Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-12 / 19. szám
6 Földműves 1957. május 12 Azt hiszem valamennyien egyetértünk Kopper János vitaindító cikkével, amely kendőzetlenül feltárta az iskolán kívüli ifjúság nevelése terén mutatkozó hiányosságokat, melyek sajnos még elég gyakran előfordulnak mind a z iparban, mind a mezőgazdaságban dolgozó fiataljaink nevelése körül. Éppen ezért kell örömmel üdvözölnünk a Szabad Földművesben indított vitát, amelynek célja, hogy nyilvános vita keretében leleplezze a már eléggé begyökeredzett hibák okait, rávilágítson a — sok esetben csupán emberi gyarlóságban gyökeredző — kiküszöbölést hátráló csökevényekre és végső fokon közös erővel megtaláljuk az orvoslás helyes módját. Régi mondás, hogy: „Akié az ifjúság, azé a jövő”. Akik számára fontos a jövő, azok előtt aligha lehet megtisztelőbb feladat, mint tehetségük szerint hozzájárulni annak a nemes célnak a megvalósításához, hogy fiataljaink olyan erkölcscsel, olyan alapos szakmai tudással és politikai tisztánlátással rendelkező e\m bérré formálódjanak, akik kezében biztonságban van jövőnk, népütik jövője, s akik szilárd léptekkel tudják továbbvinni azt a hatalmas mú\vt, amelyet évtizedes kemény harcokban harcolt ki és tizenkétévi szorgalmas munkával épített szilárd alapokba hazánk dolgozó népe. Igen erről, éfi nem kevesebbről van szó. És ezen érjdemés gondolkozni, ezért érdemes tollat fogni, vitázni, gondoskezű kertészként nyesegetni a vadhajtásokat, orvosolni a hibákat. Régen ismert tény a munka és a közösség emberformáló hatása. Hazánkban és ájtalában a népi demokratikus országokban . ahol az egyéni érdekek megvalósulása a széles tömegek közös érdekeinek megvalósításában születik, még inkább a maga teljességében bontakozik ki a munka és a kollektív nevelő, ^mberformáló ereje. Termelésünk különböző szakaszain dolgozóink ezrei nőttek a munka hőseivé, váltak szinte megoldhatatlannak látszó feladatok megvalósítóivá. S az alkotó erőt épp a közösség táplálta. Amikor tehát ifjúságunk neveléséről beszélünk, akkor ezeket a legfontosabb alapelveket: a munka és a közösség nevelő hatását kell szem előtt tartani. Iskoláinkban a pedagógusok és az ifjúsági szervezetek jó együttműködése következtében többé kevésbé érvényesülnek ezek az alapelvek, mégpedig oly módon, hogy a közös cél ismerete és megértése alapján olyan egészséges versenyszellem alakul ki, hogy mindenki mindenkinek segít és mindenki mindenkitől tanul. Persze ez nem jön létre spontánul, hanem a pedagógiai ráhatáson kívül szervezésre, a fiataloknak nyújtott önzetlen segítségre is szükség van. Főként pedig arra, hogy ifjúságunkban tudatosítsuk a jövő nagyszerű távlatainak megvalósításában rájuk váró feladatok komolyságát. ^ . Sajnos, az iskolán kívüli ifjúság nevelése terén nem dicsekedhetünk azzal, hogy mindezt megtettük. Pedig á lehetőségek adva vannak. Hisz ma már ritka az olyan üzem, ahol nevelővel ellátott internátus ne lenne. Az üzemi klub sem hiányzik talán sehonnan. Mégis sok esetben azt látjuk, hogy a fiatalok az utcákon kódon gnak. Hogy miért? Bizonyosan azért, mert sem az internátusbán, sem az üzemi klubben nem érzik otthon magukat, nem teszik körülményeiket olyanokká, hogy otthonra találjanak. Pár napja Kassán találkoztam egyik két éve végzett tanítványommal. Az építkezési vállalatnál dolgozik. Munkaidő volt, amikor találkoztunk. Hárman jöttek szembe ölelkezve, dülöngözve. Tanítványom szemlesütve, zavartan köszönt. S a kérdésre, hogy mit keres itt, hebegve válaszolt. — Összevesztem a mesterrel. Még mielőtt szólhattam volna valamit, egyik társa továbbrántotta. — Gyere, nekünk ne diktáljon senki. Levél egy kUüntetett agronómusnak, Šimonovcé-re KF.DVES BŐD ELVTÄRS! Mind a magam, mind a többi tanár elvtárs nevében fogadja elismerésemet kitüntetése alkalmából. Mindnyájan meleg üdvözletünket küldjük önnek. Szemléltető példaként említettem az iskola hallgatóinak, hogy „sok ilyen Bőd elvtárs kellene, hogy a szövetkezeti eszme fája terebélyesedjék .. Kívánom, hogy családjával együtt a legjobb egészségnek örvendjen és tovább haladjon a megkezdett úton. Önnek, és a szövetkezet többi tagjának további munkájához sok sikert kívánok! MÉRY IMRE, a Bösi Mezőgazdasági Mesteriskola igazgatója Egységet a íelsőpatonyi sportéletbe! Csallóköz egyes falvain élénk sportélet fejlődött ki, főképp azokban a községekben, ahol az egyesületek az EFSZ-szel és más tömegszervezetekkel karöltve működnek. Felsöpatonyban az EFSZ a sportolókkal karöltve még az idén megkezdi az új pálya építését; és remény van arra, hogy jövőre már ezen a szép füves pályán tarthatják meg mérkőzéseiket. A felsopatonyi labdarúgó-csapat tava!y bizony gyengébben szerepelt a kerületi verseny déli csoportjában és csak a nyolcadik helyen végzett. Igaz, hogy nem egy nagy községet előzött meg, mint például Nagymagyart, Nagymegyert, és Nagylég együtteseit. — A tavaly lezajlott találkozókon gyakori volt a dúrva, emberremenő játék, mert a kemény, férfias játékot gyakran összetévesztették a testi épséget veszélyeztető játékkal — ezekkel a szavakkal kezdte nyilatkozatát a vezetőség egyik tagja, majd így folytatta: — Az idei bajnokságban jobban akarunk szerepelni. Mindenekelőtt új vezetőséget választottunk. Régi, kipróbált sportembereket, akik nem rettennek vissza az akadályoktól. Mert nem elég csak tisztséget vállalni, de vállalni kell az azzal járó munkatöbbletet is. — Az új vezetőség a fegyelmet is igyekszik helyreállítani. A játékosok már a tél folyamán megkezdték a rendszeres edzéseket, hogy a tavaszszal jól felkészülve álljanak fel a bajnoki rajthoz. A csapat tagjai a következők: Sidó. Szarvas, Németh, Bodó I. és Bodó II., Rózsa, Farkas III., Sóky Ili. és IV. Tóth, Karácsonyi. — Honnan teremtik elő az anyagiakat, — kérdezzük az illetékes sportvezetőt. — A falu zsebéből — hangzik a kurta válasz. — Előfordult, hogy egyegy érdekesebb mérkőzésen 900—1000 néző is megjelent. — A tél folyamán főképp asztali teniszezőink működtek, de a tavaszi feladatok közé tartozik, hogy létrehozzuk női és férfi röplabdacsapatunkat is. Még atlétáink is vannak. Nálunk a lányok sem húzódoznak a sporttól. A legnagyobb baj, hogy az ifjúság egyrésze, amely másutt látogatja az iskolát, inkább ott sportol, és így kevés az utánpótlás. Panaszra éppenséggel ha itt-ott van is okuk, bátran állíthatjuk, hogy nem reménytelen a felsopatonyi sportolók helyzete. A tapasztalat az élet minden terén azt mutatja, hogy a siker szilárd alapja az egységben rejlik. Éppen ezért az ő feladatuk is, hogy ezt az egységet megteremtsék és akkor sokkal szebb eredményeket érhetnek el, mint eddig. S. M. Emlék A béke első napjáról A hírt a fecskék hozták, hogy cikáztak, villogtak az ébredő föld felett, honnét érezte meg az ősi lázat a villásfarkú, röppenő sereg? Erről szólott a szél is, s önfeledten tavaszi kedvvel hajamba kapott, menyasszonyruhás fák álltak a kertben, karjuk fehér virágot ringatott. Ök így susogtak: tavasz. En, hogy vége, véget ért végre már a háború, anyám, szivemnek boldog örömre akác-mézet bontott, de jószagú. Arany méz csordult a puha kenyérre s méznél is édesebb ízzel a béke ... C8OÍ<#C8<X<&C8Or0g I MOTTO: X „Emeljétek fel szívünket —, S, azé, aki fölemeli.“ X (József Attila) 2 О Elmentek, de a kép még ma is előttem. Sokszor váltakozik egy-egy régebbivel. Olyannal, amikor az iskolában szinte csillogott T. Laci szeme, ha valami új dologról vagy tennivalóról volt szó. S ez a szem most zavaros volt. Azóta talán kihalt belőle minden érzés a jó és nemes iránt? Nem, nem halt ki, csupán a hibás nevelés következtében lelkében talajra találtak a vadhajtások. Több hasonló példát sorolhatnánk fel, de érdemesebb talán a kiútat Keresni. Azt, hogy ha ezeket meg akarjuk akadályozni, akkor az internátusokban otthont kell teremtenünk a fiataloknak, lelkűket fogékonnyá kell tenni a szép és nemes dolgok iránt. Továbbá el kell érnünk azt, hogy a T. Lacik ne úgy értelmezzék a velük szemben támasztott követelményeket, hogy azokat nekik diktálják, hanem saját érdeküknek, jobb jövőjük megvalósítójának lássák a feladatok elvégzését. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok ugyancsak sok helyen nélkülözik a megfelelő támogatást. Például sok helyen — bár van rá lehetőség — nem alakítanak ifjúsági munkacsapatokat. Pedig a munkaközösség és a verseny megszervezése csak pozitív hatással lehet a fiatalok jellemének kialakítására. A funkcionáriusoknak is akad belátni való, mert sok esetben a fiatalok kezdeményezőképessége, szakmai téren való feltörése okozta funkcióféltés csak gátola a fiatalok nevelését. Más esetben pedig egy másik véglet felé sodorja a fiatalokat a „tietek a jövő” feladatok nélküli hangoztatása. Példák ezreivel bizonyítgathatnánk az ifjúságban rejlő, szinte forrongó akaraterőt. Az a fontos, hogy mindezt a lehetőségek szélesre tárt zsilipjeivel segítsük tettekké formálódni. Akkor jogosan elvárhatjuk, hogy a munkaharcban fiataljaink is emberebbé formálódnak. Kohány Ferenc, Nagykapos Kultúrotthont építenek Bánovcétól nem messze fekszik Miazgovee, ez a kis község, ahol a házak száma alig haladja meg a százhúszat. Miazgovce lakossága az utóbbi esztendőkben nagy változásokon ment keresztül. A nemzeti bizottság elmúlt hároméves működése alatt a falu villanyvilágítást kapott, valamint új autóbuszközlekedést és egyéb, a közjavakat szolgáló berendezéseket. Elégedettek is mai életükkel a miaz-Fiatalos lelkesedést A szlovákiai magyar főiskolások ének- és tánccsoportja a közelmúltban mutatkozott be a galántai közönségnek. Sok izgalom és munka előzte meg ezt az előadást. Nehéz helyzetben van az együttes, mert semmiféle anyagi támogatásban nem részesül. El lehet képzelni, milyen gondot okozott a ruhák kölcsönzése, útiköltség, terembiztosítás, stb., stb. Mindezek a nehézségek azonban nem szegték a csoport kedvét. Az előadás aztán méltán megmutatta, hogy a sok bajbangondban összeforrt fiatalság színvonalas műsort biztosított. Az együttes több mint 100 tagból áll. A tagság a pedagógiai iskola és az egyes főiskolák magyar ajkú hallgatóiból tevődik össze. A művészeti vezető — aki egyben az együttes egyik karnagya is — Ág Tibor, akinek lelkes és önfeláldozó munkája nagymértékben hozzájárult a főiskolák sikeréhez. A másik karnagy Janda István a pedagógiai iskola igazgató helyettese. A vezetők között ott látjuk még Vicái Pált és Takács Andrást a Népművészeti Központ részéről, valamint a zenekar vezetőjét Karvai Bélát és Tiroler Ilona tanárnőt, aki a zongorakíséretet adja. Az együttes műsorpolitikája jó. Különösen az énekesekről mondhatjuk ezt el. Műsoruk összeállítása sokoldalú. A szocialista tartalmú haladószellemű énekkari számok mellett nagyon szép népdal feldolgozásokban is gyönyörködhetett a közönség. Az együttesnek ez idő szerint két szólistája van: Palkovics Mária és Vicái Pál. Mindketten sok kedves élményt szereztek a hallgatóságnak. A zongorakíséretet Tiroler Ilona tanárik látta el, igen jó alkalmazkodó készséggel. Jól szerepelt a tánccsoport is, mely három kompozícióval lépett fel, mindhárom Takács András koreográfiájában és betanításában került a közönség elé, — ugyancsak megérdemelt sikerrel. Kalmár és Morvái szólisták fiatalos lendülettel és jól kidolgozott szép technikával oldották meg szerepüket. A tánccsoport előadásában került sor Takács András szólótáncart is, aki jó lábtechnikájával, szép moz. gásával könnyen oldotta meg a nehéz' férfiasán szép motívumokat. Jól ilelszkednek az együttes műsorába a zenekari számok. A szavalok (Kovács Piroska és Gyüre Lajos) tudásuk legjavát adták. Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy ha itt-ott tapasztalhattunk is valamelyes csiszolnivalót, általában értékes, szép előadást láthatott a galántai közönség. És ezek a hibák szinte érthetők is. Hisz kezdő műkedvelő együttesről van szó. Éppen ezért mi mást kívánhatnánk nekik útravalóul, mint azt, hogy az a fiatalos lelkesedés és jókedv kísérje további útjukat is, amely ezt a bemutatkozást megelőzte. Hemerka Olga, Nyitra ★ ★ ★ Bölcsességek x Az erősnek sok erőre van szüksége ahhoz, hogy a gyengék gyengéit elviselje. x A becsületes embert a legkönnyebb becsapni. x Csak a képzelt ellenséget -nem lehet legyőzni. x Okos emberek között egy ostoba hamarabb feltűnik, mint az ostobák között egy okos. x Az udvariasság: annak a felismerése, hogy az emberekkel való együttélésre nincs más mód, mint a türelem és a jóság. ★ ★ ★ Egymillió koronás jutalom Ki ne ismerné Kosúti forradalmi hagyományait? Ki ne emlegetné mély tisztelettel a kapitalista elnyomás elleni sztrájk azon részvevőinek neveit, azokat a harcosokat, akik nem félve a csendőrszuronyoktól, életüket áldozták a szebb holnapért. Kosúti éppen úgy, mint a múltban, ma is a haladás útját választotta. A falu mindenegyes földművese nagyüzemi gazdálkodással építi maga és családja számára a gondtalan életet. Most is alig várták, hogy kitavaszodjon. Nemcsak azért, hogy példásan elvégezzék a tavaszi munkákat, hanem azért is, hogy a templom melletti üres telken megkezdhessék a kultúrház építését. Nagy dologról van itt szó. A község lakosságának régi vágya teljesül. 1600 000 koronás értékkel kultúrház épül. A kultúrházban 300 személyt befogadó nagyterem lesz, két klubhelyiség, ruhatárok a látogatók és a szereplők részére, előszoba, olvasóterem és egyéb helyiségek. Magában ebből a rövid, de nem teljes felsorolásból is láthatjuk, hogy nem akármilyen kultúrházról van szó. Tudják is ezt a kosútiak. Ez bizonyítja azt is, hogy az egymillió koronás állami támogatás mellett 600 000 korona értéket vállaltak, hogy társadalmi munkában ledolgozzanak. F. K. ★ ★ ★ govcei dolgozók. Már csak egy valami hiányzik nekik: kultúrház. Illetve ahogy azt ök mondják „megfelelő kulturális sarok". Érthető is ez, hisz a füstös kocsma nem elégíthet ki ilyen igényeket. Ók pedig ndmesak az anyagiak, de a kuturális javak terén is jobban akarnak élni. És a község lakosai itt újra csak nagy segítséget kaptak népi demokratikus rendszerünktől. Ez a segítség 334 000 koronát jelent, amivel bátran hozzákezdhetnek a kultúrház felépítéséhez. Í9y aztán ezzel a támogatással, valamint társadalmi munkával rövid időn belül a miazgovceieknek lesz a legszebb kultúrházuk a környéken. -ir. Acélos akarattal A kékkői járás kis községében: Ipolykeszin, nem mostoha gyermek a kultúra, a népművelés. Az alig hatszáz lakosú község az utóbbi három év alatt értékes munkát végzett a faluszépités, és általában az életszínvonal emelése érdekében. A HNB tagjai bebizonyították, hogy acélos akarattal minden akadályt le lehet győzni. És itt ebben a községben jó termőtalajra talált a művelődés nemes magva, mert a nép szereti a jó színdarabokat, a mozit, újságot, könyvet, szórakozást, — szereti az újat. Ezt bizonyítja az is, hogy a község lakossága szívesen kapcsolódik be bármilyen akcióba, amelyet a HNB rendez. Nagy volt a sürgés-forgás azon a hétfő reggelen is, amikor a munkavezető Urbán bácsi irányításával ott sürgölődött a falu apraja-nagyja a kultúrház alapjainak kiásásánál. Érthető is ez, mert hisz mindannyian tudják, hogy a kultúrház senki más, csak az; ő érdekeit szolgálja majd. Éppen ezért már nyomát sem láttuk annak a húzódozásnak, amely egyes emberek részéről tavaly még — a tűzoltó-szertár és a tejcsarnok építésével kapcsolatban — fennállt. Ma már felemelt fővel végzik a társadalmi munkában rájuk eső részt, mert tudják, hogy saját maguk és gyermekeik jobblétéről van szó. ILLÉS JÓZSEF, Ipolybalog Kedves rokonság (ULRICH SPEITEL) cg nemrégóta lakom a faluban. Benösütés révén kerültem ide. Azonban amilyen bátor és tett rekesz vagyok, hamarosan megszerveztem egy kabarécsoportot. Az egyik este tanácskozásra ültünk össze. — Gyerekek — szóltam — jó volna Ádámot egy kissé ráncba szedni, még eddig sohasem teljesítette beadási kötelezettségét. Ha akarnátok, öt vefietnénk első kabaréestünk tárgyául. A „gyerekek" nem akarták; Ádátn ugyanis János apja, meg Annus bácsi- Icája és azonkívül Miskáva! és Palival is rokonságban van. És hát ök... ugye .! 4. mégsem ... Ez a sokoldalú rokonság kissé kellemetlenül lepett meg, dehát be kellett adnom a derekam. — Na jó — mondtam — akkor figurázzuk ki egy kicsit Jakab barátunkat. Ösem jobb a Deákné vásznánál. Azonban Jakabnak sem akartak vétem. Vele ugyanis Mariska állt közeli rokonságban; azonkívül Jakab Adóm unokabátyja, és így Jánossal, Annussal, Miskával és Palival is rokonságban van. Ennek következtében, ugye... mégsem lehet ... Na igen! Lassan csodálkozni kezdtem. — Hát ha így áll a bál, — mondtam — akkor talán Pitvaros Józsit csipkedhetnénk meg egy keveset, ó is jobban szereti a napot lopni, mint a munkaegységért becsületesen dolgozni. De Pitvaros Józsival a dolog már egyáltalán nem ment. Vele mind a kilencen keresztül-kasul rokonságban voltak. És igy . . . ugyebár ... beláthatom . .. No, most már elképedve néztem körül. — Hát mondjátok, van-e a faluban valaki, aki nem rokonotok? Soká gondolkodtak, végre is találtak kettőt. Ezekkel azonban rövid idő óta, sajnos, én magam voltam közeli rokonságban. Azonban erős jellemem most teljes egészében érvényesült! Hallatlanul bátor lettem. — Gyerekek — szóltam — ez ellen az átkozott rokonsági politika ellen csinálunk valamit. Ebben mindannyian benn vagyunk és ez mindanmjiunkat érint. Ez mégiscsak borzasztó: egyik a másiknak nem akar véteni, egyik jobban szemethúny, mint a másik... Beszéltem, beszéltem, addig, míg rábeszéltem őket. összeállítottunk valamit, egy pompás dolgot, egy kitűnő kabarém iisort. Már c .,- a kerület jóváhagyása hiányzott. Az illetékes elvtárs azonban határozottan „nem“-et mondott. Nem találta helyénvalónak a dolgot. Ugyanis ... neki is rokonai voltak a falunkban. (Eulenspiegel 1957/10) Ford.: Havasi E. Vita .Jogy emberré formálódjanak
