Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

1957. január 13. siralmad Földműves ľ Keresztrejtvény 3 * 15 % w W 19 20 21 29 ■ lő fA.-í 17 36 37 □ ы 92 96 ki * 51 ft 57 62. É * v* • 66 67 76 г b:'.b •jy 77 82 IP 87 mm 89 99 95 [5? VÍZSZINTES: 1. Az EFSZ-ek kereté­ben működik. 22. Ilyen rádió is van. 23. Eladatja (bibliai kiejtéssel). 24. Va­dászik puska nélkül. 25. Véredénye. 26. Igekötö. 27. Sem apja, sem anyja. 28. kevert dagi. 30. Havi közepe. 31. Terézia fele. 32. Szignál, magyarosan. 33. Női név. 35. Kevert szórás. 37. ..Ru­hadarab. 38. Molnár Zoltán. 39. Talaj­élet hordozói. 42. Papírra vet. 43. Asse. 45. Ital. 46. Majdnem fél elgondolás. 48. Hazánk legnyugatibb városa. 49. Férfi név. 51. Avult része. 52. Ilyen zenekar is van. 53. Mutató szó. 54. Kettős mássalhangzó. 57. Majdnem „égve". 58. Kutyafaj. 59. Férfi név becézve. 60. Zs fonetikusan. 62. RO. 63. LSSÉ. 65. Rizsa közepe. 66. ÉSKH. 68. Reál magánhangzói. 69. A vízszin­tes 39. magyaros kifejezéssel. 77. Szlo­vák személyes névmás. 78. BNH. 80. Fordított emlős. 81. Irénke keverve. 82. Fohász, ford. 83. Versfajta. 84. Ket­tős mássalhangzó. 85. Súlyegység. 86. Övem, keverve. 87. Háziállat. 89. Ola­­: josnövény. 90. Szorgalmas. 92. Nem jobbkezei névelővel. 94. Végnélküli eljárás. 96. Célhoz ér. 97. Okoskodó. 98. Vissza: kanadai város. FÜGGŐLEGES: 1. A borjak rideg nevelésére szolgál. 2. Hozzájut, fordít­va. 3. Magához hűz. 4. Minden ver­seny így kezdődik. 5. Szervünk. 6. Föld­­tulajdon. 7. Sajátkezüleg, fordítva. 8. Kevert tráktorfajta. 9. Elnáspángol. 10. Garat, keverve. 11. Idősb. röv. 12. Ilyen vagyon is van. 13. Irányít. 14. Csalló­közi község. 15. Azonos magánhang­zók. 16. Népbíróságainkat jellemzi. 17. Maró folyadék. 18. Konta Rudolf. 19. Majdnem oázis. 20. Kevert šiling. 21. A vízszintes 1-ben ezt a tudományt is elsajátítják. 27. Ez is ott tanulható meg. 29. Női név. 34. S. R. 36. ÖU. 39. Háziasszonyaink munkáját köny­­nyíti. 40. Mindenét lenyeli, fordítva. 41. Rozzsal vetett bükköny. 44. Talaj­­aciditás. 47. Ilyen vegyi reakciójű talaj is van. 50. Névelő. 54. Zéem. 55. Noé-i korszak. 56. Ilyen ültetési módszer is van. 61. Az istállótrágya is ilyen. 64. Férfi név. 67. Dunamenti város, ut. betűhiány. 70. Dankó Pista női alakja. 71. Hamis. 72. Tüstént (i-y). 37. Szilas, bétűhiány. 74. ZVOLZ. 75. A vers. 76. Azonos magánhangzók. 79. Csen­des. 82. Keret, ford. 84. Fűszerez. 88. ÖLN. 91. Visszafelé: hiányosan ég. 93. Kicsinyítőképzö. 95. Nem rossz (ék. hiány). Megfejtendő vízszintes: 1, 39, 69; függőleges: 1, 16, 21, 27, 44, 47. Beküldési határidő: január 22. Szerkesztette: Szalma Gyula, Kéty. 1 GYERMEKEKNEK KIS BARÁTAINK Szépek vagytok, madárkáim! Feketék is, zöldek, kékek... Meg kell adni tollruhájuk Gyönyörű szép a cinkéknek! Kis csőrötök barnás színű, Olyan mint a búza szeme. Gyönyörködtet, hasznot is hajt: daloltok és esztek vele. T Л/f élységes csend terpeszkedett a-t'J- hátsó szobában, amikor Papaj­ka Lajos fölocsúdott álmából. A rozs­­dáskeretíi, punduszos falióra éppen a hetet verte. Lassú mozdulattal ledobta magáról a takarót, fölült az ágyban, vakaródzott egy kicsit, aztán annak rendje és módja szerint leeresztette sovány lábszárait az ágy deszka mel­lett, s ott maradt ülve. Kicsit még ásítozott, morgott, aztán fölséges nyu­galommal elövette hosszúszárú selmeci pipáját, megtömte. így, tömött pipá­val a szájában, még sokáig bámult maga elé. Közismert dolog, hogy na­gyon lassú minden tekintetben. Egész életében ilyen piszmogó. Csak két fecskén vannak az aszony­­ňyal. Gyermekkel nem áldotta meg őket a teremtő. Éppen a gyermekte­­lenség 'miatt kapott a faluban élőne­vet. A rossznyelvek Ártány Lajosnak titulálják, úgy a hátamögött. Huszon­öt esztendeje veszkódtek már együtt négy magyarholdon. Nem volt sok, de mégis ... Rozi néni, a felesége mindig jó, dol­gos asszony hírében állott. Előimád­­kozói tisztséget viselt a „Szentasszo­nyok Csoportjá"-ban. E tisztsége fő­ként tew.etkezésekkor domborodott ki, mivel csoportja rendszerint a halott hozzátartozóinak nyomában, két-há­­rom lépés térközzel kísérte a jobb­­létre szenderülteket. Amolyan vezér­szónok volt ö már vagy tíz esztendeje a gyászgyülekezet ele élén. E tisztség megóvása szempontjából állandóan fe­keteruhát hordott, hogy nyomatékkai szolgáljon a másvilági elgondolásokhoz. Amikor a házkörüli munka elvég­zése után belépett a szobába, meg­döbbenve állapította meg, hogy a pi­­pafiistött baltával lehetne vágni. Irtjátok a nyűt, bogarat, Napestig is munkálkodtok, gyümölcsfák közt ti vagytok az ingyenbérű napszámosok. Most, amikor zord az idő, alig leltek eleségre, barátaink, kedves cinkék, meghívunk mi jó ebédre! Gyertek! Gyertek! Ablakunkba szórtunk nektek eleséget Napraforgó- s cirokmagot jóízűen megegyétek! PATYOLAT SÁNDOR: Spggyú is van, vágott tökmag, ektek való ez az étek! Jó gyermekek téli kosztját megenni ne resteljétek! Dolgoztatok érte eddig épp eleget. Jó étvágyat' Gondozzátok ezután ŕ hűséggel a gyümölcs! T PAP AJK A MEGTETTE A felelőtlenség netovábbja Egy hűvös decemberi délután meg­látogattuk a nagykövesdi szövetkezet telepét. A leereszkedő sűrű köd még szomorúbbnak festett mindent, mint a valóságban volt. Az esti szürkületben a szétszórt tégladarabok és egyéb építkezési anyagok úgy néztek ki, mintha az istállót a bomba ütötte vol­na szét. Szinte jajveszékelt a nagy össze-visszaság. A gerendavégek úgy meredtek az ég felé, mintha csak se­gítségért kiáltanának: emberek, ne hagyjatok bennünket tönkremenni, hadd tudjunk eleget tenni küldeté­sünknek. A szövetkezet elnöke és a HNB titkára úgy álltak az értékes épületanyagok között, mintha fékezni akarnák „lázadásukat”. Természetes, erről kezdődött a vita. Ebbe szintén orkánszerűen beleordított a disznócsorda. Ez a fülhasogató „ze­ne" késztetett bennünket arra, hogy meglátogassuk az „ájuldozó” sertése­ket. Mintha a sertések miránk is ha­ragudnának, még jobban fokozták a visítást. Nem nehéz kitalálni, hogy miért. Hisz annyira mégsem disznók, hogy tisztítatlan vályúból egyenek és többnapos trágyában tapossanak és abban is térjenek nyugovóra. Nehéz lenne elhallgatni a szavakat, ha ezek a szerencsétlen állatok beszélni tudná­nak. Igaz, hogy az ő hangjuk is be­széd, kétségbeesett tiltakozás a ször­nyű valóság ellen, csak érteni kell. Csakhogy a gondozók úgy látszik ed­dig még nem értették meg. Távolabb az istállótól szinte szökés­re készen áll a szövetkezet teherautó­— No ... jóké ... er mán? — kér­dezte félrehúzott szájjal, rikácsoló hangon. — De korán nyaldossa kend azt a gyalázatos pipát! Nem röstelli magát?'. Hol cábrált az éjjel? napajka nem válaszolt mindjárt ■L a kérdésekre. A pipacsutorával piszmogott. Nem szeleit neki rendesen. — Nem hallotta kend, hogy mit kérdeztem? — ripakodott rá az urára ismét. — Nem vagyok süket! Dógom vöt. Gyűlésen vótam a községházán. — Oszt minő gyűlésen? — A Szent Asszonyok Halottkíséró Részlegének, volt a vitaestje. ■ — Velem ne gúnyolódjék kend! Hall­gasson el! — Én nem gúnyolódok... Amit mondtam, megmondtam. Rozi néne csípőre tett kézzel oda­­üllt az ura elébe. Összeszorította fo­gait, s végigmustrálta. — Lábat mikor mosott kend? — vetette fel a kérdést, hogy valamikép­pen elterelje a beszélgetést a kényes egyházi kérdésekről. , — Esztendeje múlt karácsonykor... — Nagyon szép ... Nem szégyetli magát? ... Nem fél az istentől? — Nem! Az istennek semmi köze az én lá'oaimhó ...! ja. De mintha csak óvatosságból tették volna, a motor ki van szerelve belőle, így hát nincs remény a szabadulásra. S a mozdulatlan gép testébe a nedves időben napról-napra mélyebben ivódik be a lassan emésztő halál — a rozsda. Az ember hátán végigfut a hideg. Cgy látszik, hogy a Pallér Béláén, a kocsi vezetőjéén nem! A látottakra torkon akad a szé. De a vigasztalan képnek még nincs vége..A juhakol bejáratánál több mint 3000 korona értékű műtrágya lapul a föld­höz. S mintha csak fertőtlenítésre klórmész helyett használnák, naponta kétszer 320 darab juh sétál át rajta. De sajnos sem a vezetőségnek, sem a juhásznak ez a különleges egészség­­ügyi intézkedése nem vált be, merf a juhok létszáma állandóan csökken. András bácsi, a juhász szerint a tüdő­baj tizedel, a HNB titkárnak más a véleménye. A bekövetkezett parázs vita és az ellenőrzések aztán elhintik a gyanút — valahol bunda készül a birkák bőréből. A tájon úgy ül a köd, mintha min­dent agyonnyomni, megfojtani akarna. Nagykövesdiek! Hát nálatok soha nem lesz virradat?! Vagy még mindig nem hiszitek, hogy az új istálló, a sertés­­állomány, a teherkocsi, a műtrágya, a juhállomány, stb., mind-mind a tietek? A pusztulásban a ti munkátok gyü­mölcse vész kárba és mégse veszitek észre, hogy a ma hanyagságával elsik­kad a jövő? Sz. F. Rejtvény fej tők 1 Az 52. számban közölt keresztrejt­vény helyes «meg fejtése a következő: Boldogabb újévet, jobb termést és békét. Gábris. Remonda. Borbélymes­ter. Érdekes eseményeké. Dolgozó népünk jó munkája. Baku. Könyvet nyertek: Pomozi Éva, Ipoly­­pásztó. Kelecsényi László, Kéménd. Bogyó János, Mohi (verebélyi járás). Ötvös Béláné, Dolný Óhaj, Fazekas Tibor vénütt apaállatnak. Má állóval se lehet iket levagdalni! — Akkor levágom baltával. JVjagyon megváltozott má magá­­■L ' nak az eszejárása, Lc.jos! Jó lenne, ha kevesebbet járna azokra az átkozott gyűlésekre. Vigyázzon, mert eccer kicsavarja a nyakát,... érzem én aztat . . . — Én má nem csavarhatom ki a nyakam. Kicsavartam huszonöt évvel ezelőtt, amikor elhoztalak apád há­zát ul. .— Aggyon hálát a fölsíges úristen­nek, hogy magáhó mentem. — Hagyj békén! Most nem érek rá disputányi... Majd ha levagdaltam a körmeimet... — Hugyan beszél velem, Lajos? Nem vótam magáhó hűséges, rendes feleség huszonöt esztendőn keresztül? — Az a baj... nagyon hü vótál. — Cédának kellett vóna lennem? Akkor jobb vóna? — Jobb! ... Annak költött vóna lenned ... Legalább nem hínának a faluban Ártány nak! — Elborult az esze, Lajos? Mit csán­­dáz velem? Azt gondolja, nem vettem észre má régebben, hogy máte gyű­lésekre jár, nagyon, de nagyon csava­ros lett az esze? — De én rost ellem! ... Hisz a kör- — Hát osztón?! Kinek mi köze hoz­­mei má' ollyan nagyok, mint egy ki- zá? Bár te is odajárná'. Kevesebb lenne BÍRÓ URAM, ÉS A LEGÉNYEK Régi történet!-, ez — megért, vágy­­öt évtizedet már, — de hogy valóban megtörtént, az bizonyos. Bodros pipa­füstöt eregető, hamvasüstökű nagy­apám mondotta el nekem, én most továbbadom, hadd mosolyogjon más is Fajta! Nagyapa akkor még deli legény volt. Egy ízben mulatságrendezésre készü­lődtek. A falu bírája azonban — miért, miért nem — betiltotta a fiatalok mu­latságát. A legények persze nem hagy­ták csak annyiban a dolgot. A tilalom ellenére is egyezséget kötöttek a ze­nészekkel. A bíró, hogy tekintélyén és bírói mivoltán csorba ne essék, a mu­latság előtti napon csendőröket hoza­tott a faluba. Fegyveres darutollasok­kal őriztette a kocsmát. Mit csinál­hattak volna egyebet a fiatalok — a halott a faluba', meg nem nyomorog­nánk, mint pata a napon. — Mások tán nem nyomorognak? — Nem! ... cisak mink, meg apá­­dék. Mert ö is olyan marha vöt eddig, mint én! ... De ezután majd másra Jordú a dolog, ne félj semmit. — Mit akar tenni? — Amit köll... amit mások tettek. — МЦ tettek mások? — Semmit... Ezreket, meg ezre­ket tesznek zsebre, oszt feleannyit se dógoznak, mint én ... Verje meg az a csatkai sz ........ f^szt mit akar tenni, Lajos? '-A — Semmit... Má megtet­tem! Aláírtam tennap este. — A csoportot? — Azt. — De csakis a maga föggyivel, meg a maga jószágával... Eggyik tehén az enyim. — Tudom! Meg egy hód fö,d is, meg két malac is. Mindent vihecc haza avádhó. Mondd meg neki, tisztötetem, meg azt is megmondhatod ... Külöm­­ben nem mondok semmit, mert ó is megtette... Ő is ott vót a gyűlésen. — Hát... akkor velem mi lesz? — Semmi! Ott a Halottkíséró Cso­port! Kérjé magadnak munkaegységet a halottak után... Én máhó egy esz­tendőre rendbe akarom hozatni a há­zat; ezeket a bútorokat meg eltüze­lem, hadd égjen meg bennük a szú... És veszek újat mindenbiil. Ha maracc mellettem, jó, ha nem ... isten véled, Rozi... — Lajos! Én ..., ha kend is úgy akart* — maradok. összeültek és megtanácskozták, miként porolják meg a bír<fc^a.áöké»yeske­­dését. kócsmába ‘ пТО”-ШВЙШ'.'*Е2#гt olyan tréfát akartak kieszelni' -vissza­vágásképp, amelyen az egész falu ne­vetne ... Rövid tanácskozás után ki­sütötték a tervet. ... A sűrű köd leple alatt... éjnek idején belopakodtak a bíró udvarára — és munkához láttak. Csendben ment mindén... kis idő múlva el is készül­tek. Mint aki dolgát jól végezte — hazamentek és várták a reggelt... Másnap bíró uram arra ébredt, hogy kacagástól hullámzó embertömeg áll a háza előtt. Nem tudta, mi történ­hetett. Óvatosan kinézett az ablakon és azt látta, hogy az emberek a ház­tetőre mutogatnak, s szinte egymást támogatják,1 hasukat fogják a nevetés­től... Sietve felöltözködött, s kíván­csiságtól gyötörve kilépett az udvarra. Mint a vihar, úgy tört ki a nevetés a tömegből. A bíró felbámult a háztető­re, hát, uramfia, mit lát — a kocsija néz le rá, mely tetézve van trágyával. Ki tette ezt? — fakadt ki mérgesen. De kérdésére senkise válaszolt. Sehogy sem tudta elképzelni, hogy miként vi­hették fel házatetejére a nehéz, vagy ötmázsás szekeret. Arra nem is gon­dolt, hogy a furfangos legények dara­bonként, magas létrán vitték fel, s a háztetőn rakták ismét össze. A falu még sokáig nevetett a pórul­járt, megcsúfolt bírón, akinek ezután soha többé nem jutott eszébe betil­tani a fiatalok mulatságát. Tanult sa­ját megcsúfolásán, s az eset után nem­sokára leköszönt a bírói tisztségről. Pár hónap múlva még a faluból is elköltözött. Nem bírta elviselni, hogy az emberek a szeme közé nevessenek. К. M. — Prága. Beköszöntött az újév. Kecskés Kar­csinak felmondták a lakást. Elindult hát, hogy lakást keressen. Megnéz egy új lakást, s így szól a háztulajdo­noshoz: — Nekem tetszik a lakás, csak azt nem tudom, fog-e a feleségemnek tet­szeni ? — Azt ajánlom — szól a háztulaj­donos —, hogy gyorsan határozzon, mert könnyebben talál az ember egy új asszonyt, mint egy új lakást! Beküldte: Nagy József, Nána.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents