Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-20 / 3. szám

T957. január 20. J*a Inad Földműves ľ Keresztrejtvény VÍZSZINTES: 1. Hány kerülete van hazánknak? (római számokkal). 2. Ha­zánk legnyugatibb városa, — hazánk 6 legészakibb községének egyike. 3. APA gyermekiesen, '— vas vegy­­jele. 4. Idézet kezdete — majd füg­gőleges 14 és vízszintes 12 folytatása. 5. Személyes névmás, — egyenlő, — LEO betűi, — folytonossági hiány (orvosi szakkifejezés). 6. Odahaza, haza (hibásan vissza), — idézet függ. 17, — vízszintes 9 — befejező része. 7. Kopasz, — széljegyzet, szélrovat, — Z, — francia egy. 8. Kiás része, — testrész, — minden dolgozó mun­kájával teszi, — állami kassza, — S, — személyes névmás (szlov.). 9. ANNA betűi. 10. Akadoz, — csen, eltulajdo­nít, — olaj (idegen szóval). 11. GEO­METRIA (mértan) kezdőbetűi, — ha­zánk túlsúlyban mezőgazdasági jelle­gű kerülete. 13. Szilovákia fővárosá­nak kezdőbetűi (vissza). * * * FÜGGŐLEGES: Hány kerülete van Szlovákiának? 2. Fém. 3. Szent (ideg.), — mutató szó (utolsó betű hiányzik). 4. Melyik a legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb kerületünk? 5. Felvilágo­sító rejzzal, képpel ellát... 6. Olo­mouci kerület száma (római). 7. Igen gyakran helytelenül elhangzott szó a HNB-okon és EFSZ-ekben is (magya­rul: terv). 8. Egyik fökiviteli cikkünk, — GOKA. 9. Rossz, selejtgyártó mun­kásra mondjuk, hogy ilyen munkát végez. 10. N, — tehát (ideg.). 11. Ka­parász, túr... 12. Helyhatározó szó. 13. Fekete aranyunk. 35. Kutya, — szamárbeszéd, — súlyegységünk Szá­zadrésze. 16. Beküld, bejuttat (pl. kórházba, szanatóriumba ...), — sze­mélyes névmás (német). 17. Második legnagyobb városunk (vissza). 18. MER betűi, — jel, minta (vissza). 19. KÁIN magánhangzói. 20. Férfi név. 21. Olász zeneszerző egyik leghíresebb operája (vissza). 22. Tovább (pl.--megy). 23. N. 24. Tiltó szó. 26. Szibériai folyó. 27. Tiltó szó. 28. Száz mf. Szerkesztette: B. L., Garamkövesd. Beküldendők az aláhúzott, fekete betűs sorok megfejtéséi január 26-íg. Mit mesélt ELMÜLTAK AZ ÜNNEPEK. A fe­nyőfákat megfosztották díszeiktől. Egy ilyen fenyőfát kértem meg, hogy mondjon el valamit az életéből, ami­ből tanulhatnánk. Elmondom, mi mindent mesélt, hogy ti is tanuljatok belőle: — Mikór kicsiny voltam — kezdte a fenyőfa — mindig nagy, nagy bánat nyomta g, szivemet, sokat szomorkod­­tam. Egyszer aztán megkérdezte jó anyukám, miért vagyok oly bánatos, olyan szomorú? Elmondtam neki, mint jógyermek, aki őszinte anyukájához, hogy azért vagyok bánatos, mert nekem nem örül senki. A többi fák: alma, körte, cse­resznye és a többi olyan gyönyörű ta­vasszal. Szép virágaival odacsalogatja az embereket és gyönyörködnek benne. Ősszel pedig tele, vannak gyümölccsel. De nekem... ? Sem virágom, sem gyü­mölcsöm. Az én életemnek nincs sem­mi célja...! — Majd eljön a te időd is — vígasz­talt jó anyukám — az életben még nagy szerepet fogsz betölteni és sok­­sok örömet szerzel kicsinyneknek, fel­nőtteknek egyaránt — éppúgy, mint a gyümölcsfák. JÖ ANYUKÁM vigasztaló szavai megnyugtattak és türelemmel vár­vártam. .. Ez alatt az idő alatt szép magasra nőttem. Egyszer aztán jött valaki. Kivágott és vitt messze-mesz­­sze, míg csak egy szobába nem értünk. Ott feldíszítettek. Sok-sok édességet és gyertyát rakták rám. Majd meg­­gyújtották a gyertyákat és bejöttek a gyerekek. Szebbnél-szebb verseket szavaltak. Nagy örömükben azt sem tudták, mitévők legyenek. — Még ilyen szép fát nem láttunk — mondották. Engem leírhatatlan öröm fogott el, s nagyon de nagyon boldog voltam, hogy ilyen örömet sze­reztem nekik. Eszemben jutottak jó anyukám szavai, mikor bánatomban vígasztalt: „eljön az idő, mikor fény­leni fogsz és sok-sok örömet szerzel kicsinyeknek, felnőtteknek“. . * EDDIG SZÓL A MESE. Kis pajtásaim, ti se zúgolódjatok, hanem türelemmel készüljetek az életre. Hallgassatok jó anyukátok szavaira, mert ók nemcsak vigasztalnák, de segítenek is benne­teket, hogyhg eljön a ti, időtök is *— mikor felnőttük — büszke lehessen rátok. Hogy sok-sok örömet szerez­hessetek másoknak, embertársaitoknak'. JÖSKA BÁCSI ★ ★ ★ A fülekpüspöki CSEMADOK helyi­csoportja a CSISZ-szel karöltve kará­csonykor bemutatta a „Botcsinálta doktor“-t. Az idősebb CSEMADOK-tagok sorai­ból ugyanakkor zenekar alakult, Nosko Károly vezetésével szorgalmasan, jó­kedvvel gyakorolnak. A hangszerek beszerzésében önzetlen segítséget nyújt Benkő Zoltán és Varga Sándor. GACSÖ ISTVÁN, jár. titk., Fülek itt sem hagyta cserben a művészi ta­pintat. A KELLŐ PILLANATBAN találó, szel­lemesen feltáró vagy elleplező formu­lák állnak rendelkezésére. Ezeket a fiziológiai részleteket, mint az élethez, mint a természetes adottságok körébe tartozó jelenségeket hozza szóba na­turalista hatálkeresés és vájkálás nél­­kül. Azok a naturalista színezetű pró­bálkozások, amelyek Szabó Béla „Ezra elindul“ című regényében feltűnnek, s amelyeknek keresettségével 1935- ben sem ment könnyen széles olvasó­rétegek megnyerése, „A menyasszony"­­ban csak elvétve fordulnak elő. Semmi esetre sem olvasunk olyasmit, mint az Ezra első kötetében (91. I.) egy je­gyespárról; „Vasárnap délután lemen­tek a Muhánné szalmakazlához, s úgy játszottak, egymással mint a kutyák.“ A főszemély tekintetében a két re­gény között diametrális különbözés mutatkozik, de felette egyező a kör­nyezetrajz, mint keret: a kispolgári nyomorúságában tengődő család; a nagyszámú s egyre szaporodó gyerek­­had; a 8—10 személynek szolgáló la­kószoba, benne az egyedüli bútorzat a vetetten ágyak, s a háztartási felsze­reléshez egyetlen pohár tartozik; meg­döbbentő a családtagok dudvaszeríí együttélése, s gondozatlan felnövéke­­dése. Mintha az élet visszahajlott, vagy visszatévedt volna, az anya jog, a mat­­riarchátus korában, minden becsülés és szeretet a gyermekek világrahozatalá­­ban és ellátásában elnyűtt anya felé irányul, viszont az apa mintha vak­sággal volna megverve, nem törődik a gyermekekkel, sőt nyers és kímélet­len hozzájuk. Az apa iránti ellenszenv nem durvul olyan gyűlöletté, mint az Ezrában az ottani regényhős és nő­vére;- Elza részéről, de nem hiányzik „A menyasszony"-ból sem. Ugyancsak közös sajátosság a két regényben a fiatal lányokban túl ko­rán mutatkozó szerelmi konvulzió, ez t belül emészti őket, mint a félig elti­port tűz, füstjével fojtogat, majd az érzéki sodrottság zónájában lángol fel. A most megjelent regényben a leány nem panaszkodik arról, hogy „minden férfit megkívántam" és „álmaimban ezrekkel hálok", mint Ezra nővére. MINDKÉT REGÉNYBEN előfordul a végletes odaadásból csalódottan fel­ocsúdó leány hasonlata a futóbab rá­­csuvarodásáról a karóra, mely egyszer­re kirándul, kidől. Mennyi keserű le­mondás van e képben, mennyivel szebb a hindu költészetben található hason­lat a mangófára felfutó és benne tá­maszt találó jázminról. Mindkét regényben igen sokszor van említve a nők szembetűnővé váló álla­­potossága, de nem mint jóreménység, hanem mint nem kívánatos előjel, mert a családban az amúgyis nagyszá­mú gyermekhad növekedését és a nö­vekedés nyomán szaporodó gondokat jelenti, vagy ha leánnyal esik meg a baj, egészségi, megélhetési és erkölcsi következmények és nehézségek árnyé­kát veti előre. Szabó Béla a gyermekek látásában és az ó naiv kommentálásukkal szereti és igen találóan tudja a felnőttek dol­gait bemutatni, ebben sok a kedvesség, a művészi megértés, de a kisöregek ajkáról elhangzó, nem nekik való élet­­tapasztalat sajnálkozó mosolyt is éb­reszt, ebben több a részvét, mint az öröm, több a fanyar humor, mint a jókedvre hangoltság, A ROSSZUL TÁPLÁLKOZÓ, a soha jól nem Igkó gyermek állandó témája Szabónak. Az örökös krumplifogyasz­tás teszi ünneppé az első alkalmat, mikor, a gyerek egy jobb falathoz jut, teszem csirkecombhoz, persze, nem odahaza, hanem vendégeskedésben. A kisgyerekeknek sokalják, hogy örökö­sen éhesek, s a krumpligaluskát úgy tömik magukba, mintha évek óta nem ettek volna. Két pöttöm fiúcska mi­csoda sóvár szemmel nézi apját, aki két tojást fogyaszt vacsorára, s nem törődik a gyerekek kopogó tekintetével. Az aranyszínű tyúkleves illatozik és étvágyat gerjeszt, párolog és erősít az „Ezra etindul"-ban a rabbinus aszta­lán éppúgy, mint Fodorné szomszéd­­asszony kezében, aki a hatgyermekes és várandós Erjednének, akihez Emma szolgálatba beállt, viszi feltáplálásra idősebb leányánalj:, Linónak ezt a pom­pás föztjét. Sok érdekesség és finomság van „A menyasszony" meseszövésében, mely egyenes vonalon haladó, kronologikus,• de ügyesen beszőtt epizódszeríí for­dulókkal fokozni tudja az érdeklődést a fószemély, Emma iránt. Ami a re­gényben nem róla szól, az is rátarto­zik, rávonatkozik. DE KEVESELJÜK A DERŰT, fájlal­juk a sok örömtelenséget. „Mi mint apró gyerekek — mondja Friedné legidősebb gyermeke, a 14 éves Ida — mosolyogni is tudtunk." Sajnos ez a mosoly az ötéves kis Éva ajka körül is alig játszik, az idősebb test­vérekéről pedig teljesen eltűnt. Minden vontatottság nélkül tud Szabó bevezetni a regénybe személye­ket és történéseket. Pár szóval, mint a lényeget felismerő grafikus, az olva­só elé vázolja asszonyok és férfiak, kicsinyek és felnőttek fizikai megjele­nésének sajátosságait, azután beszél­teti és cselekedteti őket. Kitűnően exponálja, vezeti be a regény kezde­tén özvegy Farkasnét, a kirakodásra készülő gyümölcsöskofát, amint éles szemével szinte lecsap a városba ér­kező Emmára, kommendál neki helyet, de úgy, hogy számára is megmarad segítőnek reggelenként, amikor piaci A cigány, meg a sánta lova J7~olompár nevií cigánynak volt egy sánta lova. Összejárta vele a fél világot, de vevőre nem lelt. Gon­dolt egyet, elvitte a kovácshoz a lovat, hogy patkolja meg. Ráparancsolt a mes­terre, hogy a patkót ferdén üsse fel... Így próbált még egyszer szerencsét. Elvitte a jó hírben álló Simon-Júda-i vásárra. Itt nyomban akadt egy kupec, aki alkuba bocsátkozott vele: — Hej, cigány! Hogy ez a ló? — Ötsázs korona, instálom. Príma húzsó, fiatal, éppen a nagyzságos úr­nak való. — Jó, jó, de vezesd meg! — szólt neki a vevő. A cigány megfordul a lóval. A kupec éles, gyakorlott szeme azon­ban észreveszi, hogy a ló sántít. — Te, cigány! — kiált rá a kupec. — Ez a ló csámpás! — Nem csámpás azs, instálom, csak rosszul van ráverve a patkó. Addig addig alkudoztak, míg végül megegyeztek. Amikor a kupec kifizeti a ló árát, a cigány kidülleszti a mel­lét, s nagyot nevet: — He-he-he ... Mégizs találtam egy bolondot, aki megvette az én sánta lovamat! — Nem sántít az, — válaszolt a gúnyos nevetésre a kupec — csak a patkó van rosszul a lábán. — Azsér verettem rá rossul, hogy azst higgyék, emiatt sántít — így a cigány. A kupec megvakarja a fiiletövét s odavágja: — Ej, ej, ebadta cigány. Tudtam, hogy becsapsz, azért biztonság kedvéért hamis pénzzel fizettelek ki. HAJMÄS BÉLA — Kéty VAGY - VAGY Nyúlánk fiatal fiú a kiszolgáló. — Mit parancsol? — Kérek tizenöt deka szalámit. Két perc múlva ismét az asztal mel­lett áll a feketenyakkendós fiú. — Ne tessék haragudni, de..... tizen­öt dekát nem tudunk mérni. Tessék kérni vagy tíz, vagy húsz dekát. Megjegyzés: Ajánlatos, hogy az ilyen idejét múlta szokással felhagyjanak a losonci vasútállomás éttermében! -z * SZERELMESEK EGYMÁSKÖZT — Nézd, milyen sápadt a hold! — Nem csoda, hiszen már tizedik napja minden éjjel fenn van. — Hej, ha én tiz évvel idősebb len­nék! ... standjára ki kell hordani a gyümöl­csöt. Farkasné büszke arra, hogy hány falusi libából faragott városi kisasszonyt. Mennyi idő kellett egy-egy ilyen mű­velethez, nem mondja meg. Emma ese­tében hasonló fejlődés, nyolc hónap alatt, mintha kivételesen gyorsmenetü lett volna. Akár 18 év előtt (a közlés a szerző­től való), akár később vagy legújab­ban írta Szabó Béla ezt a munkát, benne és vele felülmúlja a többé-ke­­vésbé rokontürgyú Ezrát éppúgy, mint a csallóközi tematikájú „Mint a sze­műnk fényé"-t. Amiben felülmúlja ezeket: a tarta­lom és a forma szerencsés' egysége. „A menyasszony“ horizontja szélesebb kitekintést enged, mint az Ezra és ennek önéletrajzi kötöttségétől men­tes, másrészt az író viszonyulása tár­gyához erőltetettség nélkül, valahogy frissebb, közvetlenebb mint a „Szemünk fényé"-ben, mert ezt túlterjedelmesre szabta, s a test, amelyet takar, vala­miképp nem életszerű, mintha olyan lenne, mint a szabóműhelyben használt próbababák, vagy a textiles kirakatok­ban ügyesen összehajtogatott szöve­tekből rögtönzött kosztümök, merev­­tartású figurán. Akárhogy álljon is a dolog, azt kí­vánjuk az írónak, hogy fejlődése azon az úton vigye öt tovább, melynek ör­vendetes állomása a most megjelent Menyasszony. NEM LEHET KÉTSÉGES, hogy ez a regény a tartalmas széppróza ked­velőinek körében számos olvasót és az írót további munkálkodásban kedve­zően hangoló visszhangra fog találni. Későbbi idők olvasóközörtsége egyre fokozottabban megbecsüli majd „A mennyasszony“-ban megörökített tár­sadalmi rajz dokumentációs, helyen­ként történeti kútfőnek is beillő ér­tékét. AJÁNDÉKBOR Jenöke beállít egy üveg borral a ta­nítóhoz. — No.s, mit hoztál, kisöcsém? — Apu küldött a tanító úrrujlc egy üveg bort. — Köszönöm, de minek köttekezik az édesapád? — Nem került ez neki semmibe. Ö is •úgy kapta, de nem ízlett neki, mert igen ecetízű: Azt mondta: „Vidd el a tanítónak.!“ * * * MINEK? Rendőr': — Teringettét! Hát nem tudja, hogy éjjel minden kocsin vilá­gítania kell a lámpának? Kocsis: — Minek? Nem segít az, hiszen vak a lovat\ -csg­* * * MI IS AZ A KÖRÜL-BELÜL? . Pergetyüs Péter középparaszt felvé­telét kérte a helyi EFSZ-bé. De mind­járt a feltételt iá kinyilvánította: — Csak úgy lépek be, ha a főköny­velő helyébe kerülök! — mondotta tel­jes határozottsággal. — Hogy, hogy ... ? — kérdezték tőle. — Ügy, hogy a főkönyvelővel'együtt jártam iskolába, s tudom • jól, hogy „körülbelül" egyforma fejünk van! — Körül igen, de belül nem! — vá­laszolta cs^fidesen az elnök. Berka István — Padány * * * KIFOGOTT ÖNMAGÁN — Hát igen, annyira 'horkoltam, hogy magam is felébredtem rá. — És aztán mit csináltál? —: Most a szomszéd szobában al­szom! * Vőlegény: — Havi ezerötszáz koro­nát keresek. Mit gondolsz, megélünk belőle? Menyasszony: — Én igen, de mit csinálsz akkor te ? ... * * * PISTI ÖNKRITIKÁJA Pistike osztálytársaival a fővárosban járt. A mezőgazdasági kiállításon tá­­tott szájjal bámulta a sok-sok látni­valót. Egy jampeckülsejű srác rászólt: — Kisfiam, nyitva van' a szád! — Tudom — válaszolt angyali ártat У lansággal Pisti — én hagytam nyitva. ... szóval ikrek ... és újra lányok... nagyon szép ... de legyen szíves, mond­ja meg a feleségemnek, hogy ez volt az utolsó kísérlet! (Neue Berliner Illustrierte)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents