Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-14 / 15. szám

Jzalŕad Földműves 1957. április Az arab népeknek nincs szükségük gyámra Az USA külpolitikájában nehezen találhatnánk még egy olyan lépést, mint az Eisenhower-doktrina, amely általános megütközést és felháboro­dást váltót ki az arab országokban. Az arab közvélemény és az arab sajtó teljes határozottsággal lép lel Was­hingtonnak a Közel- és Közép-Kelet országainak függetlensége és önálló­sága ellen irányuló hódítási szándéká­val szemben. Az AJSA leplezetlenül beavatkozik ezen országok belügyeibe, s e területet gyarmati uralma hatás­körébe akarja bevonni. Eisenhower tervét az amerikai pro­paganda ugyan igyekszik oly mezbe bújtatni, mintha ez a Közel-Kelet bé­kéjét és biztonságát szolgálná. De az arab nép átlát a szitán, nyíltan kije­lenti, hogy az USA törekvése egészen ■más célt követ, mégpedig e terület helyzetében beállott feszültség további fokozására irányul. Az arab újságok elkeseredetten jegyzik meg, hogy a washingtoni kormány az arab nemze­tek nemkívánatos gyámjaként akar tetszelegni a világközvélemény előtt. A Le Progres Egypten című lap többek közöt ezt írja: „Milyen jogon kelleti magát Eisenhower a nemzet­közi rendőr szerepében a világ előtt, amikor Közel-Kelet védelméről be­szél?” A Rosa El-Juszef hetilap Eisenhower tervét kommentálva írja, hogy ez nem a béke olajfaágát nyújtja az araboknak, hanem\ ellenkezőleg: a fegyverek és a dollár uralmát jelente­né ezen országok oly nehezen kivívott függetlenségével szemben. Az An Nur c. szíriai lap az amerikai programhoz még hozzáfűzi, hogy ez újabb lépés Közel-Kelet békéje ellen, az arab nemzetek leigázására és gazdaságuk kifosztására van beállítva. Az arab sajtó rámutat arra, hogy az amerikai politikusok soha sem szűn­nek meg álmodozni uralmuk vissza­állításáról Közép-Keleten, ahol a tőkés világ legnagyobb olajlelöhelyei talál­hatók, mely össz-készleteiknek kb. kétharmadát teszi ki. Most, amikor az Egyiptom elleni agresszió csődje következtében a franciák és angolok közel-keleti pozí­ciója komolyan megrendült, az USA urai úgy vélik? — elérkezett az alkal­mas pillanat ahhoz, hogy, a helyükbe lépjenek. Az amerikai diplomácia, — hogy valamiképpen igazolhassa a Kö­zel-Kelet államainak belügyeibe való beavatkozását, — különféle érvelést agyai ki, melyek ugyan nem mutatnak szerzőik nagy ötletességére. Ma már kit is győzhet meg például az olyan átlátszó, naiv érvelés, hogy az arab EGY TÁL LENCSÉÉRT Avagy: az Eisenhower-doktrina és akik elfogadják. államokat a „nemzetközi kommuniz­mus” veszélyezteti? Az arab népeket semmiesetre sem; az ilyen értelmet­len, valóságot nélkülöző állítást eluta­sítják. A Journal ď Egypte napilap így leplezi le az amerikai propaganda ha­zugságait: „Eisenhower kijelentése elképeszt bennünket, mert a Szovjet­unió részéről nem tapasztalunk sem­miféle támadó szándékot. De furcsa és érthetetlen számunkra az amerikai elnök nyilatkozatának azon .része, hogy a Közép-Keletet megvédik szov­jet támadás ellen. Ugyanakkor egy szót sem ejt a tényleges agresszorok — Anglia, Franciaország, Izrael — ellen, akik még csak nem is takargat­ják ellenséges szándékaikat. Meg sem említette a washingtoni kormányfő, hogy fellép az agresszorok áldozatai érdekében, ha az atlanti-szövetségbeli társai — Anglia és Franciaország — vagy ezek bábja, az amerikai dollá­rokkal táplált Izrael újból megtámad­nák az arab országok egyikét.” Az Egyesült Államok tormányfér­­fiai, hogy hódító szándékaikat elken­dőzzék, a kommunizmus veszélyéről hangoskodnak. Azok akarják rákény­szeríteni az arab államokra „védelmü­ket”, akik támadást indítottak Egyip­tom ellen. Szeretnék elhitetni az ara­bokkal, hogy a támadók bombái béke­­galambok és a béke olajfaágai voltak. Az arab nemzetek helyesen felis­merték az USA támadó terveit, s ki­fejezésre juttatják eltökélt szándéku­kat, hogy a gyarmatosítóktól oly nagy áron kivívott nemzeti függetlenségü­ket, s jogaikat, megvédik az imperia­lista nagyhatalmak minden fondorlata ellen. Nem nyújtanak kezet azoknak, akik kezén a szabadságukért harcoló népek vére szárad. Solcz István Erősödik a mongol­csehszlovák barátság A csehszlovák kormányküldöttség г Kínai Népköztársaságban, majd a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságban tett látogatása után a Mongol Népköztársaságba utazott. V. Široký miniszterelnök és J. Ce­­dembal, a Mongol Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke április 8-án Ulan Bátorban két ország közötti ba­rátsági és kölcsönös együttműködési szerződést írtak alá. Egyúttal aláírták a kulturális együttműködésre vonatko­zó közös egyezményt is. A kiadott közös nyilatkozat rámu­tat arra. hogy a két küldöttség eszme­cserét folytatott a szocialista tábor egységes további megszilárdításának kérdéseiről és teljesen azonos állás­pontra helyezkedtek a legutóbbi nem­zetközi eseményekkel kapcsolatban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya to­vábbra is támogatja a Mongol Népköz­­társaságnak az ENSZ-be való felvételét. A két fél kijelentette, hogy politi­kájában továbbra is a proletár-nem­zetköziség elvei vezérlik őket, és hogy határozottan szembehelyezkednek min­den, a marxizmus-leninizmus tanítása revíziójára irányuló kísérlet ellén. Lapzártakor érkezett hír szerint a küldöttség a Szovjetunióba utazott. Heves harcok Algériában Algériában heves harcok dúlnak a francia gyarmati egységek és az algé­riai nemzeti felszabadító hadsereg csa­patai kozott. Az utóbbi napok során éles harcok dúltak főképp Algéria déli részén. A France Presse hírügynökség tudó­sítása szerint e harcokban 200 algériai partizán esett el. A francia egységek veszte iégeiröl a hírügynökség nem szá­mol be. Bonn titkos egyezményt tervez... A DEUTSCHLAND SENDER, német demokratikus rádióállomás, hírt közölt arról, hogy Adenauer n yugat-német kancellár májusra tervezett washing­toni látogatása során titkos egyezmény jön létre’ a Német Szövetséges Köztár­saság és az Amerikai Egyesült Államok kczött a taktikai atomfegyverek szállí-' tásáról a. nyugat-német hadsereg szá­mára, valamint az amerikai hidrogén­bombák elhelyezéséről Nyugat-Német­­országban. Verekedés a bonni parlamentben A nyugat-német szövetségi parla­ment tárgyalótermében a politikai foglyok és azon személyek megke­­gyelmezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, amelyeket pártjaik be­tiltása előtti időkben ítéltek el politikai tevékenységükért, több komoly inci­densre került sor a kormánykoalíció és az ellenzéki pártok képviselői kö­zött. A törvényjavaslatot a Szabad Demok­rata Párt terjesztette elő, hogy a választási kampányban megnyerje a nyugat-német közvéleményt, amely határozottan elítéli a haladó erők ál­landó üldözését a Német Szövetségi Köztársaságban. A kormány koaliciós pártjainak képviselői a javaslatot elutasították és az ellenzékieket „a kommunisták tá-­­mogatásávai” vádolták. Az ellenzék képviselői tiltakoztak a vád ellen. A koalíció és az ellenzék között tettle­­ges.ségre került sor, ami miatt az ülést elnapolták. Kis hírek a nagyvilágból X Róma. — Az olasz parasztok szí­vósan folytatják harcukat anyagi helyzetük megjavulásáért. X A Reuter iroda jelenti: a svájci kormány Jean Decroux utódaként Fritz Hegg eddigi Tel Avív-i követet nevezte ki Svájc új budapesti köve­tévé. X Párizs. — A Raj al-Amm marok­kói lapban közzétett hírek szerint a francia gyarmati hatóságok az algériai nép ellen baktériumháborút folytat­nak. X Mohamed Davud, Afganisztán miniszterelnöke április végén a lengyel kormány meghívására hivatalos láto­gatásra Varsóba érkezik. X Hága. — Burke tengernagy, az amerikai haditengerészet vezérkari főnöke egy sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy a holland haditengerésze­tet amerikai irányítható lövegekkel szerelik fel. X A pakisztáni rendőrség, mely április 3-án a csitagongi jutafeldolgozó gyár sztrájkoló munkásai ellen tá­madt, 5 munkást lelőtt és 30-at meg­sebesített. X A francia nemzeti béke- és me­zőgazdasági fejlődésügyi bizottság fel­szólította tagjait és szervezeteit, szálljanak szembe az Euraton-ról < közös piacról szóló szerződések r fikálásával. X New York. — A NATO kat< bizottsága április 6-án тедкег szokásos félévi ülését, amelyen rí vesznek a 14 tagállam magasra katonatisztjei. X London. — Az angol hajógyári gépipari munkások befejezett sztrá ja után a londoni kikötőben 1500 kalmazott sztrájkja tört ki, akik hajók berakodását és kirakodását lenőrzik. A dolgozók sztrájkja a le doni kikötőben 75 különféle teherá szállító tengerjáró hajót tartóztat X A berlini Friedrichstadt-Palastb Berlin mindkét részéből több m 2000 tanító jött össze, hogy tüntess Nyugat-Németország újrafelfegyvt zése ellen és az atomfegyverek bet tásáért. X Vorosilov Sukarno elnök megl vására Indonéziába látogat. A látog tásra májusban kerül sor. X London. — A 31 milliós Nigé nyugatJafrikai angol gyarmat szövs ségi nemzetgyűlése egyhangúlag t határozta, hogy Nagy-Britanniához fc dul, s függetlenséget követel a b nemzetközösség keretében. AFRIKÁRA FÁJ A FOGUK, Afrika nyersanyag-gazdaságára, fáj kában olyan szilárdan megvethet a foguk a nyugat-német monopolisták- lábukat, hogy kiszoríthatják majd nak. Remélik, hogy néhány éven belül francia imperialistákat, a tőkeberuházások segítségével Afri­„Észak-AJrika civilizálásánál a fö- terhet Nyugat-Németország szeretné viselni.“ • • A FEHER KÖNYV * • j es ebersegre int 1956. október 29-én Török István, az ózdi nemzetőrség parancsnoka a fel­fegyverzett nemzetőrökkel a helybeli rendőrség tagjait letartóztatta, lefegy­verezte és a falhoz állította. Török Istvánt, lecsillapítása céljá­ból, továbbá azért, hogy a falhoz állí­tott rendőröktől eltávolítsák, a rend­őrkapitányság egyik szobájába hívták a munkástanács tagjai. Távozása előtt Török felhívta a nem­zetőröket, hogy az ő pisztolylövésére a falhoz állított rendőröket lőjjék agyon. Török István a munkástanács tag­jaival történő megbeszélés során Is zavarosan viselkedett, ezért több sze­mély le akarta fogni. Dulakodás köz­ben Török István pisztolyt ragadott és azt elsütötte. A pisztolylövés utón az udvarban levő nemzetőrök között zűrzavar támadt és lövöldözés kezdő­dött. A fegyveres nemzetőrök abban a hiedelemben, hogy a kapitáryság épületéből őket lövik, tűz alá vették az épület tetőzetét. Ezt kihasználva, a fal mellé állított rendőröknek sike­rült elmenekülniük ... A lövöldözés alatt valaki az ózdi kohászati művek munkásainak azt a hírt vitte, hogy a rendőrség és az ÄVH megtámadta a nemzetőröket és egy részük a gyár felé tart. Ezt a gyári hangos bemondó közölte a munkások­kal azzal, hogy fegyverkezzenek fel és menjenek a rendőrségre. Nem sokkal ezután megszólaltak a tűzveszély jel­zésére szolgáló gőzdudák is. A félrevezetett és izgalomba hozott munkástömeg kalapáccsal, feszítőva­­sakkal, drótkötelekkel, ásókkal, stb., felfegyverezve hagyta el a gyár épü­letét. A munkásság egy része feltörte a gyár légópincéjét és az ott elhelyezett fegyvert és robbanóanyagot megsze­rezte. A feldühített tömeg az utcára özön­lött. A felfegyverzett nemzetőrség egy csoportja körülkerítette a kapi­tányság épületét, elállva a hozzá ve­zető útat. Ekkor történt, hogy mint Ózdon ismeretlen személyt, a vasút­állomásra igyekvő Horning Ferenc ügyészségi nyomozót, aki szolgálati helyére, Miskolcra szándékozott utaz­ni, igazoltatták. Horming ügyészségi igazolványát az őt igazoltató nemzet­őrök nem fogadták el, azzal, hogy ö „bizonyára ávós”. Horningnál megta­lálták a szolgálati pisztolyát; fegyve­rüket ráfogva, magukkal akarták vinni. Horning védekezőén el akarta tolni magától az egyik ráfogott fegyvercsö­vet, miközben a nemzetőr fegyverét elsütötte és a lövedék egy 9—10 éves gyermek irányába repült. A lövés következté­ben senki sem sérült meg, mégis a nemzetőrök a munkástanács irodája felé haladva azt híresztelték. hogy az általuk elfogott „ávós” gyermeket lőtt meg és ez később már a tömegben úgy terjedt el, hogy Horning több gyermeket megölt. Horning Ferencet sűrű ütlegelés közepette a munkástanács irodájába vitték. A tömeg szinte őrjöngve kö­vetelte Horning Ferenc kiadását. A követelés alapján néhány percnyi bent tartózkodás után a munkástanács Hor­ning Ferencet a tömegnek kiadta. A tömeg Horningra vetette magát, ütöt­te, verte és rúgta. Horning meggyil­kolásában jelentősen tevékenykedett Miskovics Lajos kéményseprő és Ka­­nyó Bertalan. Kanyó Bertalan a nála levő fokossal verte a menekülni pró­báló Horning fejét. Miskovics Lajos pedig a kéményseprésnél használatos vaskaparóval ugyancsak Horning fejét verte. \ ,\ Miután a Kanyó, es Miskovics veze­tésével tevékenykedő tömeg szinte agyontaposta Horning Ferencet, Horning Ferenc lábát összekötözték és a gyár leié vonszolták azzal a céllal, hogy a Martin-kemencébe dobják, vagy a darura akasztják. A gyár területére azonban nem en­gedték a holtestet bevonszolni azzal az indokolással ,hogy „ne szennyezzük be a gyárat ezzel”. Az őrjöngő tömeg ezután Horning Ferenc holttestét visz­­szavonszolta a munkástanács irodája előtti térséghez és a gyári tűzohó­­szertárból betörés útján 'köteleket vett magához, majd Horning Ferencet lábánál fogva az iroda előtti térségben levő gesztenyefára húzták fel. A tömeg hangulata Horning meg­gyilkolása után sem csillapodott. Fel­­fegyverzett csoportok járták a várost és rendőröket vagy más általuk gya­núsnak tartott személyeket kerestek. Ezt az alkalmat használta fel és lépett akcióba egy volt csendőrökből álló csoport, akik a Szena-völgyben laktak. Ezeknek a lakásához közel lakott Hor­váth József áv. hdgy. Horváth ezen a délelőttön otthon tartózkodott. A há­romgyermekes kb. 50 év körüli Hor­váth József — adatok szerint leszere­lés előtt állt — azon jóindulatú figyel­meztetést, hogy meneküljön az er­dőkbe, azzal hárította el magától, hogy ő semmiféle bűncselekményt nem kö­vetett el és nincs oka, hogy családját elhagyva, meneküljön. Egy halványzöld színű, Skoda gyárt­mányú személygépkocsival mentek el Horváth Józsefért. A csendőrök egy része Horváth lakását figyelte, más­része pedig Horváth elhurcolásában működött közre. A hatalmas tömeg miatt Horváth Józsefet már nem tud­ták a munkástanács előtti térséghez szállítani. A kocsiból összekötözött lábbal emelték ki; elhurcolói közül valamelyik puskatus­sal oly erővel ütötte meg, hogy a puskatus, mely azután még napokig az utcán hevert, kettétört, az ütés következtében Horváth József azonnal meghalt. Ezután a Horning Ferenc akasztásá­ban résztvevő személyek Horváth Jó­zsefet is lábánál fogva felakasztották a gesztenyefára. Eddig még meg nem állapított sze­mélyek a fenti vérengzés után U's. Nagy Zsigmond rendőrnyomozó száza­dost az utcán elfogták és a tömeg kö­zé hurcolták. Amikor Cs. Nagy Zsig­mond a fán csüngő két áldozatot meg­látta, a tömeg felé fordult és könyör­­gött, hogy engedjék őt el, hiszen nem követett el semmit. Könyörgése elle­nére hajánál fogva földre rántották és lábát összekötözve élve a gesztenye­fára, a két áldozat mellé akasztották. A lábánál fogva felakasztott, de élő Cs, Nagy Zsigmond megkínzásában előljárt Kocka József hangónyi lakos, aki vasvillájával többször beleszúrt a fára felakasztott Cs. Nagy Zsigmond­­ba. Miután többszöri próbálkozás elle­nére sem tudta a vasvilláját a felakasz­tott Cs. Nagy Zsigmond testébe szúr­ni, Kocka József a vasvillával a gyár­ba szaladt, ahol azt kiélezte, majd visszatérte után a kihegyezett vas­­villát durva káromkodások közepette Cs. Nagy Zsigmondba többször bele­mártotta. Kocka József különösen szadista eljárására minden va!ós?ínű­­ség szerint az adta az alapot, hogy kb. egy évvel ezelőtt Cs. Nagy Zs;g­­mondtól fuvarozás közben egy karórát lopott és ezt Cs. Nagy Zsigmond meg­tudta. * * * Mindez csak töredéke, elenyésző része azoknak a rémtetteknek, terror­­cselekményeknek, amelyeket a né­­hánynapos fékevesztett ellenforrada­lom a magyar vidéki városokban, fal­vakban elkövetett. Bűnözőkkel szövetkezett fasiszták, volt főszolgabírók, csendőr-tisztek, nyilasok kíséreltek meg merényletet a magyar nép és szabadsága, nem egyszer a magyar nép sok kitűnő, de­rék fia e^len. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava. Križková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, u. p . Bratislava, ul. Februárového ví ťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20 80 félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. A-81151 S

Next

/
Thumbnails
Contents