Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-14 / 15. szám
/ Földműves 1957. április Vitaindító: MOTTO: ,,Emeljétek fel szívünket — azé, aki fölemeli.” (József Attila) A napokban érkezett szerkesztőségünkbe Kopper János elvtársnak, a nagymegyeri járás Szocialista Falu című újsága szerkesztőjének levele, melyben az iskolából kikerült ifjúság életével foglalkozik. Ez a levél szinte láncszeme annak a gondoskodásnak, mely napjainkban egyre gyakrabban tapasztalható az ifjúsággal szemben. Helytállásuk a munkában, részvállalásuk szocialista hazánk építésében már számtalan vonzópeldával dicsekedhet. Ma már az ifjak ezreit ssorolhatjuk fel, akiknek kezemunkája nyomán az alkotások erdeje nőtt ki. Példaként elég említeni az ország egyik legjobb, élenjáró szövetkezetét, az ifjúságfalvit, vagy Duzzasztó Gát-ot, nem is beszélve azokról a nem egyszer návtelen hősökről, akik az esztergapad, vagy a munka mezején, illetve iskolákban teljesítik becsülettel kötelességüket. Bármilyen nagyok is az elért eredmények, még számos tennivalónk akad az ifjúságról való gondoskodást illetően. Nem egy esetben tanúi vagyunk, hogy a falusi ifjúság nevelésének ügyét másodrangú kérdésként kezelik. Erre figyelmeztet a fent említett levél is, melyet újságunk hasábjain közzéteszünk, s ugyanakkor — mivel hasonló problémákkal másutt is találkozunk — vitára bocsátjuk. Ez úton kérjük olvasóinkat, levelezőinket, mindenkit, akinek szívügye az ifjúság nevelése, tegyék meg észre\ ételüket, fedjék fel mindazokat a hiányosságokat, akadályokat, melyek az iskolán kívüli ifjúság életkörülményeit nehezítik, vagy mint fekélyek, fertőző gócok ott lappanganak azok lelke mélyén. Meggyőződésünk, hogy a „Baráti viszonyt a szülő és a tanító között” cím alatt lezajlott vitánkhoz hasonlóan ez a mostani is sikerrel jár, s az olvasók hozzászólása elősegíti az ifjak alkotómunkájának akadalytalan kibontakozását. Várjuk a leveleket, — hozzászólásokat! AKI FIGYELEMMEL KÍSÉRTE a járási párt- és szövetkezeti konferenciákat, észrevehette, hogy sok felszólaló foglalkozott az ifjúság kérdésével. Ezzel kapcsolatban pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy az nemcsak országos. de világviszonylatban is jelentős probléma. Az aztán szinte természetes, hogy az ifjúság nevelésének ügye a szocializmust építő országokban vált létfontosságú kérdéssé. Érthető ez nemcsak az emberről való gondoskodás szempontjából, hanem azért is, mert itt nem kevesebbről van szó, mint az új típusú, szocialista ember neveléséről. Hogy mennyire nem kezelhetjük ezt az ügyet sokadrangú kérdésként, arra intc példa a magyarországi események, melyek arra figyelmeztetnek, hogy a fiatalsággá) sokkal behatóbban kell foglalkozni mind a tömegszervezeteknek, mind pedig az egyes illetékes szerveknek. Nem szabad egy percre sem szem elöl téveszteni, hogy: sohasem szabad az ifjúságot magára hagyni. Minden lehetőt el .kell követni, hogy ltjaink megtalálják a kulturális igények, a továbbképzés lehetőségeit. Gondoskodni kell arról, hogy szórakozási célokra megfelelő helyiségek álljanak rendelkezésükre. Ennek pedig nem egy helyen híjával van az ifjúság. Így aztán nem csodálható, hogy közművelődési otthon hiányában a fiatalok a vendéglátó-üzem elnevezést sokszor kicsúfoló gőzös, füstös kocsmában lelik egyetlen szórakozásukat. S miben csúcsosodik ki az ilyen szórakozás? Kártyában és alkoholban. Kit lehet ezért hibáztatni? Magátvaz ifjúságot nem, hanem elsősorban a hivatott közéleti tényezőket, a tömegszervezetek vezetőit, a nemzeti bizottságok tagjait és nem kis mértékben szövetkezeteink vezetőségét. A SZÖVETKEZETEK III. ORSZÁGOS kongresszusa behatóan foglalkozott éppen az ifjúsággal való gondoskodással. Érthető is ez, hisz mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy sző-vetkezeteink tagállományát fiatal dolgozókkal kell felfrissíteni. Ennek megvalósításához azonban szükséges az előfeltételek megteremtése. Olyan légkört kell az egyes községekben az ifjúság számára teremteni, hogy az saját községében ne érezze a kulturális és politikai igényei kielégítésének a hiányát. Emellett természetesen nem szabad megfeledkezni a szó-1 rakozás lehetőségéről sem. A CSISZ-SZERVEZETEK ugyan igyekeznek ezen a téren eredményes munkát kifejteni, s a CSEMADOK-kal karöltve' egyes községekben már dicséretre méltó eredményeket is értek el. ÖrömmeL-úilapíthatjuk meg, hogy já-' rásunkban különösen most a téli időszak alatt lényegesen felélénkült a kulturális élet. Ezt észleljük Kolozsnémán, Csicsón, Bogyán, Füssön és másutt is. De ez még korántsem mondható kielégítőnek. A nagymegyeri járás ifjúságának csupán egyharmada tagja a CSISZ-nek. Több mint négyezer a száma azon fiataloknak, akik még a mai napig sem léptek be a CSISZ-be. S éppen ennek az ifjúságnak a felkarolásáról van szó! A párton és a szervezeten kívül álló ifjúsággal kell behatóan foglalkozni, hogy megismertessük velük, sőt meg is szerettessük azokat a ragyogó célkitűzéseket, amelyeket a szocializmus hazánkban való felépítése tűzött ki. De kérdem: hogyan és miképp akarjuk ezeket az ifjakat szocialista emberekké nevelni, ha szocialista szellemű fejlődéseiket пещ segítjük elő. A nag.ymeg.veri járásnak vannak ipari üzemei is. Nagymegyeren például számos tanonca van a Járási Ipari Üzem-nek. S ezekkel a tanoncokkal munkaidejükön kívül senki sem foglalkozik. Tizennégy, tizenöt éves if jakról van szó. S itt emlékezetembe jut egy kis epizód: Zimankós, téli éjszaka volt, amikor egy EFSZ vezetőségi gyűlésről hazafelé ballagtam. Éjfél is elmúlt már. A Fő téren hangos társaság jött velem szemben. Tanoncok voltak és részegek. Mélyen elszomorított az eset. Elgondolkoztam, hogy miiyen korán a tévelygést választották ezek az ifjak. S az elfogyasztott alko-’ hol nemcsak a szervezetet roncsolja, csökkenti ellenállóképességét, de kihat a munkateljesítményre is. S ha még ettől is eltekintünk, azonban nem hagyhatjuk szó nélkül ezen ifjú lelkek megmételyezését. S mindez csak azért lehetésges, mert ezekkel az ifjúmun-SZERK. kásokkal, azok munkán kívüli nevelésével senki nem törődik. NEHÉZ EZT MEGÉRTENI. Hol van az üzemi bizottság, vagy a tömegszervezetek vezetői, akiknek elsőrendű kötelességük volna, hogy ezekről a fiatalokról, szórakozási lehetőségeikről gondoskodjanak? Késik a segítség. Ennek hatása pedig nem egy helyütt érződik. Van a nagymegyeri CSEMADOK-nak például egy. Szépen fejlődő vegyes énekkara. A női tagok túlnyomó része fiatal lány, viszont az énekkar férfitagjainak 98 százaléka felnőtt férfi, sőt koros ember. y Az énekkar vezetősége pedig hasztalanul hívja1 a fiatalokat, mert magára van hagyva, senki sem segít — közvetlen segítség formájában — ezen ifjak meggyőzésében. S ezek a szervezetlen fiatalok ma minden irányítás nélkül élnek. Ez pedig kell, hogy gondolkodóba ejtse az embert. CSAK NÉHÁNYAT említettem az előforduló fogyatékosságok közül. Jóllehet a felsorolás még nem old meg problémát, azonban kezdete lehet a gondoskodásnak. Erre pedig szükség van. Nem ártana, ha járási méretben járásonként nagy aktívákat szerveznének, melyre meghívnák a szeryezetlen fiatalokat is, s ugyanakkor kívánatos volna politikai, szak- és egyéb előadások rendezése az ő számukra. melyet az üzemi bizottságok példásan előkészíthetnek. Az EFSZ-ek vezetőségeinek pedig gondoskodniok kell arról, hogy a szövetkezet kulturális alapjára szánt összeget felhasználják a szövetkezet fiatal tagjai kulturális és szórakozási igényeinek (testnevelés stb.) kielégítésére. Klubhelyi-' ségekkel, sporttelepek létesítésével hatékonyan gondoskodhatnak az ifjúság neveléséről, megszerettethetik a nagyüzemi gazdálkodást, s ugyanakkor megnyerhetik az ifjakat a szövetkezet számára.. AZ IFJÚSÁG PROBLÉMÁJA olyan széleskörű, hogy egy cikkben összefoglalni lehetetlen. Ez azonban nem csökkenti, de fokozza azt az igényt, hogy az ifjúsággal való alaposabb törődés mindannyiunk halaszthatatlan kötelessége. KOPPER JÁNOS Levelezőink írják Sok levél érkezett a napokban szerkesztőségünkbe, amelyekben levelezőink beszámolnak az egyes kulturális eseményekről, illetve jövőbeli célkitűzéseikről. Molnár Ferenc hősi levelezőnk arról értesít bennünket, hogy a Bösi Mezőgazdasági Mesteriskolában a napokban kedves kis ünnepség zajlott le. A tavasz érkeztével elbúcsúztak az iskolától azok a szövetkezeti tagok, akik tudásuk gya-' rapítása végett néhány hónapot töltöttek az iskola padjai között. Az ünnepély meleg, családias hangulatban folyt le, s Méry igazgató elvtárs és Feketevizi elvtars beszéde után a kultúrműsorra került sor. A hallgatók mindegyikében él az elhatározás, hogy a tanultakat a gyakorlatban hasznosítsa, s ugyanakkor pedig már előre készülnek az őszi viszontlátásra. Sólyom László beszámol arról, hogy a pinci CSEMADOK-szervezet március 30-án jól sikerült irodalmi vitaestet rendezett. A vitaest programján Móricz Zsigmond „A boldog ember" című regénye szerepelt. Ocsovay Imre igazgató elvtárs bevezető szavai után a hallgatóság élénk vitája következett. A hozzászólásokból érezni lehetett, hogy a falu minden egyes lakosának nagy élményt jelentett Móricz regénye. Nagyon helyesen jegyezte meg Farkas Géza a vita végén: '■— Móricz Zsigmond iránti szeretetüriket akkor rójuk le igazán, ha minél több művét elolvassuk. Németh János Szárnyáról arról ír, hogy az elmi szombaton a harkácsi kultúrotth igen forgalmas volt. A szabászati sza kör ugyanis munkája betetőzéseké öt egyfelvonásos színdarabbal lépett közönség elé, teljesítve a falubeli régi óhaját. A szakkör a CSEMADOK helyi cs' portjának kezdeményezésére alakú s tagjai az EFSZ-ben, illetve az áll mi gazdaságban dolgoznak. Vezetőjü Tamás K. Józsefné, az EFSZ-ben ešt portvezető, akinek irányítása alatt szakkör szép eredményt ért el. Jó munkájukat bizonyítja a sikerese megrendezett műsorosest is, amel;. ben idősek és fiatalok egyaránt. rés: vettek. Ott láttuk például Veres Te réziát is a maga 52 évével. A jelent tekben a fiú-szerepeket is lányok alt kították, mivel csak hők voltak szakkör tagjai, de megállták helyüki a fiú szerepben is. Ugyancsak Németh elvtárs számi be arról, hogy Gömörön egész évi hall gatás után az újonnan megválasztot vezetőség kezdeményezésére Gárdon; Annuská-jának betanulása mellett dön töttek. Illés Bertalan levelében azt írja, hogy jó sikerre zárult a királyhelmeci ifjúsági alkotó verseny, komoly sikert ért el a lele szí gazdasági iskola zenekara, vala mint a szentesiek az üveges tánccí és' a szerdahelyiek a cigány tánccal. A nyolcéves középiskolák közül elsősorban i a bélyi és a tárkányi érdeme elismerést, — írja többek között Ilié: elvtárs. Operettből operettbe MIKSZÁTH KÁLMÁN: Bogi UCCUM fadddkut Sok mindenfélét írtak már az Alföld aranyparasztjairól, akikk ha nem is nagyobb a jövedelmük, különb magánvagyonuk van. mint monákói hercegnek. Bagi uramról Nagy Mihályról egész adomakor i, mert igazán nagyon furcsa az, ЗУ azok a ' ködmönben járó gatyás berek, ha igazán akarnák, négylo> hintón járhatnának s kabanoszvart vághatnának feF „dohánynak makrába. Эе nem teszik, Bagi uram ő kelme •asztszekéren jön még Pestre is a kocsiülésen ebédel szalonnát, jóén szeldelve azt a fehérvári biikkal, ha pedig valami fejedelmit ar, akkor tűzön pörköli és zsírját :pegni hagyja a kenyérre. Hanem 3t aztán nem eszik a király sem! tévedne pedig, aki azt hinné, hogy . fösvénységből teszi az alföldi gaz- 3 paraszt, mert gavallér az egytöl/ig, csakhogy a gavallérossága másэр nyilvánul. Mert hát úr az úr jokolban is, s hogyha egyszer kedve •ekedik a kocsmában, míg a négy il cigánylegény húzza neki keser,en, ódáidéit a kellnernek: ^ — Hozzon négy akó bort ezeknek cigányoknak. — Hát Bagi uramnak mit hozzak? — Nekem is hozzon vagy egy fél- 5 fekete kávét. És főzik ott künn óriási üstben a sok feketét, mert Bagi uramnak ez a parancsolatja. Sürög-forog körülötte az egész háznép. ő jól tudja, hogy ez most nagy boldogság. De hát éppen abban van a- virtus, hogy amit egy Bagi parancsol, az még ha bolondság is, feledésbe mégyen, hiszen éppen ezért ö, hogy az is jól vagyon téve és mondva, ami helytelenség. TVTegelégszik az ilyen alföldi pa■L’J- raszt gróf, hogy ő otthon a legelső lehessen a magaszörű emberek közt, de ha feljebbrangúak kitüntetik, azt is nagyon jó néven veszi — mert csak lefelé arisztokrata. Bagi uramat sokszor érte ilyen sze-rencse s urakkal forgolódván, mert hiszen a saját gazdatisztjei is urak már, bizonyos csiszoltságot egyesít magyaros, egészséges észjárásával — s bizony nem vall szégyent senki előtt, akivel szóba áll. A Bach-világban (melyet ma viszszakívánnak azok a magyarok, akik abban a hitben voltak még akkor, hogy ennél a világon semmi sem lehet már rosszabb) történt az az eset, hogy az új csongrádmegyei főnök, mindenható úr, akkoriban, midőn hivatalát elfoglalta, nagy ebédet adott, arra a megye urait kívánván összehívni. Már pedig, hogy kik a megye legelőkelőbb urai, honnan lehetne azt jobban tudni, mint a telekkönyvból ? Nagyszerű az a „tudás könyve”. Aki azt megolvassa, az előtt semmi sem maradhat „homályosságban”. Hát a telekkönyvböl csináltatta meg titkárjával a meghívási lajstromot. Természetes, hogy Bagi urain 4s közöttük volt, mégpedig mingyárt legelöl. A meghívók elküldettek s a nagy nap végre is megérkezett. A széképület fel volt díszítve ez alkalommal, valamint a főnöki termek is. Nagyon fényesen akarta ezt a mulatságot ő méltósága, ki még eddig csak a Hármas Kis Tükörből ösmerte az Alföldet. Az inasnak meg volt hagyva, csak olyan embert eresszen be, aki frakkban jön. Hát iszen körülbelül így jöttek el mindnyájan, csak egyesegyedül Bagi uram állított be a maga ünneplő kékbell ruhájában, amely erre az alkalomra szépen ki volt kefélve s piros olajos kendő a nadrágellenzöbe húzva, úgy, hogy a két vége kicsüngjön ünnepiesen. — Mit akar itt kend? Kicsoda kend? — rivalít rá az ajtónálló komornyik. — Hát én bizony Bagi vagyof;! — monda ő kigyelme, délcegen kidüllesztve mellét, melyen három sor valóságos ezüst gomij futott le— Bagi! Nem lehet bemenni ő méltóságához. Most itt ebéd van. — Hiszen éppen arra az ebédre jöttem. Nagy szemeket meresztett a komornyik. Ez volt a címe annak a vidám esti műsornak, amelyet a komáromi CSEMADOK kultúrbrigádja adott Ж6 biagymegyeren március elején. Csallóköznek hazánkban megvan a 'maga híre mind gazdasági, mind kulturális tekintetben. És ha már a kultúránál tartunk, erről nemcsak a felsövég, Pozsonypüspöki nevezetes, hanem a másik, Komárom is. S a kettő között fekszik a főleg „importjáról“ híres Nagymegyer, mely sgjvesen látja vendégül a kultúra, a népi együttesek és énekkarok követeit, tagjait. A komáromi műkedvelők már ismertek á nagymegyeri közönség előtt, éppen azért érthető volt az a várakozás, amely a Gül Baba bemutatója után a CSEMADOK-nak ezt a vendégszereplését megelőzte. Jóllehet másfél év választotta el ezt a két szereplést egymástól. A Gül Baba nyitányával kezdték a műsorukat és aztán egymást követték a jobbnál jobb számok: Csínom Palkó, Lili bárónő, Matica grófnő, Csárdáskirálynö, Cigányszerelem és egyéb közkedvelt opereitrészletek, már nevükkel is kecsegtetőek, hát még ha olyan hatásosan és hibátlanul adják elő, mint a nagyzenekar Schmidt Viktor vezénylöpálcája irányításával. A két szólóénekes, Magyaricsné, a CSEMADOK tagja, és Kovács Béla, \a MATESZ tagja, szólóikkal és kettőseikkel megérdemelték a közönség — Lehetetlen az! — mondá. Erre aztán Bagi uram elömutatta bugyellárisából az invitáló levelet, mire elbámult ugyan a komornyik, de mégis azt felelte: — Nix nuez! Itt csak frakkban le-' hét bemenni, ez a rendelet. Ez itt szalon. Szalonhoz úri ruha dukál. Dühösen fordult meg erre Bagi uram, minthogy látta a komornyikmagatártásából, hogy úgy sem eresztik be és a szabóhoz sietett, hol felöltöztették tannak- módja és rendje szerint. Sokan emlékeznek még Szentesen arra a csúfságra, mikor ö kigyslmén frakk volt és német pantallón — először és utoljára. TAe bosszút is állt erre legott až U ebédnél. Amint leültek a nagy tábla’ körül s kitálalták « levest, Bagi uram nagy keserűen belenézett a párolgó tányérba, letette nagy robajjal osztentative (úgy, hogy mindenki odanézett) a kanalat s lehajolván, fölemelte az újdonat űj frakk jobb szárnyát és belemártotta a levesbe. — Mit, csinál, Bagi uram! Mit csinál, az istenért? — kérdezik hüledezve a körülülók azon hitben, hogy talán megbolondult, — Hát a frakkomat kínálom, — mondá Bagi -szelíden és nyugodtan — mert úgy tapasztalom, hogy én nem, de ő vagyon ide ebédre híva. A megyefönök elértette a, dolgot, máskor szívesen látta Bagi uramat ködmönben is. (Apró vázlatok és rajzok I. 1910.) tapsviharát. Annak ellenére, hogy a; énekszámokat csak ketten adták elő nem . volt unalmas a műsor. Errói gondoskodott elsősorban Palotai Károly bemondó, aki jól sikerült tréfáival többször derűt keltett a közönség soraiban. Segítette ebben tiszta, értelmes nyelve is. A Gül Baba Veleba Antal bácsijával most másodszor ismerkedett meg a közönség. Megláthatta, hogy nemcsak jó színész, de ügyes humorista is, aki egyszerű kis dolgokkal is kacagtatni tudja a hallgatókat. Hollósi József, mint népi elbeszélő rövid fellépésével is tarkította a műsort és tréfái jó csattanóikkal váltották ki hatásukat. Czibulkáné szavalatában (Pétiké jár) párosult a jó szavaló és az anyt, aki rajongva örül csemetéje első lépésének. Forró Imre nagy tettre szánta el magát. Vörösmarty: R vén cigány című versét adta elő nagy hatással, de nem hibátlanul. A vers, az daX is. Megvan a maga dallama, ritmusa és hogy ezt is kihozza a szavald, szükséges a vers mély elemzése. Nem elég csak a vers érzelmi világát, mondanivalóját kihozni, emellett a rím és a ritmus sem szorulhat háttérbe. Ugyanakkor pedig az is követelmény, . hogy a szavaló a verset ne csak szórót szóra, de betűről betűre is tudja. Azt már nem lehet átkölleni. (Nem egy esetben ugyanis egész szavakat cserélt fel, amire a közönség soraiban felfigyeltek.) Természetes, fez a megállapítás nem levágás, hanem segítőkéz akar lenni a szavalóval szemben, aki tehetségével és az ezzel párosuló gondosabb felkészüléssel még sok örömet szerezhet a hallgatóságnak, még akkor is, ha A vén cigány rejtélyének megfejtésére vállalkozik is. Összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy a komáromiak helyes úton Imáidnak, mert nem az egyenruhás zenekarnál, vagy az estélyi ruhás „primadonnáknál" kezdik a kultúra, terjesztését, hanem a színvonalas, magas érjékíi előadásoknál, melyet a mostani fellépésük is bizonyítón. VÉGH GUSZIAV A kis Robinson Marie Majerová „A kis Robinson“ című regénye, melyet Jaromír Pleskot filmesített meg, a serdülőkor problémáit, az érett lánnyá fejlődő gvermek lelki átalakulását, a kamaszéletben beálló viharokat, a külső eseményeknek, az élet rideg valóságának az ábrándožó, fejlődő leánygyermek \ lelkivilágára gyakorolt hatását érzékelteti. A film közvetlen, meleg hangon boncolgatja az ifjú lélek problémáit. A kis Robinson egyik lábával, a serdülőkor illúzióinak, ábrándjainak világában él, a másikkal pedig kilépett a való életbe. Most kezd emberré válni, most kell neki a jóságos segítő kéz, melyet végül is megkap. Mind az író, mind a rendező számára kényes témájú film sikere azt bizonyítja, hogy alkotói jól oldották meg a feladatukat.
