Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-10 / 6. szám
6 \fzalrad Földműves 1957. február 10. ffte-ssczitäl, s тешила тещ аъ éltei _ Т assan már várossá fejlődik — hangzik innen-onnan a nem egyszer irigykedéssel adagolt megállapítás az emberek ajkán, amikor Csábról, a kékkői járásnak erről a közel ezer lelket számláló falujáról esik szó. A kis falu ott húzódik meg a Lányhegyek nyúlványai között. Nem is hegyek ezek már: szelíd lankájú. erőshátú dombok, amelyek szelíden ereszkednek le a cseppnyi faluhoz, nehogy el tapossák. S a falu nem is fél. Olyan édes nyugodtsággal ülnek a fehérsüvegií házak, mint egy lepihent madár. Csak a templomtorony mosolyog messzire a télbe öltözött fehér-szürke falu megbújt házai közül. Mintha a pihenő falumadár kandikáló csőre volna. Bent, a faluban kíváncsi, gyanakvó szemek méregetik az ideérkezett idegent. S ahogy levetkezed magadról valamelyes elfogultságnak még az árnyékát is, elemeire töredezik a megismerés és sejtéseid a falu életében lappangó kettősséget kutatják. Kint szél táncol, bent a családi otthonok mélyén könny és remény között két szó zörög, két szó muzsikál: Múlt és Jövendő. — Az ember nem lehet egymagában boldog. És az ember nem lehet boldog, míg mások boldogtalanok — sajdul fel bennem a felismerés, s újra vetítődnek ezek az ismerős szavak, ott a kultúrházban, ahová népgyülésre jött össze a falu férfinépe. S ekkor jön egy perc, egy hang, mikor megfagy arcunkon a mosoly, megakad a szó: valaki bizalmatlanságról szól, s úgy dohog bele 40—50 szikárarcú, kérgeskezű paraszt hallgatagságába, mintha maga az önvád szólna belőle. Jakab Béla tekintélyes gazda, szavai értelmesen csengenek. Csak a legszükségesebbet mondja el, mégis ez elég ahhoz, hogy betekintést engedjen a falu életébe, vajúdó sorsproblémájába. fzt hihetnök ezek alapján, hogy 12 év nyomtalanul él ezeknek az embereknek az emlékezetében, annyira hiányzik a kibontakozást jelentő, életet lehelő tett széjjelnyújtózkodása. Mintha tegnapi tanúként maradt volna itt ez a falu, olyan barázdálatlanok a lelkek, annyira él bennük a ragaszkodás a sajáthoz, a röghöz. Naponta vívják harcukat önmagukkal, és mindig maguk maradnák alul. ' S csinálják dolgukat makacsul, termő makacssággal. IVfos, a kérdés továbbfüzése szinte ' magát kínálja. Merthisz az öt-tíz hold után a ragaszkodás kegyetlenül erős, de a jobblét utáni sóvárgás sem gyengébb. A szövetkezetre még nagyon sok parasztember nem. szívesen gondol, mégis mintha mindannyian tudnák hogy elöbb-utóbb dönteni kell sorsukról. — Ez érződik a hosszas beszélgetés után ott a HNB irodahelyiségében. Csak még azt kell felismerniök nemcsak nekik, de a többi gazdának is, hogy nemcsak a jövő, de már a jelen is a gépesített, modern nagygazdaságoké. Csakis így tarthatunk lépést a világ haladásával. Rossz vezetéssel az arany is füstté válik — szokták mondani. És ha ezt figyelembe veszik, rájönnek arra, hogy az itt-ott látható nem a legmeggyőzőbb példa számukra nem irányelv, mert nekik saját viszonyaikkal, azokkal a dolgos parasztkezekkel, becsületes magyar emberekkel kell számolniok, akik legalább olyan becsületesek a munkában, mint amilyen makacsnak bizonyulnak az új befogadására. Tj' létük, ők sajátmaguk csupa két- 1 kedés, hiába sorakoztatod fel a példák százait, hogy T any on (nagymegyeri járás) 42 koronát fizetnek munkaegységenként, vagy hogy Dacsókeszin, ebben a kevés létszámú és sok nehézséggel küzdő szövetkezetben, 7 korona osztalékot adtak, s Vieskán Makovník szövetkezeti tag a múlt évben a családjával ledolgozott munkaegységekért csak az előlegen felül 7000 koronát kapott — mindez nekik nem sokat jelent. S ahogy heten-nyolcan vívódnak itt ezekkel a gondalotokkal, egyre inkább megerősödik bennem az a tudat, hogy az új utat keresők ma még csekély száma vezérkar nélküli hadsereg, amely hangját itt-ott, és csak jól időzítve hallgatja. És a halódó gazdákoldáshoz, A A! S ahogy elnézem ezeket av embereket, s a falut, azt látom, hogy egyvérü, egyfajtájú, egyvallású, sőt egyszokású emberek laknak itt. A múltat talán ők érzik a legjobban, hisz átélték, benne szenvedtek. A gazdagodás vágya akkor is erőteljesen buzogott bennük: kétlaki életet éltek. Napestig fáradtak az erdőn, s ezenkívül szabód idejükben párholdnyi földjükkel is küszködtek. Ma békés ugyan az életük, de mintha az a legjobb válasz - tásuk volna, újra csak a kétlakiság makacsolja meg magát bennük. S ha vitába bocsátkoznak, szinte egy sugallatra Amerikára terelődik a szó. Arra a kérdésre aztán, hogy vajon négynyolc holdas alapon virul-e ott a mezőgazdaság, szinte fennakad a szó Pásztor József HNB elnökben. Mert valóban kétségtelen, hogy Amerikában, Angliában, Kanadában, vagy Dániában fejlettebb a mezőgazdasági termelés. De vajon a kisparaszti gazdaságokban szántó-vető, külön utakon bíbelődő emberek •munkája nyomán? És itt Jakab Béla némasága mintha azt mutatná, hogy eljutott a felismerésig, amit mások hangosan ki is mondanak: nagyüzem, villamosítás, gépek használata, modern gazdálkodás. — Valóban ez a gyökere mindennek ott a távol Nyugaton. a .fáradthoz görcsösen kapaszkodók mellett érlelődik, erősödik a gondolat; a parasztság sorstragédiája az osztódó föld, s ebből kell megtalálni a kivezető utat, mert különben Balga elvtársnak adhatunk igazat, hogy elöbbutóbb csak a fényes gatyamadzag marad. Hisz nem kell ezt Jakab Lászlónak magyarázni, akinek az apja az erdőn pusztult a darab kenyérért vívott harc áldozataként, vagy Zatykó Ferencnek, aki éveken keresztül magán érezte a cselédsors minden nyűgét. Tudnák ők, hogy hol a helyük! De tudná Balga István, Balga László, György László, Zatykó László és még sokan mások, akiknek pillanatnyilag annyi jut a családi otthonból, hogy hetente térnek haza falujukba, mivel másutt dolgoznak. Jelentkeztek is egynéhányon, amikor a szövetkezet megalakulásáról volt szó, csakhát kevesen voltak. S mikor olyan kevés a megértés. És ahogy így megelevenedik előttem a falu képe, önkéntelenül is a hiba gyökere után kutat az ember. Tj'éltek a közös munka elindí-L tásától! — hangzik a vád Balga elvtárs részéről a HNB strucpolitikusai felé, akik az „én népem“ kifejezéssel oly szívesen, s oly gyakran élnek. — Veletek, de ellenetek soha — hallom Pásztor József HNB-elnök szavait a népgyülésen. Tehetetlen vagyok, lefegyverzett ez a kijelentés. Sohasem hittem volna, hogy valaki is mást követelhetne. S ahogy kezd kibontakozni az általa vallott „program“, azt látom, hogy ez a fiatalember, aki bár tévelygéseiben is becsületes, gondolkodásában teljesen 'odaöregedett a falu legidősebbjei közé. Ne csodáld tehát, hogy a HNB kevés kivételtől eltekintve, nem vezet, hanem a tömeghangulat uszályában úszik. Honnan támadjon hát a szikra? Ki végezze el a lelkekben a mélyszántást, ha az önző egyéni érdekek minden kilátást eltakarnak? Pásztor elnök azt mondja, hogy nem kívánja a méltóságos gengsztereket. Mindezt elhisszük, de joggal kérdezhetjük, hogy vajon nem felelős-e az érdekek egyoldalú védelmezéséért? Maga sem tiltakozhat ellene! faluban lelkes kultúrmunka folyik. Ifjak, idősebbek mindent elkövetnek, hogy munkájuk gyümölcsöző legyen. Erről tanúskodik a CSEMADOK kerületi titkárságának oklevele is, amelyet január végén adtak át. Ezt bizonyítja Czeleng István, Zatykó Ferenc, György László, Balga László, Balga Mária, György Borbála és még sokak munkája. De mi bizonyítja a helyi nemzeti bizottság munkáját? Talán az, hogy eleddig egyetlen mellékhelyiséget képtelenek voltak biztosítani a kultúra ügyén fáradozók számára?! Vagy hogy két év alatt 60 000 korona veszett el, amit faluszépítésre fordíthattak volna? És ha már mindenáron az érdekekről van szó, joggal kérdezheti a falu lakossága, hogy ez kinek az érdeke volt? Nem volna idegen érdek többek között az sem, ha a jól működő Vöröskereszt néhány koronát kaphatna orvosságvásárlásra. Na, és a falu fiataljai ugyancsak szívesen futballoznának nagyobb pályán. Dehát nem terjeszkedhetnek, mert egy roskadozó kerítés a maga pár ölével minden ilyennek szigorúan ellenszegül. Furcsa dolgok ezek. Pedig azt a darab földet, ugyanúgy, ahogy a többit, senki sem viszi el a faluból. Nekik marad az. C ok, hosszú a sora a panasznak. ^ Házhelyigénylések feküsznek évek óta a helyi nemzeti bizottságon, válasz, felelet nélkül. Igaz, hogy már egész új házsorok épültek fel, s szinte lépésről lépésre lopja be magát a faluba, mint az új az emberek szívébe, — de igénylésből még mindig akad. És ki tudná még mindazt felsorolni, ami nyomja az emberek szívét. A beszélgetésből, ahogy a nemzeti bizottságnak szegezik a vádakat, azaz érzésem támad, mintha oszlana „az én népem" köde, s arra gondolok, hogy most, amikor egyre többet beszélünk a nemzeti bizottságok jogkörének bővítéséről, amikor ezeket a jogokat határozatba foglalják, egyet ezért még sem lehet határozatba foglalni: hogy ezzel valóban éljenek is. Az már a helyi vezetők rátermettségén, kezdeményezőkészségén, és nem egy esetben — kultúráltságán múlik. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a nép választott vezetői jobban megértsék szerepüket, s az eddiginél sokkal bátrabban és következetesebben gondolják végig az elkövetett hibákat, és szakítsanak mindennel, ami a korábbi gyakorlatban rossz volt. Késő estébe hajlik már az idő, amikor végeszakad a beszélgetésnek. S ahogy kilépek a fagyos januári utcára, a költő szavai jutnak eszembe: „ ... sorsodat önkezed — vagy meg áldja, vagy megveri“. Elült már a vihar, s a szállongó hóesésben, ott túl a tetőkön át szinte látom a falut apró házaival, a felépülő új iskolát, és ezt a néhány száz embert, ahogy utat hasít magának, hogy maga. építette útja legyen azokhoz a százmilliókhoz, akikkel egy a szívdobbanása. Яюода1оап világítanak a kultúrház ablakszemei, amelyek a serkedő élet jószagát árasszák, s fénye jelkép: a művelődő falu jelképe; s ahogy így szétáradnak, szinte lebben a téli hajnal. Képzeletükben már az eddigi iskolából kultúrotthont varázsoltak, s látják a leendő könyvtárat; ahol a falu népe művelődhet, hogy a népet itt soha többé „ne érje el a hatalma a sötétségnek“. Forró, édes, eleven nyugtalanság tüzesedik bennük, hogy senki jóllakott ember közönye ne döntsön az ő sorsukról, s ne pihenhessen senki a babérjain addig, amíg minden ember boldog nem lehet. FŐNÖD ZOLTÁN A bratislavai rádió fontosabb műsorszáma Hétfő: 10.25: Szimfonikus indulók. 