Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-30 / 26. szám

•m sfralvod 6 Földműves Miért halljuk olyan gyakran ezt a kérdést? A válasz egyszerű. Gyerme­keinkről, hazánkról, mindannyiunk jö­vőjéről van szó, amelyet úgy őrzünk, mint szemünk fényét, mint legdrágább örökségünket. Éppen ezért érthető az a figyelem és gondosság, ami ifjúsá­gunk nevelését célozza. És hogy ez a munka mennyire, összetett, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy falvaink képe a szocialista építés nyomán szinte naponta változtatja képét és a termelés új, kollektív for­mái mellett a közéletben és a kultu­rális életben is új sajátosságok me­rülnek fel. Mivel ezek természetsze­rűleg visszatükröződnek az emberek lelkivilágán is, éppen ezért ifjúságunk nevelése szempontjából ezek figyelem­­bevétele nélkülözhetetlen. S ehhez járul még az, hogy 14 éves kortól 19—21-ig az ifjú komoly testi és lelki problémákkal küzd, és ezt a küzdel­met felnőtté válása érdekében szinte önmaga ellen Végzi. S ezek a viharos idők azok, melyekben az ifjú az összes fizikai és lelki képességét az életfel­adatok teljesítésének szolgálatába ál­lítja. S ezt a tényt szülők és nevelők sokszor figyelmen kívül hagyják. Az ifjúnak az élet útján ráháruló ter­heket nemcsak felemelni kell, hanem következetesen beépíteni a szükséges munkafolyamatba. A körülötte levő dolgokat és viszonyokat nemcsak meg­érteni kell, hanem ezt a megértést úgy kell bekapcsolni az adott lehetősé­gekbe, hogy az ily módon kiegyenlí­tést nyerjen a körülötte levő világgal. Szóval a teher emelésén és hordozá­sán kívül meg kell tanulnia dolgozni és a munkába úgy bekapcsolódni, hogy az saját fejlődését segítse elő. És eb­ben a fiatal lelkek nem nélkülözhetik a felnőttek segítségét. Ifjúságunk nevelésére ma nagy súlyt helyezünk. Múlóban van az ún. mechanikus neve­lési forma, s hovatovább érvényt sze­reznek az önnevelés formái. Felvetődik a kérdés, hogy a falusi ifjúságban hasonló fejlődési folyamat játszódik-e le? Nem túl merész-e az az állítás, hogy az a falusi fiú- vagy lány ugyanolyan önnevelést végezhet az iskolapadok elhagyása után, mint a városi fiatal? Ennek van itt döntő jelentősége. A Szabad Földműves hetilap vitájának is erre a problémára kellene összpon­tosulnia. Ha a vita helyes mederben folyik, akkor nagyon komoly segítsé­get jelent a falusi ifjúság nevelésében. Az eddigi vitacikkek nagyobbrésze nem tudatosította a vita küldetését, sőt nem egy közülük még a városi ifjúságra sem tipikus. Tényként em­líthetjük Kovács Laci esetét, amely Komlósi Lajos tollából jelent meg a Szabad Földműves hasábjain. És ha már a nevelési szempontoknál tartunk, éppen ezen a téren meg kell állapítanunk, hogy a falusi ifjúságnak sokkal nagyobb nehézségekkel kell megküzdenie, mint a városi- vagy a tanulóifjúság­nak. Elsősorban azért, mert sokkal kevesebb ideje van rá. Amíg a tanuló­­ifjúság 18—23 éves koráig iskolába jár, s ezalatt az idő alatt bőven jut idő mindennemű kérdés tisztázására, ad­dig a falusi ifjúság hamarabb váiik felnőtté, mert hamarabb kapcsolódik be a komolyabb munkába. Ugyanakkor pedig a tanulóifjúság sokkal több se­gítséget kap a tanítók és felnőttek részéről, mint a korán önállósuló falu­si fiatalok. És itt kell megemlíteni azt is, hogy a tanulóifjúság sokkal több eszközzel rendelkezik a saját fejlő­­déseadta problémák megoldásához, mint a falvak fiatalsága. (Irodalom, színház, mozi.) Tehát tényként leszögezhetjük, hogy a város egész környezete sokkal több lehetőséget nyújt általában az ifjúság nevelésére, s önnevelésére, mint a falu. Ez megmutatkozik például a világ­nézet és az öntudat kérdésében is, amikor a falusi ifjú a család hatása vagy szűk falusi környezetére van utalva, amely bizony nem egy esetben — a letűnt társadalom behatásaként — konzervatív. Ezt átütni és eloszlatni s helyes nézetekkel, öntudattal he­lyettesíteni aránylag nagyon nehéz feladat. Főleg ha tudatosítjuk azt a tényt, hogy a falusi ifjak nagyrészt magukra hagyatottak. Társadalmi kapcsolataik szűkebbek, mint a mun­kás- vagy tanulóifjúságé. S ezek nyo­mán magától adódik a megállapítás, hogy a felnőtté-válás folyamata falun sokkal nehezebben megy végbe, mint városon. Azonban, hogy a haladószel­­lemü fiatalságunk száma falvainkon is egyre nő, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint azoknak a fiataloknak a százai és ezrei, akik az építőmunkából öntudatos részt vállalnak, vagy pedig azok a munkások és parasztok, akik a termelőmunka szakaszáról közéle­tünk legmagasabb szerveibe megvá­lasztott és megbecsült vezetők. Szinte magát kínálja a kérdés: Milyen eszközöket és formákat alkalmazzunk tehát a falusi ifjúság nevelésében? A válasz erre sokrétű lehet, mivel a nevelésnek több módja adódik. Saját részemről az első helyre sorolom a kulturális és művelődési lehetőségek nevelő szerepét. Merthisz helytelen és rövidlátó nézet, amikor egyesek azt vallják, hogy a falun élő embert, vagy az ifjúságot nem érdekli a kultúra. Ezt naponta művelődni kívánó ifjúsá­gunk, s a falvak cáfolják meg; s me­rem állítani, hogy a falusi ifjúság is érdeklődik legalább annyira a kultúra iránt, mint a városi, legfeljebb az adott lehetőségek (könyvtárak, olva­sótermek, stb.) gátolják ebben. Azon­ban ezeknek a lehetőségeknek a fej­lesztése és a fiataloknak a társadalmi munkába való bekapcsolása elsődleges hatással vannak az ifjúság nevelésé­ben. S ezen a téren a falusi ifjúság nagyon nagy segítséget vár közéletünk tényezőitől, valamint szülőktől és nevelőktől egyaránt. Hangsúlyozni kell azt is, hogy eb­ben a munkában nagy feladat vár a falvakon működő tanítókra. Hisz a közmondás is azt tartja: ,.Ami­lyen az apa, olyan a fia, — amilyen a tanító, olyan a nemzet”. Természetes a közmondás igazságában némileg ké­telkedni lehet, ez azonban nem csök­kenti az ifjúság nevelése terén ránk­háruló teljes felelősséget. S ezen a ponton a kölcsönösség kérdése kíván­kozik előtérbe. Ugyanis az iskola a család nélkül — amely a leghatásosabb formálója a gyermeknek — nem tel­jesítheti küldetését. És a családnak ez a nevelő szerepe talán sohasem volt fontosabb, mint éppen ma. Oj társadalmi rendszerünk sokkal többet követel polgáraitól, mint bármikor máskor. A szocialista nevelés nélkül nem érhetjük el azt, hogy az ifjú nemzedék képes legyen arra, hogy átvegye azokat a fennkölt feladatokat, amelyek a szocializmus építőire vár­nak. Enélkül a nevelés nélkül az ifjú­ság zárkózott, makacs, elkényeztetett lesz és az életre nem eléggé felfegy­verzett. Tennivalónk ezen a téren akad bő­ven. Ha őszinték akarunk lenni, be­vallhatjuk, hogy fiatalságunknál, fő­leg a serdülőknél, nem egy olyan tulajdonsággal találkozunk, amelyre bizony nem nézhetünk jó szemmel. Feladataikat például nem egyszer fe­lületesen végzik, s a művelődés terén főcéljuk pedig, hogy a munka „terhes” részét mihamarább lerázzák maguk­ról. Találkozunk azonban ennél sú­lyosabb fogyatékosságokkal is. És ez az ifjúság egyénisége és jelleme terén MAGYAR IRODALOM. Belépek az osztályba. A hetes jelenti a hiányzó­kat. Füzet, könyv a padokon. Minden a megszokott. De mégsem ... Valahogy szokatlan a csend. S ahogy leül az osztály, mintha egy nagy só­hajtást hallanék... Mi van? Mi tör­tént? Leülök, felnyitom a naplót, s mi­előtt bejegyezném az anyagot, végig­tekintek a húsz gyereken. Valami megmagyarázhatatlan érzés kerít ha­talmába. Ez az utolsó óra, utolsó magyaróra, ebben az osztályban, ezekkel a gyere­kekkel. Hétfőn már záróvizsgájuk lesz, azfán ... többé nem ülnek előt­tem, hogy hallgassák Arany, Petőfi, Ady örökcsengésű verseit. Talán ez volt az elindítója annak a sóhajnak is amit hallottam. Tudják, hogy nem leszünk többé nap nap mel­lett együtt, elválunk s ki erre, ki arra megy. Csak a közös élmények emlékei maradnak velünk, amelyek erős lánc­ként kötnek bennünket össze. Leküzdve a nyomasztó érzést, meg­kezdem az órát. Áttekintő ismétlés magyar irodalomról. Dola Jóska,- aki mezőgazdasági iskolába jelentkezett, Balassiról beszél: mint valami film peregnek a szavak. Látjuk a végvári vitézek rajtaütéseit a törökön, hőstet-I MOTTO: S „Emeljétek fel szívünket —, Д azé, aki fölemeli." ö (József Attila) Л mutatkozik. Nem egyszer gyengejel­lemű, sőt elkényeztetett, más esetben viszont önkényes, követelőző, fegyel­mezetlen, sőt gyakran tiszteletlen is. (Nem egyszer szüleivel szemben is!) Azonkívül nagyon külsőségesen él, inkább a nyilvános helyeken süllye­­dezne, minthogy komoly munkára for­dítaná figyelmét, azaz az önművelődés terére, és az önnevelésre Számtalanszor hangzott már el és ez esetben is kívánkozik a kérdés fel­vetése: Ki a bűnös? Be kell ismerni a tényként szereplő valóságot, hogy sok esetben — főleg a falvakon — nem egy családban a belső tartalom, azaz a lelki- értelmi nevelés terén mutatkoznak komoly hiányosságok. Azelőtt a régimódi és ,,tekintélytisztelő”-lélek uralkodott az embereken, amit az idealista nézetek csak növeltek, és ennek következmé­nyeképpen nagyon elmaradtak a hala­dó társadalmi eszmék mögött. S ilyen alapon a lelki tisztánlátást nélkülöző szülők nem egyszer komoly károkat okoztak gyermekeik lelki életében, mintegy lelki válságba sodorva őket. így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy a majdnem felnőtté növekedett ifjú saját esze után ment és saját útait kereste, ami nem egy esetben a szülői tekintély tiszteletét csorbította meg. A haladó eszmék nem egyhelyütt nagyon nehezen érvé­nyesülnek a családi életben. És az ilyen irányú lemaradás azután magá­val hozza azt a tényt, hogy a fiatal fiú vagy lány nem érzi magát teljes mértékben családjához tartozónak, mert a szülőkben a kötelező tisztelet­­adáson túl többet is keres. Keresi min­denekelőtt azt, akik a társadalomban és a társadalomnak élnek, olyan em­bereket, -akiknek nézetei a társadalmi áramlattal egyező légkört jelentenek, s akikkel — vezetőként — meleg baráti körben élhetnek. Ezért kell segíteni a családoknak is, hogy küldetésüket minél jobban elvé­gezhessék. Meg kell tanítani a szülő­ket arra, hogy szocialista társadal­munkban milyen feladat hárul a csa­ládra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak az ifjaknak az okta­tását, akik családalapításra szánták el magukat. Házasságkötés előtt foglalkozni kell velük, beszélni kell a családi élet tisztaságának szükséges­ségéről, a gyermekek neveléséről a családban, és az egyes adódó kérdé­sekről. Ha ezeket a feladatokat néz­zük, itt tulajdonképpen egy nagymé­retű akció kibontakozásáról van szó. Az ifjúság neveléséért mindannyian felelősek vagyunk. Az ifjúságot azon­ban nemcsak oktatással neveljük, hanem példamutatással is, márpedig ezen a ponton nem egy esetben a fia­talok nem éppen a legkövetendőbb példákat látják. Ehhez a munkához: forró szív, hideg fej és tiszta kéz kell! Dr. JOZEF AMBRUS, a Csehszlovák Rádió szerkesztője teiket, érezzük lángoló hazaszeretetü­ket. Majd Esztergom ostrománál va­gyunk. Oravec Pali tanító akar lenhi. ö Zrí­nyiről, a költőről, a hadvezérről beszél. Markó Mari pedig, aki az építészeti iskolában tanul tovább, Petőfi verseit tolmácsolja. Beszélnek ezek a gyerekek. Hallga­tom őket, s boldog megelégedéssel fejezem be a magyarórákat. Nem kel! ezeket biztatnom, hömpölygő folyó­ként áradnak belőlük a szavak. S ami­kor az óra végét »jelezve megszólal a csengő, csendben felállnak. S húszpár szem les rám, de nem úgy mint más­kor. Nézek rájuk, s úgy érzem, a szemük kér, vár még valamit. Meg akarom kérdezni, de hirtelen összeszorul a torkom. Szó nélkül ke­­zetfogok mindegyikkel és homályos szemmel indulok ki az osztályból. Az ajtóból visszafordulok, s látom ahogy a húsz gyerek távolba révedező sze­mekkel néz maga elé. MOST BÚCSÚZNAK. Búcsúznak az osztálytól, egymástól, a sok szép em­léktől, attól ami mindezt jelenti: az iskolától; s indulnak az életbe, hogy becsületes polgárokként állják meg helyüket naponta szépülő hazánk épí­tői között. Budai József, Bússá Búcsúznak a nyolcadikosok 1957. június 3 Reggelire: vaj, sajt, túró, kolbász, rántotta, virsli, kávé, tea, lekvár, te; Ebédre: hering, uborka, húsleves, káposztaleves, rántott hal, rakott káposz­ta, kompót, fagylalt. Vacsorára: vaj, sajt, kaviár, sonka, bifsztek, pudding hal, gyümölcs, kefir... Ez nem a lucullusi lakoma menüje, hanem a moszkvai világifjúsági ta­lálkozó napjának étrendje. Moszkvában ezekben a napokban változatos az időjárás. Az esős napoka kánikula váltja fel, egyik nap szél fúj, másik nap mozdulatlan a leveg Az apró moszkvai házikókat festik, a többemeletes lakóházak, a hatalm felhőkarcolók dekorációját több műteremben készítik. És ha már a kaviárral kezdtük, fejezzük is be azzal. Az étkezdékben moszkvai jól bevált szokás szerint önkiszolgálás lesz. És most fogódzkod­janak meg! A fent említett menüből mindenki azt eszik és annyit, ameny­­nyit akar. Aki hízni akar — itt az alkalom. Aki pedig nem — az legfeljebl többet táncol. Ez persze mindenkinek a saját dolga. Annyi biztos, hogj Moszkva készül és türelmetlenül várja a küldöttségeket. —m »Csomagolás« előtt 1. lóknak a száma, akik nemcsak a gép. karbantartó osztályon, de a többi rész­­?iilek. Mintha a régmúlt kezek legen is munkakötelezettségeik és vád­­alkotása nyomán minden olyan lallásaik teljesítésével készülnek l parányira sikeredett volna. Aprócs­ka házak, szűk udvarok, keskeny ut­cák, — ez az, ami az idegennek első­sorban szembetűnik. Csak amikor két­szer-háromszor pásztázza át a szem a már ismerős helyeket, akkor oldódik fel az arányok kicsisége láttán. Amolyan falu és város keveredik itt, vagy kedvező házasítással mondva legyen mezőváros. Az omladozó vár­falak ott állnak a volt kastély közelé­ben mint egy felkiáltójelként: múlt­idézőén. S a délnyugati oldalon már — itt-ott ugyan foghíjasán, de — ott állnak a keletkezőben levő újváros nyomai, élükön az impozáns szlovák 11-éues iskola épületével s megannyi lakásegységeivel. És ha már a nevezetességeknél tar­tunk, nem szabad megfeledkeznünk a Fülek jó hírnevét öregbítő Kovosmalt­­ról (zománcedény-gyár). — Jómagam VIT-küldöttet keresve vetődtem ide és a hallottak-látottak meggyőztek arról, hogy a Kov o smalt-dolgozók fáradságos munkája méltán érdemli meg az el­ismerést. A tennivalókban nem maradnak le a Kovosmalt - fiatalok sem. Most a VIT napjaiban pedig különösen nem! Róna Lászlóból, az üzemi kult-prop. osztály vezetőjéből szinte ömlenek az adatok, amikor a fiatalok VIT-re történő vál­lalása kerül szóba. Mintha mindig újra meg újra átélné azt a felemelő érzést, amely az ilyen lelkesítő tények mö­gött rejlik, úgy számol be a már meg­tett útról. így tudom aztán meg, hogy a Fucsík- és az Ifjú Gárda szerelöbri­­gád tagjai 48 500 korona önköltség megtakarítására tettek vállalást, mely­ből áprilisban már 9200 koronát tel­jesítettek. És ezek mögött a nehéz ezrek mö­gött ott állnak az olyan vállalások, mint Susztek László, Nyestye József, Fazekas Ferenc, Tóth Tibor és a töb­bieké, akik húsz órával csökkentik két formázógép kijavításának idejét. S raj­tuk kívül mennyi még azoknak a fiata-VlT-re. Nem is beszélőt műkedvelő kultúr­­csoportjukról. Jó sikerrel szereplő tánccsoportjuk mel­lett a színjátszók legutóbb Darvas: Szakadék című da­rabját mutatták be. S vendégszereplé­sük során Tornai jár, is jártak, s tervük­ben szerepelt a sídi rímaszécsi, rima­­szombati, losonci és a rozsnyói vendég­­szereplés is. Az aratás folyamán pedig jóhírü együt­tesük falulátoga­tást tervez, többek között Tamásfalvá­­ra, Vecseklöre, Bo­­zitára és Galsára. Ehhez csak annyit tehetünk, hogy Bódi László VIT-küldöttnek ugyancsak lesz mit beszélni a fesztiválon nemcsak a termelő munkájáról, CSISZ-beli funkciójáról, de üzemének, a füleki Kovosmalt ifjúságának sokoldalú, na­ponta gyarapodó és fejlődő életéről is. 2. BOTOS LÁSZLÓ, a füleki Béke-üzem fafeldolgozója, kül­döttként vesz részt a fesztiválon. Ez az üzem az előbbi köz­vetlen közelségében fekszik. S mivel a munkaszervezés a termelés motor­ja, éppen ezért ők sem akarnak lema­radni kitűzött terveiktől. Erről beszél Botos László, aki már négy éve dolgo­zik az üzemben s 1957-től a CSISŽ- szervezet elnöke. Amikor a szervezet tevékenysége a beszéd témája, egy­szerre elkomolyodik, s úgy buggyan­nak ki az őszinte szavak: — Bizony, a mi csoportunk eléggé elhanyagolt volt. Volt eset, hogy fél­év alatt három elnök váltotta egy mást. Most mintha erőre kapott volna. Vol­tunk Sávolyban kultúrbrigádon. Nem­sokára júniálist rendezünk. így rendezgeti gondolatait Botos László, s közben sajátmaga előtt sem titkolja, hogy nagy lelkesedéssel várja a Moszkvába indulás napját. De arra is gondol, hogyan lehetne az igazolat­lan mulasztások számát csöklccnteni, közben kultúrbrigádot is szervezni. Nemcsak Botos László, nemcsak a Béke-üzem fiataljainak, de mindannyi­unk örömére legyen mondva, hogy a felnőtt nemzedék támogatása, akik­nek szívügye ifjúságunk sorsa, jövője — ma már, ha néha késik is, de — megérkezik. S hogy ez így igazság Füleken is, azt Botos László nagyon jól tudja. FONOD ZOLTÁN A Kovosmalt tánccsoport szereplésének egyik mozzanata Botos László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents