Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-23 / 25. szám
L957. június 23. sízalŕod Földműves Amikor Méhész Jánoshoz elszegődöm gulyásnak, eszem ágába sem volt, logy most léptem át az élet küszöbét. Arra sem gondoltam, hogy mint második elemista az istállóban fogom .nyugvóra hajtani” gyönge, fáradt testemet. Már csak azért sem, mivel arról nem volt szó a „szerződéskötésnél” ... De hiszen a közmondás is azt tartja: Tévedni emberi dolog. így volt hát velem is. Mindjárt ez első napon, amikor hazajöttem a tehenekkel, azt mondotta a gazdám: — Ide figyelj gyerek, az éjjel az istállóban alszol! Nem mondhatom, hogy jól esett ez t bejelentés. Annyi bátorságot azonan éreztem magamban, hogy megkérdezzem: — János bácsi, miért kell az istállóban aludnom? Elalszom én a padláson is, hiszen ott jobb, frissebb a levegő Gazdám arca mint a paprika megvórösödött, s durván válaszolt: — Egy szót se akarok hallani! Már csak nem gondolod, hogy én fogok virrasztani a Rózsa mellett. —, A ... Rózsa .... mellett? — dadogtam — és... mit fogok csinálni a ... Rózsával? — Figyelni fogod, hogy mikor fog borjazni! — Figyelni fogom? — Igen! — De hiszen az előbb azt mondta János bácsi, hogy aludni fogok ... — Fogdd be a szád! — pattant fel gazdám, majd kimondta a végszót: — Azt fogod csinálni, amit parancsolok. Máskülönben le is út, fel is út... Már gyerekkoromban •Szerettem a barátságot és a társaságot. Az istálló lakóival azonban mégis nehezen ismerkedtem meg. Mert nemcsak a tehenekkel, borjukkal és a lovakkal kellett „barátságot” kötnöm, hanem először is, „hálószobám" illatával. Ez pedig durvább volt a legrúgósabb tehénnél is. A többezer légygyei és az állandóan ugrándozó patkányokkal pedig a legnagyobb akaratom ellenére sem tudtam megbarátkozni. Bár nekik „köszönhetem”, hogy nem jött álom a szememre. Mert bizony még ma sem tudom elképzelni, mi lett volna a következménye, ha elalszom és nem veszem észre a Rózsa borjazását. Mert nem akármilyen tehén volt ám a Méhészék Rózsája. Annyi tejet adott, mint a Cifra és a Viola együttvéve. Egyedüli hibája az volt, hogy még egyszer sem ellett üszőborjat, pedig már a kilencedik évében járt. A fajtájából viszont nem akart kipusztulni a gazdám. Azt mondta: — Míg a lábát emelgetni bírja a Rózsa, addig nem adok túl rajta, öreg napjaira majd csak hágy utódot... A harmadik évet töltöttem Méhészéknél, amikor gazdám nagy örömére „lánya” született a Rózsának. Szép kis teremtés volt. A nyolcadik hetében 125 kg-ot nyomott. S 12 hónapos korában már meghaladta a 350 kilót. Amikor pedig bika alá került. 14 hónapos és négymázsás volt. Igen ám, csakhogy hozzá illő bika nem volt a faluban, de a környéken sem, gazdám viszont nem akarta elszalasztani a „szerencsét”, ráengedték tehát a kis Rózsára a nyolcmázsás községi bikát... Két hét telt el, ismét üzekedett a kis Rózsa. Hogy biztos iegyen a fogamzás, kétszer ugratták meg a fiatal állatot a nagy, lomha bikával. Utána pedig gazdám és Fullajtár László apaáiiatgondozó egy szőlőkaróval „vasal-' ták” a meggörnyedt üszőt. S amikor már jól belefáradtak a „masszírozásba”, Fullajtár Laci két vödör hideg, vizet öntött a szerencsétlen állatra, majd gázdám felé fordult s hízelgőén ezeket mondta: — No, János bátyám, ha most se fog borjút az üszője, akkor soha ... Másnap reggel szomorúan, leverten ballagott a fiatal üsző a gulya után. A legelőn félrehúzódott, s az egyik csipkebokor mellett lefeküdt. Bántott, törtem a fejem, mitévő legyek, hogy éhes ne maradjon gaz-1 dám kedvence? Felmásztam hát az egyik akácfára és szedtem jó csomó akácvirágot. A kis Rózsa elé tettem, az azonban megse kóstolta. Rózsa vígkedélye virgoncsága többé vissza sem tért. Pedig Boros állatorvos minden tudását latba vetette, hogy megmentse a fiatal állatot. Mindez hiába volt. Gazdám kétségbeesetten fordult az állatorvoshoz: — Mi az, doktor úr, elpusztul az üszőm? — Ha hagyjuk, akkor igen! De én azt javaslom," holnap reggel vigye vá-Milosovics traktoros Stelár szövetkezeti taggal kukoricáját sarabolja a sárfiai EFSZ Három megbízotti hivatal sürgős felhívása a cukorrépa gyors öntözésére A cukorrépa eddigi fejlődése gazdag terméssel bíztat. A szövetkezeti tagok, a kis- és középparasztok, az állami gazdaságok és a GTÄ dolgozóinak szorgalma a vetés, a növényápolási munkák folyamán és a kártevők elleni harcban nagyfokú szakmai és szervezeti felkészültségre mutatott, és így ezeket a feladatokat hamarább és jobban elvégezhetik, mint a múlt években. A legutóbbi száraz napok és a további nyári forróság azonban komolyan fenyegethetik az eddigi munka eredményeit. Legkiválóbb szövetkezeteink, az állami gazdaságok és több cukorgyári gazdaság tapasztalatai arra mutatnak, hogy kedvezőtlen időjárási feltételek mellett is nagy cukorrépa termést lehet elérni, célszerű öntözéssel. Szövetkezeti tagok, állami gazdaságok dolgozói, egyénileg gazdálkodó földművesek. Használjátok fel teljes mértékben az összes öntöző készülékeket a cukorrépa földek öntözésére. Azonnal meg kell kezdeni az öntözést. Szervezzétek meg az öntözőberendezések három műszakban való kihasználását. Erre a célra egyúttal fel kell használni a zöldség öntözésénél alkalmazott öntöző berendezéseket is. Használjátok ki az összes vízforrásokat az alacsony fekvésű és más földterületek öntözésére az öntözőcsatornák vizének duzzasztásával, zsilipek felállításával. Az öntözés elvégzésére kérjétek a GTÄ-ák és többi üzemek segítségét, alacsony- és magasnyomású szivattyúk, ciszternák trágyaléöntözök és más berendezések bekapcsolásával. Az öntözési akciónál ki kell használni a községek önkéntes tűzoltóinak segítségét. Az önkéntes tűzoltó testületek beállításának kérdését tárgyalják meg a helyi nemzeti bizottsággal oly módon, hogy emellett ne zavarják a köz• ség tűzvédelmét. Agronómusok, GTÄ dolgozók, cukorgyári agronómusok, állami gazdaságok és tűzoltók! Segítse; tek a szervezésben szakszempontból és anyagi eszközökkel a szövetkezeti tagoknak, az állami gazdasági dolgozóknak, és az egyénileg gazdálkodó földműveseknek, a cukorrépa öntözésénél. CSISZ funkcionáriusok és tagok! Szervezzétek meg a helyi csoportok brigád segítségét az öntöző munkáknál. Váljatok az öntözés úttörőivé a gazdag cukorrépatermésért folytatott harcban! J. M. Chudík s. k. mező- és erdőgazdasági megzott, M. Rázus, a CSISZ szlovákiai központi bizottságának vezető titkára, J. Marcelly, élelmiszer ipari és mezőgazdasági terménybegyűjtési megbízott, A. Hronkovié, a belügyi megbízott helyettese, P. Paulík alezredes, a Csehszlovák Tűzoltó Szövetség szlovákiai bizottságának alelnöke. Utolsóból első lesz... & 4 Ste Gyújtsunk ócskavasat! FELHÍVÁS A POLGÁROKHOZ: Gyűjtsetek össze minden ócskavasat és színes fémet. Adjátok be az ócskavas gyűjtőbe vagy a Jednota elárusító helyeire. Egy kg ócska hulladék vasért készpénzben 8 fillért, 1 kg színes fémért 2—10 Kés-t kaptok. A vas és színes fémek gyűjtésével növelitek jövedelmeteket, megszabadultok a fölösleges lim-lomtól és kohóinknak lehetővé teszitek az acélgyártás fokozását. KOVOŠROT, Bratislava, n.v. Mi volt az oka a nagy méretű bomlásnak? — Szerintem a vezetésben volt a hiba. Hegedűs elvtárs, az akkori szövetkezet elnöke, félretette az ésszerű vezetést, a meggyőző s türelmes szavakat: diktátori módon „intézkedett” a szövetkezetben. A gyűlések is csak formálisak voltak. A tagságnak beleszólása semmibe nem volt, az elnök durva hangja minden kezdeményezést elfojtott. így a szövetkezet tagjai egymásután fordítottak hátat a szövetkezetnek. Hegedűs elvtárs látván a nehézségeket — lemondott. Utána Labszký elvtárs foglalta el az elnöki széket. Alig három-négy hónapos „vezetés” után ő is lemondott. A zűrzavar tehát napról napra fokozódott a szövetkezetben. Nem volt egy ember sem, aki vállalja az elnöki tisztséget. Ekkor a JNB javaslatára Molnár elvtárs lett a szövetkezet elnöke — aki addig körzeti zootechnikus volt. Molnár elvtárs nagy „lendülettel” látott a munkához. Az őszi vetést, bár késve, de azért elvégezték. Már-már úgy látszott, hogy helyes útra terelődik a szövetkezet szekere. A szövetkezet tagsága azonban valahogy nem bízott az elnök szavaiban. De nem is csoda, hiszen a nevezettet munkakerülőnek ismerte a falu népe. S ezt Molnár elnök a következő év folyamán be is bizonyította. Ugyanis a szövetkezet kukoricáját kiadta részes megmunkálásra — ismerőseinek, barátainak. Amikor pedig napfényre került ravaszsága, lemondott elnöki tisztségéről, a kukoricát azonban — amit saját magának is kimérete,, de mások kapáltak be — letörte s hazavitte. 1956. nyarán Pasztorek elvtárs vette át a vezetést, aki jó indulatú s erélyes ember volt. Így rövid időn belül megakadályozta a szövetkezeti vagyon elherdálását, s helyreállította a szövetkezeti demokráciát. Ezzel az intézkedéssel egészséges vérkeringés indult a szövetkezetben. Ez év januárjában a bagotai EFSZ- ből Margit-puszta és Pál-major összekapcsolásával új szövetkezetei alaki-1 tottak. Ekkor Pasztorek elvtársat leváltották elnöki tisztségéből, csoportvezető lett, s Pavelka lett a szövetkezet elnöke. Most már minden előfeltétel megvan arra, hogy az utolsó szövetkezetből első legyen, hiszen Pavelka elvtárs, mint magángazda szakszerűen művelte földjeit: neki volt a legszebb kukoricája, krumplija, az ő földjein ringott a legdúsabb kalász. Minden esetre szükség van a tagság igyekezetére, jó akaratára is, hiszen csakis közös erővel tudják előbbre vinni szövetkezetük fejlődését: valóraváltani pártunk és kormányunk határozatait. Kemény József, góhídra...! Ebből már úgysem lesz tehén soha...! —• És mi baja van az üszőnek, doktor úr? , — Össze van roncsolva, s azonkívül a nehéz bika alatt megrepedt a hátgerince. Az állatorvos szavai után gazdám elkeseredetten támasztotta meg a szúette ajtófélfát... * Egy igaz történetet mondtam el a sok közül. És azt hiszem, ez az egy példa ezer és ezer hasonló esetre emlékeztet. Szemünk elé idézi a múltat, amikor tucatszámra volt a romlott, fertőzött tehén; szinte mindennapos volt a száj- és körömfájás. Ezeket a betegségeket ma már csak hírből ismerjük. Ha van is, az nem másból, mint elővigyázatlanságból ered. Mert mint Balia Imre műfedeztetó mondja: — A mesterséges megtermékenyítéssel is idézhetünk elő fertőző betegséget, ha a megtermékenyítést végző nem fertőtleníti a hüvelyt a megtermékenyítés előtt. Egyszóval: ha felelőtlenül végzi munkáját! Ha már idáig jutottunk, érdemesnek tartom kissé elidőzni az olyan fontos kérdésnél, mint a szarvasmarha mesterséges megtermékenyítése. Annál is inkább szükséges ez, mivel még ma is akadnak olyan emberek, akik jobbnak tartják a bikával való fedez-1 tetést a mesterséges megtermékenyítésnél. Nem árt,, ha ezek at emberek megszívlelik Mackó Antal leszenyei földműves szavait, aki azt mondja: — Azóta borjaznak rendszeresen teheneim, amióta bevezették a mesterséges megtermékenyítést. Sőt volt már olyan tehenem is, amelyik több mint két évig nem szedődötí meg a bikától. így mindenesetre annyi tejet sem adott, amennyi a macskának elég lett volna. Eladni viszont sajnáltam, mert jófajta volt. Ekkor találkoztam Balia Imre technikussal,' aki miután clpanaszkodtam neki, hogyan jártam a tehenekkel, máris segített. Méghozzá sikerrel. Két héttel a „vizitálás” után már üzekedett a tehenem. A legjobb pedig az volt, hogy mindjárt az első megtermékenyítéstől borjas maradt. Azóta se kel! nekem magyarázni, hogy melyik a jobb megtermékenyítés! . Gemer János, tcrgeheci középparaszt ajkáról is elismerés hangzik, amikor a műfedeztető állomás dolgozóinak munkájáról szól. — A mesterséges megtermékenyítés sokkal jobb, előnyösebb mint az előbbi volt — mondja Gemer János. — Állatállományunk ugyanis nincs kitéve az elkcrcsosodás veszélyének, mint a múltban, amikor falvainkon 5—6 évig sem cserélték a bikát. — Egy másik előnye pedig, hogy a fertőző betegségek megfékezése terén kimagasló eredményt értünk el ezen a téren. A mesterséges megtermékenyítésben a fertőtlenítés révén a minimumra csökkenthető ezek terjedése. Balia Imre, a műfedeztető állomás dolgozója hasonló tapasztalatokról számol be, s egyben ésszerű javaslatokkal áll a gazdák elé. — Mint fejőgulyás léptem a műfedeztető állomás dolgozóinak soraiba, tehát a tehenek természetét és az üzekedés egész folyamatát már ismertem. Tudtam azt is, hogy rajtunk, technikusokon múlik a mesterséges megtermékenyítés népszerűsítése, s tökéletes alkalmazása. Mert bizony kezdetben a parasztok hallani sem akartak erről. Igaz, még ma is van javítanivaló a munkánkban, dehát a közmondás is azt tartja: ,,Nincs az a jó, ami még jobb ne lehetne." Különösen a mag tárolása körű: vannak hiányosságok. Mert mint ismeretes, a magnak állandóan hidegen: friss jégben kell lenni. Ha a jég felolvad — s ez a nyári hónapokbar gyakran előfordulhat — cseréljül azonnal, hogy a mag a mozgás következtében el ne veszítse életképességét. Ha a megtermékenyítés előtt óvatosan felrázzuk a tárolt magot, s csak aztán szívatunk a hüvelybe párába, akkor 100 százalékos a megtermékenyítés. — Nem dicsekvésbő mondom, de az előirányzott tervei mindig túlteljesítem. A múlt évben például a körzetemben levő 348 tehéntől 286 borjúnak kellett születnie. A gondos munka gyümölcseként elérteni hogy ez az állomány 306 darabot éri el. Kissé elgondolkozik, mikor idáig ér a mondanivalójában, majd kis pihenő után újra folytatja: — Mint minden embernek, nekerr is vannak vágyaim. Nem adnám például semmiért, ha a fiam megszeretné ezt a mesterséget. Olyan szakembert nevelnék belőle, hogy párja nem volna az egész kékkői járásban, de talár rriég az országban sem! Aztán mosolygós arccal — mint ak biztos abban, hogy vágya teljesül — kezet nyújtott a híres technikus i akinek nincs kisebb célja, minthogy parasztjaink a jövőben is elégedettel legyenek munkájával. ; Z. Hegyi József Fojtó, fülledt meleg volt, a hőmén higanyszála a 30 fok fölé ugrott. Pavelka elvtárs, a bagotai EFSZ elnöki gyakran törülgette homlokát, amikoi a szövetkezet burgonya-földje mellet megálltunk. — Még egy-két napot várunk a szedéssel — mondotta a szövetkezet elnöke — hadd fejlődjenek még a gumók — Június második felében legalább ké vagonnal szeretnénk beadni új burgonyát, s a többit szabadáron értékesítjük. Tervezett bevételünk új burgonyából 30 000 korona, de már előreláthatóan több mint 50 001 korona lesz. Pavelka elvtárs jogosan remél, és valóban büszke lehet a szövetkezet eredményeire. Amerre jártunk mindenüt a szorgos munka eredményeit láttuk A dohány, cukorrépa és a kukorici gyommentes. A szövetkezet istálló mellett pedig hatalmas lucerna- é: szénakazal terpeszkedik. Gabonából i ió termése lesz a szövetkezetnek. Rep céjüknek pedig az egész ógyallai já rásban nincs párja ... Nem mindig volt ez így a bagota szövetkezetben. 1954-ben például a teljes széthullás előtt állott. Az lopta i szövetkezet vagyonát, aki érte. A ve zetőség teljesen tehetetlennek bizonyul a hibák orvoslásában, és a JNB egye; funkcionáriusai is lemondtak a „beteg’ gyógyításáról. ’
