Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-16 / 24. szám
2 JzaO-act Földműves 1957. június 1 ZlOVáKIAI m. A íészekrakók dik, a folt pedig no, a sárból kevert maltert szaporán rakják a kövek közé. Valaki megkérdezi: — Jó lesz-e a sár a kó közé? — Az egyik szövetkezeti tag megtörd homlokát, aztán csípőre tett kézzel tréfásan mondja: — A fecske is sárból rakja a fészkét, mégis tartós, jó neki. Megáll ez a fal még tíz évig is. Aztán újra mer egyet a sárkeverékböl és rakják a falat. Akaratlanul is elgondolkozunk a válaszon. Végigjártuk már az országot, sok szövetkezetben körülnéztünk, de nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ekkora lelkesedéssel kevés helyen találkoztunk. Sok helyen hamar csüggednek az emberek, bár gazdaságilag jobban állnak mint a kusiniak, több jut a munkaegységekre, mert hiszen itt még a tervet sem készítették el, hogy mennyi jut majd egységenként. Mégis bíznak az emberek. Szinte minden ember arca, szava, szeme arról szól, hogy ezek hittel, meggyőződéssel, építeni akarással léptek a szövetkezetbe. Ezek az újdonsült szövetkezeti tagok nagy optimizmussal rakják a fészküket, mint a fecskék. Nemcsak segítségre várnak, hanem saját erejükből megjavítják a magtárt, hogy a közösben termett gabonát már jó helyre tegyék. Ezek az emberek, híven a kongresszusi üzenetükhöz, tényleg a jövőért dolgoznak. Szerbák Pálnak, az idős szövetkezeti elnöknek igen sok a dolga. Intézkedik, irányít, maga is megfogja a dolog végét. Szerelhető istállót kaptak, azzal bajlódnak, hogy minél hamarább összpontosíthassák az állatállományt. Szerbák elvtárs 1921-től a párt tagja. Szinte szégyenlősen szól: — Már hamarább is alakíthattunk volna szövetkezetei, de hát hiányzott belőlünk a harciasság. Valamikor aktívabban küzdöttünk a párt politikájának megvalósításáért. Ez az ember a párt régi harcosa. Egyrészt örül, hogy falujukban is megalakult a szövetkezet, hogy" megvetették a jobb élet alapját, de mint rendes párttagnak, egy kis lelkiismeretfurdalása van, hogy bizony elpbb is kezdhették volna. Igaz, hogy ‘nehéz volt. Az emberek az utóbbi években sok helyen meghasonlottak. A környéken több szövetkezet szétbomlott. Szerbák Pál és társai már akkor is szél, inkább abból a fajtából való, beszéltek a parasztokkal, hogy a hibát akik keveset szólnak, de sokat teszmáshol kell keresni, mert a sző- nek. Mikor útnak indultunk, szinte vetkezeti forma jó, és bevált már, rosszul esett, hogy itt kell hagyni csak az egyes emberek hibásak. Évek ezeket az embereket. Csak pár sort hosszú során ment Szerbák Pál, Ro- vetettünk papírra, egy pillanatfelvésák Ferenc, Szorokány Mihály, Pleso telt készítettünk e csütörtök délután- Mihály és a többi kommunista a kö- ról. Ezekről a bizakodó emberekről, zépparasztok portájára, hogy meggyőzzék őket, kezdjék meg a közöst. A munka gyümölcse aztán áprilisban ért meg. Hosszú, meggyőző munka volt ez. De sokan példát vehetnének tőlük. Ha minden szövetkezetünk így alakult volna, akkor nagyobb eredményeket érnénk el. Mert az emberek hitét, munkakedvét nem lehet pótolni. Sem pénzzel, sem erőszákkal. Az emberekben az erőszak visszahatást vált ki és még akkor sem dolgoznak lélekkel, ha anyagiakban jól részesülnek. Ezek az emberek itt még nem is csináltak költségvetést, még nem is tudják, hogy milyen jövedelmük lesz majd, mégis bíznak a Szerbák Pálokban, a többi vezetőben, akik hasonló dolgos emberek, akiket megtépett az élet vihara, akiknek arcáról sokat beszél a nehéz paraszti sors, akik most a jobb élet útjára tértek. Szerbák Pál boldogan vezet körül minket az alakuló kis birodalomban. A sertésállomány már együtt van. Mizsák Mária gondozza őket. Az épület nem korszerű, de mégis olyan tisztaság van, hogy bizony sok sertésgondozónak a becsületére válna. — Még csak ketten vagyunk asz- akik már halastavat, szőlészetet, juhszonyok a szövetkezetben, — mondja nyájat, tyúkfarmot terveznek, akik Mizsák Mária — de azon leszünk, egytöl-'egyig — legyen az vezető vagy •hogy a többi asszonyokat is idehív- tag, — megfogták a dolog végét juk. és képzeletükben már megjelent egy A hangjából meggyőződés cseng, milliomos szövetkezet. Egyszerű, keresetlen szavakkal be- Balia József. Több munkaerőt cr bányákba A kormány foglalkozott a munkaerőtoborzás kérdésével. Főleg nagy hiányosságok vannak a bányákban, ahol munkaerőhiánnyal küzdenek. A CSKP Központi Bizottsága még 1956. novemberében levéllel fordult a bányászokhoz, hogy 1957-ben 300 000 tonna kőszenet és 700 000 tonna barnaszenet kell terven felül fejteni. A kormány most ennek biztosítására határozatot hozott, hogy ez év második felében biztosítja a kitermeléshez szükséges munkaerőt. Azok a dolgozók, akik bányába mennek dolgozni és legkevesebb három évet ott maradnak, 1800 korona toborzási járulékot kapnak. A Zsolnai Városi Nemzeti Bizottság a toborzással kapcsolatban összehívta az üzemek vezetőit. Az aktíván megállapították, hogy egyetlen üzem sem teljesítette a toborzási tervet. A második negyedévben a nemzeti bizottságnak húsz dolgozót kellett volna megnyerni, de csak 19-et szereztek. Az aktíván megállapították, hogy van még munkaerő, hiszen Szlovákiában 9000 emberrel több dolgozik az üzemekben, mint amennyire szükség volna. Azonban a nemzeti bizottságok kevés gondot fordítanak a toborzásra. Kusin falu már egészen a Vihorlat tövében terül el. A hegygerinctől a lankák majd a falu széléhez érnek. Jellegzetes falusi kép fogad. A falut ketté szakította a Vihorlat felől igyekvő szerényen csörgedező patakocska. A környezet szerénysége hasonlít az itt élő emberekéhez. Az utcán gye-Szerbák Pál, a szövetkezet elnöke rekek játszadoznak, egy-két gazdaasszony kikukkant a konyhaajtóból. Készítik az ebédet. A kép a mindennapos falusi életet tárja elénk. Első pillanatra nem is lát itt az ember semmi különöset, semmi újat. Pedig hallottuk, hogy itt is megmozdult a falu parasztsága és nem is olyan régen szövetkezetét alakítottak. Tekervényes falusi utacskán végre mégis egy embercsoportra bukkanunk. A patakocska balpartján serénykednek. Egy lyukas oldalú épület oldalait foltozzák. Szinte ég az emberek keze alatt a munka. Egy pillanatra sem állnak meg. Sietnek, mert kell a raktár az új szövetkezetnek. Már előbb megtudtuk, hogy a szövetkezet a pártkongresszus napján alakult, először hét párttag írta alá a belépési nyilatkozatot, aztán beszélgettek a többi parasztokkal is és április 24-én huszonhárom kusini dolgozó paraszt jelentette a kongreszszusnak, hogy ők is elindultak az új úton. A lyuk az épületen egyre kisebbe-Mizsák Mária, a kusini EFSZ sertésgondozója Nem pihenünk a babérokon A kassai kerületben a kassai jár; volt az első a választásokon. Enm ellenére nem mondhatjuk el, hot most már mindennel készen vagyun A járás egyik legfontosabb felada a szövetkezeti gazdálkodás kiszéles tése. A járás nemzeti bizottságai ezt feladat teljesítésében is becsületese meg akjrják állni helyüket. . Alighoc megalakultak az új nemzeti bizotts; gok tanácsai, a járási nemzeti bizott ság aktívát hívott össze, amelyen rés; vettek a nemzeti bizottságok elnök és titkárai, valamint a nőbizottságo elnökei. Az aktíván megállapítottuk, hogy £ elmúlt választási idő alatt nem mindé nemzeti bizottsági ta9 teljesítette ke telességét és ez sok esetben fékezőle hatott a kis- és középparasztokra. . járásban 237 nemzeti bizottsági tat ebben az évben például még nem kezdi meg a beadás teljesítését. Ezt látja a parasztok is és azt számítják, hog ha a nemzeti bizottságok tagjai ner teljesítik a beadást, akkor ők is elha nyagolhatják. Ez a helyzet Hernádié hényben, Abaújszakajban, és másutl ahol. a beadással el vannak maradvt Megállapíthatjuk, hogy az' új nemzet bizottságok tagjai különösen Vajkócor Ujpolháron, Ráson és másutt jó pél, dával járnak elől és ezek a községei már június 3-án eleget tettek tojásbeadási kötelességüknekk. A falvak dolgozói most olyen ú nemzeti bizottsági tagokat választottak akik beadási kötelességüket teljesíti! és példát mutatnak a parasztoknak Elmondhatjuk, hogy a legjobbak kerül tek a nemzeti bizottságba. Ezek munkája nyomán máris megmutatkozna! az eredmények. A rozgonyiak példáu kötelezettséget vállaltak, hogy a tojáshozamot 90-ről X10-re emelik. A borjúnevelést pedig 30 százalékkal növelik A búza hektárhozamát 23 mázsáré 25-re emelik. Az aktíván a nemzeti bizottságot elnökei és titkárai vitafeiszólalásaikbar hangsúlyozták, hogy nem pihenhetünk habárainkon és minden nemzeti bizottság elhatározása, hogy 1960-ig 80 százalékra szélesítik ki a nagyüzemi gazdálkodást a járásban. Júniust a mezőgazdasági termelés példás hónapjának nyilvánították és megindult a verseny a feladatok teljesítésére. Polya elvtárs, a Regeteruszkai Hely Nemzeti Bizottság elnöke kihívta a Görkei Helyi Nemzeti Bizottságot. A verseny feltétele, hogy melyik nemzeti bizottság szerez több kis- és középparasztott a szövetkezetbe és mennyi földterülettel. A sacai körzet vezetője, Repka elvtárs pedig a regeteruszkai körzetet hívta versenyre, amit szintént elfogadtak. Iván Sándor, Kassa Óvjuk a portól a programterveket Ha minden paraszt egyformán gondolkodna A por és a papír már régen halálos ellenségek. A por főleg ha a papírt különböző fiókokba teszik, alattomosan beszökik a réseken és az aktára telepszik. Minél tovább fekszik az irat, annál inkább vastagabb a porréteg. A por aztán olyan bűvkört támaszt a már említett irat köré, hogy ha az ember rá akar gondolni, kihagy az emlékező tehetsége és szegény papír várhat arra, hogy megszellőztessék, leporolják. Az elhagyatott aktát végül is teljesen megfojtja a por és a maradványait megeszi a moly. Mivel az elmúlt választási időszakban sok nemzeti bizottság programtervét hasonló sors érte, elhatároztuk, hogy a programtervek oldalára állunk és könyörtelen harcot folytatunk a por ellen. Ehhez a csatához kérjük levelezőinket is, hogy segítsenek. A POR ELLENI harcunk első színtere, Kőhídgyarmat. A Garam-partján elterülő faluról már sokat hallottunk. Az egységes földmüvesszövetkezet még 1950-ben megalakult, de azóta se bírt megemberesedni. Ügy nézett ki éveken keresztül, mint idős besült gyermek, aki sehogy sem tud kifejlődni. Növekedését mindig megakadályozta valami. A falu határához képest csak törpe maradt, kisebbségi szövetkezet. Nézzük tehát a programtervet, mit tűz ki a szövetkezet megemberesedésének érdekében. A helyi nemzeti bizottság titkárnője készségesen húzza elő a programtervet. A faluszépítési akcióban utakat javítanak, hidakat építenek, sportpályát, és szabályozzák a Párízs-csatornát. A régi kultúrház javítására 15 ezer koornát irányoztak elő, de a munkákat úgy oldják meg, hogy maradjon pénz és lerakhassák egy új, modern kultúrház alapjait. A költségvetés nagy-’ részét brigádmunkával saját erővel teljesítik. A falu szépítésében nem fenyeget porosodás; veszély. Ha azonban figyelmesebben vizsgáljuk a programtervet, mintha az egyik pontra, az egyik részére már ráült volna egy ici-picl porszemecske, mintha várná a többieket. Az idős, de kicsi szövetkezetről van szó. A programtervben ott szerénykedik a mondat: „A nemzeti bizottság munkáját főleg arra irányítja, hogy minél több kis- és középparaszt lépjen a szövetkezetbe.” A határozat nagyon helyes és szép, de a tények porosodási veszélyről beszélnek. A helyi nemzeti bizottság titkárnője azt mondja, hogy Kara Márton hét hektáros középparaszt a helyi nemzeti bizottság elnöke nem tagja a szövetkezetnek ... Közben állandóan jönnek a felek, verbók Antal passzust kér, két tinót akar beadni terven felül. Rutkai Mihályné férje segélyügyében jár. A titkárnő gyorsan és figyelmesen intézi a polgárokat. Utána termelési jelentés. A lucemafélék 95 százalékát már betakarították, 60 hektár cukorrépát már másodszor kapáltak, a kukorica első kapálását már 90 százalékra végezték el és 3 hektár krumplit már feltöltöttek. KŐHÍDGYARMATON megy a munka, abban hiba nincs. Az adófizetésben és a beadásban is élenjárnak a parasztok. Csakhát a szövetkezetbe valahogy nem nagyon igyekeznek. Közben megérkezik Kara Márton. Szóba kerül a szövetkezet. Elismerően nyilatkozik, felsorolja a régi hibákat is, de hát arról már úgyis kár beszélni. A szövetkezet most minden munkát idejében és jó! végez el. —• Mégis kívül van még? Meg a többi parasztok is? — kérdezzük. — Hát a szövetkezet vezetői szorgalmazhatnák, hogy minél többen belépjenek. — Ők? Restellkedik. — Hát az igaz, hogy nekem kellene belépni elsőnek. Sokáig gondolkozik, majd beszélgetünk gazdaságáról. Kara Márton híres az egész járásban. Valamikor ezüstka-' lászos tanfolyamra járt, egész könyvtára van a mezőgazdasági szakirodalomból. Éveken keresztül többet termelt, többet adott az államnak az előírásnál. Elbeszéli, hogy volt olyan év, hogy majd minden tíz napban kapálta a kukoricáját, de nem is volt olyan termés még egy a határban. Aztán megint gondolkozik és lassan mondja: — Kár, hogy nem gondolkozik minden paraszt egyformán, nem dolgozik mindenki egyformán, mert akkor a köhídgyarmati határból sokkal többet ki lehetne hozni. — Hozzávetőlegesen számotvet, hogy egyes gyengén gazdálkodó parasztok miatt a múlt évben kilenc-tíz vagón kukoricával kevesebb termett. Azt is elismeri, hogy ha a szövetkezet bár gyenge, mégis többet termelt mint a magángazdák. A SZÖVETKEZETRŐL úgy szól, mint ha ő is tagja lenne. — Ebben az évben már megmutatjuk. Mindenben javul a szövetkezet gazdálkodása. Nézzük csak meg a határt — indítványozza. Útközben bezsélünk a tehéngondozókkal. Szúnyog László és Hegedűs István foglalatoskodik a 21 tehén körül. A tejhozam sokat javult a tavalyihoz viszonyítva, 4 literes átlagot értek el, de bizony még ez is kevés. Pedig a vályú rogyásig van rakva bükkönnyel. A takarmányozási tervben hiba van, mert a bükköny hízásra jó, de kevés tej van tőle. Maguk is szólnak erről és remélik, hogy a vezetőség valamilyen megoldást talál. Elmondják, hogy tavaly félévig sem kaptak a munkaegységre pénzbeli jutalmat, mégis dől-goztak. Mert amint Szúnyog László mondja: — Most csak tizenheten vágyjunk, de lesz még a mi szövetkezetünk nagyobb is és gazdagabb is. Bíznak ezek az emberek. A kőhídgyarmati határ nagyon szép. A szövetkezet erősrostú búzája olyan, mintha ollóval nyírták volna egyenesre. Előreláthatólag megadja a 25 mázsát. — Nézzék meg csak az őszi árpát, az nagyobb mint a búza, — szól a szembejövő Longa Mihály kocsis. Csakugyan, ilyen őszi árpát nem akármelyik határban látni. Kint a gazdasági udvarban Szajkó Anna és Alscer Anna gondozza a sertéseket és a baromfiakat. Húsz anyasertést, 160 malacot, 350 tyúkot, és 240 csirkét gondoznak. A két dolgoskezű asszonynak van mit tenni. Elődjük a tavalyi sertésgondozó hanyagul kezelte az állatokat és sok vesztesége volt a szövetkezetnek. A két asszony nemrég vette át a sertéstenyésztést, és amióta náluk ellenek az anyasartések több a malac. — Az volt a baj, hogy a takarmányt feletették a sertésekkel, haszon meg nem volt belőlük, — mondja Szajkó Anna. — Igaz, hogy most elég sokat dolgozunk, még ünnepnap is, de megmutatjuk, hogy lehet az állatállományból kihozni valamit, — szól a vitába Alcer A.nna. IIIVÖEN BESZÉLNEK ezek az aszszonyok. Amint továbbjárjuk a határt. Kara Márton is megszólal: — Ezek az emberek az idén már más útra terelik a szövetkezetét... Kár, hogy nem vagyok köztük. — De hát miért? — kérdezzük újra. Lépegetünk a hullámzó búzatáblák között, az elnök csak gondolkodik, talán elvonul előtte az évtizedes paraszti sors... Mert maga is beismeri, hogy egyénileg azért sok a munka ... Tegnap is hazatérés után még este 11 óráig etetni, itatni kellett a jószágot... A szövetkezetben mégis csak munkamegosztás van és jobban megy a dolog ... Dehát az asszony?!... Az asszony beszélte le, mert hogy a többi asszonyok is azt mondták, hogy nem jó lesz a szövetkezet. Pedig arra is elférne egy kis pihenés már, hisz annyit dolgozik... Ha belépett volna, továbbfejleszthetné gazdasági tudását... Nézi a határt és komolyan beszélni kezd: — Nem tettem helyesen — szól inkább maga elé. — De új után. belépek én is. Ügy tervezem, hogy legalább ötödmagammal. Szégyen, hogy épp az elnök... ÍGY HELYES ez. Kara Márton, az elnöknek vezetni kell a népet. Mert az emberek sokszor maguk is ellenkeznek az újjal még akkor is, ha tudják, hogy az jó lesz. Eleinte Kőhídgyarmaton is idegenkedtek az aratógépektől, ma már természetesnek tartják, hogy a gép izzadjon az ember helyeit. Igaz. hogy eddig nem mutatott jó példát a sző-' vetkezet és a magángazdák jövedelme több volt, mint a szövetkezeti tagoké. De most fordulópont következett be és elindultak a jobb úton. A kőhldgyarmati parasztok is figyelik a szomszéd szövetkezetét. A vasút mellett kaszáló parasztok egyike sem akart hallani a szövetkezetről, de azért kíváncsiskodott, hogy lehet az, hogy Alsószecsén annyi autót vettek a szövetkezeti tagok. Ezek az emberek tépelődnek, hogy másutt jól megy, de az itteni példa eddig viszszatartotta őket. Ezekkel az emberekkel beszélgetni kell, hogy elsősorban róluk van szó, az egész faluról, hogy mindenki gazdagabb legyen. És ha ezt bebizonyítjuk előttük, akkor nem hiszszük, hogy valaki is ellensége legyen saját magának. A szövetkezetben hozhatjuk közös nevezőre a parasztok gondolkodását. Azt sohasem érhetjük el, hogy minden ember teljesen egyformán gondolkozzon, de a közösben mégis érvényesülhet a jobban gazdálkodó parasztok tudása, elgondolása. A szövetkezet már 13 koronát ad egy munkaegységre, a pénzügyi terv szerint, de ha belépnek a Kara Márton és a többi parasztok, amint a közmondás is tartja, több ember többet lát, közösen a közösség tudásával még gazdagabb lehet a szövetkezet. B-a.
