Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-12 / 19. szám
357. május 12. Jza(ŕad Földműves OVÁCS MIKLÓS: PRÁGÁI HAJNAL ORVOSI TANÁCSADÓ Я1mos, tavaszi szél sepert végig a barikádokon. A háztetőkről ser^pdarabokat, a falakról vakolatot itt magúval. A várost riadt, jajgató émaság ülte meg. A hajnal tele volt alami lidércnyomásos dermedtséggel, zálló, soha el nem oszló füstfátyol óváíygott a romhalmazzal teli utcák ilőtt. A befiiggönyözött ablakok möbtt remegő félelemben zsibbadt emcri tekintetek riadtak egymásra: — íikor lesz már vége?: Néha géppuska ugatott bele az alig erengő hajnal szürkületébe. Ilyenkor :• ■ zerezzentek a szétlőtt, leégett cson■ok, amelyek sutabénán bólogattak a omhalmazok felett... Fülemben még ott csengett parancs - tokunk éles hangja, amikor búcsúzás■or mondta: — Te jól beszélsz németül'. Valaюду jel kell őket tartani, anug mi i közelükbe kúszunk... — No, sok zcrencsét, Vavricsek elvtárs'. Utálatosan feszült rajtam a német •gyenruha. Zsebemben megtapogattam i hamis igazolványokat és továbbmenxvn. Vadul, kísértetiesen zúgott a /ttnra, s az örvények haragos morajással csapkodták a partokat. 4 színház sarkán befordultam a -'*1 Nemzeti körútra és átküszköd‘e/íi a felhalmozódott omladékokon. Egy feketeruhás alak botorkált előttem. Imbolygó, tétova léptekkel küszködött a széllel. Szarukeretes szemivege egyre az orrára csúszott. Egy:gy lövés, robbanás pillanatában ijedten 'apuit a falhoz, majd óvatosan körülkémlelt, s csak azután mert továbbmenni ... Amikor utolértem, rámemelte tekintet és lopva végignézett. Sötét szemei mélyen, beesetten kúsztak végig az egyenruhán. Arcán a ráncok egymást előzve futottak keresztbe, mint az egyenetlen, kusza szántás. — Jó reggelt, elvtárs! — köszöntöttem rá. — Látszólag megenyhült a tekintete, de nem szólt, csak hosszú hallgatás után buggyant ki belőle a fájdalom: ★ ★ ★ Köszönet nekik A királyhelmeci járási könyvtár vezetője Polugyai elvtársnő, aki a könyvhónap idején, de azóta is szép eredményeket ért el. Hatvanegy éves, öszhajú néni, akinek anyanyelve cseh, de szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet is, hogy tudásával ezáltal is hozzájáruljon az olvasók igényeinek kielégítéséhez. Az őszhajú néni férje halála óta sok helyen dolgozott, s munkájával mindenütt kivívta munkatársai elismerését. A járási népkönyvtárban már öt éve dolgozik. Nap mint nap látogatja olvasóit, hordozza a könyveket táskájában és elviszi a kultúra fényét a békés családi körökbe. S. — Vavricsek Péter emlékezése — — Bárcsak már jó lenne... Szörnyű ez, kérem ... — Mindennek eljön egyszer az ideje, öregapám. Bízzon benne, hogy így lesz. — Mintha szólásra késztetné a bizalom —, ismét beszélni kezdett: — Doktor kólák szakorvos, kérem... Már két hete, hogy pincelakók vagyunk. Elfogyott az élelem, — gondoltain szerzek valamit. Azt mondták, lehet húst találni az utcán ... Szörnyű ez, kérem! ... Nem ettünk mi soha dögöt, — lóhúst, — de most háború van. Három gyerekem van, mit adjak nekik? Két lányom, fiam és a feleségem éhezik .. . Sokáig tart még ? — Nem, már aligha. Talán néhány sóhajtás még, — válaszoltam. A zsebemben volt egy darab kenyér, odaadtam neki. Kigombolta kabátja felső gombját és a keblébe rejtette. Alig százméterre lehettünk a német barrikádoktól. Egyenesen arra tartottam. Mozgolódó alakok tűntek fel az állások mögül, és egy sivító hang repült felém: — Hé, ide hé! ... futólépés! A/1 ögöttem már kissé elmaradva ■l-’-L Polák doktor lépkedett, g kiáltás neki szólt ... A németek minden civilt kémnek, kommunistának néztek. Valami érthetetlen dühvei bántak a lakossággal. A pápaszemes orvos viaszsárga arccal nézett rám. Imbolygó, de szapora léptekkel indult előre... A német katona ráemelte fegyverét és hallani lehetett a biztosíték kattanását. — No, hol mászkálsz, kommunista? — A... gyermekeim. .. ennivalót.. Már két napja nem ettünk... — nyögte kétségbeesetten, de alig hallgattak rá. — Partizán! Az oroszokat várod, kutya?! — harsogta a német. — Nem . . . orvos, itt vannak az irataim, — könyörgött és reszkető mozdulattal papírokat kotort elő. A német tiszt kézbefogta, majd nagy megvetéssel kettészakította és szétdobta a szélnek. — Partizán, partizán kutya, indulj előre! Az öreg orvos esdeklő pillantást vetett felém és elindult a katona előtt. Öreges görbesége most szembetűnőbb volt, mint valaha. Az ajka fájdalmasan mozgott, valamit talán üzenni akart tőlem, — de hang nem jött ki a torkán. Rövid jelenet volt. A német katona kezében megremegett a fegyver, — láng és füst csapott ki belőle, és pár lépésnyire feljajdult egy ember. Fekete, szarúkeretes szemüvege nagyot koppanva esett gazdájával a törmelékek közé ... A másik német, aki gyanúsan nézett, most hozzámfordult és az igazolványomat kérte. Nyugodtan szedtem elő az iratokat, és láttam, hogy a közeli romokban észrevétlenül húzódnak előre az elvtársak. A német rámnézett. Arcizmainak rángatózása idegességet, tekintete félelmet árult el. Lassan, mint aki biztos a dolgában, turkáltam zsebeimben és átadtam a papírokat. — Az utca kanyarulata felöl nagy hurrá hangzott — befordult az első szovjet tank. A keleti égen ragyogó fényben ömlött szét a hajnali pír, és lassan, méltóságteljesen hömpölygött át Prága felett. A himlő elleni védőoltásról A himlő elleni oltás nálunk már több mint nyolcvan esztendeje kötelező. Ez a borzasztó betegség, — amely azelőtt számtalan embert ölt meg, és számtalan szép fiatal arcot tett tönkre, — a védőoltás bevezetése óta jóformán megszűnt. Régente annyi ragyás ember volt, hogy valósággal különös ismertetöjelként számított, ha valaki nem volt himlőhelyes. Még Jókai is az egyik novellájában egy kedves anekdotát emleget a ragyavertségről. Eszerint Mária Terézia királynő vitéz ezredese, Zsilpy Péter, aki erős volt a hadban, de gyenge a német nyelvben, a következő bókot mondta egy udvarhölgynek, aki átesett a himlőn: „Látja, Freilein, oda van a schönes Leder, de vigasztalódjék, mert a nóta is azt mondja: — Illik neki rettenetes, — ha egy kicsit himlőhelyes.“ A himlő — orvosi szakkifejezéssel „variola vera" — súlyos általános tünetekkel járó betegség, amelynek folyamán testszerte gennyes hólyagok jelennek meg a bőrön, ezek behúzódó hegekkel gyógyulnak. Egyéb súlyos bonyodalmakon kívül ezen betegségnél a szem szaruhártyájának elgennyesedése fenyeget, mely gyakran a szem pusztulását vonja maga után. A himlő legsúlyosabb formája az ún. feketehimlő. Itt a hólyagok tartalma véressé változik, vagy pedig hólyagképzödés nélkül kiterjedt bőrvérzések állnak elő. Néha a járvány feltűnő enyhe lefolyású, de ahol a himlő először lép fel, ott mindig szörnyű pusztítást végez. Mexikóban például az első himlőjárvány a lakosságnak több mint a felét pusztította el. Amerika meghódításában a himlőnek nagy szerepe volt. Már SZABÓ LÁSZLÓ: A választókhoz A szorgos gyökerek új élet nedvét Keringetik a fákba szerteszét — Szabad hazánk még szebb ünnepre készül: Szabadon választhat most a nép. Választ a nép! Választ a hajdanában Kisemmizett és megcsúfolt tömeg — Szárnyát szegték egykor akaratának. Csak vérszopóit választhatta meg. ... Emlékszünk még a hordó-szónokokra, — Kiket a hordó nedve ihletett — Mint hozták le a csillagot az égről, Miként ígértek jobb, szebb életet. Aztán eltűntek gazdáikkal együtt, Es mihelyt letelt a szavazási nap. Legfeljebb csendórszuronnyal üzent csak A jó „honatya” választóinak ... Kettőzötten győztél, drága népem S még jobban szeresd jelenünk, amíg Virágerdőben urnák elé járulsz, Hogy megválasszad legjobb fiaid. Hogy megválasszad kikben megtestesül majd A millióknak ereje, hite Hogy beiktassák sugaras jövőnket Szép életünk új törvényeibe. Mint ibolyák a tavasz érkezését, Hirdessék e közelgő nagy napot Gyorsan kizöldüló, ápolt vetések Gyorsabban forgó esztergapadok. Egész ország, feszülj egy akarásba — Választ a nép! — Sorsán így dönt maga S a teljesített tervek büszke tornyán Ragyog a kommunizmus csillaga. tíz éve Columbus megjelenése után a himlő ott pusztított, és nemcsak egész falvakat, de egész indiántörzsket törölt el a föld színéről. Himlő nélkül az európai telepesek aligha boldogultak volna az amerikai benszülöttekkel. Igaz, hogy a megszállókat sem kímélte a himlő, de az indiánok között sokkal borzalmasabb pusztítást végzett. Afrika bennszülöttei közt a himlőoltás régen elterjedt szokás, főleg a négerek közt; de Kínában és Indiában is ősrégi szokás volt a himlőoltás. Európában a himlőoltást Törökországból hozták, ahol már a XVII. században valóságos társadalmi eseményszámba ment a minden ősszel megismétlődő himlő' elleni oltás. Ezek az oltások azonban még csak emberi himlőből származó genny átviteléből állottak és gyakran nagyon komoly megbetegedéssel jártak, míg a mai védőoltás már nem rendes, csupán tehénhimlőt idéz elő, amely egész enyhe lefolyású megbetegedés. Ezt á védőoltást „vaccinációnak“ nevezzük. Az eljárást, amely az emberiséget ettől a súlyos betegségtől meszabadította, egy egyszerű falusi orvosnak köszönhetjük, névszerint Jenner Eduárdnak. Az emberiság e nagy jótevője már diákkorában hallotta, hogy a tehenek is megbetegszenek himlőben, és a tehén-himlő megfertőzheti az embert. Azt is hallotta, hogy aki tehénhimlőn esett át, az már nem kap emberi himlőt. Néhány évi kísérletezés után kidolgozta elméletét, melyet azonban a Londoni Tudományos Akadémia mint közlésre alkalmatlant visszaküldött. Csak később terjedt el világszerte az általa felállított elmélet, melynek nyomán az angol parlament 30 000 font nemzeti ajándékot szavazott meg Jennernek. A himlőoltással az emberiség rendkívül értékes módszer birtokába jutott. Döntőjellegű lépés volt, amikor a himlőoltást kötelezővé tették. Éspedig nemcsak az oltást, hanem az újraoltást is. Jenner ugyanis még nem tudott arról, hogy a himlőoltás hatása nem tart élethossziglan, hanem csak mintegy 10—15 évig. A második oltás hatása már húsz évre tehető. Hogy a kötelező oltás mit jelent, azt egy német statisztika nagyon jól bizonyítja. Németország volt az első állam, ahol a kötelező himlőoltást bevezették. (Először a katonaságnál. Ennek eredményeképpen az 1870—71-es háború folyamán a német hadreseg csak 207 émbert, a francia hadsereg ellenben 23 400 embert vesztett himlőmegbetegedés folytán, mert nem volt beoltva himlő ellen.) Minden kultürállamban törvény intézkedik a kötelező himlőoltásról. Nálunk 1876-ban rendelték el a kötelező oltást és 1887-ben a kötelező újraoltást. Dr. TIMKÖ PÁL A CSKP harca a burzsoá választási foadorlatok ellen a München előtti köztársaságban A MÜNCHEN ELŐTTI Csehszlovákiában érvényben volt egy törvény, mely szerint büntetni kell, illetőleg büntetni kellett volna mindazokat, «kik a választásoknál meg nem engedett eszközökkel befolyást gyakoroltak a választókra. Természetesen mindez csak elméletben volt meg. A gyakorlat egészen másképpen festett. Már az első községi választásoknál, 1923-ban felújították az Osztrák-Magyar Monarchia jól bevált választási módszerét. E választások alkalmából a kormány 22 millió koronát osztott szét az öt államalkotó párt között. (Nemzeti Demokrata Párt, Néppárt, Agrárpárt, Szociáldemokrata Párt, Csehszlovák Szocialista Párt.í Ez az összeg a választók megvesztegetésére szolgált. Hogy milyen hatalmas összegek álltak a kormánvpártok rendelkezésére, mutatja a besztercebányai választókerület példája, ahol a Nemzeti Demokrata Párt titkársága 80 ezer koronát és két autót kapott választási célokra. 1923. június 7-én dr. Slávik zólyomi megyefőnök 7343/20. szám alatt levelet irt a Közmunkaügyi Minisztérium vezérigazgatójának, Meyernek, melyben arra kéri, hogy halasszák a választás utánra a podbrezovai állami üzemek munkásainak tervbevett további elbocsátását, mert ezzel veszélyeztetnék az államalkotó pártok politikai helyzetét és alapot adnának a kommunista párt sikeres agitációjának. Ugyancsak kéri Meyert, hogy a Podbrezován elbocsátott nem kommunista munkásokat fogadják vissza és helyettük bocsássák el a kommunistákat, ami lényegesen megerősítené a konmányaikotó pártok helyzetét. , EGY NYITRÁN megjelenő agrár zúglap ebben az időben a következőket írja: „Tudják meg az államellenes pártokra szavazó hivatalnokok, kereskedők és iparosok, hogy az állam ellen-ségeiként fogjuk őket kezelni, szárazkenyeret fognak enni és a legszigorúbban fogunk velük elbánni. Idegen államok szolgálatában levő árulóknak tartjuk majd őket és kitörjük a nyakukat.” A választási talaj ilyen előkészítése után a kortesek, jegyzők, választási biztosok kivonultak Szlovákia és Kárpátukrajna falvaiba, megkísérelték rászedni a népet, hogy válasszon — választások nélkül. Ott, ahol feltételezték, hogy szép szóval is célt érnek, megkísérelték meggyőzni a bírót arról, hogy milyen költségekkel járnak a választások, s ezért inkább nevezzék ki a községi képviselőtestületet. Ahol ezzel az érvvel nem tudtak hatni a választókra, ott egyszerűen kijelentették, hogy felsőbb utasításra elmaradnak a választások. Ahol azonban ez utóbbit sem lehetett megtenni, mert azt az erős kommunista partszervezet; megakadályozta, ott megtartották a községi választásokat. A választások ilyen természetű megrendezésének kirívó példája az 1923-as diószegi községi választások. A költségmegtakarítás ürügye alatt a jegyző elosztott 30 mandátumot sógornak, komának, vadásztársaságnak és a kaszinó tagjainak, s a fennmaradt négy mandátumot több mint ezer főt számláló gyári munkásságnak és gazdasági cselédeknek tartották fenn. A kommunista párt erélyes fellépésére sikerült megakadályozni az urak ravasz manőverét és a választásokat megtartották. ILYEN MÓDON Szlovákia 3507 köz-ségébol 2000 községben nem voltak választások, hanem csak „megegyezés” útján létesítettek községi képviselőtestületet. Helyenként kényszert is alkalmaztak a választási biztosok, jegyzők és községi bírók, akik „megakarták könnyíteni" a népnek a választásokat, de a valóságban megfosztották a népet a szabad döntés jogától. A kékkői járásban például a jegyző parancsára csak a 26. életévüket betöltött polgárokat engedték a szavazóúrna elé. Dőlné Plachincén elrendelte a jegyző, hogy a választók csak egy szavazólapot’ hozzanak magukkal, azt, amelyikkel választanak. Somolújfalu községben a szavazó úrnát kosárral helyettesítették. A gyanúsabb egyének szavazása után Jókövi nevű jegyző kivette szavazóborítékukat és felnyitotta. Štefanné nevű lakos szavazása után megállapította a jegyző, hogy a kommunista pártra szavazott, ezért visszahívta és megparancsolta neki a szavazás megismétlését. Ezt a törvényszegést több esetben gyakorolta. Később aztán maga „segített” a választóknak azzal, hogy betette a „megfelelő” szavazólapot a borítékba. Ugyancsak a kékkői járásban 300 mezőgazdasági munkást bocsátottak el a munkából, mert a kommunista pártra szavaztak. A zólyomi járásban a kommunista jelölőlistát aláíró valamennyit választónak személyesen kellett jelentkeznie a megyefőnök úrnál, holott a többi polgári pártokra ez nem volt kötelező. Pozsonyban többezer választót utasítottak, hogy állampolgársági bizonyítványukat három napon belül mutassák be, ellenkező esetben nem engedik őket az úrnákhoz. Ugyanakkor jól tudták az urak, hogy három napon belül állampolgársági bizonyítványt beszerezni egyenesen lehetetlen. A GÜLNICI JÁRÁSBAN a választások az osztrák-magyar „gulyásválasztások" jegyében folytak le. A kormánypártok Korompán pálinkával, gulyással, pénzzel és ígéretekkel nyertek szavazatokat. A kluknavai erdők főintézője, Klesný megígérte, hogy elengedi a járási hivatal által fahordásért kirótt büntetéseket, ha az agrárpártra szavaznak. Így tartották be a „választások tisztaságát” a Gölnic-völgy ében. A kormánypártok minden erőlködése dacára a járási választások a kommunista párt győzelmével végződtek. A kommunista párt 5211 szavazatot kapott. Az egyesült autonomista pártok (Hlinka, ker. szoc., német-párt) 4194 szavazatot, az egyesült csehszlovák pártok, amelyek a pálinkát és a gulyást osztották 718, a szociáldemokraták 419 szavazatot kaptak. Az 1923-as választások voltak az elsők, melyekben a kommunista párt is részt vett és a választási eredmények bebizonyították, milyen hatalmas bizalomnak és rokonszenvnek örvend a széles néptömegek körében. Több mint 143 városban és községben abszolút többséget nyert pártunk, 160 községben első vagy második helyen szerepelt. NAGYON ÉLÉNK előkészületek előzték meg az 1925-ös parlamenti választásokat. A választásokon 31 párt jelolt. A kormánypártok egymás ellen küzdöttek, ugyanis hatéves uralmuk alatt annyi gazságot követtek el együttesen a dolgozók ellen, hogy közülük egyik sem merte a felelősséget vállalni régi bűneikért és igyekeztek azokat egymásra kenni. Csakhogy ezzel a módszerrel nem lehetett szavazókat fogni, elő kellett állni ígéretekkel is. És ezt meg is tették... A szociáldemokraták azt ígérték, hogy a szociális biztosítást megvalósítják, és hogy egyetlen koldus és szegény se lesz a „csehszlovák paradicsomban”. Természetesen azt elfelejtették megemlíteni, hogy a szociális biztosítást ők szabotálták éveken keresztül. A nemzeti szocialistáknak — Benešék pártjának —• a fő választási fogása volt az állami alkalmazottak fizetésemelésének hangoztatása, melynek január elsejétől kellett volna érvénybe lépnie. A nemzeti demokraták — a banktőke pártja — most leereszkedtek a parasztsághoz, sőt a magyar parasztokhoz is és nemzeti demokratikus alapon földet ígértek nekik. Az agrárpárt, amely zsebében tartotta az egész közigazgatást és az állam hatalmi szervezeteit, a választás előtt ismét „földosztást ígért. Csatlósaik beutazták egész Szlovákiát, maga Hodža is serényen utazgatott a magyar választókerületekben. De a legtöbb helyen póruljárt, mert az agyonsanyargatott falusi dolgozók már megelégelték az ígéreteket, nem tévesztette meg őket az „édes magyar testvéreim” megszólítás. A Hodža által rendezett választási gyűlések kommunista tüntetésekké változtak. Így kellett Hodžának megfutnia Királyhelmecről és a moldavai járásban levő Nagyidéról a község dolgozóinak kitörő dühe elől. A VÁLASZTÁSOK nehéz feladatok elé állították az egyes politikai pártokat. féltek, hogy a választók számon-' kérik az előző választások ígéreteit. A szociáldemokraták például igyekeztek választóikat meggyőzni, hogy pozitív, alkotó munkát végeznek a kormányban. A kommunisták rámutattak arra, hogy a szociál-patriotáknak a kormányban való „pozitív” munkája miben nyilvánul meg: Az Osztrák- Magyar Monarchia összeomlása után a legyengült kapitalizmus megmentése és talpraállítása, az üzemekben a bérek lenyomása és a drágaság fokozása, a dolgozók utolsó politikai jogainak elvétele, a munkások elbocsátása, az adóemelés és az adó könyörtelen végrehajtása, sőt a tüntetőkre leadott sortüzek hivatalos jóváhagyása szintén az ő „pozitív" munkájuk volt. Róják Dezső (Folytatjuk) о
