Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-30 / 26. szám
2 JzaUod Földműves 1957. június 3( A népen belüli ellentmondások helyes megoldásáról A következőkben rövidítve közöljük annak a beszédnek szövegét, amelyet Mao Ce-tung elnök a kínai államtanács 11. bővített ülésszakán mondott. Az ellentmondások két különböző típusa Országunk sohasem volt olyan egységes mint ma. A burzsoá demokratikus és a szocialista forradalom győzelme, valamint a szocialista ország építésben elért sikerei gyorsan megváltoztatták a régi Kína arculatát. Hatszázmilliós népünk a munkásosztály és a kommunista párt vezetésével egységes egészet képez és belekapcsolódott a szocializmus építésének nagy művébe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek már semmiféle ellentmondások. Az ellentmondások megoldása érdekében szembe kell néznünk az objektív valósággal. Az ellentmondásoknak két fajtája létezik: a köztünk és az ellenség között fennálló, valamint a níépen belüli ellentmondások. Az ellentmondásoknak ez a két fajtája teljesen különböző jellegű. A köztünk és ellenségeink között levő ellentmondások kibékíthetetlenek. Ez az egyik típus. A másik típus pedig a nép soraiban megnyilvánuló, a dolgozó népen belüli ellentmondások, ezek viszont nem kibékíthetetlenek. A Kínában ma fennálló viszonyok között a következők tartoznak a népen belüli ellentmondások közé: ellentmondások a munkásosztályon, a parasztságon, az értelmiségen belül és kölcsönösen egymás között. Népi kormányunk olyan kormány, amely valóban képviselt a nép érdekeit és szolgálja a népet, mégis vannak bizonyos ellentmondások a kormány és a néptömegek között. így vannak ellentmondások egyfelől az állam érdekei a kollektív érdekek, másfelől az egyéni érdekek között, a demokrácia és a centralizmus között; a vezető pozíciókat betöltők és a vezetettek között; és vannak ellentmondások bizonyos állami funkcionáriusok bürokratikus stílusa és a tömegek között. Mindezek a népen belüli ellentmondások kategóriájába tartoznak. Általánosságban szólva, a népen belüli ellentmondások mögött a nép érdekeinek alapvető azonossága rejlik. A kizsákmányolok és a kizsákmányoltak közötti ellentmondás, vagyis a burzsoázia és a munkásosztály közötti ellentmondás antagonisztikus jellegű. Azonban Kína mai konkrét feltételei közepette az ilyen kibékíthetetlen ellentmondásokat helyes megoldás esetén nem kibékíthetetlen ellentmondásokká lehet változtatni és békés úton lehet őket megoldani. Ha azonban ezeket az ellentmondásokat nem kezeljük helyesen, ha nem folytatjuk az egység szilárdításának, a nemzeti burzsoázia bírálásának és nevelésének politikáját, vagy ha a nemzeti burzsoázia nem fogadja el ezt a politikát, akkor a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia közötti ellentmondás a köztünk és az ellenség közti kibékíthetetlen ellentmondássá változhat. Nálunk a népnek demokratikus diktatúrája van, amelyet a munkásosztály vezet és amely a munkások és parasztok szövetségén alapul. Mit szolgál ez a diktatúra? Első feladata az, hogy az országban elnyomja a reakciós osztályokat, elemeket és azokat a kizsákmányolókat, akik szembehelyezkednek a szocialista forradalommal; elnyomja mindazokat, akik megkísérlik szétverni szocialista ország'építésünket. Így például diktatúránk keretébe tartozik börtönbe vetni és elítélni bizonyos ellenforradalmárokat, egy bizonyos időszakra megfosztani a nagybirtokosokat és a bürokratikus kapitalistákat a választás jogától és a szólás szabadságától. Érvényesíteni kell a diktatúrát, a rablókkal, szélhámosokkal, gyilkosokkal stb., mindazokkal szemben akik komolyan zavarják a közrendet. A diktatúra' további feladata, hogy a külső ellenség támadásával szemben megvédje országunkat. Diktatúránk célja úgy védeni népünket, hogy békésen élhessen és Kínát korszerű iparral, mezőgazdasággal, tudománnyal és kultúrával rendelkező szocialista országgá építhesse. Hazánkban egyes emberek örvendeztek, amikor a magyarországi események bekövetkeztek. Remélték, hogy valami hasonló fog történni Kínában, hogy emberek ezrei és ezrei fognak tüntetni az utcákon a népi kormány ellen. Ezek a remények ellentétben állottak a tömegek érdekeivel és ezért a tömegek nem támogathatták. Magyarországon a tömegek egy része bel- és külföldi ellenforradalmároktól félrevezetve elkövette ezt a hibát, hogy erőszakos cselekedetre ragadtatta magát a népi kormánnyal szemben, aminek következményeként mind az állam, mind pedig a nép szenvedett. Hosszú időbe fog telni amig helyrehozzák azokat a károkat, amelyeket az ország a néhány heti zendülés alatt gazdaságilag elszenvedett. Voltak mások hazánkban, akik ingadozó magatartást tanúsítottak a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. S úgy érezték, hogy a mi n!épi demokráciánkban túlságosan kevés a szabadság és hogy több szabadság van a nyugati parlamenti demokráciában. Ezek az emberek a nyugati mintájú kétpárt-rendszer bevezetését kérik, amikoris az egyik párt uralmon van, a másik pedig ellenzék. Ez az úgynevezett kétpárt-rendszer nem egyéb mint eszköz a burzsoázia diktatúrájának fenntartására: semmilyen körülmények ■ között sem biztosíthatja a dolgozó nép szabadságát és jogait. Egyes kapitalista országokban megengedik a kommunista pártok törvényes létezését, dé csak olyan mértékben, hogy nem veszélyeztetik a burzsoázia alapvető érdekeit; ennek a határvonalnak a túllépését nem tűrik. Országunk népén belül a demokrácia előfeltételezi a centralizmust, a szabadság pedig a fegyelmet. A mi demokratikus centralizmusunk a demokrácia és a centralizmus, a szabadság és a fegyelem egységét jelenti. Amellett vagyunk, hogy a szabadság vezetéssel, a demokrácia pedig centralizált irányítással párosuljon, de semmi esetre sem értjük ezek alatt azt, hogy kényszerítő rendszabályokat lehet alkalmazni ideológiai kérdések, valamint a nép körében az igaz és a nemigaz közötti megkülönböztetéssel kapcsolatban felmerült kérdések megoldására. Minden kísérlet, amely arra irányúi, nemcsak hatástalan, hanem káros is, A szocialista társadalomban mutatkozó ellentmondások alapjaiban különböznek a régi társadalmak, például a kapitalista társadalom ellentmondásaitól. A kapitalista társadalom ellentmondásai kiélezett antagonizmusokban és összeütközésekben, éles osztályharcban mutatkoznak meg. A szocialista társadalom ellentmondásai éppen ellenkezőek, nem antagonisztikus ellentmondások és a szocialista társadalom maga is sorra megoldhatja őket. A szocialista társadalom legfontosabb ellentmondásai még mindig a termelési viszonyok és a termelő erők, a felépítmény és a gazdasági alap ellentmondásai. Ezek az/ ellentmondások azonban jellegüket nézve" teljesen különböznek azoktól az ellentmondásoktól, amelyek a régi társadalmakban jelentkeznek a termelési viszonyok és a termelőerő, a felépítmény és a gazdasági alap között. Hazánk társadalmi rendszere mérhetetlen fölényben van a régi idők rendszere fölött. Összefoglalva: a szocialista termelési viszonyokat létrehoztuk; ezek megfelelnek a termelőerők fejlődésének, de még távol vannak a tökéletességtől és e tökéletlenségük ellentmondásban áll a termelőerő fejlődésével. Parancsolóan szükséges, hogy a mostani szakaszban, amelyet élünk, felvessük a népen belüli ellentmondások kérdését és az ellenség és köztünk levő ellentmondásokat, valamint a népen belüli ellentmondások helyes megoldásának kérdését, hogy ezen keresztül megszilárdítsuk új rendszerünket és kiépítsük új államunkat. Az ellenforradalom elnyomása Az ellenforradalmárok elnyomásának kérdése a köztünk és ellenségeink között fennálló ellentmondások területére tartozó harc kérdése. A nép köreiben vannak egyesek, akik bizonyos mértékben eltérő nézetet vallanak erről a kérdésről. Kétfajta ember van, akinek nézetei eltérnek a mienktől. A jobboldali gondolkozásmódú emberek nem tesznek különbséget önmaguk és az ellenség között és az ellenséget összetévesztik saját embereikkel. Ezek barátnak tekintik azokat, akiket a széles tömegek ellenségnek tartanak. A baloldali elhajló nézeteket valló emberek oly mértékben kitolják a köztünk és az ellenség között meglevő ellentmondások kereteit, hogy a nép körében jelentkező bizonyos ellentmondásokat, tévesen, köztünk és az ellenség közötti ellentmondásoknak tekintenek és ellenforradalmároknak tartanak olyan személyeket, akik valójában nem azok. Mind a két nézet helytelen. Ha helyesen akarjuk értékelni az ellenforradalmárok elnyomására kifejtett erőfeszítéseink eredményeit, úgy meg kell vizsgálnunk milyen hatása volt hazánkban a magyarországi eseményeknek. Ezek az események azt eredményezték, hogy értelmiségünk körében egyesek kissé kilendültek egyensúlyukból, de hazánkban nem voltak rendzavarások. Államunk szilárdsága természetesen elsősorban nem az ellenforradalmárok elnyomásának köszönhető, hanem annak a ténynek, hogy van több évtizedes forradalmi harcban megacélosodott kommunista pártunk és felszabadító hadseregünk, van dolgozó népünk, amely hasonlóképpen msgacélosodott, hogy pártunk és fegyveres erőnk a tömegekben gyökeredzik, hogy hosszú időn át tartó forradalmi harc tüzében edződött, erős és tud harcolni. Politikánk a következőkből áll: „Az ellenforradalmárokat el kell nyomni mindenütt, ahol rájuk bukkánunk, a hibákat ki kell javítani mindenütt, ahol felfedezzük őket“. Egyes emberek azt mondják, hogy már nincsenek ellenforradalmírok és hogy mindenütt béke és összh ng honol. De a dolgok nem így állnak. A valóság az, hogy még mindig vannak ellenforradalmárok és hogy folytatnunk kell a harcot ellenük. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az amerikai imperialisták és a Csang Kaisek-klikk szüntelenül titkos ügy-A nagyiparosok és a Hazánk társadalmi rendjének megváltoztatása során a mezőgazdaság szövetkezetesítésével és a kisipar szövetkezetesítésével egyidejűleg 1956- ban befejeztük a magánipari vállalatoknak és a kereskedelmi vállalatoknak vegyes állami- magánvállalatokká való átalakítását is. Ennek ily gyors sikeres megvalósítása szorosan összefügg azzal, hogy rendeztük a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia közötti ellentmondásokat, mint népen belüli ellentmondásokat. Az ellentmondások azonban még nem oldódtak nököket küld hazánkba, hogy itt romboló tevékenységet folytassanak. Éppen ezért ébereknek kell lennünk. Helytelen lenne azonban azt állítani, hogy országos méretekben még mindig sok az ellenforradalmi elem. Ennek a nézetnek elfogadása szintén zűrzavart keltene. A mezőgazdasági szövetkezetek Országunk falusi lakosságának száma meghaladja az 500 milliót, úgyhogy a parasztság helyzetétől igen nagy mértékben függ népgazdaságunk fejlődése és a hatalom megszilárdítása. Véleményem szerint a helyzet ezen a területen alapjában egészséges. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezésének befejezése megoldotta hazánkban a szocialista iparosítás és az egyéni gazdálkodás közötti nagy ellentmondást. Bár vannak bizonyos hibák, de szerencsére ezek nem túl komolyak és a helyzet alapjában egészséges. A parasztok lelkesen dolgoznak és tavaly a kenyérgabonatermelés országos viszonylatban növekedett. Mivel szövetkezeteink legnagyobb része egyévesnél alig idősebb, helytelen lenne azt követelnünk tőlük, hogy mindent a legnagyobb rendben csináljanak. Véleményem szerint nagyon jó lesz, ha az első ötéves tervben megteremtjük és kialakítjuk, a második ötéves tervben pedig megerősítjük a szövetkezeteket. A szövetkezetekben most a fokozatos megerősödés folyamata megy végbe. Még vannak bizonyos megoldásra váró ellentmondások, például akadnak az állam és a szövetkezetek között, valamint a szövetkezetekben belül, továbbá az egyes szövetkezetek között megoldásra váró ellentmondások. Mindenkor ügyelnünk kell arra, hogy az említett ellentmondásokat a termelés és az elosztás síkján oldjuk meg. A termelés kérdéseiben a szövetkezeti gazdálkodást egyfelől alá kell rendelni az egységes állami és gazdasági szervek irányításának, másfelől viszont a szövetkezeteknek meg kell őrizniök bizonyos hajlékonyságot és önállóságot, anélkül, hogy megszegnék az egységes állami’ terveket, előírásokat és törvényeket. kereskedők kérdése meg teljesen. Erre még bizonyos időre van szükség. Ebesek azt mondják, hogy a kapitalisták már átnevelődtek, hogy szinte már nem is különböznek a munkásoktól és hogy további átnevelésre nincs szükség. Természetesen az efféle vélekedés nem helyes. A szocialista társadalom építésének folyamatában mindenkinek szüksége van átnevelésre: átnevelésre van szükségük itt a kizsákmányolóknak is és átnevelésre van szükségük a dolgozóknak is. Természetesen a kizsákmányolok átnevelése és a dolgozók átnevelése két különböző dolog és ezeket nem szabad összekeverni. A munkásosztály az osztályharcban, valamint a természettel vívott harcban alakítja az egész társadalmat és egyidejűleg átneveli önmagát is. A nagyiparosok Az értelmiség kérdése A népen belüli ellentmondások kifejezésre jutnak értelmiségünk körében is. Értelmiségünk zöme jelentős előrehaladást ért el az elmúlt hét esztendőben és híve a szocialista rendszernek. Sokan közülük szorgalmasan tanulják a marxizmust és egyrészük a kommunizmus híve lelt. Ez a rész ma csak kisebbség, de száma fokozatosan növekszik. Természetesen vannak még értelmiségiek, akik ma is kételkednek a szocializmusban, vagy nem értenek egyet vele. De ez értelmiségünk csekély része. Országunkban a szocializmus építésének nehéz feladata megköveteli, hogy minél több értelmiségi szolgálja. Meg kell bízni mindazokban az értelmiségiekben, akik valóban szolgálni óhajtják a szocializmus ügyét, gyökeresen meg kell javítani velük viszonyunkat és segítenünk kell nekik a problémák megoldásában, hogy aktívan kibontakoztathassák tehetségüket és képességeiket. Sok elvtárs nem képes tömöríteni az értelmiségieket, merev irányukban, nem tiszteli mun kájukat és a tudományos és kulturá lis munkában szükségtelen módo: beavatkozik olyan dolgokba, amelyek be nem szabad beavatkoznia. Fel kel számolnunk mindezeket a hiányossá gokat. Bár értelmiségünk nagy tömege már haladást értek el, ennek következtében nem szabad önelégülteknél lenniük. Az értelmiségieknek folytatniuk kell saját átnevelésüket, fokozatosan le kell vetkőzniük burzsoá világnézetüket és proletár-kommunistí világszemléletet kell kialakítaniuk hogy teljesen az új társadalom színvonalán álljanak és összeforrhassanal a munkásokkal és a parasztokkal. Mind az értelmiségnek, mind a tanuló ifjúságnak fokozottan tanulni; kell. A szakma elsajátításán kívü ideológiai és politikai vonalon is. Ehhez pedig tanulmányozniuk kell t marxizmust, tanulmányozniuk kell ; mindennapi politika kérdéseit. He nincsenek helyes politikai nézeteink az annyi mintha lelkünk se lenne. Egységes tervezés és megfelelő szabályozás A „Virágozzék minden virág ” és „Versengjenek az összes iskolák” mozgalmáról Hogyan vetődik fel a „virágozzék minden virág“, a „versengjenek az összes iskolák“ és a „hosszas egymás mellett élés és kölcsönös ellenőrzés" jelszava? A konkrét kínai helyzet alapján vetődtek fel. Annak elismerése alapján, hogy a szocialista társadalomban még mindig léteznek különféle ellentmondások, a gazdaság és a kultúra gyors fejlődésének szükségét érző állam életbevágó követeléseinek alapján vetődtek fel. Ezek a jelszavak ösztönzik a művészet fejlődését és a tudomány haladását, ösztönzi hazánkban a szocialista kultúra felvirágzását. A művészetben szabadon fejlődhetnek a különböző formák és műfajok, a tudományban szabadon versenyezhetnek a különböző iskolák. Ügy véljük, hogy az egyik műfaj, az egyik iskola erőszakos terjesztése valamint a másik műfaj, a másik iskola adminisztratív hatalmi erővel történő elnyomása kárt okoz a művészet fejlődésének. A művészetben és a tudományban a helyes és a helytelen prob-r lémákat a saját körükben szabad vitákon keresztül kell megoldani. Gyakran az idő próbájára van szükség ahhoz, hogy megállapítható legyen helyes-e vagy helytelen valami. A történelemből tudjuk, hogy az új és a helyes dolgok az emberek többségénél kezdetben gyakran nem lelnek elismerésre és csak harc közben kerülőkkel bontakoznak ki. A helyes és jó dolgokat az emberek eleinte nem ismerik el „illatos virágoknak“, hanem „mérges gyomoknak“ tartják azokat. A helyes dolgok mindig a hibás dolgok ellen vívott harcban fejlődnek. Az igaz, a jó és a szép mellett mindig ott van a hazug, a rossz és a csúnya, és mindig az ezek ellen vívott harcban fejlődik. Ez az igazság fejlődésének törvényszerűsége és így természetesen a marxizmus fejlődésének törvényszerűsége Kétségtelenül bírálnunk kell minden és mindenféle hibás nézetet, nem lehet megengedni és közömbösen szemlélni, hogy ezek a nézetek meghódítsák a küzdőteret. Ha hibák jelentkeznek, el kell őket ítélni, ha mérges gyomok dugják ki fejüket, harcolni kell ellenük. De a bírálat ne legyen dogmatikus, a dialektikus módszerek alkalmazására kell törekedni. Mert a dogmatikus bírálattal nem lehet megoldani a kérdéseket. Amikor a dogmatizmust elítéljük, egyúttal figyelmet kell fordítanunk a revizionizmus elítélésére is. A revizionizmus, vagyis a jobboldali megalkuvás, burzsoá ideológiai áramlat, sokkal veszélyesebb a dogmatizmusnál. Látszólag ugyan a marxizmusért küzd, cje éppen a marxizmus legalapvetőbb megállapításait támadja. Lehet-e a rosszból jó? A tömegek körében előforduló nyugtalanságok nem jók és nem helyeseljük őket. A nyugtalanságoknak azonban kettős jellegük van. A magyar események nem voltak jók, ez mindenki számára világos. De ezeknek is kettős jellegük van. Hála annak, hogy a magyar elvtársak helyes intézkedéseket tettek, az incidens kibontakozása közben a magyar események rosszból jóvá váltak. Ma Magyarország erősebb mint volt és a szocialista tábor minden országa levonta ebből a tanulságot. Összefoglalva: meg kell tanulnunk a kérdések sokoldalú vizsgálatát, a jelenségelmek és a dolgoknak nemcsak a külszínét kell látnunk, hanem az ellenkezőjét is. Bizonyos körülmények között a rossz jó eredményekre vezethet, a jó pedig rosszra. Ma az emberek a világ minden országában elmélkednek, hogy kitörhet-e a harmadik világháború. Szilárdan a béke hívei vagyunk- és ellenezzük a háborút. De ha az imperialisták mégis háborút robbantanak ki, ebben az esetben sem kell félnünk. A kérdést úgy fogjuk fel: először ellenezzük, másodszor nem félünk. Az első világháború után létrejött a 200 millió lakosságú Szovjetunió, a második világháború után a 900 millió népességű szocialista' tábor. Állíthatjuk, hogy ha az imperialisták mindennek ellenére kirobbantják a harmadik világháborút, lehetséges az egész imperialista rendszer teljes széthullása. Kína iparosításának útja Az iparosítás útjának kérdésén amiről itt szó van, főként a nehézipart, a könnyűipart és a mezőgazdaság arányának kérdését értjük. Hazánk -gazdasági építésének központjában a nehézipar áll, ezt teljes határozottsággal meg kell mondani. De ezzel egyidejűleg kellő figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztésére is. Hazánk nagy agrárország, amelyben a mezőgazdasági lakosság az egész nép 80 százalékát alkotja. Az ipar fejlesztését a mezőgazdaság fejlesztésével egyidejűleg kell megvalósítanunk, az iparnak csak így lesz nyersanyaga és piaca, csak így halmozhatunk fel nagy összegeket a hatalmas nehézipar megteremtésére, és a kereskedők teljes átneveléséne a munka folyamatában kell megtörtén nie, nekik a vállalatoknál a munka sokkal és az alkalmazottakkal együl kell tanulniuk, a vállalatokat az ön átnevelés bázisává kell tenniük. Egységes tervezés alatt amiről itt szó van, a 600 milliós népre vonatkozó egységes tervezést értjük. A nehézségek egyidejű létezése és fejlődése szintén ellentmondás. Minden ellentmondást nemcsak hogy meg kell oldani, de feltétlenül meg is lehet oldani. Irányvonalunk az egységes tervezés és a megfelelő szabályozás. Minden kérdésben, legyen az a gabonakérdes, a munkaszervezés kérdése vagy a közoktatás kérdése, az értelmiség, az összes hazafias erők egységfrontjának kérdése, vagy bármilyen más kérdés, az egész népet figyelem bevevő egységes tervezésnek ebből szempontból kell kiindulnunk, az adot^ idő és az adott hely lehetőségeinek megfelelően kell eljárnunk, s meg keli beszélnünk a megoldást a társadalom különböző rétegeihez tartozó emberekkel, s így kell kidolgoznunk az intézkedéseket a megfelelő szabályozás végett.
