Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

A S

Z

A

B

A

D F

Ö

L

D

M

Ű

V

E

S S

Z

A

I<M

E E

B É К

Е

Е Т

Е

Méhek, virágok rajongói

Méhészeti Szakkör Szodón

Л csarnói állami gazdaságban már nemcsak a borjakat nevelik szellös ketrecekben, hanem a malacokat is. Képünkön fából készült disznóól látható kifutóval, melyben egy anyakoca lakik malacaival. A faól előnye, hogy télen melegebb mint a kóól és nem nyirkos, nyáron viszont hűvösebb és levegője sem oly száraz. A kifutóban pedig az állatok élvezhetik a napsugár nevelő hatását.

.............................................».........V......................................................................

Védjük a kisnyulakat

A rügyfakasztó napocska elbámult s a garammenti vidéket betöltötte a tavasz lehellete. Dél felöl langyos szellő lopakodott, végigsétált az utcákon, besurrant a kertekbe, ébredést parancsolt a melleknek. Megpezsdült a kaptár népe és a téli rabságtól szabadulva víg zümmögéssel röpködtek a levegőbe.

Rügyfakadás, méhzümmögés. Ez szülte az elhatározást a szodói méhészekben. Szakkört alakítanak, tanulni fognak, hogy a szorgalmas méhsereg nagyobb hasznot hajtson az eddiginél.

Szól a hangszóró, Liska Veronika felszólítja a méhészeket, a falu népét, hogy aki akar, eljöhet az előadásra. Nem kell sok bíztatás. Alig esteledik, máris jönnek férfiak, asszonyok, lányok, gyerekek vegyesen. Kiváncsiak az előadásra, nos meg a film-vetítés sem kismiska, a méhek életét és munkáját mutatják be.

Miktts Lajos méhész bevezető beszédében rámutat a szakkör fontosságára.

Kora tavasszal hóvirág búvik meg az erdő mélyén, fűzfa virít a Caram partján, salátabogiárka mosolyog aranysárgán a fii közül. Gyümölcsösökben szemet gyönyörködtető a cseresznyefa fehér, a barack rózsaszín virágkelyhe. Májusban az akác tör az élre, virágfürtjei mindenki előtt kedvesek, hisz egész falut betölt az illata. Szántóföldjeinken hektárokon virít a repce, here, baltacím, somköró, napraforgó és megannyi virág. A meleg reggeleken harmat csillog fejecskéiken, szívükből édesség fakad, nektárt termelnek. Már kora hajnalban várják a mehet és felkínálják termésüket. S ha kevés a méh, nem jut minden virágsziromra. Elpárolog a nedv, elszomorodik a virág. Hiába várta kedvese csókjait, mely beporozná, megtermékenyítené, magával vinné rejtett kincsét, a csöpp mezecskét. Kettős a veszteség: a méz és a termés.

Csernák méhészeti szaktanító is ezt magyarázza. Szavát szinte szívják magukba a jelenlevők. Példát idéz a szovjet biológusok megfigyeléseiből: Egy virágzó almafán három ággal kísérleteztek. Az egyik ágat egy méhcsaláddal együtt töllel vonták be úgy,' hogy a beporzást teljes egészsében a méhek végezték. A másik ágat szabadon hagyták s az természetes porzást nyert, mind a méhek, mind egyéb rovarok által. A harmadik ág virágain mesterséges úton asszonyok végezték el a beporzást. Az eredmény meglepő. A

méhek által beporzóit virágok kétharmada hozott termest, a szabadon hagyott virágok fele és a mesterséges beporzással csak a virágok egyharmada termékenyült meg.

Ezek után nem vitás, milyen szükséges a méh látogatása a virágookn, nem is beszélve a mézről, amely több sikeres esztendőben megédesíti a méhészek életét.

Ezek a szúrós, mérges kis állatkák, melyeket bogaraknak nevezünk, lemérhetetlen szolgálatot tesznek az emberiségnek. A film csak megerősítette, bemutatta a hatalmas, gigantikus munkát, amelyet a méhek végeznek a természetben.

Juhász József, a CSEMADOK járási titkára értékelte a szakkör első megmozdulását.

— Örvendetes jelenség — mondotta — s egyben példamutató e szakkör megalakulása és működése, mert ez az első járásunkban. Ahogy a mai est nagyon tanulságos volt és sokat adott a hallgatóknak, úgy járásunk minden

községében eredményes lenne egy bizonyos témájú szakkör alakítása.

❖

Az előadás befejeződött, a film leperget, az emberek azonban helyükön maradtak. Mégis ... Egy erőteljes ember felállt és az asztalhoz jött. Liska Veronikát, a szakkör titkárát szólítja ...

— Igaz, egy méhcsaládom van csak, de többet akarok. Nagy kedvem van hozzá. Eelvesznek hallgatónak?

Liska elvtársnö boldogan mosolyog és már írja is ... Lami István. Nézi a sorszámot. A huszonkettedik.

Az első pádról töpörödött öregek emelkednek fel és mély sóhaj röppen ajkukról...

— Istenem, de szép volt. Ilyet még nem láttunk. (A filmre és a méhek csodálatos munkájára gondoltak.)

Adamcsek János és felesége a kilencven körül járnak. Közel egy évszázad munkája után is tanulni akarnak, s reméljük, ók lesznek a szakkör legszorgalmasabb látogatói.

SÁNDOR GÁBOR

Nyúlállományunk, amely a telet átvészelte, most mint törzsállomány

megkezdte gondoskodását az utódokról. Ha kora tavasszal a vadász körüljárja a határt, sok helyen nyúlvackokra bukkan, amelyek nagy része a szántón és a vetésekben lapul. Ennek következtében ezeknek fele pusztulásnak van kitéve. A simító, borona, tárcsa sok kárt tehet a kisnyulakban.

Vannak olyan gépvezetők, akik igyekeznek apró vadainkat megvédeni, de megállapitásom szerint, sajnos, vannak olyanok is, akik vadállományunkban sok kárt tesznek. Például tavaly hallottam, hogy az illető a simítózás alkalmával több apró nyulat összeszedett és hazavitte a kutyájának. Arra nem is gondolt, hogy ezzel valakinek kért is okozhat. A vadvédelem törvény volt és törvény is lesz, amelynek a megszegése vaďorzásnak minősíthető. A vadakat nemcsak a vadőröknek kell védeniük, hanem minden mezőgazdaságban dolgozó egyénnek is. Az erdős területeken nyájakat legeltető pásztorok is legyenek figyelmesebbek az apró vadakra. Ha a nyáj által megrongált fészket vagy ny'úlvackot találnak, helyezzék át olyan •helyre, ahol védve lesznek a pusztulástól.

Sok esetben megfigyeltem, hogy a pásztorok a nyájra vigyázó kutyát felhasználják vadászatra, különösen nyúlfogásra. Ezek a kutyák, mivel

hozzá vannak szokva a futáshoz, könynyen hatalmukba ejtik a fiatal vagy gyengébb vadnemeket. Ezért ajánlatos, hogy ezeket a kutyákat lássák el kölönccel, ami megakadályozza őket a futásban.

Vadállományunkat minden űtonmódon védenünk kell, mgrt ezzel nemcsak a létszámukat növeljük, hanem népünk élelemszerzésének színvonalát is javítjuk.

Sánta Géza, Szete

TUDJA-E?...

■.. hogy a karósbab hüvelyéi fokozatosan érnek be?

... hogy a bimbóskel a . téli hónapokban kerül fogyasztásra?

... hogy a tül korai vetésű cékla megfásodik?

... hogy a cukor- és görögdinnye tökkel, uborkával nem kereszteződik?

... hogy a karalábé nyersen táplálóbb?

... hogy a káposztafélék helyét évente kell változtatni?

... hogy a leveles kel csak erősebb fagy után élvezhető?

N. J.

★ ★ ★

A baromfiak gümőkórja

Nagyon elterjedt és rendkívül fertőző betegség. Ez azonban nem okoz nagyobb tömegű elhullást. Főleg a tyúkféléket, vagyis a tyúkokat és a pulykákat támadja meg. Ezek a betegségtől teljesen lesoványodnak és elpusztulnak. A betegség lassan és nagyon alattomosan fejlődik, közben azonban igen sok állatot megfertőz. A betegséget az állatok lesoványodásáról, tarajuk elhalványodásáról, sántításáról stb. ismerjük fel. A gümökóros állatok májában és lépén kitapogatható gümős gócokat találunk.

A betegség megelőzése érdekében sose tartspnk udvarunkon idős állatokat, mert nagyon gyakran ezek a hordozói a gümökóros bacilusoknak. A fiatal állatokat lehetőleg ne az öregekkel együtt helyezzük el közös ólban. A gyanúsan lesoványodott állatokat vegyük ki az egészségesek közül és vágjuk le. Állatorvos közbejöttével, „tubcrculin-próba” segítségével, kiválaszthatjuk a fertőzött állatokat az egészségesek közül.’ Fontos, hogy alaposan fertőtlenítsük a beteg állatokat kiselejtezés után. Évenként ismételjük meg a tuberculin-próbákat mindaddig, míg ezt a sokáig lappangó betegséget végképp ki nem irtottuk állományunkból.

★ ★ ★

Tavasz Nána-Újmajoron

A március eleji kedvező időjárást dolgozóink igyekeztek kihasználni. Már elvetették az árpát, mákot, tavaszi keveréket, napraforgót. Elvégezték az ősziek hengerezését, mintegy 500 hektáron repülőgépekről elszórták a műtrágyát. A melegágyakban zöldülnek a növények, sót már a dugványok kiültetésére is felkészültek.

Jól halad a munka az állattenyésztésben is. A gazdaság elérte például a 9 literes napi tejátlagot. NAGY JÓZSEF

Az elvetett mag alátakarási mélysége és a sorolás meggyorsítása

Ha a talaj szerkezete morzsalékos és kellő nedvességet tartalmaz, nem az a fontos, hogy milyen mélyre vetjük a magot, hanem a magot borító talajréteg legkedvezőbb vastagságára kell vigyáznunk. Bizonyos növények csupán sekélyebb takarást követelnek meg a fejlődés gyors megindulásához. Ha vastagabb a takaróréteg, a sziklevelek csak üggyel-bajjal jutnak napvilágra, s közben a növény legyengül. Amíg a napfényen a levelekben nem indulhat meg a felvett tápanyagok áthasonulása, a csírába indult növény mindössze a mag tartalékanyagaiból kénytelen élni. Ezek a tartalékanyagok viszont gyorsan elfogynak. Ilyenkor láthatjuk, hogy a sziklevelek elvékonyodott nyele harcol a takaróréteg áttöréséért. A megnyúlt levélnyélből sohasem lesz erős növénytő, aminek hátrányai még a terméshozamban is megmutatkoznak.

Hogy pedig milyen vastag lehet a takaró földréteg, ezt tudományos kísérletek alapján az ezermagsúly szerint próbáljuk szabályba önteni. Ez a szabály általában megfelel, de túl sok a kivétel. Például a mákot 0,5 cm helyett 1,5 cm vastagon is takarhatjuk. A rozs viszont sokallja a részére engedélyezett 3,5 cm-es alátakarási mélységet. De az őszi árpa és őszi zab sem kedveli az olyan mély vetést, mint amilyet a tavaszi rokonok Igényelnek. Az olajtartalmú magvak a mélyebb vetést bírják.

Sajnos, a gyakorlatban félvállról kezeiik ezt a kérdést. A vetögép éveken át olyan beszabályozottsággal végzi munkáját a mezőn, ahogyan a gyárban beállították, tekintet nélkül arra, hogy mit vet. Tájékoztatásul közöljük, hogy az elegendő nedvességű

és morzsalékos szerkezetű talajban milyen alátakarási mélységek felelnek meg. Tehát 0,1—0,5 cm: dohány és mák; 1 cm: fehérhere, korcshere, csibehúr, murok; 1,5 cm: katáng (cikória), vöröshere, lucerna, somkóró;

2 cm: köles, tarlórépa, őszi repce, bíborhere, fehér mustár; 2,5 cm: hámozatlan baltacím, szudáni fű, rozs;

3 cm: hajdina (pohánka), kender, zab és répa; 3,5 cm: búza, árpa, őszi bükkönyök, cirkok; 4 cm: lencse, tavaszi bükköl v, napraforgó; 4,5 cm: aprószemű kukorica, borsó, szója bab, csillagfürt; 5 cm: közepes nagyságú kukorica; 5,5 cm: nagyszemű kukorica, lóbab.

Könnyű homokon 1 cm-rel vastagabb, kötött és tömődő agyagokon 1 cm-rel vékonyabb takarást alkalmazhatunk.

Igen ám, de mit tegyen a mezőgazdász, ha az említett alátakarási mélységekben a talaj annyira száraz, hogy nincs meg benne a mag csírázásának megindulásához szükséges nedvesség. Ilyenkor a mezőgazdász beveti a táblát és büszkén jelenti, hogy határidőre, esetleg hamarabb is, végzett a vetéssel. Azután izgatottan várja a jótékony esőt. Ha nagyon igyekszik, hengerezéssel próbálja felcsalogatni az alsóbb talajrétegekből a nélkülözhetetlen nedvességet. De hiába biztosította elméletben a növény legjobb tenyészidejét, ha ez alaposan és hátrányosan megkurtulhat. A tenyészidö nem a vetés napjával kezdődik, hanem amikor a mag csírázásnak indul. Az eső egyhetes késése még nem fenyeget nagyobb hozamcsökkenéssel, de

3—5 hét már sokat számit.

Vetéskor vigyáznunk kell, hogy a mag nedves rétegbe kerüljön vagy

legalább is nedves rétegre hulljon. Az alátakarási mélység csupán olyan legyen, hogy a kihajtó sziklevelek gyorsan világosságra juthassanak és a csírázáshoz szükséges meleg, valamint oxigéndús levegő se hiányozzék. A csírázás ugyanis hőemelkedéssel jár, s ehhez kell az oxigén.

Tavaszkor gyakran megesik, hogy az őszi szántás elsimításával késünk, mert egyebet nem tehetünk. A barázdaormok már pirkadnak, de a barázdafenék még csupa víz és tocsogó. Amire dolgozhatunk, a barázdagerincek kemény rögökké száradnak. Most kerülnek elő a nehéz kultivátorok, boronák, a gyűrűs és rögtörö hengerek, hogy ismételt munkával biztosítsuk az apróra dolgozott vetöágyat. A sok fáradság eredményeként mégis rossz vetöágyat kapunk, mert a vetési mélységben a talaj száraz pornál nem egyéb. Ilyenkor hajlandók vagyunk igazat adni azoknak, akik az őszi szántást már októberben befejezték, sietősen elboronálták, majd novemberben tárcsás boronával felnyitották, hogy kialakítsák a hófogó barázdákat.

Némelyütt a kiszáradt magágyas táblát vetés előtt és után alaposan hengerezik, hogy a hajszálcsövek helyreállításával az alsóbb rétegek nedvességét felszorítsák az elvetett maghoz. Bizony, rossz szokás ez, mert a legbizonytalanabb módja a sorolás siettetésének. Sokkal helyesebben tesszük, ha a feltalaj porhanyós rétegét lefordítjuk és felhozzuk a beérett, morzsalékos, nedvesebb réteget. Ezt -a munkát ne tévesszük össze a káros tavaszi szántással. Ne végezzünk tehát lassú és nyiitbarázdás szántást, mert a nedvességet elpároiogtatnók. A legalkalmasabb eszköz a diszktiller, vagy.

is az egytagú, nagyátmérőjű tárcsás eke.

A tárcsás ekét olyan munkamélységben dolgoztatjuk, hogy a kiszáradt vetőágy helyébe kellő nyirkosságú ré teget sodorjon fel. Az ekét közvetlenül kövesse a hozzákapcsolt henger, majd pedig a vetögép és a magtakaró borona következzék. Tehát a tárcsás ekével megdolgozott területrészt a következő percekben már be is vetjük, így még a szikkasztó böjti szelek idején sem veszhet semmi kárba az őszi szántással összegyűjtött őszi és téli nedvességből.

Ha így dolgozunk, a vetőmagot nem kell sem mélyebben, sem sekélyebben takarnunk, mint ahogyan az előbb felsoroltuk. Pár nap múltán a vetés eső nélkül is, szépen sorol. Az egyetlen hátrány, hogy az újonnan felhozott magágyat a mésznitrogén előzetes adagolásával nem gyomtalaníthatjuk és rovartalaníthatjuk, mivel azonnal vetünk.

A gyors sorolás biztosításának további módja: a liszter-vetés; ezt magyarul talán beágyazó vetésnek mondhatnék. Lényege, hogy mély vetést alkalmazunk sekély takarással. A liszter-vetés lehetővé teszi, hogy a vetőmag kedvező, nedves rétegbe kerüljön, de a vetőgép mégis csak olyan vastagon takar, amennyire ez fontos. Igen, a magot a vetőgép takarja! A llszter-vetést nem fejezhetjük be sem boronálással, sem hengerezéssel. A vetögép megnyitja a magágyat, lehelyezi a magot és a megkövetelt földréteggel betakarja.

Liszterezésre bármilyen 10,5 cm-es sortávolságú vetőgépet használhatunk, csupán a vetöcsoroszlyákat kell megfelelő módon kiegészíteni. A csoroszlyák feladata, hogy a felső, kiszáradt magágyon keresztül V-keresztmetszetű árkot vonjon az alatta húzódó nedves rétegig. Az árok fala ne legyen annyira meredek, hogy beomolhasson,

de fedettsége miatt az elporosodás veszedelme se fenyegessen.

A vetőcsoroszlyák két oldalára kis töltögető-szárnyakat szerelünk. A csoroszlyák által vájt árok mélysége attól függ, hogy milyen mélyen húzódik a nyirkos réteg. A mélységet a szokásos vetőgép-nehezékekkel szabályozzuk. A töltögető-szárnyak és a nehezékek miatt a csoroszlyás gépet nagyobb vonóerővel kell üzemeltetnünk ugyan, viszont a szokásos magtakarást megtakarítjuk.

A takarást a csoroszlyákra függesztett eszköz kaparja a magágyra az árok oldalából. Ez az eszköz három szemből álló láncdarabka vagy karika, vagy pedig két sarkantyús háromszög lehet. Az a. fontos, hogy az árokba illeszkedjék, de ne feküdjék az árok fenekére hullott magra, amelyet magával sodorhatna.

A kísorolt vetést eleinte az árok fala védi, s a védett zsenge növény megkezdheti a gyökérzet kialakítását, ráadásul a legjobb mélységben, ahol nagyobb szárazság esetén is akad nedvesség.

Idővel a kis árok magától betömődik, aminek előnye, hogy a növény .nem hajt a gyökérfej fölött új, felsőbb gyökérbojtot, tehát nem bokrosodik meg túlságosan.

Ha a sorok 10,5 cm-nél keskenyebbek, nem lehet liszterezni. Bér szűksoros vetéskor a növény jobb tenyészterületet kap, viszont nem lehetünk biztosak abhŕn, hogy a mag jókor csírázik és a növényzet jól sorol-e. Tehát a 10,5 cm-es sortávolságú liszter-vetés föltétlenül jobb és kedvezőbb terméseredményekkel biztat.

A gyors sorolást mind ősszel, mind tavasszal a liszter-vetés segíti elő. De ez a mód a tavaszvégi vagy nyárkezdetí másodvetésre nem vélt be. ilyen esetben amúgy Is csak az esők menynyisége dönti el a másodvetés sorsát.

Lósy Béla, Kolta