17.30: Népi egyetem. 20.00: Bródy Sándor: A tanítónő. 23.20: Kamaraművek. Kedd: 10.25: Operák. 12.45: Szlovák szórakoztató zene. 16.30: Riportok a Szovjetunió életéből. 17.30: A világ dalai. 21.00: A mai idők zenéje. Szerda: 13.00: Filmzene. 13.30: Híres hangszerszólók. 17.30: Ifjú művészek a mikrofon előtt. 21.00: Repülés az operett világában. 22.50: Régi udvari zene. Csütörtök: 13.30: Operett kettősök. 17.20: Tréfás műsor. 17.30: Tarka dalegyveleg. 19.50: Földműveseinknek. 21.00: Alexander Borodin: Igor herceg. Péntek: 13.30: Ivánovič Glink műveiből. 15.30: Kultúrszemle. 18.00: Az ötéves terv visszhangja. 22.40: A dallamok szárnyán. Szombat: 12.45: Vidáman fejezzük be a hetet. 16.10: Szabad kérem? 19.30: Kedvelt operám. 22.15: Szombatról vasárnapra. Vasárnap: 10.05: Vasárnapi operahangverseny. 12.05: Varázslatos keringők. 14.00: Operett apróságok. 16.00: A világ tánczenéjéből. 21.00: Mindenkinek valamit. 22.40: Éji zene. Érdekességek • Nem mindenpapi vadászzsákmányt ejtett egy tiroli vadász a Walsertalban. Olyan ritka példány kőszáli sast lőtt le, amelynek szárnytávolsága 2,20 méter volt. * A közelmúltban a harminchétéves Frances Blankenshipp egy csikágói kórházban harmadszor adott egészséges hármasikreknek életet. Mi lesz, ha ez így megy tovább? ... VÁROM A TERELŐ IDŐT Megáll az ősz a szem bűvkörében ha fegyverét emeli a vadász; ám megriadva eszeveszetten fut, ha csak egy rigó is bogarász. Ha két karomban nyugszik derekad szemem nyilát szemed nyitva várja. Nem riadsz, nem futsz, de megtagadod érkezésed egy találkozásra. — Pedig lásd be, ha a vadász várja türelmesen a futó őzünőt; én nemcsak várom: űzöm, hajtom is a Téged felém terelő időt. GYURCSÖ ISTVÁN A néma levente szép sikere a Területi Színházban A magyar és a szlovák sajtó aránylag részletes beszámolókban foglalkozott Heltai Jenő „A néma levente“ ben csak titokban lappang, hogy aztán annál kifejezőbben törjön utat a teljes boldogság felé. Cséfalvay Kató Zilia alakjában valódi művészi teljesítményt nyújtott. Cséfalvay ebben a szerepében belehelyezkedik az eleven színpad környezetébe, s valóban elhisszük, hogy él benne ez a meggyőződés: ő tényleg Zilia. Méltó partnere Tóth László, aki a „néma leventét" Agárdi Pétert játssza. Mátyás király szerepében Király Dezső nyújt szép alakítást. A jól fejlődő Eerenczi Anna, Zilia komornája kedvesen olvad bele a romantikus környezetbe. Beatrix, Mátyás király felesége, akit Udvardi Anna elevenít meg, módszeresen közeledik szerepéhez, fokozva építi jeleneteinek hatását. Gyurkovics Mihály Beppójának játékmodorán változtatni kell az előadás szépsége érdekében. Nem elég csak elmondani a szöveget, átélés is szükséges minden színpadi Zilia barátnői és komornája jelt adnak Beppónak, a néma lovag csatlósának. című verses vígjátékával, melyet a komáromi Magyar Területi Színház nemrég mutatott be. A szép versek lirizálása, a kellemes mese elbeszélő szépsége maradéktalanul érvényre jutott Lendvay Ferenc budapesti rendező művészi elgondolásában. Örömmel állapítjuk meg mi is: a társulat valamennyi szereplője arra törekedett, hogy alakításával beilleszkedjék az egységes stílusba, de egyben érvényt szerezzen sajátos figűrájának is. Tudvalevő, hogy a komáromi Területi Színház köztársaságunk demokratikus nemzetiségi politikájának eredményeként született meg. Ez a színház a múlt év folyamán 250 előadást tartott, 12 bemutatóval országunk magyarlakta területein, mintegy 85 000 néző előtt. A színház tehát él, hivatását teljesiti. A ma művészetével halad előre a maga útján és új hangokban igyekszik kifejezésre juttatni jogos igazát, életének hitelét, még ha egyes esetekben a múlt témakörébe is nyúl. A hamburgi vár kertjében Zilia éjfélkor szólásra akarja bírni a néma leventét I figura megelevenítéséhez. Lörincz Margit is többre képes. Illeszkedjék bele az egységes hangulatba és ne bízza a hatást külső megnyilvánulásokra. Mindezektől függetlenül, az előadás Agárdi Péter először találkozik Ziliával, a nemes olasz özveggyel moncarlierei házában A néma leventének megvan a ma- komoly művészi teljesítmény, s azzal ga hangja, színe, mondanivalója. Az az érzéssel távozunk Komáromból, első perctől érdeklődést éleszt a né- .hogy a Területi Színház az 1957-es zőben. A felvonásokban egyre foko- évet sikerrel kezdte meg és művészi zottabb erővel domborodik ki annak kifejlődésének is megvan a kellő, koaz érző erőnek a tudata, amely elein- moly alapja. te a szép olasz asszony Zilia szívé- EŐRY M. EMIL Népi Egyetem kezdődik A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Csehszlovákiai Társaság és a pozsonyi Népművelődési Otthon február 1-vel Népi Egyetemet indít. A nagyjelentőségű kulturális akció célja, szervezett előadássorozatok keretében kielégíteni a dolgozók tudásszomját, bővíteni ismereteiket, megfelelni a nagyközönséget érdeklő, a tudomány és a politika minden ágára vonatkozó kérdésekre. A Népi Egyetem keretében komoly szakemberek, tudósok, tanárok tartanak majd közérthető stílusban előadásokat, vitaesteket, előre meghatározott témakörről. A Népi Egyetemre való beiratás díja 15 korona. Az előadásokat a Gorkij utca 15 sz. alatt (Grémium) tartják az előre meghatározott időpontban. A komáromi CSEMADOK évi közgyűlése Január 27-én tartotta a komáromi CSEMADOK évi közgyűlését, melyen értékelték az 1956-os év munkáját, valamint megismerkedtek az 57-es év célkitűzéseivel. Czibulka elnök beszédében leszögezte, hogy a végzett munka az előző évhez viszonyítva nem kielégítő. A jóakarat, a törekvés kevés volt ahhoz, hogy gazdagabb, eredményesebb munkáról lehessen beszámolni. Az új vezetőségnek az 1957-es évre szóló 10 pontból álló munkaterv vázlatából arra lehet következtetni, hogy a CSEMADOK munkája értékesebb, gazdagabb lesz a mostaninál. A munkaprogram fontosabb pontjai között szerepel többek között a falu dolgozóival való szorosabb kapcsolat mind nevelőmunka, mind szórakoztatás révén. Határozatot hoztak az ifjúság nevelése szempontjából fontos klubélet megteremtésére, a nyár folyamán Komáromban megtartandó járási CSEMADOK- bemutató munkájának előkészületeire, valamint a tanítóság bevonására a CSEMADOK kultúrmunkájába. A gyűlést egyébként a tenniakarás lelkes hangulata fűtötte, és reméljük, hogy ez, az 1957-es évben sem hiányzik majd. Papp János, Komárom
