Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-23 / 25. szám
A szocialista faluért S^ZjO/hZCÍ Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. június 23. Ára 40 fillér VIII. évfolyam, 25. szám. ELŐHÍRNÖKÖK Szlovákia déli részén már sárgul a határ, kasza alá érik az őszi árpa. Felzúgnak a gépek, megindulnak a hengerek és a bő termést ígérő, fejüket lehajtó kalászokból zsákokba kerül a szem. A Szenei Gép- és Traktorállomáson nagy a sürgés-forgás. A szerelők, traktorosok, főmérnökök és a többiek figyelme ma a felkészülés ellenőrzésére összpontosul. Okosy főmérnök kezében az aratási főt érv vei gondosan számba veszt az elosztott gépeket. A kijavított 34 aratógép már a brigádközpontokban van. A GTÁ udvarán ötvenöt kijavított kombájn indulásra készen áll. A javítóműhelyből kopácsolás hallatszik. Savéi Gyula kombájnjavító ütései alatt engedelmesen hajlik a pléhdarab. A műhelyben két „csonka“ kombájn áll. Vágószerkezetük a földön hever. A főmérnök arrafelé tart. — No, Savéi elvtárs, elkészül időre? — Ha a többi sikerült, ennek is menni kell — hangzott a válasz. — Tíz magyargyártmányú kombájnt kaptak és azon alakítják át a vágószerkezetet. Valamikor két hónapig is eltartott az aratás a szenei járásban. Ma 10—11 napig tart. A szerződések alapján 5987 hektárt vágnak le a kombájnok, az aratógépek pedig 1500 hektár körül. A magángazdák 50 hektárt szerződtek le önkötözögéppel. Egy-egy kombájnra 68 hektáros teljesítmény vár — jegyzi pieg Fiala Ferenc, a GTÁ tervezője. — Tavaly Kips Béla kombájnos ugyan 166 hektárt vágott le. — Azt is elmondja, hogy az aratás idejére más üzemekből is kapnak kombájno sokat. Az udvaron felsorakozva állnak a szalmagyüjtók is. — Van belőlük elég — jegyzi meg Okosy főmérnök. — Csehországból is kaptunk harminchármat. így minden kombájnra jut. Tavaly bizony roszszabbul álltunk ezen a téren. A szalma nem egyszer a kombájn után a földön maradt és a szövetkezetek nem egyszer jogosan kártérítést követeltek. — Ezekre a szárítókra nincs szükségünk — jegyzi meg a főmérnök. — Nálunk kalászban érik be a termény. Ha akad is egy kevés szárítani való, a szövetkezetek rendelkeznek annyi szárítóterülettel, ami elég. ?.',.. Hát akkor minek tartják itt? — A gépállomások főigazgatósága rendelkezése alapján. Pedig csak a helyet foglalják el nekünk. Inkább több kombájnt adtak volna, mert tavaly 110 kombájn dolgozott és a szövetkezeti tagok még ezt is kevesették. Öt cséplőgép kivételével a többi már szintén a brigádközpontokon van. Ezek javításánál Papp János műhelyvezető nemcsak felügyel, de be is avatkozik. Olajos kezeit törölgeti, amikor kérdéseket intéztem hozzá. — Felkészülten nézünk az aratás elé — mondta. — A még bent lévő gépeken már az utolsó simításokat végezzük. Az aratás ideje alatt is biztosítjuk a gépek üzemképességét. Körzetünkben 10 jól ellátott mozgóműhely fog működni. A kombájnokhoz van elég alkatrészünk, de például a 12—84-es kilengő csapágyakból hiányunk van. Ezt nehéz beszerezni. Amikor kiléptünk a műhelyből, a tikkasztó melegben homlokunkat hamarosan ellepte az izzadság. — Ha ilyen idő lesz, néhány nap múlva megindul az aratás — mondták többen is. Ahogy az iroda felé haladtunk, szembetaláltuk magunkat Szalai Józseffel, az egyházfai EFSZ elnökével. — Főmérnök elvtárs, van elég spárgájuk? — kérdezte. — Még van! Mihez kell az? — Holnap vágjuk az őszi repcét: Később tudtam meg, hogy a jókai szövetkezetben is megindult az őszi repce aratása. Már készülőben voltam, amikor valaki a hátunk mögött megszólította a főmérnököt. Takács Feri bácsi volt, kezében érett őszi árpa-kalászt tartott. Mosolygott az arca amikor megszólalt. — Ideznézzen! A dunaújfalusi szövetkezetben megkezdhetem az aratást. KULIK GELLERT. csoí<ж&oí<ж&oг<жläOг<ЖííOí<жяoн&aäOKJiC%oŕ<жяoнзtoáo^ Nagy László traktoros és társa Kelecsényi József a perbetei EFSZ 12 hektáros cukorrépaföldjén egyszerre végzi a sarabolást és a trágyalével való öntözést. (Z. S.) Megkezdték az aratást A Bajcsi Állami Gazdaság határában már aranysárgára érett az őszi árpa. Az állami gazdaság részlegein 12 kombájn kezdi meg a munkát. Most három kombájnnal több lesz, mint tavaly. Az állami gazdaság dolgozói jól megszervezték a szalmaösszehordást. Minden kombájn után két szalmaöszszegyüjtőt akasztanak. Amikor az egyik megtelik, azt egy traktorral azonnal a kazalhoz húzatja és így zavartalanul és gyorsan folyik a szalma összegyűjtése. A bajcsi igazgató-' Sághoz tartozó bajcsi részlegen csütörtökön két kombájn már megkezdte a 20 hektár őszi árpa aratását. További új EFSZ az eperjesi kerületben Ebben az évben az EFSZ-ek alakísa terén az eperjesi kerület érte el legszebb eredményeket. Az eddigi kereket a napokban újabb EFSZ megakulása követte, amelyet 17 kis- és jzépparaszt szervezett Kopőaniban, nagymihályi járásban. A kopöani szövetkezetesek 300 hekr mezőgazdasági területen kezdik eg a közös gazdálkodást, amelyből ibb mint 150 hektár a szántóföld, szövetkezetbe lépett tagok 90 hekr szántóföldet vittek az EFSZ-be. z új szövetkezet tagjai az aratás ;án, amelyet már közösen végeznek, ionnal megkezdik a föld technikaiizdasági rendezését. Gazdálkodásukul a fósúlyt az állattenyésztésre heezik, valamint az ipari növények teresztésére. Még ebben az évben felhtenek egy ideiglenes sertésólat, valamint egy összeszerelhető tehénistállót, amely 80 szarvasmarha befogadására lesz alkalmas. í Kasza alá érett a kalász A béke érdekében Az. EN-SZ leszerelési albizottsága. Zorin szovjet fődelegátus elnökletével, rövid ülést tartott. V. Zorin szovjet küldött az alábbi javaslatokat terjesztette az ENSZ leszerelési albizottságának ülése elé: 1. Két-három éves időszakra szüntessék be az összes nukleáris kísérleteket. 2- Létesítsenek nemzetközi bizottságot a nukleáris kísérletek beszüntetéséről szóló egyezmények alkalmazásának ellenőrzésére. E bizottság feladata lenne az is, hogy munkájáról jelentéseket terjesszen a Biztonsági Tanács és az ENSZ közgyűlése elé. 3. Az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban és a „Csendes óceán, térségében” létesítsenek megfelelő tudományos berendezésekkel ellátott ellenőrző állomásokat. Öntözzük a cukorrépát A múlt évi nagy szárazság következtében a maškovai EFSZ (losonci járás) cukorrépatermése mintegy 100 mázsával csökkent. Pedig mind az agrotechnikai intézkedéseket, mind- a határidőket betartották. Ebben az évben — hogy a terméscsökkenés meg ne ismétlődjék — a falu tűzoltóit hívták segítségül, akik motoros fecskendővel öntözik a cukorrépa-földeket. Ütját állták a patak elfolyó vizének, s a felgyülemlett vizet használják fel a tűzoltók a cukorrépa öntözésre. A maškovaiak jó példáját a pinci és a panyidaróci EFSZ is követi. Itt is elvégezték már a szükséges előkészületeket. S. L. A döntő csata küszöbén Nem olyan régi, de még inkább nem olyan jelentéktelen az alábbi történet, hogy elmoshatta volna a felette elszállt esztendő. A júniusi esőzések után megkétszerezett sietséggel jött a nyár. Kapát kívánt a cukorrépa, sarabolásra, gyomirtásra áhítozott a kukorica, a burgonya. Az esöverte széna egyrésze még renden hevert, s itt-ott még lábon tikkadt a fü. A gabona pedig érett, rohamosan. Egymás hegyébe futott a sok munka. A sok fontos közül persze az aratás volt a legsürgősebb. A királyhelmeci gépállomás dolgozóit még így sem érte váratlanul, mert időre felkészültek a döntő csatára. Az egyik községben a számításba azonban mégis hiba csúszott. A szakaszagronómus, hogy egy percei se mulasszanak, gyorsan intézkedett, hogy az önkötözőkkel azonnal kezdjék meg az aratást az egyik viaszérésben levő táblában. Meg is beszélte a szövetkezet agronómusával, az elnök azonban közbeszólt. — Én kombájnra szerződtem Nem bírtok két-három napot várni? — Az idő, az nagy úr — igyekezett a meggyőzéssel a szakaszagronómus. — A muszáj még nagyobb — kontrázott az elnök — nem látod, hogy ezer munka szakadt a nyakunkba? Azzal se bírunk. A vita eredménye az lett, hogy az indulásra kész gépek megtorpantak. Azután eső jött, a kombájn egy félnapot még várhatott. Az új kombájnos az új kombájnnal azután is nehezen haladt, a másik pedig még az első nap elromlott. Törés, javítás, újra eső, új megállás — jött a sorrend, s a határban már nem volt olyan tábla, amely ne érett volna kasza alá, sőt legtöbb helyen már megtörtén csüngött a kalász. Közben eső verte, vihar tépázta, földreteperte. A vége az lett, hogy az aratást kézi erővel fejezték be, s a tizennégy napra tervezett aratásból huszonnégy lett, a huszonegymázsás hektárhozamot ígérő magparcella terménye tizennyolc mázsás hozamra zsugorodott, a huszonhárom mázsát ígérő árpa pedig — annak ellenére, hogy még a kelleténél is több munkát fektetett bele — ennél is jobban elvérzett, hisz hektáronként csupán tizenhét mázsát szedtek belőle. Nem jó sokat rágódni a múlton, a tanulságot azonban mindig érdemes levonni belőle. Hisz újra itt az aratás. A sárguló kalásztenger felett terjengő érlelődő gabona illata szinte már az új kenyér ízét lopja az ember szájába. S a földművesek, akiknek számára gazdálkodásukban a sikeres aratás volt a beteljesülés, a legnagyobb ünnep, s a legnagyobb harc, a szókülö kalászok láttán érthetően jönnek olyan tettekre hevítő lázba, mint jó katona a döntő csata küszöbén. A föld szeretete, vagy még inkább az évtizedeken keresztül beléjük ivódó kenyérgond alakította ki bennük azt a tudatot, hogy ami már megtermett, abból egy szemnek sem szabad kárbaveszni. Talán ezekben kereshetnénk annak a' nemes paraszti erénynek a gyökerét, hogy a földműves-ember aratás idején nem ismer kiszabott munkaidőt és annak is, hogy szilárd munkaakaratát a tűző nap heve sem képes ellankasztani. S az idén, amikor határaink olyan dús gabonatermést ígérnek, amilyenre már évek óta nem volt példa, méginkább fokozódik földműveseink akarata, igyekezete, mert nagyon jól tudják azt is, hogy a szükségben mar késő takarékoskodni. Földműveseink ahhoz, hogy sikerrel fejezzék be a kenyércsatát, joggal elvárják egész népünk sokoldalú támogatását. Az idei aratás fősulya gépállomásamk dolgozóira, kombájnosainkra, traktorosainkra hárul. Az eddigi jelentések alapján elmondhatjuk, hogy gépállomásaink alaposan felkészültek a rájuk váró komoly feladatra. Néhány gépállomásunk már több mint tíz nappal ezelőtt jelentette a száz százalékos felkészülést. A kerületek közül a pozsonyi vezet, az eperjesi és a nyitrai előtt. Szlovákiai méretben is jóval jobb eredmények mutatkoznak, mint a múlt évben. Természetesen elősegítette ezt egyre tökéletesedő mezőgazdasági gépgyártásunk fejlődése és nem utolsó sorban az évről évre gyarapodó tapasztalatok. Az aratással kapcsolatos munkálatok sikeres elvégzéséhez azonban nem lenne elegendő csupán a gépek jó előkészítése és az esetleges javításokra való felkészülés. Hogy a kombájnok mellől ne hiányozzanak a szükséges szállítóeszközök, a magszárítók, szalmaösszehúzók, de még a tarlóhántó ekék sem, az önkötözők mellől pedig a begyűjtéshez szükséges eszközök és cséplőgépek, ahhoz a gépeken kívül jó szervezőmunkára is szükség van. Nem szabad lenne olyan eseteknek megtörténni, hogy a királyhelmeci gépállomás még csak várja az ígért magszárítókat, a szenei gépállomáson pedig hat vadonatúj felesleges gép áll. És bizonyosan nem ez az egyedüli eset, hogy egyes helyeken keresik a máshol kihasználatlanul heverő gépeket. A gépállomások és szövetkezetek dolgozóin kívül elsősorban a nemzeti bizottságok és az NB- ok mellett működő állandó mezőgazdasági bizottságok feladata, hogy a még itt-ott mutatkozó hiányosságokat kiküszöböljék. Szlovákia déli részén már feldübörögtek a kombájnok, traktorok, hogy veszteség nélkül takarítsák be az idei gazdag terményt. Minden pillanat drága, hisz minden elmulasztott perc ezresekkel, milliókkal károsíthatja szövetkezeti tagjaink, földműveseink, állami gazdaságaink jövedelmét és egyúttal nemzetgazdaságunk éléskamráját. Nincs tehát veszteni való időnk. JÓZSEF ATTILA: Példás magángazdák Az óbásti földművesek — mint a múltban, — még ma is egyéni gazdálkodást folytatnak. Földjeiket tehén, ökör és lófogatokkal művelik. A kaszálást, aratást azonban már nagyobbrészben gépek segítségével végzik. És ez tagadhatatlanul ismerkedés az újjal: közeledés a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Az efféle — és mindjárt hozzátehetjük elég gyakori megjegyzések is, hogy: nem hiába mondják a szövetkezetesek, hogy a gép leveszi az ember válláról a terhet... — arról tanúskodnak; az óbásti földművesek már úgy tekintenek a gépre mint jóbarátjukra, mint segítőtársukra. Ha pedig tudjuk azt is, hogy az említett község egyénileg gazdálkodói mindig időre és száz s?ázalékra eleget tesznek állampolgári kötelességüknek, sőt terven felüli beadásra is számítanak, akkor nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, az óbásti földművesek becsületes és szorgalmas gazdálkodók. Erről tanúskodik az az elhatározásuk is, hogy június végéig teljesítik egész évi tojásbeadásukat. Sólyom László, Losonc Aratás előtt A bús biborkirályfi, naplemente búcsúcsókjától ég a dús kalász. Néhány vidám tücsök már dúdorász s úgy ing a földön csendes este enyhe, mint vén öreg huszáron lóg a mente, kit nem ölel a nyárestéli láz. De itt a búza, s rozs méhébe száz apróság vár a fényre, napra, csendbe. Es várnak egyre mind a virradatra, mikor az égből napsugár pereg. A duzzadt tábla jó, acélos fajta s hajnalban jönnek barna emberek, a válluk széles, nagy kasza van rajta. ... Szellő fuvall, a tábla megremeg.
