Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. április 7. Ára 40 fillér VIII. évfolyam, 14. szám. Bevált módszerekkel A termelés hatékonyságáért A közös gazdálkodás első évei a bácskai szövetkezet tagjainak sem szórták teli marekkal az „áldást”. De nem is csoda, hiszen az „újszülött” szövetkezeti tagok egyike sem ren­delkezett kellő szaktudással' — ami egyik alapteltétele a nagyüzemi gaz­dálkodásnak. Annyira azonban „szem­fülesek” voltak, hogy különbséget te­gyenek az egyéni és nagyüzemi gaz­dálkodás között. Kezdték tehát egyengetni az utat a boldogulás felé! — Először is tudnunk kell, hogy szövetkezetünk fejlődésének a közös munka az alapja. Ügy kell tehát a munkát megszervezni, hogy minden szövetkezeti tag tudása legjavát adja a közösségért — mondotta két évvel ezelőtt a bácskai EFSZ vezetősége az egyik taggyűlésen. Bátor lépések A SZÖVETKEZETEK III. országos kongresszusának előestéjén a pöstyéni járásban levő osztrovi község kis- és középparasztjai elhatározták, hogy szö­vetkezetét alakítanak. A 17 szövetke­zeti tag közül Gašpar Kráľ, 28 éves fiatalember lett a szövetkezet elnöke. A KONGRESSZUS«utáni első napon Čadcán és Vágbesztercén 30 kis- és к zépparaszt kezdte meg a nagyüzemi gazdálkodást. Igv az újonnan alakított szövetkezetek száma — ez évben — a zsolnai kerületben 13-ra emelkedett. A GALSZÉCSI JÄRÄS Volčice köz­ségében is a kongresszus utáni első napon alakult meg az egységes föld­mű vesszövetkezet. Az év elejétől ez már a 12. új EFSZ ebben a járásban. A KASSAI KERÜLETBEN az év ele­jétől március 29-ig 15 új szövetkezet alakult. Buzice községben március 28-án 14, Abaszéplakon pedig egy nap­pal később 11 kis- és középparaszt kezdte meg a nagyüzemi gazdálkodást. A KECSKEVARBÖI földművesek (kor­­ponai járás) körében is többször szó esett már a szövetkezeti gazdálkodás­ról, míg aztán március utolsó napjá­ban 29 földműves megalakította a szö­vetkezetét. Vecseklén (füleki járás) szintén március utolsó napján alakult meg az EFSZ. Ezzel a besztercebányai kerületben — ez évben — 14-re emel­kedett az új szövetkezetek száma. SEBÓ JÁNOS LEVELEZŐNK öröm­mel írja szerkesztőségünknek, hogy a napokban a zselízi járásban levő Cseke község 11 dolgozó parasztja alakított szövetkezetét. — Ezzel elértük — fe­jezi be levelét Sebó elvtárs — hogy a járás mind a 42 községében mély gyö­keret vert a szövetkezeti gondolat. A bajcsi EFSZ Bajkai Zsuzsi nénit küldötte a kongresszusra. Zsuzsi néni nem csekély büszkeséggel viselte mel­lén a nemrég kapott „A legjobb dol­gozó” kitüntetést, mert a fénylő jel­vény mögött annak a becsületes mun­kának az eredményét érezte, amelyet a tyúkíarmon végzett í; A galántai járásból » A nemzeti bizottságok sokat fi tettek járásunkban is. Hódi köz­it ségben betonjárdát építettek, Ka­ri jalon most fejezik be a kultúrhá­­fi zat, Felsöszelin és Diószegen то­­j. dern iskolát építenek. Egy pár adat a ez, de ez is bizonyítja falvaink * fejlődését. K. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére A tamási szövetkezet tagjai taggyűlésen vitatták meg Dolanský elvtárs­nak a termelés hatékonyságáról szóló beszámolóját. Heves vita után a szövetkezet vezetősége határozatot dolgozott ki, mely szerint ez évben a búza hektárhozamát 180 kg-al, a kukoricáét 5 mázsával és a burgonya hektárhozamát 15 mázsával növelik. A takarmányfélék hektárhozamát szintén növelni szándékoznák. így például 1078 mázsa évelő és 1360 mázsa réti takarmánnyal termelnek többet, mint az elmúlt évben. A szövetkezet tagsága a gyűlés alkalmával kötelezettséget vállalt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére, hogy ter­ven felül beadnak 70 000 liter tejet, 190 mázsa marhahúst és 220 mázsa sertéshúst. A termelési költségeket hektáronként 550 koronával csökkentik a tamási szövetkezet tagjai. Ezzel így a közös kasszába 437 000 koronával kerül több, és ennyivel lesznek gazdagabbak a tamási szövetkezet tagjai. Sólyom László, Losonc Kihajt a mező zsenge zöldje Kihajt a mező zsenge zöldje, érezni fényt és meleget, s kitárt ablakok közt vonul be a faluba a kikelet. Még alig hallhatón csobogva - a patak dalba fog nekünk, s fehér gallyával int a meggyfa: „Növünk, elvtársaim, növünk“. A nép szervei Országjáró úton, ha az Agitációs Központok anyagét tanulmányozod, akaratlanul is eszedbe jut a költő szava: „S mégis, mikor jön a reggel, — S pernyét fújnak a szelek, — A grófi szérűn ott zokog — Egy egész koldus-sereg. — Siratják a semmit, a másét, — A gróf tán éppen agarász, — Érzik titkon, hogy az övék — E bús élet, s a kalász.” (Ady) Talán senki sem szól ilyen mélyen, ilyen szívbemarkolóan a parasztság életéről. Benne van ebben az évszáza­dos elnyomás minden kínja, baja. Vég­rehajtók, árverés, örökös rettegés, kenyérnélküliség. Rá illett ez a cser­háti (komáromi járás) parasztokra is, akik a múlt köztársaság alatt teljesen a tönk szélre jutottak, s a falu lakói­nak mindössze pár hektár földje ma­radt, a többit felfalta a nagybirtok, mert nem bírták fizetni az adót. Az agitációs anyagok másról is be­szélnek. — Kokavec József jegyzösége alatt alig fejlődött a falu, az ember teste kétrét görnyedt előtte ajándékkal a kezében, hogy intézzen el valamit, reggel már mégsem ismerte meg, — jajdult fel Greksza Mihály alsószecsei középparaszt. — Ma megbecsülik az embert — fűzték tovább a szót — a nemzeti bizottság tagjai. Nézzenek csak körül a mi falunkban mi épült a három év alatt — mondotta büszkén. Van is itt mit nézni és az agitáto­roknak van mivel érvelni. Három év alatt 18 Spartak autót vettek a szö­vetkezet tagjai. Büszkén állhatnak majd a választók elé Adami János a nemzeti bizottság elnöke, Sipos elvtárs a nemzeti bizott­ság titkára és a többi tagok is, mert megtették amit a nép várt tőlük. Megtették még akkor is, ha néha ne­hezen ment a szervezés és a parasz­tok pillanatnyilag nem értették meg őket. Nem féltek a nehézségektől, hi­vatásukhoz híven dolgoztak, felelőssé­get éreztek a népért. Nemsokára a választók elé lépnek a Nemzeti Front új jelöltjei, ahol ab­ból a szempontból beszélnek majd, hogy mennyit fejlődött a falu és mik a terveik a jövőre vonatkozólag. A nagyüzemi gazdálkodás megszilárdítá­sa, és új EFSZ-ek alakítása; ez a leg­főbb programja a nemzeti bizottság új jelöltjeinek. Az új jelöltek és a meg­választandó nemzeti bizottság nem lehet ezzel a kérdéssel szemben közö­nyös. A felelősség nagy, mert a nép elvárja, hogy akit megválaszt, úgy vezesse a falvak dolgozóit, hogy az útjuk mindig előre mutasson. Ne higy­­jék a nemzeti bizottságok, hogy a középparasztok nem figyelik munká­jukat és nem ítélik el, ha helytelen irányba vezették. Nemrég egy dolgos barti paraszt, Csókás Imre, elkesere­detten beszélt arról, hogy náluk lejá­ratták a szövetkezeti gazdálkodást. A nemzeti bizottság nem törődött az EFSZ-el, sőt a volt elnök maga is részese volt a szövetkezet szétbom­lasztásának. A szövetkezet másfél­milliós veszteséggel feloszlott. Hatal­mas erkölcsi kár ez, amikor a nemzeti bizottság elnöke, egyszemélyben a volt EFSZ elnöke is, lopott. Most a falu kis- és középparasztjai nem mernek új EFSZ-t alakítani, mert fél­nek az adósságtól, és attól, hogy megismétlődhet a múlt. Pedig a barti gazdák is fog­lalkoznak a szövetkezeti gondolat­tal, maga Csókás Imre is elismerte, hogy ha rossz is volt a szövetkezet, mégis nagyobb hektárhozamot ért Д, mint sok gazda. Látják tehát, hogy közösen többet és olcsóbban lehet termelni. A választások előtt a vá­lasztóbizottságok ilyen helyeken jól fontolják meg, hogy kit jelölnek, mert az ilyen nemzeti bizottsági ta­gokra nincs szükség és a nép úgy sem szavaz rájuk. A kisebb nagyobb hibák ellenére is a nemzeti bizottságok tagjainak több­sége jól dolgozott és a Nemzeti Front újra jelöli őket. Mert az életszínvonal általában emelkedett és ez a fokmé­rője a nemzeti bizottságok munkájá­nak. A zselízi járásban például több mint 1500 koronával emelkedett az egy lakosra eső vásárló erő. ' Ezek a számok arról beszélnek, hogy a nem­zeti bizottságok tényleg a nép szer­vei, mert a nép boldogulásáért küzde­nek. év. A lázas bizodalom mennyi pátosza, höskölteménybe illő honfoglalás. S azóta, hogy a szovjet hadsereg egy új világ kapuját nyitotta meg hazánk dolgozói előtt, szinte minden év felszabadulás nekünk. A párt vezetésével hatalmas műhellyé alakult új ország kovácsolódott, s a dolgozó paraszt­sággal szövetségben hősi munkásosztályunk keze nyomán az alkotások er­deje nőtt ki; a halál helyett kivirult az élet dús lombú fája. Szlovákia 12 évvel ezelőtt felszabadult fővárosa is új életet él. Arcu­lata szinte napról napra, változik, s az emberek arcán — 12 év eredmé­nyeként — a megelégedés honol, s izmuk új tettekre feszül. Mindany­­nyiunk jobblétéért. ... meet kw ct kodáe Ha valaki napközben Kondás Józseffel, a perbenyéki szövet­kezet elnökével akar találkozni, az bizony ritkán sikerül. Külö­nösen ilyenkor, amikor már hangos a határ. Én is úgy fog­tam el kétkerekű paripáján lovagolva a mezőről jövet. Mert mostanában duplázza a futkározást, hogy — amint mondja — behozza azt, amit Prágában a kongresszuson idő­zéskor elmulasztott. Mert hát ott volt ő is a között a sokszáz között, akiket százezrek küld­tek, hogy értékeljék a mát s döntsenek a holnapról. Dicső feladat, nagy tét és nagy fele­lősség ez, s talán éppen ezért beszél olyan büszkeségtől át­ivódott lelkesedéssel Kondás József a kongresszusról. — Én is beszélni akartam — újságolja — de annyi volt a felszólaló, hogy mindegyikünk­re nem került sor. Sokszor szinte tűkön ültem, mert igen kikívánkozott belőlem a szó. Csak az kárpótolt, hogy többen érintették azt a kérdést, amelyről én is beszélni szeret­tem volna, na és a határozat is úgy van megszerkesztve, mint­ha minden pontját a földmű­vesek szájából vették volna ki. Mintha attól félne, hogy gondolatai messze futnak, csak nagy sietséggel mondja el, hogy őket a szarvasmarhate­nyésztésről és az évelő takar­mányok termesztéséről szóló határozat érdekelte legjobban, mert szövetkezetük fejleszté­sének alapját ezekben látják. — A múlt évben 2000 literes volt a fejési átlagunk — mondja — de ezzel nem va­gyunk megelégedve, mert ezt sok abraktakarmány feletetésé­vel értük el és így nem volt gazdaságos. Ezen a jövőben úgy változtatunk, hogy az összterület 28 százalékát, azaz 140 hektárt herefélével vetünk be. Az idén is 2000 literen fe­lül akarunk fejni, annak elle­nére — és itt a büszkeség fel­emeli hangját —, hogy 30 elő­hasú üszővel bővítjük tehén­­állományunkat. A pótjutalmazástól szintén sokat várnak. Ezt már a múlt évben is alkalmazták és a ta­pasztalatok alapján szellemesen jegyzi meg: — Szinte látom, hogy a ta­valy kiadott pótjutalom már kapálja a még ki sem kelt cu­korrépát. Kondás elnök egyre sűrűb­ben nézeget az órájára. Aztán csak úgy sebtében mondja el, hogy sok mindent tudna még beszélni a helyi adottságok ki­használásáról, a szövetkezet saját alapszabályzatáról, meg arról mit látott, mit tapasztalt a kongresszuson. De lába már kerékpárja pedálján . van. — Majd máskor aprólékosab­ban — mosolyog vissza — most sietek, mert hív a határ. Ott kell jól széfnézni, hogy saját érdekünkben valóraváltsuk a kongresszus határozatait. KuGe Mi volt tehát az első lépés? Az ön­álló munkacsoportok megalakítása, az érdem szerinti jutalmazás bevezetése és a szocialista munkaverseny kiszé­lesítése. Mindez persze sok fáradságot, türelmet és nagy munkaakaratot igé­nyelt. A szövetkezet tagjai azonban valamennyien kijelentették. — Szívesen dolgozunk, mert tud­juk, hogy nekünk terem a föld! És az igyekezet meg is hozta a várt eredményt! Ma már a bácskai szö­vetkezet a királyhelmeci járás egyik legjobbja. Gyakran halljuk bizony az afféle megjegyzéseket a járásban: „Könnyű a bácskaiaknak . ..” Még nem könnyű, de már sokkal jobb, mint valamikor volt. És ezután még jobb lesz, mert valamennyien úgy akarják. Ez évben például elhatároz­ták, hogy 60 hektár kukoricát és 25 hektár burgonyát négyzetes-fészkesen ültetnek el. Tervbe vették azt is, hogy kukoricát hektáronként 70 má­zsát, — 5 mázsával többet mint ta­valy, — burgonyát pedig 200 mázsát — 40 mázsával többet mint a múlt évben — termelnek hektáronként. A termelés hatékonnyá tételéért az állattenyésztésben is a legjobban szer­vezik meg a munkát és rátérnek az állatok egyedi takarmányozására. Az állati termékek növelése érdekében elegendő és jó minőségű takarmányt biztosítanak. A herefélék és a réti füvek egyrészét még virágzás előtt lekaszálják, hogy a vitamindús takar­mánytól több tejet, vajat, húst jut­tassanak dolgozóink asztalara, vala­mint több korona „guruljon” a közös kasszába. ILLÉS BERTALAN, Bacska

Next

/
Thumbnails
Contents