Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

s \fzalHie/ Földműves 1957. március 31. Egy hét a világpolitikában A nemzetközi helyzetnek van egy olyan vonása, amely már hetek óla ész­lelhető. A békés egymás mellett élés irányzatáról .van szó, amely tavaly ok­tóber-novemberben átmenetileg háttér-' be szorult. Akkoriban már-már úgy látszott, hogy felülkerekednek az ag­resszív erők, s az egészséges enyhülés derékba törik, sót, visszájára fordul. A krízis ugyan katasztrófa nélkül múlt el. Sem a magyarországi ellenforradal­mi események, sem az angol-francia­­izraell agresszió nem robbantotta ki a világháborút. De még januárban is úgy látszott, hogy a háborúra spe­kuláló, egyes nyugati köröknek sikerült konzerválniok a feszültség légkörét a nemzetközi kapcsolatokban, s fenn tud­ják tartani a nyugtalanságot és a bi­zonytalanságot a világban. A mült hét eseményei azonban meg­mutatták, hogy a békés egymás mel­lett élés és a feszültség enyhülésének októberben erőszakosan megszakított irányzata milyen óriási feszítő erejű. Akik gondosan figyelemmel kísérik mindazt, ami most a nemzetközi po­rondon történik, úgy tűnhet, hogy bi­zonyos józanabb vonások is tapasztal­hatók a nyugati politikában. Ez azon­ban merész állítás. Az izraeli kormány­körök továbbra is berzenkednek, sőt fenyegetőznek. A közép-keleti helyzet homlokterébe ismét ugyanaz a kérdés került, mint szeptember-októberben: ha megnyílik a Szuezi-csatorna, az át­haladó nyugati hajók kinek és mennyit fizessenek? Egylptomnak-e, amely ál­lamosította a csatornát, a Csatorna Használók Szövetségének-e, az új mo­nopolista társulásnak, vagy éppen a New Yórkban székelő Világbanknak? Vagyis úgy látszik, hogy valamiféle „vi­lágpolitikai időgép" visszaröpített ben­nünket az október 29-e előtti napokba. Azaz vannak természetesen változások. Nem tűnnek el nyomtalanul az angolok és franciák által vandálul összebombá-­­zott Port Szaid romjai. Nem oszlik el az a gyűlölet sem, amelyet az ázsiai és afrikai népek éreznek a nemzetközi jo­got durván felrúgó és a békét megsze­gő angol-francia imperialistákkal szem­ben. Ott állomásoznak még Gazában az ENSZ-csapatok, amelyek, bárhogyan is vesszük, de csorbítják Egyiptom szu­verenitását. Világos azonban, hogy a kalandorköröknek vissza kellett vonul­­nick, az Egyiptom elleni erőszak poli­tikája pillanatnyilag kudarcot vallott. Csupán egyetlen ajtó lehet nyitva az úgynevezett szuezi kérdés megoldására: a békés tárgyalások ajtaja. Nézzük tovább a múlt hét esemé­nyeit. Eisenhower és Macmillan ber­mudai tanácskozását azzal a céllal hív­ták össze, hogy a „szovjet és kommu­nista veszély" kísérteiének felidézésével fűzzék szorosabbra az amerikai-angol szövetség meglazult szálait. Valóban mindaz, ami a záróközleményből is ki­tűnik, nem sok jót igér az enyhülést óhajtó embermillióknak. A két nyu­gat: kormányfő úgy „hangolta össze" Egyiptommal kapcsolatos nézeteit, hogy fenntartsa a nyugtalanságot és feszült­séget a szuezi térségben. Ugyanakkor azonban rendkívül érdekes, hogy az angol sajtó csaknem egyöntetűen Kí­náról cikkezett a bermudai találkozó kapcsán. Amerika ugyanis még a ko­reai háború napjaiban szigorúan meg­tiltotta szövetségeseinek, hogy a népi Kínával kereskedjenek. S az angol sajtó most valóságos pergőtüzet zúdított a Bermudákon tárgyaló angol miniszter­elnökre. Legyen szilárd, szólították fel az angol burzsoázia vezető lapjai —, képviselje következetesen Anglia érde­keit, s bírja rá Eisenhowert a Kínával kapcsolatos tilalmak enyhítésére. Vilá­gos, hogy az angol üzletembereket nem valami haladó szándékok sarkallják, ha­nem a hatalmas kínai piac igézete, amely talán orvosságot hozna az angol gazdaság krónikus exportnehézségeire. Mégis e követelés egybeesik a békesze­rető emberiség érdekeivel, a békés egy­más mellett élés irányzatát erősíti. A nyugati kardesörtetö elemek tom­pítják a hangot, sőt, bizonyos területe­ken vissza is vonulnak. A legdöntőbb ok a Szovjetunió békeszerető külpoliti­kája, amely állandóan új és új lehető­ségeket keres, hogy megóvja és tovább fejlessze a különböző rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élését. En­nek a békeszerető külpolitikának kö­szönhető, hogy tavaly október-novem­berben, amikor súlyos háborús válság fenyegette a világot a szuezi agresszió miatt, az emberiség megmenekült egy új világháború kataklizmájától. S ezt a politikát katonai erő teszi hatásossá. Erről beszélt nemrégiben Zsukov elv­társ is, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere, a hadsereg kiváló harcosainak értekezletén. Rámutatott; a szovjet fegyveres erők ez idó szerint a legújabb fegyverzettel és elsöosztályú techniká­val rendelkeznek. „Országunk — mon-­­dotia — ereje teljében áll... A világon most nincs olyan sarok, ahol az ag­­resszor elrejtőzhetnék. A szovjet légi­erők képesek arra, hogy megsemmisítő csapásokat mérjenek bármilyen ellen­félre, bárhol tartózkodjék, bárhol is rej­tőzzék." Események, amelyek a feszültség fo­kozásának irányában hatnak, kevered­nek olyanokkal, amelyek a békés egy­más mellett élés irányzatát erősítik. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a nyugai kalandkörök — ha fog­csikorgatva is — kénytelenek voltak visszavonulni. S hogy ez a visszavonulás mennyire lesz hatásos és tartós, az a békeszeretö emberiségen múlik. A bé­keszerető erők világszerte megnöveked­tek; s a szuezi agresszió és a magyar­országi ellenforradalom tömörítetté so­raikat. Szilárdan összekovácsolódott a szocialista országok egysége. Nagy és súlyos vereségek érték a világimperia­lizmust az ázsiai-afrikai országokban. Mindezek a tényezők biztatóak a jövő szempontjából. Ä. I. • A DPA hírügynökség jelentése szerint Theodor Heuss, nyugat-német szövetségi elnök szeptember 15-ét tűzte ki a szövetségi gyűlési válasz­tások napjául. • Kairó. — A Szuezi-csatorna ki­tisztítását intéző ENSZ-bizottság elnö­ke március 25-én bejelentette, hogy a Szuezi-csatornán megindul a nor­mális forgalom. • Indiában április elsején áttérnek a tizedes rendszerű pénzegységre — jelenti az AP. • Párizs. — Algír városában a ka­tonai bíróság március 23-án ítéletet hozott az orvosok egy csoportja fe­lett, akiket azzal vádoltak, hogy segít­séget nyújtottak a felkelőknek. Három vádlottat 20 évi kényszermunkára, 13-at különböző tartamú börtönbün­tetésre ítéltek. ß Az osztrák monarchista egyesü­letek elhatározták, hogy „Vasgyűrű" néven egyesülnek. Programjuk: a Habsburg-uralom visszaállítása. • Malájföld Kommunista Pártja újabb béketárgyaiásokat akar kezdeni a malájföldi kormánnyal az ellensé­geskedés beszüntetése ügyében. A tár­gyalásokat 3 feltételhez köti. • Franciaország. — Március 24-én a francia ellenállási mozgalom 46 kü­lönböző szervezetének közös felhívá­sára országos tiltakozó napot tartót-Tanítók napjára.. Mióta iskolák vannak, mióta Intéz­ményessé vált a tudásnak tanulás útján való terjesztése, azóta a tanítók a közvetítők a tudás és a nemtudás között. A keretek, a formák, az^elne­­vezések, a fokozatok koronként vál­toztak. de a tanítók szerepe nem vál­tozott, csak rangjuk, megbecsülésük, társadalmi helyzetük változott sok­szor. Az ókor tanítója: az élet minden jogát nélkülöző rabszolga. A burzsoá­zia korinak tanítója: napszámos, jogából kiforgatott, éhbérért dolgozó napszámos. „A nemzet napszámosai” mondták a felcicomázott, üres szava­kat puffogtatnl olyan jól tudó urak ,.. Lényegében hát az ellentétes osz­tályokra tagolt társadalom fejlődése során nem változott évezredek óta a tanítók rangja, megbecsülése és tár­sadalmi helyzete sem, hanem annak csak külső „színe”. A döntö változást ezen a téren is csak a dolgozók uralomrajutása tette lehetővé. Hazánkban 1945, de főleg 1948. óta már a tanítók sok sérelmét orvosolták. Segítettek anyagi helyze­tén, az iskolák államosításával és egységesítésével megszüntették a ta­nítók egzisztenciális gondjait. A peda­gógiai propaganda és a védnökségi üzemek pedagógiai irányú ‘munkája hivatott a tanítók rangját emelni, megbecsülését öregbíteni és társadal­mi helyzetét felemelni. A szocialista társadalom tanítója a lélek orvosa, de olyan orvos, akire mindenkinek kivétel nélkül szüksége van. S ez szabja meg a tanítók új tár­sadalmi helyzetét. Hasonló gondolatot fejt ki az éppen 300 évvel ezelőtt „a magyarok számára latiniŕ^trt” „Nagy Oktatástanban" Komenský Amos Já­nos, a nagy cseh pedagógus, a követ­kező szavakban: „Ha gyógyírt kell alkalmaznunk az emberi nem romlott­ságára, az leginkább az ifjúság óvatos és előrelátó nevelésén keresztül kell hogy történjék". Ezzel a gondolattal ünnepli Cseh­szlovákia dolgozó népe március 28-án, a „Tanítók Napján" Komenský szüle­tésének évfordulóján a nemzet neve­lőit. A tanítók napja hazánkban rövid három év leforgása alatt hagyomá­nyos ünneppé vált, melyben kifejező­dik az új társadalom új emberének gyönyörű viszonya a tanítóhoz. Ezen a napon a kiváló eredményeket elérő tanítók magas kitüntetésekben része­sülnek, és gyermekeink második szü­leit az egész társadalom szerető fi­gyelmével tűnteti ki. Ezen a napon érzik tanítóink, hogy azok a mélyen szántó emberi gondolatok, melyekről Komenský Amos János csak álmodott, és amelyek az elmúlt időkben csak a papíron éltek, utópisztikus álomként hatottak, napjainkban két kézzel meg­foghatók, reális, szilárd valósággá válnak. Komenský szavai; „A tanítói hivatás olyan kitüntetés, melyhez fog­ható nincs még a Nap alatt" csak ma telítődnek . meg igazi tartalommal, S ennek a folyamatnak nagyszerű láncszeme az országszerte megrende­zett tanítói nap. Ebből az alkalomból kívánunk min­den tanítónak jó munkát, ebből szár­mazó sok örömet és Komenský sza­valva! szerencsés sikert ahhoz, hogy: „jó példamutatással megával tudja ragadni tanítványait a Jó és Szép lélekemelő közelségébe”. MŐZSI FERENC tak Aubouréban, a vértanúk városában, Speidel nécitábornok NATO-parancs­­noki kinevezése ellen. • A japán rádió közlése szerint Kjsi japán miniszterelnök kijelentet­te, hogy amennyiben az USA felszó­lítja'Japánt a SEATO-ba való belépés­re, a javaslatot visszautasítják. • A Csendes Óceán felett lezuhant egy C-97 típusú amerikai katonai sze­mélyszállító repülőgép, amely 60 sze­ntélyt szállított. . -• A Magyar Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság között fennálló árúesereforgalmi és fizetési egyezményt egy évre meg­hosszabbították. * * * A bratislavai rádió fontosabb műsorszáma Hétfő: 10,25 Szinfonikus zene. 11,00 Asszonyok félórája. 11,30 Jó hangulat­ban. 14,00 Egy kellemes délután. 15,00 Magyar zenei hét. 16,10 Tánczene. 17,15 Az ifjúság világából. 19,50 Föld­műveseinknek. 22,00 Hírek. Kedd': 8,00 Tánczene. 10,25 Operá­ból operába. 12,05 Népi zene. 13,30 Szlovák balettzene. 14,00 Egy kelle­mes délután. 17,30 Magyar zenei hét. 18.00 Tudományos és technikai újdon­ságok. 18,15 Kívánsághangverseny. 19.50 Külpolitikai kommentár. 22,50 Operettzene. 23,50 Hírek. Szerda: 10,05 Zeneoktató. 13,00 Filmzene. 14,00 Egy kellemes délután. 15.00 Magyar zenei hét. 16,10 Opera­részletek. 16,40 Tánczene. 20,00 Jó hangulatban. 20,40 A rádió népi egye­teme. 21,00 Magyar zenei hét. Csütörtök: 11,30 Jó hangulatban. 12.05 Népi zene. 13,00 Orgona virág­zásakor. 13,30 Befutott énekesek. 15,00 Kórusmüvek. 17,30 Magyar zenei hét. 21.00 Bratislava felszabadítása alkal­mából. 23,20 Kamarazene. Péntek: 11,00 A rádió népi egye­teme. 12,05 Szlovák népzene. 13,30 Magyar operákból. 15,30 Bepillantá­sok a kultúrába. 18,15 Kívánsághang­verseny. 19,50 Külpolitikai kommen­tár. 25,50 Hírek. Szombat: 11,00 A világ legboldogabb embere. 11.20 Jó hangulatban. 12,45 Vidám hétvégi műsor. 16,10 Szabad kérnem? 16,50 Szórakoztató zene. 18,13 Kívánsághangverseny. 19,30 A fazekadba!. 22,15 Szombatról vasár­napra. .23,20 Jó hangulatban. 23,50 Hírek. Vasárnap: 6,00 Vasárnapi — jó reg-­­gélt! 9,30 Fekete-fehér. 10,05 Operák. 12.05 A hegedű hangja. 12,30 A hét nemzetközi eseményei. 14,00 Magyar operettekből. 16,00 Tánczene. 16,30 Kívánsághangverseny. 18,00 Mi érdekli hallgatóinkat. 18,10 Tarka-barka. 19,30 Hűzd rá, cigány. 21,00 Kívánsághang­verseny. 22,40 Éjjeli hangverseny. 23.50 Hírek. jCentit — doktrína-ügyben ■ Tisztelt Szerkesztőség! Alulírott, Kerekes András, volt magángazdálkodó, jelenleg EFSZ- tag, arra kérem magukat, legyenek szívesek engem itt Per észt eg-pusz­tán értesíteni arrul, hogy tulaj­donképpen mi is az a doktrína? Szakadatlanul hallom, olvasom, de olyan vagyok vele szemben, mint az a házi jószág, amelyik az újkaput szokta volt bámulni. Legyenek szíuések, írják meg nekem az újságba, hogy mit is jelent ez a kacifántos szó.' Könnyű maguknak ilyeneket megtudni ott a fővárosban, de mink bizony nem tudjuk. Szekeres szomszédom azt mondta a minap, hogy Amerikából yyütt ez a szó hozzánk, s hogy olyan, . mint a krumplibugár — merhogy az is onnan származik. Mellyik nap aszondom a kis fa-' lünk elnökinek: — Te, Géza! Kaptá te valame­lyes értesítést hivatalosan errül az amerikai doktrinärul ? — Itt a tavasz, András — felel­te az elnök — el költ készülnünk mindenre!... — Hát olyan komoly dolog ez? — kérdeztem. — Minden esztendőben veszé­lyezteti a terméseinket. Láttam az orcáján, hogy éppen úgy ismeri a doktrínát, mint én. Kérdeztem a tanítót, a titkárt, a szövetkezet könyvelőjét. Mind csak integetnek a fejükkel, hogy így, hogy amúgy ... Mondok: ha fene fenét eszik is, megtudom; mi is az a doktrína? Mert higyjék el, emiatt se éjje­lem, se nappalom. Reggel korán, már a fejésnél ráordítok a marhára, ha nagyon mozog: ne táncolj! Állj nyugod­tan, mert belerúgok a doktrínád­ba! ... Otthon is ezen rágódok szün­telenül. Az asszony melyik este ezzel a szavakkal fogad: — De föl van kend fújódva, András! Olyan kend, mint a dok­trína. Az állatorvost is kérdeztem me­lyik nap, amikor az egyik szövet­kezeti tehenünköt krisztírozta: — Nem doktrinäs ez a tehén, doktor elvtárs? — Szerintem — felelte hosszas gondolkodás után — itt nyoma sincs a doktrínának. Azt azonban ajánlom, hogyha csinálják a ke­verést és adagolást, ügyeljenek, nehogy ebből kifolyólag doktrína­­tünetek , mutatkozzanak. No, a jézusa ne legyen ennek a szónak, ha már egy diplomás ember " nem tudja — gondoljam magamban — akkor a legjobb lesz valami más információ után néz­nem. ... A járási közjegyzőnél jártam egy régi hagyatéki ügyben, s mi­kor a közjegyző neki fogott gépbe diktálni a dolgokat, aszondom neki: — Doktrínával tetszik csinálni? — Felesleges, Kerekes elvtárs. Kár szaporítani a költséget! Ez se tudta! Kihez forduljak? Hová menjek? S ahogy az utcán járkálok, egykori ügyvédemmel ta­lálkozom. No itt az aljcalom. Ez a vén prókátor holtbiztosán eliga­zít a kacifántos doktrína-dologban. Rázáporoztam a kérdéseket jobb­ról, balról és a végin egészsége után érdeklődtem: — Legtöbbet szenvedek, András, az ishiásztól. Ronda egy nyava­lya... — Miért nem tetszik megpró­bálkozni, doktor úr, a doktríná­val? Hallom, ez igen jó. — Doktrína? — meredt rám vizenyős, vérágas szemeivel. — Tudja milyen vacak dolog az? — Fájdalmas-e? — Egy ócska, vacak kotyvalék! Szedtem már vérbe is, farba is. Egy undorító tákolmány! Ne is ajánlja senkinek, András! Tudja kik használják ezt legújabban? — Nem én ... — Előrehaladott elmebajban szenvedő politikusok szedik Ame­rikában ... Ez se tudta ... Kérem a t. szerkesztőséget, kö­zöljék velem a legközelebbi szám­ban, hogy tulajdonképpen mi is az az istenverte doktrína? Doktrína-gondoktól gyötörve, marattam tisztölettel: Kerekes András, Pereszteg-puszta. A felvetett kérdésre következő számunkban válaszolunk. «..Ш Nöstényfarkasok Két női név: Markos Mária és Jankó Piroska. Olvassuk el ezt a két női nevet, azután felejtsük is el. Mert erre a két névre emlékezve, értelmünket a gyűlölet önti el, erre a két névre iszonyottal, undorral gondolunk. Erre a két névre riadtan és felháborodot­tan kiáltjuk a kérdést: „Hová aljasod­­hat az ember?!’’ Markos Mária képe bejárta a nyu­gati sajtót. Megkínzott holttest lóg a képen, fejjel lefelé. És Markos Mária ott áll fölébe hajolva, állativá torzult ábrázattal — és leköpi, gyalázattal szennyezi be a halottat! A Köztársaság­téren történt. 1956. őszén. A nyugati országokban „szabadságharcosnak”, — „hősnek’’ tüntették fel ezt az emberi mivoltából kivetkőzött nőt. Vajon ki­csoda is Markos Mária? Tizenhatszor büntetett „hivatásos” ringyó, akit az alvilág is csak „Mocsok" néven emle­getett. Így lesznek Nyugaton a cédák­ból — hősök. Jankó Piroska pedig, aki 21 éves. s akinek hétköznapi álarca talán mo­solygó fiatal lányt mutat — Jankó Piroska bűne még „Mocsok”-énál is aljasabb, mocskosabb bűn. Asztalos János honvédezredest parlamenter lé­tére orvul lőtték le a fasiszta támadók. S akkor Jankó Piroska odalépett és bajonettel kivágta a vérében fekvő sebesült szívét. Jankó Piroska apja 60 holdas kulák. Ö maga kertészeti segéd­munkás volt, s fájt neki, hogy két ke­zével kellett keresnie kenyerét, neki, aki dologtalan életre vágyott. Ezért állott bosszút vajon egy védtelen, meg­sebesült tiszten? Iszonyú bűn Markos Mária és Jankó Piroska bűne. Megáll itt az emberi ész. s csak egy kérdés jár fejünkben szün­telenül: Hová aljasodhat az ember?! Mert aljasság, elvetemült gonoszság bújik meg e két női név mögött. Anyaságra, asszony! hivatásra születtek, de ók az embertelenséget választották. Szégyenük, bűnük hatalmas: ne le­gyen irgalom a része az októberi ellen­­forradalom elvetemült nöstényfarka­­sainak. (Megjelent a Szabad Föld 1957. III. 24-i számában.) Elszántan továb... — Az angol munkások folytatják a sztrájkot — A brit kormány és a kapitalista kö­rök, amelyek mindenképpen arra tö­rekszenek, hogy megtörjék a brit hajógyárak és a gépipari vállalatok munkásainak sztrájkját, további vere­séget szenvedtek. MacLeod brit munkaügyi miniszter a brit alsóházban március 25-én azt állította, hogy a munkaadók és a sztrájkolok „néhány órán belül meg­egyeznek” és vége lesz a sztrájknak. Március 25-én este a munkaadók a hajógyárak munkásainak képviselőivel összejöttek: A munkaadók csupán részben akarják kielégíteni a dolgozók követeléseit. A szakszervezeti vezetők azonban joggal utasították vissza az ajánlatot és elhatározták, hogy a sztrájkot folytatják. A nyugati hírügynökségek tudósítá­sából, kitűnik, hogy amíg a hajógyári dolgozók elszántan folytatják a har­cot, a gépipari munkások sztrájkja is teljes terjedelmében kibontakozik. Egyenlőre több mint egymillió gép­ipari munkás sztrájkol. A szakszerve­zeti szövetségek célja az, hogy ameny­­nyiben a dolgozók kívánságait nem teljesítik, fokozatosan beszüntetik a munkát és 1957. április 6-án összesen két és félmillió fémmunkás fog sztráj­kolni. ★ ★ ★ Ki mondja, hogy az angol törvény­hozók nem jószívűek? Middlesbrougb­­ban például most látott napvilágot egy rendelet, amely szigorúan kiköti, hogy a vízhordó szamaraknak munka­ideje csak nyolc óra lehet naponta. Bezzeg az kevésbbé zavarja az angol urakat, hogy afrikai, gyarmataikon a néger munkások naponta 10—12 órát dolgoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents