Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

s

Jzakad

Földműves

1957. június

Bulganyin és Hruscsov finnországi látogatásáról

Bulganyin a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, Hruscsov a Legfelső Tanács elnökségének tagja és kíséretük egyhetes finnországi látogatás után visszaérkezett Moszkvába. A moszkvai dolgozók ünnepélyesen fogadták az államférfiakat. A pályaudvar előtti téren többtízezres tömeg gyűlt egybe. Az érkezőket elsőnek Kaganovics, Malenkov és a Szovjetunió Kommunista Pártjának más vezetői köszöntötték.

Bulganyin bevezetőben a finnországi látogatás eredményeivel foglalkozva megállapította: „Elmondhatjuk, hogy látogatásunk sikerrel járt, s valóra váltotta a hozzáfűzött reményeket.” Továbbá Bulganyin beszélt a létrejött megállapodásokról, a kereskedelmi, a tudományos-műszaki és a kulturális kapcsolatok fejlődéséről, majd aláhúzta a szovjet-finn viszony nagy nemzetközi jelentőségét.

Ez a viszony példát mutat a különböző politikai és gazdasági rendszerben élő államok békés együttműködésére és egyszer s mindenkor jelentős tényező Észak-Európa békéjének biztosításában.

„A két ország államférfiai több nemzetközi kérdés megítélésében azonos

állásponton vannak — hangoztatta Bulganyin, majd megállapította: — A szovjet kormány mindig egyik legfontosabb feladatának tekintette az északeurópai államokkal való baráti viszony megteremtését."

Ezt követően Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára szólalt fel: Elmondotta, amerre a szovjet küldöttek jártak, a finn hivatalos személyiségek és az egyszerű dolgozók igen meleg és szívélyes fogadtatásban részesítették őket. Ez a fogadtatás felülmúlt minden várakozást. Beszámolt azokról a lépésekről, összejövetelekről, ahol a szovjet államférfiak találkoztak a finn dolgozókkal

A tárgyalásokról szólva a Központi Bizottság első titkára hangsúlyozta:

Nem arról volt szó, hogy baráti kapcsolatokat hozzanak létre a finn néppel, mert ezek a kapcsolatok már megvoltak, hanem arról, hogy még tovább szélesítsék, mélyítsék azokat.

E téren a tárgyalások teljes sikerrel jártak. „Röviden szólva, igen megvagyunk elégedve tárgyalásaink eredményeivel” — állapította meg nagy tetszéssel beszéde végén Hruscsov.

Ami szent az emberiség előtt

A Béke Világtanácsa az elmúlt napokban tartott ülésének felhívása a világ valamennyi kormányához és népéhez szól az atomfegyverkísérletek azonnali beszüntetésének érdekében.

A kiváló tudósok felrázták a világot, hogy tudatára ébredjen az atomfegyverkísérletek folytatásából származó veszedelemnek. Számos országban a kormányok, parlamentek, a különféle szervezetek és egyházi vezetők követelik a kísérletek beszüntetését. Továbbá követelik, hogy az illetékes kormányok azonnal jelentsék ki a kísérleti robbantások beszüntetését és gyorsítsak meg azokat a tárgyalásokat, amelyek célja valamennyi atomrobbantási kísérlet betiltásáról szólnak.

A határozati javaslat rátér a nemzetek közötti bizalmatlanságra s kimondja: A bizalmatlanság elmérgesíti a kapcsolatokat a nemzetek között és az emberiséget atomkorszakunkban a pusztulás szélére taszítja. A nemzetek feladata a nemzetközi bizalom helyreállítása és a világkatasztrófa meggátlása. Л határozati javaslat továbbá nyomatékosan hangsúlyozza a Kínai

Népköztársaság elismerését az ENSZ- ben, az algériai háború azonnali beszüntetését, a ciprusi nép önrendelkezési jogának érvényesítését és hasonlóképpen valamennyi függő vagy gyarmati nemzet függetlenségének elismerését.

A Béke Világtanácsa ennek érdekében kész azonnal érintkezésbe lépni minden társadalmi mozgalommal, szervezettel, szövetséggel, csoporttal és egyes emberekkel is, akik szintén az atomtegyverkísérletek veszedelmének elhárítására törekednek A munka rendszerében, formájában vagy útjában a véleményekben, vagy a nemzetközi események értékelésében mutatkozó ellentéteknek nem szabad akadályt képezniök ezen közös problémák megoldásában.

Mindannak nevében, ami az emberiség előtt szent, a Béke Vilagtanácsa felszólít minden kormányt, hogy hasson oda, e kísérletek azonnali beszüntetése érdekében. S a jövő nemzedékek hálával fognak megemlékezni azokról, akik ebben a sorsdöntő pillanatban az emberiség védelme magasztos kötelességének szentelik munkájukat.

Nasszer elnök nyilatkozata

Adenauer sajtóértekezlete

Konrád Adenauer bonni kancellár Rááb osztrák kancellárral négyszemközt folytatott másfélórás megbeszélése titán, sajtóértekezletet tartott az osztrák szövetségi kancellári hivatalban. A sajtóértekezleten mintegy 300 osztrák és külföldi újságíró vett részt és tett fel különböző kérdéseket a nyugatnémet kormányfőnek.

Adenauer a leszerelés kérdéséről szólva kijelentette: „Minél tovább tartanak a londoni leszerelési tárgyalások, annál nagyobb a kilátás sikerre”.

Arra a kérdésre, hogy vajon helyeselné-e Németország semlegesítését, ha ez lenne az .ország újraegyesítésének előfeltétele, Adenauer félreérthetetlen nem-mel válaszolt. — Mindezeket a kérdéseket — mondotta — az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti ellentét szemszögéből kell mérlegelni. Az a tény, hogy semlegesítés esetén a szabad világ elveszítené a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági és emberi potenciálját, óriási mértékben megerősítené a Szovjetunió pozícióját az Egyesült Államokkal fennálló ellentétében. A potenciál ugyanis nemcsak háborús konfliktusok esetén játszik szerepet, hanem diplomáciai tárgyalásokon is. A cél az, hogy a világ két nagyhatalma között ne tolódjanak el az erőviszonyok. Ez tudniillik veszélyeztetné az enyhülést.

Adenauer bécsi látogatása világossá tette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság fel nem ismerése és az egyoldalú orientáció a militarista Bonn felé, a jövőben a semleges Ausztriát veszélyes helyzetbe hozhatja. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a bonni kancellár hű támogatója a háborús törekvéseknek.

A Look című amerikai folyóirat szerkesztősége másolatban szétosztotta az újságíróknak annak az interjúnak a szövegét, amelyet Nasszer, Egyiptom elnöke adott Wiliam Etwoodnak, a lap szerkesztőjének.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy diktátornak tekinti-e magát, mint ahogy ezt az amerikai sajtó oly gyakhan hangoztatja, Nasszer kijelentette:

„Ezt a vádat már számtalanszor hallottam. Amerikában azért neveznek diktátornak, mert nem vetem alá magam az USA parancsának. Sok diktátor van, aki aláveti magát az amerikai Külügyminisztérium parancsának és mégsem nevezik okét diktátornak.

Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az Eisenhoower-doktrináról, Egyiptom elnöke kijelentette: „Nem akarok véleményt nyilvánítani az Eisenhoower-doktrináról. Öt éven át egyebet sem tettem, mint kifejtettem az amerikaiaknak a véleményemet a Közép-Kelet kérdéséről. Ez azonban mit sem használt.

Mint már mondottam, torkig vagyok mindezzel. Mindössze annyit akarok leszögezni, hogy a Nyugattal való kapcsolataink fordulóponthoz érkeztek.

Azt javasolnám, hogy önök, amerikaiak igyekezzenek pontos értesüléseket szerezni a világ eme részéről. Ne ítéljenek felületesen. Az önök érdeke, hogy megértsék a közép-keleti helyzet lényegét.”

Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy Nasszer miért tett olyan kijelentést, hogy a nyugati hatalmakban

nem lehet megbízni, az elnök kérdi sei válaszolt:

Megbízna-e ön valakiben, fegyverrel a kezében lopakodik felé? Bennünket megtámadtak önök angol és francia szövetsé; sei. Dulles megfenyegetett bennt két. Olvastam, hogy milyen jelző kel illet engem az amerikai saj Mindössze annyit akarok monda hogy nehezen tudnék bízni önö ben.

Arra a kérdésre, hogy mi vol most a helyzet a Közép-Keleten, legelőször az USA adott volna fegyvereket Egyiptomnak, Nassz így válaszolt:

Kérdezze meg mister Dullest. . Amerikával való viszonyunk teki tétében hiú ábrándokat szőttes Én minden alkalommal arra tiír kedtem, hogy fenntartsuk a bar kapcsolatokat, anélkül azonban, hói bábbá válnék. Az amerikaiak v szont soha nem tanácskoztak velei Arra a kérdésre, hogy milyen ga dasági kapcsolatok fűzik Egyiptom a Szovjetunióhoz és a népi demokr: tikus országokhoz, az elnök ezt vál< szólta:

Ugyanolyan kapcsolat, mint amilyt néhány évvel ezelőtt a nyuga tömbhöz.

Az amerikai újságíró kifejezte a a meggyőződését, hogy vannak olyt egyiptomiak, akik nem értenek egyi Nasszer politikájával.

Meggyőződésem, hogy még so egyiptomi nem ért velem egye De mint ismeretes, Mohamed prő féta sem élvezte népe száz százaié kos támogatását — mondotta Nasz szer elnök.

Kis hírek a nagyvilágból

• Párizs. A Saclay-ban elhelyezett nemzeti atomerökutató központ 1200 tudományos dolgozója, munkása és hivatalnoka a francia miniszterelnökhöz felhívást intézett, melyben követeli az atomfegyverkísérletek megszüntetését.

C Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkára visszatért hatnapos norvégjai hivatalos látogatásáról, ahol Halvard Lang norvég külügyminiszter vendége volt.

Ф Egyiptomi gazdasági és kereskedelmi misszió érkezett Madridba. A France Presse sajtóügynökség közleménye szerint a misszió spanyolegyiptomi kereskedelmi egyezmény megkötésének lehetőségéről tárgyal.

• Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere fogadta Takaja Nakatanit, a japán külügyminisztérium kulturális és diplomáciai osztályának tagját. Beszélgetésük során Magyarország és Japán diplomáciai kapcsolatainak megújításáról tárgyaltak.

9 Amerikai sajtójelentések szerint fokozódik a kubai nép ellenállása, Battista tábornok diktatúrája ellen, aki egyre durvább módszereket alkalmaz hatalmának megtartására.

® Hollandia után a belga kormány is elhatározta, hogy felveszi a kereskedelmi kapcsolatokat a Kínai Nép-' köztársasággal és megszünteti egyes kiviteli árúcikkekre kivetett embargót.

• A . tuniszi kormány nyilatkozat tett közzé újabb fegyveres összetü zésekről, melyeket a francia parancs nokság Dél-Tuniszban provokált к Francia katonai egység két repülő gép támogatásával a gábesi országútól megtámadott egy tuniszi katonai őr járatot. A franciák tűz alá vették a őrjáratot és három tuniszi katona megöltek.

• Dzsavaharlal Nehru, indiai minisz terelnök befejezte rövid damaszkusz látogatását és Koppenhágába utazott Nehru innen Londonba ment, aho /észt \r_ett az angol nemzetközösséi miniszterelnökeinek értekezletén.

I

!====

WASHINGTONBAN bombaként hatott az angol kormánynak az a bejelentése, hogy a maga részéről nem tartja többé tiszteletben az amerikaiak által összeállított embargó-árujegyzék listát (a gazdasági zárt embargónak nevezik. A jelen esetben arról az embargó-ról van szó, amelyet 1951-ben á koreai harcok idején az USA rádiktált a kapitalista világra, hogy szüntesse meg kereskedelmi kapcsolatait a népi Kínával, mert ez a koreai népet támogatta szabadságharc idején.)

Az angol bejelentés valóban bombaként hatott, de csak azokban az amerikai körökbén, amelyek elvakultan homokba dugott fejjél követték — illetve nem követték figyelemmel — az események alakulását. Akik azt hitték, hogy az idő végtelenségéig gúzsba köthetik szövetségeseiket, saját érdekeik ellenére és az amerikai monopoltőkések érdekében. Józan és tárgyilagos megfigyelők azonban már régebben megállapíthatták, hogy az embargo falain mindsurűbb és mind nagyobb rések támadnak, s nyilvánvaló volt előttük, hogy — ennek a bombának elcbb-utóbb robbannia kell. Más lapra tartozik az amerikaiak fokozott idegessége amiatt, hogy számukra most a legrosszabbkor robbant, amikor a tajvani események miatt tálán a legnagyobb szükség lett volna a kapitalista tábor szilárd egységét demonstrálni a távol-keleti térségben.

A VITA, AMELY a mostani angol bejelentéssel kétségtelenül új fordulatot vett, mert az elvi síkról a tettek mezejére került — nem új keletű; szinte egy idős magával a Kínai Népköztársasággal. Az angol politika bizonyos mértékben első perctől kezdve igyekezett külön utakon járni, mert életbevágó érdekei fűződtek Kínával való kapcsolataiból. Valahogy félszájjal, de elismerte a központi népi kormányt, nem követte Amerika botor politikáját, amely egyszerűen ,nem létezőnek tekintette a 600 milliós Kínát. Anglia legalább tudomást vett létezéséről, de a kereskedelmi korlátok tekintetében — bár szüntelenül kapálódzott ellenük — beadta a derekát.

Az amerikaiak két legyet akartak

Zár, amely leültetett Versen*,u,ás

tni egy csapásra a Kína elleni szigorú nbargö erőszakolásával. Egyrészt arra zámítottak, hogy ezzel meg tudják kadályozni Kína ipar fejlődését, más§szt Kína fogyasztó piacának és yersanyag forrásainak elzárásával

akarták gazdaságilag jobban magukhoz láncolni „szövetségeseiket”.

Az első légy már régen elrepült... Kína ipari fejlődésének megakadályozása szempontjából az amerikai embargó már régen kudarcot vallott. Ami pea kínai piacért

dig a dolog másik oldalát illeti, állapítsunk itt meg csak annyit, hogy a mostani bomba azért robbant, mert Ame-' rikának sikerült — túlfeszítenie a húrt. Anglia olyan súlyos gazdasági helyzetbe került, hogy nem tűrhette tovább az' embargót.

ISMERETES, HOGY a kereskedelmi korlátozások kérdésében ez év elején éles vita volt az angol alsóházban. Bevah, a labouristák vezető szónoka a többi között így fakadt ki: „Anglia sok kereskedelmi lehetőséget szalasztott el, mert egy bizonyos ország, amelyet nem akarok megnevezni, ellenezte a zárlat enyhítését. Vajon teljesen feláldozzuk érdekeinket amiatt, hogy nem sikerült befolyásolnunk szövetségeseinket?”

Az angol kormány elhatározása természetesen nem született meg egyik napról a másikra. Hosszantartó meggyőzési kísérlet előzte meg, amely azonban hatástalannak bizonyult. Hogy csak az újabbakat említsük — már a bermudai értekezleten a napirend egyik fontos pontja volt a Kínával való kereskedelmi korlátozások enyhítése, de MacMillan akkor csak halvány ígéreteket kapott. S Amerika ezeket sem váltotta be. A helyzet szükségessé tette a Chincom (az embargóban részvevő tizennégy főbb állam amerikai irányítás alatt álló, Párizsban székelő szerve, a Kínával való kereskedelmi ellenőrzésre) értekezletének összehívását. Heteken át zárt ajtók mögött folyt az alku Párizsban, de az amerikaiak csökönyös magatartása folytán eredményre nem jutott. Nyilván ez érlelte meg az elhatározást az angol kormányban az önnálló cselekvésre.

Az amerikai külügyminisztérium olyunszei^i nyilatkozatott adott, hogy a Chincom többi tagállama az amerikai álláspontot támogatja. Az angol kor-' mány szóvivője vitába szállt és hangoztatta, hogy éppen ellenkezőleg, a tagállamok nagy többsége egyetért

Nagy-Britanniával abban, hogy „a kommunista Kínával szemben sem kell szigorúbb korlátozásokat alkalmazni, min a szovjet blokkal általában”.

Másrészt azonban az angol kereskedelmi minisztérium sietett közzétenn jónéhár.y fontos árucikknek a listáját ami ezután szabadon exportálható Kínába. Ez a jegyzék elég sokat mondó szerszámgépek, villanymotorok és generátorok, gumigyéri berendezések gépkocsik, traktorok, mozdonyok legtöbbje, vasútépítéshez szükséges anyagok és vasútikocsik, tudományos tevékenységhez szükséges műszerek, különböző vegyi termékek szerepelnek rajra.

NEM ÉRDEKTELEN az angol kezdeményezés viszhangja az amerikai belpolitikában. Az amerikai szenátorok egy nagyszámú csoportja kedvező légkört igyekszik teremteni a kommunis-' ta Kínával való kereskedelemben alkalmazott korlátozások enyhítésére. Sok ember véleménye szerint rövidesen politikai téren is megmutatkozik az az erőteljes nyomás, amelyet a kínai piacon érdekelt gyárosok és farme.rek gyakorolnak ezen a téren. A déli államok egyes befolyásos politikai és gazdasági körei bizonyos idő óta már aktív módon, liberálisabb kereskedelmi politikát követelnek. De nemcsak Amerikában, hanem például Japán üzleti körei is ujjongva fogadták az embargó elleni lázadást és minden bizonnyal Japán Angliának egyik legjelentősebb versenytársa lesz a Kínai piacon. Anglia másik riválisa valószínűleg Nyugat-Németország lesz. Nyugati hírügynökségek jelentései s"_rint rövidesen kereskedelmi csoportok utaznak Kínába, hogy tanulmányozzák a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Ausztráliában, a Skandináv államokban és a világ . más részein és ésszerűtlennek tartják a kereskedelmi korlátozásokat. Norvégia elsőként követte Anglia példáját és a Times jelentése szerint a NATO úgynevezett kínai bizottságában az embargót védő USA-t már csak Törökország, Görögország és Kanada támogatja a tagok közül. Ez a tény mindennél többet mond.

SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Križková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p.. Bratislava, ul. Februárového И ťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, J ' félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. A-51244