Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-31 / 13. szám
1957. március 31. JxaUod Földműves 3 A szövetkezetek fejlesztésével a mezőgazdasági termelés lényeges növeléséért állam nagy és jelentős segítségére támaszkodhatik. A második ötéves terv irányelvei meghatározzák a fokozott mütrágyajuttatást, biztosítják a gépek és gépesített eszközök szállítását, és ezáltal a mezőgazdasági munkák gépesítésének növekedését. Emellett még nagyobb mértékben használhatjuk fel mezőgazdasági tudományunkat, amelynek a kutatóintézetek, kísérleti állomások, szakiskolák széleskörű hálózata áll rendelkezésére. Ezeket a tudományos ismereteket érvényesíthetjük és érvényesítenünk kell termelésünk gyakorlati munkájában. Nem kisebb segítséget nyújt az állam a beruházási építkezés szakaszán mind a technikai mind az anyagi segítség terén, vagy pedig beruházási hitel formájában. Mindezek a nagy források, amelyeket az állam mezőgazdaságunk rendelkezésére bocsát, a munkásosztály nagy hozzájárulását jelentik a mezőgazdasági termelés fejlődéséhez. Ebben a segítségben megnyilvánul a munkások és parasztok egyre szilárduló szövetségének gazdasági jelentősége. Negyedszer: Tapasztalt, képzett, s olyan parasztjaink vannak, akiknek érzékük van a mezőgazdasági termelés haladó formái és módszerei iránt. Tehát parasztjaink magas kulturális színvonala is lehetővé teszi számunkra, hogy reálisan nagy feladatokat tűzzünk ki a mezőgazdasági termelés növelésében. Ha most még hatékonyabban használjuk fel mindezeket a nagy forrásokat és az összes tartalékokat, a második ötéves terv feladatait nemcsak teljesítjük, hanem tűi is szárnyaljuk. Mi vár ránk a növényi termelés szakaszán? A második ötéves tervben a kenyérgabona termelését 22 százalékkal, a magvastakarmányokét 40 százalékkal, az olajos magvakét 24 százalékkal, a burgonyáét 32 százalékkal, a komlóét 21 százalékkal és a cukorrépáét 11 százalékkal kell növelnünk. E céljainkat elsősorban a hektárhozamok növelésével, továbbá, főleg a határment) vidékeken, a szántóföldek területének kiterjesztésével kell elérnünk, emellett meg kell teremtenünk tartós megművelésük kedvező előfeltételeit. Nagy tartalékok rejlenek a csekély termékenységű rétek és legelők felszántásában és a vízgazdasági intézkedésekben. Milyen intézkedésekkel értük el a hektárhozamok növelését? Elsősorban a helyi feltételek között bevált, gazdaságilag előnyös haladó agrotechnikai módszerek és munkafolyamatok széleskörű érvényesítése űtján. A haladó agrotechnika érvényesítésében csak akkor érhetünk el sikert, ha egyben betartjuk az összes alapvető agrotechnikai intézkedéseket, amilyenek pl. a föld idejében való és jóminőségben végzett előkészítése, az agrotechnikai határidőkön belül elvégzett vetés és növénygondozás, az istállótrágyák teljes és helyes felhasználása és a kártevők, valamint a gyomok ellen vívott rendszeres harc. Mit sem segítenének nekünk a mezőgazdasági tudomány és kutatás ismeretei, ha elhanyagolják a jó gazdálkodás alapvető elveit, amelyeket parasztjaink sokéves tapasztalatai igazolnak. A hektárhozamok tervezett növelését lehetővé teszi továbbá a fokozott mütrágyaszállítás. A nitrogén- és kálitartalmú műtrágyák szállítása 1960- ban 46 százalékkal, a foszforos műtrágyáké pedig 42 százalékkal növekszik az 1955-ös évvel szemben. Fontos feladat lesz, hogy nagyobb mértékben alkalmazzuk a nemesített vetőmagvakat, amelyek megfelelnek a helyi termelési viszonyoknak. A nemesített vetőmagvak alkalmazása a mezőgazdasági termelés hatékonysága növelésének egyik útja, amint erre a CSKP Központi Bizottságának ez évi februári ülése is figyelmeztetett. A növényi termelés tervezett terjedelmének elérését szolgálja továbbá egyes termények vetésterületének kiterjesztése is. A gabonafélék vetésterülete 10,6 százalékkal növekszik, emellett megteremtjük az előfeltételeket a kukorica vetésterületének kiterjesztésére is. Ha teljesítjük e feladatokat, növénytermelésünk a második ötéves terv végén sokkal magasabb színvonalon fog állani, mint a háború előtti években és lényegesen megközelíti a legfejlettebb államok növénytermelésének színvonalát. A növénytermelés legfontosabb feladatai közé tartozik a cukorrépa a komló, a vetőmag, főleg a lóhere és a takarmánykapások vetőmagjának termelése, valamint a megfelelő takarmányalap biztosítósa. A cukorrépa egyik legjelentősebb Folytatás az 1. oldalról) terményünk. A cukorrépa vetésterületét 7,2 százalékkal kell növelnünk. Feltétlenül teljesítenünk kell a cukorrépa termelésében és beadásában előttünk állő feladatokat, amelyek az idén nagyobbak, mint tavaly voltak, ezért ez képezi az összes EFSZ-ek, az állami gazdaságok, és az egyénileg gazdálkodó parasztok egyik fő feladatát. Amit a cukorrépáról mondottunk, teljes mértékben érvényes a komlótermelés biztosítására is. A bőséges termés egyik legfontosabb előfeltétele a megfelelő menynyiségű jó minőségű vetőmag biztosítása. Egységes földmüvesszövetkezeteink a II. éS III. kongresszus közötti időszakban továbbhaladtak a vetőmag saját magszaporító parcellákon való termelésének lényeges megjavításában, tovább javult a vetőmagvak gondozása és elraktározása a jövő vetés számára. A gabonaféléknél 1956-ban csaknem 10 százalékkal, a burgonyánál 20 százalékkal voltak nagyobbak a magszaporító területek mint 1955-ben. Egyre több azon egységes földmüvesszövetkezetek száma, melyek saját vetőmagot használnak. Számos EFSZ-ekben a rossz termés esetére évente kiegészítik a vetőmagbiztosító alapokat. Az állattenyésztési termelésben az elmúlt évek során jó eredményeket értünk el. 1956-ban az állattenyésztési termelés az 1955-ös évvel szemben 9,8 százalékkal emelkedett. Ezek a sikerek megnyilvánultak a tej, hús és más állattenyésztési termék beadásának növekedésében. Jelentős feladatok várnak ránk a második ötéves tervben. A vágómarha termelésének 30 százalékkal, a vágósertés termelésének 35 százalékkal, a tejtermelésnek 46 százalékkal és a tojásénak 21 százalékkal kell emelkednie, emellett e növekedést legnagyobb részben a gazdasági állatok hasznosságának növelésével kell elérnünk. A szarvasmarháknál és teheneknél az állományok növelésével is. Arról, hogy az állattenyésztési termelés intenzitásának hogyan kell növekednie, a következő adatok tanúskodnak; Míg 1956-ban egy hektáron 97 kg vágósertést, 360 tojást és 40 kg szarvasmarhát termeltünk, 1960-ban el kell érnünk, hogy minden hektár szántóföldön 110 kg vágósertést, 470 tojást és minden hektár mezőgazdasági földön 50 kg vágómarhát termeljünk. Az évi tejhozamnak az 1955. évi 1686 literről 1960-tían 2230 literre kell emelkednie minden egyes közös istállóban elhelyezett tehéntől. A szövetkezetek már ma is az állatok nagyobbfokű hasznosságát érik el általában, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Emellett nem leplezzük azt a tényt, hogy az állattenyésztési termelésben, főleg a szarvasmarhatenyésztés szakaszán jelentős kihasználatlan tartalékaink vannak. Számos EFSZ-ben — sőt egész kerületekben is — a szövetkezetek közös tenyészetében levő szarvasmarha-állományok nagyon alacsonyak, főleg a Karlovy Vary-i és Ostí nad Labem-i kerületekben, valamint a Banská Bystrica-i és a nyitrai kerületben. Ezek a hibák abból származnak, hogy az állattenyésztést itt még mindig lebecsülik. Hogy teljesítsük a második ötéves terv feladatait, a szarvasmarhaállományt 1960-ig lb százalékkal, a tehenek számát 5 százalékkal kell növelni. Az EFSZ-ek fokozódó fejlődésével kapcsolatban ez a feladat Ezzel azonban nem elégedhetünk meg, mert az elért sikert csak kezdetnek tekinthetjük ahhoz, hogy saját vetőmag termelésünk az eddiginél sokkal magasabb színvonalra emelkedjék. Most főleg az ültetőburgonya és a lóheremag termelésének lényeges megjavításáról van szó, amelyeknek a magszaporító területeken történő termelése elmarad a gabonafélék vetőmagtermelésének színvonala mögött. Még egy feladatot kell megemlítenem — mondotta Bakuľa elvtárs — amelynek teljesítését nagyon sürgősnek tartjuk. Ez megfelelő mennyiségű lőheremag termelése. Az a véleményem, hogy az egységes földművesszövetkezetek lebecsülik a lóheremagvak termelésének jelentőségét. Az elegendő mennyiségű lőherevetőmag, főleg a vörös lőheremag, a lucerna- és a fehérlóheremag azonban a növényi és állattenyésztési termelés fejlesztésének alapvető feltétele. Parasztjaink a múltban elegendő vetőmagot tudtak termelni mind a hazai szükségletre, mind pedig a kiviteli célokra is. Megvannak a feltételeink, amelyek teljesen biztosítják sok vetőmag termelését. Egyebeken kívül emeltük a takarmányok begyűjtést és felvásárlási, valamint viszonteladási árait. Mindent meg kell tehát tennünk annak érdekében, hogy helyreállítsuk a hazai lóheretermelés régi hagyományait. elsősorban az EFSZ-ekre hárul, mégpedig főleg azokban a kerületekben, ahol a 100 hektár mezőgazdasági föld utáni állományok nem kielégítők. A szövetkezetek saját érdeke hogy a szarvasmarha- és főleg a tehénállomány lényegesen növekedjék. Az alacsony állományok és az elégtelen istáilótrágya-termelés kedvezőtlen hatással van a földek termőképességére és így a hektárhozamokra is. Ez viszont az elégtelen takarmányalapban, az állatok alacsony fokú hasznosságában és az állattenyésztés elégtelen rentabilitásában nyilvánul meg. Kedvezőtlen a helyzet a tehénállományok terén. Már két éve nem bírjuk feltölteni a hiányzó állományt, sőt, a legutóbbi négy év alatt a tehenek száma 6,4 százalékkal csökkent. A törzsállományoknak, főként a tehenek törzsállományának kiegészítése az EFSZ-ek egyik legnehezebb feladata lesz. Ha 1960-ig az EFSZ-ek tehénállományait a mai 100 hektár utáni 19,4 darabról 23-ra akarjuk növelni, ahogy ezt a második Ötéves terv irányelvei feladatunkká teszi, akkor elkerülhetetlenül szükséges, hogy mér most hatékony intézkedéseket tegyünk az állattenyésztés terén. A tehénállományok" rendszeres kiegészítése és az elegendő mennyiségű s jó minőségű hízóállat biztosításának alapvető feltétele, hogy megjavítsuk a növendékállatok nevelését, ami mezőgazdasági termelésünknek, nevezetesen egységes földmüvesszövetkezeteinknek leggyengébb pontja. Ezt részben a jó minőségű takarmányok hiánya okozza, fő oka azonban abban rejlik, hogy nem gondozzák megfelelően a növendékállatokat és ennek következtében helyenként nagyarányú a fiatal állatok elhullása. A megfelelő és szilárd takarmányalap az állattenyésztési termelés gyors és tartós fejlesztésének alapvető feltétele. Az EFSZ-ek egész mezőgazdasági földterületének átlagosan 12 százalékát teszik ki a legelők. 1956-ban azonban egy hektárról csak 36,9 mázsa szénét gyűjtöttek be, az 1952— 1955-ös évek átlagát véve pedig hektáronként csak 30 mázsát. A rétek hozamának növelésére példát ad a Lényegesen növelnünk kell az állattenyésztési termelést és annak hasznosságát Tisztelei mezőgazdaságunk legjobb dolgozóinak Munkaérdemrenddel tűntették ki: 1. EFSZ Týnec, brnói kerület. 2. A zábédovi EFSZ állattenyésztő csoportját, Hradec Král'ové-i kerület. 3. EFSZ Prušánky, gottwaldovi kerület. 4. EFSZ Vicsapapáti, nyitrai kerület. ,.Az országépítésben szerzett érdemekért” kitüntetést a következők kapták: 1. EFSZ Hvozdnice, Hradec Kráľové-i kerület. 2. EFSZ Lišany, Ostí n. Labem-i kerület. 3. A zvlroticeí EFSZ tehéngondozó csoportja, prágai kerület. 4. EFSZ Ipolyvisk, besztercebányai kerület. 5. EFSZ Čachtice, bratislavai kerület. 7. EFSZ Rybany, nyitrai kerület. 8. Doubek Bohumil, a Pasohlávky—Mušovi EFSZ elnöke, brnói kerület. 9. EFSZ Radimovice, České Budéjovice-i kerület. 10. EFSZ Rábin, České Budéjovice-i kerület. 11. EFSZ Felsőpatony, bratislavai kerület. 6. Trousil József, a hlušovicei EFSZ tehéngondozója, 12. EFSZ Necpaly, olomouci kerület. zsolnai kerület. A „Kiváló munkáért” kitüntetést a következők , kapták: 1. EFSZ Slatiny, Hradec Králővé-i kerület. 2. EFSZ Kly, prágai kerület. 3. EFSZ Lesonice, jihlavai kerület. 4. EFSZ Szilice, kassai kerület. 5. EFSZ Kobylé, Karlové Vary-i kerület. 6. EFSZ Pálóc, bratislavai kerület. 7. Novotný László, a strežeticel EFSZ elnöke, .Hradec Král'ové-i kerület. 8. A pnétluky-i EFSZ növénytermesztő csoportja, louny-i járás, Osti n. Labem-i kerület. 9. A slemenoi EFSZ növénytermesztő csoportja, Nová Paka-Í járás, Hradec 10. A breznái EFSZ növénytermesztő csoportja, Králővé-í kerület. 11. A lešany-i EFSZ állatgondozócsoportja, olomouci kerület. , 12. Hamalová Františka, a moricei EFSZ tehéngondozója, olomouci kerület. 13. A vacíkovi EFSZ tehéngondozó csoportja, plzeňi kerület. 14. Hanzliková Mária, a náklovi EFSZ tehéngodozója, plzefti kerület. 15. Kiss Jenő, az ifjúságfalvi EFSZ fejője, nyitrai kerület. 16. 17. A myslechovicei EFSZ tehéngondozó csoportja, olomouci kerület. A topolnái EFSZ tehéngondozó csoportja, gottwaldovi kerület. 18. Doležál Mária, a červenkai EFSZ állatgondozója, olomouci kerület. 19. Olišár Leopolda, a chomutovi EFSZ sertésgondozónője, Ostí n. Labem-i kerület. 20. Vaňát Terézia, a roudnéi EFSZ sertésgondozója, České Budéjovice-i kerület. 21. Kugler József, a dečany*i EFSZ sertésgondozója, Üst! n. Labem-i kerület. 22. Martvoňy Anežka, a Krnov-Kosteleci EFSZ sertésgondozója, ostravai kerület. 23. Michnya János, a lestiny-i EFSZ sertésgondozója, zsolnai kerület. EFSZ Gúta, nyitrai kerület. Lutovská Jarmila, a vétrovi EFSZ sertésgondozója, České Budéjovice-i kerület. EFSZ Očová, besztercebányai kerület. 27. Hlad János, a soli EFSZ elnöke, eperjesi kerület. 24 25 26 České Budejovice-i járásban levő roudnoi EFSZ, amely 1956-ban 104 hektárnyi legelőről hektáronként 60 mázsa szénát takarított be. Azonban ennél még magasabb hozamok is elérhetők, amint erről több EFSZ példája tanúskodik. Ezek az eredmények azonban nem érhetők el maguktól, hanem a réti növényekről való rendszeres gondoskodás következményei. Ahhoz, hogy jó eredményeket és hozamokat érjenek el az összes EFSZ-ek — éspedig nemcsak a versenyterületeken, hanem az összes legelőkön, — rendbe kell hozni a talajjavító berendezéseket, a vízlevezető csatornákat és fokozottan gondoskodni kell a rétek és legelők gondozáséról és meszezéséről. Egy kevéssé sem túlzók, ha azt mondom, hogy a talajjavitási beruházások az egész mezőgazdaság leghatékonyabb és legrentébilisabb beruházásai. A talajjavításra fordított költségek a termés növekedésében már néhány évi munkával megtérülnek. Emellett meg kell jegyeznünk, hogy földjeink jelentékeny részén, főleg a réteken csupán egyszerű vizlevezetőcsatornákkal való lecsapolásra van szükség, amit ma a gép- és traktorállomások segítségével gyorsan elvégezhetünk. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy sok szövetkezeti funkcionárius jobban tenné, ha azt a sok energiát amellyel az államtól takarmányt követel, inkább a rétek és legelők gondozására és a szövetkezet saját takarmányalapjára fordítaná, mert ezzel a szövetkezet gazdálkodása nagyobb eredményeket érne el. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez nemcsak a szálastakarmányokra vonatkozik, hanem a magtakarmányokra is. A takarmányaiap megjavításának lehetőségeit azonban nemcsak a takarmányfélék területének szüntelen bővítésében kell keresnünk a szántóföldeken, amelyekből úgyis kevés van. Ez más fontos piaci növények termelésének csökkentésére vezetne és ezzel csökkenne a szövetkezet jövedelme is. A szövetkezeti tagoknak gondoskodniok kell az évelő takarmányok megjavításáról, be kell vezetniök a hasznos és jó minőségű zöldtakarmányféléket, Szénát és silöt, pl. silókukoripát. Az egyedüli helyes út az, ha a takarményféiéknek szentelt földek minden hektárjáról a lehető tegna(Folytatas a 4. oldalon)
