Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

4 'Jralŕatí Földműves 1957. február t6. A Bodrogszögi Állami Gazdaságban q valahai jobbágyak ma szabad boldog emberek Nyílegyenes út vezet Bodrogszerda­­helyröl Bodrogszögbe. A Bodrog-folyó partján fekvő kis község valamikor egyike volt a vidék legelmaradottabb településeinek. Kosut Pál volt földbir­tokos nemigen törődött azzal, hogy él­nek jobbágyai. Lakásukat csak búvó­helynek lehetne nevezni. Az idősebbek még ma is sokszor idé­zik a kizsákmányo­lás szörnyű emlé­keit, amikor Kosut nagyságos úr lóhá­ton végigvágtatott a mezőn dolgozó napszámosok között és korbáccsal osz­togatta a „pótjutal­mat”. Legeza Pali bácsi máť közel 70 éves, Kosut idejében pásztorkodott. Sok­szor elmesélte már a fiatalabbaknak egyik „felejthetetlen” élményét. „Az egyik nap parancsot kaptam, hogy a parkban a virágágyakon le kell kaszál­ni a füvet. Hozzá is láttam. Amit fű­nek, dudvának ismertem, mind levág­tam. Mikor a gazdám estefelé meg­nézte a virágágyakat, azt állapította meg, hogy valamilyen „nemes dudvát” is levágtam, mert attól a naptól kezdve üldözött. Nem egyszer megkísérelte, hogy lovával letapostasson, amikor a gulyát hajtottam. De lova emberibb volt mint ö, — meséli Pali bácsi. Ma éjjeliőr az állami gazdaságban, mert 1948 óta az létesült Kosut nagy­ságos úr birtokán. A gazdaság élén ma munkásember áll. Lackó Ferenc 1955- ben került a gazdaság élére. Helyes szervező munkájának köszönhető, hogy szoros kapcsolatot teremtett a gazda­ság dolgozói és irányítói között. így évről-évre jobb eredményeket érnek el. Az utóbbi két évben amellett, hogy teljesítették a tervet, 1955-ben több mint 220 000, 1956-ban pedig 182 000 koronát takarítottak meg. A gazdaság 571 hektár mezőgazda­sági földterületen létesült. Növényter­meléssel, szarvasmarha és juhtenyész­téssel foglalkoznak. Kosztura Ferenc már 1951-től az állattenyésztés veze­tője. Ismeri a helyi viszonyokat, az embereket, meg minden egyes jószá­got. Együtt tekintettük meg a szarvas­marhaállományt, amely jelenleg a régi a’kalmatlan épületekben, a volt cseléd-Magyar Miklós Hlivják Miklós ség alacsony apróablakos „lakásaiban” van elhelyezve. Annak ellenére, hogy az ilyen istál­lók nem a legkorszerűbbek, mert eső­zések idején befolyik a víz, az istállók­ban mégis példás a rend, az állatok tiszták, gondozottak. Mindez az állat­­gondozók szorgalmas, kitartó munká­jának köszönhető. A nem legmegfelelőbb körülmények ellenére is elég szép a fejési átlaguk. — A Liza — mutat az egyik tehénre Kosztura elvtárs — már 13 éves, de naponta 21—22 liter tejet ad. A Ke­sely szintén húsz körül. Az állattenyésztés vezetője egymás­után mutatja be a teheneket. Legtöbb­jüket dicséri. De hozzáteszi azt is, hogy a magas tejhozam mégis a gon­dozók, az emberek jó munkájának eredménye. Időbe tellett, amíg tehe-Bratkó Mihály Kosztun Ferenc nenként kipróbálták az egyedi takar­mányozást, s ahol az kifizetődött, be­vezették. így tudták elérni, hogy a múlt évben általában túlteljesítették a tervezett fejési átlagot. Márton gon­dozó a múlt évben 3831 liter tejjel fejt többet a tervezettnél, Cető József, aki csak tavaly májasban került a tehe­nekhez, a gondozott 12 tehéntől 9,6 literes átlagot ért el. Tervét 120 száza­lékra teljesítette, mivel terven felül 7228 liter tejet fejt ki. Cető József elmondotta, hogy amikor 1932-ben szüleivel Bodrogszögbe ke­rült, Kosut nagyságos úrnál hiába dol­gozott szüleivel és bátyjával együtt, látástól vakulásig, az év végén a ter­ményen kívül mégis csak 252 pengő készpénzt kaptak. — Milyen más világ volt akkor. Olyan csalédházban laktunk, amelyet ma már az állatok részére sem látunk jónak. A mostani keresetünkből új lakásra is tellett, — emlékezik a múlt­ra Cető József. A fejésnél szép eredményt ért el Hlivják Miklós és' Márton István is, de a tervet Márton József és Magyar Miklós is túlteljesítették. Az állatok hiányos elhelyezését a gondozók lelki­­ismeretes munkája pótolja. Bratkó Mihály és\ felesége a növen­dékállatokat gondozza. Az elmúlt év­ben 0,60 kg-os súlygyarapodást értek el naponta, de időnként pl. augusztus­ban 1 kg-os volt a súlygyarapodás. A növendékek is a cselédlakásokból át­alakított alacsony helyiségekben van­nak elhelyezve. Kosztura elvtárs a most épülő ba-Jómódú és takarékoskodó emberek... A közös gazdálkodás eredményeinek múlt évi mérlegelése rövidesen vége felé jár a szepsi járásban. Mindennek ellenére fontosnak tartom megemlí­teni a járás egyes szövetkezeteit — az évzáró gyűlések tükrében. Különö­sen biztató eredményeket értek el az „újszülött“ szövetkezet tagjai. Ilyen például a restei EFSZ, ahol az évzáró gyűlés alkalmával 5 korona osztalé­kot fizettek ki minden ledolgozott munkaegységre. Szép eredményeket ért el a méhész­kei szövetkezet is, ahol a tagok 10 korona osztalékban részesültek. Az említett EFSZ-ben összesen 260 000 korona került kiosztásra. S ebből az összegből a tagok 83 000 koronát helyeztek el betétkönyvre. Tornaújfalun 6,50 korona részese­dést kaptak a tagok. A kifizetett 248 000 koronából 137 000 koronát, helyeztek el a bankban a szövetkezet tagjai. A perényi szövetkezet tagjai között szétosztott 660 000 korona is azt mu­tatja, hogy jó gazdák, becsületesen dolgozó parasztok a nagy család tag­jai. A betétkönyvecskére elhelyezett 122 000 korona pedig azt mutatja, hogy jómódú és takarékoskodó embe­rek is. A felsorolt példákból világosan lát­hatják a még egyénileg gazdálkodó földművesek, hogy a szalagparceilá­­kon nem képesek a szövetkezet tag­jaival versenyezni, s jövedelmük sem növekszik évről évre, mint a szövet­kezetek tagjaié. BARCZI BLANKA, JNB, Szepsi rakkistállóra hívja fel a figyelmet. Még a múlt év szeptember 1-re kellett volna átadni. De ha így halad az épít­kezés, annak is örülnek, ha a jövő év szeptember elsejére elkészül. — Igaz, ez a járási építkezési üzem­től függ — jegyzi meg szerényen. — Az egész gazdaságban egyetlen új gaz­dasági épület sincs. Az állatok ideigle­nes istállókban kaptak elhelyezést. Ütünk a ráktár felé vezet, ahol szin­tén rend és tisztaság van. Bent szép sorjában állnak a különféle takarmá­nyokkal telt zsákok. Jól beosztanak minden szem abrakot, úgy, hogy a le­hető leggazdaságosabban használják fel a tápanyagokat. Kosztura elvtárs megjegyezte, hogy nem tartja helyes­nek azt a módszert, ha a takarmányt hosszabb időre előre kiadják. Szerinte az sohasem vezet jóra. Az irodában a hiteles nyilvántartá­sok alapján aztán tiszta képet kapok a múlt évi tervteljesítésről is. Az árpán kívül minden terményből többet ter­meltek a tervezettnél. A takarmány­alapot 160 százalékra biztosították. Szarvasmarhahúsból a beszolgáltatási tervet 263 százalékra, gyapjúból 103, juhsajtból 140 százalékra teljesítették. A terv szerint 100 tehéntől 77 borjút kellett volna elválasztani, s ők a 87 tehéntől 84 egészséges borjút neveltek fel. Amióta Lackó elvtárs a gazdaság vezetője, mindinkább érvényre jut a gazdaságosság elvének megszilárdítása. Ennek köszönhető, hogy a bodrogszögi részleg a gépek helyes és gazdaságos Márton József kihasználása mellett az" előirányzott kiadásokból — amely az 1955-ös évitől 377 000 koronával volt kevesebb — több mint 182 000 koronát takarított meg. Ha pedig a jég el nem veri a rizstermést, a gazdaság közel 1,5 millió korona tiszta jövedelemmel zárta vol­na az 1956-os évet. Természetes, hogy az ilyen tervtel­jesítés meglátszik a dolgozók kerese­tében is. A volt cselédházak la' úi ma új, egészséges lakásokban laknak. Vil­lanyt kapott a község. Valamikor csak Kosut nagyságos úr hallgathatott rá­diót, ma egyetlen házból sem hiányzik. A park közepén modern, új iskolaépü­let áll. Mindenütt alkotó, építő munka folyik. Kulik Gellért. Dubay László, a mátasi EFSZ termelési szervezője az új szövetkezeti tagok­kal, Horváth István családjával be­szélget Csetö József KI VOLTA LEGJOBB? Azt nehéz volna megmondani, mivel a Málasi Állami Gazdaság dolgozói va­lamennyien becsületesen kivették ré­szüket a munkából. Virág Károly pél­dául 154, Sevcsik András és Szalinka Sándor 153, Pápes Sándor, Gubrica István kocsisok pedig 145 százalékra teljesítették munkatervüket az 1956- os évben. A traktorosok közül Balogh József Skoda—30-as traktorával érte el a legszebb eredményt. Megművelt 699 haktáregységet, és hektáronként meg­takarított 1,8 liter üzemanyagot. Méltó versenytársa volt Vincsur Lajos Ze­­tor—25-ös vasparipájával. összesen 656 hektáregységet művelt meg. Hogy ez évben ki iesz a győztes, azt még előre nem tudni. Egyelőre „csak” anv­­nyi észlelhető hogy nagy az előkészü­let, lázas a versengés az elsöobségért. A mezei munkák időben való elvég­zése nem kis mértékben Szalma Fe­renc csoportvezetőnek az érdeme, aki a lehető legjobban igyekezett a mun­kát megszervezni. Külön dicséret illeti meg a csoportvezetőt emberi maga­tartásáért, türelemmel végzett irányí­tásáért. S amilyen fegyelmezett Szal­ma elvtárs csoportjával szemben, olyan szorgalmas, iparkodó a csoportja. Ezt a termelésben elért eredmények is iga­zolják. Őszi búzából átlag 31,03, őszi árpából 30,26, kukoricából 47, cigóriá­­ból 169 és cukorrépából 271,43 mázsás hektárhozamot ért el Szalma Ferenc csoportja. Az utóbbinál azonban nem feledkezhetünk meg a csoport nőtag­jairól sem, akik már a cukorrépa egyelésénél lerakták a bő termés alap­ját. Különösen kitűntek szorgalmas munkájukkal Viglas Irén és Mahut Er­zsébet. Mindketten 141 százalékra tel­jesítették munkatervüket. A tehenészetben üzemen belüli ön­elszámolás (chozrascsot) alapján dol­goztunk. Legszebb eredményt Barkóczi József fejőgúlyás ért el. Fejési tervét 106 százalékra teljesítette. Tehenen­ként 3408 liter tejet fejt ki. A gond­jaira bízott 10 tehéntől 11 egészséges borjút választott. Az önelszámolás alapján pedig minden egyes liter tejen 3 fillért takarított meg — vagyis a tervezett 70 fillér helyett 67 fillérért termelt ki egy liter tejet. Barkóczi Józsefet a gazdaságban mindenki jóravaló becsületes embernek ismeri. De meg is érdemli a tiszteletet. Szereti munkáját s nem vonakodik az új módszerek alkalmazásától sem. Azon iparkodik, hogy minél többet, jobbat s egyre olcsóbban termeljen. Az álla­tok gondozására is nagy gondot fordít. Állandóan törődik a tehenek fedezteté­sével és azok pontos takarmányozásá­val. Az 1957-es évet a „ki többet” jel­szóval kezdte meg. Szép eredménynek mondható továb­bá Václav Gyula 3270, valamint Dávid József 3235 literes fejési átlaga is. Őket is dicséret illeti meg jó munká­jukért. Obert János, Málas. Gépjavítók — kovácsok, .v —Elmondotta: VAJNER BÉLA, a nagykürtösi GTÄ főmérnöke — Pártunk és kormányunk az ember boldogulását, örömtelibb életét tűzte ki célul. Szép és nemes feladat ez. Megvalósítása dolgozó népünktől függ. Ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak részt kell kérni az alkotó, építő mun­kából. Tudjuk ezt mi is, a nagykürtösi gép- és traktorállomás vezetői. Éppen ezért különös nagy gondot fordítunk a gépek karbantartására és traktoro­saink szakképzettségének fokozására. Most a téli hónapok alatt — hetenként — iskolázáson vesznek részt traktoro­saink, gépjavítóink kombájnosaink és szerelőink. A gépek jó és időben való kijavítása érdekében szocialista munkaversenyt indítottunk az egyes brigádok és a gépjavítók között. Tervszerint február 28-ig kell a ta­vaszi munkákhoz szükséges vontató­gépeket kijavítani. Az eddigi eredmé­nyek azonban azt mutatják, hogy feb­ruár első felében már a vontatott gé­pek javításával is készek leszünk. Kü­lönösen jól halad a gépjavítás a nyé­­nyei brigádon, Alsósztregován és Szlo­vákgyarmaton. Le van maradva a zom­­bori és az alsóesztergályi brigád. Traktorosaink körében nagy vissz­hangra talált a szocialista munkaver­seny. Igyekeznek, mindnyájan elsők szeretnének lenni. De nem is csoda, hiszen első díjként 900 koronás rádiót, másodiknak 700 koronás rádiót tűz­tünk ki. A harmadik díj nyertese pedig 200 korona értékű jutalomban részesül. Nemcsok Lászlóval, a nyényei trak­torosbrigád vezetőjével a napokban be­szélgetést folytattunk a gépek javítá­sáról. Megjegyezte, hogy amióta a bri­gád vezetője, ilyen lelkesedés még nem volt a gépjavítók között. S mind­ezt a szocialista munkaverseny ered­ményezte. Hasonló a véleménye Petrusz János­nak az alsósztregovai brigád vezető­jének is: — Ha továbbra is úgy halad majd a munka mint mostanáig, rövidesen ké­szen leszünk a gépek javításával. Amikor az ember ezeket a szavakat hallja, akaratlanul is eszébe jutnak azok a pillanatok, amikor a gép még „újdonság” volt dolgozó parasztságunk előtt. Akkoriban bizony a traktorosok sem bántak úgy a géppel, ahogy kel­lett volna. Ma már azt mondhatjuk: túl vagyunk az ilyen nehézségeken. De mint a közmondás tartja, hogy nin­csen rózsa tövis nélkül, így gépállomá­sunkon is akadnak kisebb nagyobb hiányosságok. Nem tartom helyénvaló­nak például azt, hogy a járásról a téli hónapok alatt senki sem látogat meg bennünket. Ha azonban megkezdjük a szántást-vetést, — s főleg az aratást — mindennapi vendég lesz a járási ki­küldött. De akkor is csak a százalékok után folyik az érdeklődés. Szerintem legalábbis kéthetenként meg kellene látogatni a járási szerveknek bennün­ket. Mondanivalónk akadna éppen elég. Például hiányunk van a kovácsszénböl. Továbbá nincs elegendő alkatrészünk, és a szerszámunk is kevés. Anyag nélkül és szerszám nélkül viszont nem lehet dolgozni. Segítségre lenne szük­ségünk! Minden hibát ki lehet küszö­bölni egy kis akarattal. Ha a pótori villanytelepen van elegendő kovács­szén, miért nincsen minálunk? Azért, mert rossz a beosztás! Gépjavítóink, valamint gépállomá­sunk vezetősége, kovácsaink szívesen fogadná, ha igyekezetünket az említett hiányosságok kiküszöbölésével a kék­kői járás nemzeti bizottsága is előse­gítené. ★ ★ ★ Vékén láttam A v$ki határ úgy festett, mintha egy láthatatlan kéz gyémánt szemeket hintett volna szét. A szánok csilingelve száguldoztak az úton. A kocsisok jókedvűen kiabáltak egymásnak. A falu végén istállók sorakoznak egymás mellett. A telepen nagy a rend és a tisztaság. Kíváncsi voltam, hogy az istállóban is hasonló-e a helyzet? Körülbelül 45 kisborjúra nyitottam az ajtót, amelyeket a nagybajuszú 74 éves Szabó Pista bácsi tisztogatott. — Ügy látom, jó húsban vannak a bocik — mondom a köszönés után. — Hát- gondoskodunk róla, hogy jók legyenek. Csak az alomszalmánk kevés, s ezért reggel mindig piszkosak. De megtisztogatom, mert hidd el, fiam, szeretem őket — simogatta meg az egyik bocika hátát Pista bácsi. Ezután a többi istállókat néztem meg. Kifagásolnivalót sehol nem találtam. Útközben beszélgettem a szövetkezet zootechnikusával, Kiss Sándorral, aki­től megtudtam, hogy a tojásbeszolgáltatást már 11-én teljesítették az egész hónapra. Kiss Sándor hangsúlyozta, hogy a tojásbeszolgáltatásban versenyre hívják a járás összes szövetkezetét. A szövetkezet irodájában az agronómus és a csoportvezető serényen dol­goznak az 1957-es év termelési tervén. Este a szövetkezeti munkaiskolában találkoztam a1 szövetkezeti tagok­kal. A létszámmal ugyan nem lehet dicsekedni, de a hallgatók érdeklődése nagy. Az előadást kérdezz-felelek órával kezdtük, ami nagyon tetszett a hall­gatóknak. Mindnyájukról látszott a tudásvágy. Örömmel hallgatták a ter­mőtalaj kialakulása, a növények keletkezése és fejlődése, valamint azok tápanyagszükségletéről szóló előadást. Vékén mindenki szívesen tanul és ez az előfeltétele, hogy egyre szebb eredményeket érjenek el. SZŰCS F. ★ ★ ★ A kongresszus tiszteletére A studeneci szövetkezet tagjai vál­lalták, hogy az EFSZ-ek III. országos kongresszusának tiszteletére minden tehéntől 2500 liter tejet fejnek ki a múlt évi 2200 literrel szemben. Továbbá azt, hogy 25 hektáron árpából 30 má­zsás helítárhozamot érnek el, takar­mányrépából pedig hektáronként 800 mázsát. Terven felül megjavítanak 20 hektár legelőt és rétet. „így kellett volna tennem már egy évvel ezelőtt.” A vrbovi szövetkezet évzáró gyű­lésén resztvettek az egyénileg gaz­dálkodó földművesek, köztük Ko­valéik András és Lorenc Gusztáv is, akik ebből az alkalomból aláírták a belépési nyilatkozatot. Kovaléik András aláírás közben megjegyezte: „így kellett volna tennem már egy évvel ezelőtt, akkor ma én is osz­toznék a gazdag jövedelemben.” A derzsenyei EFSZ felhívása — Követésre méltó példa — Az ipari üzemek példája szerint a nyitrai kerület szövetkezetei is igyekeznek gazdaságosabbá tenni a termelést. Ezen a téren a derzse­nyei EFSZ tagjai léptek fel nagy­szerű kezdeményezéssel. Példájuk nagy érdeklődésre talált a kerület szövetkezeteiben, ahogy ezt a JNB- ok alelnökeiriek, a mezőgazdasági szakosztályok vezetőinek, valamint a kerület legjobb# szövetkezetei elnökeinek értekezlete is bizonyítja. Az értekezletnek az volt a célja, hogy a jelenlevőkkel tüzetesen is­mertesse a derzsenyei EFSZ ver­senyfelhívását. Ján Cerešník, a KNB elnöke hang­súlyozta, hogy aránylag nagy kü­lönbség van az egyforma termelési feltételek mell°tt gazdálkodó szö­vetkezetek gazdasági eredményei között. A verebélyi járásban levő tájnai és panyi szövetkezetét hozta fel például. Ez a két szövetkezet kb. egyforma feltételek mellett gazdál­kodik. Eredményeik mégis nagyon eltérőek. A panyi szövetkezetnek 850 000, ezzel szemben a tájnainak csupán 479 000 koronára rúgtak ta­valy a termelési költségek. Termé­szetes, hogy ennek következtében nagy különbség van a munkaegység értékében és a szövetkezeti tagok jövedelmében is. A vitafelszólalásokban arról be­széltek az értekezlet részvevői, mi­ként lehetne olcsóbbá tenni a növé­nyi termelést és az állattenyésztést. Turony László, a munkaérdemrend­del kitüntetett ifjúságfalvi EFSZ elnöke hangsúlyozta, hogy minden szövetkezetben van lehetőség a ter­melési költségek csökkentésére. Ä derzsenyeiek versenyfelhívását el­fogadta. A többiek is elhatározták, hogy a szép kezdeményezést követ­ve minden lehetőt megtesznek a termelési költségek csökkentése ér­dekében. Ebben versenyre hívják Szlovákia valamennyi szövetkezetét.

Next

/
Thumbnails
Contents