Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-30 / 26. szám

A szocialista faluért S'ZjoIhzcI Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄG1 MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA ’54—ГГЦЖГЧ Legfontosabb feladatunk: ■ф­a szövetkezeti mozgalom fejlesztése és a termelés gazdaságosabbá tétele Az elmúlt napokban a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága bővített ülést tartott, amelyen foglalkozott a szövetkezet) mozgalom fejlesztésének és a termelés gazdaságosabbá tételének kérdésével is.. Az ülésen a Szlovák Nemzeti Front pártjainak és szervezeteinek 22 kép­viselője szólalt fel, akik szilárdan állást foglaltak Pavel Dávid elvtárs be­számolója mellett és kifejezték szervezeteik tagságának elhatározását, hogy teljesítik azokat a feladatokat, amelyek a Nemzeti Front és a CSKP határozataiból rájuk hárulnak. Az ülés végén az SZNF bővített központi bizottsága egyhangúlag jóváhagyta a határozatot. Az SZNF KB ülésének határozatából Első gabonakévék a ružindoli határban ■ ■ Öröm és gond az aratás Az aratás, az egész évi munka gyü­mölcsének betakarítása a földműves legnagyobb gondja. Ennek eredményé­től függ nemcsak sajátmaga és csa­ládja, hanem egész dolgozó népünk kenyere. Az idén különösen nehéz körülmé­nyek között értük meg az aratást. A gabonáink sűrűk és magasak. A fe­lénk integető kalászok dús termést ígérnek. Az időjárás azonban szeszé­lyes. Szlovákia területéről kedvezőtlen hírek érkeznek Sok helyütt záporeső nyirbálta meg a betakarításra váró gabonát. Traktorosaink tehát nem a legkedvezőbb időjárás közepette in­dulnak az aratásba. A pozsonyi kerület egyik legjobb szövetkezete — a ružindoli — az el­múlt hét végén megkezdte az őszi ár­pa aratását. Peterlenics Mihály szö­vetkezeti agranómus szerint ítélve Az erős akarat: Minden harcban győz — Nehéz harc előtt állunk! Jól meg kell fogni a dolog végét, ha győzni akarunk! ilyen és hasonló szavak hagyják el a földművesek, traktorosok, kombáj­­nosok ajkát a múlt hét szombatja óta. De nem is csoda, hiszen a dühöngő vihar csúnya hátteret hagyott maga után. A földmüvesember, — akit az élet hétköznapjai szilárd acéllá edzet­tek, — azonban nem csügged el, még e természeti csapások láttára sem. Reménykedve, s munkakedvvel indul az új kenyér betakarításáért folyó harcba. , — Azzal aratunk majd, amivel le­het — mondják szövetkezetünk tagjai. — A termést, a mindennapi kenyeret m щшш Mp урч mm > > -, . ■> VÄV ... . .-í . :y_ : <*<.. ' ■' ;■ .... . ..V -■'* v! A három megbízotti hivatal sürgős felhívására szövetkezeteink és állami gazdaságaink az eddiginél még nagyobb lendülettel végzik a cukorrépa öntözését. — Képünk a Gombai Állami Gazdaság sárosfai részlegén készült A nyitrai kerület vezet A burgonya és a széna felvásárlás­ban eddig a nyitrai kerület vezet. A szövetkezetek és az egyénileg gazdál­kodók szénából a kötelező beadásnak már több mint felét teljesítették, bur­gonyából pedig egynegyedét. A nyitrai, galgóci és vágsellyei járások már tel­jesítették egész évi szénabeadásukat, a zselízi járás pedig a burgonyát adta be száz százalékon felül. Ezzel szem­ben a bratislavai kerület mind a szé­na, mind a burgonyafelvásárlásban el­maradt. Itt a szénabeadást még csak galántai járás teljesítette. Barátsági EF5Z Június 22-én ünnepélyre gyűltek egybe Malá Vrbka község szövetkeze­tének tagjai. Kettős ünnepséget is ültek ezen a napon. Ugyanis a szö­vetkezet az utóbbi időben belépett 52 földművessel többségi EFSZ-é vált, ugyanakkor ezen a napon határozták el a szövetkezet tagjai, hogy EFSZ- üket a Csehszlovák-Szovjet Barátság EFSZ-ének nevezik el. Ebből az alka­lomból a szövetkezetesek üdvözlő le­velet küldtek az egyik Leningrád­­kömyéki kolhoz tagjainak. Közös istálló - több tej A videfalvi EFSZ (losonci járás) sa­ját építkezési munkacsoportja, ame­lyet Benedik István vezet, fél évvel a kitűzött határidő előtt felépített egy új, K-98-as típusú tehénistállót Amióta a tehenek közös istállóban vannak, jobb a munkaszervezés, gaz daságosabb a termelés. Ugyanakkor Blazsko Mária, Kottman Pál, Osgyáni István és Pavlovics Pál tehéngondO' zók a rájuk bízott 46 tehéntől na­ponta 125 literrel több tejet fejnek. Béke és kenyér Mint növény számára az éltető nap­fény, säst csecsemőnek az anyatej, úgy kell az embernek a béke, s a kenyér. Az ember éltető eleme rejlik bennük. Együtt boldog tartalmat adnak az emberi életnek, a béke csendje nélkül azonban a fehér kenyér is ke­serű. Azért fejeződik ki a két szóban az ember legősibb vágya, mert száza­dokon át nélkülözte őket. De talán éppen ezért ivódott az utánuk való vágy s az értük folytatott harc oly mélyen az egyszerű emberek szívébe, leikébe. Öregeink gyakran emlegetik a „bol­dog békeidőket”. Ez abból fakad, hogy az ember, a felejtő lény emlékezeté­ben az idő rendszerint elmossa a múlt valóságát, s a letűnt idők távlatából egy derült percért könnyen felejt egy borús esztendőt. A Mából, a naponként szépülő élet napfényes oldaláról a mindent megszépítő Idő szemüvegén keresztül már csak apró felhőfoszlá­nyokként ködük fel, hogy hosszú év­századokon keresztül a gyermek lábán nem volt cipő, hogy a munkanélküli apák éhes gyermekei sokszor sírva osztoztak a betévö falaton, hogy a nyomorúságos bér miatt a szegény ember családjának soha nem távozó „vendége” volt az éhség és betegség. A csendőrszuronyokra épült „boldog békeidőkben” gyakran festette az ut­cák kövét a munkáért, kenyérért har­coló dolgozók kiomló vére. És ezt soha nem lehet'felejteni. Meg azt se, hogy a dolgozók milliói ontották vérüket, ha imperialista háborúvá érlelődtek a kapitalista társadalom méhében gyö­keredző belső ellentétek, amikor a vad profitéhség az elnyomó osztályok ér­dekében nemzeteket állított szembe egymással. Ilyen volt az a „béke”. Az igazi, a minden ember kenyeré­vel megáldott béke perspektíváját csak a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom fáklyafényénél pillantotta meg az ember, amikor a szabadság bontott szárnyakat a dolgozók alkotó akara­tának. Csak akkor ismerhette fel iga­zán a munkás s a paraszt, hogy csak­is az ő közös harcukból született új társadalmi forma, a szocialista állam biztosíthatja a dolgozó ember szabad­ságát, és csakis az teremtheti meg a békét és kenyeret. A szocializmust építő országokban, a világ egyharmadán ma már a vágy­ból valósággá érett a béke és kenyér gondolata. A felszabadult, az alkotó­erejét felismerő ember szinte csodá­kat művelt az elmúlt évtizedek alatt. Pusztákat változtatott termő rónává s gyárakat, üzemeket emelt oda, ahol valamikor munkanélkül, éhen tengő­dött a munkás. S ennek nyomán a szabadságunkból született bővebb ke­nyér napról napra édesíti életünket. A hétmérföldeket lépő tudomány és technika pedig édestestvérként társul az emberhez, hogy levegye válláról a teher nagyobbrészét, hogy kulturál­tabb, emberibb életet biztosítson a holnap emberének. Még soha nem állt nyitva az embe­riség előtt olyan szépséges életpers­pektíva, talán még soha nem mutatott olyan szép jövőt a fejlődés tükre mint napjainkban. Van szabadságunk, bősé­ges kenyerünk, s életünk napról-napra szépül. Talán éppen ezért tör fel a réginél is forróban a Ma emberének szívéből a vágy a béke után. Hiszen vérrel szerzett szabadságunk, nagyobb darab kenyerünk a béke szilárd pillé­reire épül. S ezt a békét veszélyezteti a dolgozó néptől elorzott javakat féltő kapitalizmus, amely uralmi pozíciójá­nak monománikus féltésében inkább hajlandó újabb katasztrófát zúdítani az emberiségre, minthogy belenyugod­jon az ember által termelt és termé­szetadta javak igazságos elosztásába. Az önzés véreskezü lovagjai, a fegy­vergyárosok, a fajelmélet hirdetői éppen azért törnek olyan őrült csör­­tetéssel a szocialista táborra, mert az elmúlt két világháború következmé­nyeiből kénytelenek tudomásul venni, hogy a szocializmus további győzelme az ő végleges vereségüket jelenthetné. De tudomásul kell venniök azt is, hogy a kapitalizmus könnyű győzelmének kora már lejárt, s hogy a szocialista országok és az egész emberiség bé­kéjét, szabadságát, kenyerét védő bástyákon az osztályöntudatos milliók acélfala áll. Ebben a harcban széttép­­hetetlen szilárd egységgé forrt né­pünk, s az egész világ békét óhajtó emberisége. És ehhez egységesen so­rakozik fel hazánk parasztsága is. Földműveseink előtt a napokban bontakozik ki a mezőgazdasági mun­kák dandára. Legtöbb helyen már kasza alá érett a kalász, az egész évi féltő gond és szorgos igyekezet gyü­mölcse. Traktorok, kombájnok zúgá­sától hangos a határ. És a gépek mel­lett a földeken munka közben figyelő szemek kémlelik az eget. Lesz-e eső? — kérdezgetik egymástól a dolgozó parasztok Kassa környékén vagy a Csallóközben egyaránt. Mert ha igen, akkor újra állni kell a géppel, szárí­tani kell a magot, a kévéket, pedig azonkívül is tengersok a munka. Ha száz keze volna is az embernek, talán az sem lenne elegendő. Mert az idő bizony megnehezítette az idei aratási munkákat. Ezenkívül törődni kell a tarlóhántással, gondolni a másodvetés­re s az eső nemcsak az aratást, s a cséplést nehezíti, de neveli a gyomot, sokasítja a gazt, s így sürget a kapá­lás is. Mindnyájunk érdeke, hogy min­den lehetőség kihasználásával minél előbb raktárba kerüljön a száraz ga­bona, népünk kenyere. A tömérdek dolog a rengeteg tenni­való közepette a falvakban ott forr, ott csírázik az új, a szebb, a jobb. Üj EFSZ-ek alakulnak, új módon kezd élni a felszabadult földműves. Gépek­kel segíti őket a gyár, új traktorokat, új kombájnokat küld a munkásság, hogy szebb legyen az élet, könnyebb legyen a munka és derűsebb a Holnap, hogy Béke legyen és gazdagabb ke­nyér. legalább 30 mázsát várnak hektáron­ként. — A szalmahozam is gazdag, de ennél még fontosabb a szem — mondja az agronómus. Skrobák István és Ondrejicska Fe­renc traktorosokon az induláskor az izgalom legkisebb jele sem látszik. Igaz, hop- nem az idén aratnak először. Gépeikkel lassan megközelítik a dűlőt és az első rendet úgy kaszálják végig, ahogy a gépet előzőleg beállították. Csak a gabonatábla végén száll le egy percre Skrobák István. A gépet futó­lag ellenőrzi, majd ismét felül a nye­regbe és máris vágja a következő ren­det. A három 16 hektáros őszi árpából estére alig marad valami. A két gép dübörgése messze elhal­­latszik a határba. A falu földművesei felfigyelnek a hangokra és örömmel újságolják, hogy Skrobák és Ondrejics­ka traktorosok megkezdték az aratást. Hiszen érzik, hogy minden perc drága! F. J. i megmentjük: nem hagyjuk kárbaveszni. i Ha nem fog menni a kombájn, bekap­csoljuk az önkötözögépeket, leakasz- I szűk a szögről a kézi kaszákat. Bizony leakasztjuk és kézbe vesszük, ■ mert a nép kenyeréről van szó! S ezt 1 figyelembe kell venni azon üzletveze­tőknek is, ahol csak csekély számban, • vagy, egyáltalában nem kapható kézi­kasza. Az idő sürget, gyors intézke- 1 désre van tehát szükség. Mert mint látjuk, a földmüvesember most is azt 1 tartja szem előtt: az erős akarat min- 1 den harcban győz! Tegyünk meg tehát mindent a győ­zelem érdekében! t HANKÖ JÓZSEF, Vágsellye Bratislava, 1957. június 50. Az utóbbi időszak gazdag volt olyan belpolitikai eseményekben, amelyek szocialista építésünkben és Nemzeti 7rontunk munkájában jelentősek vol­­-ak. s Ilyen esemény volt elsősorban a _ CSKP KB februári és júniusi ülése. A februári ülés megtárgyalta azokat az intézkedéseket, amelyek a termelés terén, nemzetgazdaságunkat a nagyobb hatékonyság eléréséhez vezetik. A CSKP júniusi ülése állást foglalt az ideológiai froiiton néhány kérdés­hez és feldolgozta a CSKP legidősze­rűbb feladatait, valamint a tömeg-- és társadalmi szervezetek feladatait Csehszlovákia dolgozó népének szo­cialista nevelésében. A szlovák nemzeti szervek és a Nemzeti Front munkája számára nagy jelentőségű volt Szlovákia Kommunista Pártjának idei kongresszusa. Nagy jelentősége volt ebben az évben belpolitikai életünk terén a nemzeti bi­zottsági választásoknak, amelyek — hála dolgozó népünk egységének és a Nemzeti Front szervei szoros együtt­működésének — a béke és szocializ­mus ügyének határozott és egyöntetű győzelmével végződtek. A választások népi demokratikus rendszerünk továb­bi megerősödését jelentették. Mindezeket a jelentős körülménye­ket figyelembe kell venni a Nemzeti Front szerveinek munkájában. 1. Amikor figyelmünket azokra az alapvető feladatokra összpontosítjuk, amelyeket dolgozó népünk a szocialis­ta társadalom felépítésére kifejtett igyekezetében végez, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az imperialista erők lázas igyekezetét, amely a nemzetek békés együttélése ellen és új háború előkészítésére irányul. A jelenben az imperialista körök fo­kozzák a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok ellen uszító kampá­nyukat. Minden igyekezetük arra irá­nyul, hogy megbontsák a szocialista világrendszer szilárd egységét. Egész Nemzeti Frontunknak, szerveinek és szervezeteinek, újra és újra le kell leplezniük a nyugati imperialis­ták bűnös céljait és háborús politi­káját, meg kell értetni tagjaik­kal e célok és az ellenséges propa­ganda népünk félrevezetésére irányuló igyekezete közötti összefüggést. A Nemzeti Front szervezetei győzzék meg tagságukat arról, hogy a béke megőrzéséért folytatott harc elsősor­ban a gazdasági tervek túlteljesítését, a munkatermelékenység növelését, a termelési önköltségek csökkentését, a nyersanyag megtakarítását, valamint az új technika bevezetését jelenti az iparban és a mezőgazdaságban. 2. Hasonlóképpen szükséges, hogy éberen ügyeljünk az imperialista pro­pagandának ideológiai fronton kifejtett igyekezetére, amely dolgozó népünk félrevezetésére és egységének meg­bontására irányul. Nem szabad szem elöl tévesztenünk, az imperialisták mindent megtesznek, hogy meggátolják pusztulásra ítélt rendszerük felbomlását. A szocializmus erőinek növekedése taktikájuk meg­változtatására késztette őket. A hideg­háború régi módszerei • mellett most még nagyobb figyelmet szentelnek az ideológiai tevékenységre, amely egyik legfontosabb fegyverük a szocialista tábor egységének szétverésében. A „népi kapitalizmus”' találmányával, „népi kommunizmus” teóriájával saját népüket igyekeznek félrevezetni ép­­penúgy, mint a szocialista országok dolgozóit. Ebben az igyekezetükben a más ál­lamokban levő opportunista és revizio­nista elemek segítségére számítanak. E hazug és ellenséges teóriák leleple­zése egyik legfontosabb feladata a Nemzeti Front minden szervének és szervezetének a tömegpolitikai munka terén. Hogy a Nemzeti Front egyes ' szervezetei e feladatukat teljesíthes­sék, szükséges, hogy munkájukban a CSKP KB és Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának határozatai értelmében megjavítsák tömegpolitikai és nevelő munkájukat és kiküszöböl­jék a Íormaisá90t, a kampányszerű­séget. 3. Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa értékelte hogyan teljesí­tik Szlovákiában a CSKP országos kon­ferenciájának határozatait a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kong­resszusa határozatainak értelmében és megállapította, hogy Szlovákiának a szocialista építésben elért eredményei az utolsó két év folyamán jelentős ; előrehaladást jelentenek. A CSKP KB ; februári ülése és Szlovákia Kommu­nista Pártjának kongresszusa nagy figyelmet szentelt nemzetgazdaságunk fejlesztése kérdésének. Itt elsősorban (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents