Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 20. szám

957. május 19. \fzalŕad Földműves ľ C '4ÍÖ( «Žfôfo é f)öS 56 % 3Ü »CI i Balog Károly Ügy kérdezem, mint régi ismerőstől kérdezi az ember ügyét és baját. Kutatom szemén a régi barátság íöl-iölcsillanó őszinte igazát. All, néz, lassan felel, nem hebehurgyán, megogndolja a szót, — mert a gondolat sok apró hibából okulva tanul, míg elkészíti a jövendő utat. Lassan felel. A választások ízét először kóstolja életében. Kezére mindig ráütöttek durván, a jog helyett kapa volt kezében. Most beleszól az ország dolgába. Választ magának okos képviselőt. — Mert kell a köút, villany, iskola — így mondja, — s hogy összetartsuk az erőt. Lassan módja, hogy kellenek a bátrak, akik megorvosolják a bajt, hibát; hát erre szavaz holnap Balog Károly, ezért tanulgatja a politikát. GYL'RCSÓ ISTVÁN V1IKSZÄTH KÄLMÄN: fa P Ш w* Két választás Magyarországon (Részlet) Mikszáth írásaiban jelentős helyet joglal el az élösdi dzsentri-réteg erkölcsi ürességének és rothadtságának kritikája. A Két választás Magyarországon hőse, Katánghy Menyhért, tipikus példája a dzsentrinek, a gátlások nél­küli, erkölcstelen szélhámosnak. Mikszáth ebben a regény­ben nemcsak a velejéig rothadt dzsentri erkölcsi arculatát mutatja be, hanem leleplezi az úri Magyarország egész törvényhozó rendszerét, parlamentjét is. Hogyan válasz­tották a képviselőket? — A jóispánok saját megyéjükben futószalagon gyártották a „mamelukokat", a kormánypárti képviselőket. A matneluk olyan képviselő, aki semmihez sem ért, s csak arra jó, hogy a minisztereknek bólogasson. Boldog és büszke volt az a főispán, aki megyéje minden kerületében megválasztatott egy mamelukot, akit mint értékes árut beszállít a kormánynak. „A személy előttem mindegy — magyarázza a körtvélyesi főispán: — Péter vagy Pál, egykutya. Négy darab mameluk a megyéből, egy a városból, ez összesen öt darab. Ha öten vannak, hát jó. Ha nincsenek öten, hát nem jó. Hogy kik, az mindegy.“ Mikszáth rámutatott arra is, hogy a kormánypárt és ellenzék között csak annyi különbség volt, mint két vál­lalkozó, mint két vetélkedő rabló között. Ugyanazon a koncon marakodnak: mindegyik a nép zsírjából akar jobban, kényelmesebben élni. Az alábbiakban Mikszáth: Két választás Magyarorszá­gon című regényéből közöljük azt a részletet, amikor Katánghy választói előtt programbeszédét tartja. ressen. Hát ebből a bajtliból kigurult egy fél kifli, száraz, kemény, mint a kő, de az otthoni földben termett bú­zából való. Egy fél kifli, egy magyar kifli. A néni nem talált cukrot; sopán­kodott, istenem, mit adjak nektek, gyerekek? Hát adja nekünk a kiflit! És hiszik-e, uraim, hogy soha még én olyan jót, édeset nem ettem, mint ez a kemény kifli volt... Katánghy szétnézett a figyelő gyü­lekezeten. Az összes körtvélyesi pékek könnyeztek. — Másnap reggel — folytató Ka­tánghy — midőn fölkeltünk, mert csak egy szobánk volt a száműzetésben, láttuk, hogy szegény jó nénik alszik az út fáradalmai után, cipői ellenben ott állnak az ágya mellett. Odarohantunk, gyerekek, e drága cipőkhöz, fölkaptuk és lecsókoltuk talpairól a haza szent porát... ... Katánghy újra szétnézett. A csizmadiák sírtak mindnyájan, mint a záporeső. * Most már uralkodott a kedélye­ken. A játszma meg volt nyer­ve. Egy merész fordulattal átsiklott a kvótára és minden egyébre. Hallgat­ták már rokonszenvvel, lelkesedéssel, megéljenezték közba-közbe és egy­hangúlag megválasztották harmad­napra. TYT yomban meg kellett tartani a ’ programbeszédet, úgy volt ha-­­tározva; s mondhatom, nagyon aggo­dalmasan indult. Blandiék jobban dol­goztak az iparosok között, mint hinni lehetett volna. Katánghy szólni kezdett a múlt országgyűlés tevékenységéről, nagy zaj és félbeszakítások — úgy, hogy teljesen elvesztek a szavai. Gon­dolta magában; talán a kvóta érdekli őket és áttért a kvótára. Még nagyobb zaj. Kózbeszólások egész förgetege szabadult föl. — Halljuk! Halljuk! Nem tartozom hallgatni. Mi az? Csitt, te kopasz! Ki­kérem magamnak! Nekem hiába be­szél. Menjen ki! Abcúg! Nem tud ez semmit. Takarodjék ki, ha nem akar hallgatni! Urak, csönd! Parancsoljon az öregapjának! Gyerünk haza, komám! Tanuljanak tisztességet! Mit szól eh­hez az új úrhoz? Puttyonba vele, nem Pozsonyba! így hangzott zagyván össze-vissza, látszott, hogy vegyesen vannak hívek és ellenfelek., atánghy maga is megijedt, s me­­gint átugrott más témára; Kört­­vélyes érdekeiről kezdett beszélni. — Svindli! Ugyan, ugyan! Bolondság! Legyen magukban tisztesség! Üres ígé­retek! Hát illik ez? . .. A jó érzelműek sziszegtek a zavarókra, de hasztalan, minden vonalon megindult a diszkur­­zus, még a párthívek között is, az a bizonytalan, kivehetetlen zümmögés, morgás ez, amit úgy hívnak műnyel­ven; „Morog a tenger”, s ha a tenger morog, lőttek a mandátumnak. Katánghy kétségbeesésében az esze utolsó fiókjához nyúl. Ott még van egy téma. Az a bizonyos, az a csalha­tatlan. S elhagyva a helyi érdekeket, valahol a mondat közepén, — meny­­dörgő hangon csap át új mezőre. — Mikor én a száműzetés keserű kenyerét ettem ... Erre csönd lesz. Mindenki ránéz és bámul. Nagyon fiatal ez arra! — Igenis, uraim, én a száműzetés­ben születtem. (Jó, hogy nincs most itt az országgyűlési Almanach az élet­rajzokkal.) Édes atyámat, a vitéz hon­védet, kiűzte a zsarnok, idegen vilá-­­gokban bú jdosott... — Szegény öreg — jegyzé meg Szla­­rnövics, a legvadabb csizmadia és most ő is figyelni kezdett. _ /Ли jöttem a világra, s ott nőttem föl, mint gyermek, idegenek közt, nem szaladgálván ha­zám rétjein, virágot szedve és pillan­gókat kergetve, mint a többi gyermek. Egyszer, midőn már nyolcéves voltam, eljött a házunkhoz Párizsba egy roko­nunk, egy nénénk, Kossuth Lajos, dicső hazánkfiának egy rokona. „A néni Ma­gyarországból jön, mondá anyám, csó­koljatok neki kezet, gyerekek (mert testvéreim is voltak)." Mi kezet csó­koltunk, mire a néni kinyitotta bajtli­­ját, hogy abból valami cukorkát ke-Gondolatoka pályaválasztás előtt... • Sok család összeült az elmúlt he­tekben, hogy megbeszélje és véglege­sen eldöntse, milyen életpályát vá­lasszon gyermekük. A megbeszélések azonban nem mindig végződtek vég­leges döntéssel. A legtöbb esetben ugyan az történik, hogy a szülők ha­tároznak; például abban, hogy gyer­mekük továbbtanul. Megteszik a szük­séges jelentkezést, s a többi már az iskola dolga. No meg a gyereké, mert felvételire hívják majd. De sokszor mi történik? Az óra vé­gén jelentkezik az egyik tanulni akaró gyerek és azt mondja: — Igazgató elvtárs, ne tessék ha­ragudni, de én nem tanulhatok tovább. Szüleim másképp határoztak. Nem lep meg ez a kijelentés, mégis egy kissé értelmetlenül nézek rá. Vajon miért döntöttek így a szülők? Hisz előzőleg már mindent megbeszél­tünk. Miért ez a bizonytalanság? 4 A legtöbb válasz a szülök részéről ez; minek tanuljon tovább a gyerek, úgysem veszi hasznát. Vagy például ha lányról van szó; hisz úgyis férjhez megy. No, meg hadd keressen. Tehát a meggyőző munka, a felvilá­gosítás sem ér el eredményt. Nem egy szülő képtelen megérteni, hogy új életünk természetes velejá­rója az új iskola. S ez az új élet kép­zett embereket kíván, hogy a tanuló kellő műveltséggel és tapasztalattal felvértezve álljon be az új élet öröm­teli küzdelmeibe. Nem tudják megér­teni, hogy szocialista mezőgazdasá­gunk, iparunk és egész termelő mun­kánk évről évre több tudást, nagyobb szakképzettséget és nagyobb műveltsé­get követel meg állampolgáraitól. És újra bebizonyosodik, hogy nem elég a nyolc év tanulási idő. Pártunk­nak és kormányunknak a mezőgazda­ság szocializálásáról és továbbfejlesz­téséről hozott határozata nagy felada­tokat állított a mezőgazdaságban dol­gozók elé. A szövetkezeteknek, az iparnak új, jól képzett szakemberekre van szüksége. Ez az ami alátámasztja a tanulás szükségességét. Természe­tes, hogy ezt megértsük, ahhoz egy kicsit több megértéssel kell szívünkön viselni a gyermek jövőjét, és a jövőbe látni. Amikor tehát gyermekeink sorsát, jövőjét formáljuk, vagy amikor erről döntünk, világosan kell látni a célt: minden munkát csak akkor tudunk sikerrel megoldani, ha kellő tudással felvértezve indulunk a feladatok meg­valósítására. Budai J. A komáromi Steiner Gábor hajógyár munkásai három évvel ezelőtt mani­­fesztációsan vonul­tak fel a válasz­tásokra. Három év alatt nemcsak ta­pasztalatokban gaz­dagodtak, de élet­­körülményeik is egyre javultak. S amikor mostani je­löltjeikre szavaznak, ugyanaz a bizako­dás és lelkesedés tölti el őket, mint bárom évvel ezelőtt AZ ÜSTOKOS A varázsos májusi égboltnak az idén egy új érdekessége is volt: az Aren- Rolland-féle kométa, vagy egyszerűen csak így: az üstökös. Ott fehérlett az égbolton mintegy fordított vesszösep­­rő és nem tudom másutt mennyire, de Nyitrán általános és állandó érdeklő­dést keltett. Valaha baljós hiedelmeket fűztek az üstökös megjelenéséhez. Mikor annak idején megjelent a Halley-féle üstökös, sokan egyenesen a világ végét haran­gozták be. Máskor meg azt beszélték, hogy az üstökös a háború jele. Ma persze az ilyesmiken csak nevetni le­het és minden dolgozó előtt világos, az ártatlan üstökösnek éppúgy nincs köze a balszerencséhez, mint a hajdú­nak a harang öntéshez. Nálunk az emberek csoportosan vo­nultak fel a nyitrai várba, ahonnan pompás kilátás nyílott az éter végte­lenjébe és sokan piég. látcsövet is hoz­tak magukkal. Az ércCeklödök közt igen sok volt a fiatal. De hát ez érthető is. A nyitrai várhegy orgonasövénye hó­dító illatot szórt a sötétbe, a várhegy másik oldalán pedig az árnyas utakon az üstökös is csak a gyenge leveleken át nézhet be. Egy fiatal pár mögött mentem lefelé. Rózsa — mondta a fiú egy megtépá­zott hajú lánynak (aligha borzolta jel a csendes májusi éj) — gyere keressük meg ismét az üstököst. És megálltak. Mire odaértem mögéjük, már nemcsak az üstököst találták meg, de az üstö­kösön túl megtalálták egymás ajkát is. MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ A CSKP harca a burzsoá választási fondorlatok ellen a München előtti köztársaságban и. Az 1931-es községi választások Csehszlovákiában olyan időben zajlot­tak le, amikor az egész kapitalista rendszer zsákutcába került. A válság végigsepert az egész kapitalista vilá­gon. Csehszlovákiában a hivatalosan megállapított munkanélküliek száma közel egymillióra növekedett. A kom- Aiunista párt a következő című felhí­vást intézte választóihoz: „Harcra fel a fenyegető éhínség ellen, harcra fel a kenyérért, munkáért, földért és sza­badságért, Szlovákia és Kárpátukrajna felszabadításáért”. A felhívás a dolgo­zók körében nagy visszhangra halált. A burzsoázia 13 éves uralma Szlová­kia és Kárpátukrajna dolgozóit súlyos nyomorba döntötte. Megbénult a szlo­vákiai vasipar, a bányaipar, a textil­ipar és a bőripar, csak itt-ott dolgo­zott még egy-egy fűrésztelep vagy gyár. Az ún. földreform, a magyar földbirtokosok mellett új cseh és szlo­vák földbirtokos osztályt teremtett. A kisgazdák és nincstelenek az ígérge­téseken kívül földet nem kaptak. A kommunista párt nyíltan meg­mondta választóinak, hogy az éhség­nek és nyomornak csak úgy lehet vé­get vetni, ha a munkások és parasz­tok egységesen összefognak azok el­len, akik a nyomgrúságot okozzák és fokozni akarják. Osztály osztály ellen harcolt. Egyik oldalon a cseh, szlovák, magyar és más nemzetiségű kizsák­mányolok osztálya, a másik oldalon Szlovákia és Kárpátukrajna agyon gyötört dolgozó népe harcolt közös frontban a cseh proletáriátussal a kommunista párt vezetése alatt az új rendért. * * * Az 1935-ös utolsó parlamenti vá­lasztások feszült és bonyolult nemzet­közi és belpolitikai helyzet jegyében zajlottak le. A koalíciós pártok a dol­gozó népet a nyomor szakadékéba taszították. 1935-ben több százezer ember kószál reménytelenül a gyárak körül. A dolgozó nép megélhetését pusztító gazdasági válságnak még mindig nem látni a végét. A munkás­ság véres verejtéke még a válság idején is csengő arannyá változott, mely színültig töltötte a kapita’isták páncélszekrényét. A bérek koldusala­mizsnához hasonlítottak. A munkanél­küli segélyeket leszállították. A kis­gazda egész életét a végrehajtó előtti rettegés töltötte ki. Ez volt az eredménye a kormányzópártok köze! húszéves politikájának. A burzsoáziának a szociáldemokra­ták és a nemzeti szocialisták tevékeny segítséget nyújtottak. .Ők voltak aZok, akik azt hirdették, hogy a gazdasági válság idején áldozatokat kel! hozni. Ők voltak azok, akik megszavaztak minden munkásellenes intézkedést. Ők voltak azok. akik a burzsoáziának a legnagyobb szolgálatot tették azáltal, hogy éket vertek a proletáriátus so­rai közé, hogy ne tudjon védekezni az éhség, a fasizmus, a háború és a nem­zeti leigázás katasztrófája ellen. A szlovák, magyar, német és cseh fasiszták a nép elégedetlenségét a saját sötét céljaikra igyekeztek ki­használni, amire jó alkalmat nyújtot­tak az 1935-ös parlamenti választá­sok. A választások előtt a kommu­nista párt felhívással . fordult a szo­ciáldemokrata párthoz, hogy a közelgő fasisztaveszély ellen a két párt egy­ségesen menjen a halasztásokba. A szociáldemokrata párt vezérkara pár­tunk ajánlatát visszautasította ezze: szemben szövetkezett a zsidó nagytőke pártjával. A választások eredménye­ként az egyesült szlovák szoc. dem. és zsidó párt összesen 183 500 szava­zatot kapott ezzel szemben a kom­munista párt 210 600-at. Összehason­lítva az előző parlamenti választások eredményeivel, pártunk minden üldö­zés ellenére előretört. Az 1929-es parlamenti választásokon 152 100 sza­vazat, az 1925-ós parlamenti válasz­tásokon 198 200 szavazatunk volt Szlovákiában. A kommunista párt a választási kampányban hangsúlyozta, hogy a fasizmus elleni harc, amely a dolgozók életkérdése, nem dől el az úrnák eiőtt. Ha a cseh, szlovák és magyar vidéken sikerült is megfékez­ni a fasizmus nekirugaszkodását, an­nál nagyobb veszélyt jelent Hitler csehszlovákiai ügynöksége a szudéta­­német vidéken: Henlein pártja. A parlamenti választásoknál Henlein pártja, mint legerősebb párt került ki a választásokból, 1 249 000 szavazattal. A fasizmus e hatalmas előretörése súlyos veszélyt jelentett Csehszlová­kia valamennyi dolgozója számára. Csehszlovákia kapitalistái, s maga a kormány is erősen kacérkodott a fasizmussal. Egyedül a kommunista párt folytatott szívós harcot az éhség, háború és a fasiszta veszély ellen. Tudták ezt a kormány urai is, ezért pártunkat ebben az időszakban a leg­kíméletlenebbül üldözték. Vezető funkcionáriusaink nagyobbrészt bör­tönben sínylődtek, köztük Široký. Ma­jor elvtársak és sokan mások. Gott­­wald elvtárs ellen elfogató parancsot adtak ki. Lapjainkat cenzúrázták, el­kobozták A „Rudé právo" pártunk központi lapja csak öt hónapig jelem meg az év folyamán. Pártunkat a be­tiltás veszélye fenyegette. De a kommunistákat az üldözés és a börtön nem törte meg. Céltudatosan és kitartóan vezették a dolgozók har­cát az éhség, a fasizmus, a háború és a nemzeti leigázás katasztrófája ellen, — a munkásosztály hatalmáért, a nemzetek szabadságáért, a szocializ­musban való boldog életért. * * * Az 1938-as községi választások rob­banásig feszült légkörben folytak le. Ausztriának Hitler csapatai által tör­tént megszállása után előrelátható volt, hogy Csehszlovákia népe nehéz, sorsdöntő napok előtt áll. A kommu­nista párt szlovákiai országos vezető­sége 1938. május 20-i ülésén foglal­kozott a kiélezett nemzetközi hely­zettel és még egy utolsó kísérletet tett, hogy megteremtse Szlovákia dol­gozó népének széles frontját a köz­társaság védelmére. Ennek a politi­kának az értelmében a kommunista párt azt javasolta a csehszlovák szoc. dem. párt titkárságának, hogy a köz­ségi választásokra a két párt egyez­zen meg közös jelölőlista felállításá­ban. Ugyancsak felhívást intézett Szlovákia egyes politikai pártjaihoz, közös antifasiszta front megalakítása céljából. Sajnos, az egység nem jött létre, a tárgyaláson résztvevő pártok nem tudtak felülemelkedni a nemzeti el­fogultságon. Mérlegelve a fenti ténye­ket, a kommunista párt elhatározta, hogy a községi választásokon önálló jelölőlistát állít fel és még nagyobb igyekezettel arra fog törekedni, hogy megteremtse a munkásosztály egysé­gét és így biztosítsa a köztársaság védelmét. A választások előtti napok­ban, június 6-án a kommunista párt Bratislavában két teremben tartott egyszerre népgyűlést. A gyűlések szó­nokai Gottwald és Steiner elvtársak voltak. Gottwald elvtárs e szavakkal figyelmeztette Szlovákia népeit a helyzet komolyságára: „Legfontosabb teendő, hogy össze­tartsunk és ne engedjük a köztársa­ság népeit szétverni. Szlovákoknak, cseheknek, magyaroknak és németek­nek össze kell fogniok,'ha nem akar­ják, hogy olyan rabságba kerüljenek, melynek a történelemben nÉcs pár­ja .. A kommunista párt és Gottwald elvtárs intő szavai nem találtak meg­felelően megértésre. A döntő pillanat­ban egyedül a kommunista párt tartott ki hűen és következetesen a köztársa­ság védelme mellett, s a kommunis­ták bizonyultak a legjobb hazafiak­nak. A gyászos emlékű müncheni döntés után a kommunista párton kívül minden párt, beleértve a szo­ciáldemokratát is, behódolt a fasiz­musnak. Pártunk a legsúlyosabb idők­ben is a föld alatt továbbfolytatta a harcot a német fasiszta megszállók és szlovákiai ügynökségeik ellen a győ­zelmes felszabadulásig. * * * Dolgozó népünk vasárnap a szavar zóúrnák elé lép. Szabadon, minden kényszer nélkül választja majd népből származó képviselőit, akik biztosítékai lesznek annak, hogy mindenkor csak választóik, a dolgozó nép érdekeit lóg­ják szem előtt tartani. A választások még jobban megerősítik népeink egy­ségét és további lépést jelentenek majd a béke és a szocializmus építése útján folytatott harcunkban. RÓJÁK DEZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents