Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-10 / 6. szám

A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS EKDÖG AZD AS ÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. február 10. Ara 40 fillér Vili. évfolyam, 6. szám. • 9 Igaz barátság Ötszáz fiatal az EFSZ-ekbe Nemrég zajlott le a csehszlovák és a szovjet államférfiak, valamint a két kommunista küldöttségének moszkvai tárgyalása. E tárgyalásoknak a közös nyilatkozatban foglalt határozatait a két baráti ország polgárain kívül az egész szocialista világ legnagyobb lel­kesedéssel és megelégedéssel fogadta. Üjből megerősödtek és szilárdabbá vál­tak a csehszlovák-szovjet barátság és együttműködés alapjai, újból — mint már annyiszor — bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió a leghűbb szövet­séges és a legáldozatkészebb barát, amelyre minden időben és minden helyzetben a legteljesebb bizalommal támaszkodhat köztársaságunk. Népünk újra meggyőződött róla,, hogy pártunk és államunk vezetői jól döntöttek, mi­kor a köztársaság külpolitikai vonalát a Szovjetunióval kötött szövetségre és barátságra építették. A moszkvai tanácskozások és azok eredményei azonban nem váltottak ki mindenütt egyhangú lelkesedést. Az imperialistákat kiszolgáló nyugati saj­tó ezt az alkalmat is felhasználta, hogy tehetetlen dühében kigyót-békát kiált­son a szocialista tábor országaira, hogy az ismert és lejátszott gramafonlemezt újra leforgassa, mely az „igazi demo­kráciáról és szabadságról” harsogja el hamis és már unalmas frázisait. Persze nem marad ki ebből a zenekarból a „Szabad Európa” és „Amerika Hangja” sem, sőt ha már a hasonlatnál tartunk — mondhatnánk, hogy ez a két hírhedt éterkalóz játssza ebben az együttesben a prímet. De a „demokrácián és sza­badságon” kívül mi is itt a fő szólam? Mivel a szocialista országok közti őszin­te testvéri viszonya a célpont, ez ellen vezetik a vezérszólamot. A népi demo­kratikus államok alárendelt viszonyá­ról, a szovjet „imperializmusról" és csatlós országokról beszélnek végtelen lyukakat a türelmes légkörbe. Ugyan ki is volna szerintük a jó szövetséges? Természetesen a két „igazi demokra­tikus” állam, a burzsoá Anglia és Franciaország. Ezek az elemek úgy látszik azt hiszik, hogy Csehszlovákia népe már elfelejtette Münchent, már nem emlékszik Chamberlain úr cinikus szavaira, mikor az angol alsóházban kijelentette, hogy „Anglia nem fog harcolni egy olyan ország érdekeiért, amelyet az angol ember nem is ismer és nem is tudja, hogy hol fekszik”. Nem. Nem lehet elfelejteni, hogy a volt köztársaság nyugati szövetségesei cserben hagyták a fasiszták által meg­támadott hazát, kiszolgáltatva azt a hitlerista hordák barbarizmusának. De azt sem lehet elfelejteni, hogy azokban a nehéz napokban egyedül a Szovjetunió állt készen a fenyegetett ország segítségére sietni és nem tőle függött, hogy ezt a segítséget megad­ja. Nem tőle függött, hanem a régi köztársaság burzsoá vezetőitől, akik inkább nyitották meg a határokat a Wehrmacht előtt, mintsem elfogadták volna a nagy szocialista ország segít­ségét. Ez érthető is, hiszen jól tudták, hogy a szovjet segítség nemcsak a hitlerizmus elleni harcot, de kizsák­mányoló uraiknak végét is jelentette volna. Csehszlovákia népe ezt nem fe­lejtette el. De azt sem, hogy 1945-ben újra a Szovjetunió volt az, amely győz­tes hadseregével előzte a megszállókat, felszabadította a köztársaság népét, ezzel kezébe adta az eszközöket és le­hetőségeket, hogy életét a saját aka­rata szerint rendezze be. Azt sem felejtette el, hogy 1947-ben az Ínség élőt álló országot újra a Szov­jetunió mentette meg gabonaszállít­mányaival. Hogy azóta szocialista épí­tésünk arcvonalán mindig a Szovjet­unió volt a legfőbb támaszunk és taní­tónk, amelynek anyagi, tudományos és politikai segítsége nélkül nem dicse­kedhetnénk olyan hatalmas fejlődéssel orsz-'^építésünk minden szakaszán és általános életszínvonalunk emelkedése terén. A mi népünk semmit sem felejtett el. Jól emlékszik mindenre és nem hat­nak rá többé az imperialista bértollno­­kok együttesének szirénhangjai. Jól ismerik az általuk bálványozott „igazi demokráciát és szabadságot” is. Hisz mindebben már volt részük a benesi köztársaság idején. Jól tudják, hogy ez a demokrácia három tucat politikai párt demokráciája volt, melyek mind egy hatalmat, a burzsoázia kizsákmá­nyolóinak uralmát szolgálták. A „sza­koktatás a 2. oldalon.) A besztercebányai kerületben 114 CS1SZ alapszervezet tárgyalta meg a CISZ Központi Bizottsága VI. teljes ülésének határozatát, valamint a kor­mány levelét. Ezek nyomán ifjaink 45 falusi szervezetben kötelezettséget vállaltak, hogy emelik a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamát. A medovarcei, dernői és nyényei CSISZ-tagok az EFSZ-ek III. országos kongresszusa tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy meggyőző munká­jukkal minden lehetőt megtesznek annak érdekében, hogy minél több ifjú váljon az EFSZ-ek tagjává. Ebben az évben 500 ifjút terveztek kerületi méretben beszervezni az EFSZ-ekbe, ebből százat az állattenyésztésbe. Ezidáig már 9 állattenyésztési munkacsoportot sikerült megszerveznie k. Hogy milyen jövedelmet biztosit az EFSZ az ifjúság számára, azt legjob­ban bizonyítja a besztercebányai kerületben a 'viski ifjúság példája, ahol többek közöt Balázs Kálmán 11 602 koronát, 8,2 mázsa búzát, 6,3 mázsa ku­koricát és 5,5 mázsa árpát kapott. Hasonló eredményeket sorolhatnánk Me­­dovarceből, Kalondáról és más községekből is. Hrašovikban az EFSZ 80 tagja közül 44 nő, s talán ezért ragasztották rá az „asszony szövetkezet” nevet. Persze az asszonyok minden munkából példásan kiveszik részüket. Az asszonytöbbség a képen is látható, ahol a szövetkezeti tagok az évzáró gyűlésen az elnöki beszámolót hallgatják. A kongresszus előtt A szövetkezeti tagok és a többi mezőgazdasági dolgozók között egyre nagyobb érdeklődést keltenek azok a kérdések, amelyeket az EFSZ-ek III. országos kongresszusa előtt kell megvitatniok. Cjabb és újabb hozzászó­lásokat, javaslatokat tesznek az alapszabály módosításával kapcsolatban. A hozzászólások komoly megfontoltságról tanúskodnak. cscsoH^<^aK^QScv<^cacKiíc^3K«cea Növeli a tejhozamot Ján Tudja, a Gálszécsi Állami Gaz­daság cserjaki részlegének állatgondo­zója és fejője a kassai kerület legjobb­jai közé tartozik. A múlt évben a ter­vezett 8 literes tejátlagot 10,23 literre emelte, ami azt jelenti, hogy tehenen­ként közel 3900 literes tejátlagot ért el. Ján Tudja a fejési átlag növelésében versenyre hívja a kassai kerület min­den fejőjét, hogy tehenenként legalább 1 literrel növeljék a napi fejési átlagot. Ő pedig vállalta, hogy a tervezett tej­hozamot tehenenként naponta 2 liter­rel emeli. A tavaszi munkák sikeréért Február elsején a kassai kerületben a királyhelmeci gép- és traktorállomás jelentette elsőnek, hogy a gépjavítás­sal teljesen felkészültek a tavaszi munkákra. így a gépállomás olyan kiváló eredménnyel teljesítette fel­ajánlását, hogy az összes vontató és vontatott gépek javítását 1 hónappal a tervezett idő előtt elvégezte. A récsei baromfitenyésztöfarmon ebben az évben kb. 180 000 csirkét tenyész­tenek az EFSZ-ek, állami gazdaságok és egyéni gazdálkodók számára. Január 23-án már a másodszori 3000 kiscsirke kelt ki. Ezeknek az az előnyük, hogy jó gondozás mellett már júliusban tojni fognak Kilencvenezer koronás betétkönyv Egy évvel ezelőtt sokan azt mond­ták a kézsmárki szövetkezetről: „most jól megy nekik, mert csak egy páran vannak, de mi lesz akkor, ha többen is belépnek a szövetkezetbe?” Az ezévi zárszámadás döntő választ adott a találgatásokra. Ugyanis az el­múlt évben 13 új taggal bővült a szö­vetkezet s a többiekkel együtt az új tagok is 30 koronás részesedést kap­tak egy-egy munkaegységre az előleg­ként kifizetett 10 koronához. Az új tagok közül Koza Márton 15 120, Maholka Péter 9 230 koronát kapott. Vojtiéko János bizony sokat gon­­dolkoztt, belépjen-e a szövetkezetbe. Most látja csak, hogy helyesen csele­kedett. Csupán részesedésként 14 719 koronát vihetett haza a zárszámadás­ról. A kézsmárki szövetkezetesek nagy többsége a bankban helyezte el pénzét. Négyen személyautót rendeltek. Rö­videsen már 12 autótulajdonos lesz a szövetkezetben. Hladký szövetkezeti tag például olyan szép eredménnyel dicsekedhet, hogy 90 000 koronája van betétkönyvön. Mindezt a szövetkezet tette lehetővé számára. A tallósi EFSZ-ben nagy vita alakult ki az alapszabály módosításáról. Az évzáró gyűlésen a 10. cikkelyt boncolták és ajánlották, hogy az állami kötelező beszolgáltatás normái a talaj minőségéhez igazodja­nak. Természetesen a talajt ki kell vizsgálni és termelési körzetekre be­osztani. Helyeslik a 24. cikkely kiegé­­sitését is, mely szerint a szövetkezeti tagnak joga, sót kötelessége, hogy a szövetkezetét, vagy egyes tagokat érintő ügyekben kérdést intézzen az ellenőrző bizottsághoz. A bizottság kö­telessége, hogy az ügyet kivizsgálja és az eredményekről az EFSZ taggyű­lésén felvilágosítást adjon a tagság­nak. Ez módot ad ahhoz, hogy jobban őrködhessenek a szövetkezet közös tulajdona fölött. Királyréven a 8. cikkellyel foglalkoztak. Szerintük helyes az, hogy szövetkezeti tagul fel­vehető az az egyén, aki betöltötte 15. életévét. A pardubicei kerület Slepotice községének szövetkezeti tag­jai amellett foglaltak állást, hogy a szövetkezet összjövedelmének’ az eddi­gi 2 százalékkal szemben 4 százalékát juttassák a szociális alap feltöltésére. Azt is hangsúlyozták, hogy a jövőben a pótjutalmat csakis pénzben fizetik. A kongresszus előtti kampányban jelentős eredményeket értünk el az új szövetkezetek alakításában és a meglevő szövetkezetek föld- és tag­alapjának kibővítésében is. Az eperjesi kerületből a kongresszus előtti kampányban a szobránci járás érte el a legszebb eredményeket. — A kormány leve­lének megtárgyalásával, és a föld­művesekkel való beszélgetésekkel, va­lamint a jól működő szövetkezetek meglátogatásával 114 kis- és közép­­parasztot nyertek meg a nagyüzemi szövetkeztek gazdálkodása számára. Konuš és Inovec községben új szö­vetkezet alakult, A kassai kerületben január hónapban 182 új tag lépett a szövetkezetekbe. Erre a lépésre főleg a jól működő szövetkezetek eredmé­nyei késztették az egyénileg gazdál­kodókat. Legtöbb új tag a terebesi járásból jelentkezett, ahol 61-en lép­tek a szövetkezetekbe. Ezenkívül még 30 földműves írta alá a belépési nyi­latkozatot olyan községekben, ahol ez­idáig még nincsen EFSZ. A zsolnai kerületben Krásňanyban 20 kis- és középparaszt döntött a közös gazdálkodás mellett, akik 190 hektár földterületen a közel­jövőben megkezdik a gazdálkodást. A nyitrai kerületben is szép eredményeket értek el ez év hónapjában, mivel a meglevő szövet­kezetekbe eddig 151 új tag lépett. Tanulnak a nők A bátorkeszi szövetkezeti munka­iskolának három évfolyama működik, melyeket 52 hallgató látogat. A tanu­lók között 29 nő van. Az első évfo­lyamba 29-en, a másodikba 13-an, a harmadikba 10-en járnak. Eddig össze­vonva hallgatták az előadásokat, me­lyekből megismerkedtek a munkanor­mákkal, a szervezéssel, a helyes ju­talmazással, valamint a tavasziak élet­tanával, az élő szervezetek alakjával és felépítésével. Ezek az előadások azt a célt szolgálják, hogy a szövetkezeti tagokat megismertessék a talajelöké­­szítési munkálatokkal, a helyes veze­téssel, valamint a növények ápolásának módjaival. * * * Kölcsönös megbecsülés Tanulóifjúságunknak különösen a rekreációs helyeken sok örömet okoz a tél. A kellemes szórakozás mellett a Tátra gyönyörű tájain tanulnak is. A námestovoi fiatalok is itt sajátítják el a sízés alapelveit. Csikordul az iroda szürkére festett ajtaja. A bentlevő tekintetét az érke­zőre veti... Az ismerkedés a megszo­kott. Meleg kézszorítás, majd barát­ságos üdvözlés, bemutatkozás ... A beszélgetés lassan, megfontoltan indul. De így is van ez rendjén. Ké­sőbb azonban Kovács Imre, a tőrincsi HNB titkára, egyre frissebben füzö­­geti a beszéd láncszemeit. Különösen gyakran mozdul ajka, amikor a nem­zeti bizottság munkájáról, három évi működéséről tesz említést. — Jól dolgoztunk, de azért többet is tehettünk volna. Nem dicsekvő, beismerő, őszinte szavak ezek. Mert valóban, nincs az a jó, ami még jobb ne lehetne. De hogy a három év nem volt eredmény­telen, azt számtalan példa bizonyítja. Maradjunk azonban egyelőre a legfon­tosabb célnál: az ember nevelésénél, az életszínvonal emelésénél! — Amikor kezünkbe vettük a köz­ség vezetését, a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézését, bizony nem kis gond nehezedett váltunkra — mondja Kovács elvtárs. — A kölcsönös meg­értést, s megbecsülést azonban siker koronázta. Működésünk első évében például csak 45 sertés került levá­gásra községünkben. Pedig az embe­rek dolgoztak, erejüket nem kímélve iparkodtak feladataikat teljesíteni. A haladás azonban lassú volt, mivel a gazdálkodás régi módszer szerint folyt. Ma a földművesek nagyrésze már szö­vetkezeiben, gépek segítségével dol­gozik. S hogy ez a gazdálkodás elő­nyösebb, hasznosabb, azt lemérhetjük azon is, hogy ezen a télen már több mint 100 darab 200—300 kg-os hízó kerül levágásra. Kovács titkár arcán derű s mosoly­ül, amint az eredményekről beszél. De komorrá válik a fiatal arc, amikor a hiányosságokat hozza napfényre. Fájó pontként említi meg a fiatalság neve­lésében mutatkozó hibákat. — Az utak rendbehozása, az évtize­dek óta tövissel benőtt terek kitisztí­tása mellett tervbe vettünk egy új kultúrotthon felépítését is. Ez utóbbit azonban még nem sikerült megvalósí­tanunk. Pedig nagy szükség volna egy kultúrteremre.. Fiatalságunk egy része gyakori kocsmalátogató. A hosszú téli estéket „plattozással“ és a 35—40 százalékos szilváié fogyasztásával töl­tik. Nagy hiba ez, s kiküszöböléséhez a helyi tanító elvtárs segítsége mellett a járási nemzeti bizottság támogatá­sára is szükség lenne! Kovács Imre szavai megfontolandók. Olyan fontos dologban kér segítséget, amely nem tűr mulasztást. A helyi nemzeti bizottság már tett lépéseket a kultúrotthon felépítése érdekében, de a járás segítsége mindezideig el­maradt. Hogy miért? Talán azért, mert a HNB saját erejéből is sok mindent elvégez? Azért, mert Kovács Imre a titkári funkciója mellett elkészítette az EFSZ dohány szárít ójának a fede­lét, egy hídmérleget csinált a szövet­kezet részére és a munkások kérésére az autóbusz megállónál egy deszka­bódé építésénél is segédkezett!? Ajánlatos, hogy a tőrincsi helyi nemzeti bizottság tagjainak — s külö­nösen Kovács titkárnak — igyekeze­tét ugyanúgy felismerje és támogas­sa a losonci JNB, mint a község dol­gozó népe. Mert a jövőben az újonnan jelölt nemzeti bizottsági tagok csakis úgy tudják majd munkájukat ered­ményesen végezni! ZATYKÖ JÖZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents