Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

2 SZAKMELLÉKLET 1957. március 31. Л cu&ék Ákácerdö szélén tavaszi verőfényben sütkérezik egy hosszú palota a bodokt határban. Körötte alacsony házak, iroda és raktárféle lapulnak szerényen. Má­sutt ezek is nagyok tennének, de óriás mellett a nagy is törpének tetszik. Szentünk kíváncsian kutat a barom­fijaim után. Hot rejtőzhet az országos­­hirii csibetelep korszerű keltetőivel és műkottóival. Sehol egy tyúkól, amely Irányt mutatna: merre is menjünk. A bejárat felett két magas oszlopon fe­hérre festett deszka. Azon piros tyúk és kakas között kétaraszos betűk: Állami Baromfifarm Bodok. kiég ebben is kételkedik, aki ismeri a délibáb já­tékát. A közelben tetsző kút félnapig csalogat, míg vizéből meríthet a szom­jas vándor. A palota előtt két ember megy be­szélgetve. Az egyik régi ismerősünk, P ét e r falvi László, a híres „tyü­­kász“. Mily szerencse, hogy először vele találkozunk! Így legalább köúrcgen be­juthatunk a csibék birodalmába. Áz örökké kedves ember visszafordul és hív, hogy tartsunk vele. — Talán ne ide! Menjünk inkább az ólakhoz — tcmácsoltvJe. A szakember orra alá huncutkás mo­soly lopakodott. — Menjünk ilöbb ide, s csak azután oda. Hosszú a nap, telik az időből. Megnyílt a palota ajtaja. Előttünk üres, hosszú folyosó nyújtózkodik, de nem fogad szomorú, nyomott hangu­lattal. Örömet gerjesztő lárrykacagás és csibecsipogás hallatszik. Valóságos hangverseny. Szívet-lelket melegítő énekszó. Az egyik szobába benyitunk. Az üvegajtón át egyszeribe hemzsegő csibék közé kerültünk. Nagy a riada­lom. Menekülnek az egyik sarokba. Otthagyták az élésé get és a mükotlót. Mint jelzavart hangyaboly, olyan a csibetanya. Elhallgatott a lánykacagás. Nyílik az üvegajtó. Tizenhatév körüli, égöszemü lányka toppant be. — Ne féljetek, kis csibéim!... Pipi, pipi . . . Enyelegve: bátoríigalja a megrémült szárnyasokat a gondos csibemama. A riadalom nyugalommá szelídül. A csibék köriilsereglik gondozójukat. A lányka egyet felvett a kezébe. A másik a térdére ugrott. Örül a csibemama. Neveltjei egymás ellen csipognak neki. Nyelvüket nem értjük, de bizonyára ránk, a hívatlan vendégekre panaszkodnak. P éterfalvi László arcán a mosoly újból hüncüt­­teásra szinezödik. — Éva, téged a csibék sem egyfor­mán szeretnek. — Miért? Ijedten tekint a lány az „okos tyúkász"-bácsira. ■— Térdedre kakas röppent ... — csipkelődött Péterfdtvt. Milyen érdekes. A szakemberek még az ilyen kis csibék között is felismerik a kakast. — Ez egészen egyszerű — magya­rázza a farmoezető, amikor Éva szé­gyenlősen otthagyott bennünket. — Hosszú láb, hosszú nyak, kurta farok elárulja a kakast. A jérce érmék az ellenkezője. — Ne féljetek, kis csibéim! Mi eddig a csibét csak csibének néz­tük, de most megtudtuk azt is, hogy még a tojások közt is különbség van. Л farm dolgozói meg tudják átlapítani: melyik termékeny, melyik nem, és hogy melyikből mi kel majd ki, jérce vagy kakas. Tizenkétezer csibe csipogva várja az, uzsonnát, A hosszú folyosón tányok sürögnck­­forognák az eleséggel. Csak később tudjuk meg tőlük, amikor az eteséget elosztották, hogy milyen tág fogalom itt az uzsonna szó. A kiscsibéket eleinte naponta hatszor etetik, kéthónapos koruktól ötször, majd négyszer, öthó­napos koruktól naponta 3—4 alkalom­mal. Azt tálán maguk a csibék sem tudják, melyik az uzsonna és melyik az ebéd. De annyi bizonyos, hogy ele­delük tápláld, mert szépen gtjarapsza­­nak. Minden lány 1200 csibét gondoz. A fiatalabb etetők az Idősebb csibéket, a tapasztaltabbak pedig a napos-csibé­ket nevelik. A míikotlö kettős kábelen függő égő, amelyet félgömb alakú burkolat. takar. Ezek sem egyformák. Némelyik kö­zönséges villanyfényt sugároz, másik pedig a napsugárkoz hasonló ultravó­­röset. Hogy melyik a jobb, azt nem ml dönthetjük el, mert a szakemberek között is vita tárgyát képezi még. Az ultrafény pótolja a napsugarat, de nem biztosit nyugalmat éjszakára. Szerin­tünk az tenne a helyesebb, ha nappalra ultravörós lámpa, éjszakára pedig kö­zönséges égő égne a műanya kebelé­ben. Nos, de ennek a kérdésnek a meg­oldását bízzuk az erre hivatott kiváló szakembereinkre. Petőfi „Anyám tyúkja" cimü versé­ben ezt írja a tyúkanyóról, amely édes­anyjával egy szobában tokatt: „A kis­király sem él jobban.“ A bodoki csibék nemcsak királyfi módjára élnek, de királyi házban is laknak. A csibék pa­lotája 160 méter hosszú. Szobáik tisz­ták. Központi fűtés mellett és műkőt­­lók alatt melegszenek a mindig éhes, de sohasem éhező csibék. Huszonhárom nő és két férfi dolgo­zik a bodoki farmon. Számszerint ugyan kevesen vannak, de nagy rmot­­kát végeznek: 25 000 darab egynapos csibét, 520 000 tojást adnak el más tenyészeteknek . egy év alatt. Húsbea­­dásük 00 mázsa. A termelésben nem­csak a mennyiségre, hanem a minő­ségre is törekednek. Húsra rhode-island tyúkokat leghorn kakasokkal páraz­­tartják. Ezek a korcsok jó tojók és ki­váló hústartók. A tisztavérüekre mégis nagyobb gondot fOrdítanak. Ezek ké­pezik az alapanyagot. A keresztezőt­­lek kitűnők, míg a korcsok korcsaiból csenevész utódok származnak. Siícsúzunk a csibék birodalmától. A nap korongja már lecsúszott a tavaszi égről a sűrű akácerdő mögé. Jó éjsza­kát, kis csibék1 Álmodjatok szépet és nöjietek nagyra, hogy belőletek minél több jusson a szorgalmas esibemmrták, és az ország többi lármáinak lakodal­mára. CSÚR1LLÄ JÓZSEF A len tápanyagigénye és trágyázása A len zavartalan fejlődését vala­mennyi alaptápanytjg, tehát a nitrogén, foszfor, kálium és mész adagolásával kell biztosítanunk. A rost kialakulását és minőségét, továbbá a rost szilárd-' ságát és a maghozamot a foszforsav, a gyors növekedést és a nagy termést mindenekelőtt a nitrogén befotysolja. Kálium- vagy foszforhiány esetén és nitrogénfölösíeg mellett hanyatlik a növény ellenállása a meghűléssé! szemben, a virágzás és érés időtarta­ma meghosszabbodik, de bizonyos fokig a rost minősége is romlik. A mészfö­­lösleg nemcsak a rost minőségére hat kedvezőtlenül, hanem a növényzet egészségügyi állapotára is, mert abban az esetben, ha a talajban könnyen Ol­dódó mészsók találhatók, a fiatal nö­vényeken a sárgaság tünetei észlelhe­tők. Tehát len alá közvetlenül nem szabad meszeznünk. Miután a len gyökérrendszere arány­lag gyengén fejlett, s a tenyészidő rö­vid, a tápanyagokat könnyen hozzá­férhető alakban és olyan mennyiség­ben kell adagolnunk, hogy a nagy kóró- és maghozamon kivü! kifogástalan mi­nőségű rostot is kapjunk A talaj táp­anyagainak egyensúlyát kizárólag he­lyesen adagolt, megfelelő műtrágya­­féleségekkel biztosíthatjuk. Közvetlenül len alá istállótrágyáz­nunk sem szabad, mert a közvetlenül adagolt istállótrágya miatt a növény­zet egyenetlenül fejlődik és elgyomo­sodik, ha pedig esős az idő s emiatt a talajban nagyobb mennyiségű nit­rogén szabadul fel, a len könnyen meg-' dől. Száraz időben viszont a növényzet rendszerint kiszárad. A nitrogéntartal­mú trágyák közül leginkább a lassan ható ammőmiumszulíát vag.V entmő­­niurrmitrát fele! meg, a f őszi oros trá­gyákból a szuperfoszfát, a káliumos trágyákból pedig a 40 százalékos kálisó tesz hasznos szolgálatot. Szuperfosz­­fát helyett Thornas-lisztet is használ­hatunk, de ezt már ősszel kell kiszór­nunk. A herefüves keverékek után ter­mesztett len alá főleg káliumos trá­gyákat, mégpedig hektáronként 25Ö— 300 kg 40 százalékos kálisót adunk, valamint 300—400 kg szuperfoszfátot szórunk ki, míg a nitrogénes trágyák szokásos adagjait herefüves keveré­kek után felére csökkentjük, tehát hektáronként belőlük 50—70 kg-oi adagolunk. Ha a len a gabonaféléket követ; a vetésforgóban, ilyenkor a hek­táronkénti adagok a következők: 100— 120 kg nitrogén, 200—250 kg foszfor és 200—250 kg káíisó. A kapások rendszerint sok káliumot vonnak el a talajból, tehát utánuk a káliumos trágyák adagját legalább 300 kg-ra emeljük, a foszforos és nitro­­génes trágyák adagja pedig megköze­lítőleg ugyanannyi maradhat, mint amikor a len a gabonaféléket követi. . A fejtrágyák adagjait a növény­­állomány helyzete szerint szabjuk meg A dús, sötétzöld és nitrogénbőséget mutató növényzetet foszforos és káliu­mos anyagokkal trágyázzuk. A műtrá­gyákat kizárólag száraz növényekre szórhatjuk ki, lehetőleg borult időben és eső előtt, s ha napos az idő, inkább csak alkonyaikor, a harmat leszállta előtt dolgozzunk. Reggel vagy nap közben soha ne fejtrágyá2zunk. Csémy Lajos, a tanyi lengyár dolgozója. Veszélyben a Hasítás A februári szép napok kedveztek a kirepülésre és a fiasításra. Nálunk február 21-én olyan szép meleg idő volt, hogy árnyékban 9—10 fokot mu­tatott a hőmérő. Ez arra késztetett, hogy a családo­kat leszűkítsem. Ezt a műnkét min­den tavaszon elvégzem, hasonló me­legben. A tapasztalat azt bizonyltja, hogy ez helyes is. Sokszor előfordul, mint tavaly március végén, hogy a le­vegő hirtelen lehűl és azután sokáig tart a zord idő. Az ilyen időváltozás a méhcsaládokban óriási kárt tesz, sőt a család pusztulását is okozhatja. Télim nem kell úgy félteni a méhe­­ket a hidegtől, mint ilyenkor. A szűkí­téssel sok hő elillanésát megakadályo­zom, de arra vigyázok, hogy a levegő­csere kielégítő maradjon, az elvett kereteket a család fejlődéséhez mér­ten fokozatosan visszaadom. A karai szűkítést a következő mó­don végzem: 8—10 fokos melegben a családot részben felbontom. Azért említem, hogy részben, mert ősszel a családot a kaptár jobb relében szűkí­tettem és baloldalról melegítem. A kereteket felülről 1 cm-es vastagságú deszkával takarom, amire még papi­rost (újságpapírt) és szalmapámát teszek. A fedódeszka három darabból áll Ennek nagy . hasznát veszem, kü­lönösen tavasszal, Ilyenkor, ha a kap­tár tetejét leveszem, eltávolítóm a melegítő anyagot a fedödeszkáról, és a baloldali szélsó deszkácskát fölvéve, látom a családot. Miután a szűkitő­­deszkát elhúzom, addig szedegetem el a mézes lépeket, míg a Hasításhoz nem érek. A fiasítás rendszerint 1—3 lép. így aztán az anya munkáját is lá­tom. A fiasításos léghez egy virágpo­ros lépet visszateszek és a családot lezárom. Ha a szűkltődeszka vagy a szalmapárna nedves, azokat kicseré­lem. Ezzel elérem, hogy a családoknak nem kell fölösleges helyet melegíte­niük, s a fiasításra is kevesebb kere­tem van, de nagyobb terjedelemben. A fiasítás mennyisége tehát így több és ez tavasszal nagyon fontos. Ez a munka nem tart tovább egy családnál 4—5 percnél és ezalatt sincs a tulaj­donképpeni fészek nyitva. Egy családot jobban megfigyelve, megállapítottam, hogy a fiasítás na­gyon kiterjedt, 20X12 cm-es terüle­ten volt, (keretméret 40X25 cm). A fiasítás a keretnek inkább a kijáró fe­lüli részén volt elhelyezve. Ebből arról következtetek, hogy a többi családnál is hasonló lehetett a helyzet. A bekö­vetkezett hideg idővel veszélybe ju­tott ez a fiasítás. Nagyon könnyen megfázhat és így a méhek: később ki is szórhatják. A fiasítás megfázhat részben vagy egészen,. Résiben meg­fázhat, ha a méhek a Hasításon össze­húzódtak, de a fiasítás széle takarat­­lanul maradt. Egészen megfázik, ha a méhek a fiasítás nagyobb részét el­hagyják és a kaptár hátsó felében levő mézen húzódnak össze. Fokozottabban figyeljük tehát csa­ládjainkat a hideg napokban. Hallgas­suk meg őket fülhallgatóval és ha gyenge, erőtlen zúgást hallunk, avat­kozzunk be feltétlenül, tekintet nélkül az időre. Legjobb ilyenkor a méhcso­­mő fölé mézestészta-lepényt tenni, amelyet zsírpapírba teszünk, de a pa­piros alsó felét ki kell lyukasztgatni, hogy a méhek könnyebben hozzáfér­hessenek. Bubenko Imre, Hím ★ ★ ★ Elfogadom Raesko méh ész társ versenyfelhívását Örülök ennek a versengésnek, mert mindkettőnk hasznára válhat, sőt, ennél is többet adhat. Gyarapítja a szövetkezet jövedelmét. A versenykihívás azonban hiányos. Csupán a méztermelőre szél és így nagyon egyoldalú. A méztenneíésen kívül a viasztermefés, anyanevelés, rajoztatás szintén fontos. A versenyfelhívást feltétlenül ki kell bővítenünk és ezeket a tényezőket is figyelembe kell vennünk értékeléskor. Egyébként hátrányosabb helyzetben vagyok, mint Racskó méhésztárs. Nálam 60 családból csak harmincnak van kiépített méztere. A másik har­mincnak egy mézúri kerete sincs. Továbbá én vándorlásra vagyok utalva, ő pedig egy- helyben méhészkedik. Náluk tisztesfű is van, nálunk pedig az akácon kívül jóformán semmi. Mindezek ellenére a felhívást elfogadom, hanem a jutalmazás kérdésében is módosítanunk kell. Racskó méhésztárs! Ajánld fel te is az egész művet és ne csak a mű egy kötetét (mert tőlem egész müvet kívánsz), vagy annak megfelelő értékű, mondjuk 150 korona értékű könyvet kapjon a győztes. Válassz ezek közül! Legegyszerűbb lenne, amit először ajánlottam „szőrt szőrért”. Igaz baráti és méhésztársi üdvözlettel, a győzelem reményében: Kovács Lajos, Panyidaróc ★ ★ ★ Blinov kamarázási módszere marázási módszert érdemes kipróbál­ni 2—3 családon, mert kizárólag az állandó kutatás útján haladhatunk előre a méhészetben is. A kamarázást napos, meleg időben végezzük, lehető­leg délben, legalább 12—14 fokos me­legben. Jő lenne, ha a módszerrel kapcsola­tos tapasztalataikat minél többen megírnák lapunknak, hogy azokból mások is tanuljanak. Knopp Lőrinc, Bratislava ★ ★ ★ Mézes pogácsa 50 dkg lisztet, 20 dkg cukrot, 1 cso­mag sütőport, 1 csomag törött fahéjat és késhegynyi szódabikarbónát jó! összekeverünk. Adunk hozzá 2 tojás­­sárgáját és annyi melegített mézet, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. Alaposan eldolgozzuk, azután 3 órán át hideg helyen tartjuk, majd ujjnyi vastagra kinyújtva, pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. Margarinnal vékonyan ki­kent és lisztezett tepsibe rakva óva­tosan pirosra sütjük. ELADÓ Helyszűke miatt 10 család méh B- típusú rakodó 10 keretes kaptárak­­ban teljes felszereléssel. Ar megegye­zés szerint. bEnyi József, Farná 458, okr. Želiezovce. Eljött a mindent megífjítő, új életet adó, üde tavasz. Az életet felelevenítő meleg napsugarak új, tevékeny mun­kára serkentik méheinket is. A jóra­­való méhész minden gondját kettőzött buzgalommal méheí zavartalan és fo­kozott fejlődésére fordítja. A méhek korai és erőteljes fejlődésétől függ az egész föhordási eredmény. Ennek el­éréséhez nagyon fontos a fészek me­legen tartása. A méh csak akkor tud szépen, gyarapodni, ha a fészekben 36 fok meleg feltétlenül megvan. A meleg fejlesztésére és állandósí­tására bevált Blinov kamrázási mód­szere. BHnov tavasszal a köftőteret annyi lépre szűkíti, amennyit a méhek teljesen befednek. A mézeslépeket ki­szedi és azokat a költőürt teljesen el­választó deszka mögé, a kamrában helyezi el. A választódeszkában fölül, a középen colos átmérőjű lyukat fúr, amelyen keresztül a méhek átjárnak élelemért. Az első mézsslép fedelét villával fel is bontja, hogy a méhek serkenjenek. A mézet onnan áthordják a fészekbe, a fiasítás közelébe. Á negyedik mezeslép mögé is elvá­lasztó deszkát helyez, s a netalán még fennmaradó üres helyet szalmapárná­val, újságpapírral kitömi. így a mele­get maradandóan biztosítja. A kiürített mézeslépeket időnként telikkel kicseréli, vagy eltávolítja, s ezáltal bővül a költőtér. A választó­deszkát mindig hátrább tolja. Gondol arra, hogy a kamarában a méztáplálék ne hiányozzék. Ezen ka-

Next

/
Thumbnails
Contents