Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-28 / 17. szám
A szocialista faluért F ö l d m ű v e s A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. április 28. Ára 40 fillér Vili. évfolyam, 17. szám. un lll!!l!!ll!llllllllllllll!!lllllll!lllllllllll Az idei májusi ünnepen újra íeldübörögnek a dolgozó milliók léptei, a vörös zászlók rengetegét újra meglobogtatja a friss tavaszi szél. Az ünnepi ruhák, a ragyogó, kipirult arcok, a virágok szemet-szívet gyönyörködtető tömege újra ellepi a városok-falvak utcáit és tereit ezen a hagyományos és mindig újraszülető szépséges ünnepnapon. Ünnepel a dolgozó nép a világ minden táján, minden földrészén és minden országban. De más körülmények között ünnepel nálunk s a többi felszabadult országokban és más a dolgozók helyzete a kapitalizmus alatt szenvedő burzsoá-, fasiszta vagy félfasiszta államokban. Ott a vörös zászlók a kapitalista járom szétzúzásáért, sőt sok helyen csak a legelemibb életfeltételek megjavításáért folytatott harcot, míg nálunk a nehéz küzdelemben fogant szabad élet örömeit és a további építés harcaira való elszánt akaratot jelképezik. idei májusi ünnepünk legfőbb eszmei tartalma a nemzetközi munkásszolidaritás és ennek legidőszerűbb korparancsa a proletámemzetköziség, mely érvényrejutásával az elmúlt hónapokban korunk történetében eddig legfényesebben bizonyította be, hogy nélkülözhetetlen, semmivel sem pótolható fegyvere a világ dolgozóinak a szocialista jövőért folytatott harcban. Ez az eszme az elmúlt napokban diadalmasan állta útját a sötét reakció bősz támadásainak, eggyé kovácsolta a világ dolgozóinak sorait és kudarcba kergette az ellenforradalom dühödt támadását, mellyel szét akarta zúzni a szocializmust építő népek egységét. A proletárinternacionalizmus gyakorlati alkalmazása mentette meg a magyar népet a legsötétebb fasiszta reakció uralomrajutásától és segítette lábra, hogy folytathassa megkezdett és nagysikerű építömunkáját a szocialista haza felépítése érdekében. A proletárinternacionalizmus gondolatának legigazibb kifejezője a világ első szocialista országa, a szocialista tábor vezető ereje, a Szovjetunió. Felmérhetetlen az az önfeláldozás, a testvéri együttérzés, amellyel a világ dolgozóinak közös ügyéért áldozott a Nagy Honvédő Háborúban és áldoz ma a kapitalizmus restaurációs törekvéseinek pergoiüzeben. ízen a május elsején tudatosítanunk és fáradhatatlanul hangsúlyoznunk kell, hogy bármennyire is ismerjük egyre növekvő erőnket, nem szabad elfeledkeznünk, hogy a világ nagyrészén a monopolisták reakciós kormányai uralkodnak, amelyeknek minden belső ellentétük dacára van egy közös céljuk. Ez pedig a szocializmus megsemmisílese. Napjainkban ez a küzdelem az eddiginél is nagyobb méreteket öltött. Elég, ha az imperialisták Egyiptom elleni támadására és a magyarországi ellenforradalmi kísérletekre gondolunk. Ezekkel a támadásokkal egyidőben eszmei harcot folytatnak, melynek célja a szocialista tábor egységének megbontása. Sokatmondó jelenség ezen a téren, mely igazolja utunk helyességét, hogy ma már nem szorítkoznak a kapitalista rendszer dicséretére, jól tudván, hogy ez ma már nem célszerű. Üj elméletet tákoltak össze, mely szerint a kommunizmus jó dolog, de a Szovjetunió vezető szerepe nélkül, olyanformán, hogy minden nép a többi szocialista országoktól elszigetelve önállóan alakítsa ki a maga „nemzeti kommunizmusát”. Ennek az elméletnek azonban egy hibája van: a szép szavak mögül kidugja rókaravasz fejét az a törekvés, hogy megbontsa az egységet és a Hitlertől tanúit módszerrel egyenként számoljon le a szocialista országokkal, végül pedig az egész munkásmozgalommal. Nemzeti gondolatról szavalnak azok, akiknek hagyományos kenyerük volt a nemzetárulás, akik a munkátlanul szerzett haszon érdekében évszázadokon át nyomorgatták és kirabolták éppen azt az osztályt, mely a nemzetet a történelem folyamán a legnagyobb veszélyek között fenntartotta és a nemzet minden gazdagságát, kincsét verejtékes munkájával megteremtette. Humanizmusról prédikálnak azok, akik a múltban és a jelenben a dolgozó népet csendőrgolyókkal, akasztófával és börtönnel pusztították, mikor egy falat kenyérrel többet követelt éhező gyermekei számára. A külső és belső reakció rádió- és sajtóbérenceinek azt üzenjük, hogy volt elég alkalmuk a múltban a nemzeti együvétartozás és az emberiesség gyakorlati alkalmazására. És nem hisszük, hogy a közmondásos kutyából valaha szalonna lesz. A nemzeti összetartozás és az emberiesség gondolata csak a szocialista rendszerben ölt konkrét formát. Csak a szocialista államban van lehetőség arra, hogy a nemzet minden tagja munkája után gondtalanul élhessen, egyenlő tagja legyen nemzetének. Csak a szocialista rendszer gondoskodik a gyermek és az anya egészségéről, minden polgár tanulási lehetőségéről, emberi és polgári jogainak háborítatlan gyakorlásáról. Nem nehéz ezt bizonyítani. Csak nyitott szemmel kell járni az országban, hogy lássuk állandóan kiteljesedő életünk biztató jelenségeit, épülő gyárainkat, rohamosan fejlődő falvaink szebb arculatát, egészséges lakásainkat, jól táplált, szépen öltözött gyermekeinket, egyre gyarapodó kulturális, egészségügyi és társadalmi intézményeinket. És ha ezt összehasonlítjuk a beneši köztársaság „humanizmustól” áthatott életével, a döntés nem lesz nehéz. Ami pedig egységünk megbontására irányuló törekvéseiket illeti, ennek kudarcba kell fulladni, mint ahogy kudarcba fulladtak eddigi kísérletei. A szocialista tábor népeinek barátsága az elmúlt napokban még jobban elmélyült. Népünk jól tudja, mit jelent, számára a többi szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió barátsága. Gazdasági téren pótolhatatlan segítséget, az aranyat érő termelési tapasztalatok, a fejlett technika és tudomány eredményeinek önzetlen átadását, külpolitikai téren pedig függetlenségünk és önállóságunk biztosítékát, mely a termelő munkának nélkülözhetetlen előfeltétele. Ezért állunk törhetetlen akarattal és szilárd meggyőződésből fakadó hittel az egységes szocialista tábor soraiban. Nem téveszthet meg minket az éteren keresztül szóban és írásban terjesztett propaganda, mert belátunk a kártyákba és fel tudjuk ismerni a báránybőrbe megbújó farkast bármilyen nemzeti vagy humanista köntöst is ölt magára. Az elmúlt 12 év meggyőzött minket arról, hogy helyünk a szocialista népek nagy családjában van. Hazánk népeinek testvéri szövetségét pedig a május 19-én lezajló választások fogják igazolni, amelyen népünk egységesen, megfontoltan és határozottan, egyben a legdemokratikusabb módon önmaga jelöli ki és választja meg képviselőit, akikre saját érdekeinek védelmét bízza. A májusi ünnepen az egész dolgozó nép a szocializmus marxi-lenini eszméje, a proletárinternacionalizmus jegyében, a békés szocialista építőmunka továbbfolytatásának elszánt akarása jegyében gyülekezik a vörös zászlók alá.
