Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-16 / 24. szám

157. június 16. Jzalmd Földműves 7 Vita ...hogy emberré formálódjanak illlllllllilllllillHlllllliillililllllllli ÖRÖMMEL SZÓLOK hozzá Kopper Snos elvtárs vitaindító cikkéhez, mert ézetem szerint halaszthatatlan egyes, cikkben felvetett problémák sürgős 5 radikális megoldása. Kopper elvtárs lsösorban a falusi ifjúság nevelési­ek problémáit említi, kétségtelen iszont, hogy az iskolából kikerült fia­­alok nevelése mindenütt időszerű, kár faluról, akár városról beszélünk. Alkalmam volt többször meggyő­­ődni arról, hogy az iskolából kikerült iatalok nevelésével alig törődik valaki. 'z a fiatalság illemtudóan, szépen vi­­e'lkedni, hasznosan, kellemesen és fő­ág ízlésesen szórakozni — sajnos — ■lég gyakran nem tud. Ennek alátá­­nasztására legyen szabad egy jellemző :i$ epizódot itt megemlítenem. Nemrég történt, úgy este hét és íyolc óra között. Figyelmes lettem az ttcán egy kisebb csoportra, amely L5—16 éves fiúkból állt. Az öltözködési nódjuk is bátran felkelthette volna érdeklődésemet, annyira az ízléstelen­ség és komikum keveréke volt, de négis inkább a viselkedésükre figyel­­.em fel. A mondanivalójukat ugyanis rortissimóban közölték egymással, nyerítve nevetgéltek (egész nyugod­tan mondhatnám, hogy röhögtek), he­gyeseket köpködtek, majd cigarettára gyújtottak, a füstöt a szembejövő já­rókelők arcába eregették. Nem volt lány, vagy asszony, aki elmehetett volna mellettük anélkül, hogy ordító iiangoskodással „szakvéleményt” ne mondtak volna róla efféle megjegyzé­sekkel: „Klassz baba”. „Jó nő”. „Marha jó lábai vannak a csibének”, stb. Nem lenne teljes az Igazság, ha be nem vallanám, hogy sűrűn hangzottak el tlyan megjegyzések is, melyeket nem szokás leírni. Az utcasarkon a csoport kettévált: néhányan a közeli kocs­mába, a többiek a mozi irányába men­tek. Be is mentek a moziba, hiszen az ifjúságnak nem alkalmas filmet vetí­tettek. A FENTIEKBŐL KITŰNIK, hogyan és mivel szórakozik a fiatalok jelentős része, s bizony lesújtó a végkövetkez­tetés: nem ilyennek képzeljük a szo­cialista jövendő öntudatos építőit, a kizsákmányolástól mentes társadalom ifjú tagjait. A szocialista társadalmi rend min­den téren az előrehaladást, a fejlődést, a tökéletesebbet jelenti a kapitalista renddel szemben. Sajnos, lskolánkívüli fiatalságunk nevelése terén ezen a téren még sok pótolnivaló van. A ma­gatartáson kívül látunk egy más böki kenőt is: túlzott liberalizmussal talál­kozunk a nemek egymásközti viszo­nyában. Nagyon kevés az olyan fiúk száma, akik a lányokat megbecsülik, a jövendő édesanyákat, húgaikhoz, édesanyjukhoz hasonló, tiszteletet ér­demlő nőket látnák benne. S azt már szinte meg sem merem említeni, hogy ideológiai téren fiataljaink fejlettsége igen sok esetben egyenlő a nullával. FELMERÜL A KÉRDÉS: mindezért kit terhel a felelősség? A váiaszt nem nehéz megtalálni. Felelősek vagyunk mindannyian szülők, pedagógusok, if­júsági szervezeteink, népképviseleti szerveink. A probléma boncolgatásánál miből kell ugyanis kiindulnunk? Fel­tétlenül fel kell tennünk a kérdést: miért ilyen a mi fiatalságunk, miért nem jobb, öntudatosabb és fejlettebb? S a válasz megint magától adódik: mert nem törődünk fiatalságunkkal olyan mértékben, mint ahogy az kívá­natos lenne, mert nem mutatunk utat fiataljainknak magatartásukat, szóra­★ ★ ★ Egy perc földrajz Mindennap előfordul, hogy a világ legnépesebb állama: Kína neve az új­ságokban szerepel. A hírlapi cikkek úgyszólván napirenden közölnek egy sereg olyan nevet, amelyet nehéz meg­jegyezni. Munkánk egyszerűbbé válik, ha tudjuk néhány kínai szó jelentését. A kínai elnevezésekben nagy szere­pet játszanak az égtájak. Pe = Észak, Sí. = Nyugat, long = Kelet, és Nau — Dél. A helységek nevében King any­­nyit jelent, mint főváros, Fu a tarto­mány székhelye, Csu megye székhely, Csín pedig nagyközség. Például: Ре-King = északi főváros. Nau-King = déli főváros. Egyéb földrajzi kifejezések: Но = folyó, Hu = tó. Ling = hegy, Hai = tenger, Tau = sziget. Shang azt je­lenti, hogy felső, Hig pedig azt, hogy alsó. Shanghai tehát szószerint annyit jelent: a tenger fölött. A színek nevével is -gyakran talál­kozunk. így például: Hoang = sárga, hung = vörös, csing = zöld, pei = fe­hér. így ha összerakjuk a sárga (hoang) és folyó (Но) szót, megkapjuk az is­mert Sárga folyam nevét: Hoang-Ho.-va. kozásaikat, eszmei képzésüket illetően, s mert az illetékes szervek is sok esetben csak formálisan hajtják végre azokat az intézkedéseket, melyek ifjú­ságunk nevelésének javát vannak hi­vatva szolgálni. Távol áll tőlem a szándék, hogy ifjúsági szervezeteink munkáját lebe­csüljem. Mint pedagógus igen sokat foglalkozom az ifjúság legkülönbfélébb kérdéseivel, s ezért számos esetben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy ifjúsági szervezeteink igen sok hasz­nos akcióval, sok ügyes nevelési for­mával, a fiatalok hasznos foglalkozta­tásával határozottan elősegítik az ifjú­ság magáratalálását. Amit azonban ezzel kapcsolatban hangsúlyozni sze­retnék, az az a tény, hogy sajnos mindez nem mondható el általánosság­ban. Sok-sok falusi, üzemi, iskolai ifjúsági szervezetünk van, amelyek papírtevékenységet, vagy ‘ semmilyen tevékenységet nem fejtenek ki, ame­lyek élén rosszul megválasztott, ideo­lógiai szempontból kifogásolható veze­tők állnak. S nagy hiba, hogy efölött szemethúnyunk. Figyelemreméltó kö­rülménynek tartom azt is, hogy igen sok azoknak a fiataloknak a száma, akik a CSISZ-szervezetbe nem találták vagy nem találják meg az utat. Véle­ményem szerint ennek különféle okai lehetnek: lehet, hogy sok esetben az egyes falusi, üzemi vagy iskolai szer­vezetek helytelen munkamódszerei, elégtelen aktivitása, tétlensége tartja távol a fiatalokat az ifjúsági szervezet­be való belépéstől. Mindent meg kell tenni tehát annak érdekében, hogy CSISZ-szervezeteink jól irányított és szervezett munkával vonzzák a még kívülálló fiatalokat, s valóban tömeges alapon kapcsolódjanak be ifjúságunk nevelésébe. HA BEVEZETŐÜL azt állítottam, hogy fiatalságunk nem tud illedelme­sen viselkedni, a szép és jó iránt lel­kesedni, most meg is indokolom ezt az állítást. Nem is tudhat, ha senki sem irányítja, senki sem magyarázza meg fiataljainknak mindazt, amit a helyes viselkedésről, életünk szebbé, telje­­sebbétételéről tudniuk kellene. Ezért minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy fiataljainkat ezen a téren is a helyes útra vezessük. Nagy szerep hárul a tömegszervezetekre. Sem a szakszervezetben, sem a többi tömeg­szervezetben nem szabad ifjúságunkat mellőznünk. A komoly munkába való bekapcsolás öntudatossá, magabiztossá, komolyabbá teszi fiataljainkat, feléb­reszti bennük a felelősségérzetet, sa­ját kis egyéni munkájuknak fontossá­ga a köz javára növeli bennük a tár­sadalomhoz való szoros tartozás tuda­tát. A fiatalság neveléséről lévén szó, számos további problémáról szólhat­nék még. Azonban, hogy túlhosszadal­­massá ne váljon hozzászólásom, még egy fontos kérdést, az ideológiai neve­lés kérdését szeretném érinteni. Sajnos sok 18—20 éves fiatal olyan közönnyel viseltetik a haza sorsa iránt, mint a Petőfi által megénekelt magyar nemes: „Mit törődöm a hazával, — A hazának száz bajával, — Majd elmúl­nak a bajok”. Az efféle nemtörődöm­ség elfogadható volt a magyar nemes­től, de el nem fogadható bűn fiatalsá­gunktól. S a haza bajával, a haza sor­sával csak az olyan fiatalok fognak törődni, akik ideológiai szempontból szilárdan alapozottak. Fiatalságunkkal késedelem nélkül, a legalaposabban és legérthetőbb formában el kell sajátít­tatni a proletár nemzetköziség eszmé­jét, a marxista-leninista világnézet sarkallatos alapelveit. Eszmei világos­ságot kell gyújtanunk fiataljaink agyú­ban, hogy úgy vértezzük fel őket a szocializmus építésére, hogy semmiféle körülmények között meg ne inogjanak és világosan lássák hogy a haladás, a munkásosztály, a kommunista párt, a dolgozók nemzetközi szolidaritása ol­dalán van a helyük. Ezzel a problémá­val érdemben kell foglalkoznunk. NEM LEHET SZAMUNKRA közöm­bös, milyen a mi fiatalságunk, milye­nek azok az emberek, akik a mi nem­zedékünk építömunkáját fogják foly­tatni. Tudnunk kell, hogy amikor fiatalságunk neveléséről beszélünk, a jövőnkről van szó. Mindannyiunknak tehát a társadalom legkülönfélébb posztjain mindent meg kell tennünk, hogy közös erővel, eredményes mun kával a még mutatkozó hiányosságokat ifjúságunk neveléséből eltávolítsuk. SÁGI TŐTH TIBOR Torokgyík vagy diftéria A torokgyík vagy diftéria a legve­szélyesebb hevenyfertőző gyermekbe­tegségek közé tartozik. A bántalom kisebb-nagyobb járványok alakjában szokott fellépni, de nagyobb városok­ban majdnem állandóan fordultak elő diftériás esetek. A betegséget már a legrégibb időkben is emlegették. A kö­zépkor feljegyzései már súlyos difté­­ria-járványokról emlékeztek meg. A betegséget akkor „garotillonak” nevez­ték, mert ügy fojtotta meg a gyerme­ket, mint az a vaspánt, amelyet garot­­tenak hívtak. A betegség szlovák neve — záškrt — szintén erre mutat. A betegség kortiinetei roppant sú­lyosak. Aki valaha látott egy ilyen csöppséget kétségbeesetten küzdeni egy csepp levegőért, az sohasem fogja elfelejteni ezt a szívszaggató látványt. A beteg gyermek a folyton növekvő légzési nehézség által úgyszólván foly­ton zavarva van. Rekedt suttogó han­gon minduntalan italt kér, de alighogy megízleli elutasítja magától — írta a nagynevű gyermekgyógyász, Bókay János. Nem egyszer aggasztó fulladási roham jelentkezik. így múlnak el má­sodpercek, s a fulladási halál már­­már elkerülhetetlennek látszik, de éle­sen sivító hang kíséret közepette új­ból nagymennyiségű levegő hatol át a légútakon, mire a halotthalvány gyer­mek aléltan hanyatlik hátra ágyába és csakhamar elszunnyad. Mind a nyuga­lom, mind a fájdalom csak rövid ideig tart. A fulladási roham újból és újból jelentkezik, mindinkább rövidebb idő' közökben. Hogy a mai orvosok ezekkel a kor tünetekkel már csak elvétve találkoZ' nak, azt a diftériaszérum feltalálójá­nak Behring Emil német orvosnak köszönhetjük, akit ezért 1901-ben Nobel-díjjal jutalmaztak. A gyógyszérum által létrehozott im­munitást „passzív-immunitásnak” ne­vezzük, mert az immun-anyagokat a gyógysavóval visszük a szervezetbe, ahol rövid idő alatt elpusztulván az immunitás csökken és megszűnik. „Aktív immunitás” esetén a szervezet sajátmaga készíti az immunanyagot, így az immunitás nagyobb és tartó­­sabb. Ennek a lényege abban rejlik, hogy antitoxinnal közömbösített difté­­rlatoxint oltunk a szervezetbe, ami alkalmas arra, hogy megindítsa a szer­vezetben az immuntestek képződését és ezáltal hosszú időre, akár tíz évre is, mentesítsen a diftériafertőzés ellen. Nálunk 1940 óta kötelező a diftéria­­védőoltás, éspedig kétszer: a második és a hatodik évben. Ez lényegesen csökkentette a diftériamegbetegedés és halálozás arányszámát mindenütt, ahol csak a védőoltást elrendelték. Éppen ezért nemcsak fontos, de szülői kötelesség, hogy a gyermekeket védő­oltásra vigyék. DR. TIMKÖ PÁL A II. országos szavalóverseny Komáromban Az Iskola- és Kulturális Ügyek Meg­bízotti Hivatalát nemes cél vezette, amikor rendszeresítette az iskolai ta­nulóifjúság szavalóversenyét. A szlo­vákiai magyar is­kolák növendékei nagy örömmel, ki­tartó, szorgalmas munkával és ennek eredményeként ko­moly hozzáértéssel vettek részt az is­kolai szavalóverse­nyen. Februárban az iskolákon, már­cius - áprilisban a járási székhelyeken mérték össze az előadók művésze­tük erejét. Április­ban a kerületi sza­valóversenyen és a győztesek 1957. május 27-én, Jókai szülővárosában az országos szavaló­versenyen verse­nyeztek. Sok ifjút, lányt láttunk piros arccal, csillogó sze­mekkel, tüzesen szavalni. Sok alka­lommal éreztük: a szavaló a költő ér­zelmeivel azonosulva a maga gondo­latait, érzelmeit fejezte ki: Igazán éreztek és igazat mondtak. És ez a versmondás nagy emberformálő és ne­mesítő ereje. Tanítóink irányította ifjúságunk sok esetben kiváló ered­ménnyel birkózott meg a nagy feladat­tal és sikerrel varázsolta át a holt, írott szöveget az élő, hangos beszédbe; a gondolat közvetlen valóságába. A tanulók szavalatain látszott a ta­valyi év gazdag tapasztalata. Már sok­kal kevesebb szavaló kiabált: a vers tartalmi és formai szépségét hangszín­­bén és erősségben is igyekeztek visz­­szaadni — sok esetben figyelemre méltó sikerrel. Sajnos, a szervezési kérdésekben a tavalyi év tapasztalatait nem használ­tuk fel. Iskoláipk többsége a nevelés e nagyszerű lehetőségeivel nem élt kellőképpen. Az iskolai szavalóverseny nem volt az egész tanulóifjúság, hanem csupán az amúgyis szavalók ügye. A korcsoportok szerinti osztályok közti versenyek nem álltak mindenütt az iskolai élet érdeklődésének középpont­jában. Az iskolák — a legtöbb helyen — a szavalóversenyeket nem zárták le ünnepélyes délutánnal. A tavalyi szavalóversenyek alkalmá­ból rendezett irodalmi délutánok tanul­sága pedig arra intett, hogy ezeken ne csupán egy-két érdekelt személy le­gyen jelen. Ezeken az ünnepélyeken a jól előadott irodalmi müvek megele­venednek és nemcsak magára a szava­iéra hatnak, hanem rajta keresztül magukkal ragadják a hallgatóságot is. Éppen ezért az iskolák igazgatóságá­nak, a járási és kerületi iskolai szer­veknek a szavalóversenyeket az új em­bert formáló költészet nagy ünnepévé kell avatniok. A szülők és a lakosság széles tömegeit kell érdekeltté tenni a járási és a kerületi szavalóversenyek ünnepében. Mert meghallgatni jó elő­adásban írók, költők mondanivalóját — jélenti: Élménnyé csiszoljuk a közön­ség számára az igazi művészetet. Sajnos, a komáromi országos szava­lóverseny alkalmából rendezett ünnepi akadémia sem teljesítette ezt a felada­tot. Sőt azt az ünnepélyességet sem viselte magán, mellyel ezt a nagyje­lentőségű versenyt le kellett volna zárni. Az ilyen ünnepségen rövidebb műsort, kevesebb ének-, tánc- és ze­neszámot (melyek túl hangosak voltak) és több költészetet vártunk. Többet kellett volna beszélni a győztesekről, szorgalmas munkájukról, melynek eredménye a győzelem. Jobban hang­súlyozni, hogy a nyelv tisztaságának, a nyelv ápolásának e nagyszerű moz­galma éppen Komáromban, Jókai szü­lővárosában csúcsosodott ki. Az egyik olda­lon látnunk kellett, hogy a szavalóver­seny teljesítette feladatát. Ady End­re szavaival, mely a II. országos- szava­lóverseny jelszava volt, elmondhatjuk: „Ifjú szívekben élek s mindig tovább...” Igen, iskoláink­nak sikerült a ta­nulóifjúság egyré­­szével már meg­szerettetni az iro­dalmat. A jövőben azonban el kell érni pedagógusainknak, hogy a tanulók túl­nyomó többsége ve­gyen részt a cso­dálatosan zengő beszédnek e diadalmas versenyein. A másik feladat, hogy az ilyen al­kalmakból rendezett akadémiákat gon­dosabban készítsük elő, mert a tanu­lóifjúsággal megszólaltatott irodalom­nak ezek a meghjtt ünnepségei hivatva vannak közelebb segíteni bennünket korunk legégetőbb pedagógiai problé­máinak megoldásához: szorosabbra fű­zik az iskola, a család és a dolgozók széles tömegei közti kapcsolatot, el­mélyítik az új ember nevelésének fele­lősségteljes kérdései iránti érdeklődést. E nemes célt kell szolgálnia a jövő évben megtartandó járási szavaló­versenyeknek. MÖZS1 FERENC Kardos Éva. Soltész Katalin. A LEGSZEBB VIRÁGOK A távoli hegyek mögül felbukott a nap s aranyló sugaraival végigcsókolta a tájat. A kertek virágai a nap érinté­sére ébredezni kezdtek. A rózsafa ‘megrázta szirmait, lustán nyújtózkodott, aztán körülnézett. — Hiába — mondta önhitten — én vagyok a kert legszebb és legillatosabb virága, még a felkelő nap is rám bo­csátja első sugarait, s a dalos madárka is az én ágaimon pihen meg. A szegfű dacosan válaszolt: — Ami a szépséget illeti, veteked­hetek veled, illatom pedig jóval felül­múl. A lányok szívesen tűznek a ha­jukba, a fiúk a gomblyukba, hogy ve­lem ékesítsék magukat. Nagyot kacagott erre a rózsa. — Te akarsz velem versenyre kelni, te gyen­geszárú nyavalyás kis virág? Ha nem tudnád, én vagyok a kert virágainak királynője s velem senki nem veheti fel a versenyt. , Most a kardvirág szólalt meg: — Ami a pompát illeti, nekem van legnagyobb esélyem, mert míg a rózsa szépsége mellett tövisekkel van felvértezve, én nem okozok senkinek sem fájdalmat. Csokorba kötve a menyasszonyok és koszorúslányok kedvenc virága vagyok, s éppoly szívesen elgyönyörködnek ben­nem a lakásban is. A ciklámen és hortenzia is magának akarta az elsőbbséget. Ekkor jött arra egy kislány és egy kisfiú. Szépek vol­tak, üdék, mint a harmatcsepp. A kislány megállóit a rózsafa előtt. — Nézd, Palika, milyen szép rózsák! Vigyünk belőlük az anyukánknak. De a rózsa nagyon kevély volt, s hogy hatalmát megmutassa, tövisével bele­szórt d kislány gyenge ujjacskájába. A kislány felsikoltott, s Palika ijedten hajolt a kislány vérző ujja fölé, aztán megfogta a kezét és így szólt a szegfű felé fordulna: A szegfűnek gyenge a szára, nem olyan szép a csokorba, inkább szed­jünk kardvirágot. Annuska hajlandó lett volna, ha meg nem látja a közelükben levő szívvirág­­bokrot. Ügy csüngtek rajta a kis szí­­vecskék, mint a fákon az érett gyü­mölcs. — Palika, nézd, szívvirágok! Ebből viszünk anyukának... S máris szag­gatni kezdték a szívvirágokat. Azok pedig örömükben összecsendültek, mert tudták, hogy diadalmaskodtak a kert virágai felett, s örültek annak, hogy az édesanyák asztalának díszéül szolgál­hatnak. KOMÁROMINÉ, Dunaszerdahely CSONTOS VILMOS: Vallomás a földhöz Rögöd, mi rég sebezte talpam, ' Ma vetést ringat, új rügyeket fakaszt. Rögöd, mit egyszer rég megtagadtam: Virágzik, — s hogy többé el ne hagyjam: Szívemre omlik, simogat, maraszt. Rögödnek lelke van, s szeret, érzem. Takarható hó, akkor is meleg. Mikor elmentem, elküldte értem Üzenetét esőben, napfényben, S én — ha pitymallott — megéreztelek! És visszajöttem, itt járok újra Vetésed bebalzsamozza talpam, Míg barázdák között a dülöútra Kiérek, s most esdem meggyógyulva: Bocsásd meg, hogy rég másképp akartam! Szerettelek akkor is, ha számnak Nem jutott csak egy falat kenyér, Átkos szavai édesapámnak Ha zúgtak is, — nem téged gyaláztak: Vád nem illethet más bűneiért! A műhelyben is téged láttalak, üzenet volt minden kis porszemed. S felejtettem, hogy kínnal jártalak, Nékem szivárványt rajzolt rád a nap, Ha felhő takarta is az eget! Itt járok, — gyötörj, már fel nem rov0m! Illatod betölt s erőt ad nekem. Lássátok íme: fennen hordozom, Verítékmosta, büszke homlokom; S vallom: sorsomon ez már győzelem! Зк§С*С#<3§О(<»О§С*<«Оэ0К«<»0К>»С!3*3<»<ЖК>’КЗ*ОК*С§СК»<ЙКК^ TRAKTORFEJEK, aluminium­­alkatrészek és különféle mező­­gazdasági gépek gyors hegesz­tését vállaljuk. Soós Jenő, Bratislava, Továrenská ul. 3. MOTTO: „Emeljétek fel szívünket —, azé, aki fölemeli." (József Attila)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents