Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-27 / 4. szám
195T. január 27. SZAKMELLÉKLET 3 Termeljünk jó minőségű istállótrágyát — Nem értem, miért kínlódunk anynyit az utóbbi években az istállótrágyával? Azelőtt nem törődtem vele! Hiszen csak feleslegesen megterhelt munkával. Legszívesebben alom nélkül neveltem volna a jószágot, ha ... Ilyen és hasonló gondolatok járták Hanyag János EFSZ-tag fejét, amikor harmadmagával megbízták a trégyatelep rendbehozásával. Sok Hanyag János tapossa szövetkezeteink udvarét! Nekik, de Gondos Jóskának is szól az alábbi számítás, hogy megértsék, milyen értékek rejlenek a sokszor szemét módjára kezelt istállótrágyában. Az átlagosan jó! kezelt istállótrágya 100 mázsánként növényi tápanyagokban körülbelül 40 kg nitrogént, 30 kg foszforsavat és 60 kg káliumot tartalmaz. Ásványi trágyákra (műtrágya) átszámítva, 30 %-os árengedménynél az EFSZ számára, ez megfelel körülbelül: Irta: VINÁR EMÁNUEL mérnök. 200 kg kénsavas ammóniumnak (1 q 56,50 Kčs) . . . 113,— Kčs 160 kg szuperfoszfátnak (1 q 38,50 Kčs) . . . 61,60 Kčs 150 kg 40 %-os kállsónak (1 q 36,70 Kčs) . . .___SS,05 Kčs 510 kg 229,65 Kčs Tehát hektáronkénti 300 mázsa istállótrágyéval 1530 kg növényi tápanyagot, 688,95 Kés értékben juttatunk a talajba. A rosszul kezelt istállótrágya növényi tápanyagtartalma lényegesen csökken. Az átlagosan kezelt trágyával szemben 100 mázsában körülbelül 20 kg nitrogén, 20 kg foszforsav és 50 kg kálium mutatható ki. Ásványi trágyákra átszámítva ez ennek felel meg: 100 kg kénsavas ammóntum 56,50 Kés 110 kg szuperfoszfát 42,35 Kčs 125 kg 40 %-os kálisó ___46,90 Kis 335 kg 145.75 Kčs Az átlagosan kezelt istállótrágyával szemben tehát hektáronként 300 mázsás adag mellett 135 kg tiszta tápanyaggal kevesebb jut a termelt növény számára. A pénzbeli veszteség hektáronként 251,70 koronát tesz ki, mert annyival több ásványi trágyát kell vásárolni, .hogy a rossz kezelés által körbeveszett növényi tápanyagokat pótolhassuk. A legnagyobb veszteség azonban a kisebb terméshozamban és a talaj termőerejének csökkenésében nyilvánul meg. Háromszáz mázsa istáilótrágyát körülbelül 3 drb számosállat termel évenként. Ha a kárba veszett növényi tápanyagok kilogrammsúlyát beszorozzuk az EFSZ-ben nevelt állatok számával, ekkor látjuk csak igazán, hogy az istállótrágya helytelen kezelésével tízezres összegek mennek veszendőbe. Mi az istállótrágya helyes kezelésének nyitja? A kiinduló pont az almozés. Ha a tavaszi és nyári munkák idején nem jut idő az alomszalma szecskázására, annál több jut rá télen. Az almozásra használt szecskázott szalma ne legyen hosszabb 20—30 cm-nél. Ezzel emeljük az alom nedvszfvóképességét, elősegítjük a trágya beérését, megkönynyítjük a trágya kihordásét .szétteregetését és egyenletes bedolgozását a talajba. Ezenkívül szecskázott szalmából kevesebb kell az almozéshoz, mint a szecskázatlanból. Gondoljunk a tavaszi és a kora nyári szalmahtányra, amikor sokszor etetésre sem jut belőle! Az alomszalma' szecskázásával járO költségeket az Így nyert minőséges istállőtrágya a terméshozamban sokszorosan megtéríti: A trágya kihordása és trágyatelepén történő kezelése körül Is sok a nehézség, Az istállótrágya keletkezésétől az alászántásig állandó veszteségeknek van kitéve: Főleg a nitrogén (a legdrágább növényi tápanyag) és a szerves anyagok azok, amelyek kárba vesznek. Ezért kell a trágyának az istállóból a legrövidebb úton a szántóra jutnia. Az istállótrágyát nem az udvarban, hanem a mezei trágyakazalban gyűjtjük. A kifogás, hogy nem rendelkezünk elég fogattal a kifuvarozásra, különösen télen nem helytálló. Ezért az EFSZ téli munkatervének egyik főpontja, hogy a naponta termelt Istállótrágvát mezei kazalba fuvarozza. Áz udvari trágyatelep csak kisegítésre szolgál, amikor a mezei csúcsmunkák idején tényleg nincs időnk a trágyát az istállóból a mezei trágyakazalba hordani. A trágya kezelését a mezei kazalban a következők szerint célszerű végezni: A trágyakazal aljába mintegy 50 cm vastag szalmát, töreket vagy pelyvát terítünk Még jobb, ha 25—30 cm vastag tőzegréteggel vetjük meg a kazal alapját. Ezek az anyagok a trágyalevet felitatják és az istállótrágyához hasonló minőségűvé érnek. Az .istállótrágya kezelésekor legfőképpen arra kell törekednünk, hogy megfelelő terheléssel megakadályozzuk a trágya kiszáradását. Ezáltal Önműködően szabályozzuk a kellő felmelegedést és csökkentjük a nitrogénveszteséget. Célunkat akkor érjük el, ha a trágyát megfelelő tömöttségben tartjuk. Ha a kazalba kerülő friss trágya kellőképp nyirkos, maga a tömegben kazalozott trágya súlya biztosítja a szükséges tömöttséget. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a trágya tömöttsége, tehát erjedése és érése ak kor megfelelő, ha naponta négyzetmé terenként 250—400 kg friss trágyát rakunk a kazalba. A naponta kihordott istállótrágyát tehát nem terítjük el a kazal egész tervezett területére, ha nem a trágya mennyiségétől függően kisebb-nagyobb tömböt kezdünk. Tíz számosállatra 1 m2 alapterületet szá mítunk. Napról napra ezekre rétegezzük a friss trágyát, amíg csak a tömb magassága el nem éri a 2,5—3 métert. A magasra rakott kazalban a trágya tömöttebb, tömegéhez képest kisebb felületen érintkezik a szárító szelek kel, de a nap is kisebb területen páro logtatja vízkészletét. Az éréshez szükséges nyirkosságot tehát jobban megőrzi. A tavaszi istállótrágyázást lehetőleg kerülni kell. Hátrányos hatása kétség télén és ezt széleskörű tapasztalatok bizonyítják. Sokszor azonban a tavaszi trágyázás elkerülhetetlen, s ilyenkor mutatkozik meg a szecskázott alomból nyert trágya előnye a hosszú szalmatrágyával szemben. A gyorsabb beérési folyamat következtében a trágya kevésbé szalmás, tápanyaghatása a nö vényzetre gyorsabb, nem szárítja a talajt és Így magasabb terméshozamot is eredményez. Ez a könyv a mezőgazdasági műszaki és mesteriskolák növénytermelési és kertészeti szakának tanulóifjúsága számára előírt tananyaggal foglalkozik. Ezekben az iskolákban a méhészetet önálló tantárgyként tanítják. A jövő agronőmusainak ismerniük kell a méhek életét, amelyek mindenekelőtt mint a rovar porozta növények megtermékenyítői lényegesen hozzájárulnak a hektárhozamok növeléséhez a növénytermelésben. A méhészet tantárgyának tehát az a feladata, hogy a tanulóknak áttekinthető és világos formában nyújtsa a méhtenyésztés legfontosabb alapismeretéit. E tények-.-* szem előtt tartva írta meg a szerző ezt a müvét. Ä lucerna- és herefüves keverékek trágyázása A lucerna- és herefűves keverékek a terméshozamoknak fontos tényezői, mivel a talajt nitrogénnel és szerves anyagokkal gazdagítják. A szerves anyagok levegő hiányában végbemenő elbomlása nyomán a talajban televény képződik, amely a szilárd, morzsalékos talajszerkezet kialakulásánál nélkülözhetetlen. Az agrotechnikai intézkedések rendszerében a helyes trágyázás) mód jelenti azt az egyik tényezőt, amely fokozza a lucerna- és a herefüves keve-rékek hatását. Éppen a lucerna- és a herefűves keverékek azok, amelyek trágyázása a füves vetésforgók rendszerének keretében rendkívül gazdaságos és hatásos, mivel ezek a keverékek hiánytalanul értékelik a nyújtott trágyaféleségeket s a trágya hítésa a beszántást követő további esztendőkben is megmutatkozik. Helyesen akkor trágyázunk, ha a növényzet megfelelő irányban megkapja a nélkülözhetetlen tápanyagokat. A céltudatosan és legjobb Időpontban felhasznált trágyák lényegesen magasabb szénahozamot biztosítanak. A lucerna- és herefüves keverékek aránylag rendkívül tápanyagigényesek; főleg a foszforsavat, káliumot és meszet nem nélkülözhetik. Trágyázás a füves vetésforgó létesítése előtt Ha őszi szántáskor trágyázunk, savanyú talajokra a foszforos trágyák közül hektáronként 3—5 mázsa Thomas-lisztet vagy foszforitlisztet, a kálíumos trágyákból pedig 150—200 kg 40 százalékos kálisót adagoljunk, Ennek á módnak az előnye, hogy a trágyák mindenekelőtt az alsó nedvesebb szántőrétegben bomlanak el. Tavaszkor a védőnövény vetésével egyidejűleg hektáronként még 100—150 kg szuperfoszfáttal és ugyancsak 100— 150 kg 40 százalékos kálisóval póttrágyázunk, A száraz körülmények között végrehajtott tavaszi vetötrégyázés esetleg hatástalannak mutatkozhat, de elegendő csapadék mellett ilyenkor is rendkívüli kedvező hatást várhatunk. Miután a gyakorlatban a lucerna- és a herefüves keverékeket trágyázott elővetemények; például cukorrépa és burgonya után vetjük a védőnövény közé (árpa, zab), a foszfortrágyák magasabb adagjai fékezik a nitrogén egyoldalú hatását, amely hátrányos lenne a here fejlődésére. Hogyan trágyázzunk a füves vetésforgó létesítése előtt A védőnövény betakarítását követő felületi trágyázás a here- és lucernafüvesek esetében főleg azokban a körzetekben lehet Igen hatásos, ahol őszszel elegendő a csapadék. Különösen a foszforos és káliumom trágyák őszi adagolása fokozhatja nagyon előnyösen a hereféleségek ellenálló képességét a kifagyással szemben. A nagyobb trégyaadagokkal ellátott védőnövények betakarítása után a lucerna- és herefüveseket lényegesen kisebb adagokkal trágyázzuk, de kevesebb trágyát szórunk ki az első haszonévben végzett tavaszi trágyázás alkalmával is. Az ajánlott Thomas-liszt felületi adagolását egyes mezőgazdasági dolgozók bizonyos fokig kifogásolják és inkább a szuperfoszfétot részesítik előnyben. Tény viszont, hogy a Thomas-liszt használata mindenképpen indokolt a csapadékosabb esztendőkben, de szárazabb években a szuperfoszfátnak adunk elsőbbséget. Sokkal gazdaságosabb, ha a Thomas-lisztet a füves vetésforgó létesítése előtt a talajba szántjuk. Tavasszal a lucerna- és herefüves keverékeket idejekorán kell trágyáznunk. Az első haszonévben végrehajtott kora tavaszi póttrágyázás fontosságára azok a kísérletek mutatnak rá, amelyek szerint a kárai és helyes ásványi trágyázás hektáronként 8—9 mázsával magasabb takarmányhozamot biztosított, mint azok a parcellák, amelyeket később trágyáztak ugyanazokkal a trágyaféleségekkel és adagokkal. Meg kell említenünk a lucerna- és herefűves keverékek nitrogénes póttrágyázásának kérdését Is. Nitrogénes trágyából csupán kisebb adagokkal, hektáronként 10—20 kg tiszta táp anyaggal póttrágyézunk az első ha szonév tavaszán, hogy fenntartsuk a füféleségek és herefélék közötti egyensúlyt. Lehetőleg mellőzük a trágyaléöntözést, amely elősegíti в gyomnövények, mindenekelőtt a pipacs, tarackbúza, stb. terjedését. Ezenkívül a nitrogénfeleslegnek az a következménye, hogy a dúsan bokrosodó és magas füvek kiszorítják a fénykedvelő here féléket. Ami a foszfor és kéliumos trágyák hatását illeti a herefüves keverékekre ez attól függ, hogy mikor és milyen módom trágyázunk. A foszforos és a káliumos trágyák felületi kiszórásának legjobb időpontja, ha azokat a védőnövény betakarítása után és a here füvesek első hászonévének tavaszán adagoljuk. A nitrogénes trágyák szintén a herefűvesek első haszonévének tavaszán a leghatékonyabbak. Here- és lucernafüvesek vagy tisz* takultúrájú herefélék termesztésénél igen fontos agrotechnikai intézkedést jelent a meszezés és a bértartalma anyagok használata. A savanyú talajok meszezése javítja a talaj fizikai, vegyi és élettani sajátosságát, továbbá fokozza a széna- és a maghozam meny nyiségét és minőségét Is. Meszezésre kisebb, hektáronként 10—30 mázsás adagokat használjunk. A meszezést füves vetésforgók rendszerének meg állapítása előtt hajtsuk végre, mert ez az eredményesebb, de a füves vetés forgók létesítése után is elvégezhetjük a felületi meszezést. Felületi mesze zéskor a dolomit, cukorgyéri mész iszap vagy márga teszi a legjobb szol gálatot. Felületi trágyázásra égetett meszet ne használjunk, mert árthat a növény zetnek. Ezt a mészfajtát a füves ve tésforgók létesítése előtt, ősszel szánt suk be. A füves vetésforgók tábláinak trágyázása nagyon hatásos agrotechni kai intézkedés, tehát fordítsunk erre nagy figyelmet, mert ezzel fokozhat juk legjobban mezőink termőerejét és elegendő jó minőségű takarmányt biz tosíthatunk állatainknak. Polőka Endre, Prága. Méhészeink figyelmébe Az eddig ismertetett magyar nyelvű méhészkönyvek már elfogytak. De egy másik méhészkönyv, amelyet eddig még nem isihertettank, könyvesboltjainkban kapható. Az alábbiakban közöljük a könyv előszavát. A könyv címe „Méhészet*, írta: Dušan Janota mérnök. Ara 3,20 Kčs. Kiadta a Slovenské vydavateľstvo pôdohospodárskej literatúry, Bratislava. A tankönyv fejezetekre oszlik, amelyek összefüggő egészet képeznek. A tanulók a bevezető fejezetben mindenekelőtt a méhek nagy népgazdasági jelentőségével ismerkednek meg, amelyre Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei hívják fel a figyelmet. „A mézelőméh biológiája’’ című további fejezetben a szerző a méhcsalád fogalmának magyarázatából indul ki; leírja a méh- • család összetételét, megismerteti a tanulókat a lépekkel és rövid áttekintésben oktatja az olvasót a méh testére vonatkozó anatómiai alapismeretekről. Mielőtt a szerző hozzáfogna a méhcsaládok tulajdonképpeni kezelésének leírásához, előbb a kaptárokkal, a kaptátok építésével és használatával, valamint a különféle eszközökkel és felszereléssel ismerteti meg a tanulókat. Csak ezután következnek a méhész munkájáról szóló szakaszok. Ezekből a tanulók megismerkednek valamennyi fontos munkával olyan sorrendben, ahogy azok az év folyamán egymás után következnek. A könyv eme legterjedelmesebb része után a méhlegelővel foglalkozó fejezet következik, s a tankönyv a leggyakrabban előforduló méhbetegségek és kártevők rövid áttekintésével végződik. Amint az előbbiekben említettük, a tananyag az iskolák több típusa részére szolgál. Ennél fogva szükséges, hogy az oktató, egyrészt az eddigi ismeretek alapján, másrészt a fejezeteknek a tantervben meghatározott terjedelme szerint az egyes szakaszokat lerövidítse vagy kibővítse. A mezőgazdasági iskolák tanulói e tankönyvben megtalálják azoknak az alapismereteknek az összefoglalását, amelyek számukra a gyakorlatban jó útmutatásul szolgálnak. Janota „Méhészet” című könyve azonban érdeklődést kelt a mezőgazdasági iskolák hallgatóinak körén kívül is. A kezdő méhész is szívesen veszi majd a kezébe, mert hasznos irányítója lesz rterhes 'munkája kezdetén.' Amennyíbéfľ az idősebb tapasztalt szakemberek is felfigyelnek rá, ezek megjegyzései és jőakaratú tanácsai bizonyosan nagy segítségére lesznek a szerzőnek és a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó könyvszerkesztőségének abban, hogy a következő kiadás tökéletesebb lehessen. Llbuša Brezinová, • mérnök. A méhek téli ellenségei A méhek legnagyobb téli kártevői az egerek. Többféle egér hatolhat be a kaptárba. A méhekből és mézből táplálkoznak. Megrágják a iépet, keretét, fészket Is készítenek. A téli fürtbe húzódott család tehetetlen ellenük. Az egér garázdálkodását elárulja a kaptár alját boritó durva sejttörmelék és a viasztartalmú egérürülék. A cickányok is bebújnak a kijárön. Méhvel táplálkoznak. Sokszor csak a szárnyukat hagyják meg. Védekezés egér és cickány ellen: telelés előtt anyarács vagy 7 mtn-es rács a kijárőra. Zárt helyen; méreg, egérfogó. A cinegék a kijáróból szedik ki a méheket. Arról lehet rájuk következtetni; hogy a kaptátok körül lyukas törhátú, levágott potrohvégű, üres méhpáncélok hevernek. A cinege ugyanis levágja a méh potrohának fullánkos* végét és kizsigereli a testet. Etetni kell, hogy ne szokjék a méhekre. A zöldharkály kivágja a kaptárt a méhekért. A legjobb deszkakaptárt is tönkreteszi. A kopäcsolästôl megzavart család elpusztulhat. Egyetlen komoly védekezés: lelőni. Fontos teendők a méhészetben Most, amikor egyesek szerint a méhek mély álomban várják a tavasz ébredését (ami persze nem igaz) a méhésznek nem szabad ölbe tett kézzel ülni, mert ilyenkor is akad tennivaló a méhészetben. Először is ha decemberben nem csináltunk zárszámadást arról, hogy hogyan gazdálkodtunk a múlt évben, már nem halogathatjuk tovább. Ezt a munkát a magánméhészeknek is el kell végezni, a nagyüzemi méhészetekben pedig elengedhetetlenül szükséges ha lelkiismeretesen sáfárkodott 'a nagyüzemi méhész a közös vagyonnal, most nyugodt lehet a lelkiismerete és a tagság előtt felemelt fővel járhat. A januári fontos teendők a következők: 1. Költségvetés (pénzügyi terv) elkészítése. 2. Termelési terv až elmúlt év tapasztalatai szerint. 3. Leltárkészítés az összes ingó- és ingatlan tárgyról, mely a méhészethez szükséges és a méhészre van bizva. 4 Ä fejlesztési terv elkészítése, figyelembevéve, hogy az ország méhállományának ötszörösre kell emelkedni 1960-ra. Fontos teendők közé tartozik még a méhek nyugalmának a biztosítása. Vigyázzunk, hogy háziállatok, madarak, sőt emberek se háborgassák őket. Mindamellett a méhésznek hetenként meg kell hallgatnia a családokat, hogy élnek-e? Egy vékony gumicsővel végzünk ellenőrzést, melynek egyik végét a fülünkre, a másikat a röplyukra helyezzük. Ezzel sorba hallgatjuk az össze kaptátokat. Ha a családok csendesen zümmögnek, rend van. További teendő a tartalék lépek kiválogatása, a kiselejtezett lépek kifőzése, a viaszk feldolgozása, hogy elegendő mülépünk legyen készen. Kaptár készítés, javítás, festés, keretcslnálás, drótozás szintén fontos munka. Mindemellett arra is el kell készülnünk, hogy egy szép napos időben a méhek elvégzik a tisztuló kirepülési. A korai tisztulás kívánatos, amihez árnyékban 10 fok melegre van szükség. Ha valamelyik család nem mutat hajlandóságot a kirepülésre, meg keli hallgatni. Ha csendesen zúg, akkor békén hagyjuk. Ha csend van, megkocogtatjuk a kaptár deszkáját, hogy életjelt adjanak magukról. Mikor repülnek a méhek a röplyukat szabaddá kell tenni, egyrészt azért, hogy a friss levegő jobban betódulhasson, másrészt, hogy a méhek jobban közlekedhessenek. Á gyakorlott méhész a méhek röpködéséből sok mindenre következtet a méhcsalád belső állapotát Illetően Kovács Lajos, Panyidaróe m
