Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-16 / 24. szám

8 Földműves 1957. június 18. A béke hangja elfojthatatlan N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának első titkára, nem most szólalt meg először amerikai láto­gatók előtt. Mégis, a Columbia Broad­casting System rádió- és televízió-tár­saság képviselőinek adott nyilatkozata újíajta, közvetlenebb kapcsolatot kép­visel. A szovjet párt vezetője televíziós adásban jelent meg az amerikai hall­gatók előtt és így szinte személyesen szólt a legnagyobb tőkésrendszerű or­szág népéhez, egyben pedig az egész világhoz. Ezek a válaszok a világ legidőszerűbb és legsúlyosabb kérdéseire adnak tisz­tázást, mégpedig a tények vaslogiká­jával. —■ Amikor annakidején megkezdtük ötéves terveink valóraváltását, Nyuga­ton senki sem hitt intézkedéseinkben, fantasztának tartottak bennünket. De azóta 40 éve telt el és 30-szorosára növeltük ipari termelésünket, — felelte Hruscsov elvtárs az első kérdésre, amely a szovjet mezőgazdaság célkitű­zéseinek beváltáséról bizonyos kételyt is tartalmazott. Igen, a szovjetország hétmérföldes léptekkel haladt előre e négy évtized alatt, a minden téren való fejlődésnek olyan vihartempójá­val, amelyről kapitalista országok nem is álmodhatnak. így hagyta maga mö­gött Angliát, Franciaországot, Német­országot és semmi kétség, hogy maga mögött fogja hagyni az Amerikai Egye­sült Államokat is, iparban vagy mező-­­gazdasági termelésben egyaránt, az egyfpjre eső termelés tekintetében is. Éppen ezért a Szovjetunió és az egész szocialista tábor a különböző társadalmi rendszerek békés versen­gésének híve. S a szovjet államférfi emlékeztette az amerikaiakat arra, hogy a hírhedt „vasfüggönyt” amerikai és nem szovjet részről vonták fel a két tábor közé, az eleven kulturális és gazdasági kapcsolatok elgáncsolására. Ennek az elzárkózásnak egyik nevet­ségre ingerlő s éppen ezért jellemző epizódjára emlékeztetett Hruscsov elv­társ, — a szovjet szakácsküldöttség esetére, amelyet az amerikai hatósá­gok nem akartak beengedni országukba. .......Ne féljenek a szovjet szakácsok­tól, mikor ezek majd Amerikába men­nek, nem fognak ott forradalmat csi­nálni.” Nem, a forradalom nem exportcikk, társadalmi rendszerét minden nép ma­ga szabja — és változtatja meg. A szovjet szakácsok csak Ínyenc-recepte­ket visznek magukkal s tőlük függet­★ ★ A franciaországi lenül következik majd be az óceán túlsó felén is a nagy változás. N. Sz. Hruscsov nem titkolja ebbeli vélemé­nyét: „Az önök unokái Amerikában szintén szocializmusban fognak élni. Megjósolom, hogy ez így lesz. Ne félt­sék az unokáikat. Majd ók fognak cso­dálkozni azon, hogy nagyszüleik nem értettek meg egy olyan haladó taní­tást, mint a tudományos szocializmus.” A világ jövendőjéről, a különböző társadalmi rendszerek életrevalóságáról természetesen eltérői nézetek lehetsé­gesek. A fődolog azonban, hogy ezek a nézeteltérések, a két társadalmi rend­szer közti küzdelem ne fajuljon hábo­rúvá, hanem maradjon meg az ideoló-­­giai és a gazdasági vetélkedés keretei között. „Ideológiai harcot fogunk foly­tatni egymással, — hangzik a nyilat­kozat — nézeteltéréseink lesznek, ver­senyezni fogunk gazdasági kérdések­ben, de együtt kell élnünk. Mi szeret­nénk háború nélkül, békében élni. Ügy véljük, hogy baráti kapcsolatok lehet­nek közöttünk..." A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymásmelleit élése — ez a béke alapja ma, mikor a földgo­lyón két társadalmi rendszer létezik. S ebből a célból szükséges a fegyver­kezések csökkentése, az atomfegyve­rek betiltása, a robbantási kísérletek félbehagyása, majd a teljes lefegyver­zés, — erre hívta fel már ismételten és már sokadikszor a szovjet ország szószólója Amerikát. Megjavítani a szovjet-amerikai kapcsolatokat, legalább részletes megegyezésre jutni a lesze­relés kérdésében, — ez az érdeke min­den embernek, éljen bár a föld bár­mely pontján. Annak a pártnak a szó­vivője, amely hatalomrajutása első nap­ján, négy évtizeddel ezelőtt minde­nekelőtt békedekrétumot repített szét az akkor vérben úszó, háborúskodó világba, — ma is tartós és szilárd bé-­­kéhez vezető egyetlen útra figyelmez­tet. S ki tudja megcáfolni Hruscsov szavait, mikor a Szovjetunió már meg­tett leszerelési intézkedéseiről beszél, a javaslatokról, kezdeményezésekről, lépésekről, amelyeket a Szovjetunió tett és tesz szüntelenül, — anélkül, hogy kellő viszonzásra találna a nyugati vezetökörök részéről. Nem csoda, hogy a new-yorki jelen­tések óriási érdeklődésről számolnak be a nyilatkozattal kapcsolatban: hogy az amerikai rádiótársaság saját közlése szerint a megnyilatkozások többsége ★ kormányválság kedvező volt, — hogy a legféktelenebb szovjetellenes és atomháborús hírverés közepette is elfojthatatlan a békevágy és Amerikában is gyökeret ver a bé­kés együttélés és leszerelés gondolata. Nyilván maga a televíziós közvetítés, a hruscsovi nyilatkozat elterjesztése sem jött volna létre enélkül a közhan­gulat nélkül. Természetes emellett, hogy a fegyverkezési üzletekben, a bé­ke megbontásában érdekelt nyugati vezetökörök, bizonyos politikusok és sajtószervek megpróbálják majd a maguk módján értelmezni a szovjet javaslatokat s gyengíteni Hruscsov szavainak hatását. A bonyolult és csa­varos magyarázgatásoknak azonban nincs hitelük a világos, egyszerű és lényegbeli szovjet okfejtéssel szemben.­Hruscsov elvtárs nyilatkozata újabb táviatokat tár fel a nemzetközi együtt­működésre, újabb lendületre ösztönzi a béke erőit. ★ ★ ★ 2000 amerikai tudós véleménye Kétezer amerikai tudós felhívást tett közzé s ebben a nukleáris fegyverrel folyó kísérletek betiltását követeli. A tudósok felhívása nagy visszhangot váltott ki az Egyesült Államokban. „Washington — hangzik a France Presse hírügynökség egyik komentár­­ja — nem kételkedik abban, hogy a kétezer tudós felhívása jelentős befo­lyást fog gyakorolni az amerikai köz­véleményre, amelyet egyre inkább fog­lalkoztat a rádióaktív kisugárzás prob­lémája”. Néhány nap óta számos amerikai tudós jelent meg az atomkisugárzást tanulmányozó kongresszusi albizottság elett. Többségük figyelmeztetett az egyre ismétlődő atomrobbantási kísér­letekkel járó veszélyre. Az említett nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy az eddigi rádióaktív eső már káros hatással volt az emberi szer­vezetre, s hogy ez a hatás a rádió­aktív eső gyakoribbá válásával arányo­san még fokozódni fog. — „Amennyi­ben a termonukleáris kísérletek a je­lenlegi ütemben fognak folytatódni — hangzik a többi között a nyilatkozat — a jövő nemzedékek ezt súlyosan meg fogják sínyleni, az emberek ezrei vagy talán milliói idő előtt meghalnak, megbetegednek, eltorzulnak vagy va­lami más módon szenvedik meg a rá­dióaktív kisugárzást.” Immár harmadik hete tart a francia kormányválság. René Pleven (radiká­lis) és Pierre Pflimlin (MRP), akik a köztársasági elnökkel egymás után kaptak megbízást a kormány megalakítására, visszaadták a megbízást, mert nem tudták áthidalni a különböző politikai csoportok közötti nézeteltérése­ket. Guy Mollet (szocialista) és René Billieres (radikális) már kezdettől fogva elutasították a miniszterelnöki tisztséget. Jelenleg Bourges — Maunoury, volt honvédelmi miniszter a kijelölt miniszterelnök. Párizsi politikai megfigyelők véleménye szerint a háború óta ez a legbo­nyolultabb és legsúlyosabb francia kormányválság. Ez a vélemény igen sokat mond, mert Franciaországban az utóbbi 12 év alatt 22 kormány váltotta fel egymást. Az Egyesült Államok legkülönbözőbb körei felemelik intő szavukat az atom­veszély ellen. Adlai Stevenson demok­rata vezér, aki jelenleg afrikai és kö­zép-keleti útra indult, Londonba érke­zésekor kijelentette, hogy „tenni kel­lene valamit a hidrogénbomba — ve­szély megakadályozására ... vélemé­nyem szerint — mondotta — kormá­nyunknak kezdeményező lépéseket kellene tennie ebben az irányban”. • Rómában e napokban folynak tárgyalások Ausztria Kommunista Pártja és az Olasz Kommunista Párt küldöttségei között. A tárgyalásokon a két állam közötti kapcsolatokat vitat­ják meg. • Bagdad. A Reuter-hírügynökség tudósítása szerint Nuri Szaid, iraki miniszterelnök beadta kormánya le­mondását. A lemondás okát egyelőre nem közölték. • Bonn. A nyugat-német külügymi­nisztérium képviselője jelentette, hogy Nyugat-Németország a megszállással kapcsolatos kiadásról szóló új egyez­mény értelmében USA-nak, Nagy- Britanniának, Franciaországnak, Dá­niának, Hollandiának és Belgiumnak 1,2 milliárd -márkát fizet, ezen orszá­gok nyugat-németországi megszálló egységei fenntartásáért. • Marokko. Tafilalet nevű délkeleti tartományában az ólombányák 2400 dolgozója sztrájkolt. A bányászok 24 órás sztrájkot kezdtek tiltakozásul az algériai határ közelében lezajlott inci­dens ellen. • Bejrut. Már megérkezett Bejrutba repülőgépeken az amerikai hadianyag első szállítmánya, az ún. Eisenhower doktrína alapján, amit Libanon hivata­losan három hónappal ezelőtt fogadott el. • A svéd földművesek nagy érdek­lődéssel és szívélyes vendégszeretet­tel üdvözlik körükben Michajl Solochov szovjet írót, aki a napokban mint tu­rista járja be Svédországot. • Nagy-Britannia, különféle körze­teiben lezuhant három Hunter-típusú katonai reaktív vadászgép. Az egyik gép Essex tartományában a vasúti sínekre zuhant és egy vonat kisiklását okozta. • Moszkva. I. Gosniák hadseregtá­bornok, a Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság honvédelmi államtitkára K. G. Zsukov, a Szovjetunió honvédel­mi miniszterének meghívására a Szov-> jetunióban tartózkodik. • Párizs. Algériában Meluze község­ben ismeretlen tettesekből álló nagy­számú csoport meggyilkolt többszáz békés algériai lakost, „a francia hiva­talokkal való állítólagos együttműkö­désért”. A francia reakciós lapok hi­hetetlen lármát csaptak az esemény körül és erről a gaz tömeggyilkosság­ról úgy írtak, mint „az algériai fölke­lők bosszújáról a Franciaország párt­jára állott mozlimokon”. • A tajvani Csangkajsek-féle tör­vényhozó gyűlésen számos képviselő követeli a Tajvannak nyújtott ún. ame-., rikai segélyügyi tanács és a gazdaság, stabilizáció hivatalának azonnali meg­szüntetését. • Dél-Wales bányászainak ezrei Car­­diffében megünnepelték a hagyomá­nyos bányásznapot Az angol bányá­szok határozatot intéztek a brit kor­mányhoz, amelyben követelik egy nagyhatalmi konferencia egybehívását és azonnali egyezmény megkötését az atomfegyverkísérletek eltiltásáról. • A Magyar Népköztársaság és a Kínai Néplcöztársasag között Buda­pesten egy évre szóló kereskedelmi és fizetési egyezményt írtak alá. Földgömb: — Mi az? Talán kísérleti nyúl, vagy tengeri malac vagyok?! a viiMm Van valami megdöbbentő és nyug­talanító abban, hogy még szinte el sem oszlott az atomfelhő a Karácsony-szi­getek fölött, ahol az angol hidrogén­bombát robbantották fel, s a nevadai sivatagban Las Vegas város mellett már új bombát robbantottak az amerikaiak, amelynek pusztító hatása körülbelül fele akkora volt, mint a Hirosimára ledobott bombáé. Közvetlenül a robbantás utjn erős hőhullám csapta meg a kísérlet szín­helyétől körülbelül 18 kilométer távol­ságra tartózkodó megfigyelőket. Las­sanként fehér-vörös-barnás fényben játszó gombaalakú gáztömeg emelkedett a légi térbe. A tűzgolyó 700—800 mé­ter magasságig emelkedett... Ekkor látni lehetett a gombaformájú hatalmas felhő képződését. A lángoszlop arány­talanul nagy koronája fokozatosan ki­­szélesedett, vöröses fénysugarakkal árasztotta el az amúgyis még vakító fényárban úszó sivatagot. Amikor a gomba feje elérte a 2—3 kilométeres átmérőt, igen gyors robbanás zaja tör­te meg a csendet... Hirtelen tornádó­­szerű szél keletkezett. A „gomba” a szél lökésére átalakult atomfelhővé. A fényt a kísérlet színhelyétől 600 ki­lométerre levő Szakramentóban is látták... Hivatalos jelentés szerint ez az „első 1957-es robbantás”, tehát a fogalma­zásból kitűnik, hogy a kísérleteket folytatni akarják. Most ne is beszél­jünk a nemzetközi tiltakozás, harag és felháborodás hullámáról, amely való­ban hasonlít a nevadai sivatag izzó atomfelhőjéhez; hiszen joggal korbá­csolja fel az emberi jövőért égő szén-Szörnyű merénylet 111!1111111!111111111!1111111111111111!111!!1!!111111!11111111!111!111111111!1111!11111111Ш vedélyeket... Ne beszéljünk az első diplomáciai lépésről sem; a japán kor­mány nyilatkozatáról, amelyet 15 perc­cel a bomba robbantása után adtak ki, és amely kéri az amerikai kormányt a kísérletek felfüggesztésére. Most csak Amerikáról szóljunk; a közvetlen környékről, amelyet gyakorlatilag fe-, nyeget a robbant bomba — a nevadai Reno és Carson Citjj körül legelő juh­­nyájakról, a szakramentói szőlőkről, a kaliforniai Bakersfield narancsligetei­ről s legfőképpen a San Diego-környéki olajmunkásokról, az idahói farmok dol­gozóiról, az arizonai zöldségtermelők­ről, a Santa Barbara öblében evező halászokról. Olvassuk az amerikai „Reporter"-ben, hogy: .......az atombizottság gondosan el­titkol egyes jelentős adatokat. Eltit­kolja, hogy a Nevadában végzett kísér­leti robbantások során Utah állam egyik városának ötezer lakosát ezerszeresen nagyobb sugárzás érte, mint megen­gedhető. Egyes orvosok egy nevadai gyermek halálát a rádióaktív sugárzá­sok következményének ismerik el. Ne­vada államban a sugárzás következ­tében többezer juh elpusztult”. A washingtoni hadügyminisztérium, a Pentagon tehát már a saját népét is megcsalja, veszedelembe sodorja az őrült kísérletezéssel. Előbb japán ha­lászok estek áldozatul a Bikini-szige­teken végrehajtott hidrogén-bomba kísérleteknek, most az angol bomba egy egész szigetvilág népéi fenyegeti, a nevadai robbantás pedig az Egyesült Államok földjére viszi a rádióaktív su­gárzást ... A felháborodás és tiltako­zás Amerikában is nő; sem.a „Was­hington Posť'-ot, sem a „Christián Science Monitor”-t nem lehet azzal gyanúsítani, hőtjy a „kommunista bé­kepropaganda” hívei, mégis felemelték szavukat — így írják „a levegőt és élelmiszert egyaránt mérgező nukleá­ris kísérleti robbantások” beszünteté­séért. Ám a nevadai felhő ott vörösük a sivatag felett; nyugatra kanyarodott, száll a városok, hegyek, falvak, tavak, folyók felett. Nem lehet nem elgondol­kodni afölött, hogy ugyanazon a héten indult el a Las Vegas-i repülőtérről szörnyű terhével a bombavető, amikor a New York-i légi kikötőben az euró­pai gépre szállt Harold Stassen, a le­szerelési értekezlet amerikai delegá­tusa. Ugyanazok a nyugati újságok, amelyek közük tudósítóik jelentését a nevadai robbantásról — és kései kom­­mentárokbah elemezgetik az angol hid­rogén-bomba robbantás politikai ha­tását, vagy Adenauer kancellár ameri­kai útja és nyugat-német atomfegyver­kezés esetleges kapcsolatait — bizako-’ úó hangon írnak a londoni leszerelési megbeszélések kilátásairól. Mi termé­szetesen örülünk a Londonból érkező optimisták hírének, hiszen esztendők óta hangoztatjuk, hogy a szovjet poli­tika megismételt leszerelési javasla­tainak az atomfegyver betiltására és a kísérletek megszüntetésére irányuló számtalan szovjet felhívásnak —, ame­lyet a békemozgalomban részt vevő milliók szava támogatott — egyszer s már nem is sokára, eredményt kell hoznia. A kettősség azonban — a nevadai bomba és a londoni javaslatok szép szavai — nem a bizalom növelésére valók; a leszerelési értekezleten elhang­zó bejelentések és amerikai javaslatok szava nem nyomja el a sivatagi dörejt. Az atomenergia-bizottságban éppen a robbantás előestéjén nyilatkoztak egy újfajta kísérlet megkezdéséről. Gordon Dunning, a bizottság tagja közölte: kísérleteznek olyan módszerrel, amely bizonyos atomrobbantásokat a föld alatt hajtana végre, hogy „a föld elnyeljen minden rádióaktivitást”. Dunning el­mondta azt is, hogy eddig 57 amerikai kísérleti robbantás volt, beszámolt a károkról — közöttük a japán halászo­kat ért fertőzésről is — és -bejelen­tette, hogy adatai szerint ....... a hidrogén bomba felrobban­tásánál először Krypton-90 rádióaktív gáz keletkezik, amely gyorsan Stron­­tium-90-né alakul át. A Strontium-90 legnagyobb része a sztratoszférában jön létre, ott terjed, de esetleg ellepi a földkörüli egész légréteget, és évi 10—20 százalékos mennyiségben hull a földre”. Ez az első nyílt beismerés: az ame­rikai kísérletek már nemcsak a Nevada környéki százezreket, nemcsak a tá­voli szigetek lakóit fenyegetik, hanem a föld egész lakosságát. S ami az új kísérletet illeti, vajon a föld mélyében végrehajtott robbantás esetében nem fenyeget-e a talaj, a növényzet, a for­rások megfertőzése útján még ször­nyűbb veszedelem? Minden újabb robbantással világo­sabb: a világ nem tűrheti tovább a fel­hőkből, s holnap talán a föld alól is fenyegető halálos veszélyt. Tudósaink hangja egy az emberi lelkiismeret min­der. nyelven szóló tragikus kórus sza­vával: azonnal véget vetni az emberi­ség elleni szörnyű merényletnek! S ez a hangos tiltakozás mindenüvé elér. El is kel! hogy érjen Londonba, a leszerelési megbeszélések asztalai­hoz és még messzebb, abba a washing­toni szobába is, ahonnan a nevadai fel­hőt az égre parancsolták. Az ilyen fel­legekből elég volt; az ember könnyű, millió alakba öltöző, változó szépségű, áramló fehér felhőket vágyik látni egén — olyan felhőket, amelyeken már áttűz a nyugalom napsugara. (A Népakarat nyomán) SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krlžková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového vlťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hlrlapszolgálata. A-51223

Next

/
Thumbnails
Contents