Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-30 / 26. szám

1957. június 30. \Гта1/-ае1 Földműves s Mátyusföldi kis falu — Királyrév. Olyan szerényen húzódik meg a csen­des folyású, kanyargó Feketevíz men­tén, akárcsak fecskefészek az eresz aljában. Széles utcáit lombos fák szegélye­zik. Az országút porát sűrűn felverik az utasokkal zsúfolt autóbuszok, szá­guldó teherautók, motorkerékpárok. A porfüggöny azután, mint hívatlan ven (lég, belopakodik a nyitott ablako­kon, s rátelepszik a fényes bútorokra, háziasszonydühítőnek Az ötvenes években itt is, — mint a galántai járás többi községében — megütközött a két kibékíthetetlen el­lenfél: a maradi és az új, a haladó. Ebből a harcból természetesen az utóbbi került ki győztesen ... Hosz­­szabb vájúdás után a megfogamzott szövetkezeti gondolatból megszületett a közös... Ennek a szövetkezetnek'ma 94 tag­ja van, mely 380 hektár földön gaz­dálkodik nagyüzemi módon, közösen, a legkorszerűbb gépek segítségével. Elvetették a „pausáľ’-jutalmazást — Hát, téged meg mi szél hozott ide? — köszöntött rám tréfásan Sörös elvtárs, járási párttitkár, amikor be­léptem a királyrévi EFSZ irodájába. — Megmondhatom, nincs ebben semmi titok: é-szak-nyu-ga-ti, igen, észak-nyugati. Majd a tréfálkozást megfontolt szó váltja fel. A • szövetkezet ügye-baja, javuló állatállománya körül folyik a beszélgetés, mely arra késztet, hogy kimenjünk a gazdasági udvarba, — mely egyre rendezettebb formát ölt — s megtekintsük az állatokat. . . Amikor a növendék-állatok istálló­jába betesszük a lábunkat (persze a fertőtlenítés után) Toncskó Rudolf, a szövetkezet immár tizedik elnöke meg­szólal: — Idejövetelemkor még úgy néztek ki ezek a szegény állatok, mint az an­­goranyulak, csak a hosszú szőr muta­tott rajtuk valamit. — Ezeket az üszőket tán a nád­szegi EFSZ-töl vettétek? — fordítja ismét tréfára a szót a járási párttit­kár, aki egyben a királyréviek JNB- képviselője. Ifjú Gladics István nö­vendék-gondozó az első pillanatra nem tudja, mit is válaszoljon, majd kis­vártatva rájön a turpisságra, s mo­solyra húzódik a szája — pehogy is vettük őket, hiszen ezek ä mieink — buggyan ki ajkán a megkésett felelet, majd közben gyen­géden megsimogatja a mellette álldo­gáló, jó húsban levő piros-tarka üszőt. — Úgy megjavultak ezek az állatok, hogy rójuk se’ lehet már ismerni — fejezi ki elismerését a JNB-képviseíő. — S mi idézte elő rövid két hónap alatt ezt a kétségtelenül nagy hala­dást? — kérdem kiváncsiah Csandal Lajostól az új, ide helyezett zootech­­nikustól. — A fejésen kívül itt minden „pau­­sál“-ban volt fizetve. Norma, érdem szerinti jutalmazás4 Ilyesmi nem volt. Első és legfőbb feladatomnak tartot­tam, hogy a vezetőség segítségével mielőbb felszámoljuk ezt a rossz ju­talmazási módszert Bizony nem ment egyik napról a másikra. Az új zootechnikusnak sokat A Gombai Állami Gazdaság sárosfai részlegén mezei kutat mélyítenek. — A 15 hektárnyi cukorrépa dűlőt 3, egyenként 1200 liter vizet adó szivaty­­tyúval öntözni fogják. Az öntöző-ké­szüléket Nagy Ferenc és Szerencsés Ferenc kétóránként áthelyezi. Érsek András, a mezei munkacsoport veze­tője az öntözés segítségével rekord­­termésre számít a köves útra... kellett magyarázni, érveim, amíg az állatgondozók megértették, hogy csak így lesz munkájuknak eredménye . . . S a két hónap megmutatta a különb­séget. A súlygyarapodás szemmel lát­hatólag emelkedett. De nem bízták csupán a szemükre. A májusvégi súly­ellenőrzés folytán kitűnt: Kiss Géza gondozó 23 üszőnél már 61 deka átla­gos napi gyarapodást ért el Azóta is állandó javulás mutatható ki. Várják is türelmetlenül a júniusvégi mérést, mely bizonyára kellemes meglepetést és egyben örömöt is tartogat szá­mukra. Hogyne, hiszen a jutalmazás­ban is meglátszik majd szorgalmas, odaadó munkájuk gyümölcse. A baromfitenyésztés körül is tűrhe­tetlen állapot uralkodott az előző években. Például tavaly sok apró ba­romfit felvásároltak, melynek 90 szá­zaléka elpusztult. Az ezer darab ka­csából mindössze csak 106 darabot tudtak értékesíteni. Mindez a felelőt­len gondozás, a rossz jutalmazási módszer következménye. Ugyanis a baromfigondozók nem voltak érde­keltté téve, hogy minél több csirke, vagy kacsa felnevelödjön. — A régi vezetők közül egyesek azt tanácsolták, — mondotta a zootechni­­kus — hogy ne hozassunk baromfit, hiszen úgy is fölforognak. Kár kiadni értük a pénzt... Még a vásárlást megelőzően hozzáfogtunk a baromfi­­telep általános fertőtlenítéséhez. Klór­­mésszel vastagon megszórtuk az épü­letek környékét, s mélyen leszántot­tuk. Ugyancsak fertőtlenítettük az épületeket is kívül-belü! egyaránt... De népes is a baromfifarm. A két­ezer csirkéből még fél százalékot sem tesz ki az elhullás. Pedig már csak­nem rántani valók a vörös-izlandi faj­­tájúak. Kitűnő helyük van. a kifutó­ban upvanis derékig ér a fű mely jó bogarászási lehetőséget nyújt számuk­ra, no meg a ragadozó madaraktól is védve vannak. Mostoha kezek A fentebb leírtakhoz meg kell je­gyezni, hogy a királyrévi EFSZ-ben már jó egynéhány évvel ezelőtt a tes­­pedés, egy helyben topogás ütött ta­nyát. No, meg az eladósodás, a hitelek egymásra halmozódása. így hát nem csoda, ha gyakran emlegették őket gyűléseken, kdhferencián. Még ott is, talán, ahol nem is gondolták. Ha az előadónak rossz példát kellett felhoznia, velük érvelt, beléjük ka­paszkodott, őket állították pellengére a járáson és egyebütt. S jogosan! Hi­szen minden adottságuk meg volt ahhoz, hogy szövetkezetük életképes­sé, gazdaggá, a tagság jómódúvá vál­jék. Ennek ellenére az utolsók utol­sói voltak. Így azután az egyéni gazdálkodók bizony távol tartották magukat a szö­vetkezettől. Pedig már egy fedél alatt lehetnének, egy családot képezhetné­nek. A még keskeny parcellákban le­vő, mintegy 135—140 hektárnyi föld azért nem tapadt hozzá a háromszáz­­nyolcvanhoz, mert az újszülött „cse­csemőt“. már’ mint a szövetkezetét, mostoha kezejc dajkálták, tessék-lás­­sék babusgatták. Fejlődése elősegíté­séről (tisztelet a kivételnek) azonban megfeledkeztek. Sőt, a felelőtlenség odáig fajult, hogy a gonosz kéz lo­pásra vetemedett. Nem egyszer a bot­­logáló, vézna „gyerek" szájából az erőt, életet adó „tejet“ rabolta el. S a tagság szeme: az ellenőrző bi­zottság nem látta ezt, vagy nem is akarta? Pedig a becstelen kézre rá kellett volna sújtani, még hozzá ke­ményen: a tagság, a nagy nyilvánosság előtt. Közel hét év telt el, s a rossz ve­zetés következtében sarokba szorult a becsületes munka, a közös vagyon megbecsülése, a jóindulat, melynek a leghűségesebb tagok itták meg a le­vét. A tagság bízik bennük — Igen, kellett már az új vezetés — sóhajtott fel megkönnyebbülten Merva József szövetkezeti tag, — Hi­szen napszámmunka ment itt. A ta­gok egy része, ha munkáról volt szó, először alkudozott a vezetőkkel, mint hajdanában munkások a földbirtokos­sal. Volt olyan tag. aki kiállt az útra, fél óra alatt bekaparta az elszóródott herét, s a ceruza fogott, meg volt az egész napja fizetve. Mióta az új ve­zetőség vette kezébe az irányítást, azóta nagyobb a rend, kedvvel men­nek az emberek a munkába, meg pénz is van (t. i. 5 hónapig a tagok egy fillért sem láttak munkájuk után, most pedig rendszeresen 8 korona előleget kapnak munkaegységenként. Hogy a tagság bízik az új vezetők­ben, azt bizonyítja Koleszár Mihály, Szmetana Péter és még számos szö­vetkezeti tag egybehangzó véleménye. Bizonyítja ezt az új agronómus, Erdé­lyi János is, aki így nyilatkozik a ta­gok szorgalmát illetően: — Hajnali félnégykor kimentem a kukorica-táblára. A legnagyobb meg­lepetésemre és örömömre már kapál­tak. Kint volt már Tóth Nándor tag és még vagy négyen-öten. Most van igazán nagy szükség a ta­gok szorgalmára, igyekezetére. A,z . év legnagyobb munkája a termésbetaka­rítás áll előttünk. Bizonyítsák be, hogy a szövetkezet becsületén esett csor­bát kiköszörülik. Ez nagy munkát, kitartást és felelősségérzetet követel mind a tagok, mind a vezetők részé­ről... A kátyúba taszított szekér már ki­mozdult helyéből Csupán ez azonban nem elegendő. A kimozdult szekérnek tovább kell gurulnia, hogy köves utat érjen! Kovács István Mi rejlik a ki nem egyelt cukorrépa mögött? A MAGYARBÉLI HATÄRBAN az. elmúlt hét szombatján még mindig fél­hektár cukorrépa kiegyeletlenül dí­szelgett. A helyzet annál súlyosabb, mert a szövetkezet amúgy sem ter­mel sok cukorrépát — mindössze 8 hektáron — de ebből is a Stollwerk­­gyár védnökségi üzem dolgozói 3 hek­tárt vállaltak, így tehát a szövetkezeti tagokra csak ennek az öt hektárnak a kiegyelése maradt. Az elgyomosodott, ki nem egyelt sorok a szövetkezet vezetőségét vá­dolják. A répa gondozását, soronkénti és egyéni megművelését nem a tag­sági gyűlésen határozták el, hanem Fülöp Sándor, a szövetkezet elnöke, saját belátása szerint osztotta széj­jel. Az ilyen intézkedés ellenkezik a szövetkezeti demokrácia elveivel és sérti a tagok önérzetét, végül pedig megbosszulja magát — ahogy a jelen eset is bizonyítja. A félhektár cukorrépa élénken jel­lemzi a szövetkezetben uralkodó vi­szonyokat és a hiányos munkafegyel­met. Nem lehet megállapítani, ki a hibás — a szövetkezet vezetösége-e, vagy maga a tagság. A helyzet ugyan­is az, hogy mindössze csak 6 tagról van szó, akik egyenként 8 ár cukorré­pát kaptak egyéni gondozásra. Ilyen kis területet egy kis jóakarat mellett 1 nap alatt ki lehet egyelni, hiszen ügyesebb szövetkezeti tagok ennél többet is kiegyelnek. Ezekről a ta­gokról már a kiosztás pillanatában feltételezhető volt, hogy feladatukat nem fogják teljesíteni. VAN AZONBAN MAS BAJ IS. A magyarbéli szövetkezetnek a terv szerint 10 hektáron kellett volna zöldséget termelnie, de ehelyett 17 hektáron termelnek. A tagok vélemé­nye szerint a 10 ha terület teljesen elegendő lett volna zöldségtermelésre és ezen a területen jó munkaszerve­zéssel ugyanannyit termelhettek vol­na, mint most a 17 hektáron. A szö­vetkezet amúgyis munkaerőhiánnyal küzd, a zöldségtermelés — ahogy mindenki tudja — sok munkaerőt igényel. Nincs rendjén az sem, hogy a szövetkezetben nem szervezték meg a külön zöldségtermelési-, me­zei- és dohánytermeiési munkacsopor­tot és így mindenki mindent csinál, Ezek a hiányosságok mind hozzájárul­nak ahhoz, hogy a fél hektár cukor­répájuk még ma is egyeletlen. A szövetkezeti tagok egyébként a répájukat a határ legjobb földjébe vetették. A vetemény máskülönben szép, különösen ott, ahol időben ki­egyelték és megkapálták. A járásban a legszebb cukorrépájuk lehetne és a legnagyobb hozammal dicsekedhetné­nek, ha időben kiegyelték és megka­pálták volna. Az egyeletlen cukorrépa mögött azonban az említetteknél még sokkal komolyabb bajok húzódnak meg. A szövetkezetnek nincs olyan vezetősé­ge — de a múltban sem volt —, amely a tagságnak jó példát mutat­na. A folytonos nézeteltérések, zsör­­tölődések kedvezőtlenül befolyásolják a szövetkezeti gazdálkodást. KÉT ÉVVEL EZELŐTT botrányos körülmények között vál­tották le Kiss Sándort, az akkori szövetkezeti elnököt. Utána Garay Mi­hály, később Guzsela Lidia követke­zett, majd pedig Fülöp Sándor vette át a szövetkezet vezetését, aki jelen­leg szintén távozni készül és a na­pokban ismét egy új — eddig még ismeretlen — elnök veszi át a szö­vetkezet vezetését. Itt tehát nemcsak a mindössze 48 ár egyeletlen cukor­répáról van szó. A bajok sokkal mé­lyebben keresendők. A magyarbélí EFSZ felett a pozso­nyi Stolhverk-gyár vállalt védnöksé­get. A vállalat derekasan kiveszi ré­szét a vállalt kötelezettségek teljesí­tésében. Mint ahogy előbb mondot­tuk — a cukorrépa kiegyelésében 3 hektárt vállaltak, melyet el is végez­tek. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az egész cukorrépa-terület több mint egyharmadát ők gondozzák. Az üzem dolgozói ezenkívül más vetemények gondozásában is segédkeznek. Ügy­­iátszik, a magyarbélieknek ez mind nem elég és legszívesebben vennék, ha a védnökségi üzem dolgozói mind a 8 hektár cukorrépa gondozását vál­lalnák. Mit szólnak ehhez a magyarbéli szövetkezet becsületes tagjai? A JNB? Már ideje volna, hogy végérvényesen rendet teremtsenek a szövetkezetben. f-y-Egy mondatban... Az EFSZ-ek ellenőrző bizottságának legsürgősebb feladatairól f í ügyi terv teljesítésében és a leg­több esetben ebből alakul ki az is, hogy a bizonytalankodók szétlop­kodják a közös vagyont és termé­szetes, hogy ez pedig gátolja a szövetkezet megerősödését. A legnagyobb hiba az, hogy a havi, negyedévi és félévi értékelés hiányában a hibákra csak az év végén, jönnek rá. Sajnos, akkor már nem nagyon lehet segíteni. Ilyen esetekben a szövetkezet tagjai csa­lódottan hallgatják az évzáró gyű­lés beszámolóját, s még csalódot­­tabban ha üres. vagy lapos zsebbel térnek haza. A második nagy hiányosság az ellenőrző bizottságban van. Ök. akiket a szövetkezeti alapszabály­zat értelmében választottak meg, ugyanúgy felelősek a szövetkezet vagyonáért, mint maga a vezetőség. Sajnos, egy pár ellenőrző bizottsági tag kivételével az ellenőrzést, va­lamint a hibák és a terv teljesíté­sével kapcsolatos hiányosságok fel­tárását nem tartják feladataiknak. Ezért szükséges, hogy a nem tevékeny ellenőrző bizottságok végre felébredjenek hosszan tartó álmukból és sürgősen kapcsolódja­nak be a termelési és pénzügyi terv ellenőrzésének és értékelésé­nek munkájába. Hogy megszabaduljanak a fent említett hiányosságoktól és mun­kájukat siker koronázza, szüksé­gesnek tartjuk megemlíteni a fél­évi termelési és pénzügyi terv tel-A A németbéli EFSZ-nek nagy se­gítséget nyújtott a szenei Húsipari Üzem a bőséges takarmánytermés be­takarítását illetően; ugyancsak segít az aratás-cséplés mielőbbi elvégzése terén is. A Tizennyolc országból 700 gyer­mek tölti nyolc csehországi és szlová­kiai úttörőtáborban a nyári szünidőt. A A jókai EFSZ tagjai eddig 570 köbméter silótakarmányt készítettek az őszi keverékekből. A Japánban az úgynevezett .ázsiai influenza" tovább tombol, e járvány mind nagyobb méreteket ölt. A A boldogfai szövetkezet marha­húsbeadását kacsahússal törlesztette; 10 mázsa kacsahúst adott be az utóbbi időben, amely 40 mázsa marhahússal egyenlő. A Július 1-én kezdődik és másfél évig tart a geofizikai év, melynek ke­retében az obszervatóriumok egész rendszere kiséri figyelemmel a Földön észlelhető fizikai jelenségeket, ame­lyek igen gyakran összefüggésben vannak a Napon lejátszódó esemé­nyekkel. A A lakszakállasi EFSZ a száraz, 1326 kg-ot nyomó juhgyapjúért 106 956 koronát kapott a nagymegyeri be­gyűjtő- és felvásárló vállalattól. A A legutóbbi törökországi föld­rengés következtében a Mentes nevű hegy kettéhasadt. A A poznani nemzetközi nagy vásár lengyel és külföldi látogatói építészeti szempontból a iegizlésesebbnek a csehszlovák pavilont tartják. A A somorjai járásban levő illés­­házai EFSZ építkezési munkacsoport­ja tekintélyes anyagmegtakarítás mel­lett jóminóségü munkát végez, ugyan­akkor kezdeményező is versenyre hívta a somorjai EFSZ építkezési cso­portját. A Stockholmi jelentés szerint a svéd tudósokat erősen foglalkoztatja egy különös jelenség: megállapították ugyanis, hogy egy Mansbo nevű svéd városkában tíz év óta nem születnek leánygyermekek. A Négyesikre született Damasz­­kuszban Hadiga Meili szabó feleségé­nek: 3 fiú és 1 lány. A szabónak eddig öt lánya volt és türelmetlenül várt egy fiút. A Vágsellyén, a Vág jobbpartján megkezdték az első 11 lakásegység építését. A legközelebbi években a já­rási székhely teljesen megváltozik: 400 két és háromszobás lakásegységet, kultúrházat, korszerű szállodát, gyer­mekbölcsödét és 11 éves középiskolát építenek. Mindnyájunknak tudnia kell, hogy a szövetkezet vezetősége nemcsak az év végén, de félévenként, ne­gyedévenként, sőt havonként köte­les értékelni a szövetkezet terme­lési és pénzügyi tervének teljesí­tését, s ezt a“ tagsági gyűlésen a többi felmerülő problémákkal együtt megtárgyalni. A havi és negyedévi értékelésnél nincs lehetőség az „ aprólékos értékelésre, a félévi mér­leg azonban már világosabb képet ad a gazdaság menetéről. Éppen ezért erre nagy gondot kell fordí­tani. Az értékelés főcélja, hogy a szövetkezeti tagságot értesítse a termelési és pénzügyi terv teljesí­téséről, az eredményekről és hiá­nyosságokról és hogy a tagsági gyűlésen közösen tárgyalják meg az elkövetkezendő feladatokat. Szövetkezeteink nagy részében elmarad a havi, sőt a negyedévi értékelés is, sokszor még akkor is. ha a JNB mezőgazdasági szakosz­tályának dolgozói segítséget nyúj­tanak az értékelés kidolgozásában. E fontos feladat elhanyagolásából sok hiányosság származik szövet­kezeteinkben. Elsősorban az, hogy a szövetkezeti tagság azt sem tudja hányadán áll. Nem tudják, hogy állnak a szövetkezet vagyoni eszközei, s azt sem, hogy mennyi volt a szövetkezet bevétele, kiadá­sa. Ez a hiányosság szövetkeze­teinkben egy súlyos kórnak, a bi­zonytalanságnak lehet előidézője, amelynél fogva a szövetkezeti tag­ság nem bízik a termelési és pénz­jesítésének értékelésénél az ellen­őrző bizottságok feladatait: 1. Megszervezni a szövetkezet vagyonának, készleteinek, kötele­zettségeinek és követeléseinek ide­jében és a valóságnak megfelelő leltározását és elhelyezését, vala­mint figyelembe venni azok üzem­­képességét és gazdaságos felhasz­nálását. 2. Ellenőrizni a termelési terv teljesítését, a kötelező és szabad beadások teljesítését, a tervezett állatok számának betartását, a pénzügyi terv teljesítését valamint az elhasznált takarmány mennyisé­gét, hogy megfelel-e az állatte­nyésztésben elért hasznosságnak. 3. Ellenőrizni a hitelek, hátralé­kok idejében való fizetését, vala­mint a szövetkezet követeléseinek beszedését. 4. Az észlelt hiányosságokról jegyzőkönyvet kell készíteni, letár­gyalni a vezetőségi és tagsági gyű­léseken a szövetkezet gazdasági helyzetének megjavítására javasolt intézkedésekkel együtt. Ha az ellenőrző bizottságok eze­ket a feladatokat lelkiismeretesen elvégzik és a szövetkezet vezető­ségével minden erejükkel azon lesznek, hogy az egész évi terme­lési és pénzügyi terv teljesüljön, akkor a szövetkezetek tagsága nem fog csalódottan és üres zsebbel távozni majd az évzáró gyűlésről. Béres András, a királyhelmeci JNB dolgozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents