Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-28 / 17. szám
2 \fraUod Földműves 1957. április 28. A Nemzeti Front jelöltjeire leadott szavazat a békére, a nép jólétére, a szocializmusra való szavazást jelenti! (Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Nemzeti Front Központi Bizottságának május elsejei jelszavaiból.) Az agrárok ígértek, -a nép jelöltjei adtak Kopácsek Józsefet, a vágsellyei EFSZ elnökét, most is mint máskor, munkaközben találjuk. Intézkedik, emberekkel beszélget, telefonál. Lóvásárlásra mennek Farkasára. Mielőtt elmegy, rendbe akar hagyni mindent, hogy a munka menjen. Középkorú ember, 1953-ban választották elnöknek. Bizony ahogy a többiek is mondják, elég sok a munkája. — Már választhatnának mást is, — mondja mosolyogva tréfásan. — A fejem sincs ki a munkából. — A bentlévök összemosolyognak és egyik megjegyzi : — Maradj te csak a helyeden ... Szűkszavú, nem is akar beszélni, a szövetkezeti tagok mondják el, hogy Kopácsek József я vágsellyei EFSZ elnöke, a kerületi nemzeti bizottság jelöltje 1952-ben figyeltek fel rá. Akkoriban senki sem akart az állattenyésztésben dolgozni. Ő vállalta, és szorgalmas munkájának meg is lett az eredménye, mert nemsokára két literrel emelkedett a tejhozam. A szövetkezet új vezetőségválasztás előtt állt. Sokáig fontolgatták ki legyen az elnök, aztán többek javaslatára megválasztották őt. E'ső lépése az volt, hogy megszüntette az egyenlősdit és bevezette, hogy a munkaegységeket a ledolgozott munka arányában, érdemszerint írják. így hamarosan megjavult a munkafegyelem. Azóta a gazdaság egyre jobban fejlődik. Tavaly már 20 koronát fizettek egy-egy munkaegységre és két és fél kiló gabonát. Szóba kerül a cukorrépatermelés is, a három miniszter felhívása. Tervük: cukorrépából 300 mázsát termelnek hektáronként. Búzából 28, árpából 26, zabból 26, kukoricából majd 40 mázsa hektárhozamot akarnak elérni. A tejhozam már most 2229 liter, az ötéves terv végére 2400- ra emelik. A munkaegység értékét pedig 24-re. Kint, a gazdasági udvaron vidáman dolgoznak az emberek. Szaporán megy a trágyázás. Amikor fordul a traktor és egy pillanatnyi szünet van, szóbaelegyedünk. Az emberekből szinte omlik a szó. Ferencei Lajos 36 ezer korona jövedelemhez jutott a múlt évben Petro István 1019, Schmidt Ferenc 668, Trocha Rudolf 750, Nagy Gyula 705, Kopácsik Ferenc 793, Hlavatí Tibor 650, Botka Ferenc 690 munkaegységet szereztek tavaly. Nem látni egy arcon se borút. Jókedvvel végzik munkájukat. — Valamikor Steiner Gábor és Major István voltak a képviselőink. Ha ütöttek, ők is közénk álltak, ott voltak mindig, ahol küzdöttünk, — emlékezik Schmidt Ferenc. Szabó Ferenc bácsi kívül áll a körön, csak hallgat. Valaki tréfásan rá is szól. — Hát maga nem szól semmit? — Nem kérdezett senki, — volt a válasz. Aztán mégis megered belőle a szó. — Hát tudjátok úgy volt az, hogy én 20 magyar hold földön gazdálkodtam. Ebből kettő volt az enyém, a többi bérelt. Akkoriban az agrárok beszéltek itt sokat, hát én azokra szavaztam. Minden évben ígértek fűt-fát, dehát, hiszen tik is tudjátok, — fordul az emberek felé — csak nádfedeles házba kellett laknom. Sokan közbeszólnak, igazolják Szabó bácsi mondását. Szabó bácsi gondolkozik még, aztán újra megszólal: — írja meg ám, hogy rövidesen új házba költözködöm. A régi agráruraknak meg csak azt üzenem, hogy maradjanak ott ahol vannak, mert ha ők itt volnának, még most is nádfedeles házam lenne. A Józsira szavazok én, az elnökünkre, aki a kerületi nemzeti bizottságba képvisel majd minket. Azt akarom, hogy a 490 új ház mellé még több is épüljön Vágsellyén. B. J. ★ ★ ★ A közeljövő terveiből Legdrágább kincsünk — о gyermek A gyermek az élet legszebb virága maszombati járásban 119, az érsekújváriban 113, a párkányiban 100 és a tornaijai járásban már csak 90 csecsemő halt meg, minden ezer közül. A Februári Győzelem után a párt és kormány még nagyobb gondot fordított az egészségvédelemre. Egészségvédelmi intézmények létesültek, hogy minél több gyermek élve maradjon. Évente körülbelül 26 ezer csecsemőt mentünk meg az életnek. Az anyák hálatelt szívvel gondolhatnak arra, hogy gyermekük élve maradhatott. Az utolsó években már ezerhez viszonyítva már csupán 37— 38 egy éven aluli csecsemő halt meg. A lakosság egyre javuló életfeltételei,' másrészt az állam figyelmes gondoskodása folytán siker koronázza az orvosok munkáját. A gyermekgyógyászok egy év alatt majd százezer látogatást tesznek az egy éven aluli csecsemőknél. Egyre szaporodik azoknak az anyáknak a száma, akik rendszeresen elviszik gyermeküket a tanácsadóba, ahol az orvos vagy a nővér ellenőrzi a csecsemő fejlődését. Falvaink és városaink lakói közül egyre kevesebben látják a sors kezét a betegségekben és a halálban. A akosság megértéséről beszél az a tény, hogy a zsolnai kerületben csak elvétve találkozunk olyan édesanyával, aki ne akarná beoltatni újszülöttét a füdőbaj ellen. Pedig hem is olyan régen még ennek a kerületnek az árvái és kišucai járásban reakciós híresztelések és a babona komoly akadályt gördített a gyermekmentő munka elé. * * * Most a választások előtt érdemes volna olvasóinknak megtudakolni az Agitéciós Központban, vagy az Egészségügyi Központban, mennyire sülylyedt a járásokban a csecsemőhalálozás. Mert láthatunk olyan járásokat, ahol a hajdani 150-el szemben már csak 35 gyermek hal meg. Vannak olyan járások is, ahol csak 28, vagy 21 az arányszám. A csecsemő szervezetét minden fertőzési bántalom gátolja abban, hogy egészségesen élve maradjon és fejlődjön. Az orvostudomány betegségmegelőző szolgálata ezen a téren sikeresen dolgozik. Az arányszam láthatólag egyre jobban csökken, így hát bizakodva mondhatjuk Krista Bendová, a mi korunk költője sorait, a gyermekei álmát őrző új anya énekét: „ ... Kisfiam egyszer legény lesz és pezsgő vér és tej leányom. Magasra tartva lengedez a lobogó az izmos vállon Egy boldog kor felé evez az ifjú sereg zúgó áron.” SZÄNTÖ GYÖRGY. Dolgozó parasztságunk üdvözli az SZLKP kongresszusát! Április 26—28-án ülésezik Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa, melyet falvaink parasztsága munkavállalásokkal üdvözöl. A bélai EFSZ tagjai 10 vagon cukorrépával termelnek többet, a szögyéni és a tnuzslai szövetkeztesek pedig 7 vagonnal. A nagykaposi járás szövetkezetei több mint 400 000 koorna értékű vállalást tettek. Például a nagykaposi EFSZ 200 mázsa sertéshúst és 147 000 liter tejet ad be terven felül. Л nyitrai kerületben az állami gazdaságok dolgozói 52 vagon hússal, 356 000 liter tejjel és 260 000 darab tojással adnak többet a tervezettnél a kongresszus tiszteletére. A választások előtt állunk. Kiértékeljük a nemzeti bizottságok eddigi tevékenységét, bíráljuk a hiányosságokat, dicsérjük a jól végzett munkát. De szemünk már a jövőbe néz. Mit kell tennünk, hogy életünk még szebb és gazdagabb legyen? Az erre vonatkozó javaslatokat már ki is dolgozták az akciós tervekben. Az egyik égető és megoldásra váró kérdés a lakáshiány. Járásunkban 1980-ig 428 lakásegység felépítését vették tervbe. Ebből 274 családi ház lesz. Még ebben az évben 18 lakásegységböl álló emeletes ház építését kezdik meg, jövőre 56 lakásegység és 1959-ben 80 korszerű lakás épül. De ez az akciós tervekben kitűzött feladatoknak csak egy kis töredéke. Hatalmas felemelkedést irányoz elő a helyi gazdálkodás, az iskolaügy, az egészségügy, a közművelődés és főleg a mezőgazdaság terén. Őrülni fog járásunk minden dolgozója, amikor ezek a tervek megvalósulnak. Boldogan szavaznak majd... Perbenyíken 1949-ben alakult meg az egységes földműves szövetkezet. Eleinte vajúdott, sehogy sem tudtak zöldágra vergődni. 1953-ban III. típusba léptek, de ez a változás sem sokat segített. A tagok csak előleget kaptak, de a munkaegységre tervezett teljes értéket nem kapták meg. 1954-ben választott a falu népe. A nemzeti bizottság élére Horsky Mi-* hály került. Választóival sokat beszélt a szövetkezet helyzetéről és első dolga volt, hogy alaposan a mélyére néz-, zen a hibák gyökerének. Mindjárt megállapították, hogy a legfőbb oka: a nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetősége között nincs meg a kellő együttműködés. Ennek megállapítása után összeült a két vezetőség és elhatározták, hogy a nemzeti bizottság állandóan segíti a szövetkezet vezetőségét, tanácsokkal látja el és segít a szervezőmunkában... A munka meghozta gyümölcsét. A szövetkezet gazdálkodása egyre felfelé ívelt. Az első évben még csak 50 fillér osztalékot fizettek, ' 1955-ben már 7 koronát, 1956-ban pedig kilencet. Természetesen a szövetkezet gazdagodásával párhuzamosan emelkedett az életszínvonal. A községben a felszabadulás előtt villany csak egy pár háznál volt, és csak 14 helyen hallgattak rádiót. Ma már minden házba bevezették a villanyt, mindennapos a villanyvasaló, a gyermekkocsiknak se szeri, se száma, a villanymosógépek száma meghaladja a 30 darabot. Más téren is megmutatkozik a fejlődés. Most építjük az új kultúrházat mozihelyiséggel, amit május 19-én, a választások napján átadunk a falu népének. A község teljesen újjáépült, minden ötödik házat megjavítottak és 30 új ház épült. A falu népe boldogan készül a választásokra és adja majd szavazatát azokra a jelöltekre, akik ilyen boldog élet teremtését lehetővé tették. Kiérdemelte választóinak bizalmát Belépek a GTÄ udvarára és találomra megindulok az egyik épület felé. — Kit keres? — hallom a hátam mögül. Megfordulok és egy középkorú, erőteljes férfit pillantok meg, amint az udvaron álló boronák, vetőgépek, traktorekék irányából felém igyekszik. — Smital elvtársat, a brigádközpont vezetőjét, — válaszolom kérdésére. Az én vagyok — mondja mosolyogva. Bemutatkozom és már vezet is az irodába. Az udvaron téglahalmazok, homok- és mészkupacok. — Most javítják az épületeket, — sajnos lassan halad a munka. Az irodában hellyel kínál. Elmondom jövetelem célját. A brigádközpont vezetőjéhez jöttem, de a nemzeti bizottság funkcionáriusától, a nép képviselőjétől szeretnék egyet-mást megtudni. Igaz, még nem is mondtam, hogy Smital elvtárs az elmúlt funkciós időszakban is jól képviselte választóinak érdekeit és ezért most választókörzetében újra jelölték. — Magamról mit tudnák mondani — válaszol kérdéssel kérdésemre. — Elég lesz talán annyi, hogy 58 esztendős vagyok. Talán érdekelni fogja, hogy eredetileg hajós voltam. Az eisó világháborúban is a tengerészeknél szolgáltam. A felszabadulás után a ČSAO gépkocsijavító műhelyében voltam alkalmazásban. 1954-ben a nép képviselőjévé választottak. Mivel a gépállomás itteni brigádközpontján nehézségek voltak, pártunk és kormányunk felhívására önként mezőgazdasági munkára jelentkeztem és átvettem a brigádközpont vezetését. Azóta, s ezt minden szerénytelenség nélkül mondhatom, az általunk megművelt földeken a hektárhozamok jelentős emelkedését sikerült elérni. Ezt Bélán elvtárs, a ligetfalusi EFSZ épp az előbb érkezett csoportvezetője is bizonyítja. Szövetkezetükben a múlt évben jóval nagyobb pótjutalmat adtak, mint azelőtt, egy munkaegység értéke is emelkedett. Ebben az évben már 24,— Kcs-t irányoztak elő egy munkaegységre. Ezt a GTÁ jó és lelkiismeretes munkája is elősegítette, amiben nagy érdeme van Smital elvtársnak. — Jó munkaközösséget alakítottam ki, munkatársaim dolgos fiúk, de bánni kell tudni velük Szakképzett agronómusunk, Dömös elvtárs, nagy segítségemre van, minden kérdést közösen megvitatunk. — Mint a nép képviselője, milyen tapasztalatokat szerzett e kötelességei teljesítésénél? — Választóimmal állandóan -a legszorosabb személyes kapcsolatban állok. Otthonukban is felkeresem őket és amikor beszámoltam munkámról e beszélgetésekre személyesen hívtam meg választóimat. Ezért mindig „telt ház” volt. — Milyen kérésekkel és panaszokkal keresték fel választói? — Túlnyomórészt lakásügyben fordultak hozzám. Panaszaik pedig jobbára a közüzemek által végzett javítások gyenge minőségét és a hosszadalmas ügykezelést érintették. A körzetemben levő néhány kereskedésre is érkezett panasz. Igyekeztem azonban minden kérdést választóim megelégedésére elintézni, amennyiben ez lehetséges volt. De már hívják is Smital elvtársid. Egyik traktorosa indul ki a földekre. Már ott is áll a traktor mellett, az utolsó utasításokat adja. Nagy puffogással indul el a „Zetor" két rögtörő boronát húzva maga után. Smital elvtárs gondterhes arccal a felhős égre néz. Csak ne essen, hogy a tervezett munkát idejekorán elvégezhessék. Azzal az érzéssel búcsúzunk el tóié, hogy nem fognak benne csalatkozni az idei választások után sem azok, akik Smital elvtársra adják majd le szavazatukat, hiszen választóinak bizalmát már eddigi munkájával is teljes mértékben megnyerte. Ormay Kálmán Látszatra száraz statisztikai adatok szólnak arról, hogy Csehszlovákjában egyre csökken a csecsemők halálozásának száma. Hazánk e tekintetben az elsők között van. Pedig még két évtizeddel ezelőtt más volt a helyzet. 1936-ot írnak. Már jónéhány esztendeje tart a gazdasági válság. Sok család vergődik nyomorban, munka nélkül. A dolgozók sorsáról így ír Sztaniszlav Kosztka Neumann: „ .. . és mindig új harcba megyünk, hogy meglegyen a kenyerünk.” Az együvétartozás érzése egyre nő. Az élelmiszertartalékok apadnak, a fehérnemű, a ruha kikopott, a szűk lakásban szorongó családok majdnem mindenütt a lesújtó szegénység tükörképét adják. Az orvosok kétségbeesettek. Egyes kórházak operált betegei oly kimerültek, hogy sebük alig heged, szervezetük alig gyógyul a műtét után. S a gyermekek ... túlnyomórészük sovány, fejletlen, sok az angolkóros, a tüdőbeteg. Ezekben az években a csecsemők helyzete súlyos. A világválság hatodik esztendejében minden 11 csecsemő közül egynek még a születésnapja előtt meg kell halni. Hazánkban ebben az évben összesen 27 905, Szlovákiában pedig 14 610 csecsemő halt meg, pedig ez nem volt a kapitalista korszak leggyilkosabb esztendeje. Csehszlovákiában a válság éveiben aránytalanul több csecsemő pusztult el, mint a világ bármely más válsággal küzdő országában. Csak az nem látta, aki nem akarta, mi ennek a katasztrofális arányú halálozásnak az oka. Az orvosi körök nem hunytak szemet és még az akkori egészségügyi közlönynek is meg kellett írnia: „A legtöbb gyermekhaláleset a gazdaságilag gyenge rétegekben fordul elő. Bebizonyított tény, hogy azok a szülök, akiknek a szervezetét az éhség, a megfeszített munka, az elégtelen táplálék és a betegség legyengíti, olyan gyermekeknek adnak életet, akik az életveszélyes fertőzéseknek igen könnyen áldozatul esnek”. Am hiába múlt el a gazdasági válság, a kapitalista rendszer minden átkával egyetemben megmaradt. A háborús kereslet is csak a hadiszállítók helyzetén javított. A nép széles tömegei továbbra is nyomorban éltek. Ezt mutatja a további csecsemőhalálozás is. A halálozási átlag a két világháború között olyan magas volt, hogy ezer élve született gyermekbő egyéves koráig 150 elpusztult. Pozsony városán és a zselízi járáson kívül még sokáig nem akadt olyan járás, ahol ezerhez viszonyítva ne hal volna meg legalább 130 csecsemí évente... A háború után az első békés években még nem sikerült rohamosar csökkenteni a halálozást. 1946-ban < felszabadult Csehszlovákia népe megpróbálja kiheverni a háborút és ú rendet épít. Még ekkor is a királyhelmeci járásban az arányszám töbl mint 150 ezrelék, de több helyen mái sikerült 130 ezrelék alá csökkenten a halálozást. így tehát egy évtizeddé ezelőtt a galgóci járásban 126, a ri
