Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

1957. január 13. síra ba d Földműves 5 Megérdemelt futatom A gyakorlatot nem lehet pénzért megvenni a szocialista munkaverseny értékelésé­re, valamint azon dolgozók megjutal­­mazására, akik a szalma összetakarí­­tásban a legjobb eredményt érték el. Ilyenek: Csömör Géza aki 400 korona, Hegedűs Béla 350 korona, Cesznák Pál 200 korona, Röncsiár Pál 300 korona és Hranik Gáspár 150 korona pénzju­talomban részesült. Paluska János pedig mint legjobb kombájnos 400 ko­ronát kapott. A brigádvezetők munkáját szintén értékelte a gépállomás igazgatósága. Legjobbnak tűnt Lojt József, aki 300 korona és Verlik István valamint Gás­­pái Mihály, akik 150—150 korona pénzjutalmat kaptak. A zselízi állami gazdaság dolgozói a II. ötéves terv első évében szép ered­ményeket értek el a termelés növelése terén. Ennek köszönhetik, hogy gaz­daságuk 9 százalékkal túlteljesíthette a beadást, s így terven felül 25 vagón gabonát adhatott államunknak. Ebben az évben még jobb eredményeket akarnak elérni. Ehhez jelentős mér­tékben hozzájárul a jól megszervezett szocialista munkaverseny. Az üzemen belüli munkaversenyt kiterjesztették a gazdaság valamennyi dolgozó járá. Ennek keretében négy önálló csopor­tot alakítottak: az állattenyésztési, a növénytermesztési, a sdgédtermelési és az igazgatóság dolgozóinak csoport­ját. Az első három csoportot a terme­lés egyes szakaszain még további cso­portokra osztják. Minden szakaszra részletes versenyfeltételeket szabtak. Az egész versenynek azonban egyetlen nemes célja van: tovább javítani és növelni a termelést, csökkenteni az önköltségeket. A versenyt rendszeresen értékelik minden hónapban, negyedévenként és az egyes idénymunkák befejezése után. A legjobb dolgozókat pénz- és egyéb ajándékkal jutalmazzák. E célra kb. 50 000 korona áll rendelkezésükre. A zselízi állami gazdaság dolgozói ebben az évben szerétrték összemérni erejüket egy másik állami gazdaság­gal. Versenyre hívták tehát a gazdag tapasztalatokkal rendelkező bajcsi ál­lami gazdaságot. Remélik, hogy a baj­­csiak elfogadják felhívásukat. Egyben példájuk követésére hívják fel a nyit­­rai kerület és egész Szlovákia összes állami gazdaságait. Az értekezlet végén Juhász igazga­tó a következőket mondotta: — Hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen teljesíteni tudjuk, fontos, hogy a gépeket karbantartsuk és a gépek javítását időben a lehető leg­jobban elvégezzük. Gépjavítóink megszívlelték az igaz­gató szavait, s ezidáig már kijavítot­tak 32 kerekes traktort, 9 lánctalpast, 17 kombájnt és 11 stabilmotort. A többi gépek javítása is tervszerűen folyik. Kolcsár Anna, GTÁ, Zselíz. ★ ★ ★ A munkaverseny segítségével A múlt tél folyamán a tornaijai gép­állomás dolgozóinak sokat segített a feledi GTÄ felhívása alapján indított gépjavítási munkaverseny. Ez nemcsak a gépjavítások meggyorsítását ered­ményezte, hanem az üzemzavarok csök­kenését is. Ezért a tornaijai ^JTÄ ezen a télen is kidolgozta a versenyfeltéte­leket és azok alapján fog eljárni. Gép­javító csoportokat létesítettek és a gé­pek javításában azok a traktorosok is részt vesznek, akik a mezőn dolgoz­nak majd a géppel. Állandóan figye­lemmel fogják kísérni a javítási mun­kálatok menetét és értékelik azokat az üzemi pártgyűléseken és a bizottsági üléseken. A legjobb gépjavító csopor­tokat vándorzászlóval, a legjobb tel­jesítményt elért egyéneket pedig üdü­lő-utalvánnyal jutalmazzák. 3500 hektár szántóföldet mentesítettek az árvizektől A Nyitra- és Zsitva folyó szabályo­zásánál létesített nemzeti építkezésen a vízgazdálkodási és talajjavítási igaz­gatóság állandó alkalmazottai a kör­nyékbeli járások brigádosaival együtt igen szép sikereket értek el. A két folyó évről évre több mint 7000 hektár földet árasztott el, sokszor tönkre tette a termést, és több esetben meg­gátolta a föld előkészítését a jövő évre, ' Az építkezés dolgozói e napokban, mérlegelték munkájuk eredményeit. Az eddigi munka sikeres volt. Az ár­vízjárta területből az eddigi munkála­tokkal 3500 hektárt mentesítettek, ami azt jelenti, hogy e területek ter­mését négy és fél, ötmillió koronával emelhetik. — usz Nagy Dezsővel, az ország legjobb kombájnosával a csöllei határban ta­lálkoztunk. Dermesztő hideg telepe­dett a tájra, de ö rá sem hederített. Ügy ült a kukoricakombájnon, mintha hozzá nőtt volna. — Hogy megy a munka, Nagy elv­­társ? — kérdeztük. — Naponta öt-hat hektárt is levá­gok — mondta. — Az bizony szép. ' — Szép, de én nem örülök neki. Mert ilyen későre marad ez a munka. A sovány föld az idén rossz kukoricát termett, de jó árpatermést sem vár­hatunk, ha most elmarad az őszi szántás. A híres kombájnos nyáron 26i hek­táron elvégezte az aratás és csépiéi munkálatait és ősszel 34 hektárról be­takarította a cukorrépát. A csehországi nagyüzemi gazdaságokról megemlítette, hogy Kromeríiben egy nap 9 hektárt aratott le és arról 4 vagón árpát ki­csépelt. Az árpa a dunaszerdahelyi nemesített fajtából való. — Olyan volt az, mint amit a ga­lamb kiszemelt, — idézte emlékeit a kombájnos. — Az ö rosszabb földjü­kön több mint 40 mázsát értek el hek­táronként. Ott jövőre is jó termést várhatnak, mert a kombájnt mindjárt eke követte. Nagy Dezső a gyakorlat embere. Nagy Dezső nemcsak a gépét, de a földet is nagyon szereti. Szép eredmé­nyeinek titka éppen ebben rejlik. Azt tartja szem előtt, hogy a gyakorlatot pénzért nem lehet megvenni. Ö nem­csak a munkamennyiséggel, de a minő­séggel is törődik. Szeretné, ha értékes tapasztalatait, tanácsait a szövetkezeti dolgozók is több helyen meghallgat­nák. Múlt évi jó munkájáért pénzjuta­lomban részesült, s azonkívül a brati­­slavai kerületi CSISZ-szervezet egy rádióval ajándékozta meg. Nagy Dezső télen is dolgozik, de leg­több idejét két gyermeke és felesége körében tanulással tölti. (Cs) Tízezer átlag hektár terven felül A második ötéves terv második évi feladatai teljesítésének megkezdése előtt közös gyűlésre jöttek össze a csal­­lóközcsütörtöki GTÁ dolgozói. Megál­lapították, hogy a műit évben 10 000 átlaghektárral több mezőgazdasági munkát végeztek el a somorjai járás­ban, mint azt tervük előirányozta. Eb­ben az évben a tavalyihoz viszonyítva 13 százalékkal emelkedett feladatuk. Ezt a tervet nemcsak hogy teljesítik, de ejhatározták, hogy ebben az évben szintén 10 000 átlaghektár teljesít­ményt érnek el terven felül. Hogy ezt elérhessék, több mezőgazdasági mun­kát gépesítenek, több segítséget nyúj­tanak a szövetkezeteknek és az egyé­nileg dolgozó földműveseknek, és igye­keznek olyan munkát végezni, hogy elégedett legyen vele’minden szövet­kezet. A csallóközcsütörtöki GTÁ dol­gozóinak az a célja, hogy munkájuk­kal elősegítsék a somorjai járásban négy év alatt megvalósítani a máso­dik ötéves terv feladatait. Erre köte­lezettséget’ vállaltak. • . \ Jelenleg a gépjavítók a brigádköz­pontokon és a műhelyekben a tavaszi munkához szükséges gépeket javítják. Január 3-ig az ekéknek, boronáknak, vetögépeknek, sarabolóknak és a többi vontatott eszközöknek már majdnem 60 százalékát kijavították. A gépállo­más agronómusai segítik kidolgozni a szövetkezetekben a távlati és a ter­melési-pénzügyi terveket. Nagy érde­mük van abban, hogy a járásban már a legtöbb szövetkezet kidolgozta a fej­lesztési-távlati tervet. —ka SZÍNES HANGKÉPEK A CSEMADOK ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI SZEMLÉJÉRŐL A Csehszlovák Rádió magyar adá­sa január 13-án vasárnap délután а 13.30-14.30 órás műsorban á múlt év végén Losoncon megrendezett CSEMADOK országos népművészeti verseny bemutatójáról hoz színes hangképeket. Az anyag gazdagsá- • gára való tekintettel ebben az adás­ban a felvett hangképeknek csak az első részét sugározzák. CSANDA SÁNDOR: SoMiyd 'JóJzsof. és cl pah&stet Icéxdós Sellyéi, a szlovákiai magyar paraszt­­író,. 1931. után megszakítja hivatalos kapcsolatát a szociáldemokrata párttal, de annál tevékenyebben vesz részt a Republikánus Földműves és Kisgazda­­párt politikai életében. Ebben a lépé­sében szerepet játszik az a tény, hogy többé kevésbé hitt Csomorék és Stun­­dáék hamis frazeológiájának, akik a nép becsapása céljából folyton azt hir­dették, hogy „felemelik a parasztosz­tályt“, parasztdemokráciát létesítenek; Dózsa, a kurucok és Achim András utódainak tüntették fel magukat. Sellyéi az agrárpárt jelszavait érezte a leg­közelebb állóknak sajátságos paraszti ntudatához, amelyből hiányzott a munkásosztály szerepének felismerése, de nem hiányzott a földesurak politi­kájának gyűlölete, mert őket tartotta a parasztság legfőbb politikai ellensé­gének. Dél-Szlovákiában az agrárpárt legnagyobb politikai harcait a magyar ellenzéki pártok ellen vívta, akiknek vezéreit (Szentiványit, Eszterházyt, Jarost) Sellyéi már csak azért is meg­vetette, mert a parasztérdekektöl tá­vol álló földirtokosok voltak, s Csömör Istvánnnal, a csehszlovák burzsoá kor­mányt támogató magyarok vezérével együtt, labancoknak csúfolta őket. Az is tény, hogy Sellyéi meggyőződésből harcolt a magyar irredentizmus ellen, mert a polgári demokratikus Csehszlo­vákiát a parasztság számára jobb ál­lamformának tartotta Horthyék Ma­gyarországánál, a szlovák dolgozókat tekintette a kisebbségi magyar pa­rasztság szövetségeseinek, s nem a magyar urakat. Magyar nemzetiségű­nek, de csehszlovák hazafinak, és min­denekelőtt parasztnak vallotta magát — ennyiben volt őszinte a kormány­­párti agrárokhoz való csatlakozása. A marxista társadalmi ismeretekbe is belekóstoló Sellyéi előtt azonban az sem volt ismeretlen, hogy az agrárpárt a burzsoáziának és nem a házzá ha­sonló dolgozó parasztoknak a pártja. Tudta, hogy a párt magyar osztályá­nak vezére, Csömör országgyűlési kép­viselő, elsősorban azért szolgálja ki olyan hűen a hatalmat kezében tartó csehszlovák burzsoáziát, mert ezzel biztosított a maga számára fényes állást és 60 holdnyi maradékbirtokot, kínos helyzetében mindenekelőtt a ke­nyérgond, a megélhetési problémák késztették Sellyéit arra, hogy félmeg­győződéssel is ehhez az ál-földműves párthoz csatlakozzék. „Pártokon felül akartam állni mindig, de erről a ké­nyes polcról leszólított a kenyér. Ami­kor én az energiámat augusztusban odavittem a Republikánus Földműves és Kisgazdapárt magyar osztályához, akkor — szégyelem, de így van — elsősorban a kenyér miatt mentem ... Megköllött győződnöm arról, hogy aki pártokon felül van, az a pártokon alul van“ — írja az agrárpárt veze­tőinek. Hodzsáék pártjában azonban NEM SZERETTÉK AZ ILYEN ŐSZINTE EMBEREKET. Sellyéi ekkor súlyos anyagi gondok­kal, bankadóságokkal küszködött, és valósággal könyörgött Csomoréknak egy kis állásért a Földműves Kölcsön­pénztér sellyei fiókjánál, hogy a „biz­tosított kenyér árnyékában munkát végezhessen (vagyis irodalmi tevékeny­séget fejthessen ki — Cs. S.) a parasz­tokért.” Mégis elutasították. A Repub­likánus Földműves és Kisgazdapártnak, amely kétkézzel osztogatta falun is az aránylag jól fizetett vasutas, postás és hasonló állásokat a kormány kétszínű szekértolóinak, nem volt érdeke a nyíltszívű parasztok támogatása. Ezen még az sem segített, hogy személyes kapcsolatba került Csomorral. Az agrárpárt kortesfogásként, pa­rasztdemagógiája elmélyítésére hasz­nálta ki a közismert parasztíró csatla­kozását. Igaz, hogy a kormánypárti lapok legalább ■ megfizettek náluk kö­zölt írásaiért, mert a haladószellemü lapoktól, különösen a kommunistáktól, ezt nemigen várhatta, mivel azok egy­szerűen nem tudtak miből fizetni. így, ha nem is nyerhette el még a legala­csonyabb 'fizetésű állami állást sem, (leveleiben folyton kérte ezt Csömör­től), legalább írásaiért morzsákat kap­hatott a párt vezéreinek juttatott bő­kezű állami adományokból. De az ezzel járó megalázó helyzetet állandóan éreztették vele. Békefi Sándor, a Zip­­serek, a párt lapjainak nagyszerűen fizetett szerkesztői, Hodzsát üdvözlő cikkeket, választási kortes-beszédeket rendeltek meg nála. Ezekután nem csodálkozhatunk azon, hogy az önérzetes Sellyei nem tartott ki következetesen az agrárok mellett: később is GYAKRAN FELKERESTE ÍRÁSAIVAL A KOMMUNISTA ÉS A SZOCIALISTA SZELLEMŰ LAPOKAT, folyóiratokat. A hivatalos agrárlapok közül a Földművesbe, a Garamvidékbe, a Magyar Szóba és a Magyarságba írt. Elbeszélésein kívül a Magyar Szó 1931- ben közölte a Nádasházak című kis regényét, a Földműves pedig 1935-ben a Hatszögletű föld című utópista re­gényét, és részleteket az Elsikkadt ba­rázdák című regényéből. Ez utóbbiban a csehszlovák földosztás visszáságaival és az ellenzéki magyar pártok szere­pével foglalkozik, de a regény legna­gyobb része elveszett, kéziratban is csak egyes részleteit sikerült megta­lálnom. A Nádasházak című kis regény Sely­­lyei egyik legérettebb, magávalragadó alkotása. A Sellyéire jellemző bátor szókimondással, a problémák józan paraszti meglátásával, minden tekin­tetben meghaladja az agrárpárt gyen­ge reformokat hirdető parasztpolitiká­ját. Nagy haladást jelent ez a kis re­gény Sellyei előző írásaival szemben: a szokásos tényközlés, a történet tiszta leírása helyett itt mély lélekelemzés­sel, alapos jellemábrázolásokkal talál­kozunk — a 22 éves író már ELJUTOTT LEGFEJLETTEBB MŰVÉSZI MÓDSZERÉHEZ, a parasztélet reális, meggyőző ábrá­zolásához. A mű a parasztok kielégíthetetlen földéhségének, minden erkölcsöt, em­beri viszonyt eltorzító vagyonhajhá­­szásának és a szerelemnek drámai küz­delmét ábrázolja. Mennyire jellemző a burzsoá köztársaság magyar falu­jára ez a kóros tünet: harc a vagyon­őrt ravaszsággal, képmutatással, egy­kével, sokszor pedig törvénybeütköző bűnös eszközökkel is. Sellyei több írásában is elítéli a mammonért folyó erkölcstelen harcot, de azt mindig a parasztság osztályhelyzetéből magya­rázza meg, megérti, nem tartja vala­mi eredendő paraszti bűnnek. A pa­­rasztíró programjaként vallotta: „A parasztság legnagyobb tragédiája az osztódó föld Az a tény, hogy nem­zedékről nemzedékre nő a parasztiva­dékok száma, s egyre kevesebb a ba­rázdák száma. Az elproletarizálódás tünete ez. Természetes folyamánya ennek a gondolatmenetnek az a megállapítás, hogy a tragédia előbb-utóbb katasztró­fába fullad, mert elfogy a föld, nem lesz min osztozkodni az ivadékoknak. A földek aprózódása végtelen nyomo­rúságot teremt? Ebből következik az a megállapítás, hogy új társadalmi formákra van szükség. Természetes, hogy az alkotóművész, a parasztíró, aki közülök való és értük van, tudatosítja ezt a valóságot." Íme a valóság tudatosítása, a pa­raszt-tragédia bemutatása1 egy meg­döbbentő hitelességű kis regényben. Egy faluközösség szemléletében a há­zasság épp oly szerelemtől mentes, rideg üzleti ügy, mint például a vá­sárra vitt állat eladása. Az özvegy Hántó Miklós levelet ír egy özvegy­asszonynak, amelyben közli, hogy ha a felesége akar lenni, küldje el hozzá egyik fiát a házasság feltételeinek megbeszélésére. Az elküldött legény első kérdése, hogy hány holdat Íratna át vagyonából Miklós az ő anyjára, ha hozzámenne feleségül. Az özvegyem­ber meg sem ütközik azon, hogy a fiúk holdakért árulják az anyjukat. A legtöbb mai fiatal szemében ez már szinte állati érzéketlenségnek szá­mít, de 25 évvel ezelőtt igen sok falu erkölcseire annyira rányomta bélye­gét a vagyon-isten uralma, hogy nem­csak a testvérek, hanem gyakran min­den családtag, még a házastársak kö­zött is dúlt a földszerzésért folyó szennyes küzdelem. „A parasztnak vé­rében van mindent odadobni a baráz­dákért“ — hirdeti Sellyei — anyát, testvérét, becsületet: Háma Jula titok­ban még első férjétől származó bete­ges fiát is megöli, hogy annak vagyo­nát megkaparinthassa. De azt is meg­mutatja Sellyei, hogy ennek a bestiali­­tássá fajuló vagyonhajhászásnak ön­­gyilkosság a vége. Emellett a kezdő parasztíró FELTŰNŐ LÉLEKTANI BIZTONSÁGGAL tudja ábrázolni, hogy a vagyon nem jelenthet mindent. A Móró-testvérek megszégyenítő módon adják el húgu­kat Hántó Miklósnak, de a szép Eszter szerelme egy másfajta erkölcsöt mu­tat meg Miklósnak, megszépíti a szé­gyent is. Az özvegyember meglepet­ten jön rá az igazságra: — Hát nem adtak el téged nekem? — Nem. Hiszen . én akartam. — De ök maguknak kívánják a föl­det! — Szamarak ők. Vigyék azt a há­rom holdat. Én téged akartalak, azért mentem bele a vásárba.“ Gyakorlott írónak is dicséretére válna ez a hiteles falu- és emberáb­rázolás, amellyel Sellyei, a kezdő író, a Nádasházakat megalkotta. Ezen az úton kellett volna továbbfejlődnie, de sajnos, későbbi írásaiban is csak néha éri el a művészi ábrázolásnak ezt a színvonalát. I Már a korareggeli órákban nagy volt a sürgés-forgás a zselízi gép- és trak­torállomáson. A brigádvezetők, a sza­­kaszagronómusok és mechanikusok pirosra csípett arccal jártak fel s alá a gépállomás udvarán. Az óra tizet mutatott, amikor kez­detét vette az értekezlet. A főbeszá­molókat — a második ötéves terv feladataival kapcsolatban — Juhász András, a gépállomás igazgatója és Kovácsik János a Forradalmi Szak­­szervezet elnöke tartották. Juhász elvtárs aprólékosan ismertette a gép­állomásra és annak dolgozóira háruló feladatokat. Az értekezlet alkalmával sor került i A kassai kerület- I ben a rétek és le- I gelők gondozásá­ban a perényi sző­­t vetkezet lett a i győztes. Ök kaptál j a Földművelésügy és Erdőgazdasági I Megbízotti Hivata I ajándékát, a teher autót. A képen Borán László, a szövetkezet elnöki és Endrödi Janó: I agronómus az aut< i szerkezetét nézege­tik. Versenyben az év első napjától

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents