Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-02 / 22. szám

A szocialista faluért S^a b tu i Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. június 2. Ára 40 fillér VIII. évfolyam, 22. szám. Nem tűr halasztást a kapásnövények gondozása Napjaink legsürgősebb és egyben halasztást nem tűrő mezőgazdasági feladata: a kapásnővények gondozása. A májusi kiadós esők — melyet föld­műveseink aranyesőnek neveznek — igen kedvezően befolyásolja a kapás­növények fejlődését. Szemlátomást nő a cukorrépa, kukorica és a burgonya. Ezt minden földműves örömmel veszi tudomásul. Az öröm azonban korai és gonddal párosul. A langyos májusi esők nemcsak a hasznos növények fejlődését serkentik, hanem a gyom burjánzását is, melyet ha idejében nem irtunk, elfojtja a kapásnövényt. A növényápolás valamikor földmű­veseink számára a legfáradságosabb időszakot jelentette. Reggeltől estig kezdetleges kézi szerszámokkal sara­­boltak és hosszantartó, fáradságos munka volt. Még végére sem értek a dűlőnek, akár újból kezdhették volna, mert a gyom újra kiburjánzott. Ma már más a helyzet. A szövetkezetekbe tömörült földművesek korszerű gé­pekkel dolgoztatnak. A növényápolási munkák legnehezebb részét a gép- és traktorállomás dolgozói vállalták. A szövetkezeti tagok érdeklődése a gépi növénvápolási munkák iránt egy­re fokozódik. Szlovákia szövetkezetei az idén 147.700 hektár kapásnövény sorközi megművelésére kötöttek a gépállomásokkal szerződést. Ez az el­múlt évvel szemben 24.300 hektár emelkedést jelent. Ebben az évben tehát valamennyi gépállomás fokozott mértékben vesz részt a kapásnövé­nyek ápolásában. A kapásnövények gondozásában sor­rendben első helyen áll a cukorrépa. Ez a gondozásra igen igényes ipari növény csak akkor kecsegtetett jó terméssel, ha szakszerűen gondozuk. Traktorosaink a cukorrépát már ed­dig is évente legalább háromszor meg­­sarabolták. A szenei járásban például minden évben a legszebb cukorrépa­­termést Nagy-Gurabon érték el. A traktorosbrigád a szövetkezettel rend­szerint háromszori sarabolásra köt szerződést. Ingei János, a gépállomás agronómusa azonban azt mondja, hogy ha szükségesnek mutatkozik, akár hatszor is sarabolják, nehogy a gyom elburjánozzon és elfojtsa a növényze­tet. Az idén a szövetkezet saját mun­kaerejével a járásban elsőként már minden cukorrépát kiegyelt és a trak­torosok a második sarabolást is elvé­gezték. Nagyon sok traktorosbrigád és szövetkezet példát vehetne a nagy­­gurabiaktól. A gyakori saraboiás és kapálás rendkívüli mértékben növelik a hoza­mot és a cukorrépa minőségét. A gyomkapálásnál vigyázni kell arra, hogy a szerszámok állandóan élesek legyenek. Ezeket éppen ezért napon­ta váltani kell. A tompa szerszám­kések a gyomot csak földdel letakar­ják, de nem pusztítják. Vigyázni kell a kések helyes emelkedési szögére, továbbá a fogás szélességére, végül a kések megfelelő hosszára, a nyilás­­szög helyes betartására. A gyomirtás és a talaj porhanyósí­­tás fontosságát fölösleges tovább hangsúlyozni. Minden földműves tudja, hogy a gyom a talaj vízkészletének 70 százalékát is felhasználja, vagyis annyit, mint amennyi rendszerint má­jusban esik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a cukrot — ezt az ember szá­mára nélkülözhetetlen táplálékot — a földműves termeli szántóföldjén, s a cukorgyár csak a cukornyerés folya­matát végzi. Most, a növénygondozás küszöbén örvendetes hírek érkeznek Szlovákia minden részéből. A jelentések arról számolnak be, hogy az idén az elmúlt évekhez viszonyítva sokkal lendülete­sebben folyik az egyelés. Ogyallai, ko­máromi, somorjai stb. járásokban már május 25-én be is fejezték. Ezzel azonban még távolról sem biztosítot­tuk a jó termés alapfeltételeit. A nö­vényápolást szakadatlanul folytatni kell mindaddig, amíg csak erre lehetőség és alkalom kínálkozik. A kapásnövények gondozásában a második helyen a kukorica, majd a burgonya következik. Érsekújvári, ogyallai, galántai, stb. járásokban teljes ütemben folyik a saraboiás. Gépeink teljesítménye, traktorosaink tudása itt is döntő szerepet játszik a hektár­hozamok növelésében. Különösen ott végeznek jó munkát, ahol a burgonyát és a kukoricát négyzetesen ültették. A szenei járás szövetkezetei ebben az évben kereken 800 hektáron vetettek négyzetesen kukoricát. Frič mérnök­nek, a gépállomás főagronómusának jelentése szerint a növényzetet két irányba sarabolják és csak a növény körüli foltot kell majd kézzel meg­kapálni. Ez a munkamódszer termé­szetesen tekintélyes mennyiségű mun­kaegység megtakarítást eredményez és egyben csökkenti a termelés költségét. A növényápolási munkák fontos ré­szét képezi a növényvédelem. Gépál­lomásaink növényvédelmi brigádköz­pontjai gyorsan és hatásosan véde­keznek mindenféle kártevők ellen. Ha a földműveseink valahol azt észlelnék, hogy a cukorrépát, takarmányrépát, a kártevők pusztítják, ezt azonnal je­lentsék a járási vagy a gépállomás agronómusának, aki azonnal megteszi a szükséges intézkedést. A diószegi cukorgyárhoz tartozó 102 hektáros cukorrépadüiöt az elmúlt napokban megtámadták a kártevők. Mojzes fő­­agronómus ezt időben észrevette és azonnal értesítette növényvédelmi bri­gádot. Nem telt bele fél óra, Kará­csony József és Jurás Aladár trakto­rosok gépeikkel és felszereléssel együtt robogtak a helyszínre, hogy Dynociddal meghintsék a megtámadott növényzetet. A gyors beavatkozással idejében sikerült megmenteni az érté­kes fehér aranyat. Gépállomási dolgozók, szövetkezeti tagok, állami gazdaságok dolgozói! Kövessetek el minden tőletek telhe­tőt a növényápolás meggyorsítása ér­dekében. Időt, fáradságot nem kímélve irtsátok a gyomot. Minden egyes sa­raboiás, kapálás több métermázsa ter­méshozamot jelent számotokra. Ne felejtsétek el; a májusi eső csak ak­kor ér aranyat, ha a növényápolást idejében és minél gyakrabban végzi­­tek. A nyugatnémet nép sem akar atomháborút A nyugatnémet lakosság legszélesebb rétegeiben naponta szaporodnak a szö­vetségi kormány azon szándéka elleni tiltakozó hangok, hogy a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekkel szereljék tel. Pár nappal ezelőtt a nyugatnémet­országi kulturális élet 97 kiváló sze­mélyisége nyílt tiltakozó levelet inté­zett a nyugatnémet kormányhoz, amelyben követeli, hogy Adenauer kor­mánya mondjon le az atomfegyverke­zési tervekről. Hasonló tartalmú leve­leket intéztek a szövetségi kancellár hivatalához és a nyugatnémet kor­mányhoz különböző szervek és egye­sületek. (oLetüi/ik ifLapéiig-aca V'olyik a vita, zuhog, árad, höm­­■* pötyög, szélesedik és elmélyül. A bírálat és önbírálat, a szenvedélyes lendület és a józan megfontolás, a nagyvonalú alkotókészség és a gondosan aprólékos boncolgatás egyre több ár­nyalatban merül fel. De a felelősség tudata ott ül a hallgatók és a hozzá­szólók mindegyike arcán. Bárki szól hozzá, valami méltóságteljes, komoly felelősségvállalással teszi ezt, az ország, a munkásosztály, társadalmunk építése iránti felelősséggel. Minden szó a testet öltött, vagy ho­vatovább testet öltó álmaink megva­lósulásáról, gyarapodó életünkről ad számot. S régi vágyaink, régi küzdel­meink teljesülése a felsorakozott té­nyek világánál az Időknek valami cso­dálatos forrongásáról beszél. És ahogy kultúrmunkásainknak ezen a számadá­sán zuhognak a szavak, úgy tűnik, hogy száz esztendő vágya, buzdulása és akarata ül itt ünnepet. Nagyszerű nép a mi népünk, — bi­zonyosodott meg bennünk a közgyű­lésen is. Harcos munkásosztályunk, szorgalmas parasztságunk, tehetséges értelmiségünk csodálatos eredmények­re képes. Ha látják munkájuk, harcuk célját; nincs akadály, amelyet le ne küzdenének. 5zállnak az évek, s új váltja a ré­git, s vele növekszik a tenni­valók sora. Jelenünk kéklő égboltja alatt a kulturális nevelés felelősség­teljes feladatai vállalásával és teljesí­tésével — az áldozatos munka gyü­mölcseként — naponta gyarapszik a bőség, az öntudatos értelem és az em­beriesség világa, ahol a „kiművelt em­berfők“ sokasága nemcsak célunk, de előrehaladásunk záloga is. „Nem csinálhatunk kultúrát a kul­túráért'.“ -* tanultuk meg a közgyű­lésen. Népművelésünknek és népmű­vészetünknek a népek közötti testvéri kapcsolatok s az új ember nevelésének nagy ügyét kell szolgálnia. Mert csak a testvéri kapcsolatok ápolása a jár­ható útja annak, hogy magyarság ér­zésünk humánummá nemesüljön ben­nünk s az ehhez való feltétlenül szük­séges szeretetböl ne legyen embert és emberi érzést pusztító nacionalizmus. Ügyis jellemezhetném a CSEMADOK- nak ezt a közgyűlését, hogy az óriások találkoztak itt. Ahogy elnézed a köz­ílés részvevőit, s á felszólalók mon­­livalójára figyelmezel, úgy érzed és !od is: Ady és Hviezdoslav igaza tét öltött. „Ezer zsibbadt vágyból" I erős akarat lett s az „elárvultak iya" „hajnalhasadást“ hozott és terült az elnyomottak napja. Az üd­­: akarás, Ady és Hviezdoslav üdvös írása szabad óriásokká tette az egy­­■i nyomoróriásokat. S az egymásra ílt népek igazával együtt, az ö iga­­:kál együtt megőrizzük mostani zunkat, melyek mögött a tettek nyfedezete áll. Tízért volt ez a két nap a lelke­­sedés örömnapja. Minden moz­­iatán egységes, hatalmas, őszinte mérzés ragyogott: felemelöen erős és nemes. Csodálatosak a szabadság dolgai, felrepítik az embert a kéklö csúcsokra, az egybefogás, erős közös­ség magaslatára. Szívünkben új tüzek lobbannak, s az „utca embere" mélységes esküt eskü­szik: Lobogjon a láng, az új tüzek, a tenniakarás oltárán, — hadd szá­radjon a pocsolya! FŐNÖD ZOLTÁN PALÁNTASZEDŐK W'fi A fórévi EFSZ a bratislavai járásban egyike a legjobbaknak. Nevezetes kertészetéről, amely 18 hektáron terül el. — A képen: a paprikapalántát szedik a melegágyakból kiültetésre az ügyeskezü asszonyok. Három hektárnyi földterületre mintegy 300 000 palántát ültetnek ki üdvözöljük a csehszlovákiai újságírók II. kongresszusát . a Dobrota-portán Számadásra készülnek a csehszlovák újságírók. 1957. június 1-én és 2-án Prágában értekezletre gyűlnek, hogy beszámoljanak eddigi munkájukról. Lüktető életünk, mérföldes irammal száguldó fejlődésünk, az új társadalmi életformával járó kérdések és gondok sorozata, szakadatlanul felmerülő újabb problémák nehéz feladat elé állítják az újságírót. Az újságírók már rég készültek az újságírás e nagyjelentőségű kongresz­­szusára. Szerkesztőségi tanácsokon vi­tatták meg tennivalóikat. A küldöttek nemcsak a szerkesztőség javaslatait terjesztik a nagygyűlés elé, hanem az olvasó kívánságát is tolmácsolják. A szerkesztőségbe érkező levelek százai, a megtartott levelezői konferenciák, az olvasókkal való beszélgetések során felmerült problémák mind megvita­tásra kerülnek. Az újságíró ma már nemcsak saját erejére támaszkodik. Vele együtt gondolkodik és segíti ne­héz munkájában az olvasó is. A szer­kesztőségeket naponta az olvasók szá­zai keresik fel. Ügyes-bajos dolgaik­ban segítünk, tanácskozunk. Az olva­sók figyelemmel kísérik írásainkat, rá­mutatnak hibáinkra, bírálják cikkein­ket. Az oldalakon megjelenő írások túlnyomórésze magától az olvasótól származik. Az a szoros kapcsolat, amely ma az újságíró és az olvasó közt fennáll, minden bizonnyal visz­­szatükrözödik majd a konferencián is. Küldötteink akik részt vesznek ezen az összejövetelen, beszámolnak a szo­cialista újságírás eddigi eredményei­ről, de ugyanakkor javaslatokat tesz­nek a sajtó színvonalának emelése ér­dekében is. A Szabad Földműves szerkesztősé­gének minden tagja ezúton üdvözli a konferencia valamennyi részvevőjét és munkájukhoz sok sikert kíván. Sürget llllllllllllllllllílllllllllllll az idő! Szlovákiában még többezer hektár cukorrépa egyelésre vár Május 27-ig a jelentések szerint a sarabolás teljesítéshez még 1,1 százalék hiányzott, ami 600 hektárt jelent. A Megbízotti Hivatal disz­pécser-szolgálatának jelentése arról szól, hogy a cukorrépa-egyelést csak 83,9 százalékra teljesítették. A besztercebányai kerület 92,8, a nyitrai 87,8, a pozsonyi 86,3, a kassai 68,7, az eperjesi 53,5, a zsolnai ke­rület pedig 36,2 százalékra telje­sítette a cukorrépa egyelését. A leg-­­nagyobb elmaradás a nagyszombati, malackyi, skalicai, pőstyéni, tren­­cséni, párkányi, nyitrai, kassai, te­­rebesi, nagykaposi járásokban ész­lelhető. Az állami gazdaságok élen­járnak a cukorrépa egyelésében, ezzel szemben a szövetkezetik el­maradtak és csak 85,1 százalékra teljesítik a tervet. A magánszektor a vetésterület egynegyedén még nem egyelte ki a cukorrépát. Napokról és órákról van szó, most dől el, hogy mennyivel lesz több cukrunk, ezért minden helyi nem­zeti bizottság elsőrendű feladata, hogy biztosítsa a cukorrépa egye­lését. XHX

Next

/
Thumbnails
Contents