Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

A SZABAD FÖLDMŰVES S Z A I< K H LL É I\L E ТЕ

A hó jelentősége szántóföldjeinken

Irta: Doc. Dr. FRIDECZKY ÁKOS mérnök

Termelőink között általánosan az a téves nézet alakult ki, hogy a téli hónapok a gazdaságokban a pihenést szolgálják. Ezen állításukat azzal támasztják alá, hogy minden gazda munkája a természet életével áll a legszorosabb összefüggésben, s télen a természet pihenőre tér. Ez természetesen nincs egészen így, hiszen a gazda nemcsak a földdel és növényekkel dolgozik, de háziállatokkal is, amelyek gondozása, ellátása és a termékek előállítása állandó termelési folyamatot kíván.

Ha tehát télen növénytermelési gondjaink csökkennek is, állattenyésztési feladataink semmivel sem maradnak mögötte egész évi ténykedésünk nek. Sőt az állattenyésztés terén különösen kiemelkedő és jelentős szerep jut a gazdára, mivel a téli egyoldalú takarmányozás könnyen élettani rendellenességekhez vezethet, ami nemcsak a termelés csökkenését, de az állatok egészségi állapotának romlását is okozhatja.

Az állattenyésztésen kívül is akad elég tennivaló a gazdaságokban, tehát a földek téli pihenése sem jelent a termelő gazdára nézve gondtalanságot. Minden jó gazda télen • át is bejárja földjeit és helyes, céltudatos rendelkezésével, téli agrotechnikai tevékenységével is hozzájárulhat azok víztartalmának fokozásához, s ezzel terméshozamuk növeléséhez. Sokan ugyanis a téli csapadék, nevezetesen a hó szerepét lebecsülik a termelés szolgálatában. Előnyös hatását jóformán kizárólag a növényi védőtakaró szerepében látják, amely az áttelelő kultúrnövények kifagyásának megakadályozására szolgál. Igen kevés azon gazdák száma, akik a téli hóból származó víznek megfogására helyeznek nagy súlyt. E téren bizony sok mulasztás tapasztalható és olyan észleleteink is vannak, hogy több termelő egyenesen nyílt csatornák létesítésével igyekszik a téli hó olvadásából keletkező csapadékokat földjeiről levezetni.

Minden gazdálkodási ténykedés

egyik legjelentősebb feladata (éppen a mi száraz jellegű vidékünkön) a talajnak csapadékvízzel való ellátása. Ezt a célt szolgálja az időben végzett őszi szántás is. Minél nagyobb az őszi szántás,. annál nagyobb lazított talajréteg képes szivacs módjára az őszi és téli csapadékot magába szívni. V i 1- j a m s z szerint a talaj vízmennyisége a talajban 25 %-ot kell kitennie. Ezt a nagy mennyiséget a morzsás szerkezetű talaj tudja csak biztosítani, s ezért kell igyekeznünk ezt a talajállapotot elérni. A szerkezet nélküli talaj a vizet csak hajszálcsöves üregében tudja felvenni, ami lényegesen alatta marad a szerkezetes talaj vízmennyiségének. Tél végén, hóolvadáskor a hajszálcsövek vagy vízzel, vagy jéggel telítettek, s így az olvadó hó vize elfolyik és elvész a növényzet részére. Viszont a szerkezetes talajok pórusai télen is levegővel telítettek, s így a hólevet beveszi a talajba, s azt a növényzet részére a vízzáró altalajnál raktározza. Ez pedig a növényzetnek a tenyészidő alatti vízellátása szempontjából nem közömbös. Ilyen talajban a növény aszály idején is bő termést adhat.

Különösen a kapásnövények vízszükséglete igen nagy az ún. kritikus időszakban. így a cukorrépa minded da-Cél: a leesett

s ezért ajánlatos, különösen hófúvásos vidékeken, a hófogók felállítása. A hófogókat az uralkodó szél irányában a táblák több helyén kell felállítani. Igen célszerű a frissen hullott hő lehengerezése. A hepgerezett hó helyben marad és lassan, egyenletesen ol J vad, tehát a hóié mind a talajba szivároghat. A hó úgy is leköthető, hogy kukoricakóróból, dohányszárból, esetleg cirokszárból, vagy napraforgószárból hófogó sáncot állítunk fel.

Egyesek a hó visszatartása végett a fenti növények talajának szántásakor az urakoldó szél irányában 50—100 méterre olyan pásztákat hagynak ki,

amelyről a növény szárát nem vágták ki. Ennél sokkal helyesebb az egész talaj felszántása és hófogóul a már kivágott növényi szárak megfelelő felállítása.

Szigorúan vissza kell utasítanunk egyes termelők azon állítását, amely szerint az egész területen ki nem vágott és tavaszig meghagyott kukoricakóró jó szélfogó. Ez komoly érvként nem jöhet figyelembe és aki ilýet állítana, annak igen kevés szaktudása van. Az ilyen talajon a víz elfolyik, vagy tócsákat képezve csak elpárolgással távozik el, nem is beszélve a tavaszi szántás hátrányairól. Ilyen esetekben a talaj vízkészlete még 30 százalékát sem fogja kitenni a leesett csapadéknak, viszont az ősszel időben mélyen megszántot talaj vízfelvevőképessége a leesett csapadék 100 százalékának befogadására alkalmas.

Végül megemlítem a hófogásnak azt a módját is, amikor magából a hóból létesíthetünk fogósáncokat, amit fogatos vagy traktoros vontatású hóekékkel végezhetünk.

rabja július és augusztus havában naponta 1 liter vizet igényel. Ha csak 80 000 répát számítunk egy hektárra, úgy ez havonta 2 400 000 liter vizet jelent, vagyis a július és augusztusi vízszükséglet 4 millió 800 000 liter víz. Vegyük ehhez még azt a vízmennyiséget, amelyet a talaj apró élő szervezetei (mikroorganizmusok) tevékenységükhöz igényelnek, valamint azt a vízmennyiséget, amelyet a talaj párologtat el. Ezek után érthető, hogy milyen nagy fontosságú a víz tárolása. Ha elegendő vízmennyiséget biztosítottunk a növény számára, az időszaki esők csak mint rendkívüli vízforrások jöhetnek számításba, de semmi esetre sem mint az ínségből kisegítő végső szükség. Ezen állapot elérése azáltal történhetik, ha

1. időben, az őszi kiadós esők beállta előtt elvégezzük az őszi mélyszántást;

2. télen át hófogók létesítésével hozzájárulhatunk a hő helyhezkötéséhez;

3. talajainkat morzsás szerkezetbe hozzuk, amelynek vízfelvevő képessége legnagyobb;

4. a tél idején tárolt nedvességgel a tenyészidő alatt jól gazdálkodunk.

E tényezők közül jelenleg a hőfogás ideje van itt.

hó visszatartása

ügyeljünk arra, hogy a hófogás eredményeként a hó lehetőleg az egész területre egyenletesen elosztódjék, mivel — és ez különösen bevetett területeken fontos — az egyes helyeken felszaporodó vízkészlet könnyen a növényzet kipállását okozhatja.

Saját érdekünkben használjuk ki a természetadta lehetőségeket, ne nézzük tétlenül földjeink hőkészletének sorsát. Aki ősszel és télen a csapadékkal gazdaságosan bánik, az nem fogja nyáron az eget lesni esőt várva.

★ ★ ★

Nagycétóny utcáján trágyával megrakott szán siklik és szekerek dübörögnek. Egy traktor két pótkocsit vontat, és azok is tetézve vannak érett istállótrágyával. A szövetkezetesek a tél minden percét hasznosan felhasználják, hogy mire a tavasz nyílik, csak a talajelökésztíésre és vetésre legyen gondjuk

Ne késlekedjünk az időszerű téli munkák elvégzésével

Az utolsó téli hónap is elérkezett Habár hó borítja a határt, rohamosan közeleg a tavasz. Már nem egyszer megtörtént, hogy február utolsó hetében megindult a munka a földeken. Ezért fontos, hogy ne késlekedjünk az időszerű téli munkák elvégzésével. A jó felkészülés lehetővé teszi az agrotechnikai határidők betartását, ami az eredményekben bizonyosan megmutatkozik.

A következő napokban és hetekben az agronómusok és csoportvezetők legfontosabb feladata az őszi vetések fejlődésének ellenőrzése. A feladat nagyságát nem csökkenti az a körülmény sem, hogy hó borítja a vetésterületeket. A csapadék, a hótakaró még nagyobb, fontosabb feladat elvégzését teszi kötelességünkké. A tavaszi vetéshez szükséges vetőmagkészletek tartalékolása és a vetőmagtisztítás, a gépek és földművelő eszközök kijavítása, illetve rendbehozása kell, hogy befejezést nyerjen e hónapban.

Az őszi vetések fejtrágyázása, az istállótrágya kihordása ebben az időszakban könnyebb, olcsóbb és gyorsabb, mint az év bármely időszakában.

azokat a vizsgálatokat is, amelyek nélkül nem szabad a vetőmagot felhasználni. A vetőmagvak alkalmasságát, minőségét egyszerű megtekintéssel megnyugtatóan elbírálni nem lehet; komolyabb vizsgálatra van szükség.

A legfontosabb minőségi követelmény a vetőmag tisztasága. A vetőmagvak tisztasági vizsgálatát házilag is elvégezhetjük. Az aprómagvakat (herefélék, fűfélék, stb.), amelyeknek vizsgálata nagyobb szakértelmet igényel, a gépállomások laboratóriumában vizsgáltassuk meg.

Nagyon fontos az őszi vetések ellenőrzése szempontjából, hogy a szövetkezet és az állami gazdaságok vezetői, agronómusai folyamatosan figyeljék és ellenőrizzék a vetések állapotát. Minél több jellemző állományú parcellát jelöljenek ki és lelkiismeretes vizsgálatokkal állapítsák meg, hogy az elvetett magnak körülbelül, hány százaléka csírážott és kelt ki, továbbá a kikelt növények közül körülbelül hány százalék maradt életben. Általában: jelle-1 mezzék a növények fejlődését.

A száraz ősz következtében egyes helyeken a szükségesnél gyengébbek az őszi vetések, s ezeket trágyázással erősítsük fel. Különösen azokon a területeken kell felültrágyázást vagy fejtrágyázást végezni, ahol a vetés régebben trágyázott földbe került, vagy nem volt jó az előveteménye. A felültrágyázást gazdasági trágyákkal, komposzttal, érett apró istállótrágyával, baromfitrágyával, a fejtrágyázást pedig gyorsan ható nitrogénes műtrágyákkal végezzük.

A segítségre szoruló őszi vetésekből ebben a hónapban minél többet trágyázzunk , felül szerves trágyával. Lehetőleg jól szórható, érett istállótrágyát hordjunk a földekre. Ennek a fontos feladatnak elvégzésére a téli időszak a legalkalmasabb. Segít ebben a munkában a hótakaró és a hideg is, mert a széthordással nem teszünk kárt a vetésekben. A trágya kihordását szánokkal is végezhetjük, ami a munkát jelentősen olcsóbbá teszi és meggyorsítja.

A szerves trágya a hófúvásos és meredek területek kivételével a hótakaróra szórható. Előnye, hogy néhány nap alatt lecsökkenti a hófúvás veszélyét és olvadáskor ezeken a felületeken a hóié jobban hasznosul.

De nagy fontosságú a tavaszi vetőmagvak biztosítása és kezelése is. Ha bármilyen nagy takarmányszűke is mutatkoznék, a félretett vetőmaghoz hozzányúlni nem szabad, mert ez az egész évi termésünket veszélyeztetné. A meglevő vetőmagvakat kitisztítjuk és feltétlen óvjuk a nedvességtől. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a magtárban egész évi fáradságos munkánk gyümölcsét tároljuk és vétkes gondatlanság lenne, ha e vetőmagból egyetlen szem is elsikkadna.

Ebben az időszakban végezzük el

A vetőmag legfontosabb tulajdonsága a csíraképésség. A csíraképességi vizsgálatokat is elvégezhetjük házilag, de az érzékenyebb vagy apróbb magvak csíraképességét, a tisztasági vizsgálathoz hasonlóan, a gépállomások laboratóriumáb'an állapíttassuk meg.

Végül, dé nem utolsósorban kell szólnunk a gépek javításáról, rendbehozásukról. Legelőször azokat a jármüveket, illetve eszközöket kell gondozásba venni, amelyek a legelső alkalmas napon bevetésre kerülnek (simítok, boronák, vetőgépek, stb.). A gépcsoportok összeállításával ne várjunk az utolsó napig. Tudatosítsuk azt, hogy inkább mi várjunk a föld pirkadására két-három napot, semmint elszalasszunk egy vetésre alkalmas félnapot. Különösen nagy jelentőségű a korai vetés az árpánál, amelyneK a nyári forróság beálltáig rövid tenyészidő áll rendelkezésre és ezért rendszerint besül, s így nem érjük el a kívánt eredményt.

Mindent összegezve: legyen ez a hónap a felkészülés hónapja, s ha bármilyen korán beköszönt is a tavasz, ne érjen bennünket meglepetés.

"t.

„Egy év alatt 38 élő malac egy anyakocától

mondtam, hogy megint malaca lesz, mert igen vastag. De kinevettek. Hat hét múlva azonban meglett a tíz gyönyörű malac.

Szabadka András zootechnikus és Kosa Imre a szövetkezet elnöke tanakodtak, hogy mit tegyenek ...

— ^ívjunk állatorvost — állapították meg.

Az állatorvos, aki az előbbi három fiadzásrói már tudott, éppen úgy csodálkozott, mint mi, vagy bárki más. Es ezzel minden emberi számítás csődött mondott, mert a harmadik és a negyedik fiadzás között nem 120 nap (a szokásos négy hónap) telt el, hanem csak 51 nap.

A koca az ellés után egy-két napra felveszi a kant és hamarabb megtermékenyül, mint egy hónappal később. Eszerint az évet könnyen beoszthatnánk négyszeri ellésre. A legérdekesebb az, hogy a negyedik ellésből, aminek terhességi ideje 51 nap volt (vagy még ennél is rövidebb), teljesen egészséges, érett malacok jöttek világra, amelyek közül kettő most is él és a további életbenmaradásukhoz sem férhet kétség.

Az anya még most is jó kondícióban van, de orvosi kezelésben részesül, mert a hüvely a párából félökölnyi nagyságkban kitolódott.

De nemcsak ez az egy anya kiváló, hanem az állomány valamennyije. Tíz malacnál alig ellenek kevesebbet egyszerre a kocák. Ez a rendszeres kiválasztás következménye. Jó lenne, ha ezekből a fajokból a fajtenyészetek felvásárolnának és további kísérleteket végeznének vele. Cs. J.

De nemcsak mi, hanem több lap is írt e különleges esetről, és most anynyian járnak Nagycéténybe, hogy a szövetkezet dolgozóit (főképpen a vezetőket és az állatgondozókat) hátráltatják a munkában. Dr. Kalota Márton állatorvos hivatalos levelet adott a szövetkezetnek, hogy minél előbb és minél könnyebben meggyőzzék a kíváncsiakat. A levélben mind a négy ellés pontosan fel van*tüntetve:

1. ellés 1955. deember 3-án: 8 malac, az anya mind felnevelte,

2. ellés 1956. május 4-én: 10 malac, az anya mind felnevelte,

Képünkön az anyadisznó, az apaállat és Polák Mária sertésgondozónó látható

E cím alatt lapunk 3. számában (1957. I. 20.) a következő rövid cikket közöltük:

„A nagycétényi szövetkezet dolgozói egy fehérszörü két és féléves anyakocát tartanak, amely körülbelül 150 kg-t nyom. Ez a koca egy esztendő alatt négy ellésből 38 élő malacot hozott világra, amelyek közül 26 darabot sikerült felnevelni.”

Ez a különös hír nagy port vert fel olvasóink táborában. Riportra járó szerkesztőink nem győzték magyarázni, hogy ez bizony lehetséges. Például,, ha

a koca január elsején megellett először és mindjárt felbúgott, akkor 121 nap múlva,1 vagyis május elején következett a második, 242 napra a harmadik és 363 napra a negyedik ellés. Eszerint még két napot megtakarítottunk az évből. A sertés azonban nem gép, amelynek ha elromlik egy alkatrésze, újjal cseréljük ki.

Levelek jönnek napról napra ebben az ügyben. A sok levél közül kettőből rövid kivonatot közlünk, hogy lássák olvasóink, milyen tények elé állítottak bennünket" a disznóhistóriával.

*

„Várkonyban a falusi pártszervezet a negyedik témáról (a második ötéves terv fófeladatai és célkitűzései) előadást tartott.

A részvevők (12 párttag és 16 pártonkívüli) között heves Vita fejlődött. Ahogy így vitázunk, hát az egyik elvtárs (pártonkívüli) így szól:

— Már 45 esztendőt éltem, egész életemben gazdálkodtam, most a várkonyi EFSZ sertésgondozója vagyok. Sok szép eredményt elértem, de ilyet még nem, amilyenről a Szabad Földműves szakmelléklete ír. Egy esztendő alatt egy koca négy ellésből 38 élő malacot hozott a világra.

Tőlem kérdezik a szövetkezeti dolgozók, hogy lehet ez? Akárhogyis számolgattunk, sehogy sem stimmelt. Ebben a kérdésben a pártiskola hallgatóinak adósa maradtam. Ügy gondoltam, hogy megkérdezem a szerkesztőségtől és a következő előadásomon pontos választ adok hallgatóimnak.

SZEDLÄK SÁNDOR, Várkony”.

*

„Ez sehogy sem felel meg a valóságnak, mert a sertésnek fedezéstől számítva a legrövidebb határidő 16 hét, amennyi szükséges a terhességre. Legalább 6 hétig szoptat és még egy hét keli azután is, hogy a teje teljesen elapadjon. Adjuk össze a 16 és 6 hetet. Ez 22 hét. És ha számolni tudtok, mondjátok meg, hányszor van meg ez az ötvenkettőben? (Tudomásom szerint egy év 52 hét.) De ha mégis lehetséges, magyarázzátok meg nekem, hogyan? — Bárczi Lajos, Zalaba, házszám 75.”

*

3. ellés 1956. okt. 18-án: 10 malac, az anya 6 darabot felnevelt,

4. ellés 1956. dec. 8-án: 10 malac, az anya 2 darabot felnevelt.

Polák Mária sertésgondozónő (aki képünkön látható) ezt mondta:

— Amikor a malacok hathetesek voltak. az anyjuk nem adott nekik szopni. A bő alomban hasra feküdt, hogy csecsbimbóit elrejtse fiai előtt. Én azt