Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-31 / 13. szám
1957. március 31. SZAKMELLÉKLET 3 VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI vadaszvédegyesületek országos szövetségének HIVATALOS MELLÉKLETE A fogoly és fácán fészakaljának védelme Ha már etetőinken kiteleltettük foglyainkat, közvetlen feladatunk, hogy számukra jó fészkelési helyekről gondoskodjunk. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt mezőgazdasági dolgozóinkat kell meggyőznünk arról, hogy a fogoly és fácán elszaporítása nem csupán a vadászok, vagy jobban mondva, nem anynyira a vadászok, mint inkább a mezőgazdák érdeke. Kutatóintézeteink és szakembereink megállapították, s szakkiadványaikban gyakran közölték a fogoly szerepét a mezőgazdaságban. Egyetlen fogoly — a fogolytartalom vizsgálata szerint — 3 kg gyommagot és még több állati kártevőt pusztít el évenként, ami százezres fogolyállománynál már óriási jelentőségű. A fácán haszna hasonló a fogolyéhoz. Ahol sűrű fácán- és fogolyállomány van, ott jóval kisebb az állati és növényi kártevők pusztítása, tehát ezen állatfajok elszaporítása a mezőgazdák elsőrendű érdeke. Ha állami gazdaságaink dolgozóit és az EFSZ irányítóit meggyőztük a fenti állítások igazságáról, a nagytáblás gazdaságok vetési és ültetési terveinek összeállításakor bizonyára tekintetbe veszik kívánságunkat a jó fogolyfészkelőhely létesítését illetőleg. A nagy kiterjedésű répa-, tengeriéi burgonyaültetvények nem alkalmasak a fészkelésre. Itt tehát azt kell elérni, hogy a nagy kiterjedésű ilyen földeken körülbelül 20—25 m-es rozssávot vessenek. Ez kitűnő fészkelőhely lesz a fogolynak. A rozsot, tekintettel az idő előrehaladott voltára, tavaszi gabonafélékkel lehet helyettesíteni. A nagytáblás gazdaságokban, kérésünk teljesítése után, továbbá azokon a területeken, ahol a gazdálkodás még keskeny parcellákon folyik, a vadász, főleg a vadászgazda feladata a további gondozás. A feladat teljesítéséhez elsősorban nyugodt és főleg engedelmes vizslára van szükségünk, amely a sípjelre azonnal és feltétlenül engedelmeskedik. Ilyen vizslával bejárjuk a fészkelésre vetett gabonasávot, s megállapítjuk, hol tartózkodnak a páros foglyok, tehát hol szándékszik a tyűk fészkét megalapítani. Az ilyen helytől 5—10 m távolságban, mondjuk déli irányban, gallyat szúrunk a földbe, hogy a fészket és lakóit később keresés nélkül figyelhessük meg. > Keskeny parcellákon igyekszünk meggátolni, hogy a fogoly lucernában, herében rakjon fészket. Ezért még a keltetési idő beállta előtt vizslával nyugtalanítjuk a páros foglyokat a lucernásban, hogy azokat a gabonákba kényszerítsük. Ezt azért tesszük, mert a lucernát még a fészkelési idő alatt kaszálják s így a fogolyfészket is kikaszálnák. Ha csökönyös a fogolytyűk és fészkét mégis a lucernásban alapítja, ezt a helyet is földbeszúrt gallyal jelezzük meg, s megkérjük e gazdát, hogy a fészek körül 10—15 m2 terjedelemben hagyja kaszálatlanul a lucernát. A fogolycsaládot a 24 napi költés ideje alatt fenyegeti a legtöbb veszély. Feltétlenül szükséges tehát, s ez a legkevesebb, amit a vadász foglyai érdekében tehet, hogy a fészkeket naponta vizsgáljuk fölül. A szarka, csóka és varjú nagyon tanulékony, s gyorsan rájön, hogy az ilyen lucernafoltok legkedvesebb csemegéjét, a fogolytojást rejtik. Ha pedig egyszer rájött, ő is naponként ellenőrzi: tojt-e valamit a foglya? S erről a rossz szokásról csak söréttel lehet leszoktatni. A sündisznó, menyét, hörcsög és az ürge, mind megátalkodott ellenségei a fészeknek. A védekezés nehéz, s csak a gyakori szemle nyújt eredményt. Nagyobb ragadozó, kutya, macska ellen a fogolykakas úgy védekezik, illetve úgy védi a fészket, hogy a ragadozó orra előtt a földhöz vágja magát, mintha törött szárnya lenne. A ragadozó könnyű zsákmányt remél, utána kap, de a kakas elugrik. így vezeti az „orránál fogva” 100—200 lépésre, aztán felrepül és nagy ívben elszáll. A ragadozókon kívül a tavaszi záporesők okoznak nagy károkat, s különösen a barázdákba rakott fészkeket sodorják el. Itt is az a védekezés módja, hogy a fogolytyúkot megkíséreljük a gabonaföld közepére hajtani. A veszély kisebb a homokos vagy homokos jellegű agyagos talajon, mert itt a víz gyorsabban szivárog a földbe. Legeszményibb megoldás, ha a veszélyben forgó fogolytojásokat össze.. szedjük, s^ohat, törpetyúkok alat| vagy keltetőgéppel kikeltetjük, s már csak a megerősödött csirkéket bocsátjuk ki a terület alkalmas helyén. Ehhez hasonló az ún. Euston-módszer (olvasd: Jutsztn), amelynél a kártételt úgy igyekeznek megelőzni, hogy a friss fogolytojásokat ugyanolyan színű és nagyságú porcellántojásokkal cserélik И és a valódi tojásokat odahaza költetik. Két nappal a fiókák kikelése előtt, este, amikor a kotló leszáll a fészkéről, a valódi tojásokat visszarakják a fészekbe. A tojásokra vigyázni kell, nehogy összerázkódjanak, vagy kihűljenek. A módszer előnye, hogy a 24 napi veszélyes időt 2 napra csökkenti, hátránya viszont, hogy a tojások kicserélése körülményes és költséges. A fácánfészek gondozása majdnem teljesen egyezik a fogolyfészek gondozásával, de itt nagyobb mérvben érvényesül a mesterséges keltetés, mert nagyobb fácánállományt'csak mesterséges tenyésztéssel lehet elérni. Ezúttal csak a tenyésztés legegyszerűbb és legolcsóbb módját, a tojások Összeszedését és házi keltetését ismertetjük. Az összeszedett tojásokat legcélszerűbben parlagi tyúkokkal keltethetjük ki, de jó eredményt értek el keltetőgéppel is. A kelési idő 24—28 nap. A kikelt fácáncsibék már a kikelés után 1—2 órával igen fürgék, életrevalók, azonban nekik 36—48 óráig sem vizet, sem takarmányt nem szabad kapniuk. A nevelés körülbelül 60 cm széles és magas ládákba, az űn. „nevelőládákban” történik, amelyek elülső falát farács képezi, hogy a csirkék kibújhassanak, de a kotló ne férjen ki. A takarmány az első két napon hangyatojássai kevert, szitán kétszer is áttört kemény tyúktojásból álljon, amelybe a harmadik napon árpalisztet, a hetediken pedig áztatott kenyérbelet keverhetünk. Később főleg a hántolt köles legyen a főtakarmány. Az etetődeszkák mellett mindig apróra szitált folyami homoknak kell lennie. Itatásra friss kútvizet használunk, amelyet minden itatás után váltsunk. Nagy általánosságban ezek az elvek, amelyek végrehajtásával vadállományunkat fenntarthatjuk és szaporíthatjuk. A szabály, hogy gyakorlat teszi a mestert, és a tanulatlan mester kész hóhér, itt még jobban talál, mert élő állatokról van szó, amelyek életfeltételei vidékenként változnak. Sajnos, a fogoly vagy fácán nem mond-» hatja meg á vadászgazdának,-mire lenne szüksége. Ezt legföljebb a vadászidényben hallhatja elégedetlen vadásztársaitól, a jogos kritika határain belül. —ml— Röviden a csibe neveléséről A tavasszal együtt eljöttek a csirke nevelési gondok is. A hosszú tél folyamán nagyon sok faluban „alapos" munkát végzett a baromfi kolera és a baromfi pestis. Vannak olyan udvarok, hol még hírmondónak sem akad egy tyúk vagy kakas. Ezt a hiányt igyekszik most pótolni mielőbb, korai csibe neveléssel a baromfitartók nagy tömege. Már jó előre megrendeltük a „Baromfi keltető állomások”-nál a napos csibe szükségleteinket, vagy jó korai kotlóink voltak, úgy most csak az a feladatunk, hogy azt a sok kis pihés 4—5 dkg-os csibét mielőbb a legkisebb veszteség mellett tojótyúkokká vagy „sütnivaló kakassá” neveljük fel. De addig még hosszú az út. Sok gondot, lelkiismeretes munkát kíván a csibék nevelése. Egész röviden nézzük meg mit, hogyan, miért kell csinálni. Ha lehetséges minél korábbi, februári vagy márciusi csirkét keltessünk vagy vegyünk. A könnyű fajtákból fehér leghorn, fogoly színű vlaskából, vagy a parlagi tyúkok tojásaiból még április folyamán is kelthetünk, mert ezek az őszi hűvösebb éjjelekig jól kifejlődnek. A csibének a kelés után 36 óra múlva kell enni adni. Az első „étlap" igy néz ki: száraz folyami homok-faszén, kukoricadara, vagy árpadara. Nagyon fontos, hogy az első 4—5. napban a darákat kiszitálva adjuk. A lisztes részt ne etessük, ettől könnyen emésztési zavarok léphetnek fel. Minálunk a Bodoki-farmon a harmadik naptól főtt reszelt tojást és előcsíráztatott árpa vagy zab zöldjét apróra össze vágva adjuk. Az 5-ik naptól kezdve már a készen kapott fehérjedús darákat etetjük. Nagyon jó csirke eleség a többféle darából összeállított keverék-takarmány (árpa, kukorica, zab, búza és búza-korpa). A kis csibéket eleinte naponta hatszor, két hónapos koruktól ötször, majd négyszer, míg 5 hónapos koruktól naponta 3—4-szer etetjük. A meleg biztosítása egyik fő feladat a iirke nevelésében. Nagyobb számú csibe nevelésénél EFSZ és ÁG farmokon a csibe nevelő házakban a szoba hőmérséklete 18—20 fok legyen. A szobákban elhelyezett elektromos müanyák vagy ultra vörös lámpák alatt az első héten 30—28 fok, a 2-ik héten 26—26 fok, a 3-ik héten 24—22 fok, aztán fokozatosan lecsökkentjük a meleget egész 18—16 fokra. Anya nélkül nevelt csirkék részére (kisebb csoportoknak) készítünk egy nagyobb ládát, melyet meleg helyiségben helyezünk el (konyhában). A láda egyik fele fölé egy 100—200-as villanyégőt szerelünk, úgy 25—30 cm magasságban, melynek melegétől a kiscsibék megfelelő gondozás mellett szemlátomást nőnek. Itatásra használjunk friss kútvizet (ne legyen jéghideg). Jó a fölözött tej itatása is. De csak akkor itassunk tejet, ha az állandóan a rendelkezésünkre áll, mert egyszer tejet, egyszer vizet semmikép sem szabad adni. Hetenként egyszer adhatunk finomra össze-vágott vörös hagymát, vagy fokhagymát, ez segíti az emésztést és pucolja a beleket. Péterfalvi László, Bodok-farm Termeljünk takarmánytököt A kisgazdák rendszerint kukorica között termelnek tököt, de ez nem válik he, mert a tök az árnyékban nem fejlődik eléggé. Nagyobb gazdaságok, szövetkezetek és állami gazdaságok tisztán is ültethetnek, mert répa helyett kitűnő és bőven termő takarmányhoz jutnak. Eddig azért nem termelték nagyban, mert 2—3 hónapnál tovább alig tartható el. E kiadós takarmány nagybani termesztésénél ajánlatos a silózás. A tök a szárazságot és meleget jól bírja, de a késői fagyok iránt érzékeny. A talajban nem válogatós, még a jó erőben levő homokon is megterem. Erős trágyázást kivan, azért ajánlatos a fészektrágyázás. Előre elkészítjük a fészkeket, akárcsak a dinnye részére. A talajt a termés betakarítása után jól el kell munkálni, mert a fészkek helyén a következő vetésben buja foltok keletkeznek. A takarmánytököt 3X3 méter távolságra keli ültetni. A fészektrágyának 25—30 cm széles és elég mély gödröt vájunk. Fészkenként 2—3 magot 3—1 cm mélyen ültetünk. Magszükséglet hektáronként 3—7 kg. Egy hektárról 10 vagon töktermést és ugyanakkor 10—12 mázsa magot is várhatunk. Nagy József, Üjmajor Jó tanács Mennyi és milyen műtrágyát adagoljunk a különböző növények tápanyagszükségletének kielégítése végett? — A felelet nem könnyű, mivel ez a növénytermelés legbonyolultabb kérdése. A szerves és ásványi trágyák tápanyaghatását igen sok tényező befolyásolja. Erre is visszatérünk még. Tény azonban, hogy a műtrágyázást akkor végezzük céltudatosan, ha a teljes trágyázás követelményeit betartjuk, s ha figyelembe vesszük a gyakorlati tapasztalatokat, a termelési adottságokat, valamint a talaj- és éghajlati viszonyokat is. A szövetkezetek ilyen vonatkozásban nagy segítséget kaphatnak a gépállomásokon működő agrolaboratóriumoktól, amelyek a végrehajtott talajelemzés alapján a leghivatottabbak annak eldöntésére, vajon az adott viszonyok között milyen műtrágyákat használjunk és azokat milyen mennyiségben adagoljuk. Szilvaoliványok elseprűsödése Faiskoláinkban fokozatosan kell ügyelni az oltványokra, hogy azok fertőzésmentesen kerüljenek a gyümölcsösökbe. Néhány év óta nehézséget okoz a szilvaoltványok szabályos felnevelése. Nyár közepén az egyéves szilvasuhangok zöld csúcsi részein beteges elváltozások mutatkoznak. A kórkép hasonlít a levéltetű-fertőzésre; a levelek boltozatosán görbülnek, de a szélük nem sodródik be. Az eltorzulást takácsatkák okozzák. A kártétel már tavasszal kezdődik, de csak a nyár második felében válik szabad szemmel is jól láthatóvá. A növekedés első vegetációs szakaszán a külső tényezők meggátolják, a második vegetációs időszakban viszont előmozdítják az atkák elszaporodását. A kártevők szívása nyomán a suháng fejlődése a táplálkozási zavarok következtében megáll. A suháng csúcsa meggyengül, a növekedés iránya eltér a függőlegestől. Az egyéves oltvány felső harmadán jól látszik a csúcshajtás elhalása. Erős fertőzöttség esetén, megfelelő védekezés hiányában, a suhángok felső része a tápanyagelvonás miatt el is pusztulhat. -Gyakoribb azonban az olyan eset, amikor az atkák támadása következtében fellépő ingerhatás folytán a suhángok hegyén levő rügyek még abban az évben kihajtanak. A vontatott fejlődés miatt a rügyek természetellenesen közel állanak egymáshoz. Az asszimilációs termékek megcsappanása miatt a képződött hajtások kevés táplálékot kapnak és ezért vékonyak, gyakran fűszerüen gyengék. A koronavesszök kiindulási helye egymáshoz egész közel áll, ami megnehezíti a kiültetés helyén a jól rendezett koronaszerkezet kialakítását, Az ilyen szabálytalan koronaszerkezetű oltványok nem lehetnek első osztályúak. Védekezés. Elsősorban az áttelelő atkák elpusztítása a feladatunk. Ez azonban az atkák ügyes rejtőzködő életmódja miatt sohasem' lehet kielégítő. Azok a növényvédelmi szerek a leghatásosabbak, amelyek nemcsak a lárvákat, hanem főként a tojásokat is elpusztítják. A rügyfakadás előtti gyümölcsfaolajos permetezés 4 %-os Aspergollal vagy Asperzánnal, vagy pedig 1 %-os Nitrosánnal a legcélravezetőbb. A védekezés második szakasza a vegetációs időre esik. Az idegmérgek nem alkalmasak, mert pusztítják a fürkészdarazsat is, amely a takácsatka parazitája, tehát az idegmérgek méginkább előmozdítják a kártevő szaporodását. Nyári védekezésre legjobb a nyári hígítású mészkénlé, de eredményes a kénporozás is. Bohács János kertész, Perbenyik Rövid tanácsok a gyümölcskertészek részére Márciusban és áprilisban a következő munkákat kell okvetlenül elvégezni: 1. A nyúl ellen védő kötéseket el kell távolítani. 2. Az almafákat rügyfakadás előtt permetezzük. 3. Rügyfakadás előtt permetezzük a csonthéjasakat is. 4. A gyümölcsfák alá szórjunk műtrágyát, végezzük el az első sekély talajmunkát. 5. A hernyófészkek szedését be kell fejezni. 8. A lisztharmatos, levéltetves és moníliás hajtásokat el kell távolítani (elégetni). 9. A kiszáradt fákat mielőbb távolítsuk el. 10. A szilvafák idegmérgező permetezését sziromhullás után kell elvégezni. N. J. A gyomok ártalmassága A hajtatott és előhajtatott zöldség termesztői nagy hibát követnének el, ha elhanyagolnák a gyomok rendszeres irtását. A gyomtalanítás mellőzése miatt minden fáradságuk és munkájukkal kapcsolatos költségük veszendőbe menne. Mindnyájan jól tudjuk, milyen veszedelmes ellensége kultúrnövényzetünknek a gyom, amely nagy életké-. pességével és szívósságával tűnik ki. Egyetlen kultúrnövényünk sem tudna megbirkózni a gyomokkal a termesztő segítsége nélkül. A gyomnövények nemcsak a tápanyagokat és nedvességet vonják el a kultúrnövények elől, de megfosztják a levegőtől, fénytől és talajmelegtől is. Ráadásul a gyomok sokszor különböző betegségek és kártevők gazdanövényei. A gyomokkal körülvett kultúrnövény csak tengődik és gyengül, aminek következményeként sokkal hamarabb erőt vesznek rajta a betegségek és kártevők. A gondos . .termesztőnek sohasem szabad megengednie a gyomok elszaporodását annyirai: hogy azok a kultúrnövényeket beárnyékolják, vagy éppenséggel túlnőjék. Az elszaporodott gyomok irtása sokkal költségesebb, mert. ilyenkör a kapa rriár nem elég és sokszor az látszik a leghelyesebbnek, ha az egész kultúrát beszántjuk. De ha a gyomtalanítással késünk, ez további következményekkel jár. A hosszabb ideig levegőtől és fénytol elzárt növény elkényesedik, nehezen szokja meg a környezet hirtelen változását, hiszen az egyik végletből a másikba jut, ami egyetlen élő szervézetnek sem használhat. Tehát a gyomirtást szüntelenül tartsuk napirenden, mert csupán ez esetben érhetünk el bő hozamokat. Kondrád Ferencz, a magnemesltő-éllömás dolgozója. Oszor. A palántavész A palántavészt vagy más néven palántaeldűlést a talajban élő penészgombák okozzák. A penészgombák a gazdanövényben nem válogatnak, minden kertészeti növényen előfordulnak. A baj különösen melegágyakban üti föl a fejét, ha a növényzetet sűrűn vetettük. A palántavész néha már csírázáskor is előfordulhat, többnyire azonban csak a kikelést követő öt-hatodik napon jelentkezik. Ha a betegség csírázáskor lép föl, a növényzet ki sem sorol. A betegség arról ismerhető fel, hogy a palánta szárának alsó. része a sziklevél alatt üvegesen áttetszővé, majd később szennyesen szürkévé vagy barnásfeketévé változik. Miután a megtámadott szárrészek cérnavékonyságúra satnyulnak, a palánta eldül és hamarosan elpusztul Kedvezőbb esetben a betegség Csak foltokban pusztítja el palántáinkat. Védekezésül a vetést idejében hajtsuk végre, hogy meggyorsítsuk a palánták fejlődését. A túl sűrű vetést kerüljük, de a bő öntözés is ártalmas. A palántanevelö-helyiségeket minél gyakrabban szellőztessük. A beteg növényeket gyökerestül és földestül emeljük ki, majd égessük el. A beteg folt peremén akkor is emeljünk ki a palántákból egy sávnyit, ha a növényzet egészségesnek látszik. A talaj felső rétegét tartsuk lazán, s ne engedjük, hogy megcserepesedjék, mert a' talajkéreg kedvez a betegségnek. A palántaágyak bevetésekor, továbbá soroláskor és a palánták két lombleveles korában 0,5 %-os bordóilével permetezzünk, mert ez rendszerint eredménnyel jár. Munka Dezső, Perbete A jól elvégzett munka meggyőzően hatott Az örösi EFSZ-ben évről évre jobb termelési eredményeket érnék el, ami részben annak köszönhető, hogy idejében elvégzik a munkát. Az idén is szépen halad a. tavaszi munka. Március közepéig elvetettek 105 ha-ba lóheremagot, 20 ha-ba borsót, 3 ha-ba napraforgót, másfél hektárba mákot, 15 ha-ba tavaszi bük-' könyt, 4 ha-ba lucemamagot. A műtrágyát is elszórták l/0 hektáron. A szövetkezet gazda tagi megerősödése, az idejében elvégzett minőségi munka felhívta a még szövetkezeten kívülálló magángazdálkodók figyelmét és közülük márciusban Gönczi Józsei és Dakos Bertalan a szövetkezetbe való felvételét kérte. Horosz Árpád, Őrös
