Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-02 / 22. szám
957. június 2. sízat^ad Földműves 5 A FALU HANGJA „Okosan cselekedtünk..." TA PALÁSTI KOMMUNISTÁK és a heyi nemzeti bizottság tagjainak áldozatkész munkája nyomán két évvel ezelőtt ■zövetkezet alakult a községben. Aktodban a falu „okosai' azt hangoztatok az új utakat taposó, becsületes ;is- és középparasztok körében, hogy: najd megbánjátok amit tettetek ... Két év telt el azóta. És a palásti zövetkezet tagjai most azt üzenik, jóakaróiknak“: nem, bántuk meg, sót okosan cselekedtünk, hogy a szövetkezeti gazdálkodást választottuk. így jezdagabbak vagyunk és jobban élünk. Jóérzés hatja át az embert az ilyen szívből fakadó, megelégedést kifejező szavak hallatára. Különösen azért tölt el bennünket jó érzés, mivel olyan emberek ajkáról csendül a szó, akik a múlt keservét saját bőrükön érezték: akik még két évvel ezelőtt „csupán“ annyiban érezték magukat szabad parasztoknak, hogy nem kopogott nap mint nap ajtajukon a végrehajtó, nem riaszt gáttá őket árveréssel a kutyabőr ... Nagy örömet jelent a földműves életében, ha nyugodtan, békében hajtja nyugvóra fejét. Ennél nagyobb boldogságot el sem tud képzelni a parasztember. S a palásti EFSZ tagjai sem kívánnak egyebet, mint: békét! A többit már úgy számítják, hogy „magától“ jön. Vagyis kétkezük munkája nyomán. — De a béke megőrzése — mondja az EFSZ elnöke — sok száz és ezer ember becsületes munkáján múlik. — Tudjuk azonban azt is, hogy a mi szorgalmunk, igyekezetünk is döntő szerepet tölt be a béke megvédésében, szocialista hazánk építésében. ÍGY GONDOLKODNAK, s eszerint is cselekednek a palásti szövetkezet tagjai. A tavaszi munkálatokat például időben és jól elvégezték. A cukorrépa vetésterületét pedig 20 százalékkal túlteljesítették. Sertéshúsbeadásuknak már ezidáig 257, a tojásnak pedig 434 százalékra tettek eleget. — Miből erednek ezek a szép eredmények? A kérdésre nem nehéz választ adni, mivel az említett szövetkezet a tervezett állományát magasan túlszárnyalta. A sertésekét például 202,5 százalékkal, a juhállományt pedig 158 százalékkal lépték túl. A hasznosság emelése terén is példát mutatnak a palástiak. Erről külön nem is kell szólnunk, hiszen erről beszél a kötelező beadás túlteljesítése! — A jövőben még jobb eredményeket akarunk elérni, még többet akarunk termelni — mondják a palásti szövetkezet tagjai. A BOLDOGABB JÖVŐ építéséről, a háborús úszítók aljas tervének megsemmisítéséről tanúskodnak ezek a szavak. S ezt fejezte ki a szövetkezet tagjainak arcára ült boldog mosoly is, amikor jó munkájukért átvették a járás vándorzászlaját. H-a ,,Lépjenek a nyomunkbaV* A.Suhá nad Parmou —-trnavai járás — szövetkezet tagjai elsők között kezdték meg a télire való takarmányok biztosítását. Rövid két nap alatt több mint 7 vagon őszikeveréket silőztak le. A silőzásnál nagy segítségükre van a magyar gyártmányú silókombájn, amely három méter magasságú növényt is levág. Holubik Márton traktoros és Teofil Chrenko kombájnkezelő až említett gyártmányú géppel naponta 350—400 mázsa silótakarmányt készítenek. Foto: Koloman Cieh. A feketenyékiek figyelmébe Gyakorlat teszi az embert mesterré — tartja a közmondás. És azt hiszem, hogy ez így is igaz. Ez alkalommal ne Yni bizonyítgassuk a közmondás helyességét, adjuk át a szót Puskás Jánosnak, az alsószeli szövetkezet elnökének : — Szövetkezetünk nagy utat tett meg megalakulása óta — mondja az elnök. — Lehetnénk azonban már magasabban is a fejlődés létráján, ha kezdetben legalább annyi szaktudással, tapasztalattal rendelkeztünk volna mint most. Vegyük például a trágya kezelését. Tudom, most azt gondolod kedves olvasó: miért kezdem a trágyakezeléssel? Hát csak azért, mivel a trágya helyes kezelése és a földek rendszeres trágyázása nélkül elképzelhetetlen a gazdálkodás. Ezt mi gyakorlatból tudjuk. És meg kell azt is mondanunk^ hogy: minket is a gyakorlat tett mesterré. Az előbbi években például elhanyagoltuk a trágya kezelését. Vagyis tavasztól őszig, ősztől tavaszig az Istállók körül bűzlött, enyészett el a nagy érték. Kit csaptunk be mi ezzel? Egész biztosan nem a földet!... Éppen ezért elhatároztuk, hogy a trágya kezelésére a jövőben nagy gondot fordítunk. Az ipolysági EFSZ gazdasági eredményeit figyelemmel kísérik az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok is. Amikor az afféle hír röppen — különösen a fiatalok felé, hogy: gyertek közénk, szívesen fogadunk benneteket, kissé elgondolkodnak a tétovázók, s a szövetkezet felé tekintenek... Az okos fontolgatás mindenesetre eredménnyel jár. A közelmúltban például Laukó István, Oroszlány Mária, Laukó Katalin, Repka József, Vistyan Erzsébet, Kovács Ilona és Fehér Tibor kopogott be a szövetkezet irodájába, s nagy, soha ki nem törölhető betűkkel írták alá a belépési nyilatkozatot. A fiatalok példáját az idősebbek is követték. Igaz, még mindig akadnak olyanok, akik görcsösen ragaszkodnak az „enyémhez”, de hála a szövetkezet gazdasági eredményeinek, az ilyenek száma nap mint nap kevesebb. Beles Pál és Stevcsat István már felszámolták magukban a maradit és szövetkezeti tagok lettek. S ha most azt a kérdést intézzük az új tagokhoz: hogy érzik magukat az új otthonban, azt felelik: — Soha jobban, mint most! Amikor pedig szóba kerülnek a még kívülálló kis- és középparasztok hivogatóan azt a megjegyzést teszik: — Miért tétováznak? Lépjenek a nyomunkba! Sz. L. Nagy változás A perbenyiki EFSZ marhaállománya két évvel ezelőtt bizony elég rossz állapotban volt. Hogy mi volt az oka, arra csak azt mondhatjuk: rossz volt a munkaszervezés, a tagok nem voltak érdekeltté téve a termelésben. Ma már más a helyzet a perbenyiki szövetkezetben. Az ember szinte csodálja a jól gondozott, kövér állatokat, S amint megkérdeztük a zootechnikust, hogy mennyi az átlagos tejhozam, mosolyogva válaszolt: — Az átlagos tejhozam? „Csak” hét liter. Van azonban olyan fejögulyásunk is — mégpedig Tóth Mihály, — aki kilenc literes napi átlaggal dicsekszik. Erre én, aki ismerem a perbenyiki szövetkezetét, azt mondom: óriási változás történt rövid idő alatt az említett szövetkezetben. Z e 1 e n á к István, Perbenyík. Az alsószeliek elhatározását tett követte. Most rendszeresen kihordják az istállótrágyát a mezei trágyatelepekre. De nemcsak kihordják, hanem kezelik is a trágyatelepeket. Az elmondottakból, és az alsószeliek példájából tanulhatnának a feketenyéki szövetkezet tagjai, hiszen szövetkezetükben hónapok óta az istállók körül „illatozik” az aranyat érő istállótrágya! Krajcsovics Ferdinand, Galánta. Röviden Állami gazdaságaink szlovákiai mé-' retben az elmúlt hét végéig 106 százalékra teljesítették a magkukorica vetési tervét. Terven felül több mint 400 hektárt vetettek, s ebből legtöbbet a nyitrai, zsolnai és eperjesi kerületekben. A rimaszombati brigádközpont traktorosai már most gondolnak az aratásra. Elhatározták, hogy május végéig minden önkötöző aratógépet kijavítanak, s ebben segítenek a szomszédos brigádközpontoknak is. Mindennap okosabb az ember A múlt évi tapasztalatokból és az eddigi eredményekből tanulva szövetkezeteink tagjai ez évben már sokkal jobban felkészültek a cukorrépatermelésre. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a nemzeti bizottsági választások napjáig — járásunkban — számos EFSZ befejezte a cukorrépa egyelését. Ezek közé tartozik Kiscétény, Nagycétény, Gergelyfalva, Nyitraivánka, Berencs és még több szövetkezet. Meg kell azonban mondanunk, hogy akadnak olyan szövetkezetek is, ahol bizony Pató Pál úr módjára láttak hozzá a cukorrépa egyeléséhez. Ilyen a cabaji, kyneki EFSZ, ahol sem az eddigi tapasztalatokból, sem az élenjáró szövetkezetek példáiból nem okultak a szövetkezet tagjai. Jó példa viszont akad elég. A sulyani szövetkezet tagsága például elhatározta, hogy a cukorrépa tervezett vetésterületét 20 hektárral bővíti, s növelik a hektárök hozamát. Példájukat követték a vicsapapáti szövetkezet tagjai is, akik 25 hektárral bővítették a cukorrépa tervezett vetésterületét. Szövetkezetünk tagságának nagyobbrésze tehát napról napra több tapasztalattal rendelkezik. Más a helyzet azonban az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokkal. A tavasszal például többen vonakodtak a cukorrépa termelésétől: nem gondoskodtak időben jóminőségű vetőmagról. Mindez persze abból eredt, hogy járásunk területén még mindig akadnak bújtogatók, szabotálok. Ilyeneket láthattunk a tavasszal a nyitrai piacon is, akik a kukoricának literét három koronájával árulták. Ezek az emberek fékezni szeretnék szocialista hazánk építését. Tervük azonban egész biztos, hogy nem sikerül — hiszen mindennap okosabb az ember! Nem szabad azonban, hogy a járási nemzeti bizottság szemelől tévessze a fenti igazmondást. Kell, hogy nagyobb gondot fordítson a becsületes kis- és középparasztok nevelésére, és az eddiginél sokkal jobban segítse kezdeményezésüket. Nem dicséretre méltó például, hogy a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya, nem gondoskodott időben a cukorrépa termesztéséhez szükséges műtrágyákról. A csorbát még ki lehet köszörülni, ha a járási nemzeti bizottság illetékes szervei türelmes és meggyőző szóval megmagyarázzák a földműveseknek, hogy a cukorrépa fejlődését nagyban elősegíti a trágyalé használata is. Ezzel az intézkedéssel nemcsak hogy növeljük a hektárak hozamát, hanem pótoljuk a mulasztottakat is. Feriik M. Még most is látom őket... Egy évvel ezelőtt, ősszel kerestem fel a szemiluky-i kolhozt, mely Hruscsev elvtárs nevét viseli. A falu kicsiny, alig 700 lakosa van. A házak és a kolhoz épületei a hatalmas Don mellett lankás dombokon fekszenek. A dombok közti síkságon, mely olyan mint egy asztal lapja, zöldséget termelnek. A föld fekete, mint a szén. Igor Kuzmics, aki 16 éve vezeti a gazdaságot, megismertet a kolhoztagok életével és munkájával. Hivatali szobájának falain oklevelek, zászlók és grafikonok, melyekből megtudom, hogy sok kiváló dolgozójuk van és legfőbbképpen az állattenyésztésben. — Nem ment a dolog eleinte — mondja az elnök — a fasiszták nemcsak sok embert gyilkoltak le, de tönkretették az egész gazdaságot. Az épületek romokban hevertek és csak itt-ott maradt néhány állat. A földeken gránáttölcsérek, lövészárkok éktelenkedtek, a falu puszta volt és kihalt. Csak a sötétvízű Don folyt rendületlenül medrében és ez példázta az új élet megszületését. — Ilyen állapotban találtuk a falut, mikor hazakerültünk. És nézzünk körül ma. Még szebb, még életerősebb itt minden. — Karját kórbelendíti és újjával mutatja az istállókat, silókat, teherautókat és a családi házakat. Mit tud a kukorica? Az udvaron a kolhoztagokkal beszélgetek. Többek közt elmondják, hogy a tejbeadást még júliusban három évre előre teljesítették. Ügy látszik a kételkedés meglátszott az arcomon, de nem is nagyon rejtegettem, mert még egyszer megkérdeztem, hogy jól hallottam-e? Az elnök arcán széles mosoly terül el. ■ — Jól hall az elvtárs, a füleivel nincs semmi baj, — nyugtatott meg mosolyogva. — Milyen fajta teheneitek vannak? — tettem fel a kérdést. Az elnök nemcsak erre felelt. — Szimentáliak. Ha ezeknek megadja az ember a járandóságukat, úgy öntik a tejet, mint a bő forrás a vizet. — Beszél a takarmány adagolásáról és a fejési módszerről. És szavai nyomán újra bebizonyosodik a régi közmondás, hogy „a száján fejik a tehenet”. Minden tehénre 10 tonna kukorica silót, 1 tonna szénát és 4 mázsa korpát vagy srótot számítanak. így aztán nem csoda, ha a fejési átlag egy tehénné! 3357 kg. Tavaly 600 kg-al kevesebbet fejtek, mivel nem adtak ennyi kukoricát. — No lássa, mit ér a kukorica. És ha még többet termelünk, még több tejünk lesz. A jövőben minden tehénre 12 tonna silótakarmányt tervezünk, tehát napi 30 kg-al többet, és ezzel az évi átlagot 4000 kgra emeljük. Aztán bevezet az istállóba, hogy saját szememmel is lássam az elmondottakat. Egy ismerős köszöntés Már az első pillantásra megállapítom, hogy tiszta fajú szimentáliak. Nem kivénhedt állatok, de jótestűek, egészségesek. Minden gépesítve van a trágyahordáson kívül. A fejőst is géppel végeik. Itt kézi munkát csak a tőgymasszás és a mosás ad. Tizenkét tehén van egy-egy részlegben — vasrudakka! elkerítve — és egy asszony néhány pern alatt elvégzi a fejést. Olyan tökéletes minden, hogy nem fojthatom.magamba a kérdést. — Ki szerelte fel az istállót? — Mihail Szergejevics — mondja az elnök és egy magas emberre mutat, aki éppen az egyik új készüléken igazit valamit. Odalépek hozzá. — Zdrasztvujte, Mihail Szergejevics — üdvözlöm, ö feltekint, arcomat fürkészi, s úgy látszik sajátos kiejtésemből megismeri nemzetiségemet. Nevetve válaszol. — Nazdar — súdruh! — Nazdar — adom vissza a választ csodálkozva. — Vy íz Csehoszlovákii — mondja s megszorítja a kezemet. Igenlő bólintásomra megered belőle a szó. — Gyönyörű a ti hazátok és jó emberek lakják. — Aztán elmondja, hogy az első csehszlovák hadseregcsoport második brigádjában harcolt, ott volt Duklánál, Kézsmárknál és más harctereken. Egy technikai egység századosa volt és bátorságáért maga Svoboda tábornok tüntette ki a csehszlovák hadikereszttel. — A háborúban a fegyvert forgattam, most másféle szerszámokkal bajlódok. Békés fegyverekkel, a termelőgépekkel! — És megcsörrenti olajos kezében a csavarhúzót és a franciakulcsot. Ezután már úgy beszélgetünk M. S. Korapkovval, mintha már évek óta ismernénk egymást. Barátok, harcostársak emlékét idézi, köztük sok olyant is, akiket mi is ismerünk, Jeremiást, Salgovicsot, Marcelit. Sokuknak a keresztnevére is -emlékszik. Még most is hallom lágy kellemes hangját, előttem van mosolygó arca, szerénysége ami annyira jellemzi a szovjet embereket. Ilyenek ők, akik egy percig sem tétováztak, mikor életüket-kellett kockára tenni a mi szabadságunkért, boldog jövőnkért és a békéért. Köszönjük nektek Mihail Szergejevics, köszönjük szovjet testvérek — a szabadságot, a szeretetet, és a segítséget. Ladislav Kuchta, Fordította: P. E. S k u 11 é t у István és Meluch József a trnavai gép- és traktorállomás permetező részlegének dolgozói, valamint Usák József traktoros a napokban kezdték meg a gyümölcsfák permetezését. Munkájukat lelkiismeretesen és odaadőan végzik. Naponta 300—350 gyümölcsfát permeteznek meg az 1 százalékos Dynol oldatból készült permetlével. Foto: К. C.
