Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-31 / 13. szám
4 '/zalhčtd Földműves 1957. március 51. A szövetkezetek fejlesztésével a mezőgazdasági termelés lényeges növeléséért (Folytatás a 5. oldalról) gyobfe mennyiségű takarmánytápanyagot nyerjük. A mezőgazdasági termelés tervezésének jelenlegi módszere lehetővé teszi, hogy az egységes földművesszövetkezetek takarmányalapjukat az állattenyésztési termelés fejlesztésének szükségleteivel teljes Összhangban szervezzék meg. Ez az út lehetővé teszi mezőgazdaságunk fő feladatának teljesítését is: az egy hektár mezőgazdasági földön termeit állattenyésztési termékek mennyiségének szüntelen növelését az önköltségek egyidejű csökkentésével. Á termelés szakosítását egybe kell hangolni a terv követelményeivel A termelés fokozásának jelentékeny lehetőségei abban rejlenek, ha az egyes vidékeken a termelést helyesen irányítjuk és az egyes mezőgazdasági üzemek termelését helyesen szakosítjuk. A termelés helyes irányítása alatt olyan termelési ágazatok bevezetését, olyan növények és fajták termelését, olyan gazdasági állatfajták tenyésztését keli értenünk, amelyeknek az adott termelési körzetben a legjobb természeti és gazdasági előfeltételei vannak. Arról van szó, hogy a mezőgazdasági termelés egész irányának és összetételének meghatározása az egyes körzetekben összhangban álljon e vidékek természeti és gazdasági feltételeivel és hogy érmék alapján elérjük a mezőgazdasági termelés lehető legnagyobbfokú belterjességét a legalacsonyabb termelési költségek mellett. Nem elegendő azonban csupán ä termelés helyes irányítására törekedni az egyes körzetekben. Hisz egy járás kereteiben is nagy eltérések mutatkoznak az egyes községek termelési feltételei között. Ezeket a különbségeket szem előtt kell tartani, fel kell őket használni és a termelés szakosítását úgy kell Irányítani, hogy összhangban álljon a helyi viszonyokkal és az áTlami terv követelményeivel. Hangsúlyozni kell, hogy a célszerű szakosítás a nagyüzemi gazdálkodásban elkerülhetetlen. De a termelés szakosításának — amelynek bevezetését most készítjük elő —, semmi köze sincs a termelés egyoldalú beállításához, vagy túlnyomórészt egy növényfajtának termeléséhez, mint ahogyan ez a tőkés mezőgazdaságban szokásos. Ellenkezőleg, a szocialista mezőgazdaságban a szakosítás ebből ál), hogy я mezőgazdasági üzem azon fő ágazatok fejlesztésére összpontosítja figyelmét, amelyeknek az illető gazdaságban a legjobb előfeltételei vannak és amelyeknek fejlesztése az állami terv szükségletei szempontjából kívánatos. Már régebben sürgőssé vált a mezőgazdasági termelés hályes irányának megoldása a hegyi és hegyaljai vidékeken, hogy ezáltal a hegyi és hegyaljai feltételek között gazdálkodó egységes földművesszövetkezetek jobb eredményeket érjenek el. Ezzel a kérdéssel az utóbbi időben a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia foglalkozott, amely részletesen megvizsgálta a hegyvidékek termelési feltételeit és most feldolgozza javaslatait azokra a gazdálkodási módszerekre, amelyek e nehéz feltételek között és' a munkaerői aránylag kis száma mellett is kielégítő termelési és pénzbeli eredményeket biztosi* tanának. A hegyvidékeken a fö termelési ágazatnak a szarvasmarhatenyésztésnek kell lennie, amely egyrészt a tejtermelésre, másrészt tenyész- és vágóállatok, főleg az alföldi területek szükségleteit szolgáló üszők nevelésére irányul. Gépesíteni kell minden mezőgazdasági munkát A mezőgazdasági termelés fejlesztésének alapvető feltétele a technika fejlesztése. Mezőgazdaságunk technikai színvonalának fejlesztése szempontjából napjainkban döntő fontosságú о "''pesítés. Csupán ha fokozzuk és tel. mértékben kihasználjuk a gépest , teremthetjük meg a mezőgazdasági nagytermelés további növelésének előfeltételeit. Nézzük meg közelebbről a mezőgazdasági munkák gépesítésének fejlődését a múlt években. Csupán a legutóbbi három évben a traktorok száma 41 százalékkal növekedett. Jelenleg * mezőgazdaságunkban 41000 traktor dolgozik. A gabonakombájnok száma az 195Э. évi 560-ról 1956-ban több mint 3000-re emelkedett. Ennek következtében a szocialista mezőgazdaságban a gépesítés színvonala csupán a legutóbbi három év alatt a szántásban 88 százalékról 92 százalékra, a tavasziak vetésénél 41 százalékról 61 százalékra, a kombájnokkal végzett gabonabetakarításánál 10 százalékról 42 százalékra növekedett. A második ötéves terv nagy mezőgazdasági feladatainak teljesítését és a szocializmus építését a falvakon további traktorok é6 egyéb gépesített eszközök szállítása is biztosítja. Nem volna azonban helyes, ha szemet hunynánk á mezőgazdaságunk gépesítésében mutatkozó egyes hibák felett, amelyek abban rejlettek, hogy az eddig szállított gépek nem bizto kerületek és járások között az EFSZ- ek fejlődési fokában jelentős különbségek mutatkoznak. így a bratislavai kerületben a községek 82 százalékában van EFSZ, melyek a földterület 51,9 százalékán gazdálkodnak. Ezzel szemben a pardubicei kerületben a községeknek csak 48 százalékában van szövetkezet és ezek a mezőgazdasági földeknek csak 28 százalékát művelik meg. Értékelni kell a prešovi kerület sikeres eredményeit a szövetkezetek alakítása terén. Ebben a kerületben az idén már több mint húsz új egységes földmúvesszővetkezetet alakítottak. Az egységes földművesszövetkezetek továbbfejlesztése azonban nemcsak a szövetkezetek alakítását jelenti, hanem a meglevő szövetkezetek taglétszámának bővítését is. Ez annál fontosabb, mert sok olyan szövetkezetünk van —, főleg az ország belső vidékein —, ahol kisebbségi szövetkezetek vannak és ezek kevés földterületen gazdálkodnak. A kevés taglétszám és a kevés föld akadályozza a szövetkezeti nagytermelés teljes kibontakozását. Nagy táblákon sokkal jobban és kisebb költségekkel lehet alkalmazni a gépeket. Rentábilisabb a közlekedési eszközök felhasználása is, jobban lehet megszervezni a szövetkezeten belüli szállítást és a beruházási építkezést. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének első éveiben néha megtörtént, hogy azok a szövetkezeti tagok, akik meg nem rendelkeztek kellő tapasztalattal a szövetkezeti nagytermelés megszervezésében, a szövetkezet nagy tábláin nehezen tudták megszervezni a munkákat. Most azonban szövetkezeteseink már elegendő gyakorlati tapasztalatot szereztek és megtanulták a nagytermelés jő megszervezését. Ezért a nagy tábla földeken sokkal kedvezőbb eredményeket érnek el és jobban megmutatkoznak a nagytermelés előnyei. A szövetkezeti tagoknak elég érv áll rendelkezésükre, hogy községükben további parasztokat nyerjenek meg a szövetkezetnek és hogy elsősorban ők maguk legyenek a szövetkezeti gondolat népszerűsítői. Sajnos, számos elvtárs az egységes földművesszövetkezetekben és a nemzeti bizottságokban a rendszeres meggyőző munka helyett, amellyel a parasztokat az EFSZ-ekbe megnyernék, sok energiát pazarol az állítólagos objektív okokról való elmélkedésre, amelyek szerintük a parasztokat a szövetkezetbe való belépésben akadályozzák. Meg kell mondanunk, hogy ha ezt az energiát inkább az agitációs tömegpolitikai munka helyes megszervezésére fordítanák, a szövetkezetek alakításában, tag- és földalapjuk bővítésében jobb eredményeket érnének eh Vegyük pl. a középparasztot, akiről ma elsősorban van szó. Ismeretes, hogy a középparaszt elhatározása, hogy belépjen-e az EFSZ-be, egyrészt az EFSZ termelésének színvonalától és a szövetkezeti tagok jövedelmének magasságától, másrészt pedig az osztályellenség befolyásától függ. Ami az első kérdést illeti, meg kell állapítani, hogy az EFSZ-ek termelési színvonala az utóbbi években gyorsan emelkedik és érmék következtében növekedik a szövetkezeti tagok jövedelme is, úgyhogy, a legtöbb szövetkezetben nagyobb, mint a középparasztok jövedelme. Ami a másik kérdést illeti, meg kell állapítani, hogy a kulák politikai és gazdasági súlya érezhetően meggyengült és komolyan megrendült. A kulákgazdaságok száma ma már köztársaságunk mezőgazdasági üzemeinek csak kis töredékét teszi ki. A földtartásban és a piaci termelésben való részük is jelentősen csökkent. Ez természetesen egyáltalán nem azt jelenti, mintha lebecsülnök a kulákok befolyását az EFSZ-ekre és ellenük irányuló tevékenységét. Nem érthetünk egyet azzal, hogy néhány községben és járásban az országos pártkonferencia határozatát tévesen úgy kezdték magyarázni, hogy a kulákokrrek a szövetkezetekbe való felvétele kérdésében engedékenyen és megfelelő körültekintés mellőzésével járhatunk el. Ezért újból hangsúlyoznunk kell, hogy az egyes kulákokat csak kivételes esetekben lehet felvenni a szövetkezetekbe, minden egyes eset gondos mérlegelése után. Ezért a középparasztok megnyerésére a szövetkezetekbe, főleg az ország belső területein levő szövetkezetekbe a legnagyobb figyelmet kell fordítani. Természetes, hogy a szövetkezeti gazdálkodás a kisparasztok életszínvonala emelésének útja is. Elsősorban kell, hogy ők legyenek a, szövetkezeti gondolat úttörői és népszerűsítői. A kisparasztok számos szövetkezetben megálltak helyüket, mint a tértnelés jó szervezői: sok van közöttük, akik azelőtt az iparban is dolgoztak. E parasztnak —, akinek népi demokratikus rendszerünk lehetővé teszi életszínvonala példátlan emelkedését — saját érdeke, hogy tevékenyen segítse építeni a szocialista falut. Ez érvényes a kisparasztokra és az iparban dolgozó falusiakra is. A szövetkezetek taglétszáma továb-és betakarításának komplex gépesítését. Ezért szakembereink azt a feladatot kapták, hogy összefüggő géprendszereket dolgozzanak ki mezőgazdaságúnk számára. A múlt években csupán egyes munkák gépesítését szolgáló gépeket gyártottunk, tökéletesítettünk, így történhetett meg, hogy számos munka gépesítéséről megfeledkeztünk. Jelentősen bővült pl. a gabonafélék kombájnnal történő betakarítása, számos olyan munkát azonban, amelyek összefüggnek a kombájnos aratással, nem gépesítettünk. A szövetkezet saját gépesítése És most szeretnék áttérni egy olyan kérdésre, amely különösen érdekli szővetkezeteseinket. Az egységes földművesszövetkezetek fokozatos megszilárdulásával' párhuzamosan növekszik azon kérelmek száma, melyek saját termelőeszközöket kémek. Ennek oka abban van,, hogy egyes mezőgazdasági munkák megkövetelik * gépesített eszköz azonnali alkalmazását az agrotechnikai időpont betartása érdekében. A mezőgazdasági gépeknek ezt a sürgős alkalmazását gyakran nem iktathaják be sem a szerződésekbe, sem pedig a traktoros brigádok munkatervébe. Számos olyan munka van, amelyeknél biztosítani- lébet a gép teljes kihasználását egy EFSZ keretében. Ezekben az esetekben. célszerű, hogy ezek a gépek az egységes földművesszövetkezet tulajdonát képezzék. Számos szövetkezetünknek elég pénze van ahhoz, hogy egyes könnyebb gépeket maguk megvásárolhassanak. Az egységes földművesszövetkezetek további megszilárdulása és jövedelmének növekedése következtében mérlegelni lehet azt is, hogy azon szövetkezeteknek, amelyek óhajtanak megvenni egyes, a gazdaság mindennapi menetéhez szükséges gépet, saját tulajdonukba adjunk egyes gépeket, mint pl. préseket, a növények védelmét szolgáló gépeket, vontatott' felszerelést stb. A múlt években nem biztosítottuk kellő mennyiségű gépekkel az egységes föMművesszövetkezetek belső szállítását sem. Ezért az 1956-1960- as években a szövetkezetek a belső szállítás biztosítására több mint 10 ezer traktort, több mint 3000 teherautót és 10 000 pótkocsit kapnak. A szállító traktorok és más gépek elősegítik az EFSZ-ek jobb munkamegszervezését és a munkaeroszűkséglet csökkentésére, valamint az agrotechnikai időpontok jobb betartására vezetnek. A gépesített eszközök fö magva azonban továbbra is a GTÄ-n maradnak. A GTÁ-ok szocialista mezőgazdaságunk anyagi-műszaki alapja biztosításának fő formái. Szerepüket tovább növeljük. A gép- és traktorállomások nagyobb mértékben lesznek felelősek az istállómunkák gépesítéséért s ezen eszközök karbantartásáért és azt akarjuk, hogy gépjavító tevékenységüket terjesszék ki az egységes földművesszövetkezetekre is. A beruházási építkezés •A szövetkezeti; termelés további növelésének és a munkatermelékenység növelésének egyik fontos előfeltétele a beruházási építkezés fejlesztése az EFSZ-ekben. A szövetkezetek sikeres beruházási építkezésének alapvető feltétele, hogy elérjék az épületek legnagyobb fokú hatékonyságát. A beruházási építkezés eddigi gyakorlata nem telelt meg ennek a követelménynek. Erről tanúskodik az a tény, hogy az üzembe helyezett istállók száma az utóbbi években csökkent, jóllehet a beruházási építkezésre fordított összegek növekednek. Főleg az a tény kedvezőtlen, hogy az üzembe helyezett kapacitások csökkenésével egyidejűleg az építkezések egyre drágábbá válnak, növekszik az építőanyag fogyasztása és az építkezési egységekre eső munkaszükséglet. A magas beruházási költségeket jelentős mértékben a beruházó szövetkezeteknek az az indokolatlan igénye okozza, hogy nehéz, nem típusos építkezéseket követelnek. Egy másik oka az, hogy a szövetkezetek nincsenek eléggé anyagilag érdekelve az építkezések takarékos megvalósításában és a költségek csökkentésében. Mindezen tapasztalatok arra vezetnek bennünket, hogy az EFSZ-ek beruházási építkezéseinek szakaszán is a gyors, célszerű és olcsó építkezés útjára lépjünk. Az eddigi úton nem haladhatunk. Az állam a szövetkezeteknek maximális segítséget nyújt és fog továbbra is nyújtani a beruházási építkezésben, de azokat az igényeket, amelyeket a szövetkezetek, az utóbbi időben támasztanak a beruházási építkezéssel szemben, nem elégíthetjük Й. Ezért a mezőgazdasági építkezés előkészítésében és tipizálásában figyelmünket az olcsóbb és könnyebb építkezésekre összpontosítjuk, amelyeket a tagok önsegélyével, rövid idő alatt, a hiányosságok maximális megtakarításával elérhetünk. A beruházási építkezés komoly hibája volt, hogy a munkák túlnyomó részét mindeddig a legalapvetőbb gépesítés nélkül végezték. Ezért a jövőben kölcsőnképp kapnak a szövetkezetek főleg beton- és vakolatkeverőket, szállítószalagokat, autódarukat. Ezenkívül 8 mezőgazdasági építkezési üzemek kötelesek lesznek kölcsönözni a szövetkezeteknek kihasználatlan építkezési gépeket saját gépparkjukból és kisegíteni a szövetkezeteket nehéz gépekkel és teherautókkal is. A merőgazdasági termelés növelésének útja A második ötéves terv feladatainak teljesítése a mezőgazdaságban megköveteli, hogy olyan előfeltételeket teremtsünk, amelyek biztosítják a termelőerők gyors fejlődését a mezőgazdaságban és , ezáltal a mezőgazdasági termelés ütemének gyors növelését is. Ez azt jelenti, hogy lényegesen kibővítjük a falvak szocialista gazdálkodását, mert a kistermelés . nem képes biztosítani a növekedés ilyen ütemét. Azt, hogy 1955-ben első ízben szárnyaltuk túl a mezőgazdasági termelés háború előtti színvonalát, elsősorban e szocialista szektor termelésének gyorsabb ütemű növelésével értük el. Ezért a mezőgazdasági termelés további fokozása is csupán a mezőgazdaságnak szövetkezeti alapokra valő helyezésével érhető el. Az EFSZ-ek П. kongresszusa óta ismét közelebb kerültünk ehhez a célunkhoz. 1955. január 1-ig 6745 EFSZ-üiík volt, a községek 47 százalékában, ez év elején pedig már 8172 EFSZ-ünk van a köztársaság Összes községeinek 57 százalékában. E2 azt jelenti, hogy az EfBZ-ek száma a legutóbbi két év alatt egynegyedével emelkedett. A mezőgazdasági földterületek 1955-tól 1956-ig 35 százalékkal bővültek. Аг állami gazdaságokkal és a többi mezőgazdasági üzemekkel együtt a szocialista ■ szektor ma köztársasé.gunkbart a mezőgazdasági földek 45 százalékán és a szántóföldek 48 százalékán gazdálkodik. A mezőgazdaság szocialista szektora ma valamennyi fontos növénynél és terménynél magasabb hektárhozaműkat, a gazdasági állatoknál pedig nagyobbfokú hasznosságot ér el, mint 32 egyénileg gazdálkodó parasztok. Ügyanaítkor az EFSZ-ek dolgozóinknak sokkal több piaci terményt képesek szolgáltatni, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok: termelésünk 51 százalékát szállították piacra, mig az egyénileg gazdálkodó parasztok csak 43 százalékát. A szövetkezetek megszilárdulása kifejezésre jutott a szövetkezetek tiszta pénzjövedelmének növekedésében is. 1953-ban a mezőgazdasági földek egy hektárja utáni tiszta pénz jövedelem országos átlagban 760' korona volt, 1956-ban pedig már elérte az 1430 koronát. Megnyilvánul ez a szövetkezeti tagok pénzjövedelrrtenek növekedésében is, főleg a munkaegységek értékében. 1954-ben az egy munkaegységért kifizetett pénzjutalom országos átlagban 13 korona volt, a múlt« évben pedig elérte a 15,90 koronát. Az egy munkaegységre kifizetett természetbeni jutalmazások értéke átlagban eléri az 5—6 koronát, úgyhogy a munkaegység átlagos magassága ma már meghaladja a 20 koronát. Emellett szövetkezeteinkben már régen-nem ritkaság a 30 koronás munkaegység. Az egységes földművesszövetkezetek fejlődése azonban még nem halad egyenletesen az ország rinden részében. Ennek következtében az egyes bi bővítésének egyik legfontosabb feladata, hogy szövetkezeteinket megerősítsük a fiatal nemzedék tagjaival. A második ötéves terv végéig mezőgazdasági iskoláinkból több mint 3000 főiskolai, több mint 13 000 középiskolai és alacsonyabb fokozatú iskolai műveltséggel rendelkező szakember kerül ki. Ezzel az állam jelentős segítséget nyújt a szövetkezeteknek. Azonban maguktól a szövetkezeti tagoktól függ, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben küldjék gyermekeiket az iskolákba, hegy azok a szövetkezetbe mint mérnökök, technikusok térjenek vissza, mert eddig a mezőgazdasági technikai iskolák tanulóinak csupán nem egészen egynegyede származik szövetkezeti tagok családjából. * * # Arra a kérdésre, hogyan küszöbölhető ki egyes szövetkezetek elmaradása, csak egy válasz van: jobban megszervezni a munkát és ezáltal növelni a növényi és állattenyésztési termelést. Ez azonban nem fog sikerülni támogatásokkal és pénzbeli könnyítésekkel, amelyek a munkaegység értékének kifizetésére szolgálnak. A nemzeti bizottságok szerveinek segítségét arra kell összpontosítanunk, hogy hatékonyabb szakmai és politikai segítséget nyújtsanak az elmaradó EFSZ-eknek, nagyobb számban küldjenek szakértőket e szövetkezetekbe stb. A szövetkezeti termelés nagyobb hatékonyságáért Egész népgazdaságunkban most fokozott figyelmet szentelünk a gazdaságosság kérdéseinek, főleg a termelés hatékonyságának, a munkatermelékenység és rentabilitás kérdéseinek. Ez annál inkább érvényes a mezőgazdaságra és főleg az EFSZ-ekre, mert ezek szocialista gazdaságunk legfiatalabb ágazatai. Elsősorban fontos, hogy növeljük a mezőgazdasági termelést és a gépesítés fokozott alkalmazásával növeljük a termelést a mezőgazdasági földek minden hektárján. A mezőgazdasági föld egy hektárjára eső termelés növelésén kívül a szövetkezetek belső megszilárdítása megköveteli azt is, hogy biztosítva legyen jövedelmük, ezért az EFSZ-eknek nagyobb mértékben kell foglalkoznak oszthatatlan alapjaikkal és azok növelésével. A szövetkezetek oszthatatlan. alapjai az utóbbi években lényegesen növekedtek. Sajnos, a legtöbb szövetkezetben az a gyakorlat, hogy az oszthatatlan alapba csupán a pénzeszközök minimumát utalják be. Ezért az idén első ízben találkozunk az EFSZ-ek új alapjával, az üzemi biztosító alappal. Ennek az alapnak létesítése nagy megértésre talált több EFSZ-ben A jutalmazás új módszere Tekintettel a szövetkezetek gyors fejlődésére, az eddigi jutalmazási módszerek sok helyen már nem kielégítők. Az e téren tett új javaslatok lényege abban van, hogy a jutalmazás megőrizze a kifizetett jutalom és a termelés elért terjedelme közötti helyes viszonyt. Kibővül a rendkívüli jutalmak, vagyis a prémiumok rendszere. A helyes jutalmazás bevezetésének előfeltétele, hogy minden szövetkezetben gondosan vezessék az elvégzett munkák nyilvántartását. Az elsődleges nyilvántartás új rendszere, amelyet a szövetkezeti tagok részvételével dolgoztak ki, a szövetkezeteknek megfelelő alapokat szolgáltat a helyes gazdálkodásra és főleg a rendes jutalmazásra. A mintaalapszabályzat újdonságairól ' Azon hozzászólások alapján, amelyek a kongresszus anyagának vitái során gyűltek össze, több komoly módosítást javasolunk a mintaalapszabályzatban, amelyek megfelelnek a szövetkezet fejlesztése érdekének. Lényeges módosítást javasolunk pl. az élő és holt tulajdonnak megfizetésében, amelyet a paraszt magával hoz a szövetkezetbe. A módosító javaslat szerint nemcsak a szövetkezetbe behozott élő leltár értéke, hanem a holt leltár, pl. a tartós növények, mint a komló, szőlő és gyümölcsösök értéke is a szövetkezet tagjánák beruházási kölcsönét képezné, leszámítva az oszthatatlan alapba befizetett 20 százalékos kötelező betétet. Bakuľa elvtárs beszéde végén kifejezte azt a meggyőződését, hogy az egységes földművesszövetkezetek III. országos kongresszusa kifejezésre juttatja valamennyi szövetkezeti tagnak és földművesnek azt az elszánt akaratát, hogy teljesítik második ötéves tervünk nagy feladatait. E feladatok teljesítésének egyedüli útja az egységes föMművesszövetkezetek továbbfejlesztése és szilárdítása, ezért mezőgazdaságunknak és népünk jólétének érdekében még bátrabban haladunk előre kitűzött Utunkon.
