellenére sem fog méhészetünk felszaporodni a tervezett mennyiségre. Nem lesz a méhészet jö­vedelmező foglalkozás és nem lesz a méz népi eledel, hanem csak gyógy­szer. • De nem lesz bő gyümölcstermés sem a szépen fejlődő gyümölcsösökben, mert a gyümölcsfák megtermékenyíté­séhez sokmillió méh munkájára van szükség. A SZALMA MINT KAPTÄRANYAG A Szabad Földműves január 6-i szá­mában C s u r i 11 a Gábor méhésztárs a kaptár anyagáról írt. Nagyon helye­sen írja, hogy a sikeres méhészkedés ettől is függ. A méhészet fejlődését és annak jö­vedelmezőségét a jő méhészterület, a helyes hozzáértő kezelés mellett, a kaptár anyaga jobban befolyásolja, mint a kaptár szerkezete. A jó anyagból készített kaptár télen melegen, nyáron hűvösen tartja a fész­ket, vagyis rossz hővezető, Az ilyen anyagból készített kaptárban nincs nagy hőingadozás. A méhek nem pusztulnak el a vé­konyfalú collos deszkakaptárban sem, ha van elég élelem, de a fürt hol ösz­­szehúzódik, höl tágul, tehát harmóni­­kázik. Ez pedig fokozott mozgással történik. A mozgás következtében több a fogyasztás és erőpazarlás, ennek kö-A méhészei vetkezménye a méhek elöregedése. A bélsár is felszaporodik és idő előtt ki­repülésre kényszeríti a méheket. A rossz anyagból készített kaptárban nyári melegben leáll a munka. A mé­hek a legjobb hordás alatt is tétlen­kednek és rajzásra készülnek. Mindkét esetben kisebb lesz a jövedelem, vagy teljesen elmarad. A méh természetes lakása a faodú volt. A fakéreg több rétegből és külön­féle anyagból áll. Az ember, amikor méhészkedni kezdett, a köpüt használ­ta fel. Később szalmából és gyékényből készített kasokat. Ezek mind jó anya­gok. A fa is rossz hővezető, de a desz­kán már nincs rajta a kéreg, ami a hő­ingadozást gátolná. Ezért a deszkából már vastagabb réteg kell, hogy a kellő értéket elérje. A Slovenský včelár 1947. évi 2—3. számában 41—42. oldalán V. Križán méhész „Izolačná schopnosť stavebných hmôt” című cikkében a k^ptárkészf­­tésnél használandó anyagokat tüzete­sen leírja. Az anyagok összehasonlítá­sánál a 48 cm vastag vakolt téglafal melegtartását vette alapul. Ezen alap szerint 1 cm vastag desz­kafal 6,3 cm vastagságú téglafalnak, az 1 cm vastag gyárilag sajtolt szal­mafal 18,8 cm vastag téglafalnak felel meg. Ennél jobb a parafa, amelyből 1 cm-es vastagság 23,5 cm vastag tég­lafallal egyenértékű. Ezek szerint leg­jobb kaptáranyag lenne a parafa, de az drága és nem is lehet beszerezni. Ha ezekután a szalma 18,8 cm-es értékét tekintve 3,5 cm vastag saj­tolt szalmafalat készítünk, ezáltal 18,8X3,5=54,75 cm vastag téglafalnak megfelelő szigetelt értéket érünk el. (Ha ebből 4,75 értéket levonunk a gyá­ri és a házi készítés közti különbségre, még akkor is 50-es értékű falat nye­rünk.) Deszkából ezeli szerint 8,6 cm vastagságú fal lesz 54,75 cm vastag téglafalnak megfelelő, vagyis 3,5 cm vastag sajtolt szalmával egyenlő, A fentiek után megállapíthatjuk, hogy a szalma jó kaptáranyag, mert jó szigetelő (izoláló), könnyű, bárhol be­szerezhető és házilao elkészíthető. S még egy jó tulajdonsága van, hogy nem reped. Három évenként festvé el­tart annyi ideig, mint a deszkakaptár. Hátránya, hogy a szalmakaptért ra­gályos betegség esetén nem lehet ki­égetni. Ebben az esetben jobb, ha a deszkakaptárt is eltüzeljük. Világhy Árpád, (Path) ■ elhelyezése Üldözés helyett védjük a cinkéket! Vannak madaraink, amelyek a tél beállta előtt elköltöznek és tavasszal visszatérnek. Nagy részük azonban itt marad télre, ezek a kis madaraink in­gyen munkájukkal nagyban elősegítik a kertészek, gyümölcstermesztők és a földművesember munkáját is, mert i. 5. uouke jusztítják a kártevőket. S ahelyett, logy a téli zord időkben, amikor min­­ient hó borít, megvédenók kis segítő­:ársainkat, nemcsak a gyerekek, ha­­iem némelykor a felnőttek is üldözik, ausztítják ezeket a hasznos madarain­kat. Tőrökkel, parittyával vagy légpus­kával lövöldöznek rájuk'ahelyett, hogy etetőkről, védőodúkró! és mesterséges fészekről gondoskodnának. Igaz, az emberek igen kis része ismeri kis in­gyenmunkásainkat, amelyek sok kár­tékony férget pusztítanak el ott, ahova a permetező-anyag sem tud bejutni. Tehát ha már nem nyújtunk részükre segítséget, legalább ne üldözzük őket. Legismertebb madarunk a széncinke. Verébnagyságú, nagyon eleven madár. Fejebúbja, tarkója, torka fekete. Dol­mánya zöldes, farkcsíkja és szárnya szilvakék; a szárnyon fehéres rovott csík látható. Hasa a szügyelő-pász­­tától kétoldalt vílágossárga. Csőre rö­vid, erős, búzaszem-alakú, barnás­szürke; erős lába kékes, Fészkét na­gyon finoman és leginkább odvakban rakja, amelynek a bejárata szűk. A fészekalja 8—12, néha több tojás is. Tojásainak színe: tiszta fehér alapon rozsdaszínű szeplőzéssel. Hasznosságban és elevenségben ez a cinkék vezére. Nyugtalan, dolgos, han­gos és mindig jókedvű madár, Hajnal­tól napestig munkálkodik. Megragad az ágacska legvégén, fejjel lefelé fordul és így vizsgálja a rügyeket, vajon nlncsén-e ott kukac vagy bogár. Bújja az odvakat, zúgokat, s ahova csak be­fér, mindenhol keresi a kártékony fér­geket. Mintha sohasem tudna jóllakni, folyton keres folyton eszik. Az ember­rel nem sokat törődik, bátran bejön az udvarokba is, az eresz alá húzódik, eőt hidegebb időben ráül az ablakpárkány­ra és a szobába is benéz, A kék cinke fejebúbja élénkék, hom­loka fehér, szemén át a tarkója felé húzódva sötétes vonás díszük. Hasa és farkcsíkja kénsárga, inkább citromos, farka és szárnya hamvaskék. A szár­nyon egy rovott fehéres pásztácska húzódik.' Csőre olyan, mint egy szorult búzaszem, lába kékes. A fészekalja 7—10 tojás között váltakozik. Tojása a széncinkéjéhez hasonlít, de sokkal kisebb. Életmódja: Legértékesebb és leg­hasznosabb madaraink egyike, amely — akárcsak cinketársai — fáradhatat­lan munkása az erdőnek, kertnek, gyümölcsösnek, a rovarok pusztításá­val kiszámíthatatlan hasznot hoz. Mil­liókra rúg az egy-két cinkecsalád által (X csuzii. elpusztított káros bogár száma. Meg­állapították, hogy egy cinkepár 17 óra alatt 475’ alkalommal tért vissza fiai­hoz eledellel. Igazi kincs, amelyet meg kell becsülni. Még több cinkefajta él; közülük a búboscinke kizárólag a fenyőerdők lakója, jó ismerősünk továbbá a feny­vescinke, a királyka, az Őszapó (far­kascinke), szakállas cinke, stb. A cinkefélék hasznossága felmérhe­tetlen, ezért üldözés helyett segítsük és óvjuk őket minden veszedelemtől. A méhészetet a gazdaság területén úgy kell elhelyezni, hogy a legjobb mézelő növényekhez minél közelebb legyen, de ugyanakkor közel legyen a beporzásra váró növényekhez is. Ha a gazdaság területe nagy, akkor a méhé­szetet ott kell berendezni, ahol a leg­hosszabb időt töltheti, vagyis ahol a méhek a legtöbb beporzandó és mézelő növényt elérik. A távoli legelőkre és beporzandó táblákra a méheket oda kell szállítani. A méhállományt szük­ség esetén meg kell osztani. A méhészet elhelyezésére kiválasz­tott terület lehetőleg széltől védett és árnyékos legyen. Ne legyen nedves és ne járja víz még zápor esetén sem. Ne helyezzük a méheket utak, forgal­mas terek, gazdasági udvar közvetlen közelébe sem. Legyen azonban gon­dunk arra, hogy a kiválasztott helyet a szállítóeszköz (tehergépkocsi) jól meg­közelíthesse. A kaptárakat a szabadban állítjuk fel. Méhest építeni nem kell. Rakhat­juk a kaptárakat egymás mellé, egye­nes vagy görbe sorokba, egyesével vagy csoportosan is. Legjobb a néhány kaptáronként! csoportos elhelyezés egy-egy fa vagy bokor körül. Ezzel a méhek tájékozódását és kezelését, könnyítjük meg. A kaptárakat lehető­leg úgy kell elhelyezni, hogy a röpnyí­­lások ne legyenek az uralkodó szeiek irányába fordítva. A kaptárakat állvá­nyokra vagy lábakra állítjuk. Legjob­bak a kiszedhető lábak, mert így a kaptárakat könnyű szállítani. Egy telepen sok méhcsaládot össze­zsúfolni nem szabad. A legjobb átlag­hozamot azok a méhészetek adják, amelyekben 40—50 méhcsalád van. Hetven-nyolcvan családnál többet egy helyen csak nagyon jó méhlegelőn tartsunk. Nyugalmi időszakban — ősz­től tavaszig — nagyobb állományt is tarthatunk egy helyen. ' Gazdasszonyáinknak Mézes perec 30 dkg lisztet egy késhegynyi szóda­bikarbónával és 12 dkg porcukorral jól összekeverünk. 5 szem törött szeg­fűszeget, fél csomag törött fahéjat, 10 dkg sütőben pirított és megtört diót, 2 egész tojást, 8 dkg margarint adunk hozzá, és annyi' meleg mézet, hogy ’ jól kidolgozhassuk a tésztát. Este készítjük el, másnap lisztes deszkán félujjnyi vastagra kinyújtjuk, perecszúróval kivágjuk, a pereceket tepsire rakjuk és megkenjük tojás­­sárgájával. Ha megszáradt, mégegy­­szer megkenjük, majd megsütjük. To­jás helyett sütés után csokoládé máz­zal vonhatjuk be. Csokoládémáz: 3 dkg vajat felol­vasztunk és 6 dkg puhított csokolá­déval addig kavarjuk, amíg olyan sűrű lesz, hogy kávéskanállal kirakható a perecekre. Mézes piskóta 6 tojássárgáját 6 kanál mézzel és két csomag vaníliás cukorral meleg vízzel telt fazék tetején habosra ke­verünk. Utána levesszük és kihűlésig kavarjuk. Apránként 6 kanál lisztet szitálunk közé, amelybe előzőleg egy csomag sütőport kevertünk. -Végül a 6 tojás kemény habjával óvatosan össze­állítjuk. Vékonyan kikent és lisztezett tepsibe öntjük ujjnnyi vastagon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents