Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-26 / 21. szám

Э57. május 26. \fxaU-aet Földműves 3 A FALU HAN Ol A A hanavai EFSZ versenyfelhívására ■ > Ötszáz mázsa cukorrépát termelnek hektáronként A tornaijai járásban levő hanavai zövetkezet tagjai versenyre hívták a »eszttrcebányai kerület szövetkezeteit cukorrépa magas hektárhozamainak lérésére. Egyben kötelezettséget vál­­altak, hogy a bevetett 9 hektáron 450 lázsás hektárhozamot érnek el, ami .zt jelenti, hogy 3288 mázsával többet idnak át a cukorgyárnak, mint a terv üőír. A felhívást a losonci járásban az ?lsök között a kalondai szövetkezet 'ogadta el. Hogy miképp akarják tel­jesíteni a cukorrépatermelés felada­tit a kalondai szövetkezet tagjai, írről Tóth elvtárs, a szövetkezet elnö­ke nyilatkozott. Kifizetődik-e a cukorrépatermelés? Erre a kérdésre a szövetkezet el­nöke igenlő választ adott. Amint mon­dotta, évről-évre jobb eredményeket érnek el. — Míg az 1954-es évben 270 má­zsás hektárhozamot takarítottunk be cukorrépából, az 1955-ös évben már 520-at és 1956-ban pedig 445 mázsát. Míg a különböző termékekből 6500 koronát, addig a cukorrépánál 9000 koronát jövedelmezett egy hektár föld termése. Ezenkívül a Besztercebányai kerületi Nemzeti Bizottságtól 6000 koronás pénzjutalmat kapott szövet­kezetünk. Szövetkezeti tagjaink közt 563 kg cukrot osztottunk szét 4,80 koronás áron. Mondhatom, érdemes cukorrépát termelni. Mit tettek ebben az évben? A szövetkezet elnöke örömmel mondta el, hogy 10 hektáron időben elvetették a cukorrépát, s a kedve­zőtlen időjárás ellenére is sikeresen végeztek az egyeléssel. — Szép termést ígér a cukorrépa, azért nagy gondot fordítunk nemcsak a növényápolásra, hanem a kártevők elleni védelemre is. Bátran elfogadtuk a hanvai szövetkezet versenyfelhívá­sát. Ügy határoztunk, hogy ebben az évben 500 mázsás hektárhozamot érünk el cukorrépából. Megvagyunk "yőződve arról, hogy a hanavai szövetkezeti tagok méltó versenytársra találnak a kalondaiak­­ban. Lelek I., Losonc ★ ★ ★ így biztosítunk több cukorrépát A nagylégi szövetkezetben 80 hektáron időben elvetették a cukorrépát. Előttük a somorjai EFSZ végzett elsőnek 54 hektáron. Az említett szövet­kezetekben nagy gondot fordítanak a növényápolási munkálatokra is. Az első sarabolással már május elseje előtt végeztek. Nem feledkeznek meg a kártevők elleni védelemről sem. Ebben az évben különösen az ormányos bogarak ellen kel! alaposan felkészülni. A nagylégi szövetkezeti tagok a cukorrépa elvetése után rögtön körülárkolták a beve­tett földet. Ez a legjobb védekezési mód. Bartos Mihály ★ ★ ★ Bővítették a len vetésterületét... Az ipari növények termesztése bu­sásan visszafizeti a termesztésére fordított kiadásokat. Erről a žihlavai EFSZ tagjai is meggyőződtek. A múlt évben például mindössze 4 hektáron vetettek lent, amely jó termést ho­zott. Rostlen és a lenmag értékesítése során mintegy 65 ezer korona ütötte a markukat. Az idén is, március második felében földbe tették a magot. De a tavalyival szemben két hektárral többet vetet­tek. Kikelése után a lenvetést Dyno­­eid-dal porozták, hogy elejét vegyék Laukó, Szarka ás Bélés fejőgulyások a rovarkártevők pusztító munkájának, tehenenként több mint 2500 liter tejet fejnek az Ipolysági EFSZ-ben S. L. A rapi szövetkezeti tagok örömmel adták le szavazatukat a NF jelöltjeire. Örülnek annak is, hogy a választások napjáig 25 ezer koronával túlteljesí­tették az első félévi jövedelem tervét, s emellett a tervezett kiadásokat 60 ezer koronával csökkentették. (Beküldte: Lelek I., Losonc) ★ ★ ★ Egy szövetkezeti munkaiskoláról Szép meleg napsütéses idő volt. Nagygéres utcáin ünneplőbe öltözött asszonyok és férfiak igyekeztek a nyolcéves középiskola felé. A „diákok” évzáró vizsgára siettek a szövetkezeti munkaiskolába. Az iskola vezetője Czigányi György, mezőgazdasági mérnök, nagyon szép eredményeket ért el hallgatói szakkép­zettsége emelésében. Már hét éve ag­­ronómusa a szövetkezetnek és nemcsak a határt, hanem az embereket is nagyon jói ismeri. A munkaiskolában tartott előadásai gyakorlati részét a helyi viszonyok és tapasztalatokból merí­tette, úgyhogy előadásainak a szövet­kezet gazdálkodásában megindította a harcot a magasabb hektárhoza­mokért. ' Elsőnek Szabó Pál a szövetkezet kertésze felelt. Kurta és érthető mon­datokkal fejezte ki az agro-’ és zoo­­technikai tudomány fejlődésének egyes korszakait. A mondottak mögött ott érződött a komoly tanulás és tudni­­akarás ize. Következőnek Csorna Jó­zsef csoportvezető beszélt a növény­­ápolás jelentőségéről, továbbá Gács Ilona fejtegette sikeresen az állatte­nyésztés mestereinek tanításait. A vizsgákat Dorkó Bertalan, munka­érdemrenddel kitüntetett szövetkezeti elnök fejezte be, és örömmel állapította meg, hogy a szövetkezeti tagok nem­csak a munkában tartoznak az elsők közé a járásban, de a tanulásban is. I—n. ► •X. - "V-%. Rend a lelke mindennek... A szövetkezetek III. országos kong­resszusa által javasolt mintaalapsza­­bílyzat kiegészítést és módosítást a kormány 1957. május 3-án jóváhagyta. A szövetkezeti tagnak — aki a le­dolgozott munkaegység után termé­szetbeni járandóságként kenyérgabo­nát, burgonyát, stb. kap a háztáji gazdálkodásban levő tehene, esetleg sertése számára — ezenkívül azonban tojásra, húsra, vajra, zöldségre, gyü­mölcsre, stb. is szüksége van, amelyet személyes háztáji gazdálkodása révén szerez be. Ezért az eddigi érvényben levő mintaalapszabályzat szerint min­den szövetkezeti tag családjának, amely földdel lépett be a szövetkezet­be, személyes gazdálkodása számára háztáji gazdálkodást engedélyezett. Az új mintaalapszabályzat a szövet­kezeti tag családjának személyes szük­séglete kiegészítésére a háztáji gaz­dálkodás szolgál. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet a szövetkezeti tag család­jának használat céljából háztáji gaz­dálkodást tesz lehetővé, tekintet nél­kül arra, hogy a szövetkezetbe földdel, vagy föld nélkül lépett be. Ezt a mó­dosítást már gyakorlatban is 0,5 ha földterülettel, beleértve a kertet vagy gyümölcsöst, eredményesen alkalmaz­ták. Csak a legelőterületeken a kerü­leti nemzeti bizottság jóváhagyásával engedélyezhetnek legfeljebb 1 hektár­nyi területet, melyből a szántóföld, beleértve a gyümölcsöst és a kertet is, nem haladhatja meg a 0,5 hektárt. A módosított alapszabályzat 7. cikkelye kimondja, hogy: a szövetkezet ered­ményes fejlődésének, a termelés nö­vekedésének és a szövetkezeti tagok jövedelmének az alapja valamennyi tag becsületes munkája a közös gaz­dálkodásban. A háztáji gazdálkodásnak tehát csak alárendelt jelentősége van. A szövet­kezeti tagoknak a közös gazdálkodásból eredő jövedelmét egészíti ki és bizto­sítja a szövetkezeti tag háztartásának ellátását egyes mezőgazdasági ter­mékkel. A szövetkezet érdeke, hogy a tagok a háztáji gazdálkodás számára ne hagyjanak nagyobb földet, mint ami­lyent a mintaalapszabályzat engedé­lyez. A mintaalapszabályzat be nem tartásával a tagok saját maguknak ártanak. A zohori EFSZ például 1954— 1955-ben némely szövetkezeti tagnak 0,5 ha-nál nagyobb földterületet en­gedélyezett, amelyen külön zöldséget termeltek. Természetes az ilyen föld­terület megművelése a tagoknak sok idejébe és munkájába került, és így nem vehettek részt teljes erővel a szövetkezet közös gazdálkodásában. A szövetkezeti földeket agrotechnikai határidőre nem művelték meg, ami magától értetődően befolyásolta a munkaegységek értékét és káros ha­tással volt a szövetkezeti munkafe­gyelemre. A zohori EFSZ-ben más egyéb szervezési intézkedésen kívül a közel­múltban rendezték a háztáji gazdál­kodások földterületét és ennek ered­ményeképpen a munkaegység értéke egy év alatt 9 koronával emelkedett. A szövetkezeti tagok termése, amelyet a nagyobb földterületen szereztek, tá­volról sem pótolta azt a jutalmat, amelyet ugyanazért a munkáért a szövetkezetben kaptak volna. A Ház­táji gazdálkodáshoz tartozó nagy föld­területek okozzák a munkafegyelem lazulását és előidézik a szövetkezet gazdasági hanyatlását. A szövetkezeti tagok, akik a megengedettnél nagyobb földterülettel rendelkeznek, különösen a csúcsmunkák idején saját háztáji gazdálkodásukra összpontosítják fi­gyelmüket és így elhanyagolják a kö­zös gazdálkodást. A garamújfalusi EFSZ-ben, (lévai járás) a gyenge mun­kafegyelem és a munkaegység ala­csony értékének oka, a megengedett­nél nagyobb méretű háztáji gazdálko­dás. Úgy szintén az ógyallai járásban levő zöldállási EFSZ tagjai 1—1,5 ha földterülettel rendelkeztek. Magától értetődik, hogy az ilyen szövetkezet­ben a tagok nem tanúsítanak különö­sebb érdeklődést a közös gazdálkodás iránt és így gazdasági eredményeik igen alacsonyak. Feltétlenül szükséges, hogy a szö­vetkezet, valamint a mezőgazdasági szakosztály vezetői különösen most a szövetkezet saját mintaalapszabályza­tának ’kidolgozásakor a mintaalapsza­bályzat ilyen súlyos megsértését kikü­szöböljék és ne csak segítségére le­gyenek a szövetkezet megerősítésé­nek, de járuljanak hozzá a szövetke­zeti tagok jövedelmének emeléséhez is. A háztáji gazdálkodásban a szövet­kezeti tag családja saját tulajdonában egy tehenet, egy-két hízósertést, leg­feljebb 10 méhcsaládot, kecskét, bá­rányt és apróbb mezőgazdasági állatot (tyúkokat, libákat, nyulakat, stb.) A proletáriátus diktatúrája nélkül ma nem volna iparosított Szlovákia Az 1937-es besztercebányai párt­konferencia 20. évfordulója alkalmából Viliam Široký elvtárs mondott ünnepi beszédet a besztercebányai munkás­­otthonban. Hangsúlyozta, hogy húsz esztendővel ezelőtt Csehszlovákia Kommunista Pártja szlovákiai konfe­renciája jóváhagyta Szlovákia gazda­sági, szociális és kultúrális fellendíté­sének programját. Ez akkor volt, ami­kor a német imperialisták nyíltan készültek hazánk ellen. Az uralkodó körök csökönyösen elutasították a dolgozók sürgős követelésének telje­sítését, ami jelentősen megszilárdí­totta volna a köztársaság védelmét. Szándékosan előkészítették a talajt a német fasizmus előtt való kapitulá­cióra. Tagadhatatlan történelmi tény, hogy Szlovákiában egyedül a kommu­nisták tűzték ki az iparosítás reális tervét és indítottak harcot e terv megvalósításáért, ezzel fejezve ki Szlovákia dolgozó népének alapvető létérdekeit, gazdasági és kulturális fejlődésének főfeltételeit. Amíg a harmincas években milliók váltak hazátlanná a burzsoázia nem tudta megoldani a munkanélküliség kérdését és ami a burzsoáziának meg­valósíthatatlan volt, a népi demokra­tikus rendszer felállítása után való­sággá vált és 12 év után Szlovákia magasan fejlett iparral rendelkező ipari és mezőgazdasági ország. Amikor húsz év előtt a banská bystricai konferencián a kommunisták előterjesztették Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítésének programját, gúnyos megjegyzéssel utasították el őket a burzsoázia ügy­nökei, hogy nem értenek a nemzet­gazdasághoz. Amikor a felszabadulás után a kommunisták vezetésével meg­kezdődött Szlovákia iparosítása, azon gúnyolódtak, hogy a munkások és pa­rasztok sohasem lesznek képesek üze­meket, és az egész gazdaságot irányí­tani és hogy az iparosításnak kudarc­ba kell fulladni. Láthatjuk, hogy a burzsoázia hiú reményeket táplált. Nem az iparosítás, hanem az ő kísér­leteik vallottak kudarcot, amelyekkel népünk békés munkáját akarták meg­zavarni. Szlovákia szocialista iparosí­tásának tíz éve olyan eredményeket hozott a népgazdaság és a kultúra fejlesztése terén, amilyenekről a bur­­zsoá politikusok még csak nem is ál­modhattak. Népünk bőséges tapaszta­latokkal gazdagodva folytatja a szo­cializmus építését, Szlovákia szocia­lista iparosítását, szilárd elszántság­gal a népgazdaság további fejlődése, a jólét és kultúra gyarapodása ragyogó távlatainak tudatában. Az egyenjogúságon és barátságon alapuló nemzetiségi politikánk szelle­mében gazdasági országépítésünkben résztvesznek a magyar és ukrán nemzetiségű dolgozók és sikeresen fejlesztik kulturális életüket. Hazánk összes lakosának szilárd hazafias ál­lásfoglalása a múlt évben bebizonyí­totta az egész világnak, hogy a cse­heknek és szlovákoknak, valamint köztársaságunk más nemzetiségű la­kosainak megbonthatatlan testvéri egysége nem üres jelszó, hanem népi demokratikus köztársaságunk szikla­szilárd, megrendíthetetlen alapja, hogy Szlovákia gazdasági és kultúrális fej­lődésének továbbra is» nélkülözhetetlen előfeltétele marad. Az agronómus A MEZEI TÁBORT fiatal jegenyék veszik körül. Mögötte keskeny füves sáv. aztán a láthatárig felszántott barna hantok következnek. Mihail Ger­­kulenko az ablakra támaszkodott és a szántást bámulta. Gerkulenko Ruszká Poľjanában szü­letett. Itt járt iskolába, szünidőnként itt őrizte a tehenet. Akkor Miskának hívták, de mostanában, amikor a szün­időre hazajött, Mihailnak szántották és hozzátették, — aki agronómusnak tanul. Ezután egy ideig nem hallot­tak felöle. Mikor leszerelt, vendég­ként fogadták és nem is sejtették, hogy a régi Miska már kommunista és itthon marad a kolhozban, agro­nómusnak. Mihail sem számolt ezzel. Bár mindennél kedvesebb volt szülő­faluja, nem tartotta illőnek, hogy gaz­dálkodni tanítsa esetleg a saját ap­ját is. Iván Dimitrtjevics Szved, a kolhoz­elnök, magához hivatta. ■ Elbeszélget­tek. Az elnök azt ajánlotta, marad­jon otthon agronómusnak. MIHAIL ELLENKEZETT, de az elnök nem engedett. tarthat, a tagsági gyűlés határozata szerint. A háztáji gazdálkodásban tar­tott állatok száma semmi esetre sem fékezheti a szövetkezet fejlődését és bevételének csökkentését. Ebben az esetben a módosított min­­taaíapszabályzat a taggyűlésnek teljes lehetőséget nyújt az apróbb mezőgaz­dasági állatok számának meghatáro­zására. A szövetkezet ezt a tagoknak a helyi takarmányozási lehetőségek szerint engedélyezi. Nagyobb számú mezőgazdasági állatot a szövetkezeti tag nem tarthat, mert az állatok gon­dozásával járó munka akadályozná őt, hogy kellő mértékben részt vegyen a közös gazdálkodásban. Ezenkívül az engedélyezett földterület, amelyen a szövetkezeti tag takarmányszükségle­tének egy részét termeli, nem teszi lehetővé. Az olyan szövetkezeden, ahol a szövetkezeti tagok több állatot tartanak, a ledolgozott munkaegysé­gekért jutalomként nagyobb mennyi­ségű takarmányadagot igyekeznek ki­harcolni. Ilyen egészségtelen jelenség mutatkozott az egyébként jól működő Vysoké pri Morave-i szövetkezetben is, ahol a tagok a háztáji gazdálkodás­ban még anyadisznókat is tartottak. Az említett szövetkezetben főkép­pen a szemestakarmány hiánya okoz­ta, hogy az állattenyésztésben nem érték el a tervezett bevételt és a munkaegység értéke 20 koronáról 14,80 koronára csökkent. A szövetke­zet vezetősége és tagsága a javasolt alapszabályzattal azonban már rendet teremtett az EFSZ-ben. A szövetkezeti alapszabályzat szigo­rú betartásával tehát megszilárdítjuk szövetkezeteinket, s fokozzuk a mező­­gazdasági termelést. Štefán Stefanovié — Az a jó, hogy idevaló vagy. Ismersz a határban minden barázdát, a faluban minden házat. Hogy nem illik apádat tanítani? Mi fogunk az öregektől tanulni, és azokat az ósdi nézeteket, amelyeket nagyapáiktól örö­költek, velük együtt fogjuk legyűrni. Hosszan és öszintént beszélgettek. Iván Dimitrijevics beismerte, hogy gyakran nagyon nehéz a hatalmas gazdaságot vezetni és megtalálni min­den ember szívéhez az utat. Az elnök mintha megsejtette vol­na, mire gondol a fiú. — Előre figyelmeztetlek, hogy sze­retném, ha a kolhoztagok agronómusa lennél. Nem leszel egyedül. A munka­­csoportvezetők, már mind agronómu­­sok. Valamennyien azt akarják, hogy gazdagodjék a kolhoz. Félsz a nehéz­ségektől? Határozz, de ne feledd, hogy kommunista vagy . . . — Megpróbálom, Iván Dimitrijevics. ... A nehézség a munkacsoportve­zetökkel kezdődött. Megismerkedtek, és az új agronómus a holnapi teen­dőkről beszélt, melyeket az elnök is jóváhagyott. A csoportvezetők meg­hallgatták a szükséges tennivalókat és lesütött szemmel távoztak. Másnap az agronómus észrevette, hogy a kitűzött feladatokból egyet sem teljesítettek. Az emberek dolgoz­tak, de maradt minden a régiben. ESTE ÜJRA ÖSSZEHÍVTA a csoport­vezetőket és nyugodtan megkérdezte: — A tegnapi utasításokról nincs mondanivalójuk ? A csoportvezetők hallgattak. Mihail elnevette magát: — Csak ezt akartam mondani. A következő értekezlet azonban már sokkal élénkebb volt, a csoport ve' "ók kiegészítéseket és javaslatokat is 'et­tek. — Megy az, csak ki kell tartani — biztatta magát Gerkulenko. Már nem­csak az elnök állt mellette. Egyre jobban érezte, hogy párttag, hogy tá­mogatja a pártszervezet és a kom­­szomolisták. Néha az öregek közül valaki megeresztett ugyan egy-egy csípős megjegyzést, de már maguk közé fogadták. — No Miska, újra álmodozhatsz. Melletted állnak a kommunisták, a Komszomol és idős apád is. (N. iszcsenko karcolata nyomán) Az új őrösi iskola

Next

/
Thumbnails
Contents