Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-21 / 16. szám

JxatHgd »1. apriüe 21 Földműves s A gutái EFSZ mo­solygó kertész-lá­nyai haragoszöld színű kalarábé-pa­­lántákat szednek ki a melegágyból Wtetésre. Biztos a palánták megío­­gamzása, mert kis korukba földkoc­kákba ültették. A gutái szövetkezet eddig több mint 10 ezer db. kalarábét adott át a közellá­tás részére. Bőséges takarmányalapot állatállománynak A „Termelj több és jobb minőségű takarmányt” mozgalom keretében Szlovákiaszerte széleskörű verseny van kibontakozóban. Ennek a termelési versenynek nagy érdeme az, hogy nemcsak az EFSZ-ek, hanem az állami gazdaságok, sőt a gépállomások is belekapcsolódnak. A Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti hivatal a verseny-győzteseknek értékes jutalmakat ad, mint pl. Zetor—25-ös traktort, öntözőberendezése­ket, „Roboť’-motorokat, stb. A jó gazdaasszony még a lúdtollért is átugorja a kerítést A VERSENYBE ELSŐK KÖZÖTT JE­LENTKEZETT a Žiar nad Hronom-i EFSZ, amely az elmúlt évben réti szé­nából a legmagasabb hozamot érte el. E szövetkezet tagjai a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 40. évfor­dulója tiszteletére vállalták, hogy hektáronként 60 mázsa rétiszénát takarítanak be. A gépállomások közötti versenyben eddig a kassai kerület vezet. Itt a gép­állomások dolgozói a rétek és legelők felületi javítási tervét 125, a mesze­­zést 265, és a vízlecsapolást 57 száza­lékra teljesítették. Ebben a nagyjelentőségű versenyben a bratislavai kerület állami gazdasá­gaié az elsőbbség. A rét- és legelő­­javítási tervben feltüntetett felületi javítást 116, a trágyázást 110 és a víz­lecsapolást 100 százalékra teljesítet­ték. » * * AZ ESTI NAD LABEM-I ÄLL4MI GAZDASÄG petrovicei részlegének dolgozói példás kezdeményezésére 30 közös és 25 egyéni kötelezettségválla­lás született, mely a takarmánynövé­nyek hektárhozamainak fokozására irányul. Lecsapolják a vizenyős, elmo­­csarasodott réteket. Megfelelő időben, kétszer, a termékenyebb völgyekben háromszor lekaszálják a fűvet. Az első kaszálás után a rétek egy részére szervestrágyát szórnak. Különös fi­gyelmet fordítanak a takarmányká­poszta termesztésére. így meghosz­­szabbítják a nyári takarmányozás ide­jét, ami által több takarmány jut télre. Kötelezettségvállalásuk teljesítése alapján — a tervezetten felül — 524 170 zabegységgel növelik a takar­mányalapot. Ezáltal az állati termé­kekből közel 800 ezer koronával nö­velik a tervezett bevételt. Pozsonyeperjes a Csallóköz és a Má­­tyusföld határa. A Kis-Duna partján elterülő falu, semmivel sem különbö­zik a Csallóköz többi falujától. Szor­galmas földműves népe mindig kereste a múltban is az utat, hogyan élhetne jobban. De bármennyire is igyekeztek, csak a kezük kérgesedett és a hátuk görbült, nem tudtak nagyobb eredmé­nyeket elérni. Sokszor a kenyérrevaló­val alig érték meg az újat. A tudósok már a múltban is írtak szakkcikkeket és javaslatokat tettek a föld hasznosabbá tételéről, újabb módszerekről, de ezek nagyobb anyagi áldozatott igényeltek és csak kevés földműves valósíthatta meg. Erre csak a nagyüzemi gazdálkodás nyújtott le­hetőséget. Eszterházy-Cserezetto Mária birto­kairól Müller Ödön, a bérlő úr nem érezvén szabadnak magát felszabadult országunkban, felpakolta összes ingó­ságait és elvitorlázott Kanadába. A minden felszerelés és állatállomány nélkül maradt földeken 8—10 ember­ből álló kis csoport kezdte meg a kö­zös munkát. Lelkesedéssel fogtak hoz­zá, nem számított, hogy mi lesz majd a fizetés. A falu népe kíváncsian figyel­te, hogy milyen eredményeket ér el majd a kis csoport. De azok bíztak a jövőben. Csóka Tstván, Kántor Ilona és a többiek nem sokat vitatkoztak, ha­nem dolgoztak. Az 1951-es évben a kis csoport már növekedett és a 36 hek­tár föld 220-ra gyarapodott. 1952-ben Versenyre hívták a többi állami gazdaságokat is, hogy a szükséges ta­karmányalapot biztosítsák. -ir. * * * Általában a termelők kevés súlyt fektetnek a takarmányalapra, pedig az állami terv szerint a vetés­­terület 23 százalékát szántóföldi ta­karmányokkal kellene bevetni. A szövetkezetek többnyire megvál­toztatják a takarmánynövények tervét és azon területeken más növényeket termelnek, hogy a hektárhozamok így magasabbak legyenek. Főleg gabona­­neműeknél szokott ez a változás be­állni, természetesen a takarmányalap rovására. Sok szövetkezet saját kárán okulva jött rá ezen hibákra. Mindezekre gon­dolt az oroszkai EFSZ vezetősége is, amikor ez év tavaszán a szántóterüle­tek 25 százalékát lucernával vetették be, mert nem akarnak azokba a nehéz­ségekbe ütközni, amelyekkel még ma is küzdenek egyes szövetkezeteink. Sebő János, Oroszka ★ ★ ★ Saját érdekükben A palóci szövetkezet tagjai időben és jól elkészítették a termelési terve­ket. A szövetkezet tagjai azonban nemcsak a tervben lefektetett számo­kat veszik tekintetbe, hanem azt ma­gasan tűi is akarják szárnyalni. Né­meth Ferenc például kötelezettséget vállalt, hogy anyánként a tervezett 13 malac helyett 14 darabot választ el. Hasonló kötelezettséget vállaltak a növénytermesztő csoport tagjai is, akiknek legfőbb céljuk a hektárhoza­mok növelése és a munkák időben való elvégzése. (-ics-) már 360 hektáron gazdálkodtak, a falu lakosainak többsége azonban még min­dig idegenkedett a közöstől. A munka­egység értéke csak 4,50 korona volt. Kántor Ilona néni tyúkjai között 1952-ben sokan léptek a szövetkezetbe és 600 hektárral gyarapodott a földterü­let, amelynek élén továbbra is Csóka Ez a cseh közmondás érvényesül­hetne minden EFSZ-ben, Csupán már azért is, mert ezekből a „lúdtol-lakbó!” tevődik össze Sok szövetkezet pénz­­gazdálkodásának milliós forgalma. Természetesen minden feleslegesen kiadott korona az évvégi elszámolá­soknál hiányt jelent. Ezzel károsulnak a szövetkezetek tagjai. Világítsunk rá például a somorjai járásban található egyes hiányosságokra, melyről az el­nökök beszéltek és ugyanakkor arra is, ami a legfontosabb: az eltávolítás módjáról is. Hogy néven nevezzük a dolgokat, a „gyenge oldal” alatt semmi más nem értendő, mint az ún. penálék, azaz a pénzbüntetések fizetése a szállítócé­gek számára. A helyi nemzeti bizott­ságok kiszámították, hogy a szövetke­zetek járási viszonylatban ilyen kár­térítésként 36 000 koronát fizettek ki. Miből eredtek ezek a pénzbüntetések? Nagyrészt abból, hogy egyesek olyan árukat rendeltek, amelyeket mások­nak kellett volna fizetni, azok viszont tartózkodtak az árúk kifizetésétől, mert nem rendelték meg. Például a zootechnikus megrendelte, a Mark­bódékat, amiről azonban a főkönyvelő és a pénztáros nem tudott, s a számlát nem fizették ki azzal az indokolással, hogy ők nem rendeltek semmit. A bí­rósági tárgyalásokon viszont sokszor bebizonyosodott, hogy a megrendelé­seknek megvannak a szerzői, mely Járásunkban a szövetkezeti gazdál­kodásban nagy eredményeket értünk el. Január 1-től április 5-ig 110 egyéni gazdálkodó 256 hektárral lépett a szö­vetkezetbe. Szinte nem múlik el egy nap sem, hogy újabb kis- és közép­parasztok ne lépnének a szövetkezetbe. Ma a szepsi járás mezőgazdasági föld­területének 75 százalékán kollektív gazdálkodás folyik. Ezen út helyessé­gét legjobban bizonyítja, hogy amíg 1955- ben a ledolgozott munkaegysé­gekre osztalékként 2 500 000 korona jutott, 1956-ban már 5 300 000. Ezzel párhuzamosan növekedett a fogyasztás és a vásárlás is. Az elmúlt választási időszakban 1000 rádiót, 397 motorke­rékpárt, 364 mosógépet, 19 személy­autót, 230 varrógépet és 6 millió érté­kű bútort vásároltak lakosaink. Dolgo­zóink 1954-ben 5 686 000 korona érték­ben vásároltak építkezési anyagot, 1956- ban már 12 650 000 koronáért. A beruházási építkezések 1954-ben 12 650 000 koronát, 1956-ban 32 624 000 koronát tettek ki. Lakosságunk élet­­színvonalának emelését bizonyítja a István állt. Az újonnan belépők bead­ták a állatállományt, de takarmányt nem hoztak a szövetkezetbe. Nem volt közös istálló. így a kevés takarmány is Csáky-szalmája volt. A leromlott és kiéhezett állatok tömegesen hullottak el. A helyzet egyre rosszabbodott, egy­szer aztán Kázmér István kocsis első­nek kijelentette, hogy kilép a szövet­kezetből. A reakció mindjárt dolgozott és támadta a szövetkezetei, hogy a „kődisok nem tudnak vezetni”. Csóka Istvánnak, az akkori elnöknek, sok ál­matlan éjszakája volt. Keserűen mor­molta maga elé: — Nem tudunk élni a szabadsággal. De azért nem tört meg, azon fárado­zott, hogy mégis csak megmutatjuk. Kántor Ilona is el volt keseredve, mert dögvész volt a baromfifarmon, de ő is dacolt: — Nem, a közöst nem adjuk! — mondotta. ... És nem adták. Hűek maradtak a szövetkezethez. Védnökségi üzemük, a Belügyi Megbízotti Hivatal, brigádo­­sokkal segítette őket, vetítőgépet aján­dékoztak a szövetkezetnek és szakta­nácsokkal is ellátták. A vezetőség rá­jött, hogy állandósítani kel! a csopor­tokat és fölöslegesen nem szabad a dolgozókat váltogatni az egyes munka­helyeken. A csoportok megalakítása utánt megjavult a munkaszervezés és 1955-ben már 8,26 koronát fizettek munkaegységként. 1956-ban pedig újra 933 hektár a földterület és 13,25 koro­na a munkaegység. megrendeléseket az EFSZ bélyegzőjé­vel is elláttak. Tavaly a járásban körülbelül 2 millió munkaegységet fizettek ki. Ha a kár­térítéseket felosztjuk, akkor látjuk, hogy minden munkaegységre 1,75 fil­lérrel több jutott volna. A valóság azt mutatja, hogy egyes szövetkezetekben nem voltak ilyen pénzbüntetések, de másokban viszont óriásiak voltak. A szövetkezeti tagokra bízzuk, hogy szá­mítsák ki, mennyivel károsodtak így a munkaegységekben ha pl. a csenkei EFSZ 4968, a tejfalusi EFSZ 5942 és a csallóközcsütörtöki EFSZ 5216 korona büntetést fizetett ki. Nem megengedhető, hogy a tavalyi hibák ez idén ismétlődjenek. A beszél­getés nyomán megállapodtak abban, hogy az ez évi megrendelések csak akkor érvényesek, ha az elnök vagy a helyettese és a könyvelő írják alá. Természetesen a taggyűlés jóváhagyá­sával. Abban az esetben pedig ha elő­fordulna, hogy valaki önkényesen rendel meg dolgokat a fent említettek tudta nélkül, akkor számíthat azzal, hogy a költségeket a saját zsebéből kell kifizetnie. Rend a lelke mindennek, s ilyen alapon nem csodálkozhatunk az ilyen radikális megoldáson sem, amely vég­eredményben a rendet kívánja bizto­sítani a szövetkezetek portáján.-du­kiskereskédelmi áruforgalom emelkedé­se. 1953-ban 69 658 000 koronát tett ki, 1956-ban pedig már 120 645 000 koronát. 1954-ben 441 000 korona volt a bankbetét, 1956-ban 3 067 000 koro­na. Szepsiben megnyílt a szlovák és magyar nyelvű 11 éves középiskola, tehát gyermekeink magasabb művelt­ségre tehetnek szert. Szepsiben meg­kezdtük egy új modern 11 éves iskola építését, Pokročon pedig 8 éves közép­iskolát létesítünk. Járásunk valamikor a legelhanyagol­tabb mezőgazdasági járások közé tar­tozott a Pallavichiniek és a Sziklayak zsákmányolták ki a népet, eszükbe se jutott a dolgozó nép életszínvonalának emelése. Ma örömmel nézhetünk szét a járásban, míg 1954-ben csak 4—5 községben volt villanyvilágításunk, ma már csak néhány község vár a villany­világításra. Elmondhatjuk, hogy járá­sunkban is büszkén léphetnek majd a nemzeti bizottságok tagjai a választók­­élé, mert sokat tettek a népért. Üj emberek nőttek a szövetkezet­ben. Szabad Lajos, Bugás Laci már szakképzett csoportvezetők. Ifjabb Cső-' ka István a szövetkezet első trakto­rosa ma már kétéves iskolát végzett és agronómus. Az állattenyésztés veze­tője Marcell Imre 8 hónapig tanult. Körösi István már négy éve vezeti a kertészetet. Visszatértek a kilépők is. Kázmér István kocsis is a közös családban van már. Móroc Ferenc a katonáskodás után gyárba ment dolgozni, mert azt hitte, hogy a fiatalságnak nincs jövője a szövetkezetben. De hát azért mindig csak hazavágyott. Amikor látta, hogy Rujder Mihály is 5450 korona jutalé­kot kapott zárszámadáskor, gondolkoz­ni kezdett. És április elsején vissza­jött a szövetkezetbe. Kántor Ilona néni fáradhatatlanul szorgoskodik birodalmában, a baromfi­farmon; a négy épületben sok a kacsa, a lúd, tyűk. Csupán a kacsákból 2000 van. A ludak már költenek. Ilon néni gondoskodik a jövőről is, oktatja, ne­­velgeti Lajt Marikát, hogy majd átve­gye a helyét. Mert ő majd fontosabb helyen szolgálja a népet; ugyanis a ke­rületi bíróságra megy népbírónak. So­kat nőtt ez az asszony, fogta az eke szarvát, dolgozott, küzdött, hogy a falu dolgozóinak gondtalanabb, jobb élete legyen. Tanult, harcolt — és győzött! A magángazdák is figyelik a szövet­kezetét, Gaál József máris belépett. A többiek gondolkoznak. Igaz, hogy nehéz volt az út idáig; Csóka Pista bácsi és Ilona néni hajában már ezüstcsíkok húzódnak, de megérte, mert az egész falu tiszteli, becsüli őket. C*. Sándor Erzsébet, Dunaszerdahely Levelezőink írják iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Mint mindig, a napokban is szorgal­masak voltak levelezőink. Megértették, hogy lapunk színvonalának állandó emeléséhez nekik is hozzá kell járul­­niok. Minden egyes levelüket azonban nem tudjuk szó szerint leközölni, így kivonatosan hozzuk azokat lapunkban. Hoksza István ipolysági levelezőnk a szécsénkei szö­vetkezet fejlődéséről ír. Megemlíti, hogy a szövetkezet még a múlt év fo­lyamán indult el az új úton. — A szövetkezet tagjai az első ne­gyedévi beadást már teljesítették, sőt azt túl is szárnyalták — írja többek között. — Az állati termékekért, mint a tej, tojás, hús stb. a tervezett 6600 koronát 10 848 koronára emelték. Még eredményesebb volna azonban gazdál­kodásuk, ha a járási mezőgazdasági osztály gondoskodna elegendő mennyi­ségű fejtrágyázásra alkalmas műtrá­gyáról. Klapuch Lajos a cukorfogyasztásról ír s megemlíti, hogy hazánkban minden egyes polgár évente kb. 33 kg cukrot fogyaszt el. Ez azt jelenti, hogy a cukorrépaterme­lést lényegesen növelnünk kell. Nem szabad megengedni, mint a múlt évben is Szene, Nagyfödémes, Sárfő és Igram községekben elhanyagolták a cukorrépa hektárhozamainak fokozását. Tanulni kell a múlt év hibáiból az említett szövetkezet tagjainak és azt kell szem előtt tartaniok, hogy csakis a többtermeléssel elégíthetjük ki igé­nyeinket. Bárci Blanka a burgonya hektárhozamának növelé­séről ír. — Hogy járásunkban a kitűzött feladatok figyelembevételével fokozni tudjuk a hektárok hozamát — többek között a burgonyáét is — a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági ősz-' tálya a közelmúltban tapasztalatcsere­­estet rendezett a jánoki, pederi, zsar­­nói és a makranci szövetkezet tagjai között, — írja levelezőnk. — Az össze­jövetel, mint azt a felszólalásokból is láthatjuk, meghozta a várt eredményt, és biztosíték arra, hogy a korai bur­gonya termesztésére több gondot for­dítanak majd a szövetkezetek. Hankó József a tavaszi munkák jó és időben való elvégzéséről ír, Örömmel számol be arról, hogy szövetkezetük nagy tábláin már zöldéi az árpa, zab és a takar­mánykeverék. — A vetés után földbe tettük 4Ó hektáron a cukorrépát és 7 hektáron a burgonyát, — írja. — Most a kukorica vetőágyát készítjük elő. És ha így megy a munka továbbra is, mint most, szövetkezetünk tagjai biztosan valőraváltják a második ötéves tervünk által kitűzött feladatokat. Sólyom László különösen az utóbbi időben végez jó munkát, mint levelező. Nemcsak arról számol be, hogy milyen eredményeket ért el a szövetkezet, hanem megírja azt is, kik érték el az említett ered­ményeket. Legutóbbi levelében a pinci szövetkezet kertészeti csoportjáról ír. Kiemeli Balázs Kálmánná és Tóth Sándorné szorgalmas munkáját, kiknek jó munkájától díszük az említett szö­vetkezet kertészete. Kmeckó Mihály a csécsi mesteriskola hallgatója arról számol be, hogy a napokban az iskola hallgatói felkeresték a helyi EFSZ-t. — Az arcokon öröm sugárzott, — írja Kmeckó Mihály — amikor a szabadba kikerülve megtekintettük a szövetkezet állattenyésztését, amely bizony a szö­vetkezet fennállása óta nagyot fejlő­dött. Az ilyen látogatás hasznunkra válik mert módunkban áll az elméletet a gyakorlattal is összekötni. Krajčovič Ferdinánd arról ír, hogyan gondoskodnak egyes szövetkezetek a takavmányalap bizto­sításáról. Feketenyéken például az ösz­­szes réteket és évelő takarmányféléket mindjárt kora tavasszal megszórták műtrágyával. Hogy állataik részére egész évben bő, vitamindús takarmány legyen, elhatározták, hogy öt hektá­ron takarmánysárgarépát vetnek. A hidaskürti szövetkezet tagjai pedig 80 hektár takarmánytököt, és 10 hektár silókukoricát vetnek. Í HIRDETÉS i Többéves gyakorlattal rendel- J kezö és jó eredményeket elért ? méhész nagyobb méhészet ke- J zelését vállalná. Belépés azonnal. ? Cím: a Szabad Földműves i szerkesztőségében. ^ Andreas Sándor, Szepsi Új emberek nőnek ■ ■ _■ .* szövetkezetben ★ ★ ★ Ki lesz az első? A bratislavai kerület gépállomásai jól felkészültek a cukorrépa sorközi művelésére. Minden gépállomáson verseny indult az egyes brigádközpontok és a traktorosok között a cukorrépa sorközi művelésének minőségi elvég­zésére. Körülbelül 1400 hektáron öntözni fogják a cukorrépát. A meg nem öntözött és megöntözött területeket figyelemmel kísérik majd, hogy a ter­melési eredmények alapján tapasztalatokat szerezzenek az elkövetkezendő időkre. ★ ★ ★ Meggyőző lények l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents