Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-20 / 3. szám

4 SZAKMELLÉK Г. EX

\/zaUi3d

Földműves

1957. január 20.

ELHAMARKODOTT KÍSÉRLET

• SÁNDOR GÁBOR

VASÁRNAP VAN. Enyhe, rügyfakqsztó márciusi este. A fiatalok első ízben öltöttek könnyű tavaszi ruhát. Vidám kacagásuk betölti az utcát. A szép csillagos este, a tavasz varázsa, az idősebbeket is hatalmába kerítette. Csábít a kispad, de nem ülhet a ház elé mindenki.

Halász Károly a szövetkezet irodája felé tart: A funkció'kötelez. A rendkívüli gyűlésen fontos a megjelenés. A gyűlést Nagy Sanyi, az elnök hívta egybe. Tárgy: Az itatásos borjúneveiés. Az elnök : Stejman módszerét ajánlja, s annak előnyeit bizonygatja. A vita zajos, de Sanyi nem enged. Eredménytelenül nem megy vissza az ■ elnökképző iskolába. Akkor hiába könyörögte ki az eltávozást.

— Vesztenivalónk nincs; — érvelt az elnök. Borjaink girhesek, egyharmada elpusztul. Egyezzetek bele. Szavazzuk meg, csak hasznunk lehet belőle.

— Nem lesz az jó — kontráztak egyesek. — A gyerek is nyavalyog, ha az anyja nem szoptatja. Hát még a borjú. Csecs köll annak, nem ivás.

Az új módszer legnagyobb . ellensége Halász,. a zootechnikus.

— Ostobaságokkal tömték tele a fejed ac iskolában. Itatni a borjakat? Már ötvenedik évem taposom, de még ilyet nem hallottam.

— Ez szégyen, Károly bátyám. Látszik, hogy nem járatja az újságot, nem olvas szakkönyveket. .

— Azért tudok annyit, mint a fiatalok — csap az asztalra mérgesen a vérig sértett zootechnikus.

TliLNKETTŐt ÜTÖTT a kalapács a nagy harang szélére, mikor, végül beleegyeztek. Nem szóval, csak fejbóliniással. Talán azért, hogy. aludni térhessenek. De nem így az elnök. Türelmetlenüt forgott ágyában. A pitymallást leste. Együtt kelt a hajnalcsillaggal. A hóid még mosolygott az égről, de ö már a tanyára sietett. Bent, a tehémstálló végében nagy léptekkel a bódék helyét mérte. Huszonkilencre van szükség. Egy hónapig tart még az iskola, s ha hazajön, hadd lássa a tagsag-, elnökük tanult valamit az iskolán. Délután már az ácsokkal tárgyalt. Hordotta az anyagot, készítették a tervrajzot. Másnap reggel az első bódé. építkezésénél- segédkezett. Emiatt egy napot késett az iskolából.

A kis házikók gombamódra szaporodtak. Vijjogott -a'körfűrész; vágta a deszkát, szetté a gerendát. Ütemesen csattogott a kalapács, s két hét sem telt el, készen álltak a „csodabódék“. A zootechnikus ekkor gondolt egy nagyot: — Meglepem az elnököt. A fejögulyások sem bánták, a vezetőség tagjai is beleegyeztek. Hadd tudja meg az elnök, hogy nála nélkül is forog a világ.

Egy szép reggel ketrecbe kerültek a borjak. Az egyik kisebb volt, a másik nagyobb, de egyformán bőgtek.

■ — Hadd bőgjenek. Borjúszokás — mondta Kiss Boldizsár, a fejögulyás.

De nemcsak a borjak nyugtalankodtak, a tehenek is. Bőgtek, ordítottak. A hangorkán délben érte el tetőfokát. A tehenek tőgye megtelt. Feszültek a csecsbimbók. A fiatalabbak döftek, rúgtak. A borjak meleg nyálas szája helyett durva kezek szorongatták csecsbimbóikat. Nem adták le a tejet. A gúlyások hiába szorongatták a villa nyelét, hiába hívták segítségül a szenteket. Megkutyálták magukat a borjaikért epedó tehenek.

— Valahogy mégis fejni kell'. Éhesek a borjak! — sóhajtott Károly bácsi, aki nagy léptekkel járt-kelt a járdán és bajusza végét rágta idegességében.

KÍS TANAKODÁS UTÁN békébe hagyták . a borjas teheneket. Rózsát fejték meg, Józsi büszkeségét.. Legtöbb tejet Rózsa adott. Az első kanna tejet maga a zootechnikus vitte a borjaknak. A bőgős kissé alábbhagyott, de később megkétszereződött.

— Itt van igyatok! *... Igyatok no! Az anyátok keservtt!

A bocik bambán néztek a semmibe. S bőgtek, ordítottak fülrepesztőén.

— Az orrotokat töröm bele, az apátok csillagát — hangoskodott Horváth Józsi, de hirtelen elhallgatott. A borjú lefetyelni kezdte a tejet. Talán sikerül... Öt ivott. Az idősebbek. Nekik már nem volt újdonság. A finom hereszálára már többször ittak egykét korty vizet. Most miért ne innák meg a tejet. De a többiek... Mi lesz a többivel?

Szegfű borját, a kis Cifrát lefogták az emberek. Fejét a kannába nyomdosták. Szegény pára megijedt. Utolsó erejét összeszedve ugrott egyet. A kannát fellökte. A szalma egy pillanat alatt elnyelte a fehér folyadékot. Karola bácsi emberi mivoltából

kivetkőzve felbődült, s emlegette az aprószenteket.

KÁROLY BÁCSI türelmét vesztette. Összetört. Cserbenhagyta tudománya. A három hektár föld és a két'tehénkénél szerzett gyakorlat nem bizonyult elegendőnek. Az apjától örökölt vérébe ivódott gazdálkodási mód csődön mondott.

Éjjel nem jött álom a szemére. Hajnalba szunnyadt el, de egy furcsa hang felriasztotta. Kutyája hosszú, szomorú vonításba kezdett. Nem volt babonás, mégis végigfutott hátán a hideg. Fölkelt, hogy elhallgattassa a dögöt. Feketésbe volt még az udvar, de a kakas már üdvözölte a hajnal hasadását. Nem feküdt vissza, a tanyára sietett. Bakost, a sánta éjjeliőrt a bódéknál találta. Leste az életet.

— Hüllődbe, Károly, ezek mán bőgni se tudnak'. Vagy ez is az új módszerrel jár?

— Ne dühíts, Bakos! Minden kezdet nehéz:

— Nehézség ide, nehézség oda — bolondság az ilyen próbálkozás.

Igen, ezt már ő is tudja. De csinálja vissza az egészet? Kinevetik. Józsi az este a felelősséget ■ emlegette. Csak ez hiányzik., Felelősség. Homlokára apró gyöngyszemek gyülekeznek, pedig hüs a hajnal.

Az éjjeliőrt felváltották az állatgondozók. Megkezdődött az etetés. Az emberek némán nézték a zootéchnikust, ő a makacs borjakat.

Csak most... most az egyszer kecmeregjen ki a bajból, ilyet soha, soha többet'.

AZ UTOLSÓ SZAVAK keseredetten, hangosan törtek ki a száján. Az állatgondozók segíteni akartak. Szó nélkül hozták a tejet. Minden hiába ... A helyzet még rosszabbodott. A gyengébb bocik felállni sem tudtak. Délben már csak egyharmada állt a lábán. Az állatgondozók csoportba verődve szidtak, átkoztak mindenkit. Károly bácsi képétől, beesett szemétől még az örökké mosolygó könyvelő is megrémült. Remegő kézzel tárcsázott, könyörgött: Gyorsan kapcsoljanak, megdöglcnek a borjak.

— Az állatorvos Prágába utazott — hangzott a drót túlsó végéről. Csak az esti gyorssal érkezik.

— Holnapra megdöglenek — nyögdécseli az öreg, mintha szög bökdösné torkát.

— Most... most lenne itt az elnök. Ő okoskodott — morfondírozik magában a könyvelő. Megvan!... Újra tárcsáz s hívja az iskolát. Nem könnyű a tekervényes utakon Bőst fogni, de a „muszáj" törvényt bont. Egy óra is eltelik, míg végre ismerős hang felel. Nincs szükség dumára. Pár szó elegendő. Az elnök j&nne, rohanna ... Csak estére van autóbusza. Az elvtársak segítenek. Motorkerékpárt kölcsönöznek. Már hanyatlik a nap az égen, mikor berobog a tanyaudvqrra. A bódék körül búsan, némán ácsorognak az állatgondozók. A tarka bocifejek, amelyeket képzeletben már oly sokszor látott, nincsenek az ablakokban. A terv, amit az iskola padjaiban szövögetett egyszeribe mintha semmivé lett volna. Az emberek tekintetében bizalmatlanság tükröződik, nincs szívélyes fogadtatás. Az öreg Károly is ékképen fogadja:

■—Te főzted, edd is meg!

RÖVID A SZÖVEG, de érthet belőle. Nagy tét fotog kockán: ezzel tisztá- Van. Benéz a bódékba. Szomorú

kép fogadja. A borjak lábaikat kinyújtva feküsznek. Nyakuk merev, fejük a szalmán pihen. Szájuk alig észrevehetően mozog; Szemük kidülledve, halkan nyöszörögnek.

— Mikor ettek?

~rr Két napja szoptak. Azóta az istenért sem isznak — mondja az idegességtől remegő zootechnikus.

Józsi, a számonkérő nagy dirreldurral érkezik, kezét kötényébe törölgéti. Az elnököt figyelembe sem véve a bódékhoz siet.

— Az árgyélusát a világnak, reggelre mind kiszenved. Oda a munkaegység. Ennek csúnyán megissza valaki a levét — hadarja, s villogó szemmel néz az elnökre majd' a zootechnikusra.

Mint halottas háznál, szomorú a társaság. Az elnök félreinti a magábaroskadt Károlyt. Beszél vele valamit; majd a motorkára pattan s porfelhőktől kísérve a falu felé robog.

. A motorzaj alig hogy elhal, újabb berregés zavarja a csendet. Az állatorvos érkezett. Megdöbben, mikor végignéz a komor arcokon. Felesleges a sok beszéd, tudja mi a baj s már mosolyog.

— Meg kell szoptatni a borjakat és rendbe jönnek — szól az orvos és azonnal intézkedik, de a zootechnikus a szavába vág.

— Itt az elnök, ő hoz ... izé... már jön is.

VALÓBAN . .. Tíz dudlisiiveg kerül elő az elnök táskájából. Mindenki kezébe nyom egyet egyet. A nagyhangú Józsit pedig fejésre szólítja. Mire a düdlik végén bicskával lyukat vágnak, meg van a tej, ami a tíz üvegbe szükséges. Megkezdődik a „műtét“. A durva férfikezekben remeg a dudlisüveg. Az elnök, aki látszólag megőrizte hidegvérét, a dudlit idegesen gyűri, nyomkodja, a boci szájába. Végre... — mintha* tüdeje mázsás kő alól szabadult volna — fellélegzik. Sikerült...!

— Szopik — szopik — kiabál Józsi is a negyedik bódéból.

Ezután fejnek, szoptatnak, mintha más dolguk sem akadna. Félgyomorra lakiatják a borjakat, nehogy bezabáljanak.

* f.

AZ ORVOS az elnökkel beszélget. Az itatásod borjúnevelés jól bevált módszerét vitatják.

— A borjúnak születése után három órával a bódéban a helye. Az első héten a fócstej-itatás időszakában ötször, ' de legalább négyszer — szopókával ellátott bádog edényből kell szoptatni. Egy-egy itatás alkalmával félliter az adag, mert a borjú gyomrának befogadóképessége az első napokban igen kicsi — magyarázza a doktor és félszemmel a zootechnikust figyeli, aki félénken lopakodik hozzájuk.

— Károly bácsi egycsapásra akart magának „koronát" szerezni — toldja a szót az elnök, amikor észreveszi a közelgő embert.

— Könnyő annak, akit az iskolába kioktattak, mondja csendesen, szerényen Károly.

Ha visszamegyek, beíratlak. Két hetem van még hátra, elfoglalod helyem az iskolapadban. — Ne, ne ellenkezz! Magad mondtad: könnyű annak, akit megtanítottak.

★ ★ ★

A borjúneveléshez szükséges berendezés a profilaktórium

A profilaktőriumnak az elletőhelyiség vagy , a tehénistálló közvetlen, közelében kell lennie. Itt helyezzük el a borjakat az ellés utáni 10—14 napon át, itt folytatjuk beszáradásig a köldökzsinór, cáökevényének kezelését, s ha valamely borjúnál ragályos betegség lépne fel, azt is itt gyógyítjuk. Az ilyen állatot csak felgyógyulás után helyezzük el a közös borjúistállóba. A profilaktórium legyen kellő módon szellőzött és világos, délkeletre, délre vagy keletre nyíló ablakokkal. Ha nem rendelkezünk külön proíilaktóriummal, a borjakat ellés után a közös istállóban létesített külijp rekeszekben, kutricákban helyezzük el.

A kutrica faláról a tiszfátalanságot előzőleg lekaparjuk, az oldalakat és a padlózatot forró vízzel alaposan lemossuk, majd 10 százalékos mésztejjel kimeszeljük. Profilaktőriumot a tehénistálló közelében fekvő alkalmas épület átalakításával is létesíthetünk, aminél 100 fejőstehénre mintegy 40 négyzetméternyi profilaktórium-területtel kell számolnunk. Borjúrekeszeket sohasem létesítünk a tehénistállóban. A profilaktőriumot példás tisztaságban tartjuk és évente legalább kétszer meszeljük. A profilaktórium falára szekrényt erősítünk, ebben tartjuk a borjak ellésutáni kezeléséhez és gyógyításához szükséges eszközöket.

A szőjőtetű pusztításai után a kopáron maradt déli hegyoldalakat leginkább napsugárt kedvelő csontárokkal: cseresznyével, meggyel, őszibarackkal és kajszival ültették be. Ezek a fajták hamar megkedvelték a talajt, éghajlatot és korán termőkké váltak.

De mi lehet ez oka, hogy ezeknek a földterületeknek nagy része újból parlaggá változott?

Erre a kérdésre megbízható választ maga a természet ad. Beszélni ugyan nem tud, de úgy olvashatunk belőle, mint nyitott könyvből. A jó szakkönyvet is a természetből szerzett tapasztalatok alapján írják.

Előttünk a tornavidéki mészkőhegyek lába terpeszkedik kipusztult szőlőivel, öreg gyümölcsfáival. Itt-ott a jövő ígéretei: az új szölőtelepek, gyümölcsösök is megmutatkoznak.

Utunkat figyelemmel kísérhetik más vidékek gyümölcstermelői is, hiszen nekik is beszél az öreg természet nyitott könyve.

A múlt évben a kövek között nagyszemű ropogós cseresznyét érlelt a napsugár.

Utunk egy öreg szőlőbe vezet. A nagy tőkék 30—35 cm magasan emelkednek ki a földből. Inkább száraz rőzsékre emlékeztetnek, mint szőlőre. Két-három szál venyige, amely alól vastag, felül vékony, mint az ostornyél, azt mutatja, hogy a töke még él. A gazda még tűr a szöló'nek, de' bő szüretről csak emlékei máradtak.

A sorok között itt-ott koravénült őszibarackfák emelkednek kopasz, száraz ágakkal a szőlőkaróknál is magasabbra. Az ágakon néhány aszott gyümölcs és összesodródott levél gombaspórákat, hernyófészkeket rejteget. Senki sem szedte le, a szél meg nem bírja letépni. A gyümölcs rászáradt az ágra, a levelet pedig pókhálószerű anyaggal odatapasztotta a hernyó. Az ágakat nézzük meg jobban, mert olyanok, mintha még élet rejlene bennük. Némelyek végein arasznyi hosszan rengeteg virágrügy új életet ígér. A fa élne még, de nincs orvosa. Hiányzik a metszés. Szegény fa, metszöollót csak akkor látott, amikor gazdája a szőlőt metszegette. Pedig az őszibarack is olyan tulajdonságú, mint a szőlő. Egyéves hajtásain véges-végig növeszti a termőrügyeket. Ha nem metsszük meg, az történik vele, mint a szőlővel. A felső rügyek kihajtanak és elszívják az alsóktól a tápanyagot. Az alsók elpusztulnak. De még így is sokkal többet terem a meg nem metszett fa, mint a metszett egy-két évig. De azután fiatalon kimerül és elpusztul.

. Ültessünk újat és gondozzuk szak-* szerűen. Nem a talaj hibás, hanem a kertész. A rohamosan növekvő ágakat vissza kell metszeni még zölden is (augusztus 20-tól szeptember 20-ig). De ha ezt a metszést elmulasztottuk, a tavaszi metszésre feltétlenül gondunk legyen. A nagy hidegek elmúltával és a nedvkeringés megindulása előtt kell a metszést elvégezni, itt a talaj nagyobb részben kőmorzsalékból tevődik össze; nagyon sovány. Tán a gazdája sem emlékszik, hogy mikor trágyázták. Miből éljen a gyümölcsfa?

Istállótrágyát rakjunk a tövére bőven, kupacokban. A téli trágyázás nem oly jó, mint az őszi, de jobb, mint a tavaszi. A hólével sok tápanyag bevándorol a földbe, de addig is jót tesz a trágya. Megakadályozza a nappali olvadást és védi a gyümölcsfát az éjszakai erős fagyok . ellen. A szeszélyes időjárás nemcsak a kényesebb csoritárokat viseli meg, de a szívósabb gyümölcsfákat is. Valamennyinek használ a trágya.

Az összefagyott trágya nem engedi meg, hogy a föld hamar felengedjen, és ezáltal késik a virágzás. De a gyümölcsérés korábban következik be:. Nyáron, amikor napsugarak perzselik a mezőt, a kupacok alatt nedves a föld és ezért jobban fejlődik a gyümölcs, hamarabb fejeződik be a tenyészideje (vegetáció). Az árnyékolt televényes földben, pajorok és egyéb férgek a trágyakupacok alá húzódnak. Ezeket időnként pusztítsuk el.

Utunk tovább vezet. Egy keskeny parlagszőlőt széles kőtömeg, (amit ezen a vidéken garádnak és mezsgyének neveznek) választ el egy másik párlagszőlőtől. A sok kő forgatáskor került ki a földből. Olyan nagyok,: hogy azelőtt házakat is építettek belőle. Ebből a kőrengetegből azt következtethetjük, hogy őseink sok véres verejtéket hullattak, amíg a hegy levét megízlelték. Nekünk könnyebb a munkánk. A nyolcvanas lánctalpas traktorok talajforgató (rigolirozó) ekékkel úgy megművelnék ezt a területet,: hogy ismét ültethetnénk bele szőlőt,: de nem sima vesszőt, hanem oltványt. Szőlőtetűnek ellenálló, meszet kedve-' lő berlandier-alanyon. .

A követ, ha már nem kell senkinek, hagyjuk ott, ahol van... De nini, milyen érdekes a szomszédos mezsgye. Terebélyes cseresznyefák nőnek a köveken, míg az eke alá kínálkozó túlsó parlagon csenevész fiatal cseresznyefák és öregek, odvasak kínlódnak. . A múlt nyáron, ahogy itt jártam, a kövek között nagyszemű ropogós cseresznyét érlelt a napsugár, és a gyümölcsszárak tövén már ott duzzadt az ezévi virágrügy... A köveken élet, a gyepben pusztulás. Mi ennek az oka?. Fordítsunk egy lapot a természet bölcs könyvében. Talán a kövön másfele cseresznyét termelnek, mint a gyepben? Itt is, ott is többféle terem. Germersdorfi, badacsonyi, pünkösdi rozmaring, fekete óriás; van itt mindenféle. A nemes rész nem árulja el a titkot, figyeljük meg až alanyt. Itt egy fácska -á mezsgye szélében. Egy méternyire a földtől, illetve a kőtől; a törzse karvastagságú. Azontúl pedig lábszárvastag. A hatalmas korona majd lebillen az ingadozó törzsről. Ez elárul mindent. Az alany sajmeggy, amelyet errefelé kutyacseresznyének neveznek. Gyökerei mélyen behatolnak a földbe, jól táplálják a fát, mert a kövek közé sok levelet behord a szél; az avar elrothad, és a nedvesség nem párolog el a kövek védőpajzsa alól. Csupán az a hiba, hogy a cseresznyét a sajmeggy törzsébe és nem gyökérnyakába oltották. A vadcseresznye koronájába és törzsébe olthatunk szelíd cseresznyét, mert a vad a szelíddel egyformán vastagodik.

A sajmeggy már sok embert megtévesztett. Azt hitték róla, hogy a kövek és sivár földek kedvelője. Igénytelen fajta. . Ezért ültettek belőle a kavicsos földekre is, ahol csak két arasznyi vastag a megművelhető rész, alatta pedig minden oly kemény, mint a beton. Ott a sajmeggy csak tengődik és rajta mindenféle cseresznye is. Ellenben a vadcseresznye-alany beválik, mert gyökerei a felső rétegben terülnek el. A mezsgyékben pedig a vadcseresznye sínylődik és hamar: elpusztul. A hegyoldalon e szőlőhegyek felett rengeteg a sajmeggy és a vadcseresznye. Mindkét fajtából hozhatunk vadócot bőven, mindkettő jó a szelídcseresznye alanyául, az elmondottakat figyelembe véve. Ültessünkbelőlük minél többet a parlagszőlőkbe,' és istállótrágyával árnyékoljuk' töveit mindkét fajtának, hogy nyáron el né száradjanak.

A természet könyve összefoglalóban ennyit ír a tornai mészkőhegy oldaláról. Hazai alanyt a cseresznyének, berlandiert a szőlőnek, nagy gondot fordítsunk az oltásra, metszésre, trágyázásra, permetezésre és a gyümölcsösben járjunk mindig nyitott szemmel!

Csurilla József.'

★ ★ ★

A méhészet támogatása Jugoszláviában

A Jugoszláv Nemzeti Bank csak •olyan gyümölcsök telepítésére ad kölcsönt, melyben méhészetet is terveznek. Az így létesített gyümölcsösben sokkal több és jobb minőségű gyümölcs várható.

SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46 — 'Főszerkesztő1 Major Sándor. — Kiadia a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n.\.v„ Bratislava, Krížková 7. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava ul Februárového víťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs '20.80,. J félévre Kčs LOs.40 — Ter jeszti a Posta hírlapszolgálata A-51022

é