Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

x 2 SZAKMELLÉKLET 1957. február S. ERTÉSZET Miért magzik fel a karalábé? írta: HOMOĽA JAROSLAV hideg hajtató-kertészétekben is dol­goztak. Sőt meg kell állapítanunk, hogy a termesztők hidegágyakban is kitűnő eredményeket értek el. A legtöbb esetben a növényzet között nem voltak felnyurgult példányok, s 2—3 héttel hamarabb takaríthatták be a karalábét. Ezek a termesztők túlnyomórészt me­leg üvegházban, februárban vetettek, majd a fejlett palántákat márciusban hidegágyakba vagy könnyű szerkezetű fűtetlen üvegházakba (japánágyakba) ültették ki. Az 1. osztályú karalábé­fejek százalékaránya a kérdéses fajta nemesítési fokától függött. Az új LR-2 fajta igen gyorsan fejlődött, be­takarítása egy hét folyamán egészen megtörténhetett, s az áru minősége 95—99 %-ban I. osztályú volt. Álta­lában a később vetett és gyorsabban termesztett palánták biztosították a legjobb eredményeket, amelyek „edzé­se” elmaradt. A most következő idény előtt a haj­tatott karalábé termesztésének sike­ressége érdekében ezeket az alapelve­­ket_szögezhetjük le: 1. Minél gyorsabban termesszük ki a palántákat; ne vessünk túl korán, ka­rácsony előtt semmi éeetre sem. 2. A palántákat félmeleg vagy hideg üvegházakban addig tartsuk, amíg 8 levelet nem hajtanak, majd kisebb, de nem megkeményedett fejekkel ültes­sük ki, és 10 fok alatt, hidegben ne „tavasziasítsunk” 14 napnál tovább. 3. Mindenféle üvegházat igénybe ve­hetünk, de a fejlődést a talaj átmele­­gítésével vagy legalább a levegő hő­mérsékletének fokozásával siettessük, hogy a kalarábé már áprilisban elérje a piaci érettséget. A tenyészidő leg­megfelelőbb tartama 95—120 nap, és­pedig január 1-től április 20-ig vagy január 30-tól május 5-ig, vagy pedig akár február 15-től május 15-ig is. A legártalmasabb a hosszú ideig tar­tó termesztés, amikor a palántát vagy fejlett növényt 3—8 fokos hidegben, például novembertől májusig hideg környezetben hagyjuk. Voltak ter­mesztők, akik a tenyészidöt 150—170 napra nyújtották. Ez nem hajtatott, hanem lassított termesztés. Tavaly tavasszal a szántóföldi kara-Még az elmúlt esztendőben is elő­fordult, hogy a hajtató-kertészetel* némelyikében a karalábé felmagzott holott a termesztők és kísérletezői többsége ugyanebből a vetőmagból több mint 90 %-ban I. osztályú árul állított elő. Ilyen előzmények után ал elmúlt télen és tavasszal alaposan ellenőrizték a hajtató-kertészetek ve­zetőinek szakképzettségét, de meg­vizsgálták valamennyi karalábéfajta vetőmagjának minőségét is, s ez alól az újonnan elismert Prágai fehér haj­­tatási karalábé (LR-2), továbbá a Prá­gai és a Roggli-féle karalábé keresz­teződése (P x R-100) sem volt kivétel. Tavaly az idő rendkívül kedvezőtlen volt, s a legnagyobb hideget öt héten át, februárban és március elején mér­lábé is kifejlődött 85—95 nap alatt, neha a fagy erős volt és a hideg so­káig tartott. Ennek ellenére szinte egyetlen növény sem nyurgult fel az új karalábéfajták közül. Tehát ezek a fajták megfelelnek előhajtatási és leg­korábbi szántóföldi termesztésre is (tenyészidejűk: március 1-től május 25-ig tart). Hangsúlyozzuk, hogy a talaj rövid ideig tartó összefagyása vagy az éj­szakai hőmérséklet ismételt lesüllye­dése 0 fok alá, mindez egyáltalán nem gyakorol hatást a szakaszos fejlődésre. Az élettani változásokat az állandó, 35—40 napig nem csökkenő hideg okozza. Az eltérő karalábéfajták a hi­deg időt különbözőképpen bírják; a legellenállóbb a Roggli-féle karalábé, Válogassuk ki a vetőmagkukoricát — . Kiválogatásának elér­kezett az ideje. Nagyon helytelen, ha csak közvet­len a vetés előtt gondo­lunk erre a munkára. Akkor már nyakig benne van a gazda a tavaszi ve­tési munkákban. Ezért a legtöbbször a fogyasztás­ra morzsolt kukoricából veszi a vetőmagot. Még dicséretet is akarna kap­ni, ha 100 szemet csírá­­zási próbára tesz egy tányérba. Lám. milyen gondos, haladó gazda ő! A kukoricavetőmag kiválasztása a céltudatosan dolgozó gazdánál már törés előtt, kint a táblán, a szárakon kezdődik. Erről azonban most már késő beszélni. Ezért a góréból vigyünk a szobába válogatásra alkalmas csöves kukoricát. 1 A válogatás először a cső külseje szerint történik. Ez feleljen meg a fajta jellegének. Ezután a szem alakja, színe, fénye, a sorok száma és egye­nessége, a csövek hossza és a csővé­gek benőttsége kerül vizsgálatra. Ne higgye senki, hogy a vizsgálat felesleges. Éppen ez a kis munka volt az, amely a 18—24 mázsás ha-onkénti átlagos szemhozamokat kétszeresre emelte. A tavasziasított, hidegágyban termesz­tett Libochovicei karalábé erősen fel­nyurgult példányai amelynek ellenállóképességét a Prágai fehér hajtatási, valamint a Prágai és Roggli-féle keresztezett karalábé is megközelíti. A Bécsi karalábé tava­­sziasításának időtartama 20 napnál rö­­videbb. Több fajtát, többet azok közül is, amelyek a Dvorsky-féle karalábéból származnak, ilyen vonatkozásban még nem vizsgáltak meg, még nem neme­sítettek ki, s ezeknél „hasadás”, vagyis fiziológiai fajtáegyenetlenség jelentke­zik. Ennek bizonyítéka, hogy a fel­nyurgult példányok százalékaránya el­térő, éspedig azonos hőmérsékleti kö-Maghozó felmagzott példányai a taya­­sziasítási időszak tartamához képest: 1. Roggli-féle fehér; 2. Prágai és Roggli-féle keresztezett karalábé; 3. Prágai korai fehér karalábé Nyugodtan állíthatjuk, hogy az idő előtti felmágzás „titkát" végképp megfejtettük. Tény, hogy megfelelő fajták termesztése esetén gazdasági veszteségek egyáltalán nem fordulhat­nak elő, ha az üvegház hőgazdálkodá­sában nincsenek rendellenes ingadozá­sok. A további kísérletek célja, hogy még pontosabban megállapítsuk azt a hőmérsékletet és azt a legrövidebb időt, amely a virágzat kialakításához vezet. A genetikai szemszögből ki­egyenlített fajtákkal és válfajokkal folytatott kísérletek eredményeként még korábbi fajtákat nemesíthetünk ki, amelyek tavaszítási időszaka hosszabb, mint a Roggli-féle karalábé tavasziasí­­tási ideje. A rendelkezésünkre álló Px R-100 nemesítési anyag ilyen irányban nagy reményekre jogosít. Kedvező eredménnyel jártak azok a kísérletek is, amelyeket a széleskörű gyakorlatban folytattak. Helyes agrotechnikával a nagyobb hozamokért Kizárólag helyes agrotechnikával és megfelelő ve­tésforgók létesítésével biztosítjuk a jó terméseredmé­nyeket. Erre mutat példát a tornaújfalusi szövetkezet. Már előre úgy állítja össze a vetésforgókat, hogy azok megfeleljenek a feltételeknek. Például a cukor­répát a korán lekerülő kalászosok után tervezték, így vált lehetővé a talaj nyári művelése. Kasza után azonnal elvégezték a tarlóhántást. Szeptember máso­dik felében 400 mázsa isjtállőtrágyát szántottak alá hektáronként 20—22 cm-es középszántással. Novem­ber elején pedig elvégezték az őszi mélyszántást. Ezzel azonban még nem ért véget a munka. Decem­ber első felében hektáronként 350 kg Thomas-lisztet és 150 kg 40 százalékos kálisót szórtak ki. A tornaújfalusi szövetkezetesek ezzel a munkával elősegítették a korai vetést, illetve az agrotechnikai határidők betartását. Amint tudjuk a Thomas-liszt a lassan oldódó műtrá­gyák közé tartozik és elbomlásához sok vízre van szükség, tehát előnyösebb ha korábbi időpontban szórjuk ki. De tenyészidőig a 40 százalékos kálisóból is kimosódik a káros klórtartalom, amire a cukorrépa érzékeny. Ilyen körülmények között a tornaúj falusi EFSZ bátran kötelezheti magát a szövetkezetek III. országos kongresszusa tiszteletére, hogy a cukorrépa hozamát a tervezett 210 mázsáról 240 mázsára növeli. Stromp András szakaszagronómus, Tornaija. Szakszerűen fakarmányozzunk! Az állatok termelőképességének eme­lésére irányuló összes tenyésztői tény­kedés közül legfontosabb a szakszerű takarmányozás. Jó takarmányozás nél­kül még sohasem tudtak, de nem is fognak magas hasznosságű állatokat ki tenyészteni és magas termelékeny­ségű tenyészetet felmutatni. Az állat által termelt termék nem más, mint átalakított takarmány. En­nélfogva ‘állatállományunk megjavítá­sát mindig a takarmányalap megjaví­tásával kezdjük. A rossz takarmányo­zás csökkenti az állatok jó tulajdon­ságait. Viszont a jó takarmányozás emeli a termelési eredményeket, javítja a jó tulajdonságok öröklődését és ezen keresztül erősíti a gazdaság helyzetét. Oltsuk át értéktelen gyümölcsfáinkat hogy a fának van sudara.) A csonko­kon hagyjunk szívógallyakat, de azo­kat is oltsuk vagy szemezzük. A fa még az évben a kopasz ágai alsó ré­szén* is kihajt, ezeket a hajtásokat is szemezzük be, ha a hajtásra szükség van. így elérhetjük, hogy a fa nem lesz az alsó részén kopasz és a korona gyorsabb fejlődését biztosítjuk. Más­részt pedig nem kell a vadhajtásokat feleslegesen leszedegetni. Az átoltott fa három év alatt ter­mőre fordul. Az oltványokat úgy véd­jük a varjajt ellen, hogy az oltás fölé védőívet feszítünk ki és a nemes vesz­­szőt a következő tavasszal három-négy rügyre visszavágjuk. így a korona jobban bokrosodik és szebben fejlődik. Palkó Mihály, a királyhelmeci faiskola kertésze. Jellegzetes tdó előtti telmagzás az üvegházban végzett rövid tavasziasítás után ték. A hajtatott karalábé termesztése a hiányos agrotechnikai ismeretek és áz elégtelenül kifűtött üvegházak miatt nem hozhatot sikert. A válságos 4—5 hét alatt, amikor a növényzet nem kapta meg a szakaszos fejlődés idején megkövetelt 8—10 fo­kos hőmérsékletet, az történt, hogy a karalábé túlnyomórészt hosszúkás fe­jet alakított ki, majd kirügyezett és virágba szökött. Az új idény előtt minden termesztő megkapta az évtizedes tapasztalatok alapján kidolgozott agrotechnikai út­mutatásokat. Ezeket a tapasztalati eredményeket a széleskörű gyakorlat is megerősítette. A tavalyi, látszólag egymásnak ellentmondó eredmények tulajdonképpen összhangban állnak az élettani törvényekkel és a szakaszos fejlődés elméletével. Ezt azért szögez­zük le, mert az ellentmondásokat ele­inte sokan nem értették meg. Most pedig a szélsőséges eredmé­nyekről szóljunk. A legrosszabb eredményeket azok a termesztők érték *1, akik a fejlettebb palántákat 5 héytél hosszabb ideig tartós hideg hatásának tették ki. Ezek a palánták a legkorábbi, tehát a no­vemberi vetésbői származtak, úgyhogy a termesztők némelyike a növényzetet tulajdonképpen decembertől március elejéig „hűtötté". A növényzet között aztán igen sok volt a felnyurgult pél­dány, mégpedjg valamennyi fajtánál, tehát a Roggli-íélénél is, annak ellené­re, hogy a vetés korán, a betakarítás viszont későn. Csak májusban történt. Ez azt bizonyítja, hogy minél öregebb a palánta, annal érzékenyebb a hideg­gel szemben. A meleg üvegházakban januárban kitermesztett palántáknál, ha azokat februárban hideg üvegházba tűzdelték át, a felnyurgult példányok százalék­­aránya különbözőnek bizonyult. Akad­tak fajták, amelyek alaposan felnyur­gultak (Liboehovicei és Dvorsky-féle), ezzel szemben más fajták (LR-2, P x R) csak kis mértékben nyurgultak fel, míg a Roggli-féle karalábéban fel­­magzás egyáltalán nem fordult elő. A betakarításra április végén és május elején került sor. Azok a termesztők mutatták fel a legszebb eredményeket, akik a magot december vége és január dereka kö­zött vetették, majd január végén a palántákat áttűzdelték, februárban edényekbe ültették át és február vé­gén, esetleg március elején hideg­vagy melegágyakba ültették ki. Ha a termesztők biztosították a palánták részére a 10 fok fölötti hőmérsékletet, s ha a palántákat 6—8 levélig 8—9 cm átmérőjű cserepekben tartották és ak­kor ültették ki, amikor a palántákon megjelentek a gömbölyű vagy enyhén megnyúlt fejek, ilyen esetekben 100 0/o-ban I. osztályú árut takaríthattak be, mégpedig már áprilisban vagy má­jus elején, akár meleg, félmeleg és Gyakori panasz, hogy bizonyos gyü­mölcsfajták oltványa nem kapható, mert kifogyott a faiskolában. A faisko­la nem azt a fajtát küldte, amit ren­deltünk, hanem saját választása szerint hasonlót. Ezeket a fiatal fákat július-augusz­tusban a koronavesszők tövében át­szemezhetjük. Ma már minden faluban akad szemzéshez értő ember, ha ma­gunk nem vállalkoznánk rá. De át is olthatjuk a vesszőket, gallyakat ék­oltással (kecskeláboltás) oldallapozás­sal, esetleg párosítással. Ha a fa fajtaazonosságában vagy termésminőségében a termőre fordulás után csalódtunk, oltsuk át az ágait. Legfeljebb csuklóvastagságra ifjúsítsuk meg a fát és javított hasítással vagy ékoltással átoltjuk. Ha valamelyik ol­tógally nem eredt meg, akkor nevel­jünk fel mellette egy hajtást és annak tövére nyár végén szemezzünk a kí­vánt fajtából. Ha pedig idősebb, de még jó erőben levő fát oltunk át, a következőképpen járjunk el: Csonkít­suk meg a fát úgy, hogy 10 cm-nél vastagabb ágakat ne vágjunk le. A csonkok formája a korona régi formá­ját tartsa meg, de az alsó, különösen vízszintes felé hajló ágait hosszabbra kell hagyni, vagyis a fa valamivel szé­lesebb formájú legyen. Válasszuk ki a szükséges tartóágakat, azokat arányo­san vágjuk vissza, és a fa sudarát is emeljük ki a tartóágak közül. (Feltéve, VI I I I I MM J Wtefa* Ve I I 1 X a Ha kevesebbet adunk gazdasági álla­tainknak a szükségesnél, akkor csök­ken az állat termelőképessége és fej­lődőképessége, de ha a szükséges ta­karmánynál többet adunk, ez esetben növeljük az állattartás költségét, ami­nek következtében ráfizetünk az állat­tartásra. Ezért minden állat a szükség­letének megfelelő tápértékü takar­mányt kapjon. Ahhoz, hogy szakszerűen takanná­­nyozzunk, ismernünk kell a takarmá­nyok összetételét, tudnunk kell, hogy gazdasági állataink miképp hasznosít­ják a takarmányt, meg kell ismernünk az egyes takarmányok tápláló értékét, tudnunk keli, hogy a takarmányt mi­ként kell eltartani és hogyan kell a takarmányokat elkészíteni etetésre, illetve mennyit kell etetni belőlük. Végül pedig ezekhez az szükséges, hogy minden személy, aki állattenyész­téssel akar foglalkozni vagy foglalko­zik, ismerkedjék meg a takarmányo­zás tudományával, mert csak így tud­juk elősegíteni állattenyésztésünk fej­lesztését és ezen keresztül mindnyá­junk jobb életének kialakítását. TÖRÖK ISTVÁN, az ipolybéli mezőgazdasági iskola igazgatója. Felkészülten várják a tavaszt A földeket még hó borítja, de a nagyfalusi szövetkezet tagjai lelkiis­meretesen készülnek a tavaszi mun­kákra. Šulek János szövetkezeti kovács már felülvizsgálta és megjavította a vetőgépeket, a boronákat és a mütrá­­gyaszórógépeket. Az EFSZ-ek 111. or­szágos kongresszusa alkalmával vállal­ta, hogy február 20-ig megjavítja a szövetkezet valamennyi mezőgazdasági gépét. Megkezdték a vetőmag előkészítését is a tavaszi vetéshez. Grafik Emília Gyegyinszki János gazdával együtt 40 mázsa tavaszi árpát és zabot tisztított ki: Bátor elhatározás A buzitai EFSZ nemcsak a szepsi járás, hanem az egész kassai kerület egyik legfiatalabb szövetkezete. A tag­ság munkája helyes irányban halad. A kormány levelét tüzetesen megtárgyal­ták. Utána a restei szövetkezet évzáró gyűlésén a buzitai EFSZ vezetői ver­senyre hívták a restei szövetkezetét. Ebben az évben 1,5 mázsa búzával, 3 mázsa árpával, 10 mázsa kukoricával és 30 mázsa cukorrépával többet ter­melnek minden hektáron, mint tervük előírja. Az egyes munkálatok agro­technikai határidejét 5 nappal lerövi­dítik, június 1-ig pedig feltöltik a je­lenleg hiányos állatállományt. Az egész évi pénzjövedelmi tervet 105 százalék­ra teljesítik, a kiadásokat pedig 5 százalékkal csökkentik.-k-A következő munkaművelet: a kivá­lasztott csövek felső és alsó végének lemorzsolása. A csővégek szemei fej­letlenek. A csövek alján levő szemek szintén alkalmatlanok a vetésre. Hogy­ha bőven van választék, akkor a cső közepén, mintegy 3/5 részén hagyjuk meg a szemeket. A két végről lemor­zsolt szemet etetésre használjuk fel. Az ily módon kiválogatott csövek egyenként csírázási próba alá kerül­nek. A csövenkénti csírázási próbának nagy a jelentősége, mert a szemhoza­mot további 10—20 mázsával emeli. Ez érthető is, hiszen csak kifogástalan vetőmagból hoz minden szál termést és hibátlan lesz minden csöve. Vető­mag megtakarítással is jár, mert négy­zetes vetésnél 3 szem elegendő belőle fészkenként. Ha megelégszünk azzal, hogy a ve­tőmagot csak a csövek külsejének el­bírálásával választjuk ki, sok lehet a csíraképtelen vagy gyenge, beteges csírát hajtó szem, még akkor is, ha a csővégeken levő szemeket nem vetjük el. Hiába veszünk belőle 100 szemes csírázási próbát. Legföljebb azt lát­hatjuk ebből, hogy hány százalékkal kell többet vetnünk a rendesnél. En­nélfogva a meddő szárak 7—8 százalé­kot is kitehetnek a veétsben, s a még ennél is több silány csövet nővesztők­kel rontják a terméshozamot. L. B. Simkó Béla, a trnávkai EFSZ kertész a kiültetett salátapalánták fejlődésé ellenőrzi

Next

/
Thumbnails
Contents