Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

4

Jzakact

Földműves

1957. január 15.

Ä gépállomások feladatai az EFSz-ek mezőgazdasági

termelésének fokozásában

Irta: Martaus Jozef mérnök, a Mezőgazdasági Ökonómiai Kutatóintézet dolgozója (Bratislava)

A következőkben azokra a körülményekre szeretnék rámutatni, amelyek a mezőgazdasági termelés, főképp a szövetkezeti termelőmunka fokozásának vonalán a gépállomások feladataival összefüggnek.

Tudjuk, hogy a gép- és traktorállomások szocialista mezőgazdaságunkban a technikai alapot képezik. Itt állnak rendelkezésünkre a legkorszerűbb és legnagyobb teljesítményű gépi eszközök, amelyekkel az állam a mezőgazdaságnak technikai segítséget nyújt. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy milyen mértékben segítik a gépállomások a szövetkezetek munkáját és általában egész mezőgazdaságunkat.

A szövetkezeti dolgozók között gyakran olyan nézetek merülnek fel, hogy helyesebb lenne, ha a gépállomás gépeit és traktorait a különböző szövetkezetek kezelésébe adnák. Sőt olyan véleményeket is hallunk, hogy a szövetkezetek a gépekkel sokkal jobban, felkészültebben és mindenekelőtt olcsóbban dolgoznának, tehát ezáltal magasabbra emelhetnék a munkaegység értékét.

Példával világítjuk meg, vajon ezt a nézetet helyesnek fogadhatjuk-e el. Tegyük fel, hogy a kérdéses szövetkezet szántóterülete 1000 ha-ra terjed. A gépesítés jelenlegi foka mellett ennek a talajterületnek a megművelésére annyi gépet kellene beszereznie, amelyek értéke 1 240 000 koronát tesz ki. Azt is tudjuk viszont, hogy a mezőgazdasági gépek élettartama 10 esztendő körül ingadozik, tehát az elhasználódott gépállomány felújítására a szövetkezetnek a következő tíz év során újabb összegeket kellene áldoznia. De menjünk tovább. A gondos gazdálkodónak ezeket a gépeket körültekintéssel kell kezelnie, télire pedig a legjobban kell tárolnia. A költségek tehát szaporodnak; újabb összegeket emésztenek fel az építkezési beruházások, hiszen gépszíneket, félszereket és műhelyeket kell építenünk, ráadásul drága szerszámokat és felszerelési tárgyakat kell beszereznünk. Ezek a beruházási költségek további 950 000 koronára becsülhetők, még ha az olcsóbb megoldást is választjuk, tehát ha előregyártóit épületemelekkel (panelekkel) építkezünk. A saját kezelésben tartott gépi eszközök végeredményben a szántóterület minden hektárát 2790 koronával terhelnék meg. Ugyanakkor például a bratislavai kerület szövetkezeteinek évi árutermelése, az állattenyésztéssel együtt, ha-onként 1736 koronának felel meg.

Ezekből a számadatokból láthatjuk,

hogy az újonnan létesült és fiatal szövetkezeteket a legfontosabb gépek beszerzése számottevő mértékben gyengítené, sőt sok esetben tarthatatlan anyagi helyzetbe hozná.

Valaki erre azzal az ellenvetéssel állhatna elő, hogy ha az állam gépeket vásárol a gépállomás számára, ugyanezt az összeget a szövetkezetek rendelkezésére is bocsáthatná. Ez bizonyos fokig igaz, de ha valamennyi szövetkezetünket fel akarnók szerelni a nélkülözhetetlen gépállománnyal, ez hat- és félszerte többe kerülne, mint amennyi a gépállomások felszerelésének értéke.

Ez csak az érem egyik oldala. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a szövetkezetek a mezőgazdasági gépeket csupán a munkaidény néhánynapos szakaszában használják ki (kultivátorok, vetőgépek, boronák, sarabolók, aratógépek, kombájnok, dséplőgépek, stb.), holott a gépállomások ezeket a gépeket sokkal több napon át üzemeltetik.

Komoly kérdés az üzemképtelenné vált gépek kijavítása is. Ez a feladat a szétágazó gépi munka korában igen sok képzett szerelőt követel meg. Ilyen szerelőkben hiány mutatkozik, de a szerelők elegendő mennyisége mellett sem tudnák őket a szövetkezetek egész éven át foglalkoztatni.

Több jelentős körülmény támasztja alá tehát azt a véleményt, hogy a szövetkezetek jelenlegi fejlődési fokán a gépállomás eszközeit nem adhatjuk át az EFSZ-eknek.

Viszont az is bebizonyosodott, hogy a kisebb teljesítményű, egyszerű gépek összpontosítása a gépállomásokon nem gazdaságos. Ezeket tehát inkább a földművesszövetkezetek gondjaira kell bíznunk. '

★ ★ ★

Megjutalmazták a legjobbakat

A bratislavai kerület szövetkezetei versenyt indítottak az elmúlt évben a cukorrépa, burgonya, árpa, .kukorica és még több termény legmagasabb hektárhozamának eléréséért. A szövetkezetek küldöttei ezekben a napokban értékelték Bratislavában az elért eredményeket. A versenyben 247 szövetkezet vett részt, melyek közül a legjobb termelési eredményeket elért 40 szövetkezetét 75 000 korona ajándékkal jutalmazták meg. Azonkívül elismerő oklevelet is kaptak.

A kukoricatermelésben a pezinoki FESZ lett az első. Ebben a szövetkezetben egy 14 hektáros parcelán átlagosan 40,5 mázsás hektárhozamot értek el szemeskukoricából. Tervük 23 mázsa volt. Ezért a kimagasló eredményért 5000 korona pénzjutalmat kapott a szövetkezet.

A szénatermelésben a Vysoká pri Morave-i szövetkezet érte el a legjobb eredményt. A szövetkezet 54 mázsa elsőrendű szénát takarított be minden hektárról. Ez kimagasló eredmény, különösen ha figyelembe veszszük, hogy ezt az átlagtermést 100 hektárnyi területen érték el. Ezt a sikert főleg a rétek gondozásának, az időben történt kaszálásnak és veszteségmentes begyűjtésnek köszönhetik. A szövetkezetnek nemcsak saját szükségletére van elegendő szénája, hanem 22 vagonnal tudtak eladni más szövetkezetnek. Ezért a nagyszerű eredményért 4000 korona jutalmat kapott a szövetkezet a bratislavai KNB mezőgazdasági osztályától.

★ ★ . ★

Üjab dolgozók érkeznek a bányákba

Az északcsehországi barnaszénkörzetbe — főleg annak mélybányáiba — naponta újabb dolgozók érkeznek. Az utóbbi két hónap folyamán 1300 dolgozót vettek fel a bányába. A jövő év fokozott feladatait az északcsehországL, bányászok csak abban az esetben teljesíthetik, ha további új dolgozókat nyernek meg a bányáikban való munkára és a munkahelyeket tovább gépesítik.

A čachticei EFSZ a cukorrépa és az árpatermelésben, a kátovi EFSZ a burgonyatermelésben, a nyárasdi EFSZ a lentermelésben, a dióspatonyi Eí'SZ a szőlőtermelésben, a cíferi EFSZ pedig a heremagtermelésben ért el kimagasló eredményt.

De az a vélemény, hogy minden gépet, még a legnehezebbeket is, fel kell osztanunk a szövetkezetek között, feltétlenül helytelen. Ez szocialista mezőgazdaságunkat letérítené a helyes útról és megakadályozná a mezőgazdaság sikeres haladását. Jelenlegi helyzetünkben a gépállomásokat kell annak az összekötő kapocsnak tekintenünk, amely a munkásosztály és parasztság egészséges, mindkét részről előnyös szövetségét jelképezi.

A gépek tulajdonjogának kérdésén kívül a szövetkezetekben gyakran arról is vitatkoznak, hogy a gépállomás munkájáért túl magas ellenszolgáltatást kell nyújtani. Ezt is megvilágítjuk, éspedig néhány példa segítségével.

Nézzük a szántást. A szövetkezet egy hektár mélyszántásáért 106 koronát fizet a gépállomásnak. Ezt a munkát a DT—54-es traktor műszakonként (8 óránként) 27—30 cm-es munkamélységig öt hektáron végzi el.

Ugyanez idő alatt a lófogat legjobb esetben 0,5 hektárral birkózik meg, s a munkamélység 17—20 cm. A lófogatnak tehát öt hektár felszántásához 10 napra van szüksége. Ha megfontoljuk, hogy a szántást végző dolgozó és az egy pár ló munkája óránként 9,87 koronába kerül (a munkaegység 20 koronás és a munkaegységenként kiadott természetbeni járandóság 5 koronás értéke mellett), megállapíthatjuk, hogy a saját fogattal dolgozó szövetkezetnek körülbelül 158 koronát kell költenie egy hektár felszántására. tehát 52 koronával többet, mint amikor a szántást a gépállomás traktora végzi. Ugyanakkor a szántás minősége is rosszabb.

Ha feltételezzük, hogy a szövetkezetnek az 1000 hektáros szántóterületből minden esztendőben mintegy 800 hektárt kell felszántatnia (mélyszántás, középszántás, az istállótrágya beszántása, stb.), a különbözet 41600 koronára rúg, s ismételjük: a nem gépesített szántás sekélyebb, minősége rosszabb és nem hajtható végre a megkövetelt agrotechnikai határidőben.

Ugyanígy kiszámíthatjuk, hogy a nem gépesített vetés hektáronként 29,50 koronába, a gépesített vetés pedig 26 koronába, vagyis hektáronként 3,50 koronával kevesebbe kerül. Az 1000 hektáron gazdálkodó szövetkezet ‘ehát a gépek jóvoltából itt is szép összeget takaríthat meg évente.

De még egy példát hozunk fel. Mindenki elismeri, hogy a gabona betakarítása és cséplése fáradságos, nehéz feladat. A mezőgazdasági munkálatok dandárja idején ez a feladat igen sok

munkaerőt köt le. A gabona betakar!- léssel együtt hektáronként a követketásának különböző módja mellett az zó (a bratislavai mezőgazdasági ökoemberi munkaerő szükséglete a csép- nómiai kutatóintézet adatai szerint):

A betakarítás módja

A kézi munka szükséglete (óra)

Kézi kaszálás

127

Fogatos kaszálás . ... . ■,

96

Kévekötő-aratógépes kaszálás .

70

Kombájnos aratás (a visszahagyott

szalma betakarításával) ....

37

A számadatok azt igazolják, hogy ha kombájnnal aratunk, a kézi kaszálással összehasonlításban 9 dolgozót, a fogatos kaszálással szemben 6 dolgozót és a kévekötő-aratógép használatával egybevetésben 3 dolgozót takarítunk meg hektáronként. Tehát ezek az

adatok mindenképpen a kombájn használatának gazdaságosságát bizonyítják.

Ha a betakarításra és cséplésre fordított hektáronkénti költségeket hasonlítjuk össze, a következő adatokat kapjuk (ugyancsak a mezőgazdasági ökonómiai kutatóintézet szerint):

A betakarítás módja

•

Ha-onkénti költség (Kčs)

Kézi kaszálás a « >

513,29

Fogatos kaszálás ....*»

452,03

Kévekötő-aratógépes kaszálás . a »

404,02

Kombájnos aratás . . . . a t

283,68

A kombájnos betakarítás révén tehát a kérdéses szövetkezet (200 ha) további 45 982 koronás megtakarítást érhet el.

Ezúttal csupán a gabona aratásánál elért költségmegtakarításokat tüntettük fel. De még kedvezőbb eredményre jutnánk, ha például a szovjet KU-2 kukoricakombájn munkáját hasonlítanónk össze az egyéb betakarítási eszközökkel. Ez a kukoricakombájn ugyanis a munka termelékenységét több mint másfélszerte fokozza (a kukorica kézi betakarítására, a kukoricakóró behordásával együtt, 189 emberi munkaórát kell fordítanunk haonként).

Szakértők és gyakorlati dolgozók tapasztalatai szerint a gabona szempergéses veszteségei 9% körül ingadoznak, de a kukorica betakarítási veszteségeinek százalékaránya még magasabb. Ha ezeket a veszteségeket a kombájnos betakarítás segítségével legalább 1 %-kal mérsékelnők (s ez nem olyan nehéz feladat), csupán a bratislavai kerületben 90 vagonnal több gabonát és 25,5 vagonnal több kukoricát menthetnénk meg, összehasonlításban a jelenlegi betakarítási módokkal.

Feladatunk értelmében a mezőgazdasági termelést a második ötéves terv végéig mintegy 30 %-kal kell emelnünk, s fokoznunk kell a mezőgazdasági munka termelékenységét is. A cél eléréséhez vezető legfontosabb út: a fáradságos munkaműveletek és főképp a betakarítási teendők gépesítése, mégpedig a korszerű, nagy teljesítményű gépek alkalmazásával.

Az elmúlt esztendőben a szövetkezeti dolgozók közül sokan nem lelkesedtek a kombájnokért. De ez nem a kombájnok hibája. Ezek a bonyolult gépek megkövetelik a gondosabb előkészítést, a körültekintőbb karbantartást és a szakképzettebb dolgozókat. Helyesen tennék tehát a szövetkezetek, ha évi termelési terveikben a kombájnok munkáját idejében és szerződésileg biztosítanák.

A felsorolt néhány példa azt igazolja, hogy a gépek és gépi eszközök használata a gazdaságosság szemszögéből mindenképpen előnyös. A gépek hozzásegítenek bennünket, hogy feladatainkkal igen rövid és előírt agrotechnikai határidőkben végezhetünk. Az ötletesen szerkesztett gépek rendkívül megkönnyítik a munkát, s mentesítik a mezőgazdasági dolgozókat a kellemetlen és sokszor az egészségre is ártalmas munkától.

A nagy teljesítményű gépek használata nemcsak fokozza a munka termelékenységét, hanem arra ösztönzi dolgozóinkat, hogy megtanulják a gépek kezelését és megszerezzék a magasabb technikai képzettséget.

wr,

Az IFSZ-ek III. Országos Kongresszusa előtt

— A gép- és traktoráUomások feladatairól —

Az Egységes Földművesszövetkezetek III. Országos Kongresszusa olyan fontos esemény, amely nemcsak a szövetkezeti tagokat és az egyénileg dolgozó földműveseket, hanem hazánk egész lakosságát érintik. Annál inkább érinti a gépállomások dolgozóit, hiszen leginkább ők vannak kapcsolatban a szövetkezetekkel. A gépállomások végzik a szövetkezetekben a szántásnak 86, a vetésnek 79, a gabona betakarításának pedig 92 százalékát.

A GÉPÁLLOMÁSOK egyre jelentősebb szerepet töltenek be a szövetkezetek gazdasági életében. A második ötéves terv végéig" újabb 36 300 traktort, 8300 gabonakombájnt, 3900 répa-, 5400 kukorica-, 7100 burgonya-, és 5800 silózókombájnt kap mezőgazdaságunk. Ezzel hazánk mezőgazdasági termelése a Világ legjobban gépesített mezőgazdaságai közé kerül. A mai helyzethez hasonlítva a második ötéves terv végén is főleg a szövetkezetek igényeinek kielégítését célozza ez a hatalmas erő.

Ugyanúgy, mint ahogy a mezőgazdasági termelés fejlesztését lehetetlen elképzelni a gépek nélkül, ugyancsak elképzelhetetlen ilyen hatalmas menynyiségű gép tökéletes kihasználása a szövetkezetek és a gépállomások kölcsönös szoros együttműködése nélkül.

A SZÖVETKEZETEK az EFSZ-ek III. Országos Kongresszusa előtt a közös gazdálkodás számos komoly kérdésének megoldásával foglalkoznak. Mindenekelőtt a mintaalapszabályzat megváltoztatása és a saját szabályzatok kidolgozása képezi a legbővebb vitaanyagot A szövetkezeti tagoknak és a földműveseknek rendelkezésükre

áll az új jutalmazási rendszer javaslata/ amely szerint a növény termesztésben is az elért eredmények alapján jutalmaznák a szövetkezeti tagokat, nem pedig csakis a munkaegységek mennyisége szerint. Arról is tárgyalt, hogyan lehetne meggyorsítani, olcsóbbá tenni és minőségileg javítani a szövetkezetekben a beruházási építkezést.

A szövetkezetek nagy részében már befejezték a fejlesztési-távlati tervek kidolgozását, utána pedig hozzálátnak az ez évi termelési-pénzügyi tervek kidolgozásához, Ugyancsak soron vannak a szövetkezetek évvégi zárszámadásai, az évzáró taggyűlések és a szövetkezeti vezetőségek megválasztása és nem utolsó sorban a járási EFSz konferenciák.

LÁTHATJUK TEHÁT, hogy szövetkezeteink előtt olyan feladatok vannak, amelyek sikeres megoldása nemcsak a szövetkezetek további politikai, gazdasági és szervezési megszilárdítását dönti el, hanem jelentős mértékben befolyásolja az új szövetkezetek megalakításához szükséges előfeltételek megteremtését is.

Ebben a helyzetben okvetlenül szükséges, hogy a gépállomások a termelési segítségen kívül politikai és szervezési segítséget is nyújtsanak a szövetkezeteknek, mivel erről a fontos tényezőről igen megfeledkeznek, bár minden feltételük megvan hozzá.

Hogyan kezdjük tehát? Mindenekelőtt segíteni kell a szövetkezeteket a távlati és az egész évi termelésipénzügyi tervek kidolgozásában. A gépállomások agronómusai és az egyes traktorosok értékes tapasztalatot szereztek az elmúlt évek folyamán, hogyan lehet növelni a talaj termóerejét, hogyan lehet lépésről-lépésre előretörni a hektárhozamok növelésében. Tapasztalataik és tanácsaik lényegesen növelnék a tervek minőségét.

AZ ELŐZŐ ÉVEKHEZ hasonlóan a gépállomások most értékelik azokat a szerződéseket, melyeket a szövetkezetekkel és az egyénileg dolgozó földművesekkel kötöttek a múlt év elején. Nem fér hozzá kétség, hogy a tervek teljesítésének mostani értékelése a szövetkezetek és a gépállomások között sokkal örömtelibb lesz, mint az előző években. Hiszen a szövetkezeti tagok látják és tudják, hogy a közös gazdálkodás megjavításában a múlt évben jelentős részük volt a gépállomásoknak. A szövetkezetek többsége éppen a gépállomásnak köszönheti, hogy még az olyan kedvezőtlen feltételek mellett is, melyeket a hosszú, kemény tél és a nagy szárazság idéztek elő, időben elvégezték az összes mezei munkákat. A gépállomások megjavított munkája nélkül nem végezhették volna el a szövetkezetek a nyári munkákat egy hónappal előbb, mint az 1955-ös évben. Abban is nagy érdemük van a gépállomásoknak, hogy tavaly 92 492 mázsa gabonával többet adtak be Szlovákia szövetkezetei, mint az előző évben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szövetkezeteknek csakis dicsérni kell a gépállomásokat, hogy a traktorosoknak, gépjavítóknak, agronómusoknak és a többi dolgozóknak már nem lenne munkájukban mit javítani. Ellenkezőleg: a gépállomásokon még most is sok hiba van. Az alacsony teljesítmények, a nagyarányú gépkiesés, üzemképteVnség, szervezési és egyéb hiányosságok. Helyes lenne, ha most az új szesfrödések megkötése alkalmából a gépállomások dolgozói pontosan megjelölnék, miként orvosolják ezeket a hiányosságokat, s ebben az irányban konkrét kötelezettségeket vállalnának.

UGYANCSAK NAGY fontosságot kel tulajdonítani a többi feladatoknak is. A gépeket időben és minőségesen kuli megjavítani a brigádközpontokon és a szövetkezetekben, a gépállomások dolgozóinak részt kell venni a kongreszszus anyagának megvitatásában, a szövetkezeti tagokkal együtt kell kidolgozniok a tavaszi munkák tervét és velük együtt kell megoldaniok a többi fontos kérdést is, melyek döntő mértékben befolyásolják a szövetkezetek megszilárdítását és a mezőgazdasági termelés lényeges növelését.

Természetes, nem lehet arra számítani, hogy mindezen feladatokat automatikusan végezzék a gépállomások dolgozói. Szükséges, hogy az embeieket egy bizonyos szerv irányítsa erre a tevékenységre, melynek az a feladata, hogy az összes munkákat megszervezze a JNB mezőgazdasági szakosztályának dolgozóival. Ez a szerv pedig a szakszervezeti bizottság. A gépállomásoknak, illetve a gépállomások dolgozóinak tudatában kell lenniük, hogy mi a kötelességük az EFSZ-ek 111. Országos Kongresszusa előtt.

HA AZ EMLÍTETT feladatokat sikeresen megvalósítják, biztosak lehetünk abban, hogy a gépállomások a II. ötéves terv folyamán döntő mértékben befolyásolják majd a szövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítását és egész mezőgazdasági termelésünk növelését